Durván megzavartad a harmóniámat ezzel a poszttal :) Nem, egész mostanáig nem képzeltem el semmi ilyesmit, de most nem bírom kiverni a fejemből. Ez pedig a NKNP házassággal nem egyeztethető össze! Tán a Ne Kérdezz, Ne Pofázz-t ki kéne egészíteni: Ne kérdezz, ne pofázz és főleg ne gondolj rá!!!
Már csak a gondolat gondolatától is "impotens" lettem...

Hát, nálam talált....Sőt... már a vízalatt van minden...

Mivel vizuális tipus vagyok, és a tények nem engedik a rossz fantáziák (negatív famtáziák) leszerelését avval az öngyugtató reflex-el, hogy ez csak félelem sugallta vízió, hanem a "tények" leképezése... ezért bénítólag hat rám.....

Amúgy ez a vizualitás régebben "jó barátom" volt....
Minden izgatott, ami Vele kapcsoltatban, ami csak eszembejutott... kozmetikus... masszázs.... stb...
Mivel nagyon szép Nő, és már akkor is nagyon inspiráló gesztusai vannak, amikor még csak hangolódik a szexre, egy egy fizikai ingerre csuda helyes reakciói vannak, stb... számomra minden nagyon inspiráló volt...

A "legperverzebb" dolog, hogy a terhessége kapcsán egyszer-kétszer az ultrahang vozsgálatnál (az első trimesterben) előkerült a hüvelyi ultrahang is...
Kimondottan izgalmas látvány volt... :-))))

Tehát van példa pro és kontra is....

Nálam az a helyzet (bevehetnéd ezt az opciót is a szavazásba), hogy egyszerre utálom is, izgat is, és akár még be is szállnék harmadiknak.

@barbieds:

Az ember már csak ilyen.... :-)))
Akkor, ilyenkor, mihez viszonyuljon-alkalmazkodjon szegény társ...szerető a gyakorlatban? :-)

Még jó, hogy nem minden válik valóra, amiről álmodozunk...

Vallásos nagyanyám "istenben megrendült hitét" szimbplizáló mondása jut eszembe err a helyzetről:
... ha a jóisten ki akar b@szni velünk, elég ha valóraváltja titkos vágyainkat, ha meghallgatja könyörgéseinket... :-))))

@est ragon: Semmihez ne alkalmazkodjon, hiszen ez csak fantázia, tudnia sem kell róla. És igen, vannak dolgok, amik jobb, ha nem válnak valóra.

@barbieds:

:-)

@LostInLove: Mért ne lenne összeegyeztethető, ha nem fáj az elképzelés? :-) Tudom, tudom, nálad ez nem így működik.

@est ragon: Nem csak látványnak lehet izgalmas az az ultrahang, ha finoman csinálják :-P
De te tényleg elég extrém vagy azért... :-)

@barbieds: Bevettem az opciót. Én is tudnám még bővíteni, mert annyi alváltozat van, de már így is túl sok a választási lehetőség.

Egy volt barátnőmmel szakítófélben voltunk (bár én ezt nemigazán tudtam eleinte) és összejött egy barátommal közben (hehe "barátommal") de még a szakításig még velem is volt. Amikor ezt megtudtam, gyakorlatilag az eset után három hónappal, rosszul lettem, felfordult a gyomrom és hánytam. És lezuhanyoztam persze tök fölöslegesen. Szóval rendesen megundorodtam a csajtól. Nálam úgy látszik ez nem konzervativizmus hanem zsigeri. Úgyhogy nekem kell legalább egy hét vagy legalább két liter bor és pár gandzsa, hogy más után betegyem. Mivel az utóbbiakkal már nem nagyon élek, ezért olyan udvarlós vagyok (izé les valaki? voltam). Ja és kb ugyanezért és nem erkölcsiségből nem csalok. Lúzer én.

@TROLL: +1

Ezek a trollok már csak ilyenek...

Engem a ferjem megcsalt anno egy amolyan "mindenki canga"-javal, nem hanytam, de tobbet semmilyen formaban nem erhetett hozzam:-))Szerencsere nem kaptam el fertozest, egy hettel kesobb pedig beadtam a valokeresetet-)

Boldog hazassagban elek azota, es ne kepzeltem el sem a ferjem, sem magamat massal szexualis helyzetekben. Monogam vagyok, es a tema mint olyan nem izgat.

Persze, volt, h egy pasit jokepunek talaltam( csaladtag:-)) de ezen a ponton le is zartam a dolhot, es meg gondolatilag sem vittem tovabb. Vannak helyzetek, fantaziak, amiket jobb "bezarni" mert az ilyen dolgok visszauthetnek. Egy dugas sem er meg megkockaztatni egy boldog kapcsolatot.

Szerintem.

Én a félelemmel vegyes kíváncsiság-kategória vagyok, belementem volna a kedvéért egy harmadik lány részvételébe is akár, csak nem találtunk... Jómagam zsigeri monogám, miközben őt a szülinapjára full extrás erotikus masszázsal leptem meg egy nevesebb helyen, ahol a lányt személyesen kértem fel. Aztán a legközelebbi randevún a kanapén összebújva mesélt róla, és magam is megijedtem amiatt, mennyire nem sértett, mennyire tudtam vele-örülni. Mikor éveket húz le az ember abban a tudatban, hogy a szeretettje rajta kívül egy emberrel biztosan érintkezik szexuálisan, az jó kiképzést ad. Bár érdekes mód abba direkt sosem gondoltam bele, hogy a feleségével is szokott együtt lenni, mert arra gondolni nem esett jól.

@HoldViola: Ez érdekes, az erotikus masszázs, mint ajándék :-) Nem lehetett volna megnézni? Vagy az ilyesmi szigorúan bizalmas kell, hogy legyen?
Ha a kapcsolat olyan alapokon áll, hogy osztozni kell valakin, az biztos sokkal könnyebbé teszi a dolgot, de attól még nem feltétlen akar belegondolni az ember. Sokan szerintem inkább még azt is elhiszik, hogy otthon nincs szex, még ha valahol tudják is, hogy ez valószínűtlen. De feleségre nem érdemes féltékenynek lenni.
Azt hiszem, a kellemes képzelődés általában nem személyhez kötött.

Nem akartam megnézni, ez az ő napja volt, róla szólt. Terveztünk máskorra olyat is, mikor mindketten megyünk, csak aztán nem adódtt rá lehetőség.
Én nem hittem azt, hogy otthon nincs szex, egyszerűen próbáltam kizárni, nem gondolni rá, mert így számomra kezelhetőbb volt a helyzet. Szóval nem féltékenység volt az ok, hanem "védekezés".

