A hűtlenség ábécéje

Mindent a hűtlenségről, félrelépésről, megcsalásról! Amiről nem szokás nyíltan, tabumentesen és szenteskedés nélkül beszélni. Férfi és női szemmel egyaránt.

Ennyien vagytok

Térkép

Hűtlenség a Fácsén

Friss topikok

Innen érkeztek a blogra

Elvárások márpedig nincsenek - vagy vannak?

2013.01.04. 10:21 skarlát betű

Az ünnepek lecsengését egy vita kialakulása kísérte, amely az elvárások jogosságát vagy jogtalanságát, a szeretői kapcsolatban rejlő reális lehetőségeket pedzegeti. Mivel a téma igencsak fontos, és eddig, ha jól emlékszem, részletesebben nem tárgyaltuk még ki, itt a remek alkalom az évkezdésre. 

Az egyik leggyakoribb konfliktusforrás szeretők között, hogy a két félnek különbözőek az igényei, az elvárásai. Lehet, hogy a kapcsolat kezdetén ezek az elvárások teljesen kialakulatlanok, és nem is tudatosulnak, de ahogy két ember közeledik egymáshoz, automatikusan kialakulnak bizonyos remények. Az udvarlási szakaszban a férfiak gyakorta szoktatják a nőket olyan intenzív kapcsolattartásra, amely aztán rendkívül nehezen fenntartható - de a férfiak nagy része nem is igényli, sőt, sok esetben teherként nehezedik rá. Ha egy nő azonban rászokott egy bizonyos intenzitásra, legyen az a telefonálás, az e-mail-forgalom vagy a személyes találkozás gyakorisága, akkor ennek az intenzitásnak a csökkenését vereségként, veszteségként éli meg. 

A férfi tehát kialakít egyfajta függőséget a nőben, aki alapjáraton sokkal inkább igényli a kommunikációt és a folyamatos visszacsatolást - igen, még tetszel, még kívánlak, szeretlek, fontos vagy nekem -, amely elvárásokat generál. Aztán csodálkozik, mikor elvárásokkal szembesül. Mert úgy képzelte, hogy a szeretőség csupa móka és kacagás, azzal van együtt az ember, akivel akar, és akkor, amikor akar. És persze annyi ideig, ameddig akar - vagy tud. Az igényeink azonban nem azonosak. Biztos vannak kivételek, pasik, akik jobban igénylik a kommunikációt és az együttlétet, mint a partnereik, de nem hiszem, hogy tévednék a tendenciában. A nők gyakrabban és hosszabban szeretnek találkozni, és több áldozatot hajlandók meghozni annak érdekében, hogy a találkozások létrejöjjenek. Vagy tévednék?

A dolog akkor kellemetlen, ha az igények nagyon különbözők, és ha a nő nagyon nem tud mit kezdeni többlet-igényeivel. Nős férfi - szingli nő együttállás esetén például a nő szinte bármikor ráér (vagy nagyságrendekkel többször, mint a férfi), de előfordul, hogy mindketten házasok, de a férfi többet dolgozik, vagy sokat utazik, sokkal kevésbé tud elszabadulni. De még akkor is keletkezhet ebből konfliktus, ha a férfi ráérne - csak egyszerűen nincs igénye annyiszor találkozni, kommunikálni, mint a nőnek. Ha több szerető van játékban egyszerre, akkor aztán nagyon nehéz kivédeni a kellemetlen szituációkat. Kire jut több idő, kivel találkozik többet x vagy y... Lehet ezt titokban művelni vagy lehet nyíltan, mindkét esetben borítékolt a frusztráció.

Elvárásaik persze nem csak a nőknek vannak, hanem a férfiaknak is. Például, hogy a szeretőjük ne akaszkodjon rájuk. Noha nem elvárásként tekintenek rá, hiszen általában úgy tartják, nekik aztán nincsenek elvárásaik (ez különben is csúnya dolog, bármit elvárni a másiktól - persze, lehet, hogy csúnya, de az emberi természet már csak ilyen elviselhetetlen), pedig dehogynem: elvárják, hogy a szerető vidám legyen, felszabadult, rajongjon értük  és álljon rendelkezésre, ha nekik úgy tartja kedvük, de ne akarjon többet, mint amennyit ők adni akarnak. Ha a nő mégis többet akar (márpedig nőből van, és ez ezzel jár), akkor fogja vissza magát és ne rendezzen jeleneteket. De hát mi lesz az őszinteséggel? Azzal, hogy legalább a szeretőjével meg tudja beszélni, ami bántja? Nos, az őszinteséget se kell túlzásba vinni. Főleg, ha a kapcsolat fenntartása fontos a nő számára. 

Nyilván van ez fordítva is: van úgy, hogy a pasi akar többet, de ez általában akkor következik be, ha a pasi szerelmes és kimondva-kimondatlanul kizárólagosságra törekszik. Vagyis tolja a szeretői viszonyt a felvállalt kapcsolat irányába. Ilyenkor a nő, aki esetleg nem akar borítani, ugyancsak kellemetlennek érezheti az üldözést, az elvárásokat. Felbukkanhatnak olyan extrém elvárások, hogy a szerető ne szexeljen a hivatalos partnerével, például. Vagy a szingli fél ne keressen magának felvállalható, állandó partnert, amíg a szeretőjével együtt van. Olykor ezek az elvárások kimondatlanok mindaddig, amíg be nem következik a konfliktus, el nem szabadulnak az indulatok.

A nagy kérdés: meg lehet-e beszélni a partnerrel, hogy milyen elvárásaink lennének, és ebből ő mit tud teljesíteni, vagy ez tipikusan olyan neuralgikus téma, amit a legtöbb szeretői kapcsolatban nem tisztáznak és nem is akarnak tisztázni a felek? Inkább megsértődnek, haragszomrádot játszanak, hanyagolják egymást, játszmáznak, kibékülnek, értetlenkednek? Azt hiszem, még magunk számára is nehéz megfogalmazni, mit várunk egy szeretői kapcsolattól (és melyek a korlátok, amelyeket kénytelenek leszünk elfogadni), de ha nyíltan felvállaljuk, hogy esetleg nagyobbak az elvárásaink (egyáltalán vannak!), mint amilyenekre a partnerünk gondol, vagy éppenséggel sokkal kevesebbet akarunk beletenni a közösbe, mint amennyit a másik szeretne, akkor az könnyen tönkreteheti a viszonyt. 

A vita a másik posztban már elindult, itt lehet folytatni!

728 komment · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://hutlenseg.blog.hu/api/trackback/id/tr894997047

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Ne stresszelj, inkább szexelj! 2013.01.05. 11:11:31

Sose stresszel, inkább SZEXelj! forrás Intim Sziget

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2013.01.04. 11:17:18

Negyedik bekezdés vége felér egy K.O.-val simán.

Úgy általánosságban nehéz betartani egy bizonyos középutat, ami az ideális lenne. Mert az érzelmek kilengenek erre-arra mindkét félnél. Az a jó, ha úgymond az elvárások be nem tartása után a másik tudna arról, hogy most "rossz volt", meg lehetne beszélni kit mi bánt, és máris lehetne tovább lépni, kevesebb tüskével. A kétségek, a mindenki a saját szabályai szerint játszik, ami nem feltétlenül ismert a másik számára viszont eleve konfliktusforrás, és egyeztetés, "órák egymáshoz igazítása nélkül" borítékolható a gubanc, a hiszti, a sértődés szerintem.
Még mindig azt vallom, hogy a kommunikáció az alapja bármilyen típusú kapcsolatnak, és azzal lehet megjavítani és elrontani is szinte mindent, vagy éppen pont annak a hiányával.

hibiszkusz50 2013.01.04. 11:47:18

@Enchantée: igazad van, a kommunikáció rendkívül fontos. Az a baj, hogy az őszinteség se mindenkinél nyerő. Sok ember szereti magát áltatni, és elvárja, hogy a partnere ebben asszisztáljon neki. Az őszinteség segít megérteni, hogy mit várhatunk a partnerünktől, és egyszerűsíti az életünket, ha a partner is pontosan tudja, mit várhat tőlünk.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.04. 12:06:53

@hibiszkusz50: Nem ilyen lineáris a dolog, van, amit a partner ugyan szívesen megtesz, de ne legyen elvárás! Ő önként akarja, ha neki olyanja van. Van, amiből többet ad, mint amit az ember valaha is gondolna, van, amiből meg kevesebbet...
Még egy normál párkapcsolatban is kevesen tudnak őszintén beszélni az igényeikről, hát még egy állandóan mozgásban lévő, totálisan önkéntes viszonyban... Extra nehéz.

Pearl77 2013.01.04. 13:32:32

A kialakult "vita" - én inkább ellenkező vélemények leírásáról írnék, mert mindenkinek joga van kimondani, ha ő úgy érez. Szerintem ha némelyik erős is volt, bárdolatlannak nem nevezném, neki ilyen tapasztalatai vannak és ha eszébe jut, nyilván pipa lesz, ha arra gondol mennyi probléma származott az ilyesmiből. A mi esetünkben, lehet ezt nem jól kommunikáltam a másik bejegyzésben, soha nem én keresem a páromat, éppen azért, mert nem független. MINDIG CSAK VÁLASZOLOK? HA KERES VALAMILYEN MÓDON. Ha telefonál, felveszem, úgy tudunk beszélni, ha sms-t küld, tudom, olyan helyzetben van, lehet válaszolni és le tudja törölni utána, az e-mail miatt meg kialakítottunk egy másik fiókot, hogy véletlenül se találjanak az eredeti e-mail fiókjában bármit, ebben a fiókban is olvasás után minden le van törölve. Az ő ígérete volt, hogy az ünnepek alatt többször keres, ne érezzem egyedül magam. Ő kérdezte meg egy reggeli sms során hogy vagyok, amire őszintén válaszoltam, hogy nem jól, mert keveset tudunk kommunikálni. Ekkor tudtam meg, hogy karácsony kellős közepén lemerült a feltöltőkártyás limit - arra figyelt, hogy annyi legyen, tudjon küldeni sms-t. Nagy bukás lett volna, ha karácsonykor mindenki ott van körülötte, és neki feltétlenül el kell mennie valahova, hogy feltöltse a sim kártya limitet. Nem írta meg az okokat, csak később e-mailben. Erre mondtam azt, hogy nem én kértem, és mivel ő is idegességében olyasmit írt, válaszoltam neki, hogy nem kell dolgokat erőltetni, de a reggeli sms-be le lehetett volna írni, mi a gond, mert máskor és ennél rosszabbat is elfogadtam - volt rá nem egy példa, hogy nem tudott elszabadulni váratlan munka és feleség otthon tartózkodása miatt. A tegnapi napon nagy nyugalommal megbeszéltük ezeket és mindkét fél igényeihez igazodva közös nevezőre jutottunk. Nem veszekedtünk, hanem élő szóban a helyzetet "kielemezve" oldottuk meg.
Erre szüksége van mindkét félnek. Ha ez az egyezség nem jön össze bármelyikőnk részéről, azaz nem tudtunk volna erről normálisan dönteni, akkor meg mi értelme van a családos felet még jobban veszélybe sodorni, a független felet meg lefoglalni? Akkor igenis el kell váljanak egymás útjai két embernek, ha nem tudják megoldani az ilyen problémákat. Nem hiszti, nem zsarolás, hanem visszalépés a szükséges kulturált emberi módon.

Pearl77 2013.01.04. 13:33:44

Elnézést, nem jó írásjelet tettem a mondat végére: MINDIG CSAK VÁLASZOLOK, HA KERES VALAMILYEN MÓDON.

Immacoolata 2013.01.04. 14:00:33

Megint egy jó téma, grat, skarlát betű! :)

Hát, ha nincsenek "elvárások" egy szeretői kapcsolatban, akkor szerintem az nem szeretői kapcsolat, hanem ingyenes örömlény-szolgáltatás. Az elvárásaink a saját igényeinkből, vágyainkból, érzéseinkből adódnak, nem kitalált-csakazértis elvárások általában. Nem azért akarom, hogy minden nap (vagy kétnaponta, vagy hetente stb. - egyéni ízléstől függően) felhívjon-feljöjjön, mert ez így szokás, vagy hogy eldicsekedjek a barátnőimnek, vagy hogy kontrolláljam a partnert. Azért "várom el", mert nekem ez adja az örömet, ettől érzem, hogy kötelék van köztünk, ez táplálja az érzéseket. Ettől érzem, hogy számítok neki, én, mint érző lény. Ettől lesz ez kapcsolat. A szeretői kapcsolat, hisz a nevében is benne van, érzelmekkel is át van szőve. Érzelmek pedig akkor keletkeznek, illetve maradnak életben, ha érezzük egymás rendülését, összhangba tudunk kerülni, öntudatlanul is figyelünk egymásra, vagyis a másik vágyaira, érzéseire, és reagálunk azokra, szavakkal, gesztusokkal, tettekkel. Különben csak üres szex lesz az egész. És ha valakinek csak erre van szüksége, csak ennyit tud adni, akkor menjen fizetős szolgáltatókhoz. Vagy fizessen, na. :)

Immacoolata 2013.01.04. 14:16:02

Ja, egyébként mondani könnyebb, mint tényleg elkérni a pénzt. :)))) vagy elküldeni a profikhoz. :))))

Immacoolata 2013.01.04. 14:37:34

Egyébként, ami még az előző poszt vitájához tartozik inkább:

Nem is tudom, ki említette (bocs), hogy minek egy hisztis szerető, hisztis nő van otthon is.

Én erre azt mondanám, a fentebbi kommentemben írottak alapján: Minek egy érzelmileg kiüresedett szeretői kapcsolat, ha érzelmileg kiüresedett házasság van otthon is? Márpedig egy szerető, akinek a vágyait, érzéseit mindig redukálnia kell, egyre kevésbé lesz szerelmes és odaadó. Függő, az persze maradhat. Az a szerelemtől független. :) Igazából nem tudom, van-e olyan félrelépő, aki otthon nem tud érzelmileg gazdag kapcsolatot ápolni a házastársával, de a szeretőjével igen. Talán akkor, ha a házastárs érzelmileg éretlen, a szerető meg nem. De stabil önértékelésű emberek meg ritkán kerülnek szeretői státuszba. Ördögi körök.

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2013.01.04. 14:58:38

@Immacoolata: mint az operában, szúrom is magam lefele gyorsan.

www.youtube.com/watch?v=P3-IpBJQWwE

Különösen 3:00-tól.

Immacoolata 2013.01.04. 15:30:35

@kardhal77: lassan, de biztosan, mind elvérezgetünk. :)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.04. 15:36:06

@Immacoolata: Ha van x játékostárs, ez most akkor nem szerető, hanem valami más, nevezzük így, akkor el tudom képzelni, hogy némelyikkel csak hébe-hóba kommunikál az ember, ilyenkor összejönnek és hancúroznak egy jót - ha ennél többet egyikük se kíván a kapcsolattól (amennyiben ez kapcsolat), akkor hajrá. De ez csak számos más kapcsolat mellett működtethető, vagy teljesen jó párkapcsolat mellett, amelyből nem vágynak el a szereplők, csupán egy kis desszertet kívánnak. Ritka, hogy mind a ketten csupán ennyire vágyjanak, de létezik. Ez viszont tényleg nem igazán szeretői státusz.

@kardhal77: Örülök, hogy ilyen jól meg lehet veled beszélni a témát :P

Csobodaj · http://civ4bts.blog.hu 2013.01.04. 16:12:58

Nem kell szeretőt tartani, meg félredugni, azt le van a probléma!

Pearl77 2013.01.04. 18:09:11

@Csobodaj: nagyon leegyszerűsítetted a problémát :)

Shopping 2013.01.04. 18:24:27

Elég legalja becsapni azt akit szeretünk, (+magunkat is) azzal hogy szeretők tartunk.
Nem?
De!

Ha meg nem szereted akivel együtt vagy, hagyd el!
( nem kell a "gyerekek miatt vagyunk együtt" duma)

Tylia cordata 2013.01.04. 18:54:22

@Immacoolata: tetszik, hogy a szerelmes pár verbális kommunikációt olyan fontosnak, örömforrásnak tartod. Tapasztalataim szerint a gyakori telefonoknál sokkal többet ér testileg-lelkileg az az együttlét, amikor a pár csakis egymásnak szenteli minden figyelmét és érzelmét más szóval, harmoniába kerülnek egymással.

Érzelmileg gazdag kapcsolatot egy már nem szeretett, megunt emberrel igen nehéz, ha nem lehetetlen, fenntartani, legyen az tőlünk eltávolodott házastárs v. szerető. Vitatom azt az állitásodat is, hogy "stabil önértékelésű emberek meg ritkán kerülnek szeretői státuszba".

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.04. 19:10:10

@Immacoolata: @Tylia cordata: Szerintem se ritka a stabil önértékelésű emberek szeretői kapcsolatba kerülése. Én többel is találkoztam :)
És ez a főnyeremény szerető!

Persze, hogy a személyes találkozás a legjobb, de nem elhanyagolható az egyéb sem. Mondjuk, én a telefonálást nem tartom olyan fontosnak, az e-mail-t, csetet jobban szeretem. Meg azt is, ha látom mondjuk egy blogon vagy egy közösségi portálon, hogy posztol, kommentel, jelen van az életemben. :)

Tylia cordata 2013.01.04. 19:13:14

@Shopping: túlzottan leegyszerűsíted (fekete-fehérre festve) a dolgokat! A "nem kell a gyerekek miatt vagyunk együtt duma!" mejegyzésed arra enged következtetni, hogz még éretlenül állsz hozzá ehhez a látszatnál sokkal komplikáltabb kérdéskörhöz.

Elég sok idő eltelik, mire az ember annyi élettapasztalatot szerez, hogy felülről (öbjektiven) képes szemlélni és korrektül tudja kezelni a párkapcsolatok mindenféle problémáját, beleértve okokat és következményeket, felelőtlenséget v. felelősségvállalást - a gyerek(ek) és házastársa iránt. Eközben elfut az élet mellette, és megkésve döbben rá, hogy áldozatai tulajdonképpen feleslegesek voltak.

like.no.other 2013.01.04. 19:28:47

Szép estét mindenkinek!

Általában nem szoktam véleményt nyilvánítani olyan dologról, amit nem próbáltam, de ezúttal kivételt teszek. Nem vagyok toll, de házas emberként - érthető okokból - nem kedvelem a hűtlenséget, a hűtlen embereket.

Legyetek kedvesek, mondjátok már meg, hogy hogyan fér rá az arcotokra ez az egész?! Milyen szintű érzéketlenség kell ahhoz, hogy valaki folyamatosan olyan ember szemébe hazudjon, akivel együtt él, papíron akár szeret is? Megmondom, szerintem mi a helyzet a hűtlen emberekkel: gyenge, jellemtelen, besz@ri, egoista, egy kis kedvességért bármit suttba dobó emberek, akik a saját érdekeiken felül semmi mást nem ismernek. Mentség lenne, hogy a másik fél unalmas, stb..? A lóf@szt! Ezek csak okok a szakításra, válásra, de semmiképp se mentség a hűtlenségre, ami az egyik legundorítóbb emberi gyarlóság, ami létezik ezen a világon.

Minden hűtlennek csak azt kívánom, hogy nyaljon vissza az a bizonyos fagyi, de kőkeményen.

Pearl77 2013.01.04. 19:29:08

@skarlát betű: Stabil önértékelésű a párom, és lehet ezért van ennyi idősen először szeretője. Egyetértek Veled, hogy otthonról az e-mailes kapcsolattartás a legjobb. Chatelni nem szeret, közösségi portálokon ő nincsen, ezek kilőve. Nekem a munkahelyi reggeli telefonok maradtak, és ezt ő is elfogadta. Még arra is vigyázok, hogy először ő megcsörget a mobilomon reggel, és én hívom vissza az irodájában, nem ellenőrizhető vissza a munkahelyén semmilyen formában, hogy kit hívogatott. Ezt olyankor tesszük, amikor még nem kezdődött el a munkaideje, reggel. Igen, a személyes találkozás a legjobb, de tegnap pont én mondtam neki, amikor megbeszélte volna velem, hogy jövő héten mikor tudnánk találkozni, hogy nem lesz időm mert két vizsgám lesz, meg egy szakdolgozati konzultációm a munkám mellett. Google naptáramhoz hozzáfér, látja mikor mi a programom, és egyeztetünk. Nem lehetetlen.
Ezen a blogon meg valójában azért vagyunk, hogy ezt, akik benne vagyunk "nyakig" megbeszéljük, köszönjük az épületes hozzászólásokat, tuti igazatok van @Csobodaj, és @Shopping a Ti szemszögetekből, elfogadom, de én azért "tévedtem" erre a blogra, mert olyan párkapcsolatban veszek részt, ahol az egyik fél hűtlen. Ez a blog ezekről és az ilyen kapcsolatokban előforduló történésekről szól.

Pearl77 2013.01.04. 19:35:22

@like.no.other: nem tudom hány éves Vagy, de az élet nem teljesen egyszerű és sarkított. Amióta világ a világ, ez bizony előfordul, hogy hűtlenek az emberek a párjukhoz.
Vannak érzések, aminek lehet nem kellett volna engedni, de megtettük. Lehet ez jót is tett velünk. Igyekszünk azért titokban tartani, hogy más ne omoljon össze. Hidd el a fagyi már ilyenkor visszanyal, annak legalábbis, aki nem félvállról veszi az egészet. Nem olyan egyszerű ezzel élni és elfogadni, ha az érzések nagy mértékben benne vannak a titkolt kapcsolatban és ezért teszi meg két ember. Szóval eléggé összetett dolog.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.04. 19:35:31

@like.no.other: Drága, te annyira kedves vagy, csak úgy süt belőled a kedvesség.
Amúgy a fagyi már rég visszanyalt, és csöppet se bánom, sőt, nyalhat, amennyit akar.
Ajánlom más posztok elolvasását, ha tényleg érdekel, mert ez a vita most nem az egész létjogosultságáról szól, és hatvanadszorra nincs kedvem elmagyarázni.

like.no.other 2013.01.04. 19:42:14

Skarlát: egyetlen szóval sem mondtam, hogy kedves lennék. Egyébként nem nyalt az a fagyi annyira vissza, ha lelkileg nem tört össze. Remélem, eljön majd az a pillanat is, és akkor majd ráébredsz, hogy mit is teszel a másik féllel.

Pearl: rendben, értem, ami leírtál. De a megcsalt féllel mi lesz? Így járt? Miért nem út az őszinteség?

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.04. 19:48:00

@like.no.other: Panaszkodtál a kedvesség hiányára, ezért utaltam a kedvességre. De, többszörösen, mindenféle kapcsolatban, és megtanultam együtt élni vele. Nem törik össze az ember, hanem megszokja. És értékeli, amit így kaphat az élettől.
Amúgy nálam nincs már csalás, mert házasság sincs, csak papíron. Nem kell hazudni.

A megcsalt fél meg lehet csaló ugyanúgy, vagy lehet olyasvalaki, aki elfogadja ezt a felállást, vagy lehet totál közömbös, vagy valaki, aki évek óta nem szexel a házastársával, és még millió más. Olyan is van, aki ettől összetörik, ez tény. De fel kell állni és továbbmenni. Esetemben F nem akar elmenni, pedig én válnék.

like.no.other 2013.01.04. 19:53:52

Alapvetően nem azzal van bajom, akinek nincs kapcsolata, vagy nyitott kapcsolatban jatsza ezt, hanem azzal, aki félrekúr, aztán otthon úgy tesz, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Rengeteg példát látok erre a közvetlen környezetemben, ahogyan arra is, hogy hosszabb távon mekkora rombolást képes egy ilyen viszony okozni. Számomra ez az elfogadhatatlan.

tiboru · http://blogrepublik.eu 2013.01.04. 19:57:10

offtopik:

Jó ez az Erotikashow-reklám itt oldalt :-) A sok savanyújóska inkább rendelne magának és a partnerének pár izgalmas cuccot ahelyett, hogy erkölcscsőszködik :-))))

tiboru · http://blogrepublik.eu 2013.01.04. 20:00:41

ontopik:

"A nagy kérdés: meg lehet-e beszélni a partnerrel, hogy milyen elvárásaink lennének, és ebből ő mit tud teljesíteni..."

Egy normális partnerrel szerintem mindent meg lehet beszélni.

like.no.other 2013.01.04. 20:03:29

Nem védem én senki erkölcsét, mindössze kíváncsi vagyok mások véleményére. Azokéra, akik olyat tesznek, ami számomra semmilyen körülmények között nem megindokolható.

