A hűtlenség ábécéje

Mindent a hűtlenségről, félrelépésről, megcsalásról! Amiről nem szokás nyíltan, tabumentesen és szenteskedés nélkül beszélni. Férfi és női szemmel egyaránt.

Ennyien vagytok

Térkép

Hűtlenség a Fácsén

Friss topikok

Innen érkeztek a blogra

A nyitott kapcsolat furcsaságai

2011.08.25. 07:20 skarlát betű

A nyitott kapcsolat ... Valószínűleg annyiféle, ahány pár kipróbálja. Egy dolog biztosnak tűnik: humorérzék nélkül ezt a műfajt nem lehet művelni. Sőt, ajánlatos nagy adagot raktározni ebből az életmentő tulajdonságból. 

Mennyit áruljunk el a saját másod-valóságunkról (second life) a hivatalos partnerünknek? Szerintem minél kevesebbet. Egyrészt, mert nem csupán a saját titkainkról van szó, hanem a szeretőnk dolgairól is, aki talán nem él nyitott kapcsolatban ... De ha mégis, akkor sem feltétlen kellemes, ha a szerető férje/felesége sokat tud róla. Igen, az is benne van a pakliban, hogy valaki felrúgja  a megállapodást, és visszaél a beszerzett információkkal. Ugyanakkor, ha nagyon bízunk a partnerünkben, TUDJUK, hogy soha nem élne vissza a tudásával, és azt is pontosan tudjuk, hogy nem zavarja, ha beszélünk a szeretőnkről, miért is ne tehetnénk. Egy jó házasság ezt is kibírhatja. Talán. 

Nagy emberismeretre és bizalomra van szükség. Én azt mondanám, az óvatosság és a tapintat rendkívül fontos. Ha nekünk jólesne is, ha megbeszélhetnénk az élményeinket a férjünkkel/feleségünkkel, gondoljunk bele, hogy neki mennyire esne ez jól. Lehet, hogy a tényt, hogy van valakink, még elviseli, sőt, örülni is képes neki (mert boldognak lát, ha boldognak lát), de olyan részletesen azért nem szeretné tudni, mi történik kettőnk között. Vagyis, talán a külső bizalmas választása a legokosabb, ha ezeket a problémákat meg akarjuk beszélni. És nyitott házasság esetén még azt a terhet sem rakjuk a bizalmasra, amelyet egy titkolt hűtlenségbe való beavatáskor óhatatlanul is a cipelnie kell.

De a nyitott házasság ténye nem feltétlen olyan információ, amit mások orrára szeretnénk kötni. A családtagjaink, a barátaink, az ismerőseink és az ellenségeink nagy része valószínűleg nem értené meg, hogy ezt az utat választottuk, és folyamatos magyarázkodásra kényszerülnénk. Gyengeségnek látnák, támadási felületet adnánk olyanoknak, akik előszeretettel támadnak bennünket. Ezért könnyen lehet, hogy a pár úgy titkolja közös megegyezés alapján gyakorolt "hűtlenkedését", mintha az bűn lenne. Pedig egyedül ők maguk hivatottak abban dönteni, hogy mit tekintenek bűnnek, árulásnak vagy akárhogyan is nevezzük, és mit nem. A társadalmi nyomás ismeretében azonban gyakran kényszerülnek arra, hogy titokban tartsák ennek a tényét. De valójában nem is tartozik senkire, ki milyen szabályok szerint működteti a házasságát (csak akkor, ha agressziót alkalmaz).

Felvetődik még rengeteg részletkérdés ezzel kapcsolatban, amelyre majd később sort kerítünk. Beavassuk-e a gyerekeket, vagy titkoljuk el előlük, mi folyik? És, ha egyébként a gyerekek ismerik a "legális" szeretőnket? Jobb-e, ha egyszer csak tiszta vizet öntünk a pohárba, és ezzel alapvetően befolyásoljuk a saját, párkapcsolatokról vallott nézeteit? Mikor jön el annak az ideje, hogy őszintén beszélhetünk erről? Ha már nem lehet kezdettől fogva így nevelni őket? (Mert szerintem nem lehet.)