@HoldViola: Én is így csináltam, nem gondoltam arra, hogy otthon mit csinál az ágyban, egyáltalán semmit nem is akartam tudni a feleségéről. Persze egyfajta homályos zavaró tényezőként mindig ott volt, és mostanában sokat morfondírozok, hogy ha új viszonyt kezdenék, akkor nem kellene-e inkább egyedülállót választani. Persze ott meg másféle problémák lehetnek, de akkor is... :)

Furcsa ezeket a hozzászólásokat olvasni. Azt gondolná az ember, hogy aki a hűtlenséget választotta, mint életforma, és sokszor hirdeti, hogy ez a megoldás az otthoni problémákra, az könnyebben felülkerekedik azon a tényen, hogy a szeretőjének is van felesége/barátnője.
Lehet, hogy a monogámia csak belénk nevelt dolog, de valahogy mégis azt szeretnétek, hogy a szeretőtök csak a tietek legyen. Tudom, ezt így konkrétan senki sem írta, de abból lehet azért következtetni erre, hogy 'próbálom kizárni', 'inkább egyedülállót választani' stb. Valahol ez azt mutatja, hogy még sem fogadjátok el.
Még mielőtt rám támadnátok, az nem probléma. Egyszerűen nem voltam még ebben a szituációban, és ez a momentum elég érdekesnek tűnt számomra.
Meg ugye ott van a másik véglet, mikor kifejezetten izgatónak tartja mondjuk a férj, ha a feleség egy másik férfival van. Sokuk elengedik a nőt, hogy teljesen egyedül kegyen a 'szeretőjével', majd mikor hazajön elmeséli, és ettől izgul fel. Erről is olvastam már sokat, és az ilyen fajta kedvtelésnek is megvan a maga fóruma, ahol nem egy két ember írogat. Szóval azt hiszem ez sem elhanyagolható, még ha mondjuk ide egy ilyen hozzászólás sem fog érkezni.
Az előző levezetésből kiindulva, ezek a párok inkább poligámok lennének? Esetleg, csak ők azok akiket poligámnak lehet nevezni, míg a sima megcsalók (titokban) szexuális értelemben sokkal inkább monogámok, csak nem a férjükkel/nejükkel?
Tényleg érdekelne a válasz, nem provokációból írtam.

@blogol211: Én amíg nagyon rá vagyok valakire kattanva, addig monogám vagyok (lennék), nehezen viselem, ha más is van az életében. Csak az van, hogy ezt az érzést kordában tudom tartani, vagyis nem nyaggatom őt, legfeljebb elmegyek, ha nem bírom a kiképzést. Ha már nem vagyok annyira megőrülve valakiért, akkor jobban tolerálom, ha osztoznom kell rajta. Nálam valahogy a szexuális vágy erősségével függ össze a kisajátítási késztetés (aminek nem engedek azért se :D).

@barbieds: És ebben a rákattant állapotban az otthoni szexel mi a helyzet? Nehezebb az is? (vagy, ha teljesen nincs, akkor nehezebb lenne). Esetleg a monogámiát csak 'elvárod'(tudom nem várod el, mint megírtad), de neked nem okoz problémát közben mással a szex?

@blogol211: Nem is az, hogy nehezebb volt, hanem volt egy kb. egynapos "lehangolódási" időszak a szeretőmről, és akkor nem tudtam volna lefeküdni a férjemmel. De ez végig így volt, nemcsak a viszonyom kezdeti, lelkesebb szakaszában.

@blogol211: Szerintem van gyakorlati és érzelmi poligámia. A gyakorlati annyit jelent, hogy szívesen váltogatja a partnereit az ember, de itt nem arra kell gondolni, hogy folyton mással van, csak egyszerre két partnere is lehet, elképzelhető, hogy csupán kényszerből, mert a házassága rosszul sikerült, de ettől ő még nem poligám. Persze van az olyan poligám, aki magára nézve teljesen el tudja fogadni a többpartnerűséget, de nem akar senkin osztozni.
Az érzelmi poligámot viszont nem zavarja az elképzelés, hogy a partnerei másokkal is szeretkeznek, sőt, örül neki, ha találnak maguknak olyat, akivel minden működik. És az ilyen fajta emberek képesek nyitott kapcsolatra, gruppenre, szwingerre, stb. A felmérés alapján ez nem annyira ritka ám! Lehet, hogy a kommentelők közt most kevesen voltak, de a szavazati arányok árulkodóbbak. És a dolog nem konstans, lehet valaki teljesen monogám érzelemvilágú emberből egy érzelmi poligám is, ha a megfelelő impulzusok érik. Persze nem egyszerű, és nem arról van szó, hogy aztán már sose lesz féltékeny senkire, vagy nem esik neki rosszul semmi.

@barbieds: Értem. Tehát akkor mondhatjuk, hogy ha nem is tudatosan, de a hűtlenség kezdeti szakaszában (rákattanás a szeretőre), teljes a birtoklási vágy. Nehéz elviselni, ha a másiknak van más. Viszont a te oldaladról független ettől, hogy a férjeddel lefekszel-e. (azaz az az 1 nap van csak, de az mindig)
Egyoldalú monogámia? Vagy a férjeddel csak kényszerből fekszel le már csak, hogy ne tudja meg a hűtlenséget? Ebben az esetben szinte teljes monogámia. :)
Még egy utolsó kérdés. Biztos már írtad, sőt lehet pont az előző poszthoz, de hogy érintene, ha a férjed is félrelépne?

@blogol211: "próbáltam kizárni", hogy ne zakkanjak meg a gondolattól, hogy lehetek szerető, lehetek barát, lehetek társ a bajban, DE végső soron mindig titok maradok, sosem alhatok el úgy, hogy mellettem szuszog, mert ez másnak a kiváltsága, amihez nekem nincs jogom.

@skarlát betű: Köszönöm, kezdem már érteni. Szóval vannak a hűtlenek között is konzervatívak. :) Soha nem gondoltam volna, hogy ezt le fogom írni ezzel kapcsolatban.
Az a probléma ezzel, hogy eddig nagyon sokszor arról volt szó, hogy értsék meg már végre, hogy az emberek alapvetően nem monogámok, csak a kultúra az, ami elvárja ezt tőlünk. Sokszor a házastársat hibáztatjátok, hogy miért nem tudja ezt elfogadni, mennyire begyöpösödött (konzervatív), miért nem tudja ezt megérteni elfogadni, mert abban az esetben nem lenne gond.
Ezt most ezek után nem tartom igazságosnak. Főleg mondjuk egy "magára nézve teljesen el tudja fogadni a többpartnerűséget, de nem akar senkin osztozni" ember esetében.
Egyszerűen sokszor lehet csak arról van szó, hogy a párok épp más ütemben mennek keresztül bizonyos fázisokon? Pl. férj megcsalja a feleséget, feleség megtudja, nem tudja elviselni, válás. Míg, ha férj épp akkor nem csalja meg, 2 év múlva lehet feleség megy félre, és már semmi "baja" nem lesz azzal, hogy ha a férj is félre megy.
Mit gondoltok, mennyire lehet reális egy ilyen megközelítés?

@blogol211: Nem, egyáltalán nem kényszerből fekszem le a férjemmel, sőt. És ha félrelépne, az szarul esne (egó meg tsai :P), de meg is könnyebbülnék, viszont ebből ő semmit nem érzékelne.

@blogol211: A monogámiának van egy társadalmi vetülete (elvárt erkölcsös viselkedés, társadalmi káosz megelőzése stb.), és van egy személyes vetülete, a birtoklási vágy. A társ. elvárásról nem ejtenék több szót, mert az engem nem érdekel. A személyes vetületével nem egyértelmű a viszonyom, de mivel jobban vágyom a szexuális izgalomra, mint a másik birtoklására ezért nyilvánvalóan a partneremtől sem várom el a kizárólagosságot. Szenvedhetek tőle, de a viselkedésemen sosem fogja észrevenni.

Engem például sosem bírt igazán érdekelni a másik ember szexuális élete, amennyiben azt nem velem élte. ;)

Olyan semleges, érdektelen számomra a dolog, vagy maximum azon a felszínes szinten érdekes, amin az ember egy xxx-filmet néz meg.

