A hűtlenség és a hazugság szinte elválaszthatatlan egymástól. Azért csak szinte, mert van közös megegyezés alapján folyó félrelépés, no meg olyan helyzet, hogy nem kell konkrétan hazudni annak, aki a megfelelő kérdéseket sem teszi fel. Bár, ha egyszerűen csak diszkrétek akarunk lenni, akkor is kénytelenek leszünk hazudni, ha a partnerünk éppenséggel tud a félrelépésünkről. Mert másnak azért nem szükséges róla értesülnie, sőt, tanácsos, hogy ne tudjon róla ország-világ, már csak azért sem, mert ezzel vissza lehet élni.
A hazugság persze úgyis a mindennapjaink része, ember nincs, aki mindig őszinte lenne, vagy, ha ezt megkockáztatja, igen hamar nagy bajba kerülhet, minimum közutálatnak fog örvendeni, de ennél rosszabb is történhet vele. A gyerekekre jellemző radikális őszinteséggel kénytelenek vagyunk mihamarabb leszámolni a békés együttélés érdekében, meg persze önvédelemből. Tehát megtanulunk hazudni, ki jobban, ki rosszabbul, de mind hazudunk. Nevezhetjük ezt tapintatnak is, attól a lényeg még nem változik.
De a legtöbb esetben a hűtlenség kapcsán olyan dolgokkal kapcsolatban is kénytelenek vagyunk hazudni, amelyekről máskor nem. És nem csupán a hivatalos partnerünknek, hanem körülbelül mindenkinek, akinek nem akarjuk kiteregetni a legintimebb titkainkat. Ijesztően hangzik, és nem valami kellemes ezzel szembenéznünk, mert azt nevelték belénk gyermekkorunkban, hogy hazudni csúnya dolog. Hazudni bűn. Ugyanakkor nonverbálisan azt kommunikálták, hogy hazudni muszáj. Meg kellett tanulnunk, kinek és mikor muszáj hazudnunk, és mikor fontos, hogy igazat mondjunk. Aztán elkezdtük tologatni a határokat. Mert semmi sem fekete és fehér.
Hazudhatunk önzésből, megtévesztési céllal, mert így kényelmesebb, vagy, mert a másikat kíméljük vele, védhetünk valaki harmadik személyt is, vagy a gyerekeinket. Hazudhatunk érdekből, hogy meghódítsunk valakit, vagy, hogy ne veszítsünk el valaki mást, hazudhatunk a munkahelyünkön, az iskolában, hazudhatunk a családunk más tagjainak, a barátainknak, a takarítónőnek, bárkinek.
Vannak notórius hazudozók, de ezek között is vannak olyanok, akik könnyen lebuknak, mert annyira nem konzisztens, amit kitalálnak, meg olyanok, akik ügyesen megtervezik és hosszú távon fenn tudják tartani a hazugságot. A jó hazugságnak, mint tudjuk, lehetőleg tartalmaznia kell valami valós elemet, valamennyi igazságot, és hihetőnek, életszerűnek kell lennie. Jó memória is kell hozzá, mégpedig rövid- és hosszútávú egyaránt. De az sem mindegy, hogy milyen körülmények közt és milyen testbeszéd kíséretében hangzik el egy hazugság. E-mailben a legkönnyebb lódítani, csevegés közben már kicsit nehezebb, telefonban még inkább, de a legnagyobb kihívás a személyes kommunikáció.
És itt térek rá arra a tévés sorozatra, amelynek címét elloptam. Angolul Lie to me, ha valaki úgy szeretne rákeresni. A hazudj, ha tudsz! nagyon jó lecke mindenkinek, aki tanulni akar a testbeszédről egyet s mást, és persze mindenkinek, aki fel akarja ismerni a hazugságot, illetve tudni akarja, mit ne tegyen, ha nagyon fontos, hogy ne kapják rajta. Bár a testbeszédet uralni nem olyasmi, amit amatőrként könnyen megtanulhatnánk... Még nehezen se...
Természetesen bőven van szó hűtlenségről is a sorozatban, amely leginkább krimiként funkcionál: az esetek feldolgozása során a Lightman Csoport munkatársai újra és újra belefutnak olyan emberekbe, akiknek a testbeszédéből veszik le, hogy viszonyuk volt vagy van, de a saját magánéletük sem mentes az ilyen problémáktól. A főszereplőt, a legprofibb testbeszéd-olvasó pasit, dr. Lightmant elhagyta a felesége, és egy vitájuk során terítékre kerül az is, mi volt ennek a döntésnek az oka. A nő a túlzott őszinteséget hozza fel érvként, és azt, hogy a férje mellett nem lehettek titkai, nem lehetett privát szférája. A munkatársnő pedig, akinek a férje után Lightman nyomoz, mert feltételezi, hogy félrelép, ugyancsak sérelmezi a privát szférájába való beavatkozást.
Ti hogy hazudtok? Vagy nem hazudtok? Vagy csak kis dolgokban? Vagy csak bizonyos embereknek? És odafigyeltetek a testbeszédetekre, mikor nem mondotok igazat?
Mindenképp ajánlom a sorozatot azoknak, aki hazudnak és akiknek hazudnak. Nem hiszem, hogy lenne ember, aki ne tartozna bele mindkét halmazba (pedig van, aki ezt állítja magáról, úgy rémlik...).