Mikor a szeretői kapcsolatban konfliktus keletkezik, odahaza megbeszélje-e az ember a partnerével, vagy sem? Milyen mélységben beszélje meg? Kérjen tanácsokat? Vagy tegyen úgy, mintha minden rendben lenne, mert mégse túl szép dolog a megcsalt párunktól elvárni, hogy a szeretőnkkel való konfliktusban véleményt nyilvánítson? És mi van, ha nincs állandó szeretőnk, "csak" hébe-hóba vadászunk? Arról beszámolhatunk-e? Ahhoz, hogy ne sebezzük meg egymást folyamatosan, ezeket a kérdéseket folyamatosan fel kell tennünk magunknak, és valószínűleg folyamatosan újra is kell értékelnünk a válaszainkat. A nyitott kapcsolat még kevésbé statikus, mint a hagyományos. 

32 komment

Címkék: humor gyerekek titoktartás nyitott kapcsolat

A bejegyzés trackback címe:

https://hutlenseg.blog.hu/api/trackback/id/tr363175170

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.08.26. 10:04:45

Ennyire nincs véleménye senkinek erről a témáról? Ahhoz képest, hogy tegnap 215-en olvastátok? :-)

TBal 2011.08.26. 10:58:05

Dehogynincs (nekem meg aztán pláne, ugye...), csak megint nem nagyon lehet semmibe belekötni, kb. kompletten megvizsgáltad a kérdést.
A gyerek-probléma az egyik legkomolyabb, legelgondolkodtatóbb. Nem szerencsés számukra, ha ezt iskolában elmondják például. Sokszor kaptam olyan véleményt, kérdést, hogy a gyereknek ezt hogy magyarázom meg, mit fog hozzá szólni, hogy nevelem őt így jó erkölcsre?
Elég fura kérdés, mert ha ez az életforma tényleg jó, jól érzi benne magát az ember, nagyobb a szabadság, semmilyen szempontból nem rossz, akkor miért titkoljam a gyerek előtt, miért beszéljem őt le róla?
Viszont az tény, hogy nem igazán lehet nyíltan vállalni, bár szerencsére léteznek olyanok, akik elfogadják.

A mit mondjunk és mit ne kérdés megint egyéni kérdés. Ráerőltetni nem szabad a partnerre... attól függ, hogy neki mi a reakciója a történetre, bántja-e őt? Alapból az az elvárás, hogy bántsa, evolúciósan is így alakult az ember, de szerintem felül lehet írni, sőt, van, aki totál izgalomba jön, ha elmesélik neki. Ha viszont bántja a másikat, akkor csak a lehető legszükségesebb infókat kell átadni.
Én úgy vagyok vele, hogy bár először van olya, ami rosszul esik ilyen esetben, de nem akarom, hogy rosszul essen, el akarom fogadni, és meg akarom hallgatni.

A szeretővel való konfliktus meg... hát, érdekes kérdés, hogy megbneszéljük-e. Ez is a partnerrel való megállapodástól függ, hogy neki mennyire esik rosszul hallgatni ezeket.

barbieds (törölt) 2011.08.26. 13:09:10

Olvassuk, olvassuk, de a többségünk szerintem szimplán félrelép, nem pedig nyitott kapcsolatban él, vagyis nincs tapasztalata.

koibito 2011.08.26. 15:15:44

@TBal: "ha ez az életforma tényleg jó, jól érzi benne magát az ember, nagyobb a szabadság, semmilyen szempontból nem rossz, akkor miért titkoljam a gyerek előtt, miért beszéljem őt le róla?"

nem rossz a védekezés nélküli szex sem, csak megvannak a következményei... csomó "jó" dolog létezik, de nem feltétlen kell tudnia a gyereknek róla... (tudod milyen jó betépve lenni?... vagy amikor az adrenalin szinte felrobban benned? Szeretem az érzést, de soha nem mondanám senkinek, h szívjon el egy spanglit, vagy menjen ketrecharcosnak)

és óvatosan azzal a kijelentéssel, h semmilyen szempontból nem rossz... nem látsz bele a másik fejébe és lelkébe... lehet, h miattad, mert szeret annyira, h nem akar a te személyes láncod lenni, elenged, és beleegyezik, de a szíve mélyén nyüszít, de elviseli, mert miért kössön le téged?.

@barbieds: pontosan, úgy vettem észre, h az itt hozzászólók inkább "illegalitásban", titokban művelik a szeretősdit...