Ezért aztán például a saját feleségem kalandjai sem váltanak ki belőlem semmilyen különösebb érdeklődést vagy érzelmet, nem vonódok bele -- miközben az, ami kettőnk között történik a szexben, nagyon fontos számomra.

Az érzelmi történés, az érzelmi töltés, illetve az a tudatállapot, amiképpen egy nő benne van egy viszonyban (velem vagy mással), az viszont izgalmas számomra. De ez nem kimondottan erotikus izgalom, ez több annál.

@HoldViola: Lehet, hogy a másik már nem is tartja kiváltságnak, hogy együtt alszanak, ki tudja :-)

@blogol211: Már miért ne lennének konzervatívak? Persze, hogy vannak, vagy úgy képzelted el, hogy mondjuk, vallásos, polgári családokban nem esik meg az ilyesmi? Ugye, nem?
A hűtlenség nem valami homogén felfogást feltételez, ahogy azt se állította itt a rendszeresen kommentelők közül senki, hogy minden hűtlenség a (házas)társ hibája lenne. Millió indok van rá, és millióféleképpen éljük meg, aztán beszélgetünk róla, hogy ki hogyan. De nincsenek abszolút érvényes megállapítások.
És igen, a fáziskésés abszolút igaz sok esetben. Amin F felháborodott először, azt később megtette, és utóbb azon lamentált, hogy a megcsalt férjjel mennyire együttérez. Hát, van ez így...

@barbieds: Nem érzed ezt igazságtalannak? Nem társadalmi, és nem is erkölcsi, hanem simán emberi szempontból.
Milyen érzés a szexuális változatosság oltárán feláldozni a párod bizalmát? (persze csak, ha nem tud róla, ha tud és elfogadja az tökéletes) Puhatolóztál már nála ez ügyben, hogy mennyire tartja fontosnak a monogámiátokat? Esetleg, hogy mikor ez volt a téma csak másokkal kapcsolatban, akkor arra hogy reagál? Mit tarthat nagyobb 'bűnnek' a megcsalást, vagy az ezért való hazugságokat?

@skarlát betű: Értem én. Azt hiszem csak a szent Grált keresem. :)
Sok megcsalás van, de van olyan megcsalás amit elítéltek? (itt rád, és pár olyanra gondolok, akik a hűtlenség mellett álltok) Amire azt mondjátok, hogy ez valamiért nem volt 'szép'. Nem kellett volna. Nem lett volna szabad. (és most konkréten a megcsalásra gondolok, nem arra, hogy a következményei miatt nem szabadott volna.) Vagy egy olyan értékrendet képviseltek amiben, helyzettől függetlenül a hűtlenséggel nincs probléma. Ha az előző, akkor arra tudnál egy elméleti példát írni?

@blogol211: Itt nincs olyan, hogy testületi elítélés, bírósági tárgyalás, esküdtszék... Ki-ki a maga véleményét képviseli, ezért is nem indulok a választásokon :-P
És nem akarok elméleti példát írni, mert a kóser vagy nem kóser, elfogadható vagy már túlzás mindig azon múlik, hogy ki hogyan éli meg belülről. És ezt nem lehet elméleti példákban ábrázolni, meg felesleges is. Nem arról van itt szó, hogy feltétlen meg akarunk védeni mindenkit, aki hűtlen volt valaha vagy most az, és nem tagadjuk - szerintem -, hogy ez az egész nehézségekkel jár. Csak az a célunk, hogy beszélgessünk róla, és ne bélyegezzük meg egymást, vagy másokat, amennyire lehet.
Nincs Grál, és nincs hozzá vezető út, csak út van... :-P

@skarlát betű: Ezzel most nagyon egyetértek..:) Végre egy olyan oldal ahol nem megbélyegzik, elítélik az embert, hanem elmondhatja a saját jó,rossz tapasztalatát, akár élményét, keserűségét. A többiek, meg ha akarnak éppen segíthetnek, megérthetnek, avagy ítéletet is mondhatnak. A posztok, meg nagyon jók arra, hogy adott témáról mindenki a maga tapasztalata, vagy nézete alapján elmodhatja a véleményét. A véleménynyilvánítás során is látszik, hogy sokan csak éppen egy ember véleményéhez fűznek megjegyzést, kérdést. Azt gondolom most már átolvasva talán az összes postot ...egy nagyon jó ütős, véleményét nem titkoló,azt vállaló csapat van itt. Köszönet érte a Főnök Asszonynak ...SB-nek...:)

@skarlát betű: Sajnos nem szempont, hogy ki tartja annak, így mindegy is.

@kardhal77:

Üdv a fedélzeten! :-)

Régen reflektáltál...

Te aztán tudsz csavart vinni a történetbe! Az érzelmi történések, a másbahabarodások észrevétele után szexelni a pároddal, az igazi "más nőjét digom" fíling :-)))

Ki sem kell mozdulni otthonról... csal figyelni az apró-árulkodó jeleket... és néha más és más nője fekszik az ágyadba...

digom = dugom . :-) elgépeltem

@blogol211:

egyre inkább én vagy Te.. :-)
abban az értelemben, hogy mintha magamat hallanám, az én logokámat-észjáráspmat más öntené szavakba-kérdésekbe és végül vetné papirra...

ma sok időt sporoltál nekem, amiért összeszedetten és hibátlanul leírtad az okfejtésedet, kérdéseidet... helyettem is :-)))

jobban és helyesírási hibák nélkül... :-)

@est ragon: úúú, ez durva volt :) Ugyanis a helyesírás mindig a gyengém volt. Sőt... Épp akartam köszönni, hogy senki sem kötött még belém ezért. Szóval most furcsa volt ezt hallani nagyon.
Azért örülök, hogy mást is képviselek itt, nem csak magamat. :)

@skarlát betű:
Igazából tudtam, hogy ez lesz a válasz, amit sajnálok. Kíváncsi lettem volna a konkrét véleményedre. Egyre toleránsabb vagyok, mióta olvasom a blogot, ezt köszönöm is nektek, de igen is úgy gondolom, hogy van az a helyzet, mikor igen is elítélendő a hűtlenség. Abban viszont igazad van, hogy ide nem azért írnak az emberek, hogy elítélést kapjanak.

@blogol211: Minden eset más, és noha nem vagyok én sem mentes az előítéletektől, direkt kiagyalni valamit nem lenne valami okos dolog :-P Persze, hogy van, amit szemétségnek gondolok, de az általában az ember egész jellemét vagy jellemtelenségét érinti. Nem a hűtlenségen van a hangsúly számomra, hanem a körülményeken. És még az is lehet, hogy tévesen ítélem meg valaki motivációit. Mások nevében pedig nem szoktam beszélni :-)
Miért olyan fontos neked az ítélet?

@skarlát betű: Az eddigi beszélgetések során nem derült ki számomra egyértelműen, hogy igen is van olyan hűtlenség amit szemétségnek gondolsz. Ha nem így lenne, akkor teljesen felesleges lenne bármit is mondanom, bármit is reagálni hűtlenség ellen, falra hányt borsó. :) Így viszont van esély arra, hogy legalább bizonyos szituációkba, ha a hűtlenség ellen beszélek, a mag közül is egyetért velem valaki. :)

@blogol211: Írnál egy példát? Nagyon érdekelne.

