Köszönöm, megvolt! ;)
Amúgy elvárások nincsenek, sem ilyenkor, sem nőnapon (bár én annál szerencsés vagyok - el tudom könyvelni többféleképpen a dolgokat), sem máskor. Ami szívből jön, és önkéntes, az jól esik, ami erőltetett, csak azért, mert ünnep van, inkább nem is kell...

Kicsit (de nem nagyon) off-topic leszek: sokszor elhangzott már az a lózung, hogy az "igazi" szerelem/szeretet önzetlen, nagylelkű,magárértvaló, elengedőstb.Ilyenkor mindig feltettem magamnak a kérdést,hogy akkor miért nem éreztem soha így? Talán nem voltam egyszer sem szerelmes? Vagy nem tudok felnőni a szerelem legnemesebb szintjéhez? Egy frászt, csak eddig nem tudtam megfogalmazni. Ma találtam meg a nekem megfelelő (gyönyörű, könyörtelen) választ, íme:

www.lettersofnote.com/2012/02/love-of-parasite-is-worth-nothing.html

@M-elicious: Igen, az én definícióm szerint is önző a szerelem, nem képes osztozni, mindent magának akar. A szeretet már képes elengedni, a másik érdekét nézni. Ezzel együtt, nem gondolom, hogy érzelmi parazita, aki önzetlenül szeret, sőt.

Nem vagyok én Bálint, hogy ünnepeljek vagy ünnepeltessem magam :). Semmiféle elvárásom nincs a Valentin nappal kapcsolatosan, és nem is szoktam ajándékot kapni/adni. Viszont egy-két külföldi barátom szokott ilyenkor üzenetet küldeni barátságból, az jólesik. A nőnapi felköszöntést valahogy jobban szeretem, igénylem, biztos még a régi berögződés miatt :). De nem sértődöm meg, ha elmarad.
Az "ünnep" előestéjén bekövetkezett szeretkezés is számít? :)

Mi párommal tegnap este ünnepeltük, mert ma nemtudom mikor érek haza, és holnap pedig hajnalban kezdek, de tegnap este elmentülnk egy jót táncolni, (salsa, bachata) aztán egy olyan fergeteges estében volt részem, hogy még most is remeg a lábam ha rágondolok! Csoda, hogy a kisfiunk nem ébredt föl! ;)

@M-elicious: Ezzel most hadd ne értsek egyet egyáltalán. Mármint a beidézett szöveggel. Senki nem állította, hogy teljesen fel kellene adnia magát annak, aki szeret, de ne essünk át a ló túlsó oldalára, igenis tudnia kell korlátoznia magát. Ha valaki nem korlátozza ösztönös birtoklási vágyát (mert a szerelem e szerint a definíció szerint nem egyéb), és most ad absurdum gondoljuk el, mi lesz belőle, akkor ugyanúgy nem fog létezni, mint a szöveg szerint az, aki feladja minden önzését és megszűnik önálló entitás lenni, Egy, a másik ember közelségétől, érzelmeitől való totális függés ugyanúgy megszünteti az önálló entitást. A kulcs - szerintem - az egyensúly a kettő között. Nem nulla és nem 100, hanem valahol a kettő között, nem árt, ha félúton.

@azentitkaim: Az előeste is számít, meg még 8 nappal utána is, az a türelmi idő :-)

Sziasztok! Mindig azt hittem, ez az ünnep csak a fiataloknak számít, bizonyos kor felett már nagyon erőltetett bevezetni. Ma mégis olyantól kaptam egy csodálatos üzenetet, akitől ezt egyáltalán nem vártam, és nem is érdemeltem. Azt kell hogy mondjam, kívánom mindannyiótoknak, hogy ilyen szépen, nem csöpögősen, nem rózsaszín papírba csomagolva, hanem egyszerű szavakkal adja nektek is tudtotokra valaki, mennyire fontosak vagytok neki.

Valentin nap alkalmából a munkahelyem közölte velem, hogy imád: felmondtak. :-(
Ami viszont a mi témánk: én bizony nagyon sután szoktam érezni magam ezen a napon.

