Kertész Ilka, régi olvasónk összefoglaló jellegű vendégposztját olvashatjátok arról, hogy miért és mikor kell(het) valakinek szerető - jó alkalom arra, hogy néhány régi posztot visszaolvassunk, vagy újonnan felfedezzünk.  Kommenteljetek ide és akár a beidézett posztokhoz is, ha van kedvetek. Szép hétkezdetet!

Egy "hűtlenség blog" csak a szerető körül foroghat, mi más témája is lenne? Ebben a színvonalas blogban, ahol a téma rengeteg szempont szerint körül volt járva, de ezt a kérdést direkt még nem tette fel senki. Mikor érezted úgy, hogy a házastársad mellett szükséged van még valakire, vagy valamire, amit csak egy harmadik személy tud megadni? A blog posztjai és a kommentek választ adnak a kérdésekre, de álljon itt még egyszer az, hogy mi is a szerető rendeltetetése? Mikor kell, miért kell? Miért történik a hűtlenség, a megcsalás?

Miért kell a kapkodós félóra, óra, legjobb esetben két óra? „Az elkötelezettség nélküli szex a legvalósabb, legösztönösebb fajta szex, minden másféle testi kapcsolat csak gyenge utánzata ennek." Ez áll a Házasságon kívül vendégposztban. A poszt írója, Barbieds meg is védi a véleményét, kérdezve, hogy kinek a fantáziájában él az a kép, hogy egy virágos réten kézen fogva fut a szívszerelmével, vagy a társával, akivel már 8, 10 esetleg 20 éve él együtt.

Több okunk lehet rá, hogy megcsaljuk a hivatalos partnerünket. Van, aki egyszerűen csak változatosságot akar, vagy kalandvágyból tör házasságot, és van, aki úgy érzi, vége az életének, a fiatalságának, a férfiasságának vagy nőiességének, ha többé nem flörtölhet, és nem vadászhat kedvére. A Miért csalunk és kit csalunk meg című posztban utánanézhettek. Nem azért fog csalni a csaló, mert a társát akarja bántani mindenképp, vagy nem szereti már. „Bármennyire is szereti a "hódító", vadászgató jellem a párját, az újdonság vonzani fogja.” Aki ilyen társat fog ki magának, az ne is álmodozzon arról, hogy a házasságkötés miatt, a jelleme meg fog változni.
Vannak olyanok is „akiknek nem lételeme a félrelépés, sőt, évekig, évtizedekig nem is tartanák magukat képesnek ilyesmire. Lehet, hogy korábban ők voltak a legszigorúbbak a mindenféle erkölcstelenséget elkövető embertársaikkal szemben. Aztán egyszer csak történik velük valami. Belefáradnak a szürkeségbe. Ráébrednek, hogy 35, 40, 45 évesek, és nem lesznek már fiatalabbak. Hogy az életük nagy része gürizés. Hogy már nagyon régen nem érezték magukat nőnek/férfinak, csak családfenntartónak, anyának, háztartási alkalmazottnak, munkavállalónak. Hogy már nem emlékeznek arra, mikor csókolóztak egy jót, hogy az otthoni szex olyan, mint a poshadt víz, ha egyáltalán van még. Talán még nem késő. Talán még valaki láthat bennük fantáziát, és kívánhatja őket teljes erőből. Nem akarják felrúgni az életüket, nem akarnak drámát, kötelességtudó emberek, csak egy kicsit élni szeretnének.”

Talán ide kapcsolódik az is, hogy egy férfira, de akár egy nőre is rámondhatják, hogy kitört rajta a kapuzárási pánik, ha már negyven, vagy ötven felé jár, és került egy szerető az életében. „Nem lesz már semmi új az életükben? Lezárult a történetük?” Róluk olvashatsz a Kapuzárási pánik című posztban. És legtöbben közülünk megérik ezt a kort, sokszor férj és feleség szerepben. Egy nehezen megválaszolandó és eltérő válaszokat szülő kérdés is szerepel a posztban „mikor lendül át az ember ezen a kapuzárási pánik nevezetű jelenségen könnyebben? Ha kiéli, vagy ha csak kacérkodik a gondolattal, de nem meri megtenni a döntő lépést?”