@barbieds: Adott mondjuk egy jó kiállású jó képű férfi. Az a típus, akivel a nők 80%-a el tud képzelni egy-éjszakás kalandot. Éli is az életét ebben a szellemben, minden jót kihasználva, majd 40 évesen úgy dönt, hogy elég volt, meg akar állapodni. Talál magának egy nőt, elveszi, gyerekeik lesznek. Ezzel nincs is semmi gond, de persze főhősünk közben ugyan úgy kihasznál minden alkalmat, hogy félredugjon. Csak a saját boldogulása fontos neki. Egyszerűen nem akar nemet mondani.
Tudjuk ösztönök vannak, de azért emberek is vagyunk, társas emberek. Ez két dolgot jelent szerintem.

1, Emberek vagyunk: Nem minden esetben irányíthat egy férfit a farka. Nem hiszem, hogy akkor lelki traumát fok bárkinek is okozni, hogy azt mondja hogy, bocsánat szeretem a párom, nem foglak megdugni. Persze ez az élet más területeire is érvényes. Ugyan úgy ellene vagyok az erőszaknak. Hányan vannak, akik simán szájba vágnak valakit, ha nekik megy egy szórakozóhelyen. Egyszerűen csak engedelmeskedik az ösztöneinek. Alfa hím szerepben van, ösztönösen kényszert érez ennek kimutatására erőszakosan. Ezt is hormonok irányítják. Senki sincs meglepődve, ha azt látja, hogy a "gyúrós" férfi sokkal ingerlékenyebb, erőszakosabbá válik mint előtte. (illegális tömegnövelők hatása) Mégis vannak olyanok, akik visszafogják magukat, és tettlegességig soha nem jutnak el, még akkor sem, ha minden pillanatban erre kényszerítik az ösztönök és a hormon.

2, Társas emberek: Igen is el kell ismernünk, hogy társas lények vagyunk. A tetteinkkel addig nincs semmi gond, míg csak magunkra hatnak. Gondolok itt a sok cukor evés miatti cukorbetegségre pl. Viszont az életünk tele van kapcsolatokkal. Más emberekkel állunk napi szinten jobb vagy rosszabb viszonyba. Minden ilyen kapcsolatnak megvannak a maga szabályai, amik vagy ki vannak mondva (házasság), vagy íratlanok. (tesó kódex :) ) Ez megkönnyíti a viszonyok kialakítását, mert tudod hogy mit várnak el tőled, és te mit várhatsz el a másiktól. Ezeket nem kell minden alkalommal definiálni. Társadalmilag elfogadott, és esetlegesen akkor kell beszélni róla, ha te/ti ezen változtatni akartok. (pl, nyitott házasság) Lehet régimódi vagyok, de én próbálom az ilyen szabályokat betartani. Nem azért mert a társadalom elvárja tőlem, hanem mert míg nem definiálom felül az illetővel az alap elfogadott megállapodást, addig ő is ugyan ebben hisz, és ha megszegek belőle valamit, akkor azzal igen is megbántom. Hatással vagyok az ő életére is, nem csak a magaméra. Úgy gondolom, hogy egy olyan embertől akitől csak jót kaptam, nincs vele semmi bajom, nincs jogom szenvedést okozni neki. PL.: barátom nőjével nem kezdek ki. sőt engedély nélkül az exével sem. Persze van még ezer ilyen dolog, szerintem mindenki tudja mire gondolok.
A cselekedett 'rossz' voltja pedig függ a viszony milyensége, és az elkövetett dolog nagysága között. Maradva az előző példánál. Lefekszem egy nővel akinek van párja vagy lefekszem a batárom barátnőjével. Első esetben semmi bűntudatom nincs. (fordított felállásban nem hibáztatom a férfit) Másodikban pedig egy utolsó szemét vagyok.

Tudom nagyon eltértem a hűtlenségtől, de olvasva a hozzászólásokat sokszor gondolom úgy, hogy a hűtlenség is csak egy dolog sok más mellett, amit el lehet követni emberek ellen. Viszont mikor már túlontúl véditek a hűtlenséget, és jönnek a hormon, ösztön érvek, akkor mindig arra gondolok, hogy ugyan ezeket az érveket fel lehet hozni nagyon sok olyan esetre is, amiért konkrétan börtönbüntetés jár, sőt mindenki elítéli. Röviden: ha a hűtlenséget soha nem ítéljük el, azzal a szemembe 'legalizálunk' még nagyon sok általam (és általatok) is nagyon rossznak tartott dolgokat. (erőszak, pedofília...)

@blogol211: Sajnos ismerek olyat, aki elmegy szórakozni megiszik 3 sört, kinézi magának valakit aki gyengébb nála, beleköt, majd megveri. Ezzel levezeti az otthon felgyülemlett feszültséget. Megkockáztatom, hogy ezzel menti meg a házasságát, ez által a gyerekei érletét teszi könnyebbé. Mégis elítélem ezt a cselekedetet, mert nincs joga megütni senkit azért, hogy neki jobb legyen.

Most már tényleg abbahagyom. :) Visszaolvasva van benne sok olyan dolog ami még pontosításra, kifejtésre szorulna, de szerintem az elv kiolvasható belőle.

@blogol211: Az még ebből a példából sem világos számomra, hogy ez a megcsalás miért elítélendőbb, mint bármelyik másik fajta. Elvileg ugyanúgy bánthatja a megcsaltat, ha valaki 10 év hűség után kezd félrelépegetni, mint a te példád, hiszen ugyanúgy megszegi az íratlan szabályokat. Vagy valami más különbségre célzol, amit nem értettem meg?

A félrelépés szerintem sem nagyszerű dolog, a baj nem is önmagában a félredugással van (a testemmel hadd csináljak már amit én akarok), sokkal inkább a vele járó hazugsággal, ami valóban bizalomölő tud lenni, ha kiderül. Szerintem ezekkel a kockázatokkal és mellékhatásokkal minden különutas tisztában van, valamiért azonban mégis bevállalja. Itt a blogon az a jó, hogy pont ezeket a nagyon is emberi esendőségeket, motivációkat, élethelyzeteket lehet megismerni, és akkor talán egyre többen lesznek, akik nem fogják fekete-fehérben látni a témát.

És még valami, amiről te mintha elfeledkeznél: a megcsalt sosem ártatlan áldozat, azt azért jó, ha észben tartjuk. (És már csak ezért is sántít a sok köztörvényes hasonlítgatásod.)

@blogol211: az egészből, amit írsz, valamiféle életidegenség jön át. Mint ha egy étlapot írnál és olvasgatnál, ahelyett, hogy megfőzöd és megeszed az ételt... Ki kéne mozdulnod egy kicsit!

@barbieds: A csecsemőkön kívül nincs ártatlan ember. :)
De nézzünk egy megerőszakolt lány esetét. Hányszor is jön fel beszélgetés közben, hogy ő nem ártatlan? Miért volt este egyedül az utcán? Térd felé érő szoknyája volt? Magassarkú volt rajta? Akár hogy nézzük ez mind igaz. Követett el hibákat, amik hozzájárultak a megerőszakolásához. (ha csúnyának születik nem érnek hozzá, ha nem jár arra nincs gond, lehet az erőszakolót tényleg a tűsarkú indította be) Viszont ettől még ártatlan!

