Hát, ez így, ebben a formában biztosan hülyeség. Szerintem bárkit genyaság megcsalni.

@ghost recon: Csak tudnám, minek lógsz itt xezer poszt óta, ha ezt így le bírod írni... Tényleg nem értem.

hát nekem meg erről egyből az ugrik be, amikor egy helyes, magas, aktív sportoló férfi barátunk, aki rosszul volt ha a barátnőin akár néhány kg felesleg mutatkozott, végül elvett egy alacsony, malackaarcú, willendorfivénuszt.

@skarlát betű:

Legyan az az xezer mondjuk 10.

Mondjuk, hogy én vagyok az ellenvélemény. Baj?

@dzsemfixir: Na, és megcsalta?

A szexuális "hűség" időben-térben korlátozott speciális eset, a hűséghiány az általános. Ugyanúgy, mint ahogyan a korlátoktól mentes gondolkodás az általános, és a beszűkült a speciális. Persze lehet a talpáról a fejére állítani mindezt, ahol a beszűkült gondolkodás a "jó", általános társadalmi norma, és a szabad gondolkodás (szex vagy más) a speciális eset, amit csak különcök, elhajlók, deviánsok tesznek. :)
Mindenki eldöntheti. Aki szenvedni akar, szenvedjen (vélt vagy valós társadalmi korlátok miatt), aki pedig élvezni az életet, élvezze. De aki maga választotta a saját nyomorát, ne akarja azt másokra is rákényszeríteni. :)

@skarlát betű: remélem megfogja :))

(igen, gonoszgonosz)

@dzsemfixir: Nem irígy inkább?

@ghost recon: nem :)

@dzsemfixir: Akkor? Nem bírod a malacarcú csajt?

@ghost recon: megmondom miért nem irigylem. ami még előttük, az már mind mögöttem, tele magasságokkal és mélységekkel, nem kívánnám újraélni.

a nem bíromra meg csak annyit, hogy mikor valaki a tapasztalatlansága okán, pökhendien és magabiztosan kiosztja a környezetét, hadd legyen már részese annak, amit egyelőre elképzelni sem tud. szóval, nettó kárörvendés(elégtételvevés) ez részemről, nem irigység.

@dzsemfixir:
Ja, nagy az önbizalma a malacarcúnak, mert elvette őt a helyes-magas? Beszólt?

@dzsemfixir: talán te jártál azzal a növel korábban (vagy legalább viszonylag jól oismered öt)? Vagy csak voltál házas és nem jött be és most általánosítasz?

@ghost recon: be hát :)

@dzsemfixir:

Na és mit mondott?

@TBal: részemről ennyi volt a megnyilatkozás ebben a témában, ne haragudj. messzire vinne ha belekezdenénk és parttalannak érzem.

@ghost recon: az előbbiek neked is szólnak, ghost :) megértéseket köszönöm :)

megértéseteket*

Minden kapcsolat többé-kevésbé unalmassá/megszokottá válik egy idő után. Lehet akármilyen jó/kedves/türelmes/szexis/gyönyörű a partner, a kíváncsiság előbb-utóbb feléled. Persze nem mindenki váltja tettekre a vágyait, ebben megakadályozhatja a neveltetése, a társadalmi tabuk rendszere vagy egyszerűen az alkalom hiánya. A legtöbb ember nem azért csalja meg a párját, mert el akarja hagyni, egyszerűen csak kalandra vágyik, az adódó alkalom elcsábítja. A megcsalás nem a "genyaság" kategóriába tartozik.

Nem tudom miért kell ezen meglepődni végül is. Ha belegondolunk, az emberek mindig ezt csinálják más témában is.

Mindenki formál véleményt mindenkiről és mindenki kapcsolatáról.

Azt hiszem, az alap tézis 80-90%-ban az, hogy a megcsalás rossz. (értem?) Majd ehhez rakódik hozzá az, hogy mi a véleményünk a megcsalóról és a megcsalt félről. Ilyenkor lép érvénybe az egyszemélyes bíróság, és szépen, az adott információkból, ami rendelkezésünkre áll, meghozzuk az 'ítéletet'. Ha úgy érezzük, hogy a megcsalt fél nem jó ember, esetleg rosszul kezeli a kapcsolatát stb., akkor mintegy 'büntetésként' azt fogjuk mondani, hogy megérdemelte. Ebben az esetben elfogadóbbak is vagyunk. Ennek a szélsőséges esete, mikor egy ff-ról van szó, akiről tudjuk, hogy veri terrorizálja a feleségét. Na ő aztán megérdemli, hogy megcsalják.

Mai napig azt mondom, pedig mostanában volt bőven alkalmam sajnos belelátni ilyen ügyekbe, hogy az nem egy egészséges kapcsolat, ahol a szeretőzés valamilyen szinten rendszeres és állandósul. Természetesen, csak akkor, ha megbeszélt a monogámia.

Tudom, azt már ki lett beszélve, hogy régen sem volt valószínűleg kevesebb a megcsalás mint mostanság. De miért nem?

Ha belegondolunk manapság van a legnagyobb esélye egy párnak arra, hogy monogámiába éljenek. Persze mindig vannak egyedi esetek, de nézzük csak a nyugati kultúrát napjainkban. Sokkal kevesebb százalékban vannak jelen bizonyos 'buktatók'. Manapság már nem divat a kényszerházasság. Van ideje megismerni az embernek a párját. Sőt, elfogadott a házasság előtti szex. A szakítás mindennapos egy rövidebb kapcsolatban. A férfiak sokkal felvilágosultabbak a szex terén. Akarnak és tudnak is örömet okozni a nőnek. Nincs meg az a nagy kényszer, hogy 17-18 éves korodra meg kell találnod életed párját. Szerintem, ha nagyon akarnám tudnám sorolni még.

Ezzel szemben, semmi nem változott. Sokat gondolkodtam ezen mostanában, és nem lehet, hogy a fogyasztói társadalom a hibás? Egyszerűen az emberek gondolkodását arra programozzák, hogy: Ezt te megérdemled! Ez neked jár! Megkívántad, akkor vedd el! Ne mondj le semmiről! Nem elég egy, akkor vegyél még egyet, az sem elég, akkor a következőt! Csak az adhat örömöt, ha még többet birtokolsz! Ha megszereztél valamit, az jó, de mindig van jobb, akkor kezd el azt keresni, majd szerezd meg!

Mindezt persze úgy, hogy közben ne nézd a következményeket. A pillanatnyi öröm, ami számít. Vedd fel a 10. hitelt, mert akkor a gazdaság majd dübörög tovább.

Sokszor érzem úgy, hogy pont ez van a hűtlenekkel is. Összevesztem a feleségemmel, akkor gyorsan leakasztok egy szeretőt. Úgy érzem nem ér elég inger a mindennapokban, szerzek egy szeretőt. Jár nekem a boldogság! legalább abban az egy két órában, had legyek boldog. Miért irigylitek ezt tőlem? Vajon a párom miért nem fogadja ezt el? Zavarja őt a boldogságom? Ennek hozzá semmi köze, mert ettől még vele akarok maradni. Persze nem mondom el, mert nem szeretem a konfliktusokat. Nem szeretem vállalni a következményeit a tetteimnek, ha az engem rosszul érinthet.

a környezetemben azt látom, h a csalás egyrészt akkor jogos, akkor mondják, h megérdemelte, ha mintegy bosszúként jelentkezett. tehát az egyik fél félrelépett, akkor jogos a másik félnek is. tehát szemet szemért.
másrészt akkor, ha az egyik fél el van hanyagolva (pl. kocsmázás, italozás stb), legalábbis más példákat látva. nem tudom, h a mi hátunk mögött mit pletykálnak (kisváros), mi a vélemény, de szemtől szembe megy a sajnálkozás (szegény, rossz lehet ennyit egyedül, hogy bírod stb). de gyanítom, ha csalnék és kitudódnak, hálátlan dög lennék a legtöbb ember szemében...mert akkor fordulna a kocka, jó-jó, de ha F nem dolgozna ennyit, miből futná a kacsalábra? sztem mindaddig megbocsátanak (vagy felmentik) az emberek, amíg meg nem történik, akkor mindenki vérmérséklete szerint elítél.

sztem általános reakció, h egy jól kinéző pár, akik rendezett körülmények között élnek, gyerek-ház-kert- kutya-cica és kívülről "deszépcsalád", ott bármelyik fél lép félre, az egy rohadék.

Ismét egy olyan kérdés, amire sajnos csak hümmögni lehet. :) A mozgássérültek is találnak párt, sőt! Lehet, hogy időnként ők is megcsalják a párjukat. Akkor mire garancia a szépség vagy az intelligencia, gazdagság? Semmire!

Sportolófiú megtalálta az ideálisan szétfolyt nőt az ideális önbizalommal. Lehetne feszegetni a "mitől jó nő egy nő?" témát: Attól, ami a fejében van.
Ha a srác elhiszi, hogy a nője így OK, akkor miért csesztesse a tökéletesedéssel?

@blogol211: ha igaz lenne a mai társadalomról szóló programozás elméleted (ez nekem jár), akkor ezek szerint régen (akár 30-40 éve, akár korábban) nem lett volna megcsalás (vagy nem ennyi), mert régen az volt a program, h kussolj és tűrj.
sztem ha figyelmesen olvasod a hozzászólásokat, rájössz, ha a legtöbb esetben nem pillanatnyi vágyból lép félre valaki, nem azért mert jár neki a 10pontos orgazmus.

@blogol211: Aki szeretőzik, az nem hirtelen felindulásból teszi, a hirtelen felindulás alkalmi kaland szokott lenni maximum. Amilyen sértődött pasikat én láttam, és szeretőt akartak, hetek alatt kiderült, hogy csak az egójukat pátyolgatják, és alkalmatlanok a szeretőtartásra. Mert ahhoz azért kell egy csomó tulajdonság, ami nem mindenkiben van meg.

Most talán jobbak az indulás feltételei, de ahogy Poppernek mondta egyszer az indiai pszichológus, a házasságok mindenütt egyformán rosszak, csak nyugaton (most) a legtöbb a csúcsról indulva romlik el, keleten meg a nulláról indulva jut ugyanarra a szintre. Mivel nyugaton az emberek "mindent" a házasságtól várnak, nagy a csalódás, mikor rájönnek, hogy tévedtek az elvárásaikat illetően. Ez az egyik oka a hűtlenségnek, de messze nem az egyetlen.

@blogol211: Az alap tézis a felszínen (és nem ebben a társaságban) az, hogy 80-90%-ban a hűtlenség rossz. A mélyben ez már egyáltalán nem ilyen egyértelmű. A hűtlenség leginkább akkor zavarja az embereket, ha magukat is fenyegetve érzik általa. Teszemazt, a férfiakat zavarja, ha a feleségükhöz hasonló státuszú nő hűtlen, kivéve persze, ha velük csalja meg a férjét. :P Totális skizofrénia uralkodik leginkább ebben a témában.

@mangalor: Vagyis a jó színészek bukása mindig a leglátványosabb :P De az igazán jó színész, aki boldog hitvest játszik, a hűtlenségét is el tudja leplezni.

@orsiw: Valóban semmire nincs garancia, és senki se érdemli meg jobban vagy kevésbé - mert a hűtlenség nem büntetés. Kivéve, ha kifejezetten bosszúból történik, de ez viszonylag ritka szerintem.

Ami pedig a külsőségeket illeti, valóban rengeteg olyan tulajdonság van, ami többet számít, mint az, hogy kinek milyen a derékbősége.

@mangalor: "mert régen az volt a program, h kussolj és tűrj" Viszont hallgatólagosan simán benne volt az is, hogy, ha xy-nal csinálod, akkor nem leszel olyan házsártos, plusz a válás nem opció, akkor meg nyugodtan. Nincs akkora következménye, mert, ha kiderül, akkor sem verik nagydobra. Eléldegélünk egymás mellett egy életen át.

@skarlát betű: Erre nem gondoltam, viszont nagy igazság van benne. Sokak azért ítélik el zsigerből, mert nem szeretnék, ha velük is megtörténne.

Viszont én most is azt mondom, hogy párkapcsolatban, ha megígértük egymásnak, hogy nem, az akkor is elítélendő és "rossz" dolog. Aztán meg mindenki eldönti magában, ha bekövetkezik, hogy tudja feldolgozni, és milyen lépéseket tesz.

Miből gondoljátok különben, hogy az, amit írtam hirtelen felindulásból történik? Ami példa előttem van, ott pont, hogy hónapok teltek el. Ostromolva végig a kiszemelt 'áldozatot'. A kitartás gyümölcsözött. Szépen beadta a derekát az illető, ezzel megcsalva a párját.

Nem azt mondtam, hogy az érzés is programozott. Vagyis inkább nem 100%-ban. Azt mondanám felerősített. Mert megvan a vágy a másra, az érdekesebbre, a szépfiúra, a modellcsajra. Csak, szépen felerősítik, hogy ez neked iszonyatosan kell. Igazából ez minden vágyad, Kell az életérzés, amit okoz. Ezen dolgoknak sokszor idő kell. Hogy teljesen kifejlődjenek. Vagy csak egyszerűen, hogy okot adjon arra, hogy 'elcsábulj'. Ugyanis nem azt állítom, hogy mindenki vadász, aki hűtlen. Rengetegen vannak, akik csak hagyják magukat elcsábítani. Ugyan úgy azon indokból, hogy nekik jár ez a kis kikapcsolódás...

@blogol211: Nem te írtad, hogy összeveszett a partnerével, és akkor...? Ha valaki hónapokon át cserkészi be az "áldozatát", az nem azért teszi, mert összeveszett a nejével és épp durcimurci.

Nem ismerek olyanokat, akiknél ez életérzés miatt kell, főleg olyat egyet se, aki modellcsajokra vagy szépfiúkra hajt, szerencsére ez a világ nagyon távol áll tőlem. De nem tagadom, hogy van ilyen, nyilván van, csak ne higgyük, hogy a hűtlenség puszta életérzés miatt következik be, mert annál sokkal mélyebb okai vannak.

A kérdés elbagatellizálása azt állítani, hogy csak azért hűtlenkedik mindenki, mert valamiféle divatirányzatot követ (azért ez lenne a történelem legrégebbi divatirányzata, sztem még a kurvázásnál is régebbi)... Ahogy baromságnak tartom azt is, hogy valaki divatból meleg, bár nem egyszer hallottam magukat értelmesnek tartó emberek szájából is. De most komolyan.

Hogy régen mi volt benne hallgatólagosan, hát pl nem ritkán a becsületbeli gyilkosság is, simán, amiért még le se ültették a gyilkost. Persze, csakis, ha a nő lett hűtlen, a pasik azt csináltak, amit akartak. Ha valamikor divat volt szeretőt tartani, akkor előkelő körökben mind arisztokratáéknál, mind a nagypolgároknál biztosan. És ez csak a jéghegy csúcsa, mert róluk tudunk a legtöbbet a mindenféle romantikus és realista regényekből.

@blogol211: dehát az eredmény ugyanaz, nem? és nem mindegy, hogy hallgatólagos beleegyezésnek vagy nekem jár-nak hívod? az idő halad, nyilván változik a megfogalmazás és a körülmények is.
az, hogy ma van egyfajta habzsidőzsi szemlélet, valósítsd meg önmagad, meg az életed filmje legyen olyan, mint egy pornófilm, inkább a lelki elsekélyesedést, elidegenedést jelzi számomra. aki emiatt szeretőzik, az unalmában teszi, nem azért, mert szüksége van rá valamilyen okból (lelki-testi kielégítetlenség miatt)... bár unalomból szeretőzni az olyan életszerűtlen nekem, inkább arra gondolnék, h az ilyen ember skalpvadász.

