Többetekkel megtörtént már, hogy az addigi szeretőtökkel egyetértésben egyszer csak úgy döntöttetek, véget vettek a bujkálásnak, elhagyjátok a korábbi családotokat (esetleg csak egyikőtök, ha a másik egyedülálló volt), és együtt folytatjátok - szinte mindegy, hogy házasságot is kötöttetek, vagy együtt éltek, a lényeg, hogy a szeretői, rejtett státuszból egy teljesen felvállalt, nyílt státuszba kerültök, kerültetek.
Van, akivel ez régen történt meg, és mostanra leülepedett benne az egész, akkor valószínűleg drámainak megélt változás, van, aki esküszik, hogy élete legjobb döntése volt, van, aki azóta megbánta, mert a szeretői kapcsolatban sokkal izgalmasabbnak tűnt az az ember, akivel utána együtt élni már nem is olyan csodás, van, aki most azt csalja, akivel régebben az előző partnerét csalta (vagy akinek szingli szeretője volt), vagy éppen ő csalatik meg. (Lehet, hogy olyan is van, aki később visszatért az eredeti családjához.) És persze ne feledkezzünk meg azokról sem, akiket e miatt a döntés miatt elhagytak. Akik talán nem akartak kilépni egy házasságból, kapcsolatból, de az új szerelem ellen nem tudtak mit tenni, vagy akik a hűtlenségről értesülve egyik pillanatról a másikra (esetleg hosszas tépelődés után) kirúgták a partnerüket, és az emiatt költözött össze a szeretőjével, bár talán magától sose döntött volna így.
Ha gyerekek is születtek az első házasságból, együttélésből, akkor az exszel való kapcsolat valószínűleg megmarad (bár van olyan, aki annyira képtelen felülemelkedni a saját sérelmén, hogy a gyerekét teljesen elzárja a másik szülőtől, ezzel leginkább a gyereknek ártva), és ha van kapcsolat az exszel, akkor annak új partnerével is, ha másképp nem, a gyerek(ek) beszámolói alapján. Ki hogyan viszonyul a partnere korábbi családjához, illetve elhagyottként vagy válást kezdeményezőként az új partnerhez? Tudomást se vesz róla? Kígyót-békát kiabál rá? Féltékenykedik a múltra, a jelenre, a jövőre? Megpróbálja felhasználni a gyerekeket? Nyilván vannak pozitív példák, amelyekben a korábbi partnernek sikerül újraépíteni az életét, és ő maga is boldogabb lesz egy új kapcsolatban, de léteznek olyan emberek is, akik soha többé nem jönnek össze senkivel, és a sebeiket nyalogatják életük hátralévő részében. Hogyan élik meg mindezt a gyerekek, és a család, a környezet, örök harag lesz-e, vagy várható némi megértés, az elhagyóra hárítják-e az összes felelősséget, vagy a csábító lesz az ügyeletes gonosz?
Mennyi konfliktusforrás, sérelem, hatalmi játszma! Vajon győztesnek érzi-e magát a szerető, mert úgymond kiragadta a férfit/nőt az eredeti családjából, vagy éppen rossz lelkiismerete van miatta? Megpróbálja saját gyerekekkel kárpótolni az eredeti családtól elszakadt felet (általában a pasit), vagy inkább nem vállal gyerekeket, sőt, a másik nő gyerekeit tekinti sajátjainak? Beleszól a nevelésükbe? Vagy ebből kimarad? Lehet ezt az egész folyamatot minden szempontból pozitív módon is megélni, vagy a veszteségérzés elkerülhetetlen, még akkor is, ha egy elvileg nem működő kapcsolat végére teszünk pontot és végre megkaphatjuk azt a maga teljességében, akire korábban annyira vágytunk?
Tudom, rengeteg kérdés, és ahány sors, annyiféle, de mindenképp érdemes beszélni róla, minden aspektusból. Várom a kommenteket!