Szerintem meg igen is nagyon sok esetben ártatlan a megcsalt fél. Ez mindig szituáció függő, de leírok pár példát. 10 év házasság után férfi rájön (azért írok férfi példákat most, mert múltkor megkaptam, hogy mindig női példával jövök:P) hogy iszonyatosan izgatja a seggbedugás. Felesége erre nem hajlandó, mert ő irtózik tőle. Erre pasi elmegy és seggbe dug egy prostit. Lehet mondani, hogy a feleség a hibás, mert nem volt hajlandó, de én ezt nem hiszem. Az már más kérdés, hogy ha a nő úgymond 'beeteti' a férjét házasság előtt. Engedi a fenékbe, majd házasság után közli, hogy ja ezt nem akarom...Sokszor viccelnek ezzel sorozatokban nők, hogy megvolt az esküvő végre nem kell szexelni. (minden viccnek van valamennyi alapja). Mikor még csak jártak engedte, mert meg akarta szerezni, most hogy megvan, nem engedi. Az előző példával élve ez egy egyoldalú szerződésmódosítás, amiért igen is hibás lesz a nő, ha a férfi megcsalja.
Másik példa: Minden megy a saját medrében, férfi rájön, hogy kezd az idő eljárni felette (kapuzárási pánik) és van lehetősége elkezdi dugogatni a szomszéd húszon éves kislányt.(saját ismeretségi körből) Még magának is bevallja, hogy erre azért van szüksége mert megijedt a korától, és fél, kell neki, hogy egy fiatalabb lánynak tetszik és ki tudja elégíteni (mondjuk ez nem jött össze az ismerősömnek, de biztos van akinél igen :) ). Tudja, hogy akár fél évvel ez előtt is meg volt elégedve a feleségével, azóta a feleség nem változott, csak neki kell más. Ebben az esetben nem ártatlan a feleség? Viszont a férfi, hogy igazolja a tetteit úgy is kitalál minden féle indokot. Kezdve a valóstól, hogy neki erre volt most szüksége ez kellett most neki (ez igaz is, de itt elértünk a mennyire tartsuk kordába az ösztöneinket részhez) majd mivel rájön, hogy ezek nem mentik fel jönnek a feleségem hibája indokok. Soha nem vett fel harisnyakötőt szex előtt. (nem kérte, de magától nem jutott eszébe) stb stb. Minden kapcsolatban, még a legnagyobb szerelem idején is fel lehet sorolni több tucat ilyen dolgot. Ettől még, csak a férfi hibája, mert neki változtak meg az igényei igazából.
Persze vannak ennél sokkal árnyaltabb példák is amikből nehéz eldönteni, hogy ki mennyire ártatlan.
Ahogy ti ne fogadtok el minden megcsalást egyértelműen, úgy én sem ítélek el minden megcsalást egyértelműen. Mindig szituáció függő. Viszont mivel csak az egyik felet hallgatjuk, meg kell próbálni kiszűrni a blőd, fals indokokat is, mert, ha ezek közül mindent beveszünk, úgy járhatunk mint nagyon sok szerető. Nem értik a férfi miért nem hagyja el a feleségét értük, mikor milyen rossz neki vele. Pedig csak bevette az összes hülyeséget, amit összehordott a férfi. A férfinek meg mondjuk simán csak egy másik nő kellett semmi más, amit meg is kapott.

@kardhal77: Azért tűnhet így, mert megpróbáltam elvonatkoztatni, úgymond a problémát lebontani a legkisebb összetevőjére.
Ja és az is hozzá tartozik, hogy mondjuk ez egy etalon. Amihez megpróbálom tartani magam, de nem minden esetben sikerül. (ha így lenne, soha nem bántottam volna meg senkit, ami sajnos nincs így) Követek el hibát, de mindig megpróbálom felismerni benne, hogy mit rontottam el, hol csúsztak el a dolgok. Majd megpróbálom kijavítani, vagy a lehetőségekhez képest a legjobbat kihozni belőle. Nem arra fordítom az összes energiámat, hogy keressem a saját magam felmentését, esetleg, hogy egy másik embert tudjak hibáztatni. Azt hiszem ez a kulcs a dologban.

@blogol211: Igen, tisztára ülsz a laborodban, fehér köpenyben, és nagyítóval meg szakirodalommal felszerelkezve boncolsz. Más meg más módszerrel próbál boldogulni. Ennyi. ;)

@blogol211: ne tetézd! :D

@kardhal77: Nem hiszem, hogy az ember a véleményét tudja 'tetézni'. :) Egyszerűen neked nem tetszik, így nem szívesen 'hallgatod'. Erre a megoldás, hogy nem olvasod el? Vagy, ha ténylegesen úgy gondoljátok akkor nem írom meg. Nem sértődés vagy ilyesmi, csak azt hittem lehet kicsit elmélkedni. Mint elismerem biztos sok hiba van abban amit írtam, csak mondjuk a megvitatásához ennél egy picit konstruktív hozzászólás szükséges. :)

@barbieds:
Igazatok van, mindenki azt csinál amit akar, ne érdekeljen senkit semmi. Ja nem, mindenkit csak saját maga érdekeljen, az összes többi nem számít. Adjuk át ezt a mentalitást a gyerekeinknek, majd mikor felnőve mondjuk meglopnak minket lehet elhűlni, hogy pedig én mindent megtettem.

Szarkazmust félretéve. Soha nem idéztem szakirodalmat, és fel sem használtam szerintem. Vagy minden nemű hasonlóság a véletlen műve. :)

Kérlek ne intézd el ennyivel a dolgot. Amiket utoljára példákat hoztam, azokban kíváncsi vagyok, hogy szerinted miért hibás a feleség. Mert nincs ártatlan megcsalt ugye.

@blogol211:

Szerintem meg igazad van!

Tetézd bátran!

Az, hogy kijelented,hogy van megcsalás, amit "elfogadsz" és még meg is tudod magyarázni miért ( pl: mindkét fél szerződést bontana, egyik másik körülmény kivédhetetlen mint a betegség háború stb) senkit nem nyugtat itt meg.
Bár szerintem Téged is csak az zavar, hogy a hűtlenségre itt egy általános felmentés van, kizárva azt, hogy esetenként "védhetetlen" bűn-bántás...

Sosem lesz itt béke etéren, pedig volna miben egyetértenünk a hűtlenekkel... :-))) ha nem is mindenben...

@blogol211: nem a vélemény érdekes számomra (elnézést!), hanem az agyalás és a véleménykifejtés módja. Azt ne tetézd, ha rám hallgatsz. :P

@est ragon: Köszönöm a 'védelmet'. Az a probléma, hogy bevallottan nem vagyunk megcsalók, így már csak az elefántcsonttoronyból beszélés maradt nekünk. Vagy rosszabbik esetben ránk hagyják azzal, na majd megtudod, ha belekerülsz. Nem zárom ki a lehetőséget, hogy belekerülök. Nem tudom, hogy mit hoz az élet, sokat változok én is az évek során. Azért egyben reménykedem, hogy ha megtörténik, akkor is pontosan így fogok gondolkodni mint most. Szeretném elkerülni más hibáztatását, és még ha minden porcikám is arra fog törekedni, hogy tegyem meg, mert az úgy könnyebb, remélem le tudom győzni.
Én is élek, dolgok történnek velem, sőt volt már lehetőségem megcsalónak lenni (nem sokszor, de volt:), igaz nem szoktam a szituációt keresni ), nem tettem meg. Ettől még történnek velem dolgok és még véleményem is lehet róluk.