és igaza van TBalnak, a téma jól körül lett járva :)

már csak az érdekelne, h ki hogy reagálna arra, ha a friss kapcsolatában a másik fél azt mondaná, "kedves, úgy is megfogjuk egymást csalni, jobb ezt nem titkolni, legyünk szabadok, de tudd, szeretlek és így megkíméljük egymást csomó hazugságtól és lelkiismeret furdalástól, szóval nyugodtan lépj félre, ha már úgy érzed, csak tudjak róla. És én is így teszek, szólók, mielőtt megtenném"

én kb így: o_O

XD

TBal 2011.08.26. 15:48:03

@koibito: Nem vágom, hogy milyen alapon sorolod a nyitott kapcsolatot a káros szenvedélyekkel egy szintre. Értelmes érvet még nem hallottam arra, hogy ez miért is rossz. A jó benne épp az, hogy ne hazudjunk, mert nincs értelme. Nyilvál, aki nem viseli el a dolgot, az ne ezt az életformát válassza. Közös megegyezésen alapul. Ha rossz a másiknak, akkor szóljon, basszus...

Ennyi erővel a zárt kapcsolatra is lehetne hasonló negatívumot mondani, pl. hogy te vágysz nagyon valakire testileg, de a feleséged nem engedi, és így veszi el az örömödet. Ehhez a bloghoz hozzászólók általában nem a zárt, monogám kapcsolatot tartják idillikusnak, szerintem annál sokkal jobb a nyitott kapcsolat. Véleményem szerint az a legkisebb rossz, ha nem számoljuk a külső elfogadottságát. És mivel én nem akarom, hogy mások mondják meg nekem, hogy hogy kell élni és hogy nem, szerintem még ezzel együtt is ez a legjobb - ha a felmerülő problémákat sikerrel megoldjuk.

koibito 2011.08.26. 17:05:20

@TBal: az a bajom, h csak a te szemszögedből vagy képes ezt az egészet látni... Persze, mintha olyan könnyű szólni, ha valami nem jó... nem minden esetben lehet, vagy képes szólni az ember. Örülök, h te igen és neked ez könnyű, bárcsak mindenki így gondolkodna (szeretném azt hinni, hogy én is ilyen vagyok, hogy szólók, ha valami nem jó és nem tetszik). De valaki csak emészti magát, állandóan a másik alá rendeli magát... hisz miért nem képes egy feleség elhagyni az állat férjét, aki veri és lelkileg is kínozza? Könnyű azt mondani, h az asszony a hülye, mert hagyja magát...
Így ha párom azt látja rajtam, h én szenvedek a monogámiában, talán hajlandó kompromisszumokat kötni, pedig az ő számára ez nehéz és nem ért vele egyet...

Testileg minden percben meg lehet kívánni valakit, akkor minek elkezdeni egy párkapcsolatot? Mármint érted, nem csak egy jó nő van és nem csak egy jó férfi, általában az edzőteremben mindig megkívánok valakit, mert iszonyú jól néz ki, de ez még kevés, h megcsaljam a kedvesem...
én megértem, h egy idő után megunja az ember, ha mindig müzlit eszik reggelire és szeretne már croissant-t enni. De egy embert sem lehet ételhez hasonlítani! Mindenkit és mindent meg tud unni az ember... természetes. De nem mindegy, ha az unalom ellen mit tesz ;)

És nem hiszem, hogy a legtöbb ideíró emberke azért kezdte az egész félrelépősdit, mert testileg megunta volna a férjét/feleségét. Hanem mert bajok voltak a házasságban. Mert már nem kapta meg a kellő odafigyelést a másiktól, vagy mert már egyáltalán nem foglalkoztak a kapcsolattal és kihűlt... depresszió stb.. bármi lehet az ok, és tudod mit, ezt megértem. De amikor már vki unja a túros csuszát és csülköt akar, lol, az menjen a fenébe... szvsz.

az megint más, h szexuálisan nem kapsz meg valamit a másiktól.. és most nem vmi extrém dologra gondoltam... hanem akár a feleség nem szereti orálisan kielégíteni az urát és max misszionáriusban akarja az egészet ... előfordul, hallottam már sok ilyen esetről... szóval ez is más...

