Előfordult már, hogy olyan vádak értek, miszerint én a hűtlenség-szeretőtartás témakörében nem nagyon foglalkozom a negatívumokkal.

Akkor most jöjjön az abszolút negatívum: a destruktív szerető. Igaz, én ilyet személyesen nem ismerek, de már hallottam, olvastam hasonlóról, és a filmekben meglehetős gyakorisággal fordul elő ez az emberfajta. Mert olyan jólesik borzongani egyet? Mert kiválóan szolgál elrettentő példaként is, miszerint nem szabad félrelépni, különben kinyitjuk Pandora szelencéjét és onnantól kezdve nincs megállás?

Most tehát elsősorban filmekre hagyatkozom, de várom tőletek az életből vett példákat is. Vegyük mindjárt az egyik friss élményemet: a Damage (Végzet) című opuszt. Az alapsztori egyszerű, mint egy görög dráma: a sikeres miniszter (Jeremy Irons) beleesik fia menyasszonyába (Juliette Binoche), aki valóságos femme fatale-ként minden pasit megbabonáz. A miniszter teljesen elveszti az önkontrollját, mint valami kivert kutya, úgy jár a nő után, aki a szeretője lesz, de nem szakít a pasi fiával sem. Végül egy fatális véletlen (?) folytán a fiú in flagranti felfedezi őket egy padlásszobában és leesik a valahányadik emeletről. Az apa összeomlik (bár még mindig jobban érdekli a csaj, mint a saját fia), a felesége pedig azzal esik neki, hogy az első félrekúrás után öngyilkosnak kellett volna lennie. A femme fatale az egyetlen, aki úgymond "épségben" kijut ebből az egész történetből, visszatér egy régi szerelméhez. A háttérben ott a lány gyermekkori, mondhatni szerelmi kapcsolata a bátyjával, aki miatta lett öngyilkos.

Nem mondhatnánk, hogy egy  általános szeretői kapcsolat forgatókönyve lenne, de annál hátborzongatóbb. 

A másik film egy klasszikus, az Utolsó tangó Párizsban. Itt is kéz az kézben jár a hűtlenség, a rögeszmés szex és a halál. Bár sokan ismeritek a sztorit, azért röviden összefoglalom. Egy fiatal, kissé butuska lány, aki egyébként egy filmes fiú menyasszonya (Maria Schneider) belefut egy kiadandó, üres lakásban egy kiábrándult, kiégett harmincas pasiba (Marlon Brando), akiről semmit nem tud: ott helyben egymásnak esnek. Kiveszik a lakást, találkozgatnak, de a pasi kiköti, hogy semmit ne áruljanak el egymásnak az életükről. Ő nemrég vesztette el a feleségét, aki öngyilkos lett (egy kis motel tulajdonosaként éltek, és a motel egyik lakója volt a neje szeretője, de hogy miért lett öngyilkos a nő, azt nem tudjuk meg). A pasi egyrészt taszítja, másrészt elképesztően vonzza a lányt, állatias vágyakat ébreszt benne, amelyekkel nem nagyon tud mit kezdeni. Mikor a férfi el akarja hagyni a névtelenség világát, és be akar lépni a lány életébe, mert beleszeretett, a lány lelövi.

A harmadik nagyon ismert film a Végzetes vonzerő, mivel amerikai, sokkal kevésbé rafinált, a lényeg, hogy a családos pasi (Michael Douglas) hagyja magát elcsábítani egy egyedülálló nő által (Glenn Close), aki nem akarja tudomásul venni, hogy a pasi számára csak egy futó kaland és addig erőlködik, míg a férfi meg nem öli (a kádban), mert másképp nem tud szabadulni tőle.

A valóságban is léteznek destruktív szeretők, nem kell, hogy mindenképp halálos tragédiához vezessen a felbukkanásuk, de sokféle módon lehetnek romboló hatással a partnerükre, a családjára, vagy mindkettejük családjára. Persze az is előfordul, hogy nem a szerető a destruktív, hanem maga a helyzet válik rombolóvá, attól függetlenül, hogy a szerető személyisége ezt indukálja vagy sem. A hűtlen vagy a megcsalt fél is destruktívvá változhat, és véghez viheti azt, amit a szerető nem akart és nem is tudott volna: szétrombolhatja a saját családját. 

Vajon vannak olyanok, akiket kifejezetten a destruktív személyiségek vonzanak szexuálisan? Hogy lehet ezt a csapdát elkerülni? És mit tehet az, aki tudja magáról, hogy romboló hatással van a partnereire?