@mangalor: Én se láttam még unalomból szeretőzőt :) Lehet, ez is egy romantikus klisé, a kiégett pasi, aki a sok nőt csak azért dönti meg, mert a nagy szerelemre vár, és az persze egyszer be is üt, mint a ménkű, de abba meg bele kell dögleni... Nem tudom, de ahány vadászt én ismertem, egyik se unatkozott soha. :)
Olyan biztos van, aki csak a megdöntésre megy, az viszont nem tart szeretőt.

Jó, akkor megpróbálok kicsit világosabban fogalmazni, mert úgy látszik nem tudtam teljesen átadni a szemléletet.

Először is, nem mindenki ezért teszi. Azt állítom, hogy manapság sokkal szabadabbak az emberek abban, hogy megtalálják azt a párt, akivel stimmel annyira, hogy ne kelljen hűtlennek lenni. Arról nem is beszélve, hogy az elején az igény megvan is erre. Tehát megpróbálsz olyat keresni, akivel jó lesz.

Viszont mégsem sikerül ez. Nagyjából ugyan az az arány megcsalás szempontból, mint régen. Pedig akkor nem igen volt nagy keresés. Vagy eldöntötték helyetted ki lesz a párod, vagy loholtál azután, hogy csak ki ne fuss az időből. Ez nőknél mai napig megvan, de nem 17 éves korra azért. Ezt annyira nem fogom ecsetelni, elég sok mindent felsoroltam, ami miatt úgy gondolom, hogy régen nem volt meg a feltétele annak, hogy egy kapcsolat hűségben teljen még akkor sem, ha az igény erre néha még nagyobb is volt. Nem hiszem, hogy ebbe bele kellene keverni a régi idők igazságtalan nemi egyenlőtlenségét.

Szóval ez az alapfelállás. Erre mondom én, hogy a mai emberekre sokszor tudat alatt, hat egy furcsa szemlélet. A fogyasztói társadalom szemlélete. Megint csak nem sorolnám fel újra mik ezek.

Szerintem sok esetben ez a hatás tetten érhető a hűtlenségben is. Azt merem állítani, hogy nagyon sokan vannak, akiket ez tesz hűtlenné. Nem állítom, hogy ezek a kapcsolatok tökéletesek, és a csúf gonosz kapitalista rendszerrel szexelnek. Egyszerűen csak azt mondom, hogy ha nem lenne ennyire elterjedve e szemlélet, akkor sokan a hűtlenek közül más utat választanának. Jobban próbálnák megjavítani a kapcsolatukat, esetleg előbb válnának. Plusz még azt is állítom, hogy ez a szemlélet nyughatatlanná is teszi az embert. Ha épp azt érzi, hogy nem maximálisan elégedett vagy boldog, akkor már probléma van. Simán elvan a párja mellett. Szereti is. Sőt, mint írtátok sok esetben, esze ágában sincs válni. (most nem arról van szó, hogy nem tudna) Annyira azért ne rossz a dolog. Sokszor kifejezetten szüksége van a párjára. Mégis kell neki egy szerető. Csak abban látja a megoldást, az igazából sokszor nem létező problémára, hogy új érzéseket szerez mástól.
Ez lehet tudatos keresés. Vagy csak, hogy hagyja megtörténni a dolgokat. Esetleg, egy olyan embert enged közel magához, akit eddig volt ereje távolabb tartani (nem elküldeni).

Teszi ezt úgy, hogy tudja pontosan, a másik fél, akit akár tisztel, szeret is, ezt nem akarja. Kifejezetten ódzkodik tőle. Rossznak tartja. Sőt, ő maga is annak tartaná, ha a másik fél csinálná.

@blogol211: Nem tudom, mennyire van elterjedve ez a szemlélet, mert a felszínen egyáltalán nem ezt látom. Az sokkal inkább, hogy ha nem minden okés, akkor dobbantsunk - és ez szerintem sokkal rosszabb. Írtam is a palingámiáról... Már így is a házasságok 50%-a végződik válással, ha még a többiek is mind elválnának, akkor még jobban szétesne az egész rendszer. A szexet meg nem lehet megjavítani, egy idő után szinte minden kapcsolatban ellaposodik, változó, h mennyi idő után, és ez mennyire frusztrálja az embereket. Nem vagyunk egyformák, van, akinek a szex nem olyan fontos, elvan a langyos, unalmassal is. De ez persze nem csak a szexről szól, van, aki szereti az érzelmi mozgalmasságot, igen. Egy 20-30 éve tartó párkapcsolatba a hűtlenségen kívül mi hoz mozgalmasságot? Úgy értem, pezsdítőt... Várom az ötleteidet. :)

Be kéne látni, hogy az emberiség legalább 50% nem monogám, se szeriálisan, se másképp. Akár divat, akár nem, akár társadalmilag elfogadott, akár nem. Lehet ez ellen tiltakozni, ezt tagadni, megpróbálni meggyőzni magunkat, hogy nem, ez nincs így, és igenis tehetünk érte, hogy ne legyen így... Nem tehetünk.
Ha nem abból indulsz ki, hogy a monogámia a normális és természetes, akkor másképp fog kinézni az egész. Egy ideológiát húzol rá a realitásra... És ez sose működik.

Amúgy elgondolkoztam, milyen abszurdan mesterkélten kell viselkednünk emberekkel, csak azért, mert már egy kedvesebb gesztus is féltékenységet válthat ki. Én IRL nagyon visszafogott vagyok, mert nem akarok problémákat, de halálra bosszant, hogy patikamérlegen kell méricskélnem a szavaimat, ha pasikkal beszélek, hogy ne kerüljek túl közel hozzájuk, én ezt teljesen hamisnak érzem.

@skarlát betű:

Miért kell patikamérlegen méricskélned? Mi történne, ha nem méricskélnél?

@ghost recon: Akkor meghívnék kávézni egy-két ovis szülőtársat. :) Nem nőket :) Szerinted milyen hatást keltene?

@skarlát betű:

Milyet?
Képzeld el, hogy én például minden szülői értekezletre eljárok, mert muszáj, na és van ott egy csomó ilyen egyedülnevelő anyuka. Előfordul, hogy kávézom is velük. Nem rántanak magukra.

@ghost recon: Én nem vagyok egyedülálló :)
És ha már barátkozom, bizony a szexet se zárnám ki, ha mindketten kívánnánk. De tudom, hogy botrány lenne belőle. Ezért visszafogom magam.
Mivel még mindig az a módi a mi generációnkban, hogy a pasi kezdeményez, nem rántanak magukra :P Biztos csalódottan szoktak távozni, de jó képet vágnak a dologhoz. :)

@skarlát betű:

Én sem vagyok az. Említettem már, hogy évek óta együtt élek egy nővel.

@ghost recon: Pontosan tudom, még a tulajdonságait is felsoroltad :)
De ettől ők még reménykedhetnek. És házas csajokkal nem kávézol? Vajon miért?

@skarlát betű:

Tulajdonképpen fogalmam sincs, vannak-e köztük házasok. Többségük egyedülálló, az biztos. Meg az is, hogy minden szülőin én vagyok az egyetlen férfi.

@skarlát betű: hehehe, erről eszembe jut, mekkora botrány volt, amikor az egyik apuka összeszűrte a levet az egyik óvónővel:) pedig ott két olyan emberről volt szó, ahol apa már külön élt a nejétől, az óvónéni pedig épp elköltözőben volt a férjétől. sikersztori egyébként, mert azóta is együtt (3-4 éve már), de milyen képmutató volt az egész hozzáállás, ahogy nekem először tálalták (a kollégái!!), hogy micsoda büdös kurva, elszerette!!! az apukát! :D és teljesen más színben tűnt fel az egész, amikor az óvónénivel meg apukával beszéltem róla (mi jóban voltunk, amíg ott dolgozott, természetesen a történtek után másik állást keresett, apuka meg csoporttárs volt... mármint a gyereke). ja, és feleség impozáns megjelenésű volt, apuka snájdig, óvónéni kis dundiféle:) és apukára soha senki nem mondott rosszat, of course:)

@mangalor:
:)
Én meg soha nem mertem volna senkire rávetődni, főleg ovis apukákra.Pedig volt egy két jóképű, mindig azon gondolkodtam, hogy azért olyan ciki, csak ide jár a gyerek.:((

@mangalor:
Most sokat visszaolvastam az írásaidból, amiben az otthoni szextémát és az ahhoz vezető utat írod.
Nem tudom, én képtelen vagyok lépni ez ügyben.

@blogol211:

én érteni vélem azt, amit itt feszegetsz. a leírásaid is egyeznek az általam ismert esetekkel. én mégis mást látok a dolgok mögött, nem annyira a fogyasztás mámorától torzult értékrendet (ez most durva leegyszerűsítése volt az általad kifejtetteknek. bocs!)
az én rögeszmém, amivel a dolgok ilyetén menetét magyarázom magamnak, az egyfajta önszuggessziós elcsúszás. amivel a tényeket olyatén módon szelektáljuk, magyarázzuk, hogy a kívánt dolgainkhoz vezető legrövidebbnek tünő utat tudjuk jogossá minősíteni, anélkül, hogy a lelkiismeretünkkel és a külső megitélésekkel törődve be kellene járni a nehezebb, kerülőkkel és lemondásokkal teli utjainkat.

ez túl általános így, de kedvenc példám, mangalor esete a férje fogászati problémájával, talán mutatja, amiről beszélek:
a férj fogainak állapota miatt mangalor "szenved". az önszuggesszió esete abban érhető tetten nála (de még cordatanál is :-) , hogy mindenféle ideológiát farigcsál ebből a problémából. pl, hogy nem tiszteli meg őt avval, hogy nem törődik egy ilyen fontos dologgal. cordata egyenesen lebumkózta emiatt :-)
mangalor gyüjtögeti a szeretőtartáshoz szükséges nrgatív dolgokat, hogy a lelkiismereti gátjait le tudja bontani.
aztán a végén kiderül, hogy megoldotta a problémát, mert bejelentette a férjét a fogászukhoz :-)
tehát: nem az a probléma, hogy valami megoldatlan, pláne nem megoldhatatlan. hanem hogy valamit bele lehet látni a meg nem oldottságába :-) nem annyira a megoldást vágyta mangalor, hanem valamit, amit szerinte bizonyíthatott volna vele a férj.
nagyon nehéz az egész történetet "kitalálni" az utolsó két jelenetből :-) , ezért elfogadom, hogy ezer másik apróság is cizellálhatta a főhősünk érzékelésének alapjait. de innen nézve lehetséges egy ilyen scenário is.

@skarlát betű:

"Be kéne látni"

Belátni csak bizonyított dolgokat lehet.
Azt, hogy az emberiség vagy annak tetszőleges részhelmaza milyen -gám még senkinek sem sikerült bizonyítania.
Persze az is lehet hogy, nem lehet :)

ja! és felnőtt fejjel már a szerelmet is egyfajta (de pozitív előjelű, a pozitívumokat felnagyító) önszuggessziónak látom. az erre való képességet vágyja mindenki, akit a családi élet bedarált és emiatt átváltott egyfajta negatív önszuggesszióra. nevezhetjük ezt szerelemnek is :-) de kb annyira jó leírása a dolgoknak, mint azt mondani: szeretem a naplementét.
mert az érzést tökéletesen leírhatja, a jelenséget már csak érzékletesen jeleníti meg, de nem pontosan a tényeket sorolja fel(ti, a föld forog a tengelye körül és nem a nap keringi körbe azt) de ha nem fejtegetni kezdi a tényeket, hanem az érzéseit akarja alátámasztani, akkor semmi gond nincs az ilyen hozzáállással. de ha nem egy természeti jelenséget szeretünk, hanem egy másik embert, akkor az ilyen "érzelemleíró" eseménymagyarázatok nagyon el tudnak nyírni valami zavaros irányba :-)))

@OakTree: Ezt direkt azért tettem be, mert tesztelni akartam, h még olvasod-e a blogot :P

@skarlát betű:

Hogyne!!!!!

@skarlát betű:

megéred a pénzedet te is :-)))) jól kivágtad magad @OakTree: be nem látásával szemben.

@Víz Ivó: Neked a kedvenc szavad az önszuggesztió? :)
Mangalor esetében belekapaszkodtál egyetlen dologba, amely konkrét volt és orvosolható, na de attól még szó sincs arról, h ez lett volna az egyetlen probléma. A legtöbb valóságos gond sokkal alattomosabb, mint amit egy fogorvos meg tudna oldani. A szagok szempontjából például abszolúte. Ha valakihez ellenállhatatlanul vonzódom, lásd szerető, annak az illata hat rám elementárisan, és tökmindegy, h pl sose cigiztem és régebb nem is hittem, hogy egy dohányossal tudnék csókolózni. :)
Egyszerűen van, ami effektív működik kémia alapján (ehhez még hozzá jön egy csomó projekció, szellemi, lelki összetevő), és van, ami nem. Mivel mindenünk változik, valószínűleg az illatanyagaink is, és az érzékelésünk. Pubertás korban például a gyerekek, akik az anyjuk illatát korábban imádták, elkezdenek visszakozni tőle, ez persze nyilvánvalóan arra szolgál, hogy ne az anyjukat kívánják meg. Lehet, hogy a szerelem elmúltával, ha elmúlik, hasonló mechanizmus megy végre bennünk. Na, azt elég nehéz önszuggesztíven elérni, hogy kellemes ennek a pasinak az illata, ha már nem kellemes - számomra. Másnak attól még lehet az.

@mangalor: alkotmányos joggá kéne tenni a mindenkinek jár a 10p-os orgazmus tételt :) Minden ami ezt szolgálja jogszerű és kívánatos, kivéve, ha bármelyik résztvevőnek már nem 10p-os. :) 10p mint társadalmi szervezőerő. kell nekünk. :)

@skarlát betű:

mint azt írtam, magamnak magyarázom eképpen az általatok máshogyan magyarázottakat. de, hogy tovább mélyítsem a szakadékot közöttünk, még magukat a magyarázandó jelenségeket is másként, másnak látom, mint itt sokan.
azt mondod, hogy kimagyarázok egyetlen esetet mangalor példáiból. de leírtam, hogy ez a példa számomra miért volt tökéletes, hogy az utolsó két jelenetből más előzményt lássak valószínűbbnek, mint az általad feltételezett "rögeszmédet" a szagok és kivánalmak hormonális együtthatóinak kulminálását.
biztosan van ilyen ferromon dolog is. nem tagadom. de a fogászati eset megoldása akkor is az lett, amikor nem a negatív szuggesszió dolgozott mangalorban, hanem a problémakezelés gyakorlatiassága :-)
és akkor máris a nőimagazinos "megoldóképletek"- nél járunk :-)))
A negatív szuggessziót nem lehet pozitívvá változtatni :-(
de a realitásérzék fejledzthető, ami a problémák kezelésével az elfogadás irányát is megmutathatja.
ez nem túl patetikus. uncsi. de működik :-))))

@skarlát betű:
"Egy ideológiát húzol rá a realitásra..." Nincs igazad. Most ki merem jelenteni, hogy nem félreérted, amit mondok, hanem tudatosan nem akarod elfogadni, és olyanokba mész bele, amit, ha más írna, kb. 2 mp alatt szednéd szét, és cáfolnád minden mondatát. :)

Amúgy van tényleg ideológia abban amit írtam, de az biztos nem az, hogy szerintem mi az, amiért manapság nem kevesebb a hűtlenség. Hanem konkrétan az, hogy én magát a hűtlenséget nem tartom jónak. Elfogadhatónak igen, bizonyos esetekben. Viszont csak és kizárólag, ha az a kisebbik rossz. Azt meg magam döntöm el, hogy így van vagy sem. Ez egy ilyen dolog. Ez ideológia. :)

Elérted, hogy minden egyes mondatomat már azzal kezdem, hogy nem mindenki, nem minden esetben, csak úgy érzem egyre gyakrabban stb stb. Erre te jössz olyan példákkal, amik kis szeletek, de próbálod azt éreztetni, hogy mindenkivel így van.