Amúgy annyira nem különbözik a véleményünk. (hűtlenek, nem hűtlenek itt a blogon) 70%-ban egyetértünk, csak az a 30% pont az a szélsőség ami elég nagy vitákra adhat okot. :)

@blogol211: @est ragon: De ti még mindig igazságot akartok tenni, pedig egyszerűen nem lehet. Illetve mondhatjuk, hogy a félrelépés rossz, és akkor mi van? Én ennek ellenére csináltam, nem keresek felmentést, nem hibáztatom a házastársam, egyedül én voltam az oka. Most akkor mi változik? De komolyan, nektek mi a célotok itt? Hogy szórjunk hamut a fejünkre és ígérjük meg, hogy soha többé?

Ja, és hogy miben hibás a két nő? Hát abból az infóból, amit elénk tártál, elég egyértelmű: nem vették észre, hogy mekkora oltári seggfej lúzerekkel éltek évtizedekig. Abban.

@kardhal77: A véleménykifejtés módja az írás. Ebben az esetben. Ugyan úgy mint nálad, szóval szerintem ezzel nem lehet problémád, valami másra gondolhattál.

Igazából nincs erőm ezen vitatkozni. :) Mármint azon, hogy szerinted mennyire "égő" az agyalás. Elismerem ez csak egy megoldás fajtája a problémák megoldásának, ha végiggondoljuk, majd ha nincs megoldásunk még agyalunk rajta. Azt sem mondom, hogy ez az egyetlen járható út. Vannak emberek akiknek zsigerből jön a legjobb megoldás mindenre. Én nem ilyen vagyok sajnos.
Lehet a reál beállítottságomnak köszönhetem (mert nem szégyen szerintem), de a dolgok megvizsgálása minden oldalról, majd egy általános szabály keresése az amit sokszor teszek. (ezt sem mindig tudatosan) Azért keresést írtam, nem felállítást, mert nagyon sokszor részigásságokra lelek csak rá, de ez nem a módszer hibája, hanem az én értelmi képességeimé, és az adott probléma bonyolultságé.

@blogol211:

Agyalj-töprengj nyugodtan tovább, akár itt is! :-)

Pont jók a meglátásaid. Ide valók? Témába vágók.

Kardhal humoros, Barbi meg vagány... csak ma ilyen kötekedők.. valahogy támadásnak vik a kérdéseidet :-)

Én el szoktam képzelni a férjem egy másik - kitalált nővel, hogy edzem magam a helyzethez. Nem részletekbe menően, inkább csak az intimitás képei villanak be. Egy-egy simogatás, testek egymás mellett. Nem rossz, nem jó, a hatása az, hogy kevésbé vagyok érzékeny. De van egy határ, amit nem lépek át a képzelődésben, vagy leállok. Tapintatból:)

@barbieds: -)!

@blogol211: szerintem annyiban hibás a nő a példádban, hogy álomvilágban élt. Azt hitte, a férje számára élete végéig ő lesz az egyetlen. Miért - elég körülnézni - miből gondolta, hogy majd pont őt fogja elkerülni ez a napjainkban már-már standard élethelyzet? Szerintem legtöbb, amit egy nő tehet (vagy férfi) hogy tudatosan készül rá: eljöhet- eljön az a nap,amikor szembesülnie kell vele, hogy a csodálatos házassága nem olyan csodálatos, mint amilyennek elképzelte. Ettől persze még lehet jó, csak ne idealizáljuk már, könyörgöm! Számos élethelyzet van, amikor nagy a valószínűsége, hogy az egyik kitekint a kapcsolatból. Pl . veszélyes betegségből, balesetből való felépülés után, házasságkötés előtti pánik, a kapuzárási amit említettél ésatöbbi. Szerintem erre tudatosan, lélekben fel kell készülni. Semmi nem garantáltan a miénk az élet végéig. Kíváncsi volnék, levendulásbokor is erre gondolt -e az utolsó posztban...

@LostInLove: Na most bevallom férfiasan, kaparom az állam a földről. Ez amit mondtál soha az életbe nem jutott volna eszembe. Még emésztgetem egy kicsit, mielőtt rendesen válaszolnék rá. Valahogy rossz érzésem van ettől az egész megállapításodtól, még akkor is, ha igazat kell adjak sok dologban. Szóval gondolkodom kicsit mér rajta.

@LostInLove: Körül belül már érzem, hogy mi az ami zavart abban amit írsz. Két állítást tettél, majd azt mondod az egyikből következik a másik. Azaz, hogy a nő azt gondolta, hogy lehet ők lesznek a kivételek, majd mivel nem ez lett, a nő hibás benne. Ezzel nem értek egyet. Az első állítás sajnos úgy van ahogy mondtad. Az ki azt gondolja, hogy egy kapcsolat biztosan örökké fog tartani, megcsalás nélkül, az naív. Elég csak körülnézni, ahogy te is mondtad. Ettől még, ha megtörténik nem a te hibád lesz. Arról nem beszélve, hogy nem is biztos, hogy hitt abban, hogy örökre tartani fog. Sőt, nagyon sok pár gondolja úgy, hogy ez egy kockázat, amit bevállal a kapcsolat kedvéért.

Próbálok egy példát mondani. Bankba tesszük a pénzünket. Részben azért, mert biztonságosabb, úgy is oda utalják a fizetést, és akár még kamatozik is. Egyszer csak a bank igazgatója szépen csődbe viszi a bankot, majd lelép a pénzzel. Hibásak vagyunk ezért? Nem hiszem. Elfogadjuk a dolgot, mert ugye benne volt a pakliban, majd, ha egyszer mégis újraalakul ez a bank, többet nem megyünk oda.
Ugyan ez lehet egy kapcsolatban is. Példánál maradva, a nő összeházasodik a férfivel, tudja, hogy a megcsalás benne van a pakliban, de azt is tudja, hogy, ha ez megtörténik, nem akar együtt maradni a pasival. Ez az ő választása. Így miután a férfi megcsalta, szépen jön a válás. Tiszta sor, és a feleség nem hibás. Szerintem :)

Egyszerűen az örökké együtt maradás hitének nincs köze a megcsaláshoz. Van férfi, aki tudja azt, hogy a felesége nem akarja, ha megcsalná (ez egy feltétele náluk a házasságnak), azt is tudja, ha megcsalja, a feleség elválik. Tudja a férfi, hogy tovább nem bírja ki más nő nélkül, akkor elválik mielőtt megcsalná. Ez az optimális és a legritkább eset. :) Azért érdekes, mert, ha belegondolsz a férfi számára nincs tétje, sőt a megcsalásból jobban kijöhet. Az nem biztos, hogy kiderül, ha meg mégis istenem, amúgy is a válás volt a másik lehetőség. Adjunk a történetbe egy kis tétet. Nem hallottam még ilyenről, de simán el tudom képzelni, hogy abban az esetben, ha van egy olyan házassági szerződés, hogy az a fél, aki megcsalja a másikat válás esetén a vagyon 10%-át kapja csak. Na ebben az esetben el tudom képzelni, hogy a férfiak 50%-a még megcsalás előtt, vagy rögtön utána (még mielőtt kiderül) kilépne a házasságból. Nem tudom ezt a véleményemet elfogadjátok-e?

