A hűtlenség ábécéje

Mindent a hűtlenségről, félrelépésről, megcsalásról! Amiről nem szokás nyíltan, tabumentesen és szenteskedés nélkül beszélni. Férfi és női szemmel egyaránt.

Ennyien vagytok

Térkép

Hűtlenség a Fácsén

Friss topikok

Innen érkeztek a blogra

Vendégposzt: Mikor kell a szerető?

2012.11.05. 08:28 skarlát betű

Kertész Ilka, régi olvasónk összefoglaló jellegű vendégposztját olvashatjátok arról, hogy miért és mikor kell(het) valakinek szerető - jó alkalom arra, hogy néhány régi posztot visszaolvassunk, vagy újonnan felfedezzünk.  Kommenteljetek ide és akár a beidézett posztokhoz is, ha van kedvetek. Szép hétkezdetet!

Egy "hűtlenség blog" csak a szerető körül foroghat, mi más témája is lenne? Ebben a színvonalas blogban, ahol a téma rengeteg szempont szerint körül volt járva, de ezt a kérdést direkt még nem tette fel senki. Mikor érezted úgy, hogy a házastársad mellett szükséged van még valakire, vagy valamire, amit csak egy harmadik személy tud megadni? A blog posztjai és a kommentek választ adnak a kérdésekre, de álljon itt még egyszer az, hogy mi is a szerető rendeltetetése? Mikor kell, miért kell? Miért történik a hűtlenség, a megcsalás?

Miért kell a kapkodós félóra, óra, legjobb esetben két óra? „Az elkötelezettség nélküli szex a legvalósabb, legösztönösebb fajta szex, minden másféle testi kapcsolat csak gyenge utánzata ennek." Ez áll a Házasságon kívül vendégposztban. A poszt írója, Barbieds meg is védi a véleményét, kérdezve, hogy kinek a fantáziájában él az a kép, hogy egy virágos réten kézen fogva fut a szívszerelmével, vagy a társával, akivel már 8, 10 esetleg 20 éve él együtt.

Több okunk lehet rá, hogy megcsaljuk a hivatalos partnerünket. Van, aki egyszerűen csak változatosságot akar, vagy kalandvágyból tör házasságot, és van, aki úgy érzi, vége az életének, a fiatalságának, a férfiasságának vagy nőiességének, ha többé nem flörtölhet, és nem vadászhat kedvére. A Miért csalunk és kit csalunk meg című posztban utánanézhettek. Nem azért fog csalni a csaló, mert a társát akarja bántani mindenképp, vagy nem szereti már. „Bármennyire is szereti a "hódító", vadászgató jellem a párját, az újdonság vonzani fogja.” Aki ilyen társat fog ki magának, az ne is álmodozzon arról, hogy a házasságkötés miatt, a jelleme meg fog változni.
Vannak olyanok is „akiknek nem lételeme a félrelépés, sőt, évekig, évtizedekig nem is tartanák magukat képesnek ilyesmire. Lehet, hogy korábban ők voltak a legszigorúbbak a mindenféle erkölcstelenséget elkövető embertársaikkal szemben. Aztán egyszer csak történik velük valami. Belefáradnak a szürkeségbe. Ráébrednek, hogy 35, 40, 45 évesek, és nem lesznek már fiatalabbak. Hogy az életük nagy része gürizés. Hogy már nagyon régen nem érezték magukat nőnek/férfinak, csak családfenntartónak, anyának, háztartási alkalmazottnak, munkavállalónak. Hogy már nem emlékeznek arra, mikor csókolóztak egy jót, hogy az otthoni szex olyan, mint a poshadt víz, ha egyáltalán van még. Talán még nem késő. Talán még valaki láthat bennük fantáziát, és kívánhatja őket teljes erőből. Nem akarják felrúgni az életüket, nem akarnak drámát, kötelességtudó emberek, csak egy kicsit élni szeretnének.”

Talán ide kapcsolódik az is, hogy egy férfira, de akár egy nőre is rámondhatják, hogy kitört rajta a kapuzárási pánik, ha már negyven, vagy ötven felé jár, és került egy szerető az életében. „Nem lesz már semmi új az életükben? Lezárult a történetük?” Róluk olvashatsz a Kapuzárási pánik című posztban. És legtöbben közülünk megérik ezt a kort, sokszor férj és feleség szerepben. Egy nehezen megválaszolandó és eltérő válaszokat szülő kérdés is szerepel a posztban „mikor lendül át az ember ezen a kapuzárási pánik nevezetű jelenségen könnyebben? Ha kiéli, vagy ha csak kacérkodik a gondolattal, de nem meri megtenni a döntő lépést?”

Miért lép félre a pasi? Vagy A pasik csak se kúrni akarnak? A blog írója szerint, valószínű, hogy nem elég nekik se csak egy egyszerű mechanikus kúrás. Gyengédségre, melegségre és a fantáziáik kiélésére is vágynak, ami nem csak olyan szeretkezést feltételez, mint egy mozgó gifben, hogy be-ki, be-ki. „Kézenfekvő tehát, hogy nem csak azért lép félre a pasi sem, mert nem tud parancsolni az altestének. Hanem, mert jót tesz az egójának a kényeztetés. Esetleg baromi magányos, és szeretne hozzábújni egy finom, puha, női testhez. Mert ez otthon már nem történik meg. Előfordul, hogy szex még van, de összebújás már nincs, de van ez fordítva is. Mindenesetre a testi kontaktus hiánya betegít” - jegyzi meg a blog szerzője.


Szorosan idekapcsolódik az is, hogy mivé lesz két ember szexuális élete több év házasság után. Házasság jó szex nélkül, ahol a férfi vagy a nő elégedetlen, mert túl sok, vagy túl kevés, vagy nem okoz már örömöt, eltűnt belőle a varázs, a vágy is odaveszett, vajon hány házaspárnál fordul elő? Nem találgatom, csak idézek a posztból: „Hiszen az elvárás az, hogy a házasság mindenre megoldás legyen, szexuális vágyaink csillapítására leginkább. Ha mégsem az, akkor valamelyik fél vagy mindketten hibásak, bűnösök, vagy egyszerűen csak bénák. Sőt, ennél sokkal kellemetlenebb feltételezések is eszébe jutnak a kibicnek, aki nem érti. Például, hogy az egyik fél már nem kívánatos, nyilván a saját hibájából. Vagy impotens, vagy nem elég jó az ágyban, vagy az ördög tudja. Nagyon nehéz ilyesmiről nyíltan beszélni. Nem csak idegennel, de a saját párunkkal is. Olyan sebeket ejthetünk egymáson, amelyek nem múlnak el többé.”