Miért lép félre a pasi? Vagy A pasik csak se kúrni akarnak? A blog írója szerint, valószínű, hogy nem elég nekik se csak egy egyszerű mechanikus kúrás. Gyengédségre, melegségre és a fantáziáik kiélésére is vágynak, ami nem csak olyan szeretkezést feltételez, mint egy mozgó gifben, hogy be-ki, be-ki. „Kézenfekvő tehát, hogy nem csak azért lép félre a pasi sem, mert nem tud parancsolni az altestének. Hanem, mert jót tesz az egójának a kényeztetés. Esetleg baromi magányos, és szeretne hozzábújni egy finom, puha, női testhez. Mert ez otthon már nem történik meg. Előfordul, hogy szex még van, de összebújás már nincs, de van ez fordítva is. Mindenesetre a testi kontaktus hiánya betegít” - jegyzi meg a blog szerzője.

Szorosan idekapcsolódik az is, hogy mivé lesz két ember szexuális élete több év házasság után. Házasság jó szex nélkül, ahol a férfi vagy a nő elégedetlen, mert túl sok, vagy túl kevés, vagy nem okoz már örömöt, eltűnt belőle a varázs, a vágy is odaveszett, vajon hány házaspárnál fordul elő? Nem találgatom, csak idézek a posztból: „Hiszen az elvárás az, hogy a házasság mindenre megoldás legyen, szexuális vágyaink csillapítására leginkább. Ha mégsem az, akkor valamelyik fél vagy mindketten hibásak, bűnösök, vagy egyszerűen csak bénák. Sőt, ennél sokkal kellemetlenebb feltételezések is eszébe jutnak a kibicnek, aki nem érti. Például, hogy az egyik fél már nem kívánatos, nyilván a saját hibájából. Vagy impotens, vagy nem elég jó az ágyban, vagy az ördög tudja. Nagyon nehéz ilyesmiről nyíltan beszélni. Nem csak idegennel, de a saját párunkkal is. Olyan sebeket ejthetünk egymáson, amelyek nem múlnak el többé.”

Egy 35 éves pasival beszélgettem:
- Mi a baj a 12 éves házasságoddal?
- Nincs szex már egy éve.
- És miért nincs szex? Mi történt?
- Nincs már vágy, vonzalom. Egyelőre a szeretőtartás a cél.

Egy 41 éves férfi a következőket mondja: „Én szexet, szenvedélyt keresek és nem egyalkalmasat, vérbeli, vad és mégis cicás, szeressen és fogadjon el. Legyen gyengéd és ne legyen prűd.”

Egy 43 éves férfi szájából: „Nem együtt járós kapcsolatot, de nem is egyalkalmasat. Olyasmit, amiben megélhetjük a szenvedélyt olykor. A vágyódó nőt keresem.” Igaz, hogy milyen gyönyörű? A VÁGYÓDÓ NŐT! A nők meg tudják adni ezt a férjeiknek tíz, huszonév házasság után? Véleményem szerint, aligha.

Egy 38 éves férfi így nyilatkozik: „Noha nem vagyok nős, van egy több, mint 9 éves kapcsolatom. A szeretet megvan, de a szenvedély már nem az igazi. Az érzékiség fontos momentuma szerintem a felfedezés öröme, s az, hogy az ismeretlenség a partner számára is nagyon izgató. Hiába szeretem, de igazából már nem érzem azt, mint amit az elején, nem dobog a szívem a torkomban, s így tovább."

Vajon láthatunk előre, mikor házasságot kötünk fiatalon, szerelemből, hogy a szexuális életünk, hogy fog alakulni sok év után? Most jó, és elvagyunk azzal az illúzióval, hogy ez örökre így is fog maradni. Sőt, nem is gondolunk erre.

Akkor miért is kell a szerető? Az újdonság varázsa vonz? Valamennyi ideje már párkapcsolatban élsz és elfogyott az izgalom, a szenvedély? Vagy a feleség éppen terhes, most nem „olyan jó nő” jó volna egy csinossal kamatyolni? Vagy a titkos vágyaidat nem tudod kiélni a házastárssal? Vagy elfáradtál és jólesne egy kicsit megpihenni valakinek a karjaiban? Vagy azt se tudod már, hogy mi ez az agyonmisztifikált szex, amiről csak emlékeid vannak, vagy nem is tapasztaltad igazán, csak valamiféle kötelességnek tekintetted? Nőnek, férfinak akarod érezni magad újból, figyelmet, bókot, érdeklődést akarsz? Vagy csak belefutottál valakibe, és eltapostak az érzelmek?

Mit szólsz?