@blogol211:
valóban, a nő nem a megcsalásban hibás. Tudod, én ezen keresztülmentem - nekem házasságkötés után néhány héttel kellett szebesülnöm azzal, hogy a férj más felé nézegetett. Addig azt mondtam én is, amit a többség: ha megcsal, elválok! Mikor megtudtam, azt mondtam - lehet, hogy elválok, de adok magunknak egy kis időt, hátha kiderül mi a fene van? Akkor néztem szét a nagyvilágban, és tapasztalatm meg konkrétan, hogy ez a nagy helyzet - szinte senki nem monogám, főleg nem a férfiak! (bocs, ez nem sovinizmus - teszteltem aki csak a közelembe került, és nem, nem futottam bele olyanba - természetesen pasasb, aki ne lett volna kapható a félrelépésre, feltéve, hogy az nem derülhetett ki) Akkor döntöttem úgy, hogy ha már ezzel a tudattal kell együttéljek, akkor maradhatok azzal a férfiavl, akit erre kiválasztottam.... Roppant nehéz időszak volt - azt hiszem, akkor nőttem fel. Ma már hálás vagyok érte, mert különben lehet hogy szültem volna három gyereket, váltam volna férjétől függő háziasszonnyá , és lehet hogy ötven évesen kellett volna lenyelnem a békát. Úgyhogy végül is szerencsésnek mondhatom magam. A házasságom jó. Most épp én vagyok hűtlen. Nem felhőtlenül boldog, de elégedett vagyok. Azt hiszem, ha baj lesz a házasságunkkal, nem teszünk majd egymásnak szemrehányást.

@LostInLove: nem jelenik meg a hozzászólásom. Akkor ezt jelnek tekintem, hogy nagy hülyeséget írtam. :)

Az, hogy úgy gondolod, nem tesztek egymásnak ezért szemrehányást, abból eredhet, hogy ismered a párod, és tudod milyen. Nekem nem a hűtlenséggel van problémám, hanem azzal, ha ezzel a párunkat vesszük semmibe. (természetesen csak akkor, ha tudjuk, hogy ez őt rosszul érinti, és ha nem érdemli meg) Ha úgy gondolod, hogy a párod megértené a megcsalást, akkor az nagyon jó.

@blogol211: Úristen, te komolyan azt hiszed, hogy ilyen egyszerű elválni? Vagy, hogy hűtlennek lenni ennyire átgondolt dolog? Van, akinek az, de azért itt vadul tombolnak olyan érzelmek, ösztönök, mindenfélék (csak már a hormonokat nem akarom folyton emlegetni), amelyek alaposan felkavarják az állóvizet.
Aki meg egy hűtlenség miatt elválik (ha egyébként semmi más oka nem lenne rá), az szvsz teljesen éretlen személyiség. Millió más megbántást, sérelmet, csalódást is meg kell tanulni elviselni felnőtt emberként. Ha van valami értelme annak a kapcsolatnak, ha van benne szeretet, akkor a válás ostobaság. Ha nincs, akkor meg nem a hűtlenség aktusa okolható a kudarcért.

@skarlát betű: Dehogy hiszem. Itt most arról van szó, ha a feleség kijelenti kategorikusan, hogy megcsalás= válás. Vannak ilyenek.
Azért is írtam azt, hogy miután megtette rögtön. Mint sokszor hangoztattam én is, emberek vagyunk hibázunk. Van az a szituáció hormonok :) mikor nem lehet ellenállni és megtörténik a dolog. Soha nem ezzel volt a bajom.
Amúgy meg, ha úgy lenne ahogy mondod, nem kellene a megcsalást titokban tartani. Pedig hány olyan történetet olvastunk már itt is, aminek a lényege az volt, hogy bár megcsalna a párom is, mert ezzel felmentene az én megcsalásom tette alól. Elválni meg azért nem akarnak, mert jó a másikkal. Nem mindenki gondolkodik úgy, hogy a megcsalás belefér. Ettől szerintem még nem ítélhetsz meg egy embert. ( jé, ez nem elítélés?:) )

Furcsa dolog ez az egész blog. Lassan mindennel egyetértek amit mondtok. :) Nem várhatja el senki, hogy 1 ember mellett élje le az életét, a megcsalás természetes stb stb. Egy dolog van már csak amin kiakadok, és amire igazából soha nem kapok választ.
Mennyire mehetek el a saját boldogságom érdekében egy másik ember kárára?

@blogol211: Figyelj, te most megfigyelő vagy, vagy a saját kérdéseidre keresed a választ? :-)
Mindenki saját maga dönti el, meddig megy el, de ha szereted azt a másik embert, akkor légy legalább diszkrét. Persze, ha tényleg úgy tűnik, hogy bántaná a dolog.
Lehet egyébként, hogy rövid távon a kárára van, hosszabb távon meg a hasznára, a szívás csak az, hogy ezt előre nem lehet tudni.

@skarlát betű:
Szerintem @blogol211: komolyan azt gondolja, hogy egyszerűbb (nem egyszerű) elválni, ha a párja "nem hibás" azért a helyzetért, amiben elkerülhetetlen a megcsalás, mint kapcsolat közben csalni és küzdeni azokkal a gondokkal, amik szükségképpen vagy a házassági viszonynak vagy a szeretői viszonynak vetnek véget...

Így is, úgy is válás-szakítás lesz a vége..

A megcsalok önmagukat legalább annyira becsapják, mint a párjukat... időt próbálnak nyerni, hátha a körülmények alakulása tisztába teszi azt, amit ők, most, nem tudnak....

Ez is csak egy ugyanolyan veszélyes megoldás, mint egy elhamarkodott döntés, aminek vagy egy felrúgott, jó házasság-működő család a vesztesége, vagy egy potenciális új hosszútávú kapcsplat-család lehetőségének elvesztése...
Az "egyszerű", jobb szexet (egyátalán szexet) keresők egy másik kategória... ide most nem sorolnám be őket, mert ők előre eldöntötték, bármi lesz, nem válnak...
(persze ők is emberek, a körülményeik is változhatnak), de az alapeset mégis az, hog előre döntöttek, vagy belátták a kényszerítő tényezők "megváltoztathatatlanságát"

A lényeg a döntésen van.

@skarlát betű: Jó kérdés. Megfigyelő vagyok olyan szempontból, hogy nem érint még a téma. Kibic, ha úgy tetszik. Viszont, ha már itt vagyok, miért ne készüljek fel a sokak szerint 'elkerülhetetlen'-re. Ehhez aztán kérdések tömkelege szükséges. :)

@est ragon: "A megcsalok önmagukat legalább annyira becsapják, mint a párjukat" - igen, sok esetben ezt érzem én is. Csak a magad becsapásának a következményeit te vállalod. Másik becsapásánál pedig ő.

@skarlát betű: "Mindenki saját maga dönti el, meddig megy el" - ezzel van talán a probléma. Mert ez tényleg így működik. Majd én eldöntöm meddig megyek el. Ez mindenkinél máshol van, ugyan úgy, ahogy az elszenvedő félnél is máshol van az, hogy mennyit visel el belőle. Előre nem tudja senki sem felmérni, hogy a másiknak mekkora traumát okoz ezzel (azért sejteni lehet).

Részemről megpróbálom hanyagolni a témát innentől. Dűlőre úgy sem jutunk, akkor ne szítsuk a feszültséget fölöslegesen :)

Az benne a jó, hogy fáááj!