Pearl77 2013.01.04. 20:06:23

@like.no.other: Ahogy írtad, még nem voltál ebben a cipőben. Én nagyon sokat rágódtam (hónapokat, a párommal együtt, hogy engedjünk-e az érzéseinknek). Kollégák voltunk, és bizony nem egyszer az otthonomban is meglátogatott, de semmi félreérthető mozdulat, semmi nyomulás - tehát úriember maradt mindvégig, végül is e-mailben jött-ment néhány olyan kijelentés, amit flörtölésnek lehet nevezni. Utána meg úgy töltöttük az időt itt nálam, mint volt kollégák, akik sejtik a másik mit érez, főleg én, mert nekem meg lett írva világosan. Én azt hónapokkal a többszöri találkozásunk után merten burkoltan leírni, hogy hasonlóan érzek. Még ezután is, ha meglátogatott nem volt "lerohanás" Szóval a mi esetünkben még mielőtt fizikailag is megtettük volna, már e-mailben megbeszéltük a számunkra legfontosabbat, hogy ő nem szeretne elválni - igaz a gyerekek már nagyok, kirepültek, de beteg a felesége, és ami nagyon váratlanul jött, belém szeretett. Szóval egy nagyon csendes, visszafogott és mindenféle követelőzés nélküli kapcsolatot képzelj el, amiben én ragaszkodom egyfajta kommunikációhoz, ennek a megtárgyalására hozta létre @skarlát betű ezt a bejegyzést. Ez nem erőszakosan történt meg, de a megoldás megszületett.
Én, ameddig nem vettem részt ilyen kapcsolatban, (ez az első nekem is 51. évemben) addig sem engedtem magamnak a fikázó vélemény nyilvánítást az ilyen kapcsolatokra. Tudod miért? Mert nem lehet tudni valójában ki miért teszi meg, és főleg nem tudhatod ki mennyire szenved az ilyen kapcsolatokban. A mienkben tuti a párom szenved jobban, mert én itt egyedül a lakásban bármit teszek, nincsen tanúja. Nekem könnyebb. Hidd el, az élet könnyebb, ha elfogadod a másikat olyannak amilyen - én így szemlélem, és elfogadom, ha Neked ez a véleményed, vagy akár más "negatív, durván" nyilatkozónak. Veletek is van valami probléma, ha ezt így megteszitek.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.04. 20:11:30

@tiboru: Hú, pedig már lejárt a megállapodás, le kéne vennem. :) De azért csak vegyenek, persze :)

@like.no.other: Hosszú távon az persze nem okoz semmi rombolást, ha az emberek minden alkalommal, hogy belezúgnak valakibe, otthagyják az előző partnerüket, a gyerekeiket, és felrúgják a status quót. Mindezt az őszinteség nevében.

like.no.other 2013.01.04. 20:15:05

Pearl: néhány kommenttel ezelőtt azt hittem, hogy lesz végre olyan ember, aki képes lesz túllépni a kényszeres önigazoláson, de tévedtem. A stílusom olyan, amilyen, de a lényeg nem az, hanem a mondandó, ami mögötte van. Sebaj.

Nem zavarom tovább köreiteket, megtudtam, amit akartam. További szép estét Mindenkinek!

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.04. 20:19:14

@like.no.other: Mit vártál, hogy a megjelenésed hatására kardunkba dőlünk, vagy hamut szórunk a fejünkre? Nagyon vicces lenne, tényleg.

Majd legközelebb :P

Dilettáns1111 2013.01.04. 20:24:41

Szerintem minden férfi akar szeretőt, mert a biológia alaptörvény működik, el kell szórni a magot. Sokan megvalósítják ezt, sokak nem merik. Másrészt ugyanolyan hiúak vagyunk, mint a nők, hallani akarjuk, hogy jók vagyunk, sexisek, és klasszak. Egy hosszú idő óta tartó párkapcsolatban ez már nem hangzik el minden találkozásnál :-)
Az elvárásaink: egy kedves, megértő nő, akivel jó a sex, akivel lehet beszélgetni, akivel kellemesen lehet eltölteni 2-3 órát hetente-kéthetente-háromhetente. Elvárás továbbiakban, hogy ne zaklasson, ne írogasson, ne telefonálgasson. Vegye tudomásul, hogy Ő a Szeretőm és nem a Nejem. Megjegyezném: Sokat és sokszor gondolok a Szeretőmre.

Szemekbe zárt titkok 2013.01.04. 20:35:20

@Dilettáns1111:
Akkor jönnek a mi elvárásaink! :)
Egy kedves, rámenős férfi, aki minden percben ránk gondol, aki gyakran küld valamiféle jelzést magáról, és persze arról, hogy mi milyen szépek vagyunk, milyen sexisek, és milyen kínánatosak.:)
Állandóan írogasson és telefonáljon!:) Vegye tudomásul, hogy Ő a Szeretőnk és nem a Férjünk!:) Megjegyzem: Állandóan a szeretőnkön jár az eszünk!:)))

Pearl77 2013.01.04. 20:39:10

@like.no.other: Jól teszed, ha visszalépsz, hiszen próbáljuk Neked leírni, mi viheti a hűtlenségbe sok embert. Erre amit leírunk önigazolásunkként könyveled el. Lelked rajta, aki nem akarja megérteni, annak tényleg kár elmagyarázni. Tudod miért? Mert Te el sem akarod fogadni - ezt világosan leírtad. De akkor mi a viharnak vagy itt? Kíváncsi vagy, mitől mentesülsz amiért nem tetted meg? Ha valóban semmi problémád, vagy kizárt dolog, hogy ilyesmit megtennél, komolyan kérdezem, miért olvasod?
Mert "önigazolod" magad?

OakTree 2013.01.04. 20:57:42

@skarlát betű:
Követtem az indulatos vitát, és nem állok meg egy kis újévi kötekedést.

"Olyan is van, aki ettől összetörik, ez tény. De fel kell állni és továbbmenni."
Itt az "is" helyett: Te is tudod, hogy jelenleg magasan a leggyakoribb az. hogy a megcsalt fél ha nem is törik össze, de a kapcsolat végének értelmezi. A jelenleg elfogadott szociális és kondícionálási normák szerint teljes joggal és logikusan. Ha nem így lenne ez a blog sem lenne :)

"......felrúgják a status quót. Mindezt az őszinteség nevében"
Örök vitánk tárgya a válás :) De azért megrögzött liberálisként újfent megjegyezném, hogy egy akármilyen egyenrangú kapcsolatban egyik fél sem kényszerítheti rá az akaratát/nézeteit a másikra. A megcsalónak sincs semmilyen joga a megcsalt fél kisajátításához :)

A lebukás a legtöbb esetben ma úgyis váláshoz vezet. A békés és kultúr válásnak pedig semmiképpen nem tesz jót, ha bármelyik oldalról a gyerekkel zsarolnak.

Szóval csak valami kölcsönös megértés kéne, vagy arra törekvés :))

Tylia cordata 2013.01.04. 21:51:09

@like.no.other: Őszintén érdekelne, hogy azért gyűlölöd olyan elvágólagosan a hűtlen embereket, mert életedet beárnyékolta már valakinek a hűtlensége?

Mi egy olyan létező társadalmi jelenségről beszélgetünk, vitatkozgatun, "amiről nem szokás nyiltan, tabumentesen és szenteskedés nélkül beszélni". Ez persze nem jelenti azt, hogy örömmel olvasok(unk) trágár kommenteket (pl. " lóf@szt!" - idézet tőled).

Értelmes és higgadt véleményeket szivesen olvasok(unk) - szerencsére ebből több található ezen a blogon.

.

repecs 2013.01.04. 21:55:32

@skarlát betű: egyetértek like.no.other rel Nekem is pont ugyanez a véleményem. Nem gondolom hogy mindenkinek egyformán kellene gondolkodnia. mindenki a saját elvei szerint éli az életét. Azt sem gondolom hogy a végén jutalmat kap az ember ha jól viselkedik. De aki megcsal valakit az saját magát is megalázza.

repecs 2013.01.04. 21:57:16

@Tylia cordata: Miért a hűtlenek büszkék magukra?

tiboru · http://blogrepublik.eu 2013.01.04. 21:59:23

@Tylia cordata:

A rögeszmés és szélsőséges buzizókról is ki szokott derülni, hogy titokban és rejtetten azért igazából a saját nemükhöz vonzódnak :-)

repecs 2013.01.04. 22:00:11

Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért...

mek.oszk.hu/00300/00384/html/

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.04. 22:02:39

@OakTree: Üdv az új évben. :) Nem a leggyakoribb, hogy a kapcsolat végének értelmezi, rengeteg esetben megy tovább a kapcsolat, főleg, ha már eléggé összenőttek a felek.
Millió esetről tudok, amelyben a lebukás nem vezetett váláshoz, sokszor nem is tud senki arról, hogy volt lebukás. Szerintem városi legenda, hogy a lebukás drámához vezet, meg persze az emberek nagy mellénnyel ki szokták jelenteni, hogy ők ezt nem tűrnék. Hát láttam én már karón varjút.

Na én vagyok az utolsó, aki bárkit ki akarna sajátítani.

Immacoolata 2013.01.04. 22:09:00

@Tylia cordata: persze hogy többet ér a személyes találkozás, de ha hetek telnek el közte, akkor az alternatív kommunikációs csatornák felértékelődnek. :)

A házasságok jó részéből kivész az szerelem, ettől persze más érzelmek, a megbecsülés, sőt, a szeretet is megmaradhatnak. A hétköznapok surlódásaiból eredő feszültségek, a munka, pénz, siker utáni hajsza és ezer más ok miatt eltűnik az intimitás (érzelmi egymásrahangolódás, kölcsönös nyitottság egymás lénye felé). Ezer más ok viszont pont összeköti a két embert. Így elképesztően gyakori, hogy érzelmileg eltávolodott házastársak együtt élnek évtizedekig, és még csak észre sem veszik, hogy érzelmileg nem sok közük van már egymáshoz. Nem tűnik fel a pótcselekvésként együtt hajszolt programok miatt, vagy a közös célként előttük lebegő vagyongyűjtögetés miatt, a gyerekek nevelése miatt stb. De ezek már egyáltalán nem az intimitásról szólnak. Valahol mélyen persze a legtöbben (a pszichopaták kivételével) mind öntudatlanul is intimitásra vágyunk, és ilyenkor keveredünk bele a félrelépésbe. Mert a szerelem kezdetén ez az intimitás, egymásra hangolódás erőfeszítés nélkül, automatikusan jön.

Stabil önértékelésen nem mindegy, mit értünk. Én így kívülről nem igazán tudom megítélni, kinek stabil, kinek nem. Nekem nem az, az vili. :)

Sok-sok szakirodalmon rágtam át magam, sok éve járok terápiára, és mindenhol azt írják, mondják, hogy hosszú, hűséges és boldog kapcsolat csak stabil önbecsüléssel lehetséges. Most mennem kell gyereket fektetni, és ez egy hosszú fejtegetést igénylő téma, így talán nem is érthető, mire gondolok. :) Dehát én mindig így kapkodok. :)

OakTree 2013.01.04. 22:16:31

@skarlát betű:

Többször kiderült már, hogy teljesen más varjakat láttunk, de talán még a karók sem ugyanazok :)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.04. 22:17:27

@repecs: Az a megalázó,ha olyannal vagy együtt, akit nem kívánsz, csak, mert történetesen a házastársad. Ha azzal vagy együtt, akit kívánsz, abban semmi megalázó nincs.

@Immacoolata: Én mindent értek :)
A boldog és a hűséges párkapcsolat 2 különböző dolog, mindenesetre az önbizalom biztos fontos a boldogsághoz, másképp nem nagyon megy. De attól még lehet egy kapcsolat boldog, hogy nincs hűség (szexuális értelemben).
És igen, egyrészt az intimitás is kivész a legtöbb házasságból, másrészt a szex is rutinná válik, vagy kikopik... Szexuálisan igényes ember ezzel nem elégszik meg. És megpróbál tenni valamit.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.04. 22:24:29

@repecs: De attól még szagolgathatod a liliomot is. Meg a tulipánt. :P

Tylia cordata 2013.01.04. 22:42:39

@repecs:
Nem tudom, hogy a hűtlenségnek mint olyannak, van-e köze a büszkeséghez? És azt sem értem, miért gondolod, hogy éppen a hűtlenek büszkék magukra. Egyik fenti vélemény szerint "a hűtlenség a legocsmányabb emberi gyarlóság".

És a "megcsalás" és a "saját magát megalázás" fogalmát sem tudom filozófiailag értelmezni, csak olyan feltételek között, ha Walaki Valakinek a tulajdona és csak ugy gondolkodhat és ugy érezhet és ugy kommunikálhat egy harmadik személlyel, ahogyan azt Valaki elvárja, megköveteli tőle. Ha véletlenül megtetszik Walakinek bármi, bárki, az tilos, az bün, akkor is ha Valaki már nem szereti őt, csak birtokában tartja.

Mi köze ennek a mások erkölcsei feletti dühödt önbiráskodásnak a szeretethez és a szerelemhez?

A szeretői kapcsolat egészséges lelkű embereknél nem az elitélésről, a kiközösitésről és nem is az itt-ott felbukkanó irigységről és rosszindulatról, hanem a szerelemről és a boldogság állapotáról szól.

Ez a blog viszont a szeretők közötti kommunikációról szól, jó lenne ha ezt a témát járnánk már körül! .

ha a m. csak akkor ha feltételezem, hogy valakinek a tulajdona vagyaz ember a tua
De az evidens, hogy az őszinte, tartós szeretői kapcsolatban lévő hűtlenek többsége már régen nem volt boldog a házastársával, de (még a korlátok ellenére is) boldog lett a szeretőjével. Ezért itéljük el őt? Ezért égessük el máglyán?

És akkor itt jön a nagy kérdés: tulajdonképpen egy ilyen (férj-feleség + szerető) kapcsolatban ki az aki csaló, és ki az, akit megcsalt? (pl. a feleségével papirja van, hogy házastársak pl. 26 éve, de nem szerelmesek már 33 éve egymásba, a szeretőjével nincs papirja, de két éve végtelenül szeretik egymást.

, csalja a szeretőjét,

kit is csal meg, az aki hűtlen? A feleségét(férjét? vagy a szerelmét? boldogan él, a párjával, miközben sok Savanyú BöskeJóska elítéli a osztja az észt körnzülükbereleváns jellemvjellemző-e a hűtlenekre?

OakTree 2013.01.04. 22:47:26

@Immacoolata:
"hosszú, hűséges és boldog kapcsolat csak stabil önbecsüléssel lehetséges"
Azért mondják, mert a szovjet tudomány mai állása szerint ez az alapja/előfeltétele a másik fél megbecsülésének.

@skarlát betű:
"A boldog és a hűséges párkapcsolat 2 különböző dolog"
Nem. Még fordítva sem igaz szerintem.
"intimitás is kivész a legtöbb házasságból, másrészt a szex is rutinná válik, vagy kikopik."
A "legtöbb" itt egy bizonyíthatatlan dogmatikus jelző számomra :)

Egy kapcsolat érzelmi kiürüléséért azért mindkét félnek komolyan "tenni" kell.
Egyszerűbb ötletnek tűnik persze egy érzelmileg kiürült látszatkapcsolat mellé több titkos félkapcsolat beüzemelése, de akár csak ezt a blogot outsiderként olvasgatva nekem nem úgy tűnik, mintha a többség esetében elégedettséghez vezetne.

Persze simán lehet, hogy a karó-varjú más :)

Tylia cordata 2013.01.04. 22:54:26

@Tylia cordata: az utolsó négy bekezdés befejezetlenül maradt, elnézést kérek. Itt a javitás:

Evidens, hogy az őszinte, tartós szeretői kapcsolatban lévő hűtlenek többsége már régen nem volt boldog a házastársával, de (még a korlátok ellenére is) boldog lett a szeretőjével. Ezért itéljük el őt? Ezért égessük el máglyán?

És akkor itt jön a nagy kérdés: tulajdonképpen egy ilyen (férj-feleség + szerető) kapcsolatban ki az aki csaló, és ki az, akit megcsalt? (pl. a feleségével házastársak 20 éve, papir van róla, de már régen nem szeretik egymást, még legalább 5-6 év, mire a gyerekeket felnevelik. A szeretőjétől külön él, nincs papirjuk, de két éve végtelenül szeretik egymást. Akkor mondjátok meg, kit csal meg valójában egy férfi, ha mindkét nővel lefekszik???, viszont .

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.04. 22:57:09

@OakTree: Amennyi boldog párkapcsolatot láttam, abból nem mind volt hűségre alapozott. És az természetesen nem igaz, hogy a hűséges kapcsolatok automatikusan boldogok is.

A kiürülésért nem kell tenni, megy az magától, mint a karikacsapás.

OakTree 2013.01.04. 23:01:41

@skarlát betű:

Egyetértek.
Kivéve a kiürülés magától menését.
Azt bizony nagyon aktívan hagyni is kell - szóval "tenni" érte.

Ha minden emberi kapcsolat magától kiürülne akkor évtizedes barátságok, testvéri és szülő-gyerek kapcsolatok stb. sem lennének.

OakTree 2013.01.04. 23:03:16

@skarlát betű:

Ja! Főleg azzal értek egyet, hogy a hűség nem jó alap.
Nem jó cél.
Viszont per pillanat még nem nagyon talált ki senki jobb és beváltabb ESZKÖZT :)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.04. 23:06:02

@OakTree: Hát, lehet, hogy neked más a tapasztalatod, de nekem a barátságaim is kiürültek attól kezdve, hogy nem tettem értük többé. Nem a kiürülésen kell dolgozni, hanem a megtartáson.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.04. 23:07:53

@OakTree: Dehogynem, a toleranciát, a megértést, az elfogadást. A hűség önmagában üres fogalom. Nem-cselekvés...

Immacoolata 2013.01.04. 23:12:23

@OakTree: ez az alapja a szerelem fenntartásának is.

A titkos kapcsolat beüzemelése azért egyszerűbb, mert egy kezdődő szerelemnél az érzelemtükrözés, egymásra hangolódás automatikus. A kihűlt szerelemben viszont meg kell találni az okokat, ami azt jelenti, hogy mindkét félnek szembe kell néznie önmagával. És ez nehéz , hosszú, és legtöbbször fájdalmas folyamat, nagy bátorság és sok motiváció kell hozzá.
Sajnos, az érzelmi kiürülésért nem kell sokat tenni, sőt. Ha az egyik fél már nem igazán tükrözi a másik érzelmi állapotait, mert pl más köti le nagyon (az említett meló, pénz, gyerek, anyámkínja), akkor a másikból is kivész az érzelem. És ettől még becsülhetik egymást családfenntartóként, szülőként stb), de intimitás már nem lesz. És a mai világban annyi mindenre rá lehet kattanni, annyi függőséget lehet begyűjteni, hogy a másikra hangolódás, aki úgyis ott van mindig, rendre háttérbe szorul. Nagyobb belső kényszer a pénzhajszolás, élvezethajszolás stb, mint a megszokott bútordarab házastársra figyelés. Az én volt férjem munkafüggő volt. Nagyon sokat beszélgettünk az utolsó napokig. A munkájáról. Amint magamról vagy vmi másról kezdtem beszélni, kikapcsolt az agya. De ez extrém példa. :) Szóval, a szeretői kapcsolatomban ezért is vagyok rém érzékeny erre a kiegyenlített és rendszeres kommunikáció témára.

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2013.01.04. 23:23:59

@repecs: a Kis Herceg nagyon szép könyv, mindenki olvasta, de valójában kudarcos történet, a rózsához fűződő viszony is lelki kudarc benne. Úgyhogy erre szerintem példaként nem érdemes utalni.

Ajánlott irodalom: www.libri.index.hu/konyv/a-lenyeg-lathatatlan.html

Immacoolata 2013.01.04. 23:33:42

@OakTree: Az intimitásproblémák csak a párkapcsolatokban jelennek meg ilyen erőteljesen. A szülő-gyerek kapcsolat egyébként abszolút előrevetíti a jövőbeni partnerkapcsolatok minőségét. A biztonságos kötődésre való képesség, amely fontos ahhoz, hogy világosan értelmezhessük a saját érzéseinket és másokét, az élet első évében alakul ki, és elsődleges záloga az anya (fő gondozó) azon képessége, hogy a gyerek érzelmeire megfelelően rezonáljanak a reakciói. Ha az anya "pléhpofa", vagy túlreagáló (a saját érzelmeit, aggódást, dühöt, szorongást sugárzó), akkor a gyerek bizonytalan kötődésű lesz, súlyos esetben pedig (ha nincs más gondozó, aki kompenzálhatna) durván személyiségzavaros. Ezek a problémák azonban csak az együttélés évei alatt jönnek elő. A kötődési minták általában végigkísérnek bennünket életünk során. A lényeg, hogy senki sem tehet arról, hogy milyen kötődési mintája van. A szerencsés biztonságosan kötődőknek könnyű azt hirdetni, hogy hűség mindenek felett. Nekik ez a természetes. És általában ilyen kötődésű párokat is választanak, így ők hosszú távon képesek fenntartani az intimitást, szerelmet, hűséget. De ez nem az ő érdemük. Ez az ő szerencséjük, amire halálosan irigy vagyok. :)

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2013.01.04. 23:46:35

A szeretői felállás lehetne a tökéletes kapcsolat, ha mindenki betartaná a szabályokat.
Aki már próbálta tudja, aki nem az gondoljon csak bele. Mindig mindennek a jó oldala jut, a siker, a csillogás, a vágy, a szenvedély.
Sok nő (és persze biztosan pasi is, de ez szerintem is sokkal ritkább) ott rontja el amikor elkezd játszmázni.

Immacoolata 2013.01.04. 23:46:55

@kardhal77: izgalmas könyv lehet, elolvasom. köszi

OakTree 2013.01.04. 23:50:19

@skarlát betű:

Én is teljesen pontosan ugyanígy értettem. Ezért volt idézőjelben a tenni :)

A hűség az szerintem is nem cselekvés a párkapcsolat kiürítéséért :)

Immacoolata 2013.01.04. 23:52:59

@AdélAnita: mindig mindenki játszmázik, többé kevésbé.

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2013.01.04. 23:55:46

@like.no.other: Húúú de büdös nagy pofont kapott itt valaki az élettől...

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2013.01.04. 23:56:52

@Immacoolata: Ne gondold.
Én szerető vagyok, és imádok az lenni, nem cserélném semmiért. És nincsenek játszmák.

OakTree 2013.01.04. 23:58:48

@Immacoolata:

Ehhez nem nagyon tudok mit hozzáfűzni. Szakkönyvből is idézhetted volna :)

"halálosan irigy vagyok" Azért nem kell :)
Te magad is írtad, hogy "szerencsés biztonságosan kötődők".
Ennyi idő után én egyre inkább arra hajlok, hogy a szerencsén nagyon nagy hangsúly van.

Aki meg nem szerencsés az újrakezdi a párkeresést (ellenkező nemű emberrel testi és érzelmi harmónia kialakítást), csak ha valami miatt a régitől nem tud/mer elszakadni akkor hűtlenség fedőnéven és kategóriában megy a dolog.
Sok boldog kapcsolat indul szeretői viszonyként.

Immacoolata 2013.01.05. 00:07:42

@OakTree: a lottónyertesre is irigykedem. :)

AdélAnita, a játszmákba csúszáshoz idő kell, ha komolyan akarunk játszani. :)

Én is szerető vagyok, nem mindig imádom. És biztos játszmázom is. Majd jól kielemzem magam. :)

Franci123 2013.01.05. 07:12:43

30 éves voltam, amikor elváltam. A férjem volt az első az egyetlen addig. 3 kisgyerekem volt, úgy hozta az élet, hogy közel 13 éven keresztül csak szerető voltam. Imádtam az lenni. A gyerekek voltak a családom, a szeretőimtől/ nem volt sok csak 3 / pedig megkaptam mindazt, amire egy nő csak vágyhat. Figyelmességet, kedvességet, szeretetet,sok és jó szexet. De eljött az idő, amikor felnőttek a gyerekeim, és több kellett. Most együtt élek egy nagyon aranyos férfival, elvileg minden tökéletes, de néha visszasírom a szeretői státuszt, mert akkor nem volt természetes, hogy mindig ott vagyok, és minden perc ünnep volt, ha együtt voltunk.Mellesleg a mai napig sajnálok minden feleséget, mert elröpül mellettük az élet, és a szép percek eltűnnek egy idő után.

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2013.01.05. 07:57:23

@Franci123: Jaj de jól megfogalmaztad.
Én ezt így nem írtam volna le, de te voltál feleség.
Néha én is sajnálom azokat a nőket akik "csak" feleségek. Annyi minden van amiből ők soha nem kapnak, vagy csak nagyon keveset.
Tudom, most jön majd az hogy de nekik meg jut más. Igen. De milyen áron?

@Immacoolata: Én is komolyan játszom. Semmit nem veszek az életben olyan komolyan mint a játékot. De a játszma az egy teljesen más kategória. Szerintem.
Szoktam azt is, de nem ebben a kapcsolatban.

Immacoolata 2013.01.05. 08:26:54

@Franci123:
ebben az élethelyzetben valóban jobb lehet a szeretői kapcsolat. 3 kisgyerek plusz egy pasi életének szinkronizálása a tiéddel iszonyú megterhelő lehetett volna. Én is nagyrészt a gyerekem miatt tartok fenn ilyen kapcsolatot. Nem akarok új apukát neki.