Teljesen egyetértek veled az illatokkal kapcsolatban. Viszont szerintem nincs itt olyan hűségpárti, aki azt gondolná, hogy, ha valaki eljutott erre a pontra, akkor vissza lehetne fordítani a kapcsolatot. Viszont tényleg az a megoldás, hogy ekkor meg kell csalni a párunkat? Azt mondod rossz a rendszer. A házasság rendszere, akkor miért véded? Miért lenne az baj, ha nagyobb lenne a válások aránya, és szétesne ez a felfogás?

Azt érzem, az az ember, aki tudja jól, hogy nem fog megváltozni a kapcsolata, nem tudja megjavítani és ezért hűtlen lesz, az kihasználja a párját valamilyen szinten. Azt mondja, hogy jól van, innentől én nem teszem bele a kapcsolatba 100% magam. Viszont a jó aspektusait ki akarom élvezni. Ez bármi lehet. Anyagi, kényelem, megszokás, vagy akár csak annyi, hogy mindig felvidít a párom. (mert vicces). Ezzel szemben, sok területen kiszállok. Nem nyújtom az ágyban azt, amit tudnék (mert ugye nem állítod azt, hogy ha eljut a kapcsolat olyan szintre, hogy taszító a párunk illata, akkor ugyan olyan lesz a szex?) esetleg hidegebben viselkedem, meg még ezer dolog van, amiből meg lehet állapítani, hogy ez nem olyan kapcsolat, amiben boldogan élnek a felek.

Még ezzel sem lenne az égvilágon semmi gond, ha a párunk is úgy lenne vele, hogy az, hogy mi ott vagyunk vele, de nem adjuk a 100%, az neki elég. Viszont legtöbbször a hűtlen fél tudja nagyon jól, hogy ez nem így van. Ezért nem mondja el. Ezért hazudik folyamatosan. Kihasználja. Persze majd jössz azzal, hogy mennyi olyat ismersz, aki így többet megtesz a párjáért, hogy kompenzálja a megcsalást stb stb. Sok eset van. Mint mondtam, én magam is úgy gondolom, hogy van, mikor ezek a dolgok elnézhetőek. Ettől még, akkor is igazak.

Igen is legyünk őszinték a másik féllel és tessék szakítani és válni, ha az nem tudja elfogadni a tettünket. Had döntse már ő el, hogy milyen emberrel akar együtt élni. Aki nagy kegyesen néha lefekszik vele, vagy esetleg talál egy olyat, ahol működik a kémia.

Mesterségesen kell viselkednünk... Ez így van. Sajnos, ha valaki társadalomban él, akkor igen is el kell fogadnia a társadalmi normákat, és aszerint élnie. (csak halkan megjegyzem, hogy az otthoni hazugságok, amik a szerető miatt jönnek elő, mennyire mesterségesek, esetleg hogy le kell feküdni a másikkal, hogy ne fogjon gyanút) Ha ez zavar téged, vagy nem tudod megtenni, akkor bezárkózhatsz a szobádba, és nem érintkezel több emberrel. :P Mai világban még meg is lehet oldani, ha nagyon akarod. Nem nagyon szeretem az ilyen szinten én központú felfogást. Mikor semmi más nem számít, csak én magam. Minden olyan, ami nekem kicsit is kényelmetlen, és másokért teszem, az már megerőltető, rossz, elítélendő. Viszont a saját érdekemben persze ott használom ki ahol csak tudom.

Amúgy nem abból indulok ki, hogy a monogámia a normális és természetes. Szerintem soha nem is sugalltam ezt. Azt mondom, hogy a kapcsolat elején, mikor összeházasodnak a felek, a monogámia még mindkettőnek az igénye és elvárása. Majd ennek megváltozása esetén, illene ezt a másikkal közölni.

A többin még agyalok, hogy találjak jó példát. :)

@blogol211: Én spéci nem tartom jónak, hogy több legyen a válás, nem tartom jónak, mert nincsenek meg se az anyagi, se az érzelmi feltételei, tehát nem hiszem, hogy annyira klassz dolog lenne ezt propagálni. Nincs tökéletes rendszer, de az, hogy abban a pillanatban, ahogy én nem nyújtok 100%-ot otthon az ágyban, jelentsem be, hogy válok, semmi logikát nem látok. És dehogynincs millió olyan ember, aki szerint visszahozható a hidegháborúból és a nem bírom a szagodat stádiumból egy párkapcsolat.
Én nem hiszem ezt, és ebben az esetben persze a legjobb, ha nem is szexelnek többet a felek, megvan kinek-kinek a saját élete, na de ezt végigvinni, az rohadtul sok időbe telhet. Főleg, ha x számú gyerek van és amit itt annyit ecseteltünk, anyagi kényszerhelyzetek.

A mesterséges viselkedés persze mindenütt ott van, csak arra utaltam, mennyivel szabadabbak lehetnénk, ha nem kéne elzárnunk magunkat még egyébként nem is szexuális jellegű barátkozásoktól is, mert az emberek tömegei paranoiások és hülyén féltékenyek - lásd a facebook-os lájkokra való hisztériás reakciók esetét. (Ellentétben sokakkal én tényleg nem provokálok soha ilyesmit. Ennyire vagyok önző :P)

Nem mondom, hogy ideális a titkolózás, én pl nem élveztem, már nem is csinálom, de azért ne hidd, hogy az emberek annyira örülnek az őszinteségnek. Mondják, mondják, hogy azt akarják, mikor megkapják, meg nem bírják elviselni. Én se mindig. Tudom, milyen, amikor már túl sok az őszinteségből.

Én is olyan világban szeretnék élni, ahol csak azzal kell egy lakásban lakni, akivel tényleg akarok, de azt már nem szeretném, ha tulajdonként tekintenének rám - ez már egy következő fázis, persze. Valószínűleg egy következő legális kapcsolatot nem is indítanék monogámiás alapon, de erre most nem teszem le nagyesküt :P

"Nem nagyon szeretem az ilyen szinten én központú felfogást. Mikor semmi más nem számít, csak én magam. Minden olyan, ami nekem kicsit is kényelmetlen, és másokért teszem, az már megerőltető, rossz, elítélendő. Viszont a saját érdekemben persze ott használom ki ahol csak tudom."

Ezt most kire is értetted? Megint olyasmiről beszélsz, ami totál általánosítás, és semmi köze a hűtlenséghez. Tudod, ki az, akinek csak önmaga számít? Aki pl egy súlyos beteg embert elhagy, mert talált egy nagy szerelmet. Tudok pár ilyen példát.

@blogol211:

egy pont nálad. egy like tőlem, neked.
elég jól összeszedted, amit mondani, érzékeltetni akartál.
de én már elsőre is jónak és érthetőnek gondoltam az álláspontodat.
ez a mostani kommented pedig méginkább egyenes beszéd volt :-)

@Víz Ivó: épp én is ezt akartam volna írni neked: like :)

@skarlát betű:

Nem hagyom magam most. :)

Direkt hangsúlyoztam, hogy vannak esetek, mikor a kisebbik rossz a hűtlenség. Pont, mikor említettél. Mikor anyagi kényszer van, vagy ha nem akarja elhagyni a súlyos beteg férjét.

Különben, mikor is mondtam azt, hogy el kell hagynia, ha nem 100% a szex, vagy bármi kis probléma felmerül? Azt mondtam, hogy a megcsalás az, ami erre nem megoldás.

Sajnos mostanában én is egyre több példát látok olyanra, hogy a párok megvannak, olyan túl nagy probléma nincs, de mégis megy a szeretőzés az egyik oldalról. Vagy mikor meglenne az összes feltétel a válásra, esetleg a javításra is, mégis ez a két út bizonyul a nehezebbnek, és a szerető a könnyebbnek.

@Feromontika: like!:) én támogatom!

@blogol211: "mégis ez a két út bizonyul a nehezebbnek, és a szerető a könnyebbnek."

Naná, mivel az embereknek éppen elég nehézségük van amúgyis mostanában. A konfliktusokat nem fokozni akarják, hanem ellensúlyozni, egy kis vidámsággal, boldogsággal. Nem véletlen tehát, hogy a többség inkább a szeretőzést választja.

@Feromontika: ((:- Hajrá, csajok, a 10p-osért!

@Cica7: ovis apuk nálunk nagyon nem, vagy csak én futok össze a "nagyon nem" réteggel, pedig elég régen oda hordom már a gyerekeket. mondjuk, ilyen szemmel sosem néztem rájuk, de azt sem vettem észre, h valamelyik más szemmel nézne rám. vagyis de, de a fickó fél fejjel alacsonyabb alapból, én meg általában magas sarkakon járok, így megvan az egy fej különbség:) de igazából ez nem valódi érdeklődés, csak inkább elismerő pillantás vagy mi.
az otthoni szex téma nem egyik napról a másikra alakult ki... és simán elhiszem, h nem mindenkinek sikerül. de nem is biztos, h az a jó, mit én csinálok, mármint, h előbb-utóbb ez lesz jobb is.
@Víz Ivó: elnézést, én nem farigcsáltam semmiféle ideológiát, szemtől szembe megmondtam neki annak idején is azt, amit leírtam. piszkosul megsértődött, nem szólt hozzám, nyilván megoldást kellett találnom, h ne az legyen a vége, h amikor felhozom a témát (márpedig többször előjött és mindig megsértődött) nem szól hozzám 2 napig. a büdös száj, az ápolatlan, mosdatlan test önmagában gusztustalan és ezt egészen komolyan úgy gondolom, h aki egy párkapcsolatban erre nem ügyel, az nem tiszteli eléggé sem saját magát, sem a társát. ez nem hibakeresés, bizonyítván és igazolván, h nekem másra van szükségem. nem, ez alapvető emberi dolog. ha büdös vagy, fürödj meg, ha rossza a fogad és bűzlik a szád, menj el fogorvoshoz, és örülj, h egy olyan ember figyelmeztet, akitől ez nem ciki.
sztem rossz nyomon jársz, hiszen pont a példám mutathatja azt, bár nem tudhatod, h én mennyi mindent tettem azért, oldottam meg és orvosoltam, h a házasságom, a férjembe vetett hitem és bizalmam helyre jöjjön és ha valamivel győzködtem magam, hát az az volt, h nekem ezt meg kell javítanom, mert ezer okból, és mert még mindig szeretem a férjet. hidd el, sok-sok évig ment ez, és most sem cél a szerető, hiszen az is lehet, h alkalmatlan vagyok rá, még akkor is, ha itt a föld alá ásnám F-et, és tényleg így is gondolnám. nyitottnak lenni a másra mint ami van, az újra, és szeretőt tartani az két külön dolog. nade, miért nem hívsz el randira, és rázol meg, mint Krisztus a vargát, hátha abból jobban értek:P (és ez persze csak vicc volt, nem gondolom, h erőszakos lennél, csak egy picit úgy érzem, már-már rögeszméd a házasságom:))

@mangalor: Ezért jó alacsonynak lenni, nem csak a magas pasik jönnek be :)
Ma is konstatáltam, h igazán férfinak kéne lenni, mer a ma esti szülői sörözésen vagy 8 csaj volt, és egyik se a rossz nő kategória. 1 pasi, mondjuk, őt se dobnám ki az ágyamból, bár nekem túl szépfiús :)

@blogol211: Miért is fáj ez neked? Ha megvannak, akkor mi a rossebért robbantsák fel magukat?

Amúgy se tudom eléggé hangsúlyozni, h soha nem tudhatod, ki mit él át egy házasságban és miért szeretőzik.

@skarlát betű: áh, ha én pasi lennék, buzi lennék, ez egyértelmű:)

@skarlát betű: Ez aztán az univerzális érv. :) "Miért is fáj ez neked?"
Neked miért fáj, hogy a hűtlenség megítélése a társadalomban rossz? De inkább ebbe ne is mennyünk bele, remélem te is látod miért.

Még egy dolog jutott eszembe a múltkoriról. Azt írtad, hogy fogjuk már fel, hogy az emberiség 50%-a poligám. Nem akarok a számba belekötni, vagy abba, hogy ezt te honnan is tudhatnád. Nekem az volt furcsa, hogy anno te világosítottál fel arról, hogy a hűtlenek nagyon kis csoportja poligám csak. Az, hogy átmenetileg 2 emberrel vannak, a párjukkal és a szeretőjükkel is, csak a kényszer miatt van. Épp emiatt is féltékenyek nagyon sokan a szeretőjükre.

@Feromontika:

Hát ez persze viccnek jó, de valójában szögezzük le: nem jár senkinek, semmi.
Ki kell érdemelni, dolgozni kell érte, áldozatot kell érte vállalni. Az orgazmusért éppúgy, mint bármiért.

@mangalor: Frászt :) Vagyis a fene se tudja, de más lenne az agyad teljesen. Mért, nem látod meg a szépet a nőkben?

@blogol211: Tegnap éjjel kicsit részeg voltam már, így nem volt erőm összeszedett érvelésre :P

Eztet írtam:
"Be kéne látni, hogy az emberiség legalább 50% nem monogám, se szeriálisan, se másképp." Ez NEM azt jelenti, h poligámok. Csak nem monogámok abban az értelemben, ahogy te gondolod, hogy egy tartós kapcsolatban sose lépnek félre, akármi is történik. Az igazi poligámok valóban ritkábbak.

"Neked miért fáj, hogy a hűtlenség megítélése a társadalomban rossz?" Mert mélységesen farizeus dolognak tartom. Mert rengetegen teljesen mást mondanak és mást csinálnak. Állandóan az őszinteségről papol mindenki, ugyanakkor "minden" ezirányú őszinteségért büntetés jár.

Mi lenne, ha mindenki kimondaná a partnerének, mikor megkíván valakit, őszintén elmesélné, hogy ráizgult a kolléganőre, erotikus levelezést folytat egy blogkommentelővel, lefeküdt x-szel és y-nal? Tudom, hogy vannak ilyen házasságok... Azt nem tudom, hogyan működnek, mennyire válik az egész licitté... De ők igazán őszintének nevezhetik magukat.
Nem, mintha nekem ez a fajta túlzásba vitt, pofába dörzsölt őszinteség bejönne.

Kicsit elkalandoztam, na mindegy.

"Állandóan az őszinteségről papol mindenki, ugyanakkor "minden" ezirányú őszinteségért büntetés jár. "

Hohó! Az őszinteségért senki nem ígér büntetlenséget! Ha valaki helytelenül cselekszik, és töredelmesen bevallja, az pozitív irányba befolyásolja az ítéletet, de a helytelen attól még helytelen marad.

@blogol211: A társadalom gondolom azért ítéli meg rosszul a hűtlenséget, mert képtelen az igazi szabadságot megadni a tagjainak. Az egész társadalmunk "üzemeltetését" átszövi ez a mesterséges tervrajz, ami nem igazán ad teret a legmélyebb értelmű szabadságnak és emberi méltóságnak. Amíg gazdaságilag ilyen fokú önmagadra/párodra/családodra utaltság van, addig a társadalom persze hogy ítélkezik. Elemi érdek a manipulálhatóság (a hatalom érdeke, legyen az akár egyházi vagy világi). A jelenlegi társadalmi struktúránál sokkal kreatívabb megoldások is lennének, ami nem járna ennyi fájdalommal. (És akkor most nem is a 10p-os orgazmushoz való jogtól indítok :), mert az túl közel lenne a az "Istennőt" tisztelő variációhoz, ami nemcsak a nőket kezelné máshogy, hanem az természeti erőforrásokat, környezetet, gyerekeket is).
Például minden cécó nélkül meg kéne újítani a kapcsolat legalitását mondjuk 3 vagy 5 évenként, mint egy hűségnyilatkozatot, és ha a feleknek már nem élhető a kapcsolat, akkor maguk mögött hagyhatnák a teljes egzisztenciális ellehetetlenülés nélkül is. Ez egy teljesen eltérő társadalmi szerkezetben lenne lehetséges. Lenne még itt kismillió lehetőség valami élhetőbbre, de óriási a rendszer tehetetlensége, így az alternatív megoldások "illegálban" mennek, mert a felvállalásuk óriási erőt kíván.
Az emberek sajna nem szoktak kiállnia szűkebb, tágabb közösségükben a plénum elé, hogy: "Halló, halló figyelem, szarban vagyok. Segítsetek! Segítetek?" A társadalomnak könnyebb azt mondani, hogy nem is vagy Te szarban, vagy azt h köszönd magadnak. O'szt el van intézve. Ha mázlista vagy (család, barátok, örökség stb. miatt), vagy az egyedüli boldoguláshoz eléggé talpraesett, akkor tudsz változtatni legálisan is. Amúgy manapság nemigen.