TBal 2011.08.26. 17:19:30

@koibito: gyorsan, aztán válaszolok a többire is:
Ha valaki olyan hülye, hogy nem szól arról, ami neki szar, akkor az magára vessen. A magam részéről mindent megteszek, hogy kimutassam: elfogadom az igazságot, a negatív visszajelzést is, és bátorítom, hogy mondja el. Ennél többet nem tudok tenni az ügy érdekében, ha a párom mégsem szól, akkor magára vessen.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.08.26. 17:58:47

@barbieds: Attól még, hogy nincs tapasztalata, véleménye lehet :-)

@TBal: Rád mindenképp számítottam, mint a nyitott kapcsolat apostolára. Szívesen elolvasnám az általad már többször ajánlott könyvet is, hátha vannak benne jó tippek.

@koibito: Szerintem egyetlen indokot sem lehet csípőből elvetni, ha valakinek a változatosság a lételeme, annak ugyanolyan nehéz lehet egy emberrel beérnie, mint a másiknak osztoznia a partnerén, mert ő meg a biztonságot értékeli mindennél többre.
Azt én is aláírom, hogy a nyitott kapcsolat fájdalommal IS jár, de a hazugságos megcsalás is jár azzal, a legtöbb megcsalt ember valahol tud a hűtlenségről még akkor is, ha nem mondja. A teljes monogámia is lehet fojtogató börtön. Azt hiszem, a fájdalom elkerülhetetlen, bármilyen típusú kapcsolatban is élünk. Nincs tökéletes modell, ki-ki azzal kísérletezik, amit a legjobbnak tart, vagy amit a partnere még "megenged", akár olyan értelemben is, hogy amit a partnere még el tud viselni.
Az az érvelésed, hogy kevésvé súlyos indok unni a szexet, mint hiányolni bizonyos módozatait elég különös. Az unalmas szex a szex halála - egy nő számára szerintem legalábbis. Inkább egy izgalmas partner, aki csak misszionáriusban akarja csinálni, de abban király, mint egy olyan, akit unsz, bár a maga szemszögéből rendkívül változatosan próbálkozik ... Az ellentmondás csak látszólagos :-)

barbieds (törölt) 2011.08.26. 18:20:38

@koibito: Na, én itt vagyok rögtön olyannak, akinek nincs baj a házasságával. A "baj" velem van, nem bírok megülni a micsodámon, kellenek más pasik. :)

@skarlát betű: Valamelyik nap eszembe jutott ez a véleményed, hogy a megcsalt fél mindig sejt valamit. Kis borozgatás után szóba kerültek dolgok, és a férjem aszonta, neki csak az számít, hogy vele akarok élni. Hogy azon kívül mit csinálok, az én dolgom. Annyira megdöbbentem, hogy nem is firtattam ezt tovább, de talán van valami reménysugár, hogy esetleg lehet majd véleményem erről a posztról is.

TBal 2011.08.26. 21:33:07

@koibito: Én csülköt is akarok ,és nem akarok elmenni a fenébe. Főleg, ha a párom azt mondja, hogy nyugodtan egyek, én meg kívánom is.
Értsd már meg, hogy minőségileg más a kettő. Miért kéne ezért lemondanom a párkapcsolatomról, attól még szeretem a túrÓs csuszát (a túros az a közös ló háta), hogy a csülköt is kívánom néha - csuszát rendszeresen szeretném enni, csülköt néhanapján. Meg még lecsót is párszor... a lényeg, hogy jól legyenek elkészítve, inkább kevés jó kaja, mint sok szar.

Nem, vagy nem csak én vagyok leragadva egy bizonyos szemszögnél, hanem te is, elképzelhetetlen számodra, hogy a külső parnerrel levés a másik félnek ne okozzon fájdalmat, vagy legalábbis elviselhető szinten maradjon.
Tudod, én annak nem örülnék, ha a párom azt mondaná, hogy lemondtam egy csudaklassz dologról miattad. Én azt szeretném, hogy minél több örömben legyen része, közben meg tanuljon, tapasztaljon. Ha azt mondom neki valamire, hogy nem, annak megvan az oka, és el is magyarázom neki, hogy miért nem, mi az a hátulütő, amit nem vesz figyelembe. Vagy, milyen korlátozásokat kérek. De sose azért, mert nekem fáj az ő öröme. Ha fáj is, én nem legalizálom a fájdalmat, mert nem jogos, hogy a párom öröme fáj.

