Mivel nem látunk bele egymás kapcsolataiba, leggyakrabban külsőségek alapján ítélünk, így aztán nem ritka, hogy értetlenkedünk mások vonzalmai láttán: nem csak az lep meg, hogy ki milyen partnert választ (vagy milyennel elégszik meg) hanem az is, hogy kit hagy el egy másikért, illetve kit csal meg.

Van úgy, hogy a titokba beavatottak, vagy azok, akik tudni vélik, mi folyik, megértéssel hümmögnek, tényleg, nem csoda, hogy ez a férfi nem elégszik meg ezzel a nővel, igazán nem lehet tőle rossz néven venni, hiszen a nő úgy elhanyagolja magát, szakadtan jár, elhízott, látszik rajta, hogy már semmi más nem érdekli, csak a gyerekek, hát mit tehetne az a szerencsétlen, amúgy szexi és igényes kinézetű férj? Megértő lehet a közvélemény, ha egy csinos, fiatal feleség megcsalja már idősebb, esetleg betegeskedő férjét, hiszen már úgyis épp elég áldozatot hozott...Vagy ha olyan nő hűtlenkedik, akit már ország-világ előtt "megaláztak" azzal, hogy nyíltan csalják.

Vannak tehát esetek, amelyek a többség számára érthetőek, mitöbb, elfogadhatóak. De rengeteg olyan történet is létezik, amely napvilágra kerülve felháborodást kelt. Ha a megcsalt fél a külső szemlélő tisztességesnek, becsületesnek, dolgosnak, erkölcsösnek, és többé-kevésbé megfelelő külsejűnek tűnik (de elsősorban akkor, ha kifejezetten csinosnak látják), sokkal súlyosabb megítélés alá esik az a gaztevő, aki nem elégszik meg az általa nyújtott "boldogsággal". Azért írom idézőjelben a boldogság szót, mert fogalmunk se lehet, hogy valaki egy kapcsolaton belül mitől boldog és mitől nem. Valamint azt sem tudhatjuk, hogy a hűtlenség miből fakad: szexhiányról, érzelmi sivárságról, kíváncsiságról van-e szó, vagy akármi másról. Nem tudjuk, ezért nem is érthetjük meg az okát. Még akkor se biztos, hogy értjük, ha elmondják nekünk...

Szerintetek vajon van olyan szép, okos, csodálatos, különleges ember, akihez egyszerűen genyaság hűtlennek lenni, csak, mert ő annyira szép, okos csodálatos és különleges? Vagy, mert annyi mindent megtett a partneréért? Vagy, mert beteg és kiszolgáltatott? Szemétség megcsalni egy a belét is kidolgozó férjet és mintaszerű családapát? Egy tökéletes háziasszonyt, aki még csinos is? Min múlik, hogy a hűtlenség elfogadható-e adott esetben a közösség szemében? És mit számít az egyén számára, hogy az ő hűtlensége az elfogadható vagy a felháborodást keltő kategória-e? Mit számít a megcsaltnak, hogy ő áldozatként áll a többiek színe előtt, vagy éppenséggel olyan szereplőként, aki megérdemelte? Van erről tapasztalatotok akár saját életetekből, akár baráti körből? Hírességeket is emlegethetnék, ha róluk van szó, persze kicsit más a helyzet. De ezekről az esetekről is beszélhetünk, példa akad bőséggel.