@ghost recon: Most spéci még azt az őszinteséget is ide veszem, amikor nincs cselekedet, hanem csak vágy. Csak kívánás, elképesztő erős, zsigeri. Arról se lehet beszélni a másiknak, mert megőrül. Féltékenységi rohamot produkál, kísérgetni kezd mindenhová, stb.
És tévedsz, ha azt gondolod, hogy a konkrét vallomás mindig pozitív eredményre vezet. Vannak emberek, akiknek nem szabad ilyesmit megmondani, mert begőzölnek. Vannak, akiket még elhagyni se lehet, mert fizikailag fenyegetnek. (Ezek már nem az én tapasztalataim, de itt általánosságokról beszélünk.)

Amúgy meg ha nem bántál meg valamit, nincs értelme töredelmesen bevallani. Ez még nagyobb hazugság, mint maga a hűtlenség. Mikor végre kibeszéltük, egy szóval nem állítottam, h megbántam. Max azt mondtam, h sajnálom, h ezzel szar pillanatokat okoztam. Viszont a mérleg még mindig azt mutatta, hogy neki több jó pillanat jutott ebben a házasságban, mint nekem. És nem volt számára titok korábban sem, hogy mennyire szarul érzem magam. De annak tudta be, h ilyen elégedetlen természet vagyok.

@ghost recon: Ez a blog talán pont azt feszegeti, hogy mit tekintünk helyesnek és MIÉRT IS?
"Ki mondta meg", mikor, miért és hogy az most is érvényes-e vagy talán megérett az idő egy új "hivatalos" szabályrendszer megalkotására. Mert ahogy mondani szoktam, nem biztos, hogy a jelenlegi rend a lehetséges világok legjobbika.

@ghost recon: Sorry, félreolvastam, amit a büntetlenségről írtál, úgyhogy a fentiek egy részét akkor tekintsd tárgytalannak.

@skarlát betű:

Hát, mit mondjak, nekem sem esne jól, ha a szerelmem azzal állna elő, hogy megőrül a szomszédért. Mondjuk én nem rendeznék különösebb jelenetet belőle, hanem mondanám, hogy akkor lehet áthaladni a szomszédhoz.
A féltékenységi rohamokról pedig mindent tudok. Azzal a különbséggel, hogy én még okot sem adtam rá.:)

@Feromontika: Köszi, szívemből szóltál :)

@ghost recon: Aha, ezzel a hozzáállással pont arra biztatod (ha tudja, hogy ilyen vagy), hogy ha esetleg megkívánná, elhallgassa. És tessék, máris lőttek az őszinteségnek, amire olyan nagy hangsúlyt fektetsz.

Lehet, hogy te csak 1 embert kívánsz egyszerre, de ez azért nagyon sokaknál akkor sincs így, ha nem hűtlenek.

@Feromontika:

Nem szívesen hivatkozom itt éppen Kant bácsira, de annyit mondhatok, hogy én bármikor, bármit is tettem, tudtam, hogy az helyes, vagy helytelen. Lehet hogy helytelenül cselekedtem, de tudtam, hogy rosszat teszek, még ha reménykedtem is, hogy esetleg megúszhatom (nem úszhatom meg), vagy tudtam, hogy vállalnom kell a következményeit (de még mennyire).
Attól, hogy a jót tenni gyakran sokkal nehezebb, mint a jobbat, mindig tudjuk, hogy az a jó.

@skarlát betű:
Tudja, hogy ilyen vagyok, akkor is tudta, mikor azt választotta, hogy az én párom lesz.

@ghost recon: Hja, csak épp lehet, hogy azt nem kalkulálta bele, hogy ilyesmi megtörténhet. Sokszor, mielőtt az ember elkezdene megőrülni valakiért, eszébe sem jut, hogy hamarosan ilyen érzései lesznek.

@TBal:

Nem gond. Én sosem kényszerítettem senkit semmire. Nem kényszerítettem senkit, hogy velem legyen és nem kényszerítettem senkit arra, hogy hűséges legyen hozzám.

@ghost recon: De ha őszinteséget vársz, akkor lehet, csalódni fogsz. Az emberi természetet ismerve...

Arra nem reagáltál: te sose kívánsz meg senki mást? És ha megkívánod, elmondod? Vagy bölcsen elhallgatod?

Sokszor van úgy, hogy a jó vagy rossz nem egyértelmű. Csak a mesében van fehér és fekete, és én még a mesékkel is folyton vitatkozom :P A következményeket meg van, hogy meg lehet úszni, teljesen helyzetfüggő. Nem mindenki számára ugyanolyanok a következmények.

@skarlát betű:
"Viszont a mérleg még mindig azt mutatta, hogy neki több jó pillanat jutott ebben a házasságban, mint nekem" előtte pedig: "...soha nem tudhatod, ki mit él át egy házasságban..."

Mivel a második dologgal nem értek egyet, így ezt tényleg csak picit kötegedésnek szánom.

Szóval, nem tudhatod, hogy mit él át a házasságban. Attól, mert azt mondja, hogy neki jó volt, nem volt probléma, simán lehet, hogy szenvedett, csak sokkal nagyobb a tűrésszintje. Lehet jobban szenvedett, mint te.

Épp ezért nem szabad ebbe az érvelésbe belemenni, mert, mint mondani szokták, soha senkit nem lehet teljesen megismerni. Ha túl mélyen belemegyünk, akkor még az is felmerülhet, hogy a kék szín, amit én annak látok, az másnak zöld, de mivel mindenki azt mondja az a kék, így soha az életben nem fog kiderülni, hogy ő másképp látja. Mert ugye a zöldet látja kéknek.

Épp ezért is hangsúlyozom mindig, hogy nem szeretem, mikor valaki azt mondja, hogy nem mondhatok valamiről véleményt, mert nem ismerek minden részletet. Soha a büdös életben sem fogok minden részletet ismerni. Ettől még van véleményem, ami véleményt az ismert részletekből alkotok meg.

Ezzel vissza is kanyarodtam az eredeti poszthoz. :)
Hogy lehet ezt az embert megcsalni? Ez a véleményem, mert nem ismerek minden részletet. Sőt, ha ismerném is nagy részét, lehet akkor is ugyan az lenne a véleményem, mert nekem más az értékrendszerem.

Probléma talán ott van, hogy van rengeteg olyan 'jó' vagy ártalmatlannak titulált tulajdonság, ami megléte mellett is bizonyos emberek úgy ítélik meg a kapcsolatot, hogy unalmas, ellaposodott.

Ne mennyünk bele az okokba annyira, vagy hogy ez jó vagy rossz igazából, mert sajnos abban nem tudunk dűlőre jutni. Lényeg, hogy megtörténik a hűtlenség. Ekkor egy külső szemlélő, azt fogja mondani, hogy lehet ezt az embert megcsalni? És most feltételeztük, hogy nagyjából képben van a szituációval, nincs olyan eltitkolt ok a képben, amiről nem tud.

Mivel az is sokat szokott előfordulni. A megcsalt fél, kívülre mutat valamit, majd miután kiderül a hűtlenség, felveszi a mártír szerepet. Ez sokszor önkéntelen. Ilyenkor szépen azokat a dolgokat, amik szerinte is közrejátszottak a hűtlenséghez, szépen eltitkolja és csak azt ecseteli, hogy a másik, hogy tehetett ilyet. Nem kevésszer fordul elő, mikor simán ő is megcsalta már a párját előtte, de akkor is Ő a mártír.

A hallgatóságot megvezeti, és szépen előáll a döntés, ítélet. Szegény ember. Nem is értem, hogy lehet őt megcsalni.

@skarlát betű:

Ha csalódom, akkor csalódom, senki sem ígérte, hogy nem fogok csalódni.

Nem, én sosem kívánok meg senki mást. Nem mondom, hogy csukott szemmel járok, ha szembejön egy szép nő, látom őt. De nem kívánom meg. Az ilyesmi ugyanis, mint szinte minden más: fejben dől el.

A jó és a rossz mindig egyértelmű, és nem lehet megúszni semmit, legfeljebb időlegesen.

@skarlát betű:
"Csak nem monogámok abban az értelemben, ahogy te gondolod, hogy egy tartós kapcsolatban sose lépnek félre, akármi is történik."

Ezt már régen is megbeszéltük. Attól, hogy valakinek meg tudja tenni, kívánja, még nem jelenti azt hogy MEG KELL TENNIE. Erre mondtam én, hogy a mostani fogyasztói kultúra hatása. Mert szerintem akkorra a felerősítés, hogy sokan már szinte fizikailag is elkezdenek szenvedni azon, ha nem kaphatják meg, pedig bennük van az érzés, hogy kell.

Mert igen, valószínűleg nincs élete végéig monogám ember a világon. Olyan értelemben, ahogy te gondolod, hogy én gondolom. :) Ugyanis képesek vagyunk hűtlennek lenni. Szerintem bárki képes rá. Ha csak az ösztöneire hallgat, ha nem gondolkodik, vagy ha sikerül magának elég jó felmentést találni.

Attól, mert valamire képesek vagyunk, még nem jelenti azt, hogy meg kell tenni. Sőt, egy-egy ilyen fellángolás elmúlik, és ha viszonylag jó a kapcsolat, meg sem érződik rajta később.

@blogol211: Nyilván nem tudok 100%-ig, mit élt át, azt tudom, hogy sokat szenvedett ő is, de volt vagy 5 éve, amikor boldog volt. Ezt ő maga állította ismételten, erősködve, hogy én is boldog voltam akkor, csak most letagadom. Sajna én nem voltam boldog. De nem hiszi el. Na, mindegy.

@ghost recon: Megkérdezve a pasikat szerintem elég kis százalék mondaná azt, amit te. Lehet, te így működsz, de nem várhatod el, hogy a többiek is így működjenek. Ennek a fényében valóban nem értheted, mi megy végbe azokban, akik nem csak egy embert tudnak megkívánni egy életszakaszban.

Ja, bizonyos, általad hibáknak vagy bűnöknek titulált cselekedeteimnek nagyon pozitív a következménye. Míg a korábbi szabálykövetésemnek, jókislányságomnak csak szívás volt a kifutása. De majd a túlvilágon! Ja, hogy te abban nem hiszel...

Ötödik pecsét megvolt már? TBal szokott példálózni vele, hogy a jó és a rossz mennyire egyértelmű.

@blogol211:

"az is felmerülhet, hogy a kék szín, amit én annak látok, az másnak zöld, de mivel mindenki azt mondja az a kék, így soha az életben nem fog kiderülni, hogy ő másképp látja. Mert ugye a zöldet látja kéknek"

Hogyan lehet az 520-570 nanométer hullámhosszúságú fényt 450-495 nanométer hullámhosszúságú fénynek látni (és viszont)?

@blogol211: Nem kell megtennie, visszafojthatja a lélegzetét, amíg meg nem fullad :P
Most nehogy ezt komolyan vedd :)

Eh, mindent ráfogni a fogyasztói társadalomra. :P
Egy nagyon fontos dolgot figyelmen kívül hagysz, hagytok: a késztetéseink baromi különbözők. Ami neked viszonylag könnyen megállható, az másnak rohadt nehéz. És te is az elején vagy még, a te korodban én is ugyanazt mondtam, amit te :) Annak ellenére, hogy bennem a késztetés szerintem mindig nagyobb volt, mint az átlagé. De az elfojtásban is nagyon jó vagyok :P

@ghost recon: Nem vagyok a filozófusokban nagy spíler. Fájdalom. Max. a Wiki segítségével :). És akkor most idézzem Hegelt a tézis, antitézis, szintézis kapcsán?
A jó, mint minőség, erősen relatív fogalom.
Hajlok arra, hogy egyet értsek, ha jól emlékszem, Bert Hellingerrel, aki azt mondja, hogy a lelkiismeret valahogy úgy működik, hogy egy adott rendszernek (más néven a morfogenetikus mezőnek), !!ahová tartozol!! (család, munkahely, nép stb), van egy (kimondott és kimondatlan) szabályrendszere, morálja, kapcsolati hálója. Ha ENNEK az adott rendszernek a szabályai ellen, egyensúlya ellen vétesz, akkor bekapcsol a lelkiismereted, mert már nem vagy odatartozó, de legalábbis jóvá kell tenned, ha nem felelsz meg az adott rendszer "erőterének". Csakhogy nekem ez azt is üzeni, hogy kortól, földrajzi helytől, és adott közösségi egységtől függ, hogy milyen szabályrendszernek vagy kénytelen megfelelni. DE adott esetben ez messze nem esik egybe a mondjuk úgy hogy univerzális örök érvényű törvényekkel. Soroljak olyan példákat amik Hellinger felfogását megerősítik, mármint abban a vonatkozásban, hogy a szabályrendszer erősen korszak és társadalom függő.
Akkor maradjunk talán a nem ártás gondolatánál.
Lehet h a másik árt nekem, az is lehet h én ártok magamnak a hozzáállássommal, gondolataimmal, vagy ?víz ivó vagy blogol211? kedvenc önszuggesztiójával. Ami lehet olyan, hogy a jóról bemagyarázom magamnak a rosszat, de azt persze egyikőjük sem említi, amikor a zsigerileg szarról én magamnak, vagy a társadalmi elvárás bemagyaráztatja nekem, hogy jó ám az amiben vagyok, csak az én látásom az egészségtelen. Végére elkanyarodtam...
A Hellingeri megközelítést szántam a lényegnek.

@ghost recon: én szeretek úgy tervezni a kapcsolatomban, hogy a másik lehetöleg ne akarjon egy váratlan esemény hatására lelépni. Te? :)

@skarlát betű:

Másokért nem tudok felelősséget vállalni, és én sem működtem mindig így. Nyilván tizenévesen nem is értettem volna, ha valaki azt mondja nekem, hogy minden fejben dől el. Ennek fényében nagyon is érthetem, mi megy végbe azokban, akik nem csak egy embert tudnak megkívánni.

Hát képzeld el, tegnap vettem egy kocsit, és amíg a papírmunkát csinálták, én pont elolvastam újra az Ötödik pecsétet. És már nem is első újraolvasásban.

@Feromontika:

Hellingert mondjuk bohócnak tartom, a morfogenetikus mezőivel együtt, amit egyébként nem is ő talált ki, hanem valami angol bohóc.:)
De a "Ne árts!" elvét maximálisan tudom támogatni.

Párszor voltam ilyen Hellinger féle szeánszon, hát az volt még csak igazán borzasztó!

@Feromontika: Filozófusokban nem vagy nagy spíler :) Hehe
Nekem ez kimaradt, szégyen szemre, mert vallástant tanítottak filozófia helyett. Biztos azért lettem ilyen :)
De a jó és rossz, erkölcsös nem erkölcsös valóban totál civilizációfüggő, minél többet olvas az ember történelmet, vallástörténetet főleg, annál nyilvánvalóbb.