@azentitkaim: úgy érzem, a nőnap más. Valentinkor elvileg a szerelmesek köszöntik egymást, ha jól tudom. De ez mára eléggé kitágult, igen nehéz eldönteni, hol, kinél, milyen szintű kapcsolatnál van a határ, egy kapcsolat (szerető, barátnő, barát (nő), havernő) hogyan értelmezi, ha kap, vagy nem kap Valentinkor. Ilyenkor van valami vallomás-féle jeletntése az ünneplésnek, ajándéknak, úgy gondolom. És van egy alkalom, ami felhívja a figyelmet arra, hogy társunkkal kicsit, vagy kicsit másképpen foglalkozzunk.
Nőnapnak nem tulajdonítok vallomás jelentést. Akkor kaphat egy szál ibolyát, egy megemlékező szót bárki.

@normálnyomtáv: én úgy veszem észre, hogy nyugaton - ahonnan ez az őrület indult - a Valentin nap nem kimondottan a szerelmesek napja, hanem inkább a szerelem/szeretet/barátság napja. Ezért is szokott jólesni, hogy ha valamelyik barátom küld egy üzenetet e nap alkalmából, nem veszem vallomásnak :).
A nőnap tényleg más, ott bármelyik férfitól jöhet egy szál virág és örülni fogok neki.
Sajnálom, hogy kirúgtak, remélem, hamar találsz állást.

Én szeretem a Valentin-napot. Elnézést kérjek érte?

@normálnyomtáv: Nagyon sajnálom, hogy elbocsátottak :-( Milyenek a kilátásaid?

@azentitkaim: Mindenhol és mindenkinek mást jelent, így aztán semmit se lehet tudni... Egyébként én inkább tartózkodom a "megünneplésétől", ha valakinek kedveskedni akarok, azt dátumtól függetlenül megteszem.

@kardhal77: Naná :-P És mit szoktál ilyenkor csinálni?

@skarlát betű: ajándékot kapok. :D

@kardhal77: Sőt, valld be részletesen, hogyan kezeled, amiket felvetettünk! :-)

@skarlát betű: "Milyenek a kilátásaid?": havasak. :-)
Komolyabban: indulnak a segítségek, de nem akarom nagyon beleélni magam a gyors sikerbe.

@kardhal77: Én is szeretem. Nem vagy egyedül.
Sőt, én még a szívecskés giccsparádét is kedvesnek találom. Egy kevés giccs sosem árt. Ha jól belegondolunk, a karácsonyfa se kisebb giccs.

@Almandin: tök igazad van. a giccs az giccs. de én szívem szerint mind2ről lemondanék. :)
(mondjuk annyiból más a kettő, hogy a karácsonyhoz sok esetben szerintem nagy adag álszentség is párosul... bár lehet hogy a valentin naphoz is. vajon az tartja fontosnak ezen a napon a szeretetének kifejezését, aki bizonytalan az érzéseiben? vagy aki félrelép? vagy pont fordítva? az "elsumákolja"?)

@hannawald: Én nagyon szeretem a karácsonyi giccset, de ez valószínűleg a (kellemes) gyerekkori emlékek miatt van így. A Valentin giccshez nem köt semmi, rosszul is vagyok tőle. Bár én egyébként általában nem kedvelem az ünnepeket, még a szüli- és névnapomat sem. Csak a karácsonyt, de azt nagyon. :)

@barbieds: ezzel megleptél :) volt egy nagyon megható Karácsony életemben, amikor úgy minden összejött. (élén az időseknek tartott kis koncertben való részvétellel) Akkor mintha "ráéreztem" volna erre a Karácsony dologra. de ha Karácsony előtt járom a várost, mindent látok csak szeretet és meghittséget nem. puff neki. a kétlaki létem egyik lakásában nem is volt karácsonyfánk, csak egy kicsi fenyőfa (tehát a szándék megvolt), és egyáltalán nem éreztem a hiányát. pont ugyanennyi erővel ünnepelhetném a Hanukát is... Na mindegy. Névnapokat nem tartunk. Szülinap az lehet jó, de ahhoz sem ragaszkodnék 10 körömmel. Ja, Karácsony, (rokon) gyerekszáj : amikor nem azt kapott amit kért (mert előző napi szülinapjára azt már megkapta!!!!): "utálom a Karácsonyt, hülye Karácsony!" ...

