A múlt héten egy kereskedelmi rádió beszélgetős-hülyéskedős műsorában a házas pasikkal viszonyt folytató nők témáját feszegették. Na jó, nem feszegették, inkább felületesen érintették.
Ha jól emlékszem, valamiféle felmérésre hivatkoztak, amelynek lényege az volt, hogy két csoportba oszthatók azok a nők, akik házas pasikkal viszonyt kezdenek.
Ad 1: számító dögök. Ezek, kérem, csak szexelni akarnak, és persze értékes ajándékokat bezsebelni: ékszer, bunda, autó, lakás, jöhet minden.
Ad 2: a naiv ártatlanok. Ezeket kihasználják nős pasik, és azzal hitegetik őket, hogy majd elválnak, és elveszik őket feleségül. De ez bizony ritkán esik meg. Az aljasok nem akarják a kis szendéket feleségül venni, csak szexelni akarnak velük.
Röviden és velősen ennyi.
A huszonéves lány, aki az egész témát felhozta, aztán bátortalanul megjegyezte, hogy tán mégsincs minden rendben ezzel a két csoporttal, mert mi van azokkal a nőkkel, akik valami miatt, érthetetlen módon, elfogadják ezt a helyzetet, beletörődnek, hogy csak másodikok lehetnek egy pasinál? (Lesajnálta őket emberesen, a maga hatalmas élettapasztalatával.) Nocsak, akkor most mégsem csak két csoport van?
A téma azonban nem hagyott nyugodni, mert több csőrpiszkáló sztereotípia is találkozót adott itt egymásnak. Például, hogy a nők csak azért, mert valakivel jó együtt lenni, nem keverednek viszonyba. Mindig ezen túlmutató céljaik vannak, vagy beérik az alkalmi ajándékokkal, vagy életre, de legalább is évekre érvényes eltartási szerződésre áhítoznak (ez lenne a házasság, ha valakinek nem esett volna le). Vagyis nincs nő, aki ne akarna anyagi és egyéb előnyöket egy kapcsolattól. Pedig van. Ahogy olyan is, aki élvezi a szexet és az egyéb tevékenységeket a szeretőjével, és nem akarja szőröstül-bőröstül, de legalábbis pénztárcástul bekebelezni.
Ugyancsak nem éreztem kósernek, hogy szende és ártatlan jelzőket kapjon, aki arra hajt, hogy a nős szeretője elváljon. Az 1. csoportba tartozó lehet anyagias, de itt is sokféle alosztály képzelhető el, a kitartott nőtől (a prostitúció egyik fajtája?), a csak igen drága barátnőig, aki státuszszimbólumként funkcionál, de ezért talán folyamatos rendelkezésre állásra kell berendezkednie, sőt, olykor fel kell adnia az életét. Számító az ilyen nőszemély? Persze, ettől függ a megélhetése. Aljas? Nem, ha a játékszabályok többé-kevésbé világosak, és valószínűleg az megy bele az ilyesmibe pasiként, akinek van rá pénze. (Olyan is van, aki csak megjátssza, hogy van rá pénze és rákölti a családi házat, tudom.) Alapesetben itt üzletről van szó. Ott kezdődik az aljasság, ha a nő olyan extra kívánságokkal áll elő, amelyek meghaladják a pasi teljesítő-képességét, zsarolja, kiadja a sajtónak vagy valami hasonlót művel.
A 2. csoportba tartozó viszont nem feltétlen tartja be a játékszabályokat. Főleg, ha nem azzal kezdődik a kapcsolat, hogy a nős pasi bejelenti: ő válni akar majd valamikor, hanem épp ellenkezőleg, azzal, hogy ő semmiképp nem akar válni. Aztán a nő nyomására elkezd ígérgetni. De még az is lehet, hogy soha nem hangzik el konkrét ígéret, viszont a nő egyre többet akar. Számító? Vagy ártatlan és sajnálatra méltó? Ezt már az egyes esetekben külön-külön kell eldönteni. De számomra az, aki kifejezetten arra gyúr, hogy szétverjen egy családot, nem a naiv ártatlanság netovábbja. Persze, lehet velem vitatkozni, mint mindig.
Igyekszem hozzátenni, hogy van nyilván olyan szingli szerető, aki ugyan szeretne férjhez menni a pasijához, de nem presszionálja a válás irányában, illetve sok olyan, aki még csak nem is ambicionálja a kapcsolat hivatalossá tételét. A 3. kategóriába pedig annyi féle nő és motiváció tartozik, hogy azt most ki se fejteném. De!
Hogy felmérjem, milyen szeretői csoportba soroljátok magatokat nőként, kérlek titeket, válasszatok az alábbi opciók közül. Nyilván több, mint 3 csoportot kreáltam, és még lehetne többet is, de ez talán körülbelül lefedi a lehetőségeket. Előre is köszönöm a részvételt és a kommenteket.