@ghost recon: Minden fejben dől el, persze, de ettől én még megkívánok idegeneket is. Persze nem is harcolok ellene, mert nem tartom bűnnek. Ettől még nem fogok az összessel kikezdeni, főleg lefeküdni :) Csak élvezem, hogy áramlik az élet.

És mégse jut el hozzád az üzenete?

@TBal: Sztem ő se, csak ez olyan lazán hangzik, tudod...

@TBal:

Én is, persze. Mert?

@mangalor:

Igen, tudom, hogy sokat dolgoztál magadon lelkileg ezen az otthoni szextémán.
De fejben akartad, de szerintem kellő érzelem is társulhatott még hozzá, amit F. irányába érezhettél.
Na én meg a saját magam állította csapdában vagyok.
Nincs szex részemről, már elég hosszú hónapok óta, de már F. sem próbálkozik.
Ő arra vár, hogy én lépjek, én közeledjek, aztán ennek kiszámíthatatlan a hatása, hogy közben belemegy vagy éppen visszautasít ( tett is ilyet, hogy büntetett ezzel ).
De mivel mindig akadt valaki, gondolom, hogy megoldja az igényét, és mivel túl sokat tudok sajnos F viselt dolgairól, ezért abban a szerepben sem akarok tetszelegni, hogy ha éppen nincs szeretője, vagy valakije, én is jó vagyok, lennék?!
Ez olyan megalázó.
Közben pedig nekem is hiányzik a gyengédség, de az meg ami lenne otthon, olyan mint egy másszunk egymásra dugás lenne nekem....
Bonyolult ez az egész....hisz tudod....:(((

@skarlát betű:
Igen, persze, azért olvastam el huszonhatodszor is, mert nem értek belőle egy hangot se. Ja.

@ghost recon: Van ez így, nem hagy nyugodni :P Biztos én nem értek belőle egy hangot se :)

@Cica7: Miért bünteted így önmagadat? :(

@neoteny:
"Hogyan lehet az 520-570 nanométer hullámhosszúságú fényt 450-495 nanométer hullámhosszúságú fénynek látni (és viszont)?"
Színtévesztéssel. Pl. a papám azt hitte kék ruhát vesz nekem, mert anyu ezt mondta neki, és helyette zöldet vett (nem is egyszer) és állitotta, hogy kék, mert ő annak látta. Megvizsgálták, szintévesztő volt. ((:-

@ghost recon: a másik "bohóc" Rupert Sheldrake biológus volt.
Az jutott eszembe, amikor a fr vagy az angol Tudományos Akadémia 1879-ben be akarta zárni önmagát, annak a gondolatnak a mentén, hogy a tudomány már mindent felfedezett. Muhaha.
A sok bohóc meg azóta is csak kutatja, alakítja a világot. :P

@skarlát betű:

Én minden esetre úgy gondolom, hogy értem. Abban természetesen benne vagyok, hogy az, hogy mit teszünk meg és mit nem, a körülmények tekintetében más és más színezetet kaphat. De ettől még állítom: aki cselekszik (és felnőtt, képességei birtokában lévő ember), az mindig tudja, hogy helyes, vagy helytelen, amit tesz.

@skarlát betű:

"vallástant tanítottak filozófia helyett"

meg leányiskola...

Patrona Hungariae vagy Svetits?

@Tylia cordata: Az érzékelés különbözőségeiről nemrég egy prof előadását volt alkalmam hallgatni, hát elképesztő, h mi minden van, amiről még csak nemrég tudunk, és amire magyarázat se nagyon van. Látás-, hallászavarok. Pl olyan tartományban hallanak emberek, amelyeket a legtöbb audiológián nem is mérnek, mert az volt a tudomány álláspontja, h ember azokban a tartományokban nem hall és slussz. :P Egy csomó magatartászavar mögött ez van: a másfajta érzékelés.

@Feromontika: Hát bocsáccsál már meg, hogy nem memorizáltam ilyen miniciózusan a morfogenetikus mezők kiötlőjének a nevét!:D

Te voltál már ilyen családállításon különben?

@neoteny: Ez maradjon az én titkom :)

@ghost recon: Igen a mező függvényében tudja :) :P

A rabszolga is helytelenül szökdösött ugye az elmúlt századokban. A szemétje saját életet akart.

@Feromontika:

Ne már!:D Hogy jön ez ide?

@ghost recon: Megbocsátok :P Csak tájékoztató jelleggel írtam. :) Te bocsáss meg!

Voltam.
Ha a vezetője béna volt akkor többet ártott mint használt (sajna) a kliensnek, ha tényleg elég sokat tudott arról hogy miként működik ez a dolog és neki mit kell tennie ill. nem tennie, hogy a terápiás cél megvalósuljon, akkor viszont eléggé átütő dolgokat hozott magával. (én is voltam már alany és segítő is)

@skarlát betű:
Eltávolodtam érzelmileg, vagy azért tettem, hogy sikerüljön eltávolodnom még jobban tőle?
Amíg ez még működött, még mindig sok érzelem volt bennem, de nem éreztem őszintének, szeretkezősnek az egészet.
Ha ló nincs szamár is jó effektus, néha is jó vagyok a többiek között, vagy mi van?
A nyitás más irányba, meg azt hiszem még mindig csak elméleti szinten működik nálam, mert igen csak nagy bajban lennék, ha valaki nagyon erős szexuális hatással lenne rám....
Pedig, ha személyesen ismernél, nem mondanád meg rólam, mert hiába vagyok határozott a munkámban, itt nyuszikává válok.
De lehet, hogy mulya pasik jönnek és nekem kellene kezdeményezni, de az meg nem megy.....
Vagy csak elméletben vagyok nagy legény...:))))

@skarlát betű: Igen ez a másfajta érzékelés messzire vezet. Rosszabb estben bolondnak számítasz vagy szimplán csak megégetnek :)

@ghost recon: Az ember ugye minidig tudja h mi a helyes. :) Abban a korban az nem volt helyes.
Persze hogy erőltetett a példa, de ha a finomabb nem hozza magával a meglátást, az ember ilyen messziről szemlélhető példákat ránt elő.

@Tylia cordata:

"a papám azt hitte kék ruhát vesz nekem, mert anyu ezt mondta neki, és helyette zöldet vett (nem is egyszer) és állitotta, hogy kék, mert ő annak látta"

Anyukád az első eset után azt kellett volna mondja papádnak: "menj és vegyél egy zöld ruhát a leánynak!" :)

A két különféle hullámhosszú fény soha nem azonos a színtévesztők számára sem... habár a tritanopia esetén a mind a kék, mind a zöld sötét türkiznek tűnik, csak a kék még sötétebbnek.

en.wikipedia.org/wiki/Color_blindness

@Feromontika:

A vezetője szuperügyes volt, valósággal megirigyeltem. Egyébként régi spanom az illető, hát komolyan csak gratulálni tudtam neki a végén. Hát még ha a papírzsebkendőt is tőlem venné, diszkont áron!
Elképedve ültem ott kétszer két napon keresztül, hogy ezek a libák milyen készségesen gombolnak le elképesztő összegeket gyakorlatilag a semmiért.:)

@Feromontika:

Ne bohóckodjunk, már hogyne lett volna helyes?

Egyébként nem hiszem, hogy akár holnap ilyenkor tudni fogom még, ki találta ki a morfogenetikus mezőket, de álmomból ébresztve is fogom tudni, ki írta a Principiát.

@skarlát betű:

Én nem titkolom el hogy esztergomi Frankás voltam. :)

@neoteny: Akkor lehet, hogy találkoztunk :P

@ghost recon: Én is azt mondom, hogy ne bohóckodjunk. Épp ez a csapda. Szabálykövetőként nem helyes, belső igazságérzetedre hallgatóként helyes megszökni.
Te mindig felismered, hogy a mátrix milyen módon vezet meg? Lehet h nem, hisz már jó korán próbálják a torzítókat beléd építeni, amit lehet h észre sem veszel.

Fotomemorikus tehetségként biztos vagyok benne, hogy emlékezned kell :) még Sheldrake nevére is. :P
A Principia Mathematicara gondolsz?
A világot próbáljuk megérteni, ami nem csak fizika és matek. Ott a biosz is :)

@Feromontika:

Lehet hogy én egy hülye vagyok, de abszolút nem emlékszem, hogy akár egy szót is írtam volna szabálykövetésről.

Jó, akkor emlékezni fogok, egy kis mosollyal. Morfogenetikus mező.:)
Annyi szétesett bukszát még életemben nem láttam egy helyen.

@Feromontika: Még jobb esetben is SNI-snek néznek, pedig lehet, h csak egy megfelelő szemüveg kell, h ne ugráljanak a betűk a lapon.

@ghost recon:
Mindenki "szétesett buksza", max a társadalom előtt tudja hogy kell magát összekapni. Ugyanezek a Hellinger-es "szétesettek" legtöbbször f@sz@ csávók odakünn. De lehet h csak én járok más "szétesettek" közt, mint Te. :)

Csak nem írtál róla, vagy nem is vagy (mindig) szabálykövető?

Te honnan tudod, h mi a jó? Hogy határozod meg? (Úgy általános értelemben)

@Feromontika:

Szerintem mindenki azért nincs ennyire szétcsúszva. Pláne férfiak nem is voltak egyik foglalkozáson se, rajtam, meg a spanomon kívül, aki tartotta ezt az egészet. Megjegyzem azóta is nyomatja, és olyan lazán keres hétvégente 200 rongyot, persze tisztán, hogy abban hiba nincs.:)

Természetesen nem vagyok mindig szabálykövető, többször is előfordult már, hogy átléptem az adott útszakaszra előírt maximális sebességet, és a stop táblánál sem fékeztem mindig állóra a gépkocsimat.

Te honnan tudod, merre van a fölfelé és a lefelé? Mi keserű, mi savanyú?

@Feromontika: Jó vagy érték... Ez a szöveg sztem ebbe a vitába való:

Az érték fogalma alapvetően filozófiai, metafizikai fogalom. Csak akkor beszélhetünk értékről a szó eredeti értelmében, ha van valamilyen érvényes viszonyítási alapunk, melyhez mérten értéknek tekinthetünk valamit. Az a feszültség, mely egy egyetemes érvényű viszonyítási alap létének logikai igazolhatatlansága, valamint az emberi természet egyetemesség, végső értelem és valódi értékek utáni vágyakozása között áll fenn, a különböző posztmodern és relativista filozófiák mindmáig feloldatlan dilemmája. Azt azonban beláthatjuk, hogy minden értékválasztás, az értékek létének előfeltétele az emberiség, a földi élet fennmaradása. Ez az evidencia válhat alapjává annak a minimálkonszenzusnak, melyre alapozva a társadalomtudományok foglalkozni kezdhetnek az értékek kérdéskörével.

A szociológia tudományában megkülönböztetnek objektív és szubjektív értékeket. E meghatározás szerint objektív érték "mindaz, amire egy adott rendszernek (s e rendszer lehet egy emberi szervezet, egy intézmény, egy embercsoport, egy társadalom vagy akár az egész emberiség) szüksége van ahhoz, hogy létezni, működni és esetleg fejlődni tudjon". Szubjektív érték pedig az, "amit egy rendszer önmaga számára, önnön léte, működése és esetleg fejlődése szempontjából szükségesnek érez, vél, ítél" (Hankiss 1977: 342-343).

Az objektív és a szubjektív értékek köre sohasem fedheti egymást teljesen. A tudattal rendelkező rendszerek (társadalmak, közösségek, családok) mindenkori célja, a számukra szükséges objektív értékek körének felderítése, s hogy szubjektív értékeiket azokra mint biztonságos alapra építhessék. Ez a törekvés azonban egy-egy társadalomban sokszor rossz irányt vesz, kudarcot vall. Ennak oka abban keresendő, hogy különböző mélyen gyökerező, megmerevedett értékrendi struktúrák, vagy valamely utólag nehezen megmásítható rossz döntés, majd öncsalás, önáltatás hatására egy közösség nem ismeri fel a körülmények változását, a rá leselkedő tényleges veszélyeket és tényleges lehetőségeit. (A társadalmi tudat ilyenfajta defektusának meggyőző leírását olvashatjuk Bibó István: Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar fejlődés című tanulmányában.)

Forrás: www.korall.org/hu/node/1718

@ghost recon: Szerintem a családállításba belekapaszkodni totál félrevezet, mikor alapvetően arról volt szó, h az értékek egy bizonyos koordináta-rendszerben határozhatók meg. Lásd az előző kommentemben idézetteket.

@Cica7: hát ez is egy nagyon szomorú helyzet:( és emlékszem, írtad korábban, h milyen hazahozott extrákkal kellet még megküzdened. nem tudom, mi volt az én segítségemre, talán sokat mantráztam, mennyi mindent köszönhetek neki, és persze egy csomó más összeköt minket, tehát nem vagyok teljesen közömbös iránta, de romantikus értelemben nem vonz. de az én helyzetem egészen más ilyen szempontból, mint a tiéd, és nem is hiszem, h a helyedben én is rá tudnám venni magam a szexre... bár az igaz, h így is le kellett magamról rázni a megalázottság érzését (felajánlkozás), viszont legalább sosem utasítottak el. pszichológus, párterápia? segíthet.

@skarlát betű:

Hát ne haragudj, de nagyon súlyos élmény volt az nekem.:D Azóta is gondolkodom rajta, hogy nekem is kéne valami hasonlót csinálnom.

@ghost recon: mert ha esetleg ilyen helyzetbe kerülne a párod, hogy megkívánna mást, akkor ennek a konfliktusnak a megoldásában rád partnerként nem számíthat, az tuti. (Hozzáteszem, velem történt ilyen, hogy váratlanul beleszerettem valakibe, és a kimenetelt döntöen befolyásolta, hogy a páromra számíthattam ebben a helyzetben).

@TBal: Ne viccelj, mi az öregistent kéne kezdenem egy ilyen konfliktussal?:) Mutassam be őket egymásnak, vagy mi?

@skarlát betű: pont ezt akartam én is megfogalmazni a morfogenetikus mező idecitálásával.
Mert pont ezt alkalmazza elméleteben:
"A szociológia tudományában megkülönböztetnek objektív és szubjektív értékeket. E meghatározás szerint objektív érték "mindaz, amire egy adott rendszernek ...szüksége van ahhoz, hogy létezni, működni és esetleg fejlődni tudjon". Szubjektív érték pedig az, "amit egy rendszer önmaga számára, önnön léte, működése és esetleg fejlődése szempontjából szükségesnek érez, vél, ítél" (Hankiss 1977: 342-343).""

és pont ezt gyógyítja gyakorlatilag :
"Ennak oka abban keresendő, hogy különböző mélyen gyökerező, megmerevedett értékrendi struktúrák, vagy valamely utólag nehezen megmásítható rossz döntés, majd öncsalás, önáltatás hatására egy közösség nem ismeri fel a körülmények változását, a rá leselkedő tényleges veszélyeket és tényleges lehetőségeit. (A társadalmi tudat ilyenfajta defektusának meggyőző leírását olvashatjuk Bibó István: Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar fejlődés című tanulmányában.)"

Nem olvastam Bibó tanulmányát, de a zsákutcás probléma még mintha mindig fennállna.:)

@TBal: De jó lenne most a párod pár sztoriját is meghallgatni erről a helyzetről. Persze a Te oldaladat is kifejtve pláne érdekesnek találnánk itt e blogon. Nemdebár kedves Többiek!?