@hannawald: Én egyáltalán nem veszem magamra a karácsonyt megelőző (és kísérő) őrületet, én nem így élem meg. Nálunk már évek óta csak gyerek kap ajándékot a családban/rokonságban, így aztán nem a boltokban idegeskedünk egész decemberben, hanem csak együtt vagyunk a családdal és a barátainkkal az ünnep pár napja alatt. És arról is leszoktunk, hogy ilyenkor háromhavi kajaadagot süssünk-főzzünk (így csak kéthetit eszünk 3 nap alatt :D), úgyhogy még egy stresszort kivettünk a karácsonyból.

@barbieds: az jól hangzik. nálunk túl sok a gyerek :) na jó nem is igaz... hát talán majd ha saját családom lesz, akkor úgy tudom/juk alakítani a dolgot, hogy egy korrekt karácsonyt rakunk össze. de abszolút túlélném nélküle. max egy családi vacsi és slussz. meg elmehetünk síelni, vagy csak szánkózni, hiszen meló/suli nincs legalább :)
csak mondjuk el tudom képzelni, ahogy hazajön a gyerek, hogy Pistikééknek mekkora nagy és szép karifájuk van, nekünk miért nincs?...
vagy majd kirakok neki az asztal közepére egy Hannukiát és azzal dicsekedhet :D
és szigorúan diétes töltött káposzta lesz :D és persze csak a káposzta része...
na jó, befejeztem :) fáradt vagyok, azt hiszem :)

@hannawald: "a szeretnél nincs nagyobb erő / ez minden évben egyszer érthető" -- lényegében erről szól a karácsony, meg persze az újjászülető fényről, miként a hanuka is. A többi kellék, az műbalhé; ennek megfelelően érdemes kezelni.

A Valentin-nap is arról szól, hogy ki lehet fejezni a szeretetet, az összes béna giccs is csak egy kifjezésmód.

@kardhal77: már a matektanárom is megmondta anno, hogy renitens vagyok (mert nyári tábor csendespihenőjében Olimpia közvetítést akartam nézni...), nekem ne mondják meg, hogy mikor és hogyan fejezzem ki a szeretetemet. ill. szarul fogalmazom meg. szóval ne érezzem a láthatatlan elvárásokat.
meg ezek a meglepetések. mi abban a meglepetés, ha úgyis várjuk, hogy kapjunk vmt? egy szürke esős kedden sokkal jobban esik egy valami apróság vagy akármi, és az tényleg meglepetés. adni is sokkal de sokkal jobban szeretek úgy, ha nem várják el. és ez nem csak az anyagi eredetű dolgokra vonatkozik. akár a szexig is el tudnék menni párhuzam vonásban :)
azért Grincs nem vagyok, és odavagyok a Love actually-ért is, meg az Abigélért, a Büszkeség és balítéletért (királyi tv egész karácsonyi műsorát felsoroltam :D), de... valami nem stimmel vele. ezt érzem :(

a valentin nap meg még művibb. mondjuk legalább vallásfüggetlen :) de nem zavar, ha valaki ünnepli, egészen addig, amíg az a valaki emiatt nem támaszt elvárásokat velem, az én viselkedésemmel szemben :)

Kellemeset mindenkinek!

Mind a két témához szeretnék hozzászólni:
A Valentin-naphoz: nagyrészt egyetértek SB-vel, de azért idetenném Paulina Éva Kanadában élő írónő véleményét is, aki úgy gondolja, hogy a Karácsony meg a Valentin-nap nem rosszak, mert a téli szürkeségben, sötétségben és depis egyhangúságban azért jelzőbójákat, mérföldköveket jelentenek. Ha nem lennének, csak egyhangú szürkeség lenne, és a nap csak munkaidőben sütne ilyenkor.
Szerintem mindkét álláspontban van igazság, úgy gondolom, az a fontos, hogy ki hogyan éli meg. A barátokkal/társsal szerintem egyszer kell ledumálni, hogy hogy vélekedik az ember erről a napról, és tartani magunkat hozzá (megmondani, hogy kényszeredetten nem küldünk semmit és ne adjanak semmit, csak ha szívesen teszik)

