A szeretői kapcsolat sajátos dinamizmusa: közeledünk, találkozunk, intenzíven együtt vagyunk, szinte felolvadunk egymásban. Aztán visszatérünk önmagunkba, felöltözünk, elköszönünk, távolodunk. Éljük a saját életünket. Majd újra vágyakozunk, újra tervezgetünk, közeledünk, és találkozunk.

A "legális" kapcsolat általában halad valamerre, vagy az egyre szorosabb kötelék, vagy a szakítás felé. Vagy egyre többet akar, vagy egyre kevesebbet. A kiegyensúlyozott szeretői viszony is fejlődik persze, mert egyetlen emberi kapcsolat sem lehet konstans, de ha egyik fél sem akar kilépni eddigi életéből, akkor nem az együttélés felé fejlődik.

Térben és időben állandóan korlátozott. De cserébe monotonná sem válik. Valószínűleg nem fog fojtogatni és nem hoz létre kínos kötelességeket. Nem kell miatta rengeteg más embert is megismerni, megszokni, nem kell a szerető szüleivel és egyéb rokonságával számolni. A szabadság és a kötődés egyszerre lehet benne jelen. Ez benne a szép.