@skarlát betű: Kedves, hogy külön gondoltál rám, remélem, jól haladtok ezen az úton! :)

koibito 2011.08.26. 23:23:44

@TBal: eloszor is elnezest az ekezetlenseg miatt...mobilrol irok...
Te meg azt ertsd meg, hogy arrol beszelek, hogy nem lehet ugy inditani egy parkapcsolatot, s most nem szeretoirol van szo, hogy ´hi, szeretlek, de nyitott kapcsolatot tudok csak elkepzelni...´ . Az, h egy kapcsolat ide fejlodhet, hogy senki semmilyen teren nem akarja korlatozni a masikat es megerti, h bar nem csak vele van szexualis kapcsolata a parjanak, de ez nem egyenlo azzal, h nem vagy kevesbe szereti/kivanja. Ez tok ok. Ez evolucio egy kapcsolatban...egyesek szamara.
Sztem senki nem tanitana a gyerekenek, h rogton nyitott kapcsolat felvetesevel dongessen a szerelmenel... Meg egyszer, ha ide fejlodik egy kapcsolat, felolem amen ra. Hisz ket felnott ember kozos dontese.
SOHA nem irtam olyat, hogy MINDEN ESETBEN szenvedni fog az egyik fel egy nyitott kapcsolatban, de vannak, elofordulhatnak esetek...rem, erted a kulonbseget...
Az utolso mondatod a lenyeg s egy jol mukodo, legyen az nyitott vagy sem, kapcsolat alapja.

TBal 2011.08.27. 07:48:10

@koibito: Hát, figyi, én úgy voltam vele, hogy viszonylag hamar elmondtam, hogy én így gondolkodok, ilyesmit szeretnék majd később - annak aki a párom lesz, joga van tudni, hogy én így gondolkodom. Hiába takargatnám, azért úgyis kiderülne - és fontos, hogy ne húzzam a párom idejét, ha ő totál ellentétesen gondolkodik, nincs meg benne az esetleges elfogadás. Milyen már az, hogy pl. három évig együtt vagyok valakivel, aztán utána közlöm, hogy ezt akarom, és ő nem fogadja el? Akkor elvettem neki három évét, hogy megtalálja az igazit. Nem egyszerű ilyen beállítódással párt találni, de nem is lehetetlen.

Igen, előfordulhat a szenvedés, ezért kell kommunikálni, hogy világosan tudjuk, hogy milyen a párunk érzelmi állapota ezzel kapcsolatban, és ahhoz igazítani a külső kapcsolatokat, esetenként időlegesen le is mondani róluk. Amit te mondasz, az az az eset, hogy a nyitott kapcsolatban, ahol a párunk kell legyen az első, nem figyelünk oda, vagy kifejezetten figyelmen kívül hagyjuk a párunk érzelmi állapotát. Ez a dolog alapjaival ellentétes.

Anna_Karenina 2011.08.27. 19:51:45

Szerintem, ha az ember szerelmes, akkor nemigen tudja elfogadni a nyitott házasságot. A szerelem mindenképp együtt jár valamiféle birtoklási vággyal ("csak az enyém", "nem adok belőle másnak"), és így egy nyitott kapcsolat eleve kizárt, vagy minimum kínkeserves...

És mivel a szerelem, bár törvényszerűen elmúlik, de a a két félnél szinte sosem egyszerre, ezért a nyitott házasságban szerintem az egyik fél óhatatlanul szenved, még akkor is, ha tudtával és beleegyezésével történnek a dolgok.

Ezzel szemben a szeretet képes önzetlen is lenni (abban azért nem vagyok biztos, hogy a szeretet csak önzetlen lehet). Vagyis, ha egy kapcsolat szerelemből szeretetté alakul, akkor szerintem kellő odafigyeléssel működőképes lehet egy nyitott házasság. Én pl. már nem vagyok szerelmes a férjembe, de nagyon nagyon szeretem őt. Mindig biztatom is, hogy keressen valakit magának. És engem nagyon érdekelnének a tapasztalatai, bár tény, hogy nem szeretném tudni, ki az illető. :-) De mint barátomnak is nagyon drukkolok neki, hogy egyszer "felnőjön" ehhez a gondolathoz. Merthogy egyelőre Ő ezt nem nagyon akarja megtenni... Egyébként Ő kifejezetten szenved a gondolattól, hogy én esetleg mással is lefekszem... De azért beleegyezett, ha nekem úgy jó, csak ne tudja, erre kért...