Egy 35 éves pasival beszélgettem:
- Mi a baj a 12 éves házasságoddal?
- Nincs szex már egy éve.
- És miért nincs szex? Mi történt?
- Nincs már vágy, vonzalom. Egyelőre a szeretőtartás a cél.

Egy 41 éves férfi a következőket mondja: „Én szexet, szenvedélyt keresek és nem egyalkalmasat, vérbeli, vad és mégis cicás, szeressen és fogadjon el. Legyen gyengéd és ne legyen prűd.”


Egy 43 éves férfi szájából: „Nem együtt járós kapcsolatot, de nem is egyalkalmasat. Olyasmit, amiben megélhetjük a szenvedélyt olykor. A vágyódó nőt keresem.” Igaz, hogy milyen gyönyörű? A VÁGYÓDÓ NŐT! A nők meg tudják adni ezt a férjeiknek tíz, huszonév házasság után? Véleményem szerint, aligha.

Egy 38 éves férfi így nyilatkozik: „Noha nem vagyok nős, van egy több, mint 9 éves kapcsolatom. A szeretet megvan, de a szenvedély már nem az igazi. Az érzékiség fontos momentuma szerintem a felfedezés öröme, s az, hogy az ismeretlenség a partner számára is nagyon izgató. Hiába szeretem, de igazából már nem érzem azt, mint amit az elején, nem dobog a szívem a torkomban, s így tovább."

Vajon láthatunk előre, mikor házasságot kötünk fiatalon, szerelemből, hogy a szexuális életünk, hogy fog alakulni sok év után? Most jó, és elvagyunk azzal az illúzióval, hogy ez örökre így is fog maradni. Sőt, nem is gondolunk erre.


Akkor miért is kell a szerető? Az újdonság varázsa vonz? Valamennyi ideje már párkapcsolatban élsz és elfogyott az izgalom, a szenvedély? Vagy a feleség éppen terhes, most nem „olyan jó nő” jó volna egy csinossal kamatyolni? Vagy a titkos vágyaidat nem tudod kiélni a házastárssal? Vagy elfáradtál és jólesne egy kicsit megpihenni valakinek a karjaiban? Vagy azt se tudod már, hogy mi ez az agyonmisztifikált szex, amiről csak emlékeid vannak, vagy nem is tapasztaltad igazán, csak valamiféle kötelességnek tekintetted? Nőnek, férfinak akarod érezni magad újból, figyelmet, bókot, érdeklődést akarsz? Vagy csak belefutottál valakibe, és eltapostak az érzelmek?

Mit szólsz?

47 komment

Címkék: vendégposzt vágyódás szeretőtartás vágy elmúlása

A bejegyzés trackback címe:

https://hutlenseg.blog.hu/api/trackback/id/tr404888968

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tenkeskapi Tánya 2012.11.05. 12:21:43

"Nézze, kérem, az olyan embernek, aki cselekszik, szüksége van a nőre, s minél több nőre. Kell a feleség, mert az az élet alapja. Az a fészek, ahova az ember hazahord mindent, a nélkül nem volna kedvem takarékoskodni. De azon kívül az ember férfi is, és nem vagyunk monogámok. Én nagyon szeretem a nőt. Mondhatom, hogy nagyon tudok gyönyörködni a nőben. Minden szépségét meglátom. Egy női boka van nekem olyan fontos, mint bármi a világon. S feleség, az egy külön kérdés. Az egy szent dolog. Az a templom. Az az oltár. A család. gyerekek. Kell az, én imádom a gyermekeimet, de ez egyáltalán sohasem korlátozott abban, hogy a női nemtől várható jó és szép dolgoktól elvonjam magam. Természetesen a feleségem a feleségem! De azért nem marad locsolatlan egyetlen szép nő sem, aki a közelembe kerül. Gavallér vagyok, s ezt a feleségem tudja. (…) A nőre áldozni kell, de áldozatot hozni érte, túl súlyos áldozatot nem szabad. Kivéve a feleséget. Az más."
(Móricz Zsigmond: Úri muri)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.11.05. 15:27:05

@Tenkeskapi Tánya: Az a világ már elmúlt (remélem), annyiban, hogy a feleség nem szentély és oltár, és neki is joga van más pasikhoz :P Sajna sokan élnek még mindig ebben az úri világban a vágyálmaik szintjén.

Tenkeskapi Tánya 2012.11.05. 19:22:41

@skarlát betű:
Nem veszem a bátorságot, hogy Móricz szövegébe belepiszkáljak, de nőnemben is működőképes:-)

OakTree 2012.11.06. 01:31:30

@Kertész Ilka:

"Mindenek fölött
Légy hű magadhoz: így, mint napra éj,
Következik, hogy ál máshoz se léssz.
Isten veled: áldásom benned ezt
Érlelje meg majd."
(Shakespeare, a lélek nagy ismerője:Hamlet)

Nem verseny, tudom :))

OakTree 2012.11.06. 11:11:55

@Rogerthat:

Nagyon köszönöm!!! Ez a Kosztolányi vers gyönyörű!!!!

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.11.06. 11:27:47

@Tenkeskapi Tánya: Sztem nem, nincs az a nő, aki a férjéről olyat mondana, h oltár :P Oltári nagy marha, azt igen :P
Ez a szöveg tipikus macsó duma, és a női nem kétfelé osztására alapszik: van a szent és van a kurva. A nők sose osztották így ketté a pasikat, vagy szted igen? Mert ez nem ugyanaz a felosztás, mint az alfahím és a többiek. :) A szent és a kurva közül egyik se jár jól.

Immacoolata 2012.11.06. 12:01:55

Sziasztok, jók az idézetek! :)

Akkor igazán érdekes a Shakespeare idézet, ha egy kicsit(?) a szavak mélyére nézek.