Egyébként valóban vannak olyan nők/férfiak, akik jobban élnek/működnek egy szeretői kapcsolatban, mint egy házasságban, de ez nem azt jelenti, hogy minden feleség/férj rosszabbul jár. Aki képes a valódi intimitásra, annak csodás élmény egy hosszú, boldog házasság. Eltérőek az igényeink, a együttélésre, szerelemre való képességeink. Lehet, hogy ami neked áldozatnak tűnik, az másnak nem az
AdelAnita, nem tudom, hány éves vagy, milyen tapasztalatok vannak mögötted, pl fiatal lányként vagy gyerekes elváltként jó szeretőnek lenni. szingli harmincasként, negyvenesként már nem biztos.

repecs 2013.01.05. 08:39:43

Nekem nem azzal van a bajom, hogy ha megbeszélik és nyitott házasságban élnek, hanem akkor ha titokban csinálják és amikor a másik megtudja akkor picit összetörik.

Pearl77 2013.01.05. 08:44:31

@Immacoolata: szingli 50-esként sem rossz. Ha az elvárásokat sikerül szinkronba hozni, nagyon jól működhet. Elfoglalt embereknek meg kimondottan jó. Nem kell kötelességszerűen eleget tenni a külvilág felé mutatandó konvencióknak. Amit írtatok, hogy a feleségek nem részesülnek bizonyos dolgokban, amiben a szerető igaz és sajnálatra méltó. Nem voltam ebben a szerepben, így nem tudom eldönteni. Azt látom, hogy a párom igyekszik a feleségének megadni a pozíciójának járó dolgokat, de nálam felszabadultabb és nyitottabb. Van valami igazság abban, hogy nem a két hűtlenkedő ludas csak a félrelépésben, ez megtörténhet sok más dolog miatt is. Sok éves kapcsolat kihűl, még ha a szeretet meg is marad, egy férfinak jól esik, ha fel tudja valaki szítani benne a lángot ismét. Lehet beteg is a feleség, amikor valóban észnél kell lenni és nagyon diszkrétnek lenni, és sorolhatnám, miért lép félre akár férfi, akár nő egy házasságban. A jó kommunikáció, másik fél által elfogadható elvárások teljesítése mellett ez remekül tud működni.

phaszfej 2013.01.05. 08:58:38

ennyi marhát egy helyen

like.no.other 2013.01.05. 09:00:03

Látom, érdemes volt ide visszanézni, mert néhányan még reagáltatok a hozzászólásaimra.

@AdélAnita: Lehet, hogy kár, de megpróbálom elmagyarázni, hogy megértsd: nem kell pofont kapni az élettől ahhoz, hogy elítéljem a hűtlenséget, hiszen az az ALAP, hogy az ember nem CSALJA meg a társát, nem él vissza annak bizalmával. Ha tetszik, ha nem, még mindig ez a normális, általánosan elfogadott erkölcsi érték, még akkor is, ha ezen a blogon teljes erővel próbálja bizonyítani minden hűtlen ennek ellenkezőjét. Egyébként ez nem csak Neked volt válasz, többen utaltak már rá, hogy személyes sérelem lehet a háttérben részemről. Szerencsére nem erről van szó, mindössze nem férne az arcomra, hogy hazugságban éljek, és nehezen fogadom el, hogy a mindig meglevő egyenes út helyett miért választják sokan ezt a kétes megoldást.

@Immacoolata: a kötődési minták elmélete egészen jó magyarázat arra, hogy miért elképzelhetetlen számomra a hűtlenség, és miért bevett gyakorlat másoknál. Ezzel végre rámutattál valamire, ami magyarázatot adhat. Tanultam fejlődés lélektant, igaz, nem ilyen szempontból vizsgáltuk a dolgokat, pedig a jelek szerint érdemes lenne.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.05. 09:46:11

@AdélAnita: Azért nagyon függ attól, hogy mennyi jut ezekből a pozitív dolgokból. A probléma akkor van, ha nem elég - a posztban is erről beszélek. Ha az egyik szeretőnek 2 havonta 1 alkalom bőven elég, a másik meg naponta szeretné, akkor ott nem lesz heppiség.

@Franci123: Távházasság, vagy 2 lakásos megoldás :) Tényleg nem mindenkinek való az állandó együttlét, de van, ahol ezt egészséges módon megszakítják hivatali utazások, külön töltött szabadságok, rokonlátogatások. Ha ez nincs természetes módon, és az egyik félnek nagy igénye lenne az egyedüllétre, ott a bili borulni fog.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.05. 09:57:09

@Immacoolata: Még a biztos kötődők is vágynak a változatosságra, csak nem csinálnak belőle drámát. Se a házasságukban, se a szeretői kapcsolataikban. Ez az irigylésre méltó bennük, hogy fel se merül, hogy ők ne kellenének senkinek, mert tudják, hogy kellenek. És ezt valóban nagyon nehéz a gyerekkor ellentétes irányú üzenetei dacára elérni.

@like.no.other: Amíg nem kerülsz olyan helyzetbe, hogy ez komolyan felmerülne benned, addig nem tudhatod, még miket fogsz tenni. Könnyű ítélkezni. A bizonytalan kötődés egyébként messze nem az egyetlen magyarázat, annyiféle magyarázat van, ahány ember. De azt te se gondolhatod komolyan, hogy erkölcsileg mondjuk védhetőbb, ha egy pasi elhagyja a beteg és már nem fiatal feleségét, mert ő őszinte és inkább a szeretőjével akar élni. Több olyan esetről tudok, amelyekben beteg házastársakról van szó, akikért felelősséget vállalnak, akiket gondoznak, de akikkel már nincs intimitás, nincs szex, semmi. Őket kéne még jobban összetörni egy cserbenhagyással?

like.no.other 2013.01.05. 10:22:24

@skarlát betű: A betegséget ne keverjük ide, de értem, mire célzol ezzel, talán van is benne némi igazság. A gond ott kezdődik, amikor az egyik fél puszta unalomból, szexuális megfontolásból, stb. miatt lép félre, miközben a társa esetleg rajong érte, mindent feláldozna miatta.

Sajnos ilyen példát láttam már, többet is. Bízom benne, hogy előbb vagy utóbb mindenki ráébred a tettei súlyára.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.05. 10:42:15

@like.no.other: Azért látom, hogy a totális elutasításból elmozdultál. Rengeteg ok létezik, és azt, hogy valaki miért lép félre, vagy hogy az a társ, aki rajong érte, valójában milyen otthon, kívülről nézve nem tudhatjuk.

Joaquin 2013.01.05. 10:42:38

Ígérem nem trollkodok többet és erkölcscsőszködés is elég távol áll tőlem, de szerintem hosszú távon problémáitok lesznek a tagadásból és a szüntelen önigazolásból. Nem konkrétan a megcsalás nálatok a gond, hanem hogy tagadással és önigazolással próbáljátok feloldani a kognitív disszonanciátokat (oka: nem kellene megcsalnom, még is megteszem - ellentmondás).
Szerintem ebből röpke pár év alatt problémáitok lesznek: jobb esetben csak rigolyák (pótcselekvés), kapcsolatfüggőség; rosszabb esetben alkoholizmus, öngyilkosság. A psziché nem nagyon bírja hosszú távon az ilyesmit. Fogadni mernék, hogy a jelek már ott vannak: Jól alszol? TV és szex nélkül is? Étvágyad a szokásos? Stb.
Szerintem nézz szembe a hibáiddal inkább, emberek vagyunk, csinálunk hülyeséget, és felejtsd el ezt a szánalmas önigazolást az egymillió fals érveddel együtt. (Olvastad a Lady Chatterley-t és a főszereplőjének képzeled magad vagy mi? Meg a tipikus "néha ..." érvek.)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.05. 10:50:49

@Joaquin: Jaj, te... Történetesen egyik nagy szerelmemet hívták így.
Nagyon jól alszom, köszi, étvágyam kiváló, alkoholt szinte sose iszom, öngyilkosságra nem gondolok (míg a világ életében monogám testvérem pszichiátriai kezelés alatt áll amúgy), élvezem az életem. Köszi, de hatalmasat tévedsz. Ismerek embereket, akik tizenéves koruk óta hűtlenkednek és kiváló formában vannak, a lehető legpozitívabb személyiségek, sugározzák az optimizmust és az életerőt, sőt, a partnereik is kiválóan vannak. Csá

Joaquin 2013.01.05. 11:02:47

@skarlát betű: Ha szabad még válaszolnom a válaszra (ezt a jogot továbbra is fenntartom):
Nem ismerlek, és valóban, az, hogy kinek mi okoz pszichológiai problémát változó. Pl. van aki lelkiismeret furdalás nélkül öl, és van akinek akkor sem megy, ha muszáj.

Akkor inkább kérdés mert tényleg érdekel a hozzád hasonlók személyisége: te ezt a szeretői viszont optimálisnak tartod? Nincs lelkiismeret-furdalásod azért, mert hazudsz valakinek, akivel elvileg törődsz? Nem valami elvont erkölcs érdekel, hanem a TE véleményed erről.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.05. 11:09:24

@Joaquin: Sorry, de nem vagyok pszichopata. Se szociopata. Nagyon irritál, ha valaki a gyilkosságot a hűtlenséggel hozza egy platformra, persze, most azt fogod mondani, hogy nem ezt tetted.

Nem okoz, mert nem hazudok, ui. ezen a fázison már túlvagyok. Eleve úgy mentem bele, hogy felajánlottam a nyitott házasságot, amit ő nem akart. Próbáltam rávenni a változásra, nem akarta. Kényszermegoldás volt, aztán rá is jött, amitől megkönnyebbültem. Most már rég nincs köztünk semmi, és hazudnom sem kell, külön utakon járunk, csak egy lakásban élünk. De ez az én spéci esetem.

Franci123 2013.01.05. 11:10:52

@Immacoolata: Én szeretek együtt élni :), amire én gondolok az olyasmi, hogy pl. én soha nem voltam titkos szerető, hanem büszke volt a pasim rám, és bármilyen haveros buli volt, felhívott, hogy menjek oda, bulizzunk együtt, stb. Míg, amikor felség voltam, ill. most is megkaptam, hogy maradjak otthon a gyerekekkel, úgyis unalmas lenne:) Pedig a mostani párom a barátom volt előtte, és egy csomószor buliztunk együtt. Most meg úgy érzi, hogy viselkednie kell előttem:) Így nem lehet leírni, de sokkal több feszkó van a pasikban a felségükkel, élettársukkal szemben, mint a szeretővel. Volt olyan kapcsolatom, hogy úgy alakult, h a feleséggel közös társaságba kerültem, és nem ismertem a pasimra. Az a pasi nekem nem is kellett volna.Nem volt bunkó vagy ilyesmi a feleségével, csak más volt.

Joaquin 2013.01.05. 11:13:21

@skarlát betű: "Kényszermegoldás volt, aztán rá is jött, amitől megkönnyebbültem."
Tehát te kényszernek tekinted? Te nem tehetsz róla úgy gondolod? A körülmények áldozata vagy?

Valóban nem hasonlítottam a gyilkossághoz, mindössze egy erősebb példa volt arra, hogy a fenti válaszod miért nem cáfolja a felvetésem (hát cáfolja részben, de akinek agya van, az érti miről beszélek...), majd igyekszem enyhébb példát keresni a kedvedért.

Franci123 2013.01.05. 11:19:30

@skarlát betű: Immacoolata-nak már leírtam, hogy nem az együttéléssel van problémám, hanem avval, hogy másképp kezelnek akkor, ha már feleség, vagy élettárs vagy.Sok nős pasi barátom van/ nem szeretőm :) / és mindegyik másképp viselkedik, ha ott az asszony.valahogy komolyabbak, vagy mi :)Ezt próbálom a pasimnak mondani, hogy barátok is vagyunk, lazuljon olyanra, mint mielőtt összejöttünk, nekem az kell, hogy élvezzük egymástársaságát, de egy együtt élős kapcsolatban már az kerül előtérbe, hogy mennyi a rezsi, mi van a gyerekekkel, mi van a munkahelyen. Ezek is fontos dolgok, de az hogy felhívjon random módon, h itt vagyok a munkhelyed előtt gyere kávézni 5 percre, vagy szökj meg a munkából ebédeljünk együtt... Ezek az évek alatt elsikkadnak, mert otthon úgyis együtt eszünk:)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.05. 11:31:26

@Joaquin: Kényszermegoldás, mert én legszívesebben rég elváltam volna, csak nem tehetem (betegség). A neveltetésem áldozata vagyok inkább, mert ahelyett, hogy otthagytam volna saját egzisztenica nélkül, mellette maradtam. Az ideális az esetünkben a szétválás lett volna, ez teljesen egyértelmű.
De sok esetben nincs így, mondom, ez az én példám.
Amúgy, ha bármit választhatnék, a nyitott házasságot választanám, még egy számomra nagyon fontos partnerrel is: inkább legyen meg a szabadsága a kalandozásra, minthogy bujkálnia kelljen előlem. Mivel kifejezetten a poligám jellegű pasik vonzanak, ahogy így megállapítottam az évek során, szerintem egy tisztán monogámmal úgyse lennék boldog. De azt azért részletesen nem akarnám tudni, hogy kivel mikor :) Ehhez nem ragaszkodom.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.05. 11:34:40

@Franci123: Azért én ismerek olyat, aki a nejével se viselkedik komolyan :) Mármint, tud mellette bulizni. De a többségre biztos igaz, amit mondasz. Nyilván más kontextus egy szerető vagy akár barátnő, akivel az ember nem él együtt, mint egy házastárs. És ugyan mitől hiányozna az, akivel folyton együtt van az ember? A vágy hiányérzet nélkül valahogy nem működik... Legalábbis nálam nem.

Franci123 2013.01.05. 11:40:54

@skarlát betű: Érdekes módon, én monogám vagyok. És ezt is elvárom a pasimtól. És amikor megcsaltak, igaz, nem könnyen, de szakítottam, mert, ha már valami miatt félrement, akkor nem működik valami, és felesleges pazarolni az időt.

Kékmacska 2013.01.05. 12:12:30

@Joaquin: Egyetertek Joaquinnal, bar ez tenyleg majdnem trollkodas..:( az a legfobb baj a szeretoskodessel, hogy valakinek mindig faj, torvenyszeruen. Az eletet nem egyedul eljuk, szeretoi kapcsolatra pedig nem tudunk epiteni. Sajnalom azokat, akik evekig bennemaradnak valami hasonloban, sajnos altalaban a nok az "aldozatok".

Sadist 2013.01.05. 12:26:40

"A nők gyakrabban és hosszabban szeretnek találkozni, és több áldozatot hajlandók meghozni annak érdekében, hogy a találkozások létrejöjjenek. Vagy tévednék?"

Szeretői kapcsolatban elképzelhető, mert ott a fizikai együttlét a lényeg. Egyéb esetben viszont a nők simán elvannak, ha csak telefonon, SMS-ben, emailben csacsoghatnak szívük választottjával, a férfiak sokkal inkább igénylik a személyes találkozót (nyilván, hisz GSM-en vagy TCP/IP-n keresztül nem lehet dugni).

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.05. 12:35:10

@Sadist: Hát ebben tévedsz :P Mármint nem abban, hogy lehet dugni személyes találkozó nélkül, hanem hogy a pasik jobban igénylik a szexet a szeretővel. Ha van otthon is szex, akkor nekik ez az igényük ott is teljesül, kényelmesebben. A nők sokkal kevésbé tudják otthon is élvezni a szexet. Amellett természetesen nem csak szexrandik vannak általában, és a közös kávé, ebéd is fontos - talán a nőknek fontosabb.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.05. 12:43:05

@Kékmacska: A legnagyobb baj a monogámiával, hogy az is sokaknak fáj :) Meg a válás, a szakítás, a folytonos újrakezdés, a satöbbi. Nincs tökéletes világ.

Kékmacska 2013.01.05. 12:47:57

@skarlát betű: De a monogamok nem hazugsagra epitik a kapcsolatot legalabb. Es van valasztasi lehetoseguk. Ez nekem kicsit olyan, mint a leli ertelemben vett paralimpia. Hatranybol indulva is kepes vagyok nyerni, nem? De azert megiscsak vagyom az egeszseges vilagba...

Sadist 2013.01.05. 12:52:31

@skarlát betű: "... hanem hogy a pasik jobban igénylik a szexet a szeretővel."

Ilyet nem állítottam sehol, ergo nem is tévedhetek :P
A férfiak a fizikai kapcsolatot igénylik jobban, elvégre fizikai lények vagyunk.
Ha otthon megkapja a szexet, akkor persze, hogy nem fogja törni magát még a szeretővel is.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.05. 12:56:00

@Kékmacska: Van poligám kapcsolat is, ami nem hazugságra épül, és rengeteg monogám, ami valójában ki nem mondott vágyakkal van tele, elfojtással és önkínzással.
Mitől lenne a monogámia egészségesebb?

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.05. 12:57:51

@Sadist: Tendenciájában talán, én ebben kivétel vagyok, a fizikai kapcsolatot legalább annyira igénylem, mint az átlag férfi, ha nem jobban :P

Kékmacska 2013.01.05. 13:02:05

@skarlát betű: Egy poligam barmikor lelephet. Egy monogam is, de nala legalabb van igeret, es onmegtartoztatas a masik erdekeben, ami figyelembe veszi a masik erzeseit.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.05. 13:04:19

@Kékmacska: A poligámok nem szoktak annyira lelépni a legális kapcsolatukból, mert teljesen jól elvannak azzal, hogy párhuzamosan több ember legyen az életükben, ellentétben a monogámokkal, akik inkább otthagyják az előzőt a következő miatt. Hát, lehet választani. Nekem a megbízható poligám sokkal szimpibb.

Kékmacska 2013.01.05. 13:14:20

@skarlát betű: Hogy lehetne egy hazugsagra epulo "legalis" kapcsolattal rendelkezo poligam megbizhato? Ez nem ellentmondas egy kicsit? Csak a tarsanak hazudik, a szeretojenek nem? Azzal nincs bajom, ha valaki ugy poligam, ha ezt az osszes szeretojenek vallalja, es nincs egyuttelos kapcsolata. De van ilyen?

Joaquin 2013.01.05. 13:14:56

@skarlát betű: Egy kicsit még kérdeznék mert kíváncsi természetű vagyok. Tehát:
A házasságtörésed előtt is így gondolkodtál és hozzámentél valakihez úgy, hogy tudtad, meg fogod csalni és ezt neki nem mondtad el (gondolom), vagy a kényszerű félrelépés után "jöttél rá", hogy te amúgy poligám vagy? Első szerelmedhez mentél hozzá, hogy nem volt lehetőséged megtudni ezt magadról?

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.05. 13:55:54

@Kékmacska: A megbízhatóság azt jelenti, hogy számíthatsz rá, ő melletted marad, akármi van. Akkor is, ha van más nője/pasija. Akkor is, ha már nem kíván. (Persze, ha ebben az esetben te nem akarsz mellette maradni, az a te döntésed.) A monogám sokkal gyorsabban fog dobbantani, ha szerelmes lesz, a poligám akkor is képes kitartani. Nekem ez a megbízható ember, akire lehet építeni.
És persze van olyan, akiről keresztbe-kasul tudni lehet, hogy több partnere van, mondjuk, lehet, nem mindenkinek mondja meg explicite, mert nem mindenki viseli el a biztos tudást.

@Joaquin: Valóban az első pasimhoz mentem hozzá, és fogalmam se volt, hogy miket fogok gondolni később. Már a házasság első évében komolyan megkísértett egy másik pasi, de akkor ellenálltam, azt gondolván, hogy nem tehetem meg F-fel... Most már úgy gondolom, jobb lett volna az elején megtenni, sok nyűglődést megspórolhattam volna magunknak. Több, mint 10 évig egymás után jöttek a másokba való beleesések, és nem történt semmi.
A megfelelő pasi mellett egyébként lehetnék monogám, szerintem, de ez már aligha fog kiderülni.

Tylia cordata 2013.01.05. 14:50:57

@like.no.other: @Joaquin: Remélem a birósági itélet máglyahalál lesz mindenki fejére, aki meg meri "csalni" tőle eltávolodott és az alábbi jellemzők legalább egyikével rendelkező házastársát: krónikus beteg / imptens / AIDS-es / mással dugó / homoszexuális / önző / aljas / narcisztikus / a háztartás összes terhét a másik félre háritó / kocsmázó / drogos/ durva / őt már nem szerető, sőt utáló (- nem kivánt törlendő -) házastársát egy másik emberrel.

Ezáltal, ugyebár "hútlenné" válik az illető, azaz, "rosszabb lesz a gyilkosnál is" csupán azért, mert megszeret egy másik embert és képes lesz a kezét megfogva sétálni vele és már ettől boldognak érzik magukat - pedig legalább egyikül megházasodott már egyszer, régen.

Sőt, telefonon is"csicsereg" vele, csak, hogy hallja a hangját (ahh... a szemérmetlen) és még csókoloznak is, és boldogan gondolnak egymásra, és ami a "bűnök bűne": még szeretkezésre is vetemednek! (Pihhha, micsoda erkölcsi fertő! Mint a francia regényekben...)

Remélem, az elvetemedett hűtlenek blogjának tanulmányozása után kegyetlenül kiirtjátok a hűtleneket a társadalomból és a férfiak azon kisebbségét, aki még nem volt hűtlen - anti-tesztoszteronnal kezelitek, hogy ne legyenek nők iránt szemérmetlen gondolataik és a szűzen férjhez ment tisztességes asszonyokra erényövet kovácsoltok, amihez kulcsa csak a férjnek lehet.

Továbbá, az Alaptörvénybe iktatjátok az Uj Inkviziciós Tanács létrehozását! (:-

Már kezdődik is a sötét jóslatokkal való fenyegetőzés (öngyilkosság, elme elborulása) - hadd reszkessenek azok a gaz hűtlenek, akik még büszkék is magukra.

Naivan blőd nézetek ezek, távol állnak a valós élettől, ráadásul unalmasak is. De azért csak folytassátok, amig kedvetek tartja! Az Internet szabad.

HoldViola · http://fiamma.blog.hu/ 2013.01.05. 15:46:36

Hát erről én is tudnék jó sokat mesélni:( Én is megkaptam a fejemhez a szakításkor, hogy "mert az elején megbeszéltük, hogy nincs elvárás, és én ezt a megállapodást megszegtem ezer soron". Már eleve a kiindulási alap nem volt igaz, mert az egyetlen dolog, amiben nem tudtam következetes lenni, hogy megigértem, hogy miattam nem kell neki sosem útkereszteződésben állni. Aztán viszont következett 3,5 olyan év, aminek a történéseinek köszönhetően ezt az igéretemet valóban megszegtem. Viszont mikor eljutottam erre a pontra, azért a felelősséget és a lehetséges következményeket tudatosan vállaltam előtte is. Csakhogy a "nincs elvárás" alatt az úriember azt értette, hogy lehetőleg semmit de semmit ne várhatok; ha valamit néha sérelemként megfogalmazni próbáltam, olyan botrány lett belőle, hogy az élettől is elment a kedvem:( A "nincs elvárás" mentén számolatlanszor hagyott lógni, tartott bizonytalanságban. Elejében még jelzett, ha beteg, de ne aggódjak, aztán már persze eszébe sem volt, a szokásosnál hosszabb csendből tudtam, hogy valami baj lehet, kérdeztem rá levélben és derült ki a dolog. Elejében még felhívott szenteste is, aztán az évek múlásával már teljes két hétre eltűnt ilyenkor... Sokszor csak éjszaka tudtunk találkozni túlórája után. Ilyenkor mindig megkértem, hogy jelezzen, ha ne várjam, mert akkor lefekszem. Nem egyszer megtörtént, hogy ígérete ellenére nem jelzett, de nem is ért ide, én meg ettem a kefét hajnalig, és persze telebőgtem a párnám. És ha most kérdezné valaki, azt mondanám, hogy ezekkel kúrta el nekem az egészet, mert csak egy egész kicsi odafigyelés elég lett volna részéről, hogy az én komfortérzetem jobb legyen, hogy ne érezzem olyan végtelenül kiszolgáltatva magam. Mert hogy a kamrából is csak addig tudjuk kihordani a cuccot, amíg van utánpótlás; ha kifosztjuk a kamrát, de be sosem rakunk semmit, egy idő után kiürül.

Szóval én túl egy ilyen kapcsolaton, annak független résztvevőjeként azt tudom javasolni a szeretőzésre ráálló, főként nős férfiaknak, hogy ha nem képesek elfogadni, hogy egy szeretői kapcsolat igenis vállalás és igenis felelősség, akkor inkább tényleg keressenek olyat, akinek az egyetlen "elvárása" az a pár ezer forint:(

Pearl77 2013.01.05. 16:29:36

@HoldViola: pont ezért írtam le én is, most már több hozzászólásomban, amit Te tapasztaltál, annak a tagadására, hogy nem kérhetsz semmit a nős szeretődtől. Ha velem nem tudja megbeszélni és egymással nem tudtuk volna elfogadtatni az igényeinket, akkor szakítunk. Amit leírtál az borzalmas lehetett,hogy nem szól, Te ébren maradtál, mert vártad. Miért engedted meg sokadszorra is? Mind a kettőtök személye fontos kell legyen, nemcsak az egyiké!