Lars.Lares 2011.08.28. 00:30:09

A vadászengedély kiadásának/megkapásának időzítése @Anna_Karenina: nagyon érdekes. Már csak a felhasználása lehet érdekesebb. :)
A 'nem szeretném tudni' miért alap álláspont a papírostársaknál? És miért nem az, vagy nem mindig a szeretőzős társaknál?

Anna_Karenina 2011.08.28. 10:30:12

@Lars.Lares: Miért érdekes az "engedély" időzítése?

Szerintem azért nem annyira könnyű azzal a tudattal élni, hogy rajtam kívül XY is aktívan jelen van a társam életében. (Talán az ember alapból így van kódolva, hogy annyira nem szeret osztozni.) De ha nem nevesítjük az illetőt, akkor pont a személytelensége miatt talán könnyebben elfogadható, nem?

barbieds (törölt) 2011.08.28. 11:05:28

@Anna_Karenina: Olvastalak itt, és azon gondolkodtam, hogy mikor írtam én ezt a kommentet álnéven. :) Kivéve a vége, mert egész idáig még nem jutottunk a férjemmel.

Anna_Karenina 2011.08.28. 11:18:27

@barbieds: :D
Biztos annak is eljön majd az ideje...

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.08.28. 13:35:29

@barbieds: "Kis borozgatás után szóba kerültek dolgok, és a férjem aszonta, neki csak az számít, hogy vele akarok élni. Hogy azon kívül mit csinálok, az én dolgom." Látod, a férjek egész érdekes meglepetésekkel tudnak szolgálni. :-) Jobb is nem firtatni, amíg nem áll készen rá a másik fél. De ha arra kerül a sor, hogy komolyan beszéltek róla, nem baj, ha van némi elképzelésed, hogyan képzelnéd a nyitott házasság szabályait részletesebben :-)

@Anna_Karenina: A szerelem is sokféle lehet. A hormonális kötődés első fázisában valóban nagyon erős a birtoklási vágy, de nem biztos, hogy csak az szerelem, amikor nagyobb bennünk az önzés, mint az önzetlenség. Valóban nehéz lehet egy kapcsolat elején szembesülni egy ilyen ötlettel, de TBalnak abban igaza van, hogy ha ő eleve így gondolta, akkor ezt el kellett mondania a partnerének, viszonylag hamar. Hogy ezt hány nő bírná így elviselni, az más kérdés. Azt hiszem, könnyebb, ha már mindkét fél megtapasztalta a monotóniát, és kialakult az igény arra, hogy történjen valami izgalmas. De valóban másképp működnek a partnerek, fáziskésésekkel, miegymással, szóval nagyon nehéz műfaj.

barbieds (törölt) 2011.08.29. 09:09:21

@Kommentel(n)ő: Azt hiszem, nemcsak a lelkiismeretemet szeretném nyugtatni, hanem azt is szeretném, hogy esetleg ő is próbálkozzon másfelé. (Ami persze megint csak az én lelkiismeretemről szól, kényelmesebb lenne egy szimmetrikusabb kapcsolat ilyen szempontból is. :D) Szóval ezért is jó lenne valamilyen szinten kimondani dolgokat. Meg valahogy nem bírom a bizonytalanságot, amikor nem tudom pontosan, hogy mi is van. De nagyon szeretem és nem akarom bántani, úgyhogy biztos nem öntök rá semmit.

Lars.Lares 2011.08.29. 13:05:07

Nagyon authentikus amit írsz @Anna_Karenina: .
A birtoklási hajlam megengedő, megértő, tapintatos kezelése a kommentelő @Kommentel(n)ő: ,@barbieds: @skarlát betű: részéről számomra kellemes meglepetés. Nem lehetne valahogy ezt a hozzállást össztársadalmi szinten elterjeszteni?
Lehetnénk egy boldogabb, nyitottabb, szexibb világ tagjai. :)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.08.29. 15:12:09

@Kommentel(n)ő: Igen, valószínű, hogy a legtöbb férj, bármennyire nyitott, toleráns és szabadelvű is, azért annyira pontosan tudni nem akarja. És ezt legjobb tiszteletben tartani. Bár még az is lehet, hogy van, aki tudja, mégpedig pontosan, csak beszélni nem akar róla.