"Légy hű magadhoz"

Hű, ez a legnehezebb emberi feladat. Ehhez először ugyanis meg kell határoznunk, ismernünk önmagunkat. De a legtöbben ezt sosem lépik meg, sőt, nem is tudják, hogy valójában nem ismerik a saját mozgatórugóikat. Ezek a mozgatórugók ugyanis legtöbbször nem az eredeti tulajdonságainkból erednek, hanem a szüleinktől kapott "vezényszavakból", amelyeket beépítettünk a személyiségünkbe, pedig valójában épphogy megakadályozzák, hogy önmagunk lehessünk.

Sarkított példa:
Egy okos, érzékeny, zenei tehetséggel megáldott kisfiú mindig csak azt hallja a Kőműves Vállalkozó apjától, hogy "ne röhögtesd már ki magad azzal a nyekergéssel, gyerünk, dolgozni, aki nem dolgozik, az egy senki!" - akkor a gyerek általában nem azt fogja mondani, hogy "De én egy okos, érzékeny gyerek vagyok, nem fizikai munkára termettem, csellista leszek!", hanem megpróbál megfelelni, de sosem fogja Valakinek érezni magát. (Persze, hisz sosem fogja látni az apja szemében a megbecsülést, ugyanis bárhogy igyekszik, sosem lesz olyan igaz tökös gyerek, amilyennek az apja szeretné).

És egész életében Valakinek akarja majd érezni magát (nyilván). Halálra dolgozza magát, szép családja lesz, de a hiányérzet (itt pl. megbecsülés hiánya, az Ő eredeti tulajdonságainak el nem ismerése) mélyen és alattomosan megmarad. Aztán majd vagy inni kezd, vagy nőzni vagy kártyázni. Még a nőzés a legjobb. Már ha...

Ez egy lehetséges út a félrelépés felé, de persze, végtelen számú lehet.

Nagyon leegyszerűsítve, valahogy így látom:

Éljük az életünket, és tesszük a dolgunkat, amiről úgy gondoljuk, hogy ha elég jól végezzük, akkor majd végre jól fogjuk magunkat érezni a bőrünkben.

Aztán, amikor már "halálra" dolgoztuk/gondoskodtuk/buliztuk (kinek-mi) magunkat, akkor még mindig ott motoszkál bennünk a hiányérzet.

És akkor ez a hiányérzet újabb és újabb kielégülési ígéretek felé sodor minket (akkor most utazok/nőzök-pasizok/még többet nőzök-pasizok-szeretőt tartok/eszem-iszom/bio-vegán-ínyenc/ezoterika-fun/szexfüggő leszek, és egyre elkeseredettebben keresem a megoldást, mert minél több mindent próbálok ki, annál ijesztőbb a felismerés, hogy na, battyameg, ettől se lett kerek a világ. A nagyon nagy hiányérzetek (szeretet, biztonság, megbecsülés) nagyon csúnya lecsúszásokat tudnak generálni.

Mert az igazi, eredeti hiányt, amit gyerekkorunkból hozunk, nagyon ritkán pótolhatja egy másik ember vagy egy másik "dolog".

Méghozzá egyrészt azért, mert a másik ember (legtöbbször ugye a házastárs) szintén ilyen űrbetöltést vár öntudatlanul tőlünk. És az bizony csak hosszú évek után derül ki, hogy ez vica-versa lehetetlen.

Másrészt meg azért, mert hisz ha mi magunk sem tudjuk, mit kellene pontosan tenni, ő honnan tudná?

Apró kis csalódások, öntudatlan düh gyűlik a másik felé: "Hát mindent megteszek, és még mindig nem érzem azt, hogy Valakinek tartana a feleségem!" - mondja majd az egykoron csellósnak készülő kisfiú felnőttként. És aztán lekeres egy szeretőt, aki Valakinek tartja majd talán. Hisz egy szeretői kapcsolatban könnyű Valakinek éreznem magam. :)

Ez a "Valaki vagyok" érzés sem tudatosul persze benne, csak a lelki kielégülés érzése járja át. És sokszor ráadásul a testi kielégülés összemosódik a lelki kielégüléssel.

Ezért lehet, hogy a jól működő házasságok is három/négyszögekké alakulnak. Mert szépen gyarapodunk, nőnek a gyerekek, de valami egyre jobban hiányzik. Valami, aminek hiánya annyira erős és annyira mélyről jövő késztetést generál, mint a lélegzetvételt kikényszerítő oxigénhiány.

A szeretet, az elfogadás iránti vágyunk hajt minket ilyen erővel. Amit gyerekként nem kaptunk meg, és torz csökevényként ott munkál bennünk, és azt hisszük, hogy ha engedelmeskedünk a szüleinktől kapott vezényszavaknak, akkor majd megkapjuk a várva várt jó érzést (elfogadnak, szeretnek, Valaki vagyok... stb.).

Ahhoz azonban, hogy felfogjuk, mi hiányzik, új perspektívákból kell megvizsgálnunk az életünket, egészen születésünktől kezdve. (Ehhez kell egy jó pszichológus.)

Ha tudatosul, mik az eredeti hiányaink, fájdalmaink, akkor könnyebben tudjuk kezelni őket, célzottan megoldani, nem pedig vaktában keresni a kielégülést. (Csellista kisfiú felnőttként elfogadja-felfogja végre, hogy attól, hogy nem lett ugyanolyan sikeres-milliomos kőműves vállalkozó, mint a Papa, még igenis érezheti magát Valakinek.)

Szóval, általában a farok csóválja a kutyát, és még csak nem is tudunk róla. :)))

Az, hogy mennyire lesz hűtlen vagy hűséges egy ember, nagyrészt ettől függ. Nagy hiányok, rossz (tanult) megküzdési stratégiák ritkán vezetnek hosszú, tartós, egészséges, hűséges kapcsolatokhoz. :(

Nem leszek ál hozzád, ha mint nap az éjhez, hű lehetek önmagamhoz. :) Ezer bocs, William! :)

Belebonyolódtam? Mindig rengeteg minden van a fejemben, és munka közben kapkodok itt. :)

Szemekbe zárt titkok 2012.11.06. 12:29:01

@skarlát betű: Nem jól értelmezed. Bár lehet, egészben kellene hallanod vagy olvasnod ezt a beszélgetést.
Épp arról szól, hogy bármelyik nő lehet kurva és és bármelyikből lehet szent, attól függően hogy milyen szerepet kap a sorstól, vagy a férfitől vagy a ... mindenki döntse el tetszése szerint kitől/mitől.:)

Szemekbe zárt titkok 2012.11.06. 12:35:33

@Immacoolata: Szerintem teljesen jó, amit írtál, érdekes és elgondolkoztató. Csak egy dologban vitatkoznék:
".. És aztán lekeres egy szeretőt, aki Valakinek tartja majd talán. Hisz egy szeretői kapcsolatban könnyű Valakinek éreznem magam. :) "

Ebből picit az jött le nekem, mintha a szeretői kapcsolat maga lenne a diadalmenet. Nem az. Kétségek, reménytelenségek, vágyakozás az, ami ezt mindig kíséri. Csak a megcsalt szereplő szemszögéből olyan ez, mint a tökéletes boldogság. De ez hamis kép.