@skarlát betű: meglátom a szépet a nőkben, sőt abszolút elismerem, és ha úgy hozza az élet, ki is nyilvánítom a tetszésemet. de ha belegondolok, h egyikkel is együtt kéne élnem, hát az teljességgel lelohaszt, még akkor is, ha volt 1-2 nő, akit szabályszerűen megkívántam (mellesleg ezek a nők inkább fiúsak voltak, mint nagyon nőiesek). elég csak magamra gondolnom, h velem milyen lehet együtt élni, és ezt minden önostorozás nélkül mondom. nem vagyok kibírhatatlan, és kerülöm a konfliktusokat, vagy megpróbálom megoldani, de pl. sosem éreztem magam jól lánytársaságban. bár voltak áltisis barátnőim pl, de mindig kívülállónak éreztem magam. fiúkkal minden könnyebb, egyszerűbb... nem mintha a melegek nem tudnának drámázni:)

@neoteny: Anyu mondta neki, hogy válassza a forditottját, mint amilyen szinre gondol, de persze, megint más színű lett a cucc. A kedvencem egy világos spenótzöld szinű szoknya lett, apu hosszas vitát folytatott anyuval arról, hogy ez világoskék, na jó, akkor legfeljebb kékeszöld... (külföldön dolgozott akkoriban, azért ő vásárolt) - mi, gyerekek, meg nagyon jól szórakoztunk.

@ghost recon: hát pl. elmondhatnád hogy szereted öt és vele szeretnél lenni, de ha úgy dönt, elengeded, és hogy fontolja meg alaposan a döntést - azaz megmutatni, hogy emberi módon állsz hozzá (és ezzel kb. emlékezteted is a párodat arra, hogy szererthetö, szeretnivaló társ vagy). Például.

@Feromontika: neked leírhatom privátban, ha szeretnéd, de nyilvános boncolást nem vállalok.

@TBal:

Instant Coelho!:D

A párom tisztában van vele, hogy szeretem, és vele akarom leélni a hátralevő életemet. Ha másként döntene, akkor nem kéne elengednem, mert szabad, cselekvőképes, felnőtt ember. Oda és akkor megy, ahova és amikor csak akar.
Nyilván szerethetőnek tart, ezért van velem.

@mangalor: @Cica7: olvasgattam éppen, amiket délelőtt írtatok - éppen pihenőt tartok a munkában - és nagyon átéreztem, mivel én is átéltem hasonló érzéseket, problémákat, amig el nem váltam.

Épp itt tartottam, amikor felhivott a barátom, hogy megbeszéljük a következő randink időpontját. És a hangját hallva egy pillanat alatt elöntött a mérhetetlen boldogság és az iránta érzett szerelem.

És ekkor megint Rátok gondoltam, hogy ti miért tiltjátok meg magatoknak azt, hogy boldogok legyetek, hogy hosszú távon lelkileg is egészségesek maradjatok?! Ne büntessétek magatokat csak azért, mert nem elég jó a házasságotok!

Haszontalan dolog volt, hogy erkölcsi elveim miatt (katolikus neveltetés) - hűséges maradtam a férjemhez, pedig kiskirálykodott, önző volt, egy extrém féltékeny, jóképű és hűtlen férfi, aki a gyerekek megszületése óta minden hülyeséggel agyonszekált.

Utólag beláttam, a nagy hűségnek és a válás elódázásának - azaz áldozatomnak - semmi értelme nem volt, azon kivül, hogy feleslegesen szenvedtem. A házasság egyensúlya felborult. Ha lett volna szeretőm, akkor egyensúlyi helyzet jött volna létre közöttünk, ami kompenzált volna engem, legalább egy darabig. De nem tettem meg, mert naiv voltam.

@Tylia cordata: hát, a kérdésed költői:) de meg fog oldódni, valamiképp el fog dőlni, és talán még nem leszek aszott vénasszony, h ne kelljek senkinek:)

@Tylia cordata:

Arra gondolsz, hogy az átmeneti időt ( ki tudja meddig tart ) az az egyensúlyozással töltsem ki?
Igen, volt már néhány igen suta próbálkozásom, de olyankor a halálosan féltékeny F. gyorsan az orromra csapott, mielőtt még belemelegedtem volna bármibe is.
Neki arra is volt ideje, hogy a saját dolgait intézve, azért engem is figyeljen....:((

Szerintem éppen a régi időkben volt inkább jellemző - legalábbis a férfiak esetében - a "neked jár" mentalitás, amikor is magától értetődő volt, hogy mással is "hálnak" az asszonyon kívül, miközben a feleségek hűtlenségét - motivációtól függetlenül - sokszor törványi szintre emelvel ítélték el.

Manapság inkább az van, hogy mindennek kell legyen oka, miértje, a hűtlenségnek is, ebből jöhet ki az a kérdés, "hogy lehetetett egy ilyen nőt/férfit megcsalni?!" Mert a mai társadalom olyan, a magyar hozzáállás meg főleg, hogy hibáztatni szeret mindig valakit. Ennek mentén, ha valaki azt mondaná, hogy "egyszerűen ilyen vagyok, megkívántam", akkor az az ember a közösség szemében elvetemült csirkefogó, aki nem bír az ösztönei felett uralkodni. Ez leképeződik az egyén szintjén is aztán: ha a társam megkívánja a szomszédot, nyitva az ajtó, menjen hozzá isten hírével - lázad az Ego máris. Nincs elfogadás, nincs tolerancia, nincs nyitottság és emiatt nem tud lenni nyílt és őszinte kommunikáció sem. Így lesz aztán sértődés a büdös szájból is.
Amúgy nálunk hónapokkal a szétköltözés után derült ki, hogy a kicsim apukája már jó ideje mással volt, és amikor ezt édesanyámnak elmondtam, az ő reakciója is éppen ez volt: hogy lehetett téged.... Amikor is önkritkusan azt kellett mondanom, hogy "hát úgy édesanya, hogy hiába a csinos kis asszonyka, aki finom kajával és tiszta lakással várja, ha utána este lefekvés után alvást színlel, hogy szexelni ne kelljen a zurával". Ennyi. Ami ponton aztán megint kiütközött a generációs különbség, és az ő szexhez való viszonya, aminek a mentén továbbra is ő maradt a hibás, mert "ezek csak ösztönök". Ebben megint kijön szerintem a társadalom képmutató hozzáállása az egész párkapcsolathoz és a házasság intézményéhez. Elbagatellizálja a szex, az intimitás fontosságát, miközben a legjobb asztal is felbillen, ha kitörik az egyik lába.

@mangalor:

F. fél mindentől ami párterápia és pszichológus témakör, őt ne boncolgassa senki, amúgy sem nyitott ember.
Valamikor szó volt róla, de csak hitegetett vele, hogy eljön vele, de akkor még hittem a változásban és a rendrakásban.
Erre is sok időt elpazaroltam,és arra is hogy őt elemezgettem, hogy mit miért csinált és hasonlók.
Majd arra a következtetésre jutottam, hogy nem én vagyok a rossz, kevés nő, hanem ő ilyen, hogy mindig több nő kell neki, mert így fényezheti a macsóságát....
Éppen ideje azzal foglalkoznom, hogy hogyan lesz a jövő, a gyerekek és hogy a munkahelyen is megvessem a lábam....

@Cica7:
Igen, egyensúlyozzál, de ne az időtöltés miatt, hanem azért, hogy azonos szintről tudjál a F-el kommunikálni és tárgyalni. Az ijedt kisnyusziból gyorsan oroszlán leszel, majd meglátod.

Ha van időd és pénzed rá, egy önismereti tanfolyamra sem ártana beiratkoznod. Ha nem most, akkor valamivel később, ez is sokat segithet..

A megcsalásodban tapasztalt férj azért tud téged ellenőrizn, ijesztegtni, mert saját maga gyakorlatából tudja, milyen jeleket figyeljen.

Te ezt még nem tudod. Néhány tapasztaltabb barátnőtől is kérhetsz tanácsot, és feltétlenül olvasgasd a "Szinlelni boldog szeretőt, hazudni boldog hitvest" c. könyvet (kb. két hete volt szó róla a blogon), mivel a statisztikai adatokon és szociológiai elemzésen kivül sok hasznos technikai tanácsot is tartalmaznak az esetleirások arról, hogyan ne bukjunk le, hogy kezeljük az eseti kapcsolatokat, stb.. (Bevallom, én ebből sokat tanultam, hiába is értékelik le itt ezt a könyvet néhányan).

@Feromontika:
arra én is kiváncsi lennék, hogy akit @ghost recon: egyszerűen csak istant coelhonak becézett (@TBal: ) miként állt oda élete párja elé, hogy márpedig ő beleszerelmesedett egy másik nőbe :-)))) de méginkább arra, hogy mit lépett erre a felesége.
és még hagyján, ha volt egy ilyen az elmúlt 20-30 évben egyszer, de, ahogy kiveszem a stílusból, volt ott több is csőstül :-)))))
ghost reakciója, amivel lecoelhozta, remekbe sikerült, azóta ezen röhögök :-))))
meg azon a felnőtt férfin, aki permanensen új és újabb nőkbe lesz szerelmes.
már a nőket is nehezen értem meg evvel a dologgal kapcsolatban, de őket ezért is lehet szeretni. olyan nőies dolog szerelmesnek lenni ( és ezalatt mindig mást érteni) , de egy férfi, aki már házas és családos és szereti a feleségét.... sarkosan fogok fogalmazni, vigyázat: ott súlyos önbecsapás, ego probléma néz ki !

@Víz Ivó:

Infantilizálod a nőket, csak szólok.

@Víz Ivó:
Korrektebbnek tartom azt, hogy valaki nyiltan megmondja, hogy nyitott kapcsolatban gondolkodik, mint azt az embert, aki képes hosszú időn át sunnyogva, a csillagokat lehazudva az égről tagadni, még akkor is, amikor lebukott....és közben bőszen hangoztatja a feleségének, hogy szereti.
Igen, a szájával hazudik az ember.:((
Nyitott kapcsolat felvetésénél legalább elgondolkodik az ember, hogy bírja-e ezt lelkileg vagy netalán ő is így akar élni, így kész tények elé állítják, mint az, hogy egyszer szembesül az igazsággal.....:((

@Cica7:

Én már mondtam, hogy a nyitott kapcsolatot nem tudom támogatni. A nyitott kapcsolat többnyire nem más, mint hogy a domináns fél legalizálja a saját szexuális kalandozásait.

@Cica7: a másik poszthoz már írtam, de Tylia is látom, javasolja az önismereti tanfolyamot. Én egy jó pszichológust is tudok ajánlani, ha bp-i vagy, kifejezetten párkapcsolatok a területe, párterápiával is foglalkozik.
@Tylia cordata: most érkezett meg ez a könyv, este el is kezdem:)

@ghost recon:
Igen, de így legalább elmondják, hogy ez van, akarsz-e így élni?
Na ebből azonnal ki lehet ugrani, de egy hosszú időn át sunnyogott kapcsolatból, már nehézkesebb.:((

@mangalor:
Köszi a segítséget.:)
Van valaki már, családterápiás, de még az elején vagyunk.:)

@Cica7:

Szerintem schaißegal.

@mangalor:

a legkevésbé sem szeretném megmenteni a házasságodat :-) sem téged, sem a férjedet nem ismerem.
én itt a saját álláspontomat képviselem. ez az álláspont sincs kőbe vésve. eddig is alakult, változott. eztán is fog még. de nem a te példád fogja megváltoztatni.
én továbbra is a negativ önszuggesszió iskolapéldáját látom benned és skarlátban, meg cordatában.
de olyan messze vagyunk egymástól, szemléletben, hogy nincs időm az összes példádat lefordítani magyarról magyarra.
a büdös száj és mosdatlan, koszhadt férj (aki jó barát és nincs otthon eleget) mind olyan probléma, ami megközelítés kérdése. megoldható, kezelhető, akár csak az egyik fél által is. de sokkal általánosabb az a probléma, hogy negatív önszuggesszióval védekező ember nem képes magában semmi objektív hibát, feldolgozandó változást meglátni. a másikban látott hibákat és változásokat is végletesnek és végzetesnek látva tartja távol magát attól, hogy önmagában hibát lásson, hisze akkor azt is be kéne látnia, hogy nem képes javítani azokon ......
rosszul ültök a lovon. de nem baj. nem vagyunk rokonok, barátok, orvos-beteg kapcsolat sincs köztünk.
nem belebeszélek, csak beszélek. stb....
ahonnan én látlak titeket, onnan nézve így néztek ki. ha érdekel titeket, ha nem. ha tetszi nektek, ha nem.
szívesen beszélgetek veletek. érdekel a történetetek. de senkit nem akarok megváltoztatni.

abba spirálba keveredtetek, ahol a célok és az érzések összekeveredtek. mint a cérna, amikor összegabalyodik.

nincs világos célotok. olyan érzésekre vágytok, amik a célbaérést kisérik. ezért az érzés átélését biztosító célokat kerestek (szerető) és biztosak vagytok benne, hogy a cél az érzés elérése maga :-))))
de ennek nincs sok értelme. nem vezet sehova.
csalódtatok magatokban? vagy a házasság intézményében csalódtatok? rosszul választottatok? a férjeitek választottak rosszul? ki volt elégedett a házasságotokban? ki volt elégedetlen?
hasonlítotok az opportunisták tőpéldányaira :-)
..." annyira kegyetlen az élet. annyit küzdöttem, annyi áldozatot hoztam a céljaimért. és mi lett a vége!? hogy kihasználtak. ha mégegyszer kezdhetném, más célokat tűznék ki. amiket ennyi ráfordítással el tudnék érni. úgy szeretnék boldog lenni. és azok a boldogok, akik elérték a céljaikat. és mégjobb, ha közben is sok apró öröm színesíti a célhoz vezető sikeres utat".....

írjatok erre a sirámra megfejtéseket! :-))))))

@Cica7:

elfogadom, hogy neked ez az álláspontod. ezt szeretnéd. egy nyitott kapcsolatot a férjeddel.
ez a számodra kívánatos cél.

számomra nem volna az. ez meg az én álláspontom.
a tiéddel nem is vitatkozom. csak kiváncsi lennék a működésére.

egy közepesnél is nagyobb összegbe mernék fogadni, hogy a nyitott kapcsolatok szinte mindegyike kb úgy működik (?) ahogy azt ghost megfogalmazta.
Tbal esetében még meg is dupláznám a tétet :-))))

@ghost recon: ne egy rosszul működő modellből induljál ki! Egy normáisan működő nyitott kapcsolatban nem dominálhatja az egyik fél a másikat.

Anno F nekem a félig nyitott kapcsolatot javasolta: ő azt csinál, amit akar, én meg semmit, mert ő azt nem engedi. (Akkor már megjött a válóperes papir neki, és kapkodott a fűhöz, meg a fához.)

@Víz Ivó: ne haragudj, erre én nem fogok válaszolni, mert annyira nem érted, vagy nem akarod érteni amit írok, de még csak nem is figyelsz rá, h feleslegesnek tartom. nem is tudom, hányszor írtam már, h én kizárólag magamban kerestem a hibát, hogy a fenébe írhatsz akkor ilyen hülyeséget, h be kellene látnom, h én is hibás vagyok? nyilván. tisztában vagyok a saját felelősségemmel, de hidd el, nincs egálban a kettőnk sara, és ezt a férj is tudja, tehát kérlek, ne próbálj arra rávenni, h bűnösnek érezzem magam, mert eljutottam odáig, h meglátom a férj hibáit is, miközben mindent megteszek, h orvosoljam is.
köszönöm a figyelmedet.

@Víz Ivó:
Nem ez a cél, mert nálam a végérvényes megoldás a válás.
Nálunk nem nyitott kapcsolat volt, hanem csak F részéről volt az, sunnyogás, majd nagy lebukás és hazudozás, mindegy hosszú a történet.
Küzdök magammal, a jellememmel, az erkölcsi tartásommal, értékrendemmel és egyebekkel.
A nyitott kapcsolat működtetése fogalmam sincs, hogy hogyan történik, mert én még a saját harcomat vívom, nyílván könnyen venném az akadályokat, ha nem görcsölnék azon, hogy egy hűtlen és sajnos hazudós embert én miért nem tudok olyan könnyen megcsalni....miért is vannak nekem még mindig erkölcsi gátjaim....