@barbieds: Az önigazolás nagyon benne van ebben a kívánságban, de sokkal pozitívabb szerintem, mint az a hozzáállás, hogy nekem lehet, de azért neki ne legyen. :-) Viszont pont te mondtad mindig, hogy TUDNI nem akarnál a partnere(i)d más nőiről. A homályos tudás éppen elég. Neked.

@Lars.Lares: Azt hiszem, nincs nagy esély rá, hogy tömegek kövessenek bennünket. Ahhoz, hogy eddig eljusson egy nő, nagyon sokat kell önmagán dolgoznia, de lehet, hogy tévedek, és másoknak játszi könnyedséggel megy ...

TBal 2011.08.30. 09:18:03

@skarlát betű: Én a ritka kivételeket erősítem ezek szerint, kíváncsi vagyok a részletekre. Nekem izgalmas, hogy mitől volt más, és hátha tanulok valami újat :)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.08.30. 13:04:04

@TBal: Tényleg ritka kivétel vagy, ez vitathatatlan :-)

M-elicious 2011.09.01. 14:29:45

Többször felmerült bennem: ha ugyanazt tenné a férjem, mint amit én tettem, akkor miért esne rosszul, ha tudnám?

Még nem tudtam választ adni a saját kérdésemre annak ellenére, hogy úgy házasodtunk össze, hogy ki is mondtam: szerintem benne van a pakliban egy (szerencsés esetben) pár évtizedes házasságban mindkét fél részéről a lehetőség, hogy belecsúszik/készen áll/szüksége van a félrelépésre.

A "nem-akarom-tudni" kissé finomított változata a nem akarok túl sokat - vagyis megfordítva minél kevesebbet akarok - tudni.

barbieds (törölt) 2011.09.01. 15:21:49

@M-elicious: Én tudtam magamnak választ adni erre a kérdésre, de a tudatosítás sem könnyítené meg a helyzetemet, sőt. Kimondottan nem akarnék tudni semmi részletet, pedig amúgy nem bánnám a kölcsönös nyitást. Dilis, mi? :)

TBal 2011.09.01. 15:24:30

@M-elicious: Azért, mert ilyen ösztönökkel/alapérzésekkel születtünk, illetve a társadalom ezt nevelte belénk. Van egy csomó érzés, amit logikusan nem akarna érezni az ember, mégis érez - sokszor azért, mert az evolúcióban anno volt funkciója, de a genetika maradt, a civilizáció viszont teljesen megváltozott. Én úgy szoktam az ilyet megoldani, hogy az érzéseim ellen beszélek (pl. megkérem a páromat, hogy egy számomra idegesítő viselkedést csináljon minél többször, mert semmi baj nincs vele), és harcolok az érzés ellen. Nyerni szoktam, mert nyerni akarok.

Egy könyvben olvastam egy hasonló terápiáról, ott az illetőnek el kellett képzelnie naponta sokszor a számára kritikus jelenetet. Eleinte ideges lett tőle, aztán annyira megszokta, hogy semmi reakciót nem váltott ki belőle. Onnantól a való életben is tudta kezelni a szitut.

barbieds (törölt) 2011.09.01. 15:38:36

@TBal: Ha nagyon magamba nézek, akkor be kell ismernem, hogy a szexuális intimitás számomra kizárólagos dolog (nem röhögni!), ezért, ha egy velem ilyen viszonyban lévő férfi más nőkkel való párhuzamos intimitásról beszámol nekem, akkor azt nem szeressem. Valamint ekkor a másik nővel való intimitásának is az árulója lesz, ami szintén nem tetszik nekem valami kifacsart módon. :o
Ezért nem akarnék én konkrétumokat tudni, és én magam sem lennék hajlandó beszámolni ilyesmiről. Viszont a múlt idejű sztorik egyáltalán nem zavarnak. Ilyen fura vagyok.

TBal 2011.09.01. 16:36:48

@barbieds: Korrekt álláspont, normális logika alapján, semmi kettős mérce. Miért lenne fura? Egy lehetőség a sok közül.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.09.01. 18:19:07

@M-elicious: Talán valamelyik következő posztom erre magyarázat lehet ...
süti beállítások módosítása