HoldViola · http://fiamma.blog.hu/ 2013.01.05. 16:44:22

@HoldViola: Amit még elfelejtettem: a találkozások szervezésére nem volt befolyásom. Elejében még előfordult, hogy mondjuk már hételején kilátásba helyezett egy csüt. vagy péntek esti találkozót, aztán már leszokott erről is. Helyette az lett a jellemző, hogy a lehetséges találkozó előtt pár órával jelzett, hogy na most akkor tudnánk találkozni egy kicsit. Ha nagy ritkán én megfogalmaztam, hogy jó lenne már találkozni, mert hiányzik már nagyon (levélben napi kapcsolat volt általában, de két-háron hét után már nyűgös voltam így is), akkor megkaptam, hogy "érzelmi zsarolom" és "még tőled is ezt kell hallgatnom?!", ami utóbbival persze elhallgattatott mindig. Pedig szerintem éppen ez az utóbbi az érzelmi zsarolás. Cirkusz nem volt sosem, nem hisztiztem, szépen csendben megfogalmaztam a kérést, hogy most már nagyon kezd hiányozni, nem tudná-e megoldani valahogyan, hogy tudjunk találkozni már. Egy-egy ilyen jelzés után még általában két-három hetet kellett várni a "megfelelő alkalomra", amikor persze ugrottam csinálva magamból lábtörlőt.

Szemekbe zárt titkok 2013.01.05. 16:50:34

@HoldViola: Sok ilyen kapcsola van, nem csak házas/független viszonylatban, és nem csak a szeretői lét területén.
Amiről írsz, az egyszerűen arról szól, Te szeretted, Ő meg nem.
Szerintem nincs olyan ember, aki ne élte volna át az érzést, amit Te pl. azon az éjszakán, csak a körülmények legfeljebb mások voltak, de hogy "Várom. És Ő nem jön. ", ez mindenkinek ismerős....
Fogadd el, hogy nem szeretett téged, vagy kevésbé szeretett, mint Te Őt.
Semmi köze a dolognak a szeretőzéshez. Lehettél volna 17 éves kamasz is, amikor ez megtörténik veled.

HoldViola · http://fiamma.blog.hu/ 2013.01.05. 16:50:50

@Pearl77: Miért??? Na miért? :( Mert rajongásig szerettem őt és nem eléggé magamat.
Egyébként nem az volt a legborzalmasabb, hanem amikor eltűnt mindenhonnan és nem tudtam, hogy mi történt. Nem volt elérhető msn-en (amit egyébként meló alatt mindig bekapcsolva tartott), nem hívott és nem üzent, csak eltűnt napokra szó nékül. Én pedig találjam ki, hogy beteg, más gond van, vagy szimplán szarik rám. Na ezen kattogni volt szar és hát a biztonságérzetemnek nem is tett jót. Ő már nincs, de én még mindig iszom a levét.

Szemekbe zárt titkok 2013.01.05. 16:55:50

@Immacoolata: Örülök, hogy nem vagyok egyedül az elvárásaimmal.:) És megtaláltad már, aki ennek megfelel?

HoldViola · http://fiamma.blog.hu/ 2013.01.05. 17:03:26

@Szemekbe zárt titkok: Szerintem ehhez nem "kell" szeretni a másikat. Némi empáia és a másik ember iránti tisztelet...

Egyébként igen, ez bárkivel megtörténhet, csakhogy mondjuk egy legális kapcsoaltban megteheted, hogy rácsörögsz a másikra, mi van, nincs-e baja; a házas szeretődet nem hívhatod fel. Ezért "kell" neki gondolni erre. Belegondolni abba, hogy mit érezhet a másik, aki nem tudja, él-e, hal-e a kedvese, viszont nem érdeklődhet.

Pearl77 2013.01.05. 17:07:14

@HoldViola: Ez nincsen nálunk - de sokat még nem mondhatok én sem, október óta tart.A találkozót egyeztetjük, látja a google naptáramat, mikor mi a dolgom. Egymáshoz igazítjuk. Jövő héten szeretett volna jönni,de 2 vizsgám és egy szakdoga konzultációm lesz a munkahelyi és az itthoni munkámon kívül. Meglepődött, de azonnal elfogadta, hogy nem akarok fejre állni az idővel. Az ünnepek körüli "kapcsolattartási problémánk megbeszélése óta viszont minden rendben megy. Jön az üzenet, illetve reggelente beszélünk,ha beért a munkahelyére. Szerencsére mind a kettőnk érdeklődik, mi van a másikkal. Ő jelez, azaz hétvégén ír e-mailt,sms-t, arra válaszolok, hét közben megcsörget és hívom az irodai telefonszámát. 20-30 percet tudunk beszélni, mielőtt megkezdődik a munkaideje. Ha valamelyikőnk nem ér rá, akkor megbeszéljük előtte és nem keres a következő napig. Ritkán, de előfordult,viszont meg volt beszélve előre. Teljesen megértelek,hogy megemlítetted neki. Gondolom a neje is ilyesmikért akadhatott ki,hogy nem mondta meg mikor mire számíthat vele kapcsolatban és azt hitte majd egy szerető azt tesz,ami neki jó. Azért illett volna legalább arra figyelnie,hogy Neked aludnod kell ahhoz,hogy másnap munkába álljál, nem bizonytalanságban hagyni. Tudom könnyű mondani, de kiraktam volna a szűrét csenden kb. a harmadik ilyen húzás után,ha nem beszéli meg miért tette. Tudod,ahogy normálishangon kérted, miért nem szólt, normális hangon kellett volna neki egy-két alkalommal elutasítani a jövetelét,hogy most Te nem érsz rá. Ha felháborodik, akkor sem felvenni a kesztyűt.Erre mondják,hogy "elvált volna a szar a májától" - kiderült volna hogy képes-e változtatni a szokásán viselkedésén érted.

Szemekbe zárt titkok 2013.01.05. 17:16:58

@HoldViola: Értem, amit mondasz, és abban igazad van, hogy empátia, meg tisztelet.. De ne felejtsd el, lehet, hogy az élet más területén (munkahely, család, barátok), más emberekkel szemben megvolt benne az empátia és a tisztelet.
A ti kapcsolatotok azonban szerelemről kellett volna szóljon.
Ha így viselkedett ahogy leírtad, akkor nem érdekelte túlságosan, hogy mit érzel. Kényelmes lett volna neki, ha te ugyanúgy éled a világodat ahogy ő, és néha egy-egy sex elejéij felugorhat hozzád.
Kész. Slussz. "Szerelemről szó sem volt."

Pearl77 2013.01.05. 17:21:50

@HoldViola: A soraidat olvasva szerencsésnek érzem magam. Meg tudtuk beszélni,hogy igényem van rá, ha lehetséges naponta tudjam mi van vele. Ő dönti el,milyen módon jelez, még a kb. időpontot is egyeztettük. Azt is sikerült elrendeznem,hogy van egy megbízható ismerősöm,aki ha valami baj van bármelyikőnkkel,rajta keresztültudunk üzenni egymásnak és nem borul a családi békéje a beteg neje mellett. Ezeket mind elfogadta, és együtt finomítottuk az ő lehetőségeihez, megbeszélve a minél biztonságosabb módját. Egyáltalán nem zárkózott el, szimpatikus neki a kért személy. Azóta lehet érezni rajta,hogy nyugodtabb, és örömmel beszélgetünk,illetve az e-mailek is vidámak. Éljük a magunk kis életét és várjuk a vizsgáim végét,ami durván bő 10 nap.
Amit előttem leírtak,az én véleményem is az,Te szeretted őt, ő kétlem,ha ezt megtette Veled. Ő szabad akart lenni,de a Te szabadságod nem volt biztosítva.

HoldViola · http://fiamma.blog.hu/ 2013.01.05. 17:48:37

@Pearl77: Azzal én sosem törődtem, hogy "aludnom kell", egyszerűen nincs rosszabb a bizonytalanságnál. Várni bizonytalanul kiba* frusztráló tud lenni számomra, csak ezért kértem mindig, hogy jelezzen, ha mégsem jön, ha baj van. Ezt egyszer tette meg, még az első évben, akkor is az utolsó pillanatban, amikor én már a vacsorát húztam ki a sütőből.

De hogy mondjak cifrábbat is: nagyon szerettem volna elmenni egy koncertre, ahová el is hívott engem, mondván, hogy úgyis sötét lesz, sokan lesznek, a kutya nem törődik majd velünk. Úgy volt, hogy ott lesznek a barátai is, de no para, végülis lehetek egy ismerőse, akivel ott összefut. Vonatkodtam, de meggyőzött engem, hogy tényleg semmi gáz, vegyem meg a jegyet nyugodtan. Ő már jóval korábban kiment másik koncert miatt, és megbeszéltük, hogy megcsörget, ha indulhatok. Arról elfelejtkeztünk, hogy buszok a koncerthelyszínre csak fél óránként mennek; én előbb kapcsoltam, és az utolsó busszal elindultam. Éppen leszáltam a buszról, amikor csörgött a teló, hogy sorry, de ő mégsem marad, mert szarrá ázott az esőben, és fázik; már haza is indult, együtt a barátaival. Elmondtam, hogy én most értem ki, mert el kellett jönnöm az utolsó busszal, egyedül az éjszakában pedig nem merek maradni (már este 10-múlt), viszont akkor kárba veszik a többezres jegyem. Felvetettem, hogy öltözzön át és jöjjön vissza, vagy legalább tegye meg értem, hogy visszajön és bevisz a városba; amire közölte, hogy azt már nem lehet, mert az imént már lejelentkezett otthon, hogy mindjárt érkezik haza. Ezen a ponton eltört a mácses persze, eléggé meg voltam ijedve és nem tudtam kezelni az egész helyzetet, amitől persze jól beidegesedett. Vissza persze nem jött, de megigértette velem, hogy dobok egy üzit, amikor hazaérkezek. Taxira nem volt pénzem, a buszra sokat kellett volna várni még, így azzal az elkeseredett indulattal vágtam neki a hazaútnak gyalog a szakadó esőben az erdő alatt és értem vissza a városba úgy éjjel egy körül. Akkor sms-t már nem mertem írni, hanem másnap reggel - először a kapcsolatunk kezdete óta, túl két éven - kapott tőlem egy levelet, amiben megírtam, hogy mlyen rosszul esett nekem ez az eljárás. Akkor felhívott, leordította a fejem, hogy takarodjak az életéből, mert erre neki nincs szüksége, van elég baja nélkülem. Próbáltam elmagyarázni, hogy ő hívott el engem, és bár megbeszéltük, hogy hív, ha indulhatok, de muszáj volt kimennem az utolsó busszal, így nyilván az én felelősségem is, hogy a hívása előtt m,égis kimentem, de gondatlanul járt el, mikor úgy indult haza, hogy még nem tudja, mi van velem, és hogy előbb telefonált haza, még mielőtt elrendez engem. De nem hallgatott meg sem, csak ordított velem, azért is ráadásnak, mert nem küldtem üzenetet, hogy hazaértem és neki idegeskednie kellett miattam. Ekkor megint csak próbáltam elmondani, hogy máskor meg éppen az volt a baj, hogy írtam, ezért nem mertem már, de nem fogadta el. Akkor szakítottunk először (csak utána pár hét múlva jelentkezett mégis, mert kellett a szakmai segítségem egy dologban, én pedig persze ugrottam).

Szóval szerintem jól csinálod, hogy ésszel csinálod, ne hagyd magad dróton rángatni, mert nagyon meg lehet szívni vele:(

Ti itt mindannyian nyilván azt gondoljátok, micsoda hülye voltam, és talán igazatok is van; eléggé elszúrtam magamnak ezt az egészet, meg neki is az "elvárásaimmal":(

HoldViola · http://fiamma.blog.hu/ 2013.01.05. 17:52:29

@Szemekbe zárt titkok: Hát ettől kicsit többre kellettem:) Szakácsnője, jogásza, sofőrje, autókölcsönzője, titkárnője, biszex barátnője, ápolónője, masszőre, árúbeszerzője is voltam sokszor:)

:(

Kékmacska 2013.01.05. 17:57:06

@skarlát betű: Szamithatsz ra: nezd meg a fenti es az alabbi sztorikat. Unnepek alatt egyedul (vagy massal, de vele semmikepp), nem hivhatod fel barmikor ( igy ha netan bajban vagy, akkor sem) - huen a cimhez ez nem a netto kihasznalasrol, "elvarasmentessegrol", igenyek feladasarol szol? Az a fajta poligam, akirol irsz, ritka, mint a feher hollo, hanyat lattal mar? A szavaid alapjan huseges akkor is, ha nem szerelmes. (ha jol ertem.) ez mitol nem onamitas??

Szemekbe zárt titkok 2013.01.05. 18:00:28

@HoldViola: A férfi, akiről írsz átlépett a lelkeden. Zárd le magadban ezt a történetet, de ne feledd el soha, ami történt.
Mindenki megtalálja előbb-utóbb a neki megfelelő partnert, társat, ha keresi. Ismeretlenül is szeretettel szorítok Neked!

Pearl77 2013.01.05. 18:04:43

@HoldViola: Nem gondolom azt,hogy hülye voltál -azt gondolom,hogy szerelmes, de sajnos egyoldalúan. Párom szeret, ebből is érzem, hogy ezt meg akarta oldani velem,és ami nagyon fontos, nem esett nehezére bocsánatot kérni, amiért az ünnepek alatt nem tartotta be amit ígért,illetve nem jelzett, miért nem volt rá módja. Jól esett. Azt éreztem, fontos vagyok neki. Csendben meg lehet ezt oldani,nekünk sikerült.

HoldViola · http://fiamma.blog.hu/ 2013.01.05. 18:06:35

@Pearl77: Hát azért legyél óvatos, mert elég könnyen át lehet ezzel esni a ló túloldalára. A napi kapcsolattartás is lehet terhes egy idő után és érezheti a másik fél béklyónak. Mi olykor három-négy napig nem beszéltünk, ami szünet egyébként nekem is is szükséges volt annak érdekében, hogy "erősítsem" magam és azért, hogy ő szabadnak érezze magát. Éppen ezért esett talán olyan rosszul ez a sok húzás. Mert mindig hagytam választást. Mindig volt választása, de a legritkább esetben választott olyan megoldást, ami rám is tekintettel van.

Sárga Lepke (törölt) 2013.01.05. 18:11:22

@Kékmacska: azok a férfiak akikről a lányok írtak érzéketlen barmok... sokszor csak láb és faroktörlőnek használták őket... más sztorik is vannak, szeret-ő-sek... ahol a férfi is szeret és nem csak a nő szeretik őt... azok a történetek teljesen másmilyenek, megalázás mentesek... de a gyomrod úgyse bírná :) mert gőzöd nincs, hogy milyen egy szeretői kapcsolat

HoldViola · http://fiamma.blog.hu/ 2013.01.05. 18:15:34

@Pearl77: Tudod, én a mai napig is biztos vagyok benne, hogy szeretett engem, mert mikor együtt voltunk, akkor minden rezdülésén éreztem. Csakhogy ő a két éves akaratos gyerek módján kezelte ezt a kapcsolatot és a kondfliktusokat is a két éves toporzékolásával "kezelte". Ahogyan a szakításunkat is. Ezért van, hogy nem tudok haragudni rá, csak egyszerűen sajnálom őt és az egészet, amit csinált belőle azzal, hogy nem bírt felnőni.

@Szemekbe zárt titkok: Hát látod ebben biztos vagyok, hogy nem fogom sosem elfelejteni, bár legalább már tudok úgy beszélni róla, mint elmúlt dologról, mások okulására.

Pearl77 2013.01.05. 18:18:31

@HoldViola: ez a napi kapcsolat tartás azóta van,amióta MRI-re kísértem a Városmajor utcába. Megúszott egy műtétet.Ha teher neki valami,azt meg szokta mondani. Semmit nem erőltetünk egymásra és mind a ketten elmondjuk, ha valami nem tetszik a másik fél részéről. Még mielőtt belevágtunk kikötötte,hogy nem fog elválni és ha kiderül rólunk valami is,azt megoldja. Én nem szeretnék már egy pasit sem körülugrálni, ezt meg ő érti meg. Amit tudunk egyeztetni randit, az általában meg is valósul. Ha mégsem, azonnal jön sms vagy e-mail, hogy nem tud jönni. Volt ilyen is már. Visszaírtam,hogy semmi gond, köszönöm a jelzést. Egy városban dolgozunk, de nem egy városban lakunk. A hazajutás nem egyszerű neki.

HoldViola · http://fiamma.blog.hu/ 2013.01.05. 18:21:35

@Kékmacska: Ne haragudj, igazán nem közötködni szerenték, de elmagyaráznád nekem, hogy miért jó nekem az, ha a pasim a kedvemért kényszerűen "önmegtartóztat"?

Kékmacska 2013.01.05. 18:23:00

@HoldViola: Ha kenyszeruen onmegtartoztat, az nem jo. Neked jo az, ha masokkal is van Veled egyidoben? Te igy vagy boldog?

Kékmacska 2013.01.05. 18:26:32

@Sárga Lepke: Hoho, dehogynincs. Voltam szereto en is, meg szerelmes is abban a kapcsolatban. Sosem csinalnam meg egyszer, pedig nem volt rossz, amikor epp jo volt. Es nem lattam meg boldog szeretot. A legmaganyosabb emberek egyike a szereto. Onkent vallalja a masodik szerepet...

HoldViola · http://fiamma.blog.hu/ 2013.01.05. 18:32:39

@Kékmacska: Egyidőben nem lesz szerintem sosem;) Komolyra fordítva akkor leszek boldog, ha önmagam tudok lenni és azt látom, hogy ő is önmaga tud lenni velem. Ha ehhez neki időnként mással is kell dugni, inkább csinálja, mint hogy kényszerűen önmegtartóztasson. Nyilván az az ideális, ha valaki született monogám, mint én mondjuk, de nem mindenki az és aki nem az, arra ezt ráerőltetni nem szabad, mert boldogtalan lesz. Én nem akarom, hogy a pasim velem boldogtalan legyen.

Kékmacska 2013.01.05. 18:45:27

@HoldViola: Ha massal "dug", az meg elmegy. Es ha mast -is- szeret? Ha mastol szuletik (A kapcsolatotokkal egyidoben) gyereke? Aki mellett ebred nap, mint nap? ( a baratnommel megtortent...)

Kékmacska 2013.01.05. 18:46:47

Amugy szerintem ha valaki tenyleg szerelmes, az monogam. Ha nem monogam, nem szerelmes.:) nekem pedig a szerelem kell, de elfogadom, ha mas beeri kevesebbel.:)

HoldViola · http://fiamma.blog.hu/ 2013.01.05. 18:55:48

@Kékmacska: nyilván nem egy kategóriáról beszélünk, de én először arra kérdeztem vissza, amikor te az ömegnmegtartóztatást emlegetted, aztán azt kérdezted tőlem, hogy mi van, ha egyidőben mással is van. Nálam a hűtlenség a hazugsággal/átveréssel azonos; ennek mentén már tudhatod, mit gondolok az utolsóról, amit kérdeztél. Ez már az átverés kategória, ami nyilván nem elfogadható számomra sem.

Kékmacska 2013.01.05. 18:57:57

@HoldViola: Akkor en sem ertlek. A hutlensegben mindig atvernek valakit. Ha nem Teged, akkor a masik partnert. (azt a poligamiat, ahol senki nem ver at senkit meg el tudnam fogadni, de olyat meg nem lattam.)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.05. 19:14:57

@Kékmacska: Nekem az a kiváltságos helyzet jutott, hogy ünnepek alatt is elérhető sz, és mindenben számíthatod rá. Mindenben, tényleg. Persze tudom, h ez nagyon ritka helyzet, és nagyon szerencsés is vagyok miatta.

@HoldViola: Mindig vigyáztam arra, hogy ne legyek túl sok, van, akinek a napi kapcsolattartás terhes, arra nyilván nem szabad ráerőltetni, meg nem is lesz lehetséges, de egy igazi szeretői kapcsolatba ez teljesen belefér. Szerencsére vannak pasik, akik így működnek. És nem tűnnek el magyarázat nélkül. Mivel már volt részem az ellenkezőjében, baromira tudom értékelni.

Tudok olyan kapcsolatokról, amelyekben gyakorlatilag csak a pasi keresheti a nőt, amikor neki kedve tartja, na ez az a kategória, ami számomra nem működne. Az, akinek nem vagyok elég fontos, hogy az élete részévé tegyen, nem is érdemes arra, hogy az életem részévé váljon. Voltam már én is ostobán, drogos módjára beleesve valakibe, úgyhogy azt is ismerem, de szerencsére nagyobb sérülések nélkül túléltem. Gyilkos egy dolog.

Hisztis kisfiú meg itthon is van kettő, szeretőnek tuti nem kell :P

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.05. 19:18:13

@Kékmacska: Lehet egyszerre több emberbe is szerelmesnek lenni, nekem már sikerült. 3-ba is voltam párhuzamosan :P
Nem tudom, hogy csináltam, de hát én ilyen vagyok, még ez is megy.
Nem izgat, hogy ki mit gondol arról, valójában szerelmes vagyok-e, szvsz ezt egyedül én tudom, és senki más.

Őszinte poligám: tudod, az a baj, hogy a poligámok hiába próbálkoznak legtöbbször az őszinteséggel, ráfaragnak. Vagyis azzal őszinték, akivel lehet. Aki meg azt szereti, ha becsapják, és rózsaszínre festik neki az eget, azt becsapják. Az őszinteséget is ki kell érdemelni.

HoldViola · http://fiamma.blog.hu/ 2013.01.05. 19:21:39

@Kékmacska: Mit nem értesz?? Leírtam, hogy nálam hol van az a határ, amit ha átlép a partnerem, akkor már "hűtlen" hozzám szerintem. Nem értem a problémádat.
Egyébként nem értünk egyet abban sem, amit a szelermről írtál és abban sem, hogy "ha nem engem, akkor a másik partnert" - mert nem feltétlen. De ez itt már offtopik szerintem.

Kékmacska 2013.01.05. 19:21:55

@skarlát betű: Ja, hogy ok ne faragjanak ra, inkabb rafarag mas.:) es meg nincs is hanyingere tole... na ezert maradok ki en ebbol a korbol... Letezik olyan hely a vilagon, es olyan kapcsolatok is, ahol ez a rafaragas nem jatszik szerepet.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.05. 19:22:48

@Kékmacska: Nem vagyok magányos szeretőként. Te valami magába forduló, otthon gubbasztó embert képzelsz el szeretőként, pedig a legtöbben családosak, és folyamatosan tele vannak feladatokkal, stb
Mi az, hogy második? A szerető más, mint a feleség, feleség is vagyok, vagyis inkább voltam, és hidd el nekem, sokszor éreztem magam baromira magányosnak F mellett. Mióta mások is beléptek az életembe, sokkal inkább úgy érzem, hogy tartozom valahová.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.05. 19:24:58

@Kékmacska: Persze, de ez a blog nem azokról a kapcsolatokról szól. :P
A hányingert sose értettem. Nekem az intoleranciától van pl hányingerem :)

Kékmacska 2013.01.05. 19:26:43

@skarlát betű: Ertem.:) az az igazsag, hogy most picit beleuntam a vitatkozasba, ugyhogy megyek dolgomra. Azert jo volt, koszi az elmenyt!:) tenyleg!:)

Kékmacska 2013.01.05. 19:27:41

@skarlát betű: Olvass feljebb is picit.:) na tenyleg elbucsuztam!:)

HoldViola · http://fiamma.blog.hu/ 2013.01.05. 19:46:13

@Kékmacska: Szerintem azzal viszed félre a dolgot éppen, amit írtál, hogy aki szerelmes, az ettől majd mongám lesz. Mert bizony lehet olyan, hogy valaki poligám beállítottságú és az is marad annak ellenére, hogy közben találkozik olyannal, akivel az életét le tudja/szeretné élni. A kérdés az, hogy ez előtt a valaki előtt tudja-e olyan szinten vállalni önmagát, hogy ne színleljen monogámiát a megtartása érdekében. Mert szerintem sok baj abból van, amikor emberek valakinek annyira meg akarnak felelni, annyira ragaszkodnak egy bizonyos személyhez, hogy közben feladják a saját személyiségüket annyira, ami már túlmutat az egészséges kölcsönös alkalmazkodáson. Ami a ráfaragást illeti, szerintem egy ilyen megfelelni akarós kapcsolatban leginkább az farag rá, aki a másik megtartása érdekében monogámiát színlel, vagy aki elfogadónak mutatja magát a poligám kicsapongásait illetően annak ellenére, hogy ténylegesen fájdalmat okoz számára. Azt én már kevésbbé tudom sajnálni, aki monogámiát vár el egy olyan valakitől, akiről tudja, hogy eredendően nem az. Mert ezzel magának provokálja ki, hogy hazudni fognak neki, hisz a poligám úgysem fogja bírni sokáig úgy, hogy közben ne nyomorodjon bele a lelke. Ezt az egészet leginkább az oldaná meg, ha az emberek tudatosabbak lennének a párválasztásban, ha nem rózsaszín ködös mámorban házasodnának, hanem a másik személyiségének tényleges ismeretében és nem erőltetnének a szerelmtől megrészegülve olyan kapcsolatot, ami hosszútávon nem lesz működőképes, annyira nincs közös nevező. Szerintem.