@Linkamama:

Ja! így könnyű! :-)))
Ha valaki eleve SM beállítottságú.... :-)))

@blogol211:

Pontosan... mindenki sejti, hogy a másik fél (akár a férj-feleség, akár a szerető) milyen tűréshatárral bír...

A rózsaszín köd a szeretői viszony elején, a megtanult alkalmazkodás a későbbiekben és a feladás a végén ugyanazok a lépcsőfokok, amik ledarálták a házasságot...

Azok "járnak a legjobban" akiket a körülményeik kényszerítenek szeretői statuszba.... (persze a "járnak a legjobban" meghatározás nagyon durva :-( ) ahol a döntésnek a felelősségvállalásnak nics mód, megcsalt félnek sincsenek számonkérnivalói...

Az összes többi eset (most így látom, de majd kijavítanak, ha kihagytam vmit) szimpla döntéselodázás... önámítás... sokdzor gyerekes önzés...
Mondom mindezt saját tapasztalatból....még mielőtt azt mondják, hogy mások felett itélkezem :-)

@blogol211: Szeretnéd, ha valaki más döntené el helyetted? Tudom, hogy úgy könnyebb, de ez szerencsére nem diktatúra :-P

@est ragon: A megcsalt fél sztem általában úgy gondolja, h neki van számonkérni-valója, noha a hűtlen úgy gondolja, h már nem. A legjobb annak, akinek elég szilárd a kapcsolata és elég belátó, felvilágosult, nem egocentrikus, satöbbi a partnere ahhoz, hogy megértse a dolgot, és lehetőleg ne nagyon szenvedjen tőle, talán, mert ő is meglépi vagy meglépte már. Ne irigyeld azt, akinek ez maradt az egyetlen kiútja egy élhetetlen kapcsolatból, amelynek azonban nem tud véget vetni, mindenféle okokból.
És nem gyerekes önzés egy embert évtizedekig csak magunknak akarni, akár jó ez neki, akár nem? Sztem az...

@est ragon: Ez tényleg durva, mert akit a körülményei "kényszerítenek "- megjegyzem van más lehetőség is, pl. szex, érzelem mentes élet- annak csak 2 lehetősége van és sok sok álmatlan éjszaka szüleménye az a döntés, hogy félrekacsintasz,vagy nem.Lehet nehezebb meghozni,mint aki csak úgy ilyen-olyan indokkal teszi ezt. Egy dolog biztos nézetem szerint...talán a társadalom ezzel a fajta hűtlenséggel szemben toleránsabb,elnézőbb. De itt is meg van az, hogy nem vállalod fel, nem ébredhetsz mellette, stb.mint a másiknál. Nem jó ez így sem ,úgy sem. Ezekben az estekben a hűtlenség egyértelműen hiányt pótol.A baj az, hogy lehet a "hiánypótló" nagyon jó és tökéletes a párod akkor is megmarad és hozzá jössz haza. Ha meg nem akkor elhagyod és ez a 3.alternatíva, amit 100:1 arányban talán így van. Mert a 3. meoldás is egy megoldás, de számomra pl. elképzelhetetlen és nem csak a külső, hanem az eset összes körlülményeit,következményeit tekintve...Úgy,hogy nincs jó döntés sajnos csak ilyen-olyan lehetőség van, amivel élsz vagy nem élsz. Rajtad áll...

@skarlát betű:

Ezt a "kisajátítás" "önzés" címkézést soha sem értettem.

Vannak emberi érzések és reakciók. Ha valaki elvárja, hogy tiszteletben tartsák az ő reakciót, miért kell címkézni az "ellenoldalt"?

Minden címkézés megfordítható :)

Engedelmeddel:

És nagyon sok olyan ember is van akinek nem "elég belátó, felvilágosult, nem egocentrikus, satöbbi a partnere ahhoz, hogy megértse a dolgot" vagyis azt, hogy a párja esetleg nem akar évtizedekig egy számára csak formálissá lett látszatkapcsolatban élni.

És nem gyerekes önzés egy embert esetleg évtizedekig félrevezetni, abban tudatban tartani, hogy minden rendben, akár jó ez neki, akár nem? Sztem az..

:)))))

@OakTree: Ó, nem kell félrevezetni, csak azt, aki hagyja magát. És ezt igényli. Aki mást igényel, az rá fog jönni, és léphet.

Önzésnek önzés, legfeljebb nem gyerekes, hanem felnőttes. A fene akar látszatkapcsolatban élni, a hűtlenség azonban nem tesz önmagában látszatkapcsolattá egy együttélést.

@skarlát betű:

Félrevezetni azt lehet leginkább aki megbízik a másikban - szeritem. Ezek szerint aki bízik az "hagyja magát" ? :)

"hűtlenség azonban nem tesz önmagában látszatkapcsolattá egy együttélést."
A hűtlenek szerint biztosan nem. A nem hűtlenek szerint viszont egyértelműen igen:)

Jó éjt!!!!!!

@OakTree: A világ nem kétféle emberre oszlik, ráadásul a hűtlenek is megcsalatnak. A látszatkapcsolat az, ha valójában már nincs kapcsolat, és ez létrejöhet rengeteg formában, a legtöbb házasság látszattá silányul, totálisan függetlenül attól, hogy hűségesek-e a felek. Hűtlenség mellett is lehet egy kapcsolat igazi és őszintén mély.
Túlságosan bízni lehet naivitás, főleg, ha vannak bizonyos jelek... De ezt mindenki maga kell, hogy eldöntse. Azt is, hogy akar-e tudni valamit, azt is, hogy mennyit ér az illúzió. Néha persze nem illúzió, úgy 20%-ban. Az sem rossz arány, sokan beleférnek. :-P
De készül egy szavazós poszt arról, hogy ki akarja tudni, úgyhogy lesznek autentikusabb eredmények.

@skarlát betű:
A világ tényleg nem csak kétféle emberre oszlik, ebben egyetértek. A többiben azonban egyre inkább nem.

Tényleg minden bántási vagy ítélkezési szándék nélkül:

Nekem az itt eddig megismertek alapján úgy tűnik, hogy ez az egész tulajdonképpen egyfajta speciális fogyasztói szemlélet begyűrűzése az emberi kapcsolatokba.
Ha meguntam a másik embert akkor lecserélem egy másikra, ha azt is akkor egy harmadikra stb. A szervízelésnek nincs semmi értelme, totál elavult szemlélet és úgysem lehetséges.

Persze sarkított a hasonlat, de mégis valahogy így állt össze eddig nekem ez a dolog.

Lehet, hogy tényleg ez a trend és egymást is fogyasztani fogjuk, de azért én erősen remélem még ki tudok ebből maradni :)

@OakTree: Na, most van az a pont megint, hogy úgy érzem, körbe-körbe forgunk. N-edik alkalommal nincs kedvem elmagyarázni, hogy miért nem fogyasztói szemlélet, olyanok is vannak, akiknél ez dominál, de a többség itt nem ez a kategória. A kommentelő többség, persze.
Írtam posztot a javítási kísérletekről és azok kudarcáról, én a magam részéről nem akarok erről többet beszélni egy ideig.
Te pedig nyugodtan kimaradhatsz az egészből, nem látom, hogy bármelyikünk is győzködne arról, hogy ne maradj ki. :-P Bocs, de ma felcseszték az agyamat a postán :-(

@skarlát betű:

OK :)