Tenkeskapi Tánya 2012.11.06. 12:45:28

@Szemekbe zárt titkok: @skarlát betű:
Úri muri folyt.
"(...) A nő olyan, amilyen helyzetet teremt neki a férfi. Ha a férfi társává teszi, s felelősséget hárít rá, akkor a nő azt vállalja. Nézze, kérem, én elvettem feleségül egy orvosnak a leányát, akinek a papája egy sötét, nehéz ember volt, s a természetét örökölte a leánya is. (…) Neki vannak hangulatai. Hát legyenek, én abban őt sosem zavarom. Ő egy lelki életet élő nő. Kérem. Nem kerül pénzbe. Én azonban biztosítom magát, Szakhmáry úr, hogy ha én feleségül vennék egy nőt, akit a legerkölcstelenebb életből váltottam ki, abból is ugyanolyan feleség lenne, miért? Mert a feleség az egy hivatal, az egy hivatás. A feleség nem lehet másféle, csak amilyennek a társadalom a feleség szerepét megcsinálta. A feleség félti az ura vagyonát, az ura egészségét, az urát, mint értéket. Neki ez a tőkéje. Ő azt tudja. Tehát az csak olyan hamis okoskodás, hogyha valaki megnéz egy nőt, s azt mondja, „ez nem feleségnek való”. Minden nő feleségnek való. Csak férj legyen a kezében. De kérem, ha egy feleség azt tapasztalja, hogy a férjére nem számíthat: akkor ő rögtön számít magára. Abban a percben külön vagyonnak tekinti a férje vagyonát, s igyekszik kivenni belőle a maga hasznát... Mikor én a menyasszonyommal lementem vacsorázni, akkor ő elvárta azt, hogy én költsek, ajándékot vegyek, kedveskedjek. Nem kérdezte ő azt, hogy telik-e, vagy sem: ő elszántan kapni akart. De mikor feleségem lett, s látta, hogy hohó, milyen kevés pénzem van, akkor rögtön betiltotta a virágokat. S aztán később, mikor egyszer azt látta, hogy énnekem van elég pénzem, hogy még másfelé is tudok virággal kedveskedni, akkor azt mondta: micsoda? ha másnak tud adni, akkor nekem még sokkal többet kell adnia. Érti, mit mondok? ... Minden nő feleség és hetéra egy személyben. Minden csak attól függ, hogy milyennek érzi a pozícióját..."

Tenkeskapi Tánya 2012.11.06. 12:48:43

@skarlát betű:
Marha? Na jó, tényleg fel van szarvazva:-)

Immacoolata 2012.11.06. 13:15:06

@Szemekbe zárt titkok

Persze, ez a könnyű "Valakinek éreznem magam" gondolat kicsit elnagyolt lett. :)

Úgy értem, hogy egy szerelem/viszony kezdeti őrült mámora, aztán a ritkább találkozások miatti felfokozott vágy, vagyis az, hogy nagyon vágyik rám valaki, már önmagában növeli az önbecsülést.

Sajnos(?) ismerem a nem könnyű részét is. :)

Immacoolata 2012.11.06. 13:23:35

Ó, Básti-Cserhalmi! Na meg Udvaros! :) Zseniális dalok.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.11.06. 14:59:51

@Tenkeskapi Tánya: Hát, nem győztél meg arról, hogy mindez a férfiakra is átváltható... Sőt, a legkevésbé sem.
Persze, nem születésétől fogva kerül(t) egy nő a szent vagy kurva kategóriába (ezek nyilván erősen túlzott kategóriák), hanem a státusz miatt, amelybe a férfiak értékrendje belehelyezi őt. Pedig nem vagy-vagy, hanem is-is. Vagy sem-sem - inkább. Nem akarunk se szentek lenni, se kurvák, és nem akarjuk, hogy a feleség státusz úgy nézzen ki, ahogy itt le van írva - vagy akarja ezt még valaki? Egy olyan korszakról van itt szó, amelyben a nő (a polgárság köreiben) anyagilag totálisan függött a férjéről - ha nem volt férjnél, az apjától, a férfi családtagjaitól, a patrónusától, a szeretőjétől, a szeretőitől... Azért ez a világ már a múlté, bár vannak bizonyos jelei annak, hogy sokan visszahoznák szívesen.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.11.06. 15:07:28

@Immacoolata: Persze, a gyerekkori hiányérzetet cipeljük magunkban - azon kevesek kivételével, akikben nem hozták létre ezt a hiányérzetet, ők általában a kivételes boldogok, jó, ez kissé erős szó, de legalább is életükkel nagy százalékban elégedettek, akik azonban ugyancsak lehetnek hűtlenek, mert olyan vonzó a személyiségük általában, hogy sokan szeretnének a társaságukban lenni, és ez az ellenkező nemre is igaz - ők pedig dönthetnek úgy, hogy ez is hozzátartozik a jóérzéshez :)

Hiányérzet nélkül viszont csak nirvána van, ami a keletiek számára kívánatos (ők tudják, miért), a nyugati ember számára viszont elfogadhatatlan. Tehát a hiányérzet visz előre, persze nem mindegy, milyen jellegű, és mennyire kínzó.

Egy szerető meg is válthatja az embert a gyerekkori kisebbségi érzésétől, legalább is sokat ledolgozhat belőle. Persze elvileg ezt egy házastárs is megtehetné, ha alkalmas lenne rá. Sokszor azonban nem alkalmas, mert ő is a saját hiányérzeteivel küzd.

Immacoolata 2012.11.06. 15:14:48

@skarlát betű:

Sajnos vannak olyan férfiak, akik képtelenek a feleségükre, amint anya lesz a nőből, nem "szent"-ként tekinteni. Vagyis nem tudnak szexuális vágyat érezni az irányukba.

Viszont más nők továbbra is felkeltik a vágyukat. Így válik ketté szemükben a szent és a kurva, sőt, így lehet ugyanaz a nő szent a férje számára és kurva a szomszéd számára. De ez nem az adott férfi döntése vagy az adott feleség hibája. Ezt érzi, és kész. Gyártási hiba. :)

Sőt, egy nő is elveszítheti a saját szexualitását a házasságban. Ha a társadalom-család-környezet által előírt anyaszerepnek való megfelelni akarás erősebb, mint az énje.

Immacoolata 2012.11.06. 15:19:39

@skarlát betű:
igaz, igaz!

A Tökéletesen Egészek nem szenvednek, kétkednek, szoronganak.

És állítólag ők képesek az el nem szürkülő, kiegyensúlyozott, nem kölcsönös függőségen alapuló hosszú, boldog szerelemre, így nem is érzik hiányát egy külső kapcsolatnak.

:)
Na, erre gyúrok!

OakTree 2012.11.06. 17:58:23

@Tenkeskapi Tánya:

SB-vel értek egyet tökéletesen ebben az esetben.

Most sem általánosítva és elítélően értem, de a tapasztalataim alapján a férfiak értékrendjében a mai napig megtalálható és megfigyelhető a királynő/kurva felosztás. Rájuk tipikusan jellemzőbb az érzelemmentes "szeretőtartás". A tapasztalatok szerint nagyon ritkán hagyják ott a családjukat egy szeretőért aki ebben az értékrendjében nagyon mélyen van.

Az egyik nálam megfordult párnál a hűtlenkedő férj nem is értette az asszony felháborodását, a szeretőire alkalmazott jelzők szinte mindegyike előtt ott volt a "csak egy".

OakTree 2012.11.06. 17:59:37

@OakTree:
értékrendjében = értékrendben

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.11.06. 19:44:05

@Immacoolata: Na, azért ennyire nem idealizálnám őket, olyan, mintha UFO-król beszélnénk. Ők is emberek, nekik is vannak kudarcaik és nem tökéletes az életük, csak sokkal könnyebben kijönnek a gödörből, ha történetesen oda jutnak.
És a sírig tartó szerelemben nem hiszek, senkinek az esetében - a szeretetben igen.

@OakTree: Nana... Akkor nem értünk egyet mégse. Az, hogy a pasi nem hagyja ott a feleségét a szeretőjéért, millió okból történhet, és NEM szükségképpen arról van szó, hogy megveti, te jó ég! Itt, a blogon is hány és hány házas pasi ír csodálatos dolgokat a szeretőjéről! Mégse hagyja ott a feleségét. Az a férfi, aki lenézi a szeretőjét, szerintem a feleségét is lenézi, és úgy általában az egész női nemhez nagyon egészségtelen a viszonya.

És a "csak egy" akármihez: valamelyik posztnál volt egy vallomás egy pasitól, aki a F-e füle hallatára szakított a szeretőjével, majd folytatta a kapcsolatot. Na, ennyire vedd komolyan a "csak egy" kitételt. A feleség ezt akarja hallani, a pasi ezt szállítja. Ezért mondom, hogy egy párterápián sokszor nincs őszinteség. Ahol az a cél, hogy mentsék, ami menthető, nem fogják bevallani a hűtlenek, mennyire volt fontos nekik a szeretőjük.

Ez a kitartott nő=szerető státusz lehet, amelyben van megvetés, de ott inkább üzletről, mint érzelmekről van szó, és a szeretői kapcsolatok legtöbbje nem ez a kategória.

Immacoolata 2012.11.06. 20:37:46

@skarlát betű:

pont azt jutott eszembe a komment írása közben, hogy azok ufók. :) Nyilván nincs tökéletes ember. De a sírig tartó szerelem két érett személyiség között lehetséges, persze a szerelem típusa változhat az idők során. Te is írtad korábban, hogy többféle szerelem létezik, és ezt a szakértők is így látják, bár lehet, hogy ezt soha senki sem fogja elhinni, aki nem élte át.
@OakTree:
hozzám nem jár senki párterápiára, de sok férfibarátom van (csak barátság), és nagy részüknek van/volt szeretője. Minden kapcsolat más volt, ugyanaz a pasi tartotta királynőnek az egyik, kurvának a másik szeretőjét. Volt, aki a gyerekek és a közös vagyon miatt maradt csak a házasságban, volt, aki a kényelem miatt. De majd minden viszony nagyon szenvedélyes volt, és volt, amelyik válással-új házassággal végződött. Volt, aki szerette a feleségét, de szüksége volt a szeretőjére intellektuálisan főként.

Volt, aki kölcsönösen-plátóian volt szerelmes közös barátnőnkbe, de nem lett viszony, mert családjuk volt, és mindketten a mai napig sajnálják.

Olyan ez, mintha azt mondanánk: a férjek döntő többsége mindennél jobban imádja és tenyerén hordozza élete királynőjét, a feleségét. Sajnos, ez sem igaz. A szeretői kapcsolatok, ugyanúgy, mint bármilyen más emberi kapcsolat, végtelen számú variációban léteznek.

Egy házasság felbontása sok járulékos veszteséggel jár, nem csak a férj/feleség elvesztésével. Középkorúan nem könnyű újrakezdeni szinte mindent. Sokszor a barátokat, a gyerekekkel való napi kapcsolatot, élete munkájának gyümölcsét kellene feladnia a "robbantónak" a házasság felbomlásakor, és ehhez nagy bátorság kell. Nem a szerelem őrületes hőfoka, hanem a konfliktusok felvállalásának képessége, bátorság, erő kell hozzá, és nem függő személyiség. Meg egy olyan szerető, aki akar az illetővel élni. Mert nem mindig akar/tud alapítani a szerető sem új házasságot/élettársi viszonyt. Én sohasem költöznék el a gyerekemtől egy új, mégoly hatalmas szerelem miatt sem, ha a házasságom amúgy nem gáz. A férfiak többsége viszont ott kell hagyja a gyerekeit, ha válik egy új nő miatt. És sokszor a tágabb család, a barátok megvetését is el kellene viselnie. Nehéz helyzetek ezek.

Immacoolata 2012.11.06. 20:44:44

@OakTree:

tényleg vannak olyan - erősen sérült pszichéjű - férfiak és nők, akik érzelmi viszonyban képtelenek szexuális vágyat érezni. Ez komoly probléma, nem tesz lehetővé érett férfi-nő kapcsolatot.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.11.06. 21:02:09

@Immacoolata: Persze, hogy sokféle szerelem van, és hit kérdése, hogy ki minek a létezését tudja feltételezni. Nyilván a saját tapasztalásainkból kiindulva gondoljuk ezt vagy azt. OK, lehet, UFO-k is vannak, miért lennénk egyedül a világegyetemben? :P

Éppen ezeket az érveket szoktam felhozni a miért nem válnak akkor el- típusú kérdésekre, mikor emberek azzal jönnek, hogy inkább a válás, mint a hűtlenség. Nekem magas, hogy ezt komolyan gondolják... Hogy mennyire bátorság kérdése... Miért lenne bátor dolog cserbenhagyni a családunkat? Miért bátrabb, mint kitartani még amellett is, akit talán már nem szeretünk? És főleg, ahogy mondod, a pasik veszthetnek rajta, mert nekik kell lemondaniuk a napi kapcsolatról - nyilván a gyerekek is sokat veszítenek ezzel. A civilizált válás meg nem valami nagy divat.

OakTree 2012.11.06. 21:42:49

@Immacoolata: @skarlát betű:

Természetesen igazatok van.
Nem általánosítani akartam - ahogy írtam is - csak az Úri Muri által felidézett viselkedésminta általam látott analógiáját hoztam fel.

Immacoolata 2012.11.06. 21:56:16

@skarlát betű:

Az a férfi, akivel én vagyok ilyen kapcsolatban, azt kérdezte egyszer tőlem, hogy szerintem melyikőnk hoz nagyobb áldozatot, én most, aki csak szerető lehetek, így, hogy családja van, vagy ő hozná a nagyobb áldozatot, ha elhagyná a családját miattam. Nem tudta rá a választ, ahogy én sem, de egyre inkább azt hiszem, ő, a fenti okok miatt. Persze, nekem is sokszor rossz így. Nekem most rosszabb, mint neki, és neki akkor lenne rosszabb, ha elválna. Ezt az utóbbi opciót egyikünk sem tartja elképzelhetőnek. Én tudom, hogy még nem állok készen egy együttélésre, és a gyerekem sem. Viszont nagyon vágyunk egymásra, és jó barátok is vagyunk. Ennek ellenére többször szakítani akartam már, de egyikünk sem valami karakán, így újra és újra találkozunk. Tutira nem vagyunk ufók. :)

OakTree 2012.11.06. 21:58:08

@skarlát betű:

"Miért lenne bátor dolog cserbenhagyni a családunkat?"

Én a "ha csak egy mód van rá akkor hűtlenség helyett válás" pártjára kerültem a látottak és tapasztaltak miatt.
Túl sokszor láttam-hallottam azt, hogy mind a két oldalnak tökéletesen igaza van.

A másik oldalról nézve pontosan ugyanolyan cserbenhagyás vagy semmibevétel a hűtlenség.
Nagyon sok ember számára a párja hűtlensége a szeretet hiányának tökéletes és megfellebbezhetetlen bizonyítéka.
A megcsalt nők jó része "pusztán csak háztartási gép vagy már' jelzésként értelmezi.
A megcsalt férfiak jó része "csak pénzkereső gép vagy már" jelzésként értelmezi.

Erre szoktam gyakran mondani, hogy a döntő momentum nem az. hogy én minek szánok valamit hanem az. hogy a másik ember minek értelmezi.

SB meg erre azt szokta írni, hogy nincs jó megoldás.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.11.06. 22:36:26

@Immacoolata: Hidd el, nem ez a legrosszabb :) Ha elég gyakran tudtok találkozni, még sokkal jobb is, mint egy együttélés, amelyből nincs kiút. Nekem ideálisnak tűnik innen nézve :P

@OakTree: Érdekes, addig sokan nem is veszik észre, hogy milyen pozícióban vannak, lásd háztartási gép vagy keresőmasina (bár nem a pasik tartják el a családjukat egyedül manapság, szóval ez félrevezető), amíg meg nem csalják őket. Pedig sokszor már évek óta nincs semmi érdemleges a kapcsolatban, csak rutinból csinálják, amit csinálnak. Ha a kapcsolat igazi, nagyon erős kötődésen alapszik, akkor egy hűtlenség szerintem nem teszi tönkre, ha valaki érzi a mindennapokban, hogy szeretik, és ő is szeret (nem csupán tulajdonolni akar - hogy régi vesszőparipánk se menjen veszendőbe), akkor pusztán büszkeségből nem fog válni. De persze ez az én látásmódom, biztos millió ellenpélda van.

Jó megoldás egy van: a szabadság megadása. Ez jó megoldás. De ehhez ketten kellenek.

Immacoolata 2012.11.06. 22:57:27

@OakTree:

igen, az elveszített vagy sosem volt intimitás tényleg gépekké tesz minket egy házasságban. Én biorobotnak érezném magam, mindig ez jut eszembe. Az intimitástól pedig sokan félünk.

Felfedni a másik előtt a gyengéinket, az érzéseinket veszélyesen kiszolgáltatottá tesz. Mi van, ha rájön a nejem-férjem, hogy nem vagyok olyan szupermen, mint aminek a társadalmi státuszom alapján látszom? Ráadásul manapság mindenhonnan az süvölt: Légy tökéletes, menő, gazdag, szép, erős, bátor, mert különben lúzer vagy. Főleg a férfiakat sújtja ez: ők nemhogy nem beszélnek félelmeikről, gyengeségeikről, még maguknak sem vallják be őket, nehogy férfiatlanná váljanak. Pedig együtt érzeni, közel kerülni csak azzal, ahhoz tudunk, aki megosztja velünk énjének ezen, kevésbé csillogó részeit is. Sőt, a nők is férfiatlannak tartják, ha egy férfi a gyengeségét kimutatja. Ez az "osszuk meg a vagyonunkat/feladatainkat/szórakozzunk együtt és minden klappolni fog" stratégia önmagában nem segít a mély érzelmek, a valódi intimitás kialakulásában. Üres, felszínes kapcsolatokat eredményez. És pótcselekvések lavináját indítja el.:( De ez a társadalmilag elfogadott életstílus. A menő. Brrr. És ekkor talán tényleg jobb a válás. De csak akkor, ha nem csöbörből vödörbe lépünk. Ahhoz viszont érni kell.

Immacoolata 2012.11.06. 23:14:32

@skarlát betű:

Biztos azért tűnik ideálisnak, mert nem láttad az ő szenvedését, hogy hazudnia kell, mert nem írtam a kétségekről, amelyek mindkettőnkben megvannak, hogy szabad-e ezt, meddig lehet, mennyire szabad beleszeretni a másikba, hogy egyikünk se sérüljön többet, mennyit találkozhatunk, hogy ne tűnjön fel, mikor találok valakit, aki teljes értékű társam lehet... Hogy talán jobb lett volna, ha mégsem bonyolódunk bele ennyire... Előttem futó kalandjai voltak, nekem már válás közben jött ő, úgyhogy ez most nagyon új és nagyon ingoványos terület mindkettőnknek. És nem tudunk gyakran találkozni. :( 2-3 hetente. És még folytathatnám a sort.

Immacoolata 2012.11.06. 23:35:39

@skarlát betű:
a hiányérzet nem csak előre visz, inkább céltalanul ide-oda vet, sőt, még inkább visszatart attól, hogy önmagam lehessek. A nirvána szerintem nem elérhetetlen a nyugati ember számára, csak nem lesz permanens állapot. A teljesség érzése néha-néha engem is meglegyintett már, pedig még mindig tök defektes vagyok néhány szempontból. :) de az is lehet, hogy csak sajátos nirvána-felfogással élek, amitől a keleti bölcsek simán dobnának egy hátast.

Tenkeskapi Tánya 2012.11.07. 15:01:03

@OakTree:
Móricz mester megidézése pusztán a vendégposztban felvetett kérdésbokorra rímelt, és nem feltétlenül értek egyet vele.
Ami a párterápián való megnyilatkozásokat illeti, én csak elképzelni tudom, hogy - tegyük fel - elmennék oda a férjemmel, ha kiderülne, hogy évek óta más is jelen van az életemben. Őszintén megmondanám-e, hogy fontosabb volt-e nekem puszta szexnél? Hiszen éppen azért vagyok a férjemmel párterápián, hogy a mi kapcsolatunkat reparáljuk, nem azért, hogy kiderítsük, más is kiemelkedő helyet foglal el az érzelmeimben. A párterapeuta és a férjem előtt megcsaló félként nem biztos, hogy meg merném/akarnám mondani, hogy "Igen, szerettem is!".
A férfiak nagy része is így lehet vele, szerintem. Nem szidalmaz, de a sértett feleség kedvéért a harmadikra aggatott, nem túl hízelgő jelzők ellen nem fog protestálni, mert a vihar így talán hamarabb elül. Ha fontos a családja, bele fog simulni abba az álságos eljárásba, ami a csábító szerető kidolgozását lehetővé teszi a házasságból, párkapcsolatból.
Ez az én véleményem, nem biztos, hogy helytálló, de van az ismeretségi körömben ilyen helyzet, abból ilyesféle következtetésre jutottam.
Az érzelemmentes szeretőtartásról szólva csak az én kedvesem tudom idézni, aki azt mondta, hogy mesterségesen kell magamban téged egy milliméterrel alacsonyabban tartanom, mint a feleségem, mert különben nem tudnám beleőrülnék abba, hogy miért is vagyok vele...
Persze, most lehet mondani, hogy elfogadok egy alacsonyabb pozíciót és ez sértő, de ez vice versa is így van, én sem helyezhetem őt feljebb a férjemnél, sőt még egyenlő polcra sem.
Én azzal a hasonlattal szoktam élni, hogy a szeretősdi olyan, mint amikor valaki úgy autózik, hogy az utcák végén mindenhol stop-, meg elsőbbségadás kötelező tábla van. A főútra nem, vagy csak kivételes esetben lehet kihajtani.

Tenkeskapi Tánya 2012.11.07. 15:06:33

A beleőrülnék előtti nem tudnám felesleges.
Teljesen szétszórt vagyok, bocsánat:-)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.11.07. 22:22:22

@Tenkeskapi Tánya: Ehhez nehéz hozzászólnom, mert nálam nincs ilyen pozíció-felosztás. De nem is hiszem, hogy kéne. Persze értem a logikát, de vagy sokra tartok egy embert, vagy nem, nem helyezem mesterségesen alacsonyabbra. Az érzelmek visszafogása persze kötelező valamilyen szinten - ez nehéz.

Dum_Spiro_Spero 2013.02.05. 13:46:37

Nagyon jó gondolatokat olvastam, amiket igazán köszönök!

A HOGYANT elárulná aki tudja? mármint HOGYAN lehet az érzelmeket visszafogni, egyáltalán szabályozni?
Én is elindultam egy mellékutcán, de hamar zsákutca lett belőle, és "vissza kellett fordulnom". így gyakorlatilag fizikai megcsalás nem történt, de a lelki pokol így is súlyos, és keservesen nehéz.

Hogyan lehet újra VONZALMAT, VÁGYÓDÁST érezni a párunk iránt, ahelyett, hogy a "majdnem" szerető iránt érezzük? Mit kell ehhez tenni, mit érdemes, mi az ami bevált, és működik? aki tudja, kérem, ossza meg velem.
Előre is köszönöm!

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.02.05. 17:57:14

@Dum_Spiro_Spero: Arra nem tudom a választ, hogyan lehet újra vonzalmat érezni az iránt, aki már nem vonz, nekem ez nem ment. Esetleg jó messze el kellene távolodni tőle, hogy tudjál rá vágyni - és persze ez a legritkább esetben működik (pl mert az életkörülményeitek nem teszik lehetővé). Nincs más tippem, ha erőlteted magadban, hogy mégiscsak érezzél vágyat, az szerintem csak frusztrálni fog.
Érzelmeket nagyon nehéz irányítani, nagy fegyelem kell hozzá, mondjuk el kell terelni a figyelmedet tudatosan. Nem szabad mindig arra gondolni, akiből ki akarsz szeretni, van, hogy ezt egy más jellegű elfoglaltsággal el lehet érni, de van, hogy az érzelmeknek más célt kell keresni - és sajna az állandó partnerre nem sikerül irányítani őket, én legalábbis még nem nagyon láttam ilyet vagy hallottam hasonlóról.

Ha arról van szó, hogy te a szerelmet akarod megélni, az odahaza nem fog menni, már más fázisban vagy. Ez persze egy vélemény, majd tán hozzászól valaki más is :)

HoldViola · http://fiamma.blog.hu/ 2013.02.05. 18:17:58

@Dum_Spiro_Spero: Hát... Én SB véleményét osztom, mert nekem sem sikerült a vágyat újra felébreszteni magamban anno. Voltak próbálkozások, egy-egy esetlen kísérlet a vágy felébresztésére, de hiába. Elmúlt végérvényesen és visszavonhatatlanul.

Dum_Spiro_Spero 2013.02.05. 18:40:18

@skarlát betű:
Hálás köszi az őszinte véleméyért! Valahogy sejtettem,h efféle lesz a válasz...:(
A párom iránt szeretnék szerelmes vágyódást érezni, igen. Tudok olyat,akinek ez évtizedekig sikerült,reméltem,h nekem is menni fog.
Szeretet van,de az sokkal enyhébb vonzalom,ha egyáltalán nevezhetö annak.

Holdviola,
Neked is köszönöm! Kell a más vélemény,más nézöpont, hasznos is tud lenni.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.02.05. 18:46:46

@Dum_Spiro_Spero: Akkor éreznek az emberek vágyódást a házastársuk iránt, ha az messze van, vagy elutasítja őket, nem kell, hogy megcsalja, de valahogy elérhetetlen. Ha megvan ez a távolság, az felkeltheti a vágyat, de ritkán örömteli a dolog.
Persze, mindenre van példa, de én még csak olyannal találkoztam, aki azért van oda a partneréért, mert az nem teljesen adja oda magát neki. Persze, lehet, hogy ennek nincs tudatában, de valahol ez a mechanizmus működik sztem.

HoldViola · http://fiamma.blog.hu/ 2013.02.05. 19:07:02

@skarlát betű: Én is ismerek ilyet nem egyet, van aki még dicsekszik is vele pl. a női kollégák előtt. Gyakori, hogy valaki a másikban az elérhetetlenség érzésével/féltékennyé tétellel ébreszti fel a vágyat. Ennek mentén használják sokan a szex megvonását is büntetésként a társukkal szemben. Olvasni ezekről sokat; szerintem ezek mocskos, undorító játszmázások a másikkal, amihez persze mindig két ember kell, kell a másik is, aki legalább annyira élvezi, amíg élvezi...

Dum_Spiro_Spero 2013.02.06. 09:08:12

@HoldViola:
Teljesen egyetértek veled ebben, ez szerintem is aljas módszer, és undorító. Ha két ember társ, és szereti egymást, akkor nem bántják meg a másikat efféle trükközéssel, játszmázással.
Ebben én se lennék partner. Azt hiszem, az már beteges, ha valaki ebben leli örömét.
de ez is csak egy privát vélemény, erősen SZERINTEM.
Nagyon jó a blog, visszajárok! :)
Köszi!

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.02.06. 09:51:52

@Dum_Spiro_Spero: Köszi a dicséretet.
Lehet aljas, de ha működik, akkor eredményes.
Nem, mintha én alkalmaznám. De láttam, hogy mikor F rájött, hogy van valakim, teljesen belémszeretett. Nem azért lett valakim, hogy ő belém szeressen, akkorra már semmit nem akartam tőle, szóval inkább szörnyen kínos volt.
Ha a férjedről tudnád, hogy van valakije vagy valaki rákattant, jobban odalennél érte?

Dum_Spiro_Spero 2013.02.06. 12:52:15

@skarlát betű:
Ezt a kérdést már én is feltettem magamnak, és bassszus az a helyzet, hogy valószínűleg IGEN lenne a válasz. sőt, néha álmodom is efféléket, és az megviseli a lelkem, rossz érzés nagyon. Lehet, hogy az segítene, mindemellett borzasztóan rosszul esne, és fájna. Talán épp emiatt kezdeném törni magam, igen. de az szerintem más helyzet, hiszen az elveszítésétől való félelmemben cselekednék csak így, nem vagyok benne biztos, hogy hosszútávon megoldást hozna. Mert nem zsigerből fakad, hanem csak ijedelemből. Persze lehet, hogy ez hülyeség, és ez épp az az eszköz, ami a célt szentesítené, tök mindegy mennyi ideig. Ez is benne van. Nem tudom ki akarom-e próbálni...:)
Annnyira de annnyira jókat írsz, és a hosszászólások is nagyon tanulságosak, le a kalappal! Még sok idő lesz, mire mindent elolvasok, de lehet belőle meríteni, sok gondolatot ébreszt bennem is, és más megvilágításba helyez dolgokat. Ez a szeretősdi kérdés is elképesztő mennyire más szűrőn át lehet nézni azt amitől eddig idegenkedtem, vagy elitélendőnek minősítettem.
Köszönöm neked-nektek!!!!! :)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.02.06. 14:31:32

@Dum_Spiro_Spero: Ha még megvisel a gondolata, akkor nem múlt el benned minden, én megkönnyebbültem, mikor F végre beszervezett egy barátnőt - sajna annak nem lett kifutása.

Sztem sokszor a beleszeretés is akkor következik be, mikor akár mindenféle mesterséges beavatkozás nélkül, a körülményekből fakadóan van valami átmeneti elérhetetlenség, nem kell, hogy rivális legyen, bár az működik legjobban, elég, ha mondjuk elutazás, vagy olyan elfoglaltság, ami miatt nem lehet találkozni. Mikor észreveszi az ember, hogy elvesztheti, aki egyre közelebb került hozzá, akkor van egy átkattanás. Nem hiszek a szerelem első látásra c. sztorikban, de lehet, hogy csak rám nem jellemző...
A szeretői viszonyban azért tartható fenn a kívánás, a lelkesedés, mert ott mindig van távolság, vagyis a legtöbb esetben... Akadályok mindig vannak. Rómeó mennyi ideig lett volna szerelmes, ha nem pont a családja ellenségének lányát pécézi ki? :P
süti beállítások módosítása