@Tylia cordata: nem írnál egy vendégposztot ide arról a könyvröl? Érdekelne...

@Víz Ivó: röviden - és nem sértő szándékkal mondom. Úgy látom, te a saját problémáid megoldásán gondolkozol, abba vagy belegabalyodva, és másokra vetited ki kétségeidet, illetve definiálod saját nézőpontodat, amit tkp. úgy erősítesz meg magadban, hogy másoknak cimzed a véleményedet. Valahogy olyan érzésem van, mintha a párkapcsolatod nem úgy funkcionálna, ahogy szeretnéd, pedig határozottan ragaszkodsz hozzá.

Nekem már nem először üzensz olyasmit, ami rám nem vonatkoztatható, azért mondom most el, hogy én régen elváltam, mert akkor, abból a helyzetből nem volt másik egészséges kiút. Gyerekeket jól felneveltem, segitség nélkül is.

Az "önszuggeszció" elméleteddel nem értek egyet, lehet, hogy a ti konkrét esetetekben ez megmagyaráz részigazságokat. De másokra felesleges ráerőltetni. Neked is azt tudom javasolni, forduljatok szakemberhez, aki segit a párkapcsolat mélyén rejtőző valódi problémák megértésében és megoldásában.

@Tylia cordata: Szerintem a nyitott kapcvsolat eleve ott merül fel, ahol valami nem gömbölyű.

@TBal: nagyon sürgős munkában vagyok, nem érek rá most, talán később, a nyáron..

@Víz Ivó: lehet, hogy néha Koelhósodok/Müllerpéteresedek, de nem ez a vágyott fejlödési irányom azért :). Gyakran adok ám másoknak is igazat.

Nem hinném, hogy neked leírnám a szitut, egyszerüen nem tudnál mit kezdeni vele vagy csak nem hinnéd el - megmondom, nekem is meglepetés volt a reakciója, de nagyon kellemes meglepetés. Kb. összefoglalva: az én boldogságom sokkal fontosabb volt neki, mint hogy mindenáron maga mellett tartson, és egyáltalán nem volt szent (:)), ugyanis semennyire sem hajlott maga felé a keze.

@Tylia cordata: persze, amikor jut rá idö, nem rohan el az a könyv :).

@TBal: csak szólok, h már most kemény 510 ft-ért a tiéd lehet:)
www.antikvarium.hu/ant/kereso2.php?q=Sz%EDnlelni%20boldog%20szeret%F5t/Hazudni%20boldog%20hitvest

@ghost recon: ez sokszor igaz, és ök többnyire el is cseszik. Nálam azért merült föl, mert elég közelröl láttam egy jól müködö példát rá, és tetszett a benne rejlö több lehetöség, nagyobb szabadság.

@TBal:

Én nem mondom, hogy lehetetlen jól csinálni, de nem is nagyon hiszek a sikeres nyitott kapcsolatban. Pláne itt, Magyarországon.

@ghost recon:

Szerintem elég, ha az hisz benne, aki müködtetni szeretne egyet :).
Az ország miért fontos?

@mangalor:

nocsak! milyen hibát fedeztél fel magadban??? :-)))

nem élveboncolás ez a kommentfolyam, ha nem akarsz, nem válaszolsz! csak eddig felületes és előitéletes módon olvastalak. elkerülte a figyelmemet az önnön hibáid felfedezése.
de félre ne érts! nekem mindegy, hogy ki a hibás szerinted nálatok. mert szerintem, az objektiv hibák ellenére, a negatív önszuggesszió a "hibás" :-)
a megoldás pedig nem az, hogy pozitiv önszuggesszióra váltasz (az a szerelem volt :-), mivel az nem lehetséges. hanem csakis a realitásérzéked fejlesztése. ha tetszi, önismeret.
ja! és az sem biztos, hogy a házasság egybentartása lesz a megoldás. de akár hiszed, akár nem, a szeretőtartás sem megoldás, sem örömforrás nem lesz neked. de próbálkozni lehet. nyugodtan megtapasztalhatod még az életben egyszer-kétszer-sokszor a spontán kialakuló pozitiv önszuggesszió reményttápláló eufóriáját :-) azok múlása is ugyanúgy realizmusra taníthat, mint a negatív most.
de lehet, hogy egyik sem tanít semmire. akkor viszont már most "boldognak" kéne lenned :-)

@TBal:

Mert ez egy elég nyomorult ország. Itt mindenki folyton mikrométerrel méricskéli, nehogy valakienk jobb legyen, mint neki.

@TBal:

az itt kommentelők nevében merek nyilatkozni:

mi mindannyian a te boldogságodat fontosnak tartjuk. a szabadságodat nem kevésbé! és nem akarunk a feleséged mellett tartani, ha történetesen másba vagy szerelmes. de ha meggondoltad magad, vagy a szerelmed tárgya gondolná meg magát, visszaengedünk a feleséged mellé.
a legjobb helyen, a legjobb társaságban vagy, ahol szentek vesznek körül :-)))

@ghost recon: ja... de azért az én környezetem nem ilyen. A legtöbben viszont nem cseszegetni akarnak emiatt, hanem bebeszélik maguknak, hogy ezt nem lehetséges jól csinálni, úgyis borulni fog a bili, tehát nem hiszik azt, hogy nekem jobb (Te + Víz Ivó + sokan mások) - böven elég, ha én hiszem ezt (pontosabban azt, hogy nekem jó, mert nem másokhoz szeretném méricskélni magam).

@Víz Ivó: Hol mondtam, hogy ha netalán másba leszek szerelmes, akkor akár ideiglenesen is lelépnék a páromtól? Nem csak a szerelem létezik, mint összetartó kapocs, illetve, ha valakibe szerelmes leszek, akkor azért nem fogok megszünni érezni a párom felé.
Mellesleg, mivel gyerekeket akartam mindig is, és ahhoz hosszú idö kell, ezért tudatosan nem szerelemre akartam alapozni a (fö) kapcsolatomat.

@TBal:

Hát éntőlem aztán Dios te ayude!:)

@TBal: te írtad, hogy az volt a reakciója, hogy a te noldogságod fontosabb volt neki, mint hogy mindenáron maga mellett tartson.
ezt értettem úgy, hogy : eredj isten hírével !

fentebb meg azt írtad ghost-nak, hogy egy bejelentés megtételekor azt illik válaszolni, hogy mindig szereted, becsülöd a most éppen másba szerelmes társadat és visszavárod a kaland végén....

ez a kettő olyan nekem, mintha az anyáddal laknál és vele egyeztetnél....

de tudom, hogy torz a látószögem. néhány mondatból csak az előítéletet lehet táplálni :-)))

@Víz Ivó: köszönöm a nézőpontod ismertetését, megértettem, h egyáltalán nem érdekel, h más mit hord itt össze. sepregess otthon, kérdezd meg a nejed, h miért nem szeret/kíván eléggé, és majd magyarázd el neki az elméletedet. lehet, h ő értékelni fogja.

@mangalor:

méghogy nem érdekel?!? most kérdeztem rá a hibáidra :-) mert eddig elkerülték a figyelmemet.

@Víz Ivó:

" te írtad, hogy az volt a reakciója, hogy a te boldogságod fontosabb volt neki, mint hogy mindenáron maga mellett tartson.
ezt értettem úgy, hogy : eredj isten hírével !"

Ez nem épp azt jelenti. Az üzenet az volt inkább, hogy: szeretném, ha mellettem maradnál, de ha másképp döntesz, elfogadom és akkor is támogatni foglak.

"fentebb meg azt írtad ghost-nak, hogy egy bejelentés megtételekor azt illik válaszolni, hogy mindig szereted, becsülöd a most éppen másba szerelmes társadat és visszavárod a kaland végén...."

Nem, nem azt mondtam. Azt se mondtam, hogy engedje kalandozni, csak azt, hogy meg lehessen vele osztani az érzést, hogy mást kíván a másik. Megvalósításról szó sem volt. Lehet, hogy az érzés nem vág egybe azzal, amit tudatosan szeretnél, de ha magát az érzést és az ezzel kapcsolatos gondolataidat megoszthatod, nem kell egyedül szenvedni vele (mert valószínü, hogy stabil monogám kapcsolatban egy ilyen érzést az ember szenvedésként él meg, nem örömként), az nagy segítség a társ részéröl, akkor is, ha nem támogat egy kalandot. Nem mindegy, hogy egyedül hagy-e a társad ilyen szituban.

@TBal:

ez nekem egyre zavarosabb. biztos, hogy nem a mamáddal élsz együtt?

ha a párod azt mondta, hogy a te boldogságod fontosabb neki, mint hogy mindenáron maga mellett tartson, akkor az nem azt jelenti, hogy az jött le a bejelentésedből neki, hogy te kilépnél egy időre?
vagy ennyire elbeszéltek egymás mellett?

és most meg mit ködösítesz evvel a "nem engeded kalandozni" ha azt mondod neki, hogy visszajöhet?

és neked mi szükséged az otthoni pityogásra, vigasztalásra, ha még csak össze sem jössz avval, akibe beleszerettél, vagy csak megkívántál? a feleséged foltozgatja az egódat, ha a kiszemelt nóvum mégsem jött össze?

@Víz Ivó:

de az is lehet a meg nem értésem problematikája mögött, hogy bennem nem tudatosul ha egy egy alkalommal kivánatos nőt látok, hogy most valami olyanról maradok le, ami szenvedést idéz majd elő a kielégületlen vágy okán.
sem vak, sem aszexuális nem vagyok. de szenvedni sem szoktam a meg nem hágott szépasszonyok sokasága miatt. örülök, ha kivánatos, szép nőket láthatok. ha még a szexet is eszembejuttatják, akkor még tiszta haszon is, mert egy kis erotikus alaphangulatot teremtenek bennem, ami szépen kamatozik otthon az esetek többségében. de ha hiszed, ha nem.estére hazaérve már rég nem a napközben inspirációt nyujtó jelenség jár az eszemben, hanem az alkalmat keresem, amikor kiélhetem a vágyaimat a feleségemmek :-)
nem mindig én kezdeményezek és nem mindig mástól feldobódva. ez visszafelé is valahogy így működik. nem szoktam elszámoltatni az asszonykámat, hogy amikor arra megyek haza, hogy látom a szemén, hogy ő keresi az alkalmat a szexre, hogy vajon ki izgatta fel :-)

@Víz Ivó: Te valamit nagyon félreértesz - megint. Nem arról van szó, h mindenkivel szexelni akarna az ember, aki szemrevaló, vagy akit egy kicsit megkíván. De van olyan, akit tartósan és erősen kívánunk, és nem csak a testét, mindenét, úgy, ahogy van. Esetleg lehetünk szerelmesek, de nem muszáj. (Amúgy milyen okos könyvből szedted ki, hogy az ember egyszer lehet szerelmes, vagy csak tacskó korában? Mekkora marhaság ez már? Ha te csak egyszer voltál, a többi mind hülye, hogy máskor is képes rá?)
Az a szenvedés, ha egy ilyen erős vonzalom nem teljesülhet be, akár évekig is eltarthat. Tudom, ez puszta önszuggesztió, de leszarom :P Te csak szuggeráld magadba továbbra is a monogámiát. :)

@Víz Ivó: nem te vagy neoteny reinkarnációja véletlenül? Kcist azt érzem, mintha direkt rosszul akarnád értelmezni, amikoet írok - de lehet, hogy csak nincs meg az a szemszöged, amivel jól rálátnál, de lehet, hogy nem is kívánsz onnan nézelödni.

"Kilépnék egy idöre"-opció pont nem volt. Vagy váltok véglegesen, vagy maradok volt a két opció. Ha csak szeretözést akartam volna, az nem ingatott volna meg. Ha kilépek, utána nem jön be és visszamegyek, akkor a saját megítélésem szerint se lettem volna megbízható, nem lett volna értelme utána visszamenni, mert a párom onnantól kezdve nem számíthatott volna rám, hogy onnantól tutira vele maradok.

Én a nyitott kapcsolat híve vagyok, én azt mondom, a másik élje ki a vágyait, viszont ha a monogám kapcsolatok híve lennék, akkor is meghallgatnám a páromat - nem mondanám, hogy élje ki magát, de átölelném, megérteném, támogatnám. Azaz, számíthatna rám.

@skarlát betű:

annyiszor lehetsz szerelmes, ahányszor csak akarsz. én csak arról fejtettem ki a nézetemet, hogy a szerelem egy olyan fogalom, amit egyéni érzésekkel írunk le. ezek az érzések, bár hasonlóak, mindenkinél mást és mást takarnak. itt még az egyik fő érzést is megkérdőjelezitek sokan (féltékenység, elköteleződés önként és hűség) hát akkor mit vitatkozzunk így róla, hogy ki mit ért alatta.
a magam meglátása szerint a szerelem nevű érzelemcunami kialakulását a pozitív önszuggesszió okozza. az ebből való "kijózanodás", sokszor akár csalódás, mind mind tanítanak minket a realitások felismerésére, kezelésére, végsősoron önismeretre.
emiatt gondolom, hogy egy érett felnőtt személyiség, mire gyerekei lesznek, kinövi a pozitív önszuggessziós készséget-hajlamot. a realitások talaja megszilárdul a lábuk alatt.

aztán, ha valaki a negatív önszuggesszióból csak egy szerelemszerű állapotba tud ki ki menekülni időnként, vagy a kiéletlen nemi vágyait tekinti szerelmi vágynak, vagy a sérült egóját foltozgató kapcsolatát tekinti szerelmi kapcsolatnak, nekem mindegy.
demokrácia van. mindenki úgy és abba szetelmes, ahogy akar :-)

de az is vicces, hogy te, aki kb 30 éves koráig és két gyerekig eljutott "szerelem" nélkül, kéred ki magadnak az én beteges szemléletemet :-) nem egy malomban őrlünk. de amíg ez engem beszélgetésre ösztönöz, téged idegesít. kár. engem érdekel minden, e témában felmerülő érdekesség.

@TBal:

veled semmit nem tudok kezdeni. az, hogy bátorítod a nejed a kalandokra, számomra azt érzékelteti, hogy egy olyan nő a feleséged, akit "belekényszerítettél" abba, hogy fogadja el a nyitott házasságot. magátol nem menne sehova kifelé. de gyanítom, így sem megy, hogy küldöd. ez kb a lelkifurdalásodat csillapítgatja.
de engem nem érint. sem a te szerelmi késztetéseid, sem a gyereked anyjának hűsége semmilyen relevanciával nem bír számomra.
de mivel elképzelni sem tudok jólműködő nyitott házasságot, hát a tiéteket sem foglak ideálisnak elképzelni tudni. sőt....

@Víz Ivó: Nem beteges a szemléleted, csak szimplán vak. Szerinted csak az látható, amit az ember látni akar, az érezhető, amit érezni akar, amit nem akar, azt nem látja, amit nem szuggerál be magának, azt nem érzi. Hát, te tényleg nem akarsz látni, de mondják néhol, hogy a legrosszabb vak, aki nem is akar látni :)

Nem szerelem nélkül jutottam el harmincvalahány éves koromig, hanem viszonzott/megvalósult szerelem nélkül. Érezni mindig sokmindent éreztem, és nem próbáltam meggyőzni magam arról, hogy nem érzem azt, amit érzek. Sőt, azt próbáltam elérni, hogy érezzem, amit nem érzek, mert akkor ez tűnt egyedül járható útnak.

Biztos, hogy sokkal nagyobb az igényem arra, hogy boldog lehessek, mint annak, aki már volt boldog, úgy igazán. Ezt nem is tagadom. De legalább nem zárom magam önkéntesen érzelmi kalitkába. Mert attól, hogy valaki iránt érzel valamit, még nem kell hűtlennek is lenni - szexuális értelemben.

@skarlát betű:

ha arra gondolsz, amit rólam îrtál, akkor tévedsz. nem hiszem, hogy csak az van amit látni akarok vagy érezni akarok. ez nettó butaság. te félreértettél valamit.
de te magad írod, hogy vágysz a boldogságra és a szerelmet (amit te módszeresen a szeretői viszonnyal teszed egyenlővé) az eléréséhez segítő eszköznek látod. mások meg magát a boldogságot tekintik egyenlőnek a szerelemmel. én meg a szerelmet, sem nem célnak és sem nem eszköznek nem látom.
egy olyan érzelemi kavalkádnak tapasztaltam meg, ami egy kicsit (néha nagyon :-) elemeli a tudatot a realitások talajától. mivel a reményre és a pozitív jövőképre van hangolva az egész, ezért tekintem az önszuggesszió pozitív esetének. de mivel mondtam, hogy a tudatot emeli el a föld fölé, ezért ezt tudatosan előidézni nem lehet. ez a természet ajándéka a párkereséshez, családalapításhoz, utódnemzéshez.
ebből a "nemreális" állapotból is törvényszerű a kijózanodás. de sok ember ekkor ott találja magát egy olyan élethelyzetben, ahol a spontán célratartás elhalványul és belép helyébe a spontán negatív önszuggesszió. ez is eltávolít a realitásoktól, csak negatív irányba. ez is a tudatot támadja. de az védekezni kezd és a társra, családra, társadalomra, stb re vetíti ki a destrukciót.
Azt gondolom, hogy itt van kettőnk szemléletében a különbség. a realitás talaján állva sokminden másnak látszik, mint az önszuggesszív időszakokban.
én is voltam szerelmes. nálam is spontán jött a pozitív érzelmi vihar. stb.... de minden szép és kevésbé szép szerelem után tanultam magamról egy s mást. ezek okán már észtvesztő szerelemre nemigen van sanszom. de hiányom sincs, amit evvel pótolnék.
a céljaim elérése sem boldogít. pragmatikusabb vagyok annál, hogy boldogság vagy boldogtalanság címén küzdjek a céljaimért, a sikerért magáért.
még egy párszor körbejárom itt ezt a témát, aztán lelépek nyaralni. itt hagyom a beszélgető társaságot.
de addig is jól elbeszélhetünk egymás mellett :-))))

@Víz Ivó: Én mostanság azt szuggerálom magamba, hogy jó vagyok, szép és tehetséges, és minden sikerülni fog :P És érdekes módon sokkal több minden sikerül is, mint régebb :P Annyira negatív ez az önszuggesztió, hehe. Biztos a sok-sok jó dolgot is csak szuggeráltam magamba, amit sz-től kaptam eddig. Jó kis illúzió :)
Amúgy nem a szerető fogalmához kötődik a szerelem, lehetne házastárs is, csak általában a házasság a legbiztosabb módszer a szerelem felszámolására, de persze vannak kivételek, én is látok magam körül. Érdekes módon inkább nyitott házasságokban, de nem állítom, hogy ez törvényszerű, mindenesetre több nyitott, és működőképes házasságot láttam már, mint ufót :P De neked egyikben se kell hinned, persze :)

@Víz Ivó: ha érdekelne, figyeltél volna, nem pedig ezt a sódert lököd már nem is tudom, hány komment óta. már mindent leírtam szinte, ami lényeges, ami valójában a házasságom válságához, a lelki sivársághoz vezetett, de az nem a férj romló fogazata, sem a plusz súlya. és főleg nem ezek vezettek ahhoz a gondolathoz, hogy talán ne álljak ellen a vágyaimnak, ha betoppan egy alkalmas egyed.
minden esetre, nem értem, miért érdeklünk ennyire, ha kb. tizenéves ösztönlényekként tekintesz ránk, akik összeomlanak, ha rájönnek, h elmúlt a szerelem, akik képtelenek tudatosan élni az életüket, és kvázi öntudatlanul szuggerálják magukat, ha nem smakkol minden a kapcsolatukban, csak hogy okuk legyen a szeretőzni. ezt te most tényleg komolyan gondolod? hát, nem vagyok egy atomfizikus, de azért ennyire egyszerű lélek sem.

@Víz Ivó: Drága Csillagvirág, Te nem vagy véletlenül Florence férje? A stílusod sokban emlékeztet rá...
Nem látsz, csak nézel ki a szemeiden és nem tudsz értelmezni. Mondd, ugyanazt olvasod, mint amit itt mi írunk?

@Víz Ivó: Azért az érdekes, hogy a szerelemhez/párkapcsolat vonatkozásában az egyik első fogalom, amit kapcsolsz, a féltékenység. Ez is ott van a listán valahol (még egy nyílt kapcsolat pártinál is..) , de hogy miért az elsőként említed?! Hogy is van ez az egóval , meg a sérülésekkel? Nálad?

Realitás talaja.
Az meg mi?
Neked mi?
Mert itt a bolygón nagyjából 7 milliárd realitás van. Te melyik variációra érted a közel 7 milliárdból, hogy realitás?

@Feromontika:

Ki az a Florence?:)) Most hülyéskedtek, de hogyan lehet párokba szedni itt embereket? :))

@Cica7:

Csak viccelt. Ámbár Víz Ivó még egy pálmafás tengerpart Florence-hez képest.

Szegény Flo. :) Nem is tudom eldönteni, hogy elege lett belőlünk vagy csak nyaral?

@Feromontika:

Azt mondta nyaral. Az ilyen mudfightereknek sosem lesz elege. Visszajön, mint a bumeráng.

@Víz Ivó: semmi gond, nyugodtan rajzolódjon ki nálad is szomorú kép rólam, mint Florence-nél (érdekes, másnak is ö jutott az eszébe rólad :)). Képzeld csak el nyugodtan, hogy milyen szar nekünk... :)
Amúgy kevés dolog áll távolabb tölem, mint hogy valakit belekényszerítsek valamibe. Ha nagyon elfogadhatatlan lett volna ez a számára, már az elején kilép, vagy össze se jövünk - érdekes, más tudott élni ezzel az opcióval, hogy nemet mond, a párom mégse tette.
Amúgy meg érdekes logika, hogy ha valakit arra bíztatok, hogy éljen a szabadságával (de egyeltalán nem kötelezö neki), akkor az kényszeríés.
Szerintem hagyjuk egymást, neoteny-nyel olyan jól megy az egymás levegönek nézése, szerintem veled is menni fog... :)

@TBal: ha a fogalmazást, szóhasználatot, gondolatmenetet nézzük, a három kommentelő különböző személy, ha a kórképet, akkor, hmm........

@Cica7: priviben lehet itt párokba szedni embereket :)) Meg az én fejemben.

jézusom!!! micsoda össznépi "utálatos kép"-pé változtam :-)))

florence-t én is (vagy csak én?) hiányolom. de úgy tűnik, elment nyári szünetre. neotényt pedig nem ismerem, csak a múltkori színtévesztési hozzászólására (tévedésére) emlékszem.

azért az érdekes, hogy az én véleményem kiakaszt mindenkit :-) én viszont jól tűröm a az engem ért minősítéseket. azok semmi egyébről nem szólnak számomra, mint hogy az enyémtől ilyen-olyan irányban eltérő szemléletű embertársaim szemszögéből ilyennek meg olyannak látszom. ez sem nem frusztrál, sem nem boldogít. beszélgetések alkalmával viszonylagos következetességgel képviselem a nézeteimet. mint ti is a tiéiteket.
vállalom hogy vaskalaposnak tartotok. sajnálom, ha az én nézetem szerinti véleményem személyében sért bárkit is. de óvakodom az itélkezéstől, mégkevésbé az elitéléstől. de a véleményemből persze kikövetkeztethető az előítéletem is.

mangalor eseteinek kommentálása során részletekbemenően kifejtettem a rám jellemző látásmódomból adódó problémaszintetizáló "módszeremet" :-)))) ebből kifolyólag mindenki kiakadt, hogy én még a bajokat sem ott és olyannak látom, mint aki megéli őket. na bumm, és akkor mi van!? :-)))) egy hülyével több vagy kevesebb, nem mindegy nektek? :-)))))
ha, mint azt ghost írta, infantilizálom is a nőket, sem arról szól, hogy én meg a bölcs öreg lennék köztetek. csak arról, hogy számomra ugyanúgy hat egy egy probléma leírása a részetekről, mint amilyen a gyerekek világlátása az én tapasztalataim szerint. de sem a gyerekek általam megfigyelt hozzáállása, sem a tapasztalataim nem egy egzakt tudomány ismérvei :-))) csak a véleményem alapját képező szubjektumok.

na, most egy kicsit visszamegyek dolgozni. majd estefelé megint reflektálok erre arra, ha lesz véleményem valamiről.

@Feromontika:

a féltékenységet, hűséget, és ömként vállalt elköteleződést, mint olyan példákat hoztam fel, amik a szerelem leírásából itt sokak számára hiányzik. nem vitatkozni, meggyőzni akartam senkit, hogy bennefoglaltatik-e a körülírásba vagy sem ez a néhány érzés-attitüd is, vagy sem. egyszerűen azt fejtegettem, hogy a BOLDOGSÁG, vagy a SZERELEM, vagy a SIKER olyan fogalmak, amikkel a másikat magyarázzuk, amiket csak érzésekkel tudunk leírni, meg hogy milyen másik fogalmakhoz tudjuk kötni őket, stb... de érdemes-e vitatkozni róluk, ha mindenki más és más érzéseket preferál ezek kapcsán? sőt, néhányat eleve ki is zár belőlük. egyenesen azt állítva, hogy aki kötődik az függő, aki félt az féltékeny és aki kötődik és félt-fél az függő és féltékeny, az egosérült önző beteg alak és nem szerelmes, hanem pszichopata antiszoci :-))))) ami szélsőséges esetekben igaz is, szerintem is.
de hát, ha te mindenből le tudsz vonni következtetést rám nézve, mint ahogy cordata is lépten nyomon kórosnak minősít..... inkább vicces, mint komoly vita alapja tud csak lenni nálam :-)))

@ghost recon: sztem írt sok értelmeset, csak a stílusa olyan, h az ember leginkább szívlapáttal kedveskedne viszonzásul:)
de tényleg van abban valami, h ő és VízIvó házastársak...
@Víz Ivó: sztem szó sincs utálatos képről vagy kiakadásról, ennyire senki nem tarthatja fontosnak az itt olvasott kommenteket, nem kell játszani a drama queen-t. annyi a lényeg, h makacsul ránk akarsz erőltetni egy olyan ruhát, ami senkire sem illik. mondod és mondod, és kérdezel, de nem figyelsz a válaszra, csak ismétled önmagad bezárva egy igen tág témát egyetlen skatulyába. ez így nem beszélgetés, hanem kioktatás. sztem erre senkinek sincs szüksége, mindenkinek megvan a maga baja, nem itt és nem te fogod megoldani a magas lovon ülve, a nem tudom honnan összekukázott téziseddel.

@mangalor:

na! még jó, hogy nem vagy kiakadva :-)

de nem volt célom a kioktatás sem, meg a ruharádkényszerítés sem. a kiakasztás meg végképp nem. a végtelenül széles problémahalmazt pedig, szerintem, tényleg egy skatulyányi bajból gyártod. ebben legalább "átment" a véleményem. de nem kicsinylem le a bajaidat, csak túlzónak találom a méretet, mértéket, dimenziót. de ez nem kinyilatkoztatás, nem abszolut igazság, verdikt. csak az én meglátásom. zsigerből elutasítom a végtelen kiterjesztésű problématengereket. azok kezelhetetlenek . destruktivak. beletörődésre (beletörésre) vagy menekülésre kényszerítik a dimenziók eltúlzóit.
ne figyelj rám! ne hallgass rám! gyarapítsd a jelzős szerkezeteidet, találj még és még összefüggéseket rossz és mégrosszabb jelenségek között! én elolvasgatom, meg véleményezgetem majd azokat is. semmivel nem kell elszámolnod felém.
de szerintem jó, ha hallasz olyat is, hogy az őrültek házából, vagy a kdnp székházból (ahova képzelsz :-) hogy néz ki, amiről beszámolsz :-)

"kdnp székházból (ahova képzelsz :-)"

Eddig is jókat mulattam olvasóként, de ezen könnyeztem egyet a nevetéstől.

@Víz Ivó: Nem arról volt szó, h elmész nyaralni? :P

Üssetek, de én kedvelem Florence-t és Vízivó is jókat ír.

@Víz Ivó: nem képzellek ilyen helyekre, de magamban már lemérnököztelek... nem tudom, ez most bóknak számít-e a szemedben.
jó, nem figyelek, nem hallgatok rád... csak tudnám, miért jó az nekem, ha mégis leírod a véleményedet... főleg, ha tényleg a vigyorgóból írsz ... a másik opcióra gondolni sem merek, mindig is irtóztam a szélsőségektől.
@skarlát betű: ne reménykedj, először még körbejár a téma körül párszor o.O

@mangalor: Jelentéktelen fickó filozófusnak képzeli magát. "Nesze semmi, fogd meg jól!"

Ez de érdekes egy felvetés! komolyan

@Tylia cordata: :)
Csak azt nem tudom, hol marad az a sok hűtlen pasi, mert mostanság itt úgy néz ki, mintha csak a nők kacérkodnának ilyesmivel.

@skarlát betű: lehet, hogy mi csak beszélünk róla, miközben ők vadul gyakorolják? ((:-

@Tylia cordata: És egyszerre csak egyre tudnak koncentrálni :P

@skarlát betű: utána meg, ha holtszezonban vannak, osztják itt nekünk az eszet! ((:-

@skarlát betű:

elmentem nyaralni :-)
majd augusztusban újra belekotyogok a hűtlenség kommentfolyamába :-)

szép nyarat! jó pihenést! vagy annak elmaradása esetén hasznos munkát kívánok mindenkinek!

@mangalor:

Az lehet, hogy értelmeseket ír, csak én nem vagyok képes elolvasni.

Nagyon tetszett a poszt, mert már bennem is sokszor és régen megfogalmazódott a kérdés, még azon is gondolkodtam, hogy témajavaslatnak elküldöm.. Saját példa miatt. Az én szeretőm felesége időközben terhes lett. Csak azért nem vetettem véget az egésznek akkor rögtön, mert nem volt olyan egyszerű érzelmileg, de még a gyerek születése előtt vége lett. És akkor gondolkodtam azon (nyilván, hogy érzelmileg el tudjak tőle távolodni), hogy milyen szemét egy pasi, a terhes feleségét csalja...holott én meg ugyanazt csináltam, csak nekem nem volt még a házastársam a párom, és nyilván terhes se lehetett...csak az ember próbálja magát felmenteni.

@Christine82: Ez tipikus esete annak, amikor szinte mindenki elfogadhatatlannak tartja a hűtlenséget, pedig lehet, hogy épp ekkor nincs is otthon szex, vagy, mert nem ajánlott, vagy, mert a hormonok éppen ebbe az irányba módosítják a nőt. (Lehet az ellenkező irányba is.)

A gyerek születése után meg jó ideig szükségállapot van és lehet, hogy soha nem lesz újra jó szex a felek között, elég sok hasonló esetről tudok... Épp a napokban mondta nekem egy régi ismerősöm, hogy máris elhidegült a feleségétől, a gyerek most egy éves... És fogalma sincs, hogyan tovább, már nem vágyik egyik se a másikra, de fogadok, hogy a nő is szívesen próbálná új pasival, a pasiról meg konkrétan tudom... Ott a gyerek, akit szeretnek, és ott a nagy semmi közöttük.

Mondhatni, banális. De benne lenni egyáltalán nem az.