Másik téma, a @M-elicious: -féle:
Szerintem sem csak két véglet van, ahogy @skarlát betű: is mondja, de én más irányból közelíteném meg. Szerintem itt két érzelem kombinációja van. Az egyik a belezúgós-szeretős-birtokló-lángoló-kefélniakaró vágy, a másik meg talán tudatosabb, kevésbé belülről jövő, aminek az a fő vonulata, hogy a szeretett személyt úgy szeretnéd boldognak látni/boldoggá tenni, ahogy azt ő szeretné, illetve az ő preferenciáiba belefér (azaz odafigyelsz az igényeire).
Nekem ez utóbbi az "igazi" szerelem/szeretet, viszont hogy ez teljesen önzetlen lenne, az nem igaz. Ideális esetben azoknak a dolgoknak a nagy része, ami a párodat boldoggá teszi, téged is boldoggá tesz, és itt nem is kell letagadni, hogy ez a "mellékes dolog" igencsak erőteljes hajtóerő. Ha a másik fél felnőtt, akkor szerintem érti, sőt, nagy paraszt, aki azt várja el, hogy a te szenvedésed árán tedd őt boldoggá. Ez a "mellékes" sokszor lehet is egyenlő a nagy lángolós-birtoklós szerelemmel is.

Viszont!
A nagy kérdés, hogy mi van akkor, ha nem lehet mindkét fél boldog? Pl. hiába szeretsz vele lenni, hallani a hangját, ha neki az agyára mész. Ilyenkor a te boldogságod kizárja az övét és fordítva. Ilyenkor kell, hogy erősebb legyen a második vonal, és el kell tudni engedni a másikat, ha szereted őt. Fáj? Mint az állat. Viszont, az ember boldogságához sok út vezet, sok személlyel lehet boldog az ember úgy is, hogy viszonozzák. A legnagyobb hiba bármelyik ilyen boldogság-utat nélkülözhetetlennek tekinteni. A "Mi lesz velem nélküled?" az egyik legszemetebb mondat, ami szerelmestől elhangozhat - de szerintem ezzel egyetértesz.

Noh, összefoglalva, szerintem érzelmileg-tudatosan meg kell lennie az önzetlen szeretetnek, és ha ez megvan és van kölcsönösség boldogságigények terén, akkor jöhet a nagy love :)

SB: Rég nem voltam, és most már nagyon ritkán fogok beírni, de azért figyelek :)! Gratula az évfordulóhoz, csak így tovább!

@hannawald: A Valentin-nap nem igazán honosodott meg nálunk (lehet, hogy igazán sose fog), míg a karácsonyt már 1000 éve ünnepeljük. Szerintem igazán szívből pont az tudja ünnepelni, aki igazán szeret. De az is igaz, hogy attól még szerethet valaki igazán, ha nem jönnek be neki az ünnepek, nem vagyunk egyformák.
Pl. én csak akkor szeretek karácsonyfát állítani, ha épp van párom, vele valahogy jó az egész karácsonyosdi. Magányosabb időszakaimban meg alig várom, hogy vége legyen a karácsonynak, fát se állítok.

@Almandin: ez érdekes. én mintha pont fordítva működnék. ha van valaki, akivel együtt lehetek, akkor nem érdekel, hogy van-e fa. ha nincs, akkor talán még jó is azzal pepecselni, meg ilyenek.
ezen még így sose gondolkodtam el...

@hannawald: Nekem is azzal van bajom, ha elvárások léteznek, de ez a Valentin-nappal kapcsolatban köreimben egyáltalán nem jellemző. A karácsony más tészta. Gyerekeknek érdemes megtartani, felnőtteknek szerintem az lenne az ajándék, ha úgy töltenék, ahogy kedvük tartja. És épp az ellenkezője szokott lenni, stressz, elvárások, sértődések, meló. Idén megkérdezett anyám, mit kérek karácsonyra, azt mondtam, egy kis nyugit. De hát az nem szerepelt a listán.

@TBal: Jé, nagyon eltűntél. Oka?