OakTree 2013.01.05. 20:16:41

@HoldViola:
Ezzel az utolsó betűig egyetértek :))))
Kitartó, tudatos keresés, és nagyon nagy szerencse kell ahhot, hogy sikerüljön is.

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2013.01.05. 21:04:29

@Immacoolata: Szingli harmincas vagyok. :-)
De valószínűleg az a típus akiről a komment elején írtál, nálam egyszerűen jobban működik ez a felállás.

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2013.01.05. 21:11:10

@like.no.other: Tökéletesen értem miről beszélsz.
És hidd el nem kötözködésként, de a te álláspontod szerintem nem azért tartozik ma is az elfogadott normák közé mert ez mindenkinek annyira tetszik, hanem mert a társadalom képmutató.
Nem ismerek olyan nős pasit aki nem csalta meg, vagy csalja jelenleg is a feleségét. És ez tény. Viszont lehet ezt is - mint mindet - okosan csinálni.
Nem muszáj hülyét csinálni a feleségből ahhoz hogy a szeretői kapcsolat működhessen. Sőt!
Én szóba sem állnék olyan pasival akinek ez lenne a célja.

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2013.01.05. 21:14:01

@skarlát betű: Igaz, de ők nagy valószínűséggel nem is lesznek szeretők. Én legalábbis nem hiszek az ellentétek vonzásában. Ha két ember ennyire különbözik ott nem hiszem hogy kialakulhat bármi.

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2013.01.05. 21:19:54

@Kékmacska: Rengeteg monogám kapcsolatot láttam ami hazugságokra épült.
És, nem mellesleg, a szeretői kapcsolatban nincs hazugság, éppen a lényeget nem látod. A szerető az aki tud a másik félről és nem fordítva. :-)

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2013.01.05. 21:24:08

@HoldViola: hát, ez a történet csúnyán hangzik. De lehet, hogy csak arról van szó: az ember viszi magával a bizonytalanságait, félelmeit, reményeit, megfelelni vágyását, meg az összes satöbbit a szeretői helyzetbe is. Kinek milyen a temperamentuma, olyanok lesznek a viszonyai is.

A kudarcokból azért akár tanulni is lehet. Például lassan-lassan közelebb kerül az ember ahhoz, hogy a partnerét olyannak lássa, amilyen ő valójában. Vagyis nem vetíted rá az összes reménységedet, mert nincs az az ember, aki azt cipelni tudná. És akkor a végén kiderülhet, hogy az a másik ember csapongó, aggályos, meggondolatlan, számító, vagy egyszerűen csak önző.

Ekkor máris a nullánál vagyunk, ahonnan el lehet kezdeni valamit.

Ezzel a felemelő hírrel szolgálhatok! :D

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2013.01.05. 21:27:31

@AdélAnita: azért mielőtt elájulunk a szeretői őszinteségtől, finoman libbenstük fel arról a fátylat, hogy egy ilyen viszonyban nagyon jellemző szokott lenni a színészkedés, megjátszás. Mert szeretőnek lenni, az tipikusan egy szerep.

Pont neked magyarázzam? :P

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2013.01.05. 21:28:12

@Sárga Lepke: Tökéletesen egyetértek veled.
Az itt olvasható sztorik többsége nem szeretői kapcsolatokat mutat be, hanem (bocs mindenkitől) ostobácska, "túlszerelmes", önmagukat feladó nők esetei nős pasikkal.
A szeretőség nem erről szól. Nagyon nem.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.05. 21:33:54

@AdélAnita: Itt olvasható sztorik többsége? Legfeljebb 2 sztorira láthattunk rá nagyjából, a többi teljesen homályban marad. A teljes feladás meg csak HoldViola esetére volt jellemző.
A szeretőség erről is szól, mert ilyen is van. Mindenkinek más, ahogy ő megéli.

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2013.01.05. 21:34:23

@kardhal77: Mi az hogy pont nekem?
Nem, nem kell magyarázni, szerető vagyok ez nem titok. Viszont nem hiszem hogy ez szerep lenne. Illetve éppen annyira az mint minden más az életben. De akkor szerep valaki gyerekének, vagy feleségének, vagy akár nagymamájának lenni is.

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2013.01.05. 21:37:11

@AdélAnita: azok is szerepek, valóban. De ha anyukádhoz mész látogatóba, mégsem sminkeled ki magadat.

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2013.01.05. 21:37:33

@skarlát betű: Lehet hogy félreérthetően fogalmaztam.
Szerintem a szerető kapcsolat - a nevében is benne van - két emberről szól. (OK, igazából háromról ezt tudjuk.)
De amiket a hozzászólók itt leírtak nagyon nem ilyenek.

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2013.01.05. 21:39:49

@kardhal77: Már hogy a fenébe ne sminkelném, ne viccelj. Tovább megyek, legutóbb a vörös rúzst viseltem. Pontosan "azt" a vörös rúzst, ha már ezek szerint ismered a történetet. :-)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.05. 21:42:43

@kardhal77: Hát, ez persze egyéni, de anyám előtt megjátszom magam, mióta rájöttem, hogy nem kíváncsi a valóságra. És nem fogadja el. A szeretőm előtt lehetek az, aki vagyok. Persze, mindig szerepelünk, de a valóságos énem, vagy az énem leglényege az a családom előtt mindig rejtve marad.

@AdélAnita: Ha a szeretői kapcsolatban két egyébként nem független fél van jelen, akkor minimum 4 emberről szól a dolog. Ha a megcsalt partnereknek is van szeretőjük, akkor meg még többről :P

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2013.01.05. 21:44:03

@AdélAnita: ajjaj, akkor ez neked mélyebbre húzódhatott...

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2013.01.05. 21:44:24

@skarlát betű: Igen, valóban lehet többszereplős is a történet. :-) De a lényeget azt hiszem értjük mindketten.

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2013.01.05. 21:47:46

@skarlát betű: ne csináld már, hogy ma este, a hatvanas izzó fényénél kell megvilágosodnom, mi szerint én vagyok az, aki idealizálja a szülőkkel való kapcsolatot?! Szegény anyám, most kellene olvasnia a blogot. :D

Pearl77 2013.01.05. 22:21:19

@kardhal77: Az mekkora szerep, ha valaki nem szereti a férjét és mégis mellette marad, mert az anyagi biztonságot nyújtja számára? Csak mert nem meri vállalni, hogy kilép abból a házasságból, amiben minden percben a sz@rt szórja a ventillátor szét nagy erőkkel? De ez neki kényelmesebb. Látok nem egy ilyet a környezetemben. Tudom, recesszió van, nem könnyű munkát találni, megélni, stb.
Mitől rosszabb az a nő vagy férfi, aki ez mellett félrelép, ahogy a blog is nevezi hűtlen? És ne sarkítsunk a nemekre - ha egy ember olyan házastárssal kell együtt maradjon, akiért felelősséget érez mert annak megromlott az egészsége, nem hagyja el, mindent ugyanúgy biztosít, mint eddig a másik fél számára, - de valóban beleszeret valakibe, amit Ti itt, meg másik bejegyzésben rendre lefikáztok, nem értem miért, bennünket buta hiszékeny szerelmesnek gondoló embereknek titulálva - miből gondoljátok, hogy értékesebbek vagytok ezáltal? Mondunk itt véleményt, nem tudunk mindent leírni, mi történik, hogyan történik, ha valaki bővebben ír róla, azonnal vak, buta, önmagát becsapó embernek állítják be a kellemetlenebb véleményt adók. Én azért megkérdezem, tuti, a Ti párkapcsolatotok rendben van? Mert el nem tudjátok képzelni, hogy van ebben is jó. Bizony a szex nem a házasságunkban megszokott módon zajlik szeretőként. Nem egy gyors numera, hogy na, legyen már túl rajta aztán én is alhatok... - lehet a Tietek nem ilyen, de sok ilyen van. Tudod, inkább egy olyan párkapcsolat, ahol igaz hetente egyszer tudunk együtt tölteni egy délutánból éjszakába nyúló néhány órát, de azt tartalmasan és nem csak a szexről szól. Az én esetemben legalábbis nem. Beszélgetünk irodalomról, zenéről, a közös hivatásunk újdonságairól és igen, tartalmasan hosszan szerelmeskedünk is. Egymásra figyelünk és a végén nem a fürdőszobába rohanunk, meg a cigiért nyúlunk. Soha nem kaptam olyat mondatot, hogy azért van mellettem, mert nem jó neki a feleségével. Nem szidta, nem mondott róla rosszat. Én raktam össze a mozaik darabkákat az elejtett megjegyzésekből és rákérdeztem dolgokra. Ameddig nem kérdeztem meg ezeket, csak az volt a kérdésem, hogy miért kellek én, mire az volt a válasz, hogy első pillanattól amikor meglátott tetszettem neki - és így dolgoztunk fél éven át, és nem találkoztunk 8 hónapig, mire ismét láttuk egymást. Ezt nem kellene degradáló megjegyzésekkel illetni, nem csak Neked, másnak sem. Biztos vagyok benne, nem én vagyok az egyetlen aki ilyen háromszögben résztvevő. Lehet véleményed, de én vallom, el kell fogadni a másikat olyannak, amilyen, és könnyebb az élet.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.05. 22:26:50

@Pearl77: Látszik, még nem ismered kardhalat :)

Pearl77 2013.01.05. 22:48:48

@skarlát betű: Nem, nagyon új vagyok a blogon, ez igaz. Igyekszem nem megbántani őt. Remélem valamennyire sikerül. Némelyik hozzászóló kemény sarkos véleménnyel áll hozzá és kritizálja a szeretőket. Ez a bejegyzésed meg arról szól, hogy mit és mennyit várhatunk el. Karácsony után Te mondtad, előbb beszéljünk, ne döntsek. Igen az kellett, hogy szépen megbeszéljük, ki mit szeretne ebben a kapcsolatban, amit nem sikerült tisztázni a kezdetéig. Igenis lehet elvárása a szeretőnek, ha az valóban szerelem. Az is biztos, a szeretőnek a legfontosabb dolga: legyen diszkrét, hallgasson és élvezze azokat az órákat ami neki jut!
Lehet ezeket az elvárásokat szépen is kezelni, mindkét fél megelégedésére.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.05. 22:53:17

@Pearl77: Kardhalat megbántani? Na, emiatt nem aggódnék :)
Egy biztos, ő nem az erkölcscsőszök táborát gazdagítja :)

Pearl77 2013.01.05. 22:58:12

@skarlát betű: Akkor a szarkazmus csillan meg néha a leírt véleményében? Vagy szimplán álmos vagyok és el kellene tennem magam holnapra, mert már nem tudom jól értelmezni... :)

Szemekbe zárt titkok 2013.01.05. 23:08:44

www.youtube.com/watch?v=3nTD8h_i218

Fényt hazudott az éj
s leégett gyertyaként,
viasz könnycsepp csurrant
s megfagyott.
És megdermedt a szó, meghalt az ölelés.
Világ elé lépve minden visszafagy
s újra messze vagy.
Ne nézz; szemedből eltűnt már (oh)
a titkos szobák szerelme.
Ne szólj, arcunk a régi már.

Így sodródhatunk ma
napjaink erkölccsel korlátolt útjain,
ahogy tőlünk várják, akik szeretnek.
Tán kitörhetünk még
újra és újra a sorból, az eskükből,
a csalódásig bízva; minket védenek,
cinkos istenek.
Ne nézz; szemedből eltűnt már (oh)
a titkos szobák szerelme.
Ne szólj, arcunk a régi már
és nem tehetünk ellene.
- Ne nézz, ne szólj!
Bármit mondunk, késő már.

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2013.01.05. 23:23:21

@Pearl77: hölgyem, nem véletlen volt, hogy kinek a kommentjére reagáltam a megjátszás és a szerep felemlegetésével.

Amiről (és ahogyan) te írsz, az számomra igazándiból nagyon megkulturált és szimpatikus. Szinte már túlontúl normális. :)

Szemekbe zárt titkok 2013.01.05. 23:33:05

Sztereotípia az, hogy a nős férfiak két alapvető indokot mindig találnak magyarázatként a válás ellen?
1. a gyerekek még kicsik, majd ha..
2. a nejem beteg.

Szemekbe zárt titkok 2013.01.05. 23:34:35

Mielőtt nekem estek, szólok, nincs kapcsolatom nős férfival. :)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.06. 00:00:57

@Szemekbe zárt titkok: Nem azért, de én nem vagyok pasi, a gyerekek még kicsik és a férjem beteg. Nem kamu.
Tudod, lehet, hogy ezek szokásos érvek, de attól még igazak.

Kékmacska 2013.01.06. 00:52:08

@HoldViola: Azert meg mindig lettek bennem kerdesek, kovetkeztetesek. Meg midig azt gondolom, hogy a szeretoi kapcsolat onamitas, es hosszu tavon komoly seruleseket okoz minden szereplonek (csak, hogy a kedelyeket borzoljam), a sajat es a kornyezetemben latott peldak alapjan. Ezeket gondolom:
1. Ti azt mondjatok, a szeretoi kapcsolat maga az oszinteseg, en azt mondom, valaki mindig hazudik. Sokszor tobben is...
2. Azt mondjatok, a szeretobol csak jo jut az embernek, en azt mondom, vastagon ott a rossz is, csak elsiklunk felette: pl nem hivhatom fel akarmikor, nelkule toltott unnepek, bajban, oromben nincs ott,
3. Azt mondjatok, ha ugyesen csinaljatok, senki sem serul, en azt mondom, ez max rovidtavon igaz. Hosszutavon serulhet a mit sem tudo harmadik (pl megtudja a dolgot), serulhet a szereto, mert beleragad a szerepbe, es egyedul marad, mert nem nyit egy tenyleg tars-kapcsolatra, es serulhet a megcsalo, mert kieg, es sok szek kozul a pad ala esik, emellett megcsomorlik, stb
4. Azt mondjatok, a monogamia adottsag, valaki ilyen vagy olyan, en azt mondom, fejlettsegi allapot, mindenfele degradalas nelkul. A monogamia nehezebb, egyvalakiben elmelyedni sokban valo feluletesseg helyett.
5. Azt mondjatok, nemtol fuggetlen a dolog, en azt mondom, sokkal tobb ferfi bonyolodik hosszas szeretoi kapcsolatba, mint no, es sokkal tobb no valik ennek aldozatava, mint ferfi.
Nem allitom, hogy nalam van a bolcsek kove, lehet, hogy rosszul latom az egeszet, a sajat es masok peldainak ellenere. Szerintem nokent szeretonek lenni olyan, mint drogozni. Van elonye is.:)

ciráda 2013.01.06. 07:41:30

@Kékmacska:
Akkor én drogos vagyok. Csak hol találok egy elvonót? Annyira szeretnék kilépni ebből a körből, elpazarlom az időm, energiám, megrekedtem a szeretői státuszban, ésszel tudom, hogy sokkal hasznosabb dolgokkal is foglalkozhatnék, mint titkos randevú szervezése, készülődés, bujkálás, stresszelés a lebukástól való félelem miatt. Hiába csak heti egy-két óra a ténylegesen együtt töltött idő, átszövi az egész életem, gondolkodásom, viszonyulásom. Ha meg sikerül lezárnom, napok múlva visszatáncolok, egy-egy jó pillanatban jövő kedves szóra...
Így a következő szakítási kísérlet is egyre hiteltelenebb. És én is, a saját szememben.
Most is sumákolok, halasztgatom, de már több hete csak a kifogásokat gyártom, hogy még ne, még ne fájjon neki... (ál-kímélet?)
Mi lehetne megoldás? Mi a fenéért van nekem erre szükségem?

Kékmacska 2013.01.06. 09:47:40

@ciráda: Hu cirada, gratulalok, mar megerte igy kardoskodni, ha ilyen felismeresekre juttatott... Nagyon meresz lenne megfogalmazni egy hozzaszolas alapjan, hogy miert van erre szukseged, igy csak tippelni tudok: azt hiszed magadrol, hogy ennyit erdemelsz, es hogy ugysem kaphatsz mast. Ha nem igy lenne, miert alkudnal meg ennyivel?

HoldViola · http://fiamma.blog.hu/ 2013.01.06. 09:59:36

@OakTree: ...ebben igazad van. Én azzal egészíteném ki (a saját káromon megtanulva), hogy legelőször is bátorság kell az embernek ahhoz, hogy akár az egyedülmaradást/elhagyást is kockáztatva ki tudjon állni magáért, ha kell.

@kardhal77: Hát magamra vonatkoztatva annyiban javítanálak ki, hogy elég alaposan sikerült megismernem őt az évek során, sokszor láttam másokkal szemben (más kontextudban) is inkorrektül (vagy inkább csak gyerekesen) eljárni, így szemellenző ebben az értelemben nem volt rajtam. Józan pillanataimban viszont azért bennem is felmerültek a "csapongó, aggályos, meggondolatlan, számító, önző" - fogalmak az ő oldalán, csak aztán mindig sikerült elérnie a kommunikációjával, hogy végül mindig én erezzem rosszul magam, legyen bűntudatom.

Aztán a szakításos megbeszélések során kiderült, hogy ettől sokkal "egyszerűbb" volt a magyarázata a viselkedésének: azt mondta nekem, hogy azért történtek ezek a dolgok így, azért vonta meg tőlem mindig azt, amiről úgy tapasztalta, hogy jól esik nekem (karácsonyi telefonhívás, apró figyelmességek), hogy ne kössön magához a nekem adott szeretettel, figyelemmel, törődéssel, mert annál nehezebb lesz majd megszabadulnia tőlem, amikor majd szakítani akar. Tehát azért nem élte meg a jelent a maga teljességében, hogy majd a végén annál könnyebb legyen: akit tárgyként kezel, azt tárgyként tudja majd elhajítani. Így is tett, éppen úgy dobott el.

@AdélAnita: No komment. Vagy mégis: az a szerencse, hogy vannak még olyan, a szeretőséget mesterfokon űző nőtársaim, akik ezt tudják ésszel csinálni mindenféle sérüléstől megkímélve magukat ezzel. Én mint "ostobácska szerelmes" a magam részéről - önkritikusan - át is adtam a terepet nekik.

@Kékmacska: Azért nem akarok most ebbe belemenni mélyebben, mert a hozzászólásod tele van általánosítással, csúsztatással. Szerintem itt senki nem írt olyat, hogy a szeretőség maga a kánaán, és maga az őszinteség, stb. Te látod ezt, mert ennyit akarsz látni abból, amiről itt szó esik és kizársz minden infót, ami árnyalná a képet benned. Ezért ez egy véget nem érő, eredménytelen vita lenne köztünk, aminek értelme nincs ilyen formán szerintem.

Kékmacska 2013.01.06. 10:04:42

@HoldViola: Rendben, en nem vitatkozom Veled.:) peace!:€

Sárga Lepke (törölt) 2013.01.06. 10:05:59

@ciráda: vállald be, hogy egy darabig nagyon fájni fog, de egy normál szakítás is fájna... nagy butaság úgy belemenni egy ilyenbe, hogy nem számolsz előre azzal, hogy fájni fog amikor vége lesz (és nem ha vége lesz, mert a szeretői kapcsolatok nagyonnagy részének vége lesz) :) szingliként főleg ez a leginkább időbélyegzővel ellátott kapcsolattípus...

HoldViola · http://fiamma.blog.hu/ 2013.01.06. 10:13:31

@ciráda: Lezárni most azonnal. Telefonszámot, email-címet szűrésbe rak, kaár számot cserél, számítógépet messzire elkerül.... soroljam? Máshogyan nem fog menni, ha nem vagy elég erős ahhoz, hogy ellenállj a hívó szónak.

Pearl77 2013.01.06. 10:36:20

Nem "fenséges" a szeretői párkapcsolat. Mégis tesszük különböző okok miatt. Ha nem sikerül a lehető legkevesebb kárral működtetni és befejezni, a legelején kellene abbahagyni és nem belemerülni , tönkremenni. Ezért szükséges a közös elvárások megbeszélése és azok elfogadása esetén az szerint folytatni a hűtlen viszonyt. Ha egy kicsit is nem értetek egyet a másik fél kérésével, vagy ő a Tiéddel, akkor vagy engedni kell a kényszerű helyzetnek, vagy kilépni a kapcsolatból. Nálunk ez elhangzott, ha valami nem jó, nem szabad erőltetni, az is elhangzott, hogy ha találok olyat, akit el tudnék fogadni és független, tehát nyugodtan nyíltan élhetnék vele, akkor ne gondolkozzak, szóljak, fájni fog neki, de nem foglalhat le. Erre annyit válaszoltam, nagyon rendes, és korrekt hozzáállás, de ez sajnos nem olyan egyszerű, mert az ember ilyenkor nem nyitott szemmel járkál és keresi a lehetőségeket. A szingli szerető saját magát köti gúzsba ezzel és joga nincsen hibáztatni a házas hűtlenkedőt, mert nem ő akadályozta meg. A géppisztoly meg egyikőnkre sincsen irányítva, hogy ilyen kapcsolatba kötelezően kell beszállnia.

OakTree 2013.01.06. 10:38:35

@HoldViola:
"egyedülmaradást/elhagyást is kockáztatva"

Én tulajdonképpen főleg ezért kezdtem "beleszólni" :)
Az én - elismerem eléggé speciális és szűk - főleg "kapuzáró" férfiakból és nőkből álló egykori ügyfélkörömben ezt a triviális kimenetelt nem vették sokan figyelembe. Illetve a bekövetkezéskor egyszerűen nem akarták elhinni.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.06. 10:48:26

@Sárga Lepke: Ha az ember csak abba megy bele, ami biztos nem fog fájni, akkor nyugodtan beköltözhet egy monostorba. Egy szimpla, legális kapcsolat is ugyanúgy tönkremehet, és ugyanúgy fájhat, a házasságok 50%-a válással végződik, ez már elég nagy arány ahhoz, hogy esetleg kijelentsük, á, jobb bele se menni. (Arról nem beszélve, hogy a megmaradó 50% hány százaléka szar.)
Szerintem mindenkinek szüksége van kötődésre (kivéve a pszichopatákat), és ha történetesen nem akkor találkozol valakivel, aki neked nagyon kell, amikor mindketten szabadok vagytok, akkor vagy megreszkírozod, hogy így is lehet valami belőle, vagy örökké csak halasztgatni fogod az életedet későbbre. Én már túl sokat mulasztottam az életből ahhoz, hogy lehetetlen dolgokra várjak. Van olyan pasi, akiket "legálisan" / egészen sose kaphatnék meg (mert házas, teszemazt - a legjobb pasik házasok :P), akkor elégedjek meg hozzám kevésbé való partnerrel, akivel nem jó együtt lenni és szar a szex, csak azért, mert ő szabad? Hát nem.
Amúgy egy szabad pasinak én se lennék megfelelő partner, mert én se vagyok szabad.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.06. 10:55:26

Szingli szeretőknek megoldási lehetőség egy régi posztban. Akkor is nagy vitát kavart, persze :)
hutlenseg.blog.hu/2012/01/11/kvazi_vendegposzt_sose_tegy_fel_mindent_egy_lapra

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2013.01.06. 11:22:19

@Kékmacska: szerintem pedig a fejlettség legmagasabb szintje, amikor az ember egy oszlop tetején üldögél egymagában a sivatagban, évtizedekig, és a körmét sem vágja le. Mindenféle degradálás nélkül.

Tylia cordata 2013.01.06. 11:23:44

@Sárga Lepke: Nemcsak a szeretői kapcsolatoknak lesz vége, hanem minden más szerelmi kapcsolatnak. Még a jól induló házasságok felének is vége lesz, sőt még sok baráti és kollegiális kapcsolat jórészének is - mert SEMMI SEM TART ÖRÖKKÉ! Hiszen minden változik, kétszer nem tudsz ugyanabba a folyóba belépni, és igy tovább... Viszont jöhetnek más és jobb kapcsolatok, de ezekért mindkét félnek meg kell dolgozni.

A sérüléseket nem lehet az élet egyetlen területén sem megúszni, az élet velejárói, fel kell az élet mindkét oldalára készülni, meg kell tanulni kezelni őket!

Sajnos, a neveltetésünk még a mostani felnőtt generációnál is elég álszent elvek mentén és egyoldalú módon történt. (A szexuális nevelés terén a szülők és iskola egymásra mutogatása, valláserkölcsi dörgedelmek).Az iskolai nevelésben még mindig nem kap elég szerepet a tudatos szeméyiségfejlesztés, a kommunikációs és viselkedési kultúra oktatása.
A pszichológia kultúra terjesztése végre valóban megindult és kialakult a szaktudás és a jó gyakorlatok a függőségek kezelése területén is. A szerelem is egy bizonyos tipusú függőség, különösen, ha nincs egyensúlyban a két fél egymással és egy inkorrekt, domináns tipusú partner ezzel visszaél.

Ilyen tudással felvértezve sokkal kevesebb nő sérül lelkileg, mert megtanulják a veszteségeket feldolgozni és tudatosabban tudnak párt választani. Ezért tudom javasolni mindnyájatoknak azt, hogy sokat olvassatok. És gratulálok SB-ötletéhez és kitartásához a hűtlenség blog elinditásában és múködtetésében. Ez igy egy nagyon klassz dolog (még akkor is, ha sok frusztrált bunkó savaz időnként bennünket).

Ha egy fiatal nő lép be szeretői kapcsolatba "harmadikként", aki előtt még ott áll az élet - férjet és gyereket szeretne - ne lepődjön meg, ha nem éri el célját és egyedül marad.

A fiatalkor elmúltával már más az ábra, mások a céljaink és elvárásaink. Túl vagyunk a gyerekek felnevelésén és egy-két váláson. Sokan közülünk nem akarnak ujabb kötöttségeket, igy érezzük jól magunkat. Időnkkel szabadon gazdálkodhatunk, nem emészti fel az alkalmazkodás egy már nem szeretett párhoz az energiánkat, és a sok háztartási munka az erőnket). Sőt, a kevesebb probléma miatt sokkal jobb karban vagyunk mint férjezett, lestrapált besavanyodott volt iskolatársaink. A sportot már alig merem emliteni, (pedig nem vagyok tornatanár!!!) - pedig legalább 15-20 évvel fiatalabbként működik az, aki rendszeresen sportol, kirándul és kiegyensulyozott a lelki és szexuálisélete.

@HoldViola: A te volt szeretőddel a fő baj nem az volt, hogy szeretői viszonyban voltatok, hanem az, hogy egy rendkivül egocentrikus, cinikus, önző ember. Gratulálok, hogy végre tul vagy rajta - kognitiv és érzelmi szempontból is!

@Kékmacska: első megközelitésben frappánsan hangzanak az érveid vagy inkább tapasztalataid, csak kissé egyoldalúak.Véleményem szerint - bár nagyra becsülöm az őszinteséget és nem szeretem a hazugságot - mégsem ez a lényeg. Az a lényeg, hogy ne bántsuk meg a hozzánk közel álló családtagokat és az hogy mi sem viseljünk el minden szemétséget sem a házastársunktól, sem a szeretőnktől - főként fiatalabb nőtársaimnak üzenem ezt!

Sárga Lepke (törölt) 2013.01.06. 12:03:19

@skarlát betű: Félre értettél :) pont azt írtam, hogy a szakítás egy "hivatalos" kapcsolatnál is pont úgy felmerűl és pont úgy fájhat is ha olyan a végkimenetele a kapcsolatnak. És egyáltalán nem azt mondtam, hogy nem kell belemenni a szeretői viszonyba, hanem, hogy (főleg szingliként) aki mindent erre a lapra tesz fel az nagyobbat koppanhat. Én csak csodálkozom azokon az embereken, akik belemennek egy ilyen vagy akármilyen kapcsolatba és nem számolnak azzal, hogy ha úgy alakúl akkor majd fájni fog. Ez egy valós kimenetel, mindenhol, szeretőként is (szeretőként talán picit gyakrabban). Persze a happy end is egy lehetőség. Van akinek a szeretői szerep az egyetlen lehetősége, van aki pont ezt akarja, van akinél átmeneti. Csak ne legyünk már olyan naívak, hogy azt hisszük, mindenből csak a jó jut majd ki :) Persze, vannak olyanok akiknek igen, de azok vsz nem mi vagyunk

ciráda 2013.01.06. 12:14:03

@Sárga Lepke:
Nem szingliként vagyok ebben a kapcsolatban, mindketten házasok.. Tehát nem a párkapcsolati részére érzem elpazaroltnak az időt, tehát nem úgy értem, hogy "miatta" nem találok normális társat magamnak, hanem hogy az életem ekörül forog, leköti a gondolataim, energiái is, amit családomra, vagy saját fejlődésemre fordíthatnék.
Ráadásul úgy érzem, maga a kapcsolat is megrekedt, és a szeretőségből átcsúszunk
szexpartnerségbe. Nekem ez kevés.

ciráda 2013.01.06. 12:22:23

@HoldViola: Lezártam. Nem érzem megkönnyebbülve magam. Remeg a lelkem, olyan, mintha egy kiadós sírás után lennék, csak nincs meg az a megnyugvás. Elveszett vagyok és kapaszkodót keresek.
Megjött az értetlenkedő válasz is, ő ideálisnak gondolja a kapcsolatunkat. Most vagy ő a figyelmetlen, vagy én akarok sokat.

Tylia cordata 2013.01.06. 12:37:58

@ciráda: Jobb, ha következetes maradsz magadhoz! Ne gyötörd magad. Találsz majd jobbat és boldo leszel, hidd el Öreganyádnak.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.06. 12:50:26

@ciráda: Most így hirtelen? Ez az első szakításotok? Vagy korábban is megpróbáltad?
Lehet egy pasinak az ideális, ami egy nőnek egyre fájdalmasabb. Egyébként erről a házasságom jut eszembe, mikor felvetettem, mennyire kikívánkozom belőle, F azzal lepett meg, hogy de hát ez egy jó házasság... Jó volt a fenét. Na, mindegy.
A "nekem ez kevés" ismerős szókapcsolat :(

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.06. 12:52:44

@Sárga Lepke: Lásd a beajánlott linket az egy lapról... Szingliként tényleg nem szokott működni, vagy nagyon szenvedős. Kivéve, ha a másik oldalon olyan nős pasi van, aki elég nagy szabadságot tudhat magáénak és érzelmileg is eléggé érintett. De a szenvedés minden ilyen jellegű kapcsolatban elkerülhetetlen (csak a pasik nem szoktak szenvedni :P)

OakTree 2013.01.06. 13:24:41

@skarlát betű:
"csak a pasik nem szoktak szenvedni :P"

Nem a fenét :) Csak a kötelező macsó máz :( vagy :) Ez persze segít nekik gyorsan "túllendülni".
Persze ami nekünk a sírással kijön az náluk előbb-utóbb gyomorfekélyhez vezet :(

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2013.01.06. 13:39:16

@kardhal77: Tényleg? (Persze hogy tényleg, véletlenek nincsenek.)
Viszont most már akkor mesélj egy kicsit. Miből sikerült arra a következtetésre jutni hogy én szerepet játszom szeretőként? Nem hinném hogy annak amit leírok ez az üzenete. Vagy ha számodra igen akkor meglehetősen érdekes értelmezési technikád lehet...

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2013.01.06. 13:41:48

@Szemekbe zárt titkok: De miért kellene elválniuk?
Komolyan, én ezt soha nem értettem. Miért akarják sok nő hogy elváljon a pasi akinek jelenleg ő a szeretője? Akkor megszűnne a szeretőség értelme, éppen a lényeg veszne el.

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2013.01.06. 13:47:18

@Kékmacska: Ezzel egyetértek, majdnem pontosan így fogalmaztam ezt meg egyszer én is.
Az igazán jó szeretői kapcsolat valóban olyan mint egy drog. Mint egy őrületesen vonzó ellenállhatatlan drog, amiről nem is akarunk leszokni soha. :-)

est ragon 2013.01.06. 14:40:58

@ciráda:

Te aztán gyorsan tudsz elhatározásból tettekbe átcsapni.... :-)

Mi az, ami neked kevés egy olyan szeretőtől, akivel "csak" a szexuális függés okozta kellemetlenségek tüneti kezelését kapod már meg?

Mit hiányolsz belőle? Mert ffiként arra gondolnék, hogy egy szintén házas szerető vár el a tényleg szükségesnél nem sokkal többet a csalásban veletartó párjától, hiszen gondja-baja-elfoglaltsága, öröme és motivációja, szerteágazó tervei és a hozzájuk szükséges biztos családi háttér adott.....

Mi kellhet a szeretőtől egyéb, mint jobb szex, több figyelmesség etéren (előtte udvarlás és a hiány-vágy ecsetelgetése, utána a pozitív visszajelzések-bókok özöne.... néha egy egy apróbb figyelmesség, stb) ?

Szeretnél valami perspektivikusabb dolgot is... egy alternatív házastarsi jövőképet? Gondok-rokonok-gyerekek nélkül? Csak vele?
Vagy egy új, tisztalapos indulás lehetőségét? :-)

Tylia cordata 2013.01.06. 15:09:35

@est ragon: Szerelmet, igazi nagy szerelmet kapunk és adunk egymásnak a szeretőmmel, ami szebbé tette életünket.

Szemekbe zárt titkok 2013.01.06. 15:26:48

@AdélAnita:

Azt gondolom, hogy még akkor is, ha az elején tisztázott helyzettel indul egy szeretői kapcsolat, mármint a házas fél kijelentette, hogy nem kíván elválni, nem akarja elhagyni a családját, alakulhat úgy a kapcsolat, hogy felek egymásba szeretnek. A független szereplő ilyenkor joggal érezheti úgy, és teheti fel magában vagy akár hangosan! a kérdést: "Ha azt mondod szeretsz, akkor miért nem élsz velem?? "
A nős férfiakról szoktuk hallani ilyenkor, a fentebb említett 1. a gyerekek kicsik, majd ha felnőnek 2. a nejem beteg kifogásokat.
Kiváncsi lennék, van-e itt köztünk olyan szerető (nő), akinek független férfi feltette már a kérdést, és kiváncsi lennék rá, hogy ő mit válaszolt.

est ragon 2013.01.06. 15:29:17

Sokat emlegetitek itt (főleg pejoratív értelemben) a szerepjátszást...... önámítást.... elvárást.

Szeretői kapcsolattól függetlenül is, de ez a tanulás-szocializálódás-személyiségfejlődés leggyakrabban használt eszközrendszere :-)

Az utánzás belső késztetésével születünk e világra. Erre játszik rá (épít) a nevelés-tanítás is.

Az, hogy utánozzuk szüleinket-testvéreinket, híres és hírhedt embereket, mesehősöket stb- ket, és megpróbáljuk elhinni (elhitetni magunkkal), hogy mi azok vagyunk, akiket eljátszunk-utánzunk, egyfajta megfelelési vágyból táplálkozik, amit a külső és belső elvárásaink kényszerítenek ki belőlünk..... a visszajelzéseken múlik, hogy bennemaradunk-e a szerepben (azzá válunk), vagy az elmaradt eredmények miatt másikat próbálunk eljátszani....

A szerelem pont egy olyan állapot-időszak, amikor a leggyorsabban, a legintenzívebb visszajelzések hatására, a leglátványosabban öltünk magunkra egy új szerepet.....

A család, egy tartós kapcsolat sikere azon is múlik, hogy az a szerep, amit megkövetelnek a körülmények, mennyire a mi képességeinknek megfelelően alakítható ránk. A visszajelzés a párunktól mennyire van szinkronban a megfogalmazott elvárások teljesítettségének sikerével (vagy sikertelenségével)... ehhez képest szeretőnek-szerelmesnek lenni sokkal egyszerűbb.... visszalépés és az "élvezetekbe" menekülés a problémák elől.....

Na... ezen aztán fel lehet háborodni megint .... :-)

Philiphe1963 2013.01.06. 15:35:30

@Szemekbe zárt titkok:
Ha valaki szerelmes lesz, akkor meglép. Csak a filmekben van olyan( pl. Szív hídjai), hogy egy életen át kínlódnak a be nem teljesedett szerelem miatt. Ostobaság ámítani önmagatokat olyan pasi miatt, aki nem lép, az ugyanis bármit mond, nem szerelmes.

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2013.01.06. 16:10:04

@Szemekbe zárt titkok: Persze, értem amit mondasz, csak megérteni (elfogadni nem tudom).
Lehet hogy én furcsán működök de szeretem hogy neki felesége, családja van. Még azt is szeretem hogy az ünnepeket velük tölti.
Nem mondom hogy nem hiányzik ilyenkor az nyilvánvalóan hazugság lenne, de ő ettől (tőlük) lesz kerek egész, pont az a pasi és pont olyan amiért én imádom.

Tylia cordata 2013.01.06. 16:15:59

@est ragon: Van aki másokat majmol ebben-abban, de az utánzás mindig leginkább a külsőségek terén nyilvánul meg (életstílus, hajviselet, öltözködés, szexuális szokások, stb.) - de a mintául szolgáló hősök v. celebek érzéseit senki sem tudja lemásolni, utánozni, mivel nem lát bele a fejükbe, szivükbe.

Szóval, attól tartok, egyáltalán nincs igazad abban, hogy a szerelem szerepjátszás! Bár a szerelem idején történő viselkedés tanulható folyamat, azaz az udvarlási szokások már szerepjátszásnak, utánozásnak minősülnek. És mint ilyenek, az idővel folyamatosan változnak. Az ősi virágnyelv és a mai szerelmi kommunikáció egymástól ég és föld távolságra van!

A szerelem alapvető oka a két nem közötti nemi vágy felébredése, (a szerelem és a nemi hormonok közötti kölcsönhatás bizonyított tény!).

De a szerelem ennél sokkal, de sokkal többet ér és jelent: viszonzott szerelem esetén boldogságot, akár euforikus állapotot is. Egyoldalú szerelem esetén elsősorban kinlódással jár.

Mindkét esetben egy különleges állapot lép fel: a szerelmesek gondolatai majd mindig a szeretett fél felé járnak. Jellemző rá még az érzelmek kavalkádja, hangulati ingadozások, az állandó vágyakozás a társ iránt.

Alapvető eleme a másik iránti önzetlen szeretetet, ami magában foglalja a törődésre, gondoskodásre való késztetést (ez hiányzott a mai napon e blogon emlegetett pasikból), valamint a féltést (és sokszor a féltékenységet is) és a vágyat a külvilág (barátok, barátnők) felé prezentálni hogy boldogok vagyunk

A szerelmet legjobban talán Shakespeare fogalmazta meg, 75. szonettjében:

"Az vagy nekem, mint testnek a kenyér,
s tavaszi zápor, fűszere a földnek,
lelkem miattad örök harcban ég,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg,
csupa fény és boldogság büszke elmém
majd fél: az idő ellop, eltemet,
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet.
arcod varázsa csordultig betölt
s egy pillantásodért is sorvadok,
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény, királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom."

est ragon 2013.01.06. 16:47:07

@Tylia cordata:

Ezt is egy ffi írta :-))))

miről beszélsz!?!

Járj shakespeare-el! szülj neki gyereket! vegyél fel vele hitelt! bízd rá magad és gyermekeid jövőjét! .....

mit tudunk e szonett női szereplőjéről? hogy shakespeare nagyon meg akarta dugni.... :-)
sőt, úgy tűnt a számára, hogy hosszútávú igéretek nélkül is megdönthető a csaj. Elég a pillanatnyi hevületet elmismásolni ilyen szép pop formában :-)

est ragon 2013.01.06. 16:51:07

egyszer egy ffi azt írta:

..." szép vagy mint egy ló!
. . Te a kanca, én a mén...
. együtt öregedvén..."

:-) :-) :-) Erre gondoltál ???? :-) :-) :-)

ciráda 2013.01.06. 16:52:45

@est ragon:
Nagyon hülye választ tudok adni: szeressen.
Ezt várnám. De már nem így érzem. Tudom, izgalmas, szenvedélyes nőnek tart, nem tud betelni velem- de ez csak szex. Megéli velem titkos fantáziáit, vágyait, elfogadja a gyengédségem és a gondoskodásom.
Viszont fogalma sincs, mikor hogy dolgozom, névnap, születésnap, karácsony, nagyvonalúan el van felejtve, az én figyelmességeimet természetesnek veszi, elfogadja, de nem viszonozza..
Nem érzem, hogy a szexen túl, bármikor is foglalkozna velem, vagy a kedvem keresné.

Perspektivikusabb dologra soha nem gondoltam, ő a családja mellett marad, ezt már az elején tisztáztuk.

A másik, ami elgondolkodtató, mennyire nincsenek közös dolgaink, hogy a szakítást egy levéllel el lehet intézni. Nincs mit megbeszélni, felfüggeszteni,eldönteni, visszaadni. Még egy könyv sincs, amit visszakérhetne.

OakTree 2013.01.06. 17:27:54

Kedves @est ragon:!

Légy szíves olvasd el még egyszer amit @Tylia cordata: írt :)
Lehet, hogy én olvastalak megint rosszul, vagy csak nőből vagyok, de vele kell egyet értenem :)

"A szerelem alapvető oka a két nem közötti nemi vágy felébredése"
Ez telitalálat. Mindig is tudta mindenki, de a tudomány jelen állása szerint éppen bizonyítottnak is tekinthető tény.

Pontosan azért fáj nagyon a megcsalás a másik félnek, mert ezt ösztönösen tudja. És meg kell(ene) emésztenie azt, hogy a társa nyitottá vált az új szerelemre, sőt - ha már megtörtént a megcsalás - másba szerelmes. A megcsalt fél azzal kénytelen szembesülni, hogy feleslegessé vált, és még ezt tetézi, hogy az elhallgatással emberileg teljesen semmibe vették. Ezt neked magyarázzam? Remélem tudod, hogy nem bántani akarlak!!!!
Némileg eltérő a dolog persze férfi és nő esetében. A nőknél többnyire kell/kialakul szerelem megcsláskor és megcsaltként sokkal jobban fáj a társ érzelmi hűtlesége.
Ti férfiak általában sokkal hajlamosabbak vagytok nemiszerv-centrikusan szemlélni a dolgokat :)

HoldViola · http://fiamma.blog.hu/ 2013.01.06. 17:31:39

@ciráda: mélyen átérzem azt, amit írsz, valami ilyesmiben élhettem akkor én is, csak független harmadikként. Mikor tegnap SB velem kapcsolatban említette, hogy én voltam az itt ismert történetek közül az egyetlen, akire a "teljes önfeladás" volt jellemző, éppen abba csavarodott bele a szívem, hogy mennyire nem igaz ez az állítás és mégis mlyen igaz. Mert hogy nem álltam ki magamért szinte sosem, nem mertem konfrontálódni, igényeket támasztani, mert féltem, hogy elveszítem - ebben az értelemben valóban "feladtam magam". Abban az értelemben nem adtam fel magam, hogy nem volt olyan, hogy valamiben szerepet játszottam csak azért, hogy érdekesebb legyek a szemében. Na és a csattanó: nem is tudtam volna megtenni, mert nem volt kíváncsi rám, nem akarta tudni, ténylegesen milyen is vagyok én. Volt egy lány, aki érte élt évekig, kereste a kedvét, főzte a kedvenc kajáit, vette neki a borotvapengét, meg a dohányt, csinálta neki a fényképeket, fényesre szopta a farkát (bocs, ha vulgáris, de ez történt), ha azt kívánta éppen, de ha megkérdeznéd tőle, hogy reggel a napomat kávéval vagy teával indítom, hogy a rózsát vagy az orchideáért vagyok oda, hogy melyik a kedvenc filmem, nem tudoná megmondani neked:( Egyszer köszöntött fel a szülinapomon, de az még a "beetetéses" időszakban volt, aztán már a névnapomról sem emlékezett meg. Egy szál virágot én sosem kaptam, amikor rákérdeztem egyszer, hogy miért, az volt a válasz, hogy "ő csak a feleségének vesz virágot és ad ajándékot", ha nekem venne, az már megcsalás lenne:(

Lehet, hogy ez a férfiak körében tipikus és szerintük a helyénvaló hozzáállás, de nőként azt tudom mondani, amit itt már sokan, hogy ezek az apró figyelmességek, a másik kedvében jérni időnként nagyon fontosak. Nekem speciel éppen abban segített volna, hogy ne érezzem magam alacsonyabbrendűnek, hogy kicsit erősítsen engem ebben az amúgy elég kiszolgáltatott helyzetben.

est ragon 2013.01.06. 17:41:01

mit tudunk ezek után meg az író urakról? az egyik egy zseni, aki szóvirágokkal bódítja az aktuális kiszemeltet...
a másik egy derék lovasgazda,aki a legtermészetesebb módot választotta a nyílt névennevezés elkerülésére... :-) nem annyira zseniálisan, mint nagyhírű elődje :-)

de az inditék, a szándék azonos :-)

Tylia cordata 2013.01.06. 17:46:51

@est ragon: a cimzett - a történészek szerint - egy férfi, de ettől még ez a világ egyik legszebb szerelmi szonettje! A szerelem mibenlétét fejtegetve idéztem Shakespeare sorait.

Eszemben sincs hitelt felvenni, sem Shakespear-rel sem nélküle. Két gyermekem felnevelését, tanittatását egyedül is jól megoldottam, fiatalon elvált anyaként.

Nagyon jól érzem magam, mióta független lettem. Ugy tűnik, jól tudok bánni a hapsikkal, mindegyik, akivel tartósan együtt jártam (mind szingli/elvált volt, kivéve a mostani szeretőmet) azóta (26 évről van szó!) - jóbarátom maradt. Uj kapcsolatok kezdésekor nagyon odafigyeltem és ha nem voltunk egymáshoz valók, nem folytattam. Ez 1-2 hónap alattmindig kiderül. Választék mindig bőven van!

Eddigi legszebb kapcsolatomat élem át most (már másfél éve tart, ki tudja meddig?) - igaz szerelem!

@ciráda: ne óröld fel magad! Előtted még az élet szebbik része

est ragon 2013.01.06. 17:47:02

@OakTree:

Engem Te, Szívem Tölgye, sosem tudsz megbántani :-)

Tőled még az ecet is édes! Boldog Új Évet Neked!

ciráda 2013.01.06. 17:52:25

@HoldViola:
Üdv a klubban:-)
Most hangosan felnevettem kínomban, annyira sok a hasonlóság..
Ő sem ismer engem, és szintén nem kaptam egy szál virágot sem, nem hogy spontán, még alkalmakra vagy évfordulóra sem.
Mindig hangoztatja, én vagyok neki a NŐ, ehhez képest Nőnapon pont találkoztunk, úgy vezetett, mint akin szemellenző van, mert minden sarkon kitett virágos állványok- vödrök voltak, mégsem látta meg, csak amikor útfelbontás miatt majdnem nekiment egynek. Én annak is örültem volna, hogy amikor indul értem, megáll az utca sarkánál, és leszed három szál hóvirágot "rád gondoltam" felkiáltással átadja, vagy ha nem jut eszébe, ott az utolsó pillanatban kipattan az autóból, hogy "válassz, melyik virágot kéred?"
Hát nem. Annyit dünnyögött, hogy jaj, ne felejtsen el hazafelé virágot venni a feleségének.
Se köpni se nyelni nem tudtam, pár nap múlva azért csak felhánytorgattam és akkor próbáltam szakítani először.

est ragon 2013.01.06. 17:58:32

@Tylia cordata:

Bizony, bizony.... ha egy ffi szerelmes :-)

Akkor az is mindegy, ki a kiszemelt célszemély :-) lehet fiú, lehet lány.... vagy bármi egyéb :-)
De hogy egy ffi ne tudná, hogy mi kell egy nőnek, ha szerelmes... Az csak azért van, mert a nőnek is mindig más kell.... másoktól, más okból, de sokmindenféleképpen más :-)

Azt egyrészt becsülöm, hogy egyedül (?) neveltél fel gyerekeket, de mi van az apukával? Rosszul választottad? csak szeretőnek volt jó? apának nem? mindig jó szeretőket váladztasz, de férjnekvalót, családapának valót nem tudsz megszeretni? vagy csak nincs szerencséd? vagy direkt így keresel szeretőt? ha kötődne, ha gyereket, családot, napi gondot is meg akarna osztani veled, akkor nem kell? vagy olyan nincs is az ismerettséged körében?
ez az elhatározott-eltökélt szeretőtartás "kicsit megrémít" :-)

ciráda 2013.01.06. 17:59:26

Jó tudom, a hóvirág védett növény..
@Tylia cordata: a próféta szóljon belőled:-)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.06. 18:01:07

@HoldViola: Ezektől a leírásoktól mindig egyre kevésbé értem, hogy mit tudtál szeretni ezen a [kimoderálva]-n... :P

est ragon 2013.01.06. 18:09:09

@skarlát betű:

hát.... csatlakozom hozzád az értetlenkedésben :-)

OakTree 2013.01.06. 18:10:35

@est ragon:

Óh! Kedves Uram! És még ön próbálja egy lovasgazda háta mögé szorítani Shakespeare-t :)

ciráda 2013.01.06. 18:11:35

@HoldViola: Hogyan tudtál szakítani? Mi volt az az utolsó csepp? És hogyan fogadta, mennyire tudta még befolyásolni/megváltoztatni a döntésed?

est ragon 2013.01.06. 18:20:56

@HoldViola:

Ne is haragudj, de olyan, amit leírtál eddig, mint egy rémálom.... sosem szeretném "megérteni" ezt az érdemtelenséget magasztosító női hozzáállást :-(
Elszomorít a gondolat is, hogy szinte bárki jöhet, aki úgy szeret majd Téged, ahogy akarod (virág, figyelmesség, kommunikáció, stb) és mégsem leszel olyan odaadó soha vele szemben, mint evvel a díszpinttyel voltál :-(
Ha ő, aki tényleg szeret majd, megtudja rólad mindezt, sosem fogja tudni feldolgozni, mit tudott az a másik, hogy ennyire "önfeláldozóvá" váltál miatta..... :-(

A legbelsőbb félelmeimet birizgálja ez a horror story .

savanyú a narancs ( Villanyfényes) 2013.01.06. 18:27:12

@Szemekbe zárt titkok: Független férfiként tettem fel a kérdést, és a válasz az 1. pont egy változata volt.

HoldViola · http://fiamma.blog.hu/ 2013.01.06. 18:28:00

@skarlát betű: Most mondhatnám neked, hogy magam sem tudom, de igazságtalan lenne vele szemben és nem is lenne igaz. Mert amikor együtt voltunk, amikor jelen volt, akkor az maradéktalanul működött minden szinten. A baj az volt, hogy a körülményeket (az ő körülményeit) nem tudtuk kezelni megfelelően, leginkább ő és lehetelenítette el ezzel nekem, majd vetette a szememre, mikor nem bírtam azt az áldatlan állapotot, amit csinált belőle a szerintem beteg hozzáállásával. Mert nekem erre nincs jobb szavam, akármennyire is szerettem őt, ezt kell mondjam:(
@ciráda: Említette itt valaki a tagadás kifejezést. Na szerintem ez az egyik nagy és szerintem a férfiakra inkább jellemző tagadás, mikor azt gondolják, hogy a hűtlenségük elfogadhatóbb, ha szeretetet nem fejeznek ki, "csak szex"-é degradálják. A baj az, hogy ezzel éppen azt csinálnak a nőből, akihez nem akarnak menni. Az én barátom is hogy kikérte magának, hogy ő bizony nem menne k*-hoz, mert neki kell a szexhez a mélyebb lelki kapcsolódás... Aztán mégis úgy bánt velem sokszor.

HoldViola · http://fiamma.blog.hu/ 2013.01.06. 18:39:30

@ciráda: Én szakítani? Hát kérlek úgy vágott ki engem, mikor lebukott a tavasszal, mint macskát a hóra. Egy érvágással húzta le a sok évet a wc-n és ráadásnak megfenyegett, hogy ha a családja közelébe megyek valaha, "elintéz".

(Én már előtte július 01-én döntésre kértem őt, leginkább már az áldatlan állapot miatt, és miután 4 hónap "gondolkodás után" október végén azt válaszolta, hogy "nem él velem, de ez a hazasság annyira szar, hogy szeretné, ha maradnék, mert máshogy nem bírja"; én onnatól távolodtam és próbáltam barátsággá szelídíteni magamban az érzéseket. Ezért nem volt az égvilágon értelme ennek a részéről drasztikus szakításnak, annak a szíktós levélnek, amit magát védendő írt nekem minden előzmény nélkül, állítva be engem úgy, mint aki zaklatná a szegény szerencsétlent, akinek más vágya sincs, mint a feleségével megöregni. De írtam itt már erről sokat, csak ismételni tudnám magam.)

HoldViola · http://fiamma.blog.hu/ 2013.01.06. 18:45:00

@est ragon: Hát tudod magam is eléggé szégyellem a dolgot magam előtt, legalábbis azt a részét, mennyire sokszor mennyire hagytam megalázni magam. Azt nem gondolom, hogy ezekről valaha is fogok majd beszélni annak, aki jön, mert biztos kiábrándulna belőlem.

est ragon 2013.01.06. 18:59:49

@OakTree:

valahol feljebb erősen bólogattál arra a felvetésre, hogy a szerelem egy erős hormonális reakció egy másik személyre...... valamint ezen történés folyományai... :-)

pont erre írtam a shakespeare-i példa persziflázsát... egy ffi kifejezheti szerelmét (ami hormonális gerjedelem) úgy is, ahogyan a szonettben van, meg úgy is ahogy egy lovasgazda látja (egyébiránt Weöres Sándor "vicce")....
Ha a nő agyát (aki etéren válogatósabb, mint a ffiak, úgy általában) elönti a hormonleves, akkor lehet bármekkora sutyerák a kiváladztott szerencsés, a kevésbé hormonkompatibilis udvarló lehet akár személyesen Szabó Lőrinc is, vagy Radnóti Miklós is.... vagy virágkereskedő akár :-) , labdába sem fog rúgni, bármit ír-mond -tesz-vesz a nőnek.... :-)

Sarkítani akartam a verses idézetekkel, de Hold Viola életteli története beelőzőtt etéren is :-))))

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.06. 19:01:04

Továbbra se értem, miért erőltetik egyesek azt a felfogást, hogy az az igazi szerelem, ha az ember elhagyja a legális társát, de hát ha jó nekik, gondolják ezt...
Vannak esetek, amikor ez megvalósítható, de legtöbbször iszonyú törést okoz, és vannak olyan helyzetek, amikor kifejezetten aljasság. Ez az én látásmódom: pl elhagyni valakit, mikor halálos beteg, mikor épp meghalt valakije, satöbbi, ismerek ilyen eseteket, a nagy szerelem nevében.
Szeretni pedig sokféle módon lehet, nem csak a szerelem és a nemszerelem (pure sex) van, hanem millió átmenet is. A legtöbb szeretői viszony, főleg, ha tartós, se nem lángoló szerelem, se nem szimpla szexpartnerség.

OakTree 2013.01.06. 19:30:26

@skarlát betű:

Mindenkinek igaza is van a saját szemszögéből.
Másik ember véleményét szerintem elolvasni és többé-kevésbé elfogadni lehet, de teljesen átélni, megérteni nagyon nehéz :)

Talán azért "erőltetik", mert a legtöbb embernek az igazi szerelem az amikor felhőtlenül, magukat őszintén és teljesen átadva átélhető és teljesen megélhető az érzés.

Az utolsó bekezdésedben említett sokféle szeretet a milló átmenettel érzésem szerint csak nagyon céltudatos, határozott és két lábbal nagyon erősen a földön álló emberek számára érthető és élhető meg.

Én például messze nem vagyok ilyen a magam szétszórtságával, álomszuszékságával és lustaságával :)

HoldViola · http://fiamma.blog.hu/ 2013.01.06. 19:54:52

@skarlát betű: Én is éppen erre jutottam a minap, bár más kontextusban: "Az ember szíve olyan nagy, elférhet benne rengeteg ember úgy, hogy attól a többi számára kedves embernek nem marad benne kevesebb hely. Mert hogy szerethet valakit mint szülőt, mást mint párját, mint gyermeke anyját, mint gyermekét, mint barátját, mint szerelmét, mint... Mert a szeretet olyan csodálatos valami!♥ Miért bonyolítanak túl az emberek olyan dolgokat, amik lehetnének olyan egyszerűek?:("

Ennek mentén egyet értek veled maximálisan; mint ahogyan abban is, hogy attól még lehet valaki szerelmes, hogy végül mégsem lép ki emiatt. Mert az élet rengeteg olyan helyzetet tud teremteni, ami ezt nem teszi lehetővé és mi emberek sem vagyunk egyformák. Van, aki képes megtenni, van aki pedig még akkor sem, ha megtehetné, hogy lép.

Visszakanyarodva a poszthoz ezen a ponton, szerintem az lenne a tökjó, ha az emberek képesek lennének tiszta szívvel szeretetet adni és elfogadni anélkül, hogy közben azon kattognának, hogy jajúristen. Az egyik embernek adott szeretetet nem úgy megélni, hogy ezt valaki mástól veszik el. Akkor tud működni hosszú távon szerintem, máshogyan nem. Ez az én tapasztalásom legalábbis.

ciráda 2013.01.06. 20:00:27

@HoldViola: Utánad olvastam, nagyon durva.
Egy pozitívumot azért találtam: ezen a férfin abszolút nincs mit sajnálni, hál'istennek hogy lebukott - ha egyáltalán igaz a lebukás, nem csak takaródzás- örömködni kellene, hogy megszabadultál tőle.
A múlton nincs mit sajnálni, bármennyit is "fecceltél" bele, azt kell megnézni, mit tud adni a jelenben és a jövőben, milyen perspektívák lehetnek, itt a semmi a válasz...

Szemekbe zárt titkok 2013.01.06. 20:11:02

@savanyú a narancs ( Villanyfényes):
Tehát, a gyerekekkel indokolta neked, hogy nem válik. És erre te? Elfogadtad, hogy nem lehet a tied??

Szemekbe zárt titkok 2013.01.06. 20:16:36

Találtam egy érdekes írást a neten. Főleg házas szeretőknek ajánlanám. :)

szeretomvan.blog.hu/2012/09/30/level_a_felesegnek#more4805818

OakTree 2013.01.06. 20:50:55

@Szemekbe zárt titkok:

Egy újabb bejegyzés meg mutatja az idő haladásával azt, hogy ez is a sokszor látott és sajnos "megszokott" kifejlet felé tűnik haladni:
szeretomvan.blog.hu/2012/12/16/hutlenseg_729

OakTree 2013.01.06. 20:55:33

@OakTree:

Megint kapkodtam :(

Nagyon jól illusztrálja a citált blog SB előző posztját az ünnepekről.
Meg a @Tylia cordata által írtakat is.

Tylia cordata 2013.01.07. 00:51:31

@est ragon: eltaláltad: kapcsolatunk több éven át igen jól működött a férjemmel (akivel egyetemistaként kezdtünk együtt járni) de a házasságban nem állta meg a helyét sem férjként, sem apaként, sem emberként de változtatni nem akart (pl. házasságterápia). Az már csak hab volt a tortán, hogy veszett féltékenységi rohamai is voltak - miközben ő lépett félre, nem én.(((:- Ezért váltam el tőle, alapos megfontolás után.

Ilyen tapasztalatok után eszemben sem volt kisérletezgetni újabb házassággal. Két kisfiam felnevelését sem akartam egy "új apuka" nyakába varrni. Jól sikerültek a dolgaim. A gyerekekkel rengeteget kirándultunk, kajakoztunk, nyaraltunk, társasági életet éltünk. A karrierem is jól alakult, bár igen sokat dolgoztam, tanultam ezért és sokat utaztam is közben. Sorra meg tudtam oldani minden nehézséget, és a fiúk egyszercsak felnőttek lettek: Apjukkal felvettem még a válás után nem sokkal a "diplomáciai kapcsolatokat", de a gyerekek iránt csak akkor kezdett el apjuk komolyabban érdeklődni, amikorra már nagyjából felnőttek.
Akkoriban (12-13 évvel a válás után) látta be hibáit és igyekezett azokat jóvá tenni. Azóta vele is barátok lettünk, naponta beszélünk telefonon, de soha nem lépjük át azt a bizonyos "demarkációs vonalat"

Új lapot kezdtem a magánéletemben is, ugy hogy azzal ne zavarjam meg gyermekeim életét. Az optimális megoldás az volt, hogy nem költöztem össze senkivel, de azért rendszeresen találkoztunk. Érdek-mentes, kellemes és jó kapcsolataim voltak (nem egyéjszakás kalandok) amik inkább szoros barátságon és kölcsönös szereteten és jó szexen alapultak, egyedül élő partnerekkel.

Kérdésedre válaszolva: tudatosan és nem véletlenü! választottam ilyen szeretőket, illetve ők engem. A fenti helyzetemben ez vált be! Mostani kapcsolatom más, sokkal "költőibb", tele érzelmekkel, ami egy régi barátságból nőtt ki (véletlen találkozás, 20 év után).

Nem tudom számodra mi az "ijesztő" abban, hogy nem éreztem szükségét, nem vágytam eddig arra, hogy újra férjhez menjek? Működött a kettévált család, sokkal jobban, mint a házasságunk keretében. A volt férjem is saját izlése szerint élhette életét (egyébként ő sem házasodott meg). Telefonon kapcsolatot tartunk és néha - sátoros ünnepeken vagy. kiránduláson összejön a teljes család. A régi idők iránt egyikünknek sincs nosztalgiája, nem szépitjük meg a multat - ezt már régen tisztáztuk egymás között...

Immacoolata 2013.01.07. 09:55:21

@HoldViola: Kedves Holdviola, megértem, hogy szégyelled magad önmagad előtt is, hisz felnőtt ésszel átgondolva a történteket, nem túl fényes az ábra.

Az enyém sem fényesebb, és nagy erőfeszítésembe került, hogy ne szégyenkezzek miatta, legalább magam előtt. Tudtam, hogy senki sem születik lábtörlőnek, és én mindennél jobban rá akartam jönni arra, miért lettem mégis az. Figyeled? Nem azt írtam, hogy miért csináltam lábtörlőt magamból, hanem, hogy miért lettem az. Nagy különbség, mert ez nézőpont kell ahhoz, hogy rájöjj. Én úgy döntöttem, hogy akár az életem árán is rá akarok jönni a miértekre, hisz egy lábtörlőéletért nem nagy kár. És azt hiszem sikerült, bár még mindig vannak ingatag érzéseim. Dehát, kinek nem? :)

A "belső nyomozásom" nagyon kemény volt, és fájdalmas folyamat, de egyben nagyon izgalmas is. Úgy képzeltem mindig, hogy egy pszichotrillerben nyomozok. A terapeutám volt dr. Watson. :) Nem ismerem ezeket a modern nyomozós sorozatokat, bocsi, dr Watsonnál leragadtam.

Nagyon hosszú lenne leírni, és mindenkinek egyéni utakon kell rájönnie, miért nem becsüli magát, hisz minden egyes ember egyedi és megismételhetetlen történettel rendelkezik. Az viszont biztos, hogy csak az az ember veszi ennyire semmibe magát, akit egész életében (és főleg gyerekkorában semmibe vettek azok, akiknek az lett volna a feladatuk, hogy szeressenek, tiszteljenek mint érző emberi lényt, és odafigyeljenek rád.

Az a legnehezebb sokszor, hogy rájöjj, milyen mulasztásokat követtek el ellened. És azért nehéz, mert iszonyú erős bennünk a hárítás. Illetve, kiben erősebb, kiben gyengébb. Nekem baromi nehéz volt feldolgozni, hogy anyukám (aki tutira szeretett és szeret) mennyire nem foglalkozott a félelmeimmel, fájdalmaimmal. Egy elmebeteg férj (az apám) mellett ugyanis egyszerűen nem volt rá szeme-füle, energiája, és különben sem annyira érzékeny, mint én. És szinte rabszolgának tartották otthon. Szóval, szeretett, de attól én még ugyanúgy magányosan rettegtem az örökké félelmetes és kiszámíthatatlan világban.

Ha végre jött valaki, aki egy minimális vonzalmat mutatott irányomban, és a kémia is működött köztünk, akkor én a neurotikus szeretetéhségemmel és biztonságvágyammal annyira kapaszkodtam a zsigerileg vágyott szeretet-morzsákba és biztonságérzet-illúziókba, hogy mindenféle önbecsülés, büszkeség és egyéb hangzatos szavakra magasból tojtam. Annyira nem számítottak, mert annyira jó volt legalább néha érezni azt a teljességet, biztonságot, ami a szerencsésebbeknek egyszerűen alapérzet.

És az az igazi csapdája egy ilyen kapcsolatnak, hogy olyan, mint a nyerőgépezés. Minél többet feccölsz bele, annál nehezebb feladni. Minél súlyosabbak az érzelmi sérüléseid, minél félelmetesebb az elhagyatottságod, annál apróbb szeretetmorzsáktól a föld fölött lebegsz. A másik ezt hamar leveszi. Aki apró szeretetmorzsától a föld fölött lebeg, azt ritkán kényeztetik el.

Nem kaptál kedvet egy kis nyomozáshoz? :)

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2013.01.07. 10:08:07

@AdélAnita: légy erős: a blogod és a kommentjeid alapján ez egészen egyértelmű. Természetesen akkor, ha az ember nem a vetített képeidet figyeli, hanem benéz a vetítőterembe.

Sadist 2013.01.07. 10:10:06

@skarlát betű: "Van olyan pasi, akiket "legálisan" / egészen sose kaphatnék meg (mert házas, teszemazt - a legjobb pasik házasok :P), akkor elégedjek meg hozzám kevésbé való partnerrel, akivel nem jó együtt lenni és szar a szex, csak azért, mert ő szabad?"

A szabad, független férfiak közt is vannak pontosan ugyanolyanok, mint a házasok között, csak a nők párválasztási ösztönei úgy működnek, hogy ha megtudják, hogy a pasi már házas vagy akár csak jegyben jár, akkor azonnal nedvesedik a bugyi, mert az a hím már ki van próbálva és ha egy nőnek megfelelt, akkor nagy eséllyel másiknak is jó lesz.

Ezzel már kísérleteztek is. Ha tök ugyanazokról a faszikról csak annyival mondtak többet, hogy házasok vagy kapcsolatban vannak, hirtelen vonzóbbak lettek. Férfiaknál ilyen információ nem befolyásolta a szimpátiát, ők ha egy nőt vonzónak találtak, akkor az független volt a családi állapottól.

A nők döntési helyzetben hajlamosabbak inkább mások véleményére vagy döntéseire támaszkodni, hogy lustaságból, a döntés miatt stressz és felelősség elkerüléséből vagy egyéb indokból, azt döntse el mindenki maga.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.07. 10:14:11

@Immacoolata: Ezt teljesen aláírom, sajna így van. Ezt hívják bizonytalan kötődésnek, és a gyerekkorban dől el. Aki biztosan kötődik, mert otthon megkapta a kellő figyelmet és szeretetet, abban fel se merül, hogy őt ne lehetne szeretni. Akinek meg az a tapasztalata, hogy őt nem szerették eléggé (most mindegy, hogy valójában szerették-e, csak nem mutatták, nem tették egyértelművé), az mindig is azt fogja hinni, hogy vele van a baj. És sajnos bizonyos emberek ezt szemérmetlenül és pofátlanul kihasználják. (Nekik is megvan a maguk lélektani háttere ehhez, persze.) A nagy truváj, hogy ezen valahogy változtassunk. Ha a párkapcsolatunk nem sikerül (és kevés bizonytalanul kötődőnek sikerül, mert ugyebár ő bizonytalanul kötődő), akkor folytatódik a ringlispíl. Nagy szerencse kell hozzá, hogy az ember kimásszon belőle. Bár sose próbáltam terápiát, biztos az is segíthet. Nekem barátok segítettek, akik közt szerető is van. Azt az egyet nagyon remélem, hogy én biztos kötődést tudok továbbadni a gyerekeimnek. Egyelőre úgy tűnik, sikerül :)

OakTree 2013.01.07. 10:16:01

@Sadist:

Nő létemre el kell ismernem, hogy nagyon valósznűen igazad van.
Ugyanezt támasztják alá az én tapasztalataim is.
Hm.....

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.07. 10:19:53

@Sadist: Az én környezetemben nincsenek független pasik (akik mondjuk életkorban is illenének hozzám). Úgyhogy nem lenne miből válogatni. Még régebb összejöttem egy függetlennel, aki saját állítása szerint nagyon akart volna engem, de mivel nem vagyok független (sőt, gyerekeim is vannak), inkább bele se ment mélyebben.

Olyan pasi meg, amilyenről én beszélek, nem terem minden bokorban, és tipikusan nem az a fajta, aki facérként éli le az életét vagy elválik. De tény, hogy az is hatással van egy nőre, hogy a pasi másnak mennyire felel meg. Szerintem a férfiakra is hat, én érzékeltem már sokszor, hogy akkor van nagyobb érdeklődés irányomban, ha már van képben valaki, pedig az illetők nem is tudnak esetleg egymásról. Megérzik, basszus :) A családi állapot mellékes.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.07. 10:21:24

@OakTree: A legjobb pasik hamar elkelnek - és nem könnyen válnak. Ilyen egyszerű. Szerencsére nem mind monogám :P

OakTree 2013.01.07. 10:30:13

@skarlát betű:

Ebben is nagy igazság van :)
Az általam ismert - arányaiban szerintam elég kevés - monogán férfi viszont eléggé "válós fajta". Szóval monogám marad végig, csak elég sokan többszöri nekifutásra találják meg a monogám másikat :)

OakTree 2013.01.07. 10:31:16

@OakTree:

..szus: szóval szerintam=szerintem és monogán=monogám.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.07. 10:35:28

@OakTree: Látod, ezért jobb a poligám, az megbízhatóbb :P Csak azért, mert össze akar jönni valaki mással, nem hagyja el a feleségét.

Immacoolata 2013.01.07. 10:40:59

@skarlát betű: Ha jól érzed magad a bőrödben és a világban, és ha rá tudsz hangolódni a gyerekre, akár örül, akár fél, akár szomorú, akár dühös, komolyan veszed az érzéseit, és tükrözöd neki ezeket, kicsit átszínezve persze (amúgy anyukásan :) nem pedig a saját mindent elborító érzéseidet közvetíted felé, (pl. ha elesik, nem ijedsz halálra, vagy ha dühös, nem kapod fel te még jobban a vizet, vagy ha élvez valamit, nem szólod le/állítod le csak azért mert neked szar hangulatod van), akkor tuti. :)

Én sajnos sokáig nem tudtam kilépni a depressziómból és a szorongásaimból, így most bőven van mit korrigálnom a szülő-gyerek kapcsolatunkon. De a gyermeki lélek rugalmas, és jobb későn, mint soha! Drukkolok magunknak, nagyon-nagyon sokat fejlődtünk már :).

Nekem szakemberi segítség nélkül nem ment volna szerintem, vagy túl sokáig tartott volna, és nem volt vesztegetni való időm, magam miatt se és a gyerek miatt se.

Lisa Said 2013.01.07. 10:50:24

Szóval, ha egy nő nem akar később elválni, keressen hűtlen típust :D ez parádés.
Sadist meglátása is nagyon jó, vitathatatlan. Kérdés, mi van akkor, ha olyan pasira fáj a foga egy nőnek, aki rossz házasságban él, tehát másé - potenciális befutó lehetne akár, de a másiknak nem igazán vált be, mint tudjuk....

Sadist 2013.01.07. 11:03:53

@skarlát betű: "Szerintem a férfiakra is hat, én érzékeltem már sokszor, hogy akkor van nagyobb érdeklődés irányomban, ha már van képben valaki, pedig az illetők nem is tudnak esetleg egymásról. Megérzik, basszus :)"

Persze, hogy hat, de teljesen máshogy, mint a nőkre. Ha a nőnek van valakije és a szexuális élete is rendben van, akkor boldogabb és magabiztosabb a mindennapokban, megváltozik a kisugárzása és ezt a környezete is észreveszi.
A nőknek a párkapcsolat ténye a vonzó, a férfiaknak pedig a lehetséges hatása, ami a nőn megjelenik. Egy szar kapcsolatban élő, búvalbaszott nő pl. nem kell senkinek.
A férfiak ilyenek, nem érdekli őket, hogy egy nőről azért süt a pozitív kisugárzás, mert ötöse lett a lottón, végre talált egy szép pár cipőt, amilyenre régóta vágyott, vagy negyed órája valaki gerincre vágta és jól megdöngette, a lényeg, hogy mosolyog.

Tylia cordata 2013.01.07. 11:05:30

@skarlát betű: Igen, én is észleltem már sokszor, hogy megérzik a férfiak a nőkről és a nők is a férfiakról, hogy szexuálisan aktivak illetve azt is, ha sugárzanak a szerelemtől (ahogy mondják népiesen: a szépre száll a füst, v. az édeset lepik el a darazsak).

Annak is vannak "láthatatlan" jelei, ha valaki lelkileg stabil, erős, önbizalma van, ilyen nő v. férfi körül a lelkileg gyengébbek másik nembéliek köröznek.
Az ellentétek vonzzák egymást? kiegyenlitődnek a különbségek? Feltehetőleg erről van szó, akkor is, ha ez nem tudatos.

Tylia cordata 2013.01.07. 11:06:29

@Tylia cordata: helyesirás: "lelkileg gyengébb másik nembéliek"

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.07. 11:09:34

@Sadist: Én ezt arra is értem, amikor nem is látnak, mert csak online kapcsolat van :P
Van valami 6. érzék, amihez még személyes találkozás sem kell.
Azért a búvalbaszott meg az állandóan heppi között is van bőven átmenet :P

@Lisa Said: Hát, mit tegyek, ha ez a logikus? Persze az ember mindig abban reménykedik, hogy ő az abszolút kivétel, aki majd megtalálja az izgalmas és monogám pasit, aki egész életében hű is lesz hozzá. Mondjuk, hogy ebben mi az izgalmas, azt nem tudom. :P

Attól, hogy valakinek tönkremegy a házassága, még lehet jó "férjanyag" - bár én utálom ezt a kifejezést... Láttunk már ilyen példát eleget. Ha már a 3. házassága megy tönkre, akkor óvatos lennék.

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2013.01.07. 11:10:31

@Sadist: nem értem, mi volna ebben a probléma. Nagyon alkalmas stratégiának gondolom egy olyan partner megtalálására, akivel kielégítő az együttlét.

A férfiak stratégiáit, melyek például blogokon közzétett fényképek 1-től 10-ig tartó pontozásában nyilvánulnak meg, mennyivel tekinthetjük magasabb rendűnek?

Sadist 2013.01.07. 11:24:15

@skarlát betű: "Én ezt arra is értem, amikor nem is látnak, mert csak online kapcsolat van :P
Van valami 6. érzék, amihez még személyes találkozás sem kell."

Biztos, hogy írásban is tükröződik a lelkiállapot. Úgy tudom fejlesztenek olyan szoftvert is, ami képes pl. egy emailből vagy egy blog szövegéből megállapítani a szerző érzelmi állapotát, így megtalálhatnak pl. lelkileg instabil, szuicid hajlamú embereket és megelőzhetik a bajt.

Tylia cordata 2013.01.07. 11:31:47

@skarlát betű: `en ezt arra is értem, amikor nem is látnak, mert csak online kapcsolat van :P
Van valami 6. érzék, amihez még személyes találkozás sem kell.`
Igen, egyertelmu! Sokszor tapasztalom en is.

OakTree 2013.01.07. 12:14:58

@skarlát betű:

Én egyikre sem tudom kijelenteni, hogy jobb vagy rosszabb. Tény, hogy más igényeknek "felel meg" mindegyik és más a jó "felhasználás" módja :)

Varietas delectat :)

Sadist 2013.01.07. 12:17:11

@kardhal77: Nem gondolom egyiket sem magasabb rendűnek, legfeljebb sikeres(ebb)nek lehet nevezni egyik vagy másik stratégiát és problémám sincs vele (elvégre egy kamu jegygyűrű olcsóbb, mint egy Omega), csak arra akartam rávilágítani, hogy egy férfi kapcsolati állapota nem a legjobb értékmérő, ahogy egy nő esetén az 1-től 10-ig pontozás sem.

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2013.01.07. 12:53:21

@Sadist: na de akkor meg mi értelme egy párválasztási stratégiát szélsőségesen primitív formájában felemlegetni, és rögtön hozzáfűzni néhány degradáló megjegyzést (természeseten a nőkre vonatkoztatva)?

Primitív színvonalon bárki tud működni, ezt témává tenni nem nagy truváj.

Immacoolata 2013.01.07. 12:56:15

@Tylia cordata: Az ellentétek tényleg vonzzák egymást, de ez leginkább úgy igaz, hogy az ellenpólusú neurózisok (szorongások) kapcsolódnak egymásba, a jin-yang elv alapján, a teljességre való törekvés mentén. Csakhogy az ilyen neurotikus kapcsolatokban az egyensúly nem tud megszületni vagy nagyon törékeny lesz, és valamelyik vagy mindkét fél szenvedni fog a kielégítetlen igények miatt.

A függőségi kapcsolatok is így működnek, és azért nem bomlanak fel a szenvedések ellenére sem, mert nem kilépnek belőle, hanem minél jobban szenvednek, annál nagyobb lesz a bűntudatuk, hogy valamit elrontottak, így annál több energiát fektetnek a "megjavításba". Amíg valamelyik beteg nem lesz, vagy ki nem nyírják egymást valami közvetlenebb módon, vagy valami csoda folytán egy érzelmileg érettebb partnerbe nem botlanak.

A kiegyensúlyozott(abb) emberek azonban általában vagy hidegen hagyják a neurotikusokat, mert nem izgalmasak számukra (egyszerűen frusztrálja őket, hogy nem történik "semmi", még akkor is, ha ők is nyugodt békés szeretetteljes kapcsolatra vágynak), vagy - ha mégis egymásba szeretnek -, akkor a kiegyensúlyozott(abb) partner sokszor kilép a kapcsolatból, hisz ő tudja, hogy a szeretet elnyeréséért nem kell hatalmas áldozatokat hoznia, megfelelő partnerrel "olcsóbban" is megkaphatja.

Sadist 2013.01.07. 14:27:45

@kardhal77: Ugyan mi volt degradáló a hozzászólásban?

OakTree 2013.01.07. 14:45:12

@skarlát betű:

Szokásom szerint utólag visszaolvasgatva jutott még eszembe, hogy ez a poligám-monogám felosztás "hivatalosan" elég pongyola magyarázatnak számít :)

Aki tudományosan bizonyítani tudná, hogy az ember milyen "gám" az jó eséllyel az adott évi egyik Nobel-díjas lenne.

Mindkét oldalról hallottam és olvastam persze indokként, érvként, mert nagyon tudományosan és végtelenül meggyőzően hangzik.

A triviális alapprobléma ott van, hogy a kétféle "gám" nézőpontból ugyanaz a dolog teljesen mást jelent, és nem nagyon szoktunk a másik oldal szemszögéből belegondolni.

„Szeretőm van.” <-> „vagyis: Emberként/társként már nem te kellesz, csak megszoktalak és persze sajnállak.”
„Csak egyéjszakás kalad volt.” <-> „vagyis: Nekem már az is mindegy, hogy kivel, csak ne te légy az.”

És mind a két oldalnak teljesen logikusan igaza van.

A kétszer is citált „szeretomvan.blog.hu” meg nagyon jól illusztrálja, hogy bármilyen dologba bele lehet menni azzal az önszuggesztióval, hogy „hiszen ilyengám vagyok, mint minden ember”, majd a kiszámítható fejlemények után rá lehet jönni, hogy „basszus én mégiscsak olyangám vagyok, mint minden ember”.

Pedig az elfogadhatóbb magyarázathoz csak mondjuk itteni postokat és hozzászólásokat kellene végigolvasni :)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.07. 15:00:04

@OakTree: Pongyola vagy sem, ezekkel a fogalmakkal tudunk mondatokat alkotni. Mondjuk, szerintem ez olyan, mint a full hetero, full homo. Ritka, hogy valaki vagy ez, vagy az. Sok az átmenet. Vagyis, ha 6-os skálán meg kéne jelölni, hogy ki mennyire poligám vagy monogám (most ne kelljen más szavakkal leírnom, mindannyian tudjuk, miről beszélünk), akkor a full poligám, a 6-os, aki magára nézve és a partnereire nézve is baromi jól tűri a poligámiát (de attól még nem pszichopata és tud kötődni), valószínűleg elég kis százaléka lenne az összlakosságnak. Ugyanúgy az 1-es full monogám is kis százalék - noha talán nagyobb, mint a 6-os. A többség valahol a kettő között helyezkedne el. És persze külön-külön kéne megcsinálni nőre és férfira. Na, lehet, hogy ebből lesz is szavazás.

OakTree 2013.01.07. 15:13:54

@skarlát betű:

Teljesen igazad van.
Csak azt akartam volna mondani, hogy a "probléma" nem magyarázható csupán egyetlen paraméterrel.
Az x-gámia, kötődés, IQ, EQ, tudatosság, önzés, élethelyezet, életkor, környezet, helyszín, szerencse és még közel végtelen sok más paraméter befolyásolja ezt is.
Szerintem pont ettől érdekes az élet.

Sadist 2013.01.07. 15:17:58

@OakTree: "Aki tudományosan bizonyítani tudná, hogy az ember milyen "gám" az jó eséllyel az adott évi egyik Nobel-díjas lenne."

Van egy e-bookom, nem tudom már a pontos címét, abban részletesen összehasonlítja az embert mint fajt más főemlősökkel, amelyek között megtalálható a szélsőségesen monogám és poligám is. Ha hazaérek, majd megírom a címét. Még én sem olvastam végig, de gyanítom, hogy a végkövetkeztetése az, mint amit skarlát betű előttem írt, hogy az ember valahol félúton van a monogám és a poligám között.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.07. 15:39:23

@OakTree: Persze, hogy nem magyarázható, és nem is konstans az életünk során. Ahogy egyébként a szexuális orientáció sem, vannak elmozdulások.
Vagyis minden pillanatkép csupán pillanatkép lenne... De a tendenciák elég jól láthatóak.

OakTree 2013.01.07. 16:12:18

@Sadist:

Igen. A jelenlegi elfogadott tudományos álláspont ez. Hivatalosan "szeriális monogám" fedőnéven.

OakTree 2013.01.07. 16:20:44

@skarlát betű:

Elmozdulások lehetnek persze. Általában ez a társadalmi elvárások stb. miatti elfojtások leküzdése után a tényleges orientáció felszínre törése.

De ha valaki egyetlen egyed életén belüli tényleges "gámia" változást (jelentős evolúciós változást) képes lenne bizonyítani az lehet, hogy két Nobel díjat is kapna.
Plusz még telán szentté is avatnák, mert végre valaki megcáfolta az ördögi darwinizmust :)

OakTree 2013.01.07. 16:33:50

@skarlát betű:

Ez alapján kell jelentkezned:
nobelpeaceprize.org/en_GB/nomination_committee/selection-process/

Ha bizonyítottad, tutti megkapod, bár szerintem csak egyet :(

A szentté avatásról fogalmam sincs, papíron református vagyok :)))))

OakTree 2013.01.07. 16:35:09

@OakTree:

Ja ez kapkodásból a békedíj linkje volt. Szóval:
www.nobelprize.org/
:))

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.07. 16:37:23

@OakTree: Hehe, a békedíj is jöhet. Amúgy a szentséghez meg kell előbb halni. Nem valami nagy üzlet :P

HoldViola · http://fiamma.blog.hu/ 2013.01.07. 18:19:31

@Immacoolata: Ami azt illeti, kedvet kaptam már korábban, és dolgozom is az ügyön, de én a vizsgálódásaim során más irányba irányba vittek.

@Sadist: Én egészen biztosan tudom, hogy nálam erről sincs szó; viszont az elgondolkodtató számomra, hogy a legjobb fiúbarátom is házas, és a volt egyetemi jóbarátom, akivel mostanság éledőben van megint a barátság, megint csak házas és pontosan tudom, hogy éppen az a megnyugtató számomra mindkettejükben, hogy "nem akarnak tőlem semmit". Amíg ebben biztos vagyok, szívesen vagyok velük, ebédelünk, nevetünk, jövünk-megyünk, jól megvagyunk. Egyikőjük viszont időnként akaratlanul átcsúszik egy bizonyos határon olykor, amikor nekem már "sok" belőle, olyankor én marom is el, visszahúzódva a csigaházamba és maradok is ott addig, amig nem érzem biztonságos távolságban megint. Ilyenkor néhány napig békén hagy, megvárja, míg a lelkibékém helyre áll szépen, aztán mehet minden tovább, mintha mi sem történt volna. Ha valaki független megkörnyékezett/megkörnyékez, azzal is addig vagyok "jóban", amíg szintén ezt érzem; aki komolyabban, határozottabban közeledik, azt marom is el.

HoldViola · http://fiamma.blog.hu/ 2013.01.07. 18:22:18

@HoldViola: Már értelmesen írni sem tudok:( Szóval "engem a vizsgálódásaim más irányba vittek".
A szóismétléseket már nem tudom javítani, bocsi.

Processzor típusú nő 2013.01.07. 19:26:38

A hűség/hűtlenség témaköréhez kapcsolódóan, mint feleség szeretnék hozzászólni.
Sok évig abszolút hűségben éltem a házasságomat, el sem tudtam képzelni, hogy egyszer majd másképp lesz. Aztán hűtlenkedni kezdtem. Keresgéltem, és találtam szeretőt. Nem is egyet.
Valamelyik nap azon gondolkodtam, vajon eljön-e az az idő, amikor befejezem majd a kalandozást, amikor megnyugszom, és nem lesz szükségem több sexre, izgalomra, külső kapcsolatra.
Bízom benne, hogy egyszer tudok majd ugyanolyan nyugodtan élni, mint régen. Ne értsétek félre! Valamilyen módon persze akkor voltam frusztráltabb, idegesebb, elhanyagoltabb. Ma kivirultan élek, de belül érzem, hogy igazán nyugodt csak hűségesen lehet az ember.

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2013.01.07. 21:14:12

@Sadist: Én tök egyszerű magyarázatot tudok adni arra hogy személy szerint engem miért vonzanak a nős pasik. Mert egy olyan pasinál aki eleve nős sokkal kisebb esély van rá, hogy egyszer csak bekattan és házasodni akar. Plusz egy nős pasi teljesen jól tudja kezelni, mi több, elfogadja, hogy nem mindig érek rá, hogy vannak mások is rajta kívül, vannak nélküle is programok, stb...

goldmedal 2013.01.08. 06:44:41

@AdélAnita:
Ez az epizódszereplők tipikus önigazolása? Mondd, mikor leülsz egyedül egy csendes sarokba őszintén elgondolkodva, akkor sem hiányzik a főszerep?
/Onnan, hidd el, sokkal nagyvonalúbban lehet más színdarabokba átugrani szexuális statisztának:-)/
Parasztvakító, önámító, izzadtságszagú hübrisz.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.08. 07:37:02

@goldmedal: Azért én elgondolkodnék azon, mitől vagy ennyire kiborulva @AdélAnita: hozzáállásától. Miért nem bírod elfogadni, hogy ő gyakorlatilag úgy érez, mint egy férfi. Amúgy a szeretőség nem feltétlen jelent epizódszerepet, mindannyian tudjuk, hogy vannak éves, évtizedes szeretői kapcsolatok. És rövid vagy hosszú, ámde szar házasságok. Nem a papír dönti el, kinek milyen fontos és meghatározó egy másik ember.
Te mindenképp főszerepet akarsz, az látszik, de vajon megkapod-e?

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.08. 07:40:39

@Processzor típusú nő: A kérdés az, hogy miért akarna valaki igazán nyugodt lenni...
Én sose voltam az, hűségesen a legkevésbé. Biztos sokan vannak, akiknek megy ez a nyugalom, és tudnak nem vágyni arra, ami nem lehet az övék, engem mindig hajtott a vágy. Nem csak szerelem/szex vonatkozásban. Ha nem vágynék semmire, megszűnnék élni. És mivel a családban van több mániás depressziós eset, úgy érzem, az én neurózisom még mindig jobb. Legalábbis gyógyszert nem kell szednem, és nem szorulok másokra.

szereto · http://szeretom.wordpress.com 2013.01.08. 08:32:14

Annyira rengeteg a hozzászólás, hogy nem bírtam mindet elolvasni, de a feléből kb. azt a következtetést vontam le, hogy a szeretői státusz úgy tűnik egy jóval nyitottabb, elfogadóbb és gondolkodóbb szerep, mint az "erkölcsösség". Míg a szeretőzők kultúrember módjára igyekeznek megvizsgálni a különböző okokat és motivációkat, addig a másik oldalban érzek valami szemellenzős félelmet és tabu- rettegést. Azok szoktak így viselkedni, akiket megbántottak, vagy akik érzik, hogy inog a vár, és bármikor megtörténhet velük egy megcsalás. Pedig szerintem egy kapcsolatban az a legkisebb gond, ha a farok, vagy a punci másé lesz. Ami azt megelőzi- na, arról kellene inkább beszélni. De az meg nem ehhez a poszthoz kötődik.
Azt gondolom, a szeretőzés rengeteg toleranciát kíván, és csökkent jogokkal jár. Ami viszont az alap, és mindenkinek jussa, az a tisztelet.

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2013.01.08. 08:51:18

@goldmedal: Tökéletes főszereplője vagyok a saját életemnek, köszi az aggódást. :-)

@skarlát betű: Igen, pontosan ebben van a titok. A barátaim is azt szokták mondani hogy pasi agyam van. Lehet hogy ez a boldog élet titka? Pasi aggyal gondolkodni? Sokszor látom, hogy nekem rengeteg dolog sokkal könnyebb, egyszerűbb, átláthatóbb mint a környezetemben a nők többségének pusztán azért mert én nem bonyolítom túl a dolgokat, és nem generálok problémákat oda hol egyébként nincsenek.

OakTree 2013.01.08. 10:27:12

@szereto:

Tényleg nem emberi csak egy kis logikai kötekedés, ha megengeded:

Szerintem mindkét "oldalon" ugyanolyan érző (gyarló) emberek vannak. Mindkét oldalon előfordul a prekocepciók, érvek és dogmák használata természetesen.
Továbbra sem hiszem, hogy a megértést vagy az elfogadást segítené az, ha a bármelyik oldalról is a túloldal nevetségessé tétele, megbélyegzése a "taktika".

"szeretőzők kultúrember" = felsőbbrendű
"szemellenzős félelmet és tabu- rettegést" = alsóbbrendű elmaradott hülye
"a farok, vagy a punci másé " = a semmiből csinálnak problémát

Ha a sajáttól eltérő nézőpontot és a képviselőit lenézi valaki azzal csak önmagának gyárt érvrendszert. A miérteket nem keresi, csak újabb és ugyanolyan értelmetlen tabukat és dogmákat gyárt :)))

Immacoolata 2013.01.08. 11:11:27

@skarlát betű: Ha nem vágynál semmire, nem szűnnél meg élni, élveznéd, amid van. Csak ez a zsigeri, legmélyebb félelmed, hogy megszűnnél. De nem szűnhetsz meg, az lehetetlen. Persze, én is ettől félek, ezt egészen pontosan tudom, és ezt a félelmet iszonyú nehéz kiirtani... :)

OakTree 2013.01.08. 11:16:46

@Immacoolata:

Ez nagyon nagy telitalálat.
Azt hiszem én el is tűnök lassan innen is. Itt is csak jobb, fiatalabb és pontosabb lélakbúvárok vannak nálam :))

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.08. 11:17:54

@Immacoolata: Nem szó szerint értettem persze :)
Bár a vágyak teljes hiánya a nirvána, a semmiben vagy a mindenségben való felszívódás vagy mi.
Tehát valahol megsemmisülés.
Nincs élő ember, aki ne vágyna semmire, de ez már filozófiai probléma. Az is vágy, ha nyugalomra vágysz, ha aludni akarsz, ha látni akarod a napfényt...
Köznapi értelemben persze lehet valakinek a vágyait oly mértékben minimalizálni, hogy szinte már ne is vágyjon semmire, de ezt a pontot én még nem szeretném elérni :) Engem motiválnak a vágyak.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.08. 11:19:39

@OakTree: Mér kéne eltűnnöd? Mikor a te vágyad az, hogy velünk kommunikálhass?
Katkó neveltetésemből kifolyólag nagyon jól ismerem a vágyak leépítésének elméletét, de nekem nem jött be. Tán, ha már elég öreg leszek hozzá... :)

OakTree 2013.01.08. 11:29:27

@skarlát betű:

Ez már a vég. Már az én vágyaimról is fellebentik a nálam jobb szakemberek fátylat :)))

Nem kell siettetni azt az öregedést, jön az szépen lassan - de biztosan - magától is.
Bár innen a határ túl oldaláról nézve vannak olyan szépségei amiket korábban nem is gondoltam volna és ha ezt előre tudom nem pánikoltam volna annyira :))

Immacoolata 2013.01.08. 11:29:38

@szereto: lehet, hogy kicsit csalóka, amit a blogból le lehet szűrni ebből a szempontból. Valószínűleg sok szerető van, akik ki akarják sajátítani partnerüket, féltékenyek, nem megértőek és nyitottak. Csak ők nem írnak ilyen sokat és hosszan az érzéseikről, gondolataikról, mert felszínesen élik meg a kapcsolataikat.

A házasságukat féltők pedig pont azért kezelik tabuként a megcsalást, mert félnek, és hát, valljuk be, érthetően. Akit megcsalnak, elkerülhetetlenül értéktelenebbnek ítéli majd magát, elhagyva érzi magát. És ki akarná ezeket az érzéseket átélni... Azt kezeljük tabuként, amitől rettegünk.

Akinek nincs meg a kellő önismerete, és nem lát rá úgy általában az emberi viselkedés mozgatórugóira, az sajnos tényleg nagyon összeomolhat a csalódástól. Akinek megvan, és rálát, az is szenved, persze, de könnyebben feldolgozza, hisz tudja, nem egy rongy csak azért, mert megcsalták.

Immacoolata 2013.01.08. 11:43:49

@skarlát betű: Ez valós félelem, még ha nem is tudatosul, még ha nem is érzed. És való igaz, hogy nincs ember vágyak nélkül. Nem is kell a vágy nélküli állapotot hajszolnunk, csak azt érdemes elérnünk, hogy a vágyaink ne alacsonyítsanak bennünket marionettbábuvá. A vágyaink a félelmeinkből születnek megoldási stratégiaként. Mély és erős félelmek torz vágyakat gerjesztenek. Ha csökken a zsigeri félelem, szelídülnek a vágyak.

A zsigeri félelem pedig úgy tud csökkenni, hogy felismered, átérzed, és elfogadod jogosnak. Ez utóbbihoz az kell, hogy tudd, nem a gyengeséged miatt van benned, hanem azért, mert amikor a biztonságérzetedet, az énedet kellett volna mások segítségével kiépítened, akkor a "mások" ebben nem vagy nem kielégítő módon segítettek téged.

Immacoolata 2013.01.08. 11:47:35

Illetve nem csak szelídülnek, hanem neurotikus vágyak helyett egészséges vágyak lesznek, amelyek kielégítése során/után, épül-szépül a világ és te magad is. :)))))

est ragon 2013.01.08. 11:49:47

mostanra már mindent kiveséztünk, több szempontból is :-)

de az alapkérdés "tisztázatlan" maradt eddig : mi is maga az elvárás?

Az otthoni gyereknevelési vitáink is rendre ide lyukadnak ki.... :-)

Szerintem az elvárás az, amiért nem jár köszönet, ha megtesszük, de retorzió, ha nem tesszük meg....

Pistikét halálra dicsérik, amikor sikerül egyedül felöltöznie.... de Istvánkát már leb@sszuk, ha nekünk is be kell segíteni az öltözködésbe. Istvánt meg egyenesen elitéljük, ha nincs rendesen, az alkalmakhoz illő módon felöltözve, rendetlen a ruhája.....

ilyen párhuzam alapján minden viszonyban kialakulnak olyan folyamatok, ahol először kérünk, ráutaló magatartással biztatunk vkit vmire.... ami aztán, normális esetben, automatizmussá válik... kifejezett kérés és köszönetnyilvánítás nélkül is elvárjuk a másiktól az automatizmust :-)

a szeretői viszonyok közül sok épp ennek az akadozó automatizmusnak az ellentételezéséből él :-)

az ismerkedés, megismerés felületessége, időben korlátozott mivolta, a "mindenre gyógyír" szex felértékelődése, stb...mind mind azt érezteti a szeteplőkkel, hogy nincsenek elvárások, hisz magunktól többet adunk figyelemből-előzékenységből-udvariasságból-imponálni vágyásból, mint amennyit elvárnanak tőlünk....

a bajok akkor kezdődik a szeretői viszonyban is, hogy az automatikusan adott figyelmesség, érdeklődés, idő-energia ráfordítás idővel alábbhagyni látszik.... de a szex és a vágyakozás valamint a időben még közeli szép emlékek elviszik a szekeret :-)

nincsenek napi operatív gondok, nincs még szürke színe a megszokásnak.... még egy kicsit rózsaszín :-)

Azt gondolom, azt hangoztatom itt már régóta, hogy ez a fajta szetetői attitüd inkább "gyerekes" menekülés az otthoni elvárások elől, mint vmiféle megoldás bármire....

Az itt kommentelők kutya-macska kibékíthetetlensége inkább abbol a különbségből fakad, hogy mindenkiben két értékrend harcol folyamatosan...

Az egyik, velünk született, önző felfogás azt súgja nekünk, hogy minden jót tegyünk meg, szerezzünk meg, amit csak lehet....
A másik pedig arra int mimket, hogy mivel társadalomban élünk, a szabályok megismerése és betartása hozhat egyedül nyugalmat és biztonságot...

mindkét "énünk" kap visszajelzést eleget ahjoz, hogy sose tudjuk hol a határ.... :-)

A hűtleneknek mindig lesz a tarsolyában egymilló érv és példa az igazuk alátámasztására.

A másik szakosztály játékosai pedig mindig hivatkozhatnak a szabályokra és az azok szellemét tükröző erkölcsre....

Én meg, mint aki megjárta mindkét oldalt, kötöm az ebet a karóhoz, hogy hűtlenkedni pedig éretlen menekülés vmi elől....

van itt olyan, aki elvâlt, egyedül nevelt fel gyerekeket, végig "csak" szeretői voltak, egyedülálló ffiak személyében.... ez nem hűtlenség :-) ez nem megcsalás :-)

De most, hogy az aktuális szetetője házas ember, egyből ideológiai és gyakorlati tézisek gyártásába-hirdetésébe fogott bele :-)

mi ez, ha nem az önmeggyőzés kiszélesítése, az önigszolás keresése?

És a megcsalást elitélők frusztrációja is érthető... mégha túlzottan sarkosan is itélkeznek, akkor is....

a csaláshoz minimum 3 fél kell... de a csalók csak egy, maximum két embert látnak bele a storyba.... a harmadikat, mivel tudatlanságban, megtévesztettségben tartják, nem is tekintik szeteplőnek....

Immacoolata 2013.01.08. 11:50:39

@OakTree: én aszondom inkább, tegyük össze amink van! hehe, az áthallás nem véletlen! :)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.08. 11:51:10

@Immacoolata: Á, most már nem fogod elhinni, hogy nem is vagyok neurotikus :P
Szerintem teljesen egészségesek a vágyaim, nincs bennük semmi beteges. Na jó, némely perverziók elférnek olykor-olykor :)
Csak a szénhidrátfüggőséget nehéz legyőzni :) De a csokival sose kell randit egyeztetni, és ez bizony nagy előnye. :P

Immacoolata 2013.01.08. 11:55:11

@est ragon: hűtlenkedni tényleg éretlen menekülés. De az a baj, hogy k. nehéz megérni. És mi van, ha később érsz meg, mint házasodsz? És a párod meg nem érik meg. Az alapvető gond szerintem az, hogy a hűség konstans, a személyiség változik, érik.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.08. 12:15:57

@est ragon: Az elvárásom egy szeretői viszonyban elsősorban az, hogy elég fontos legyek a másiknak. És, hogy ezt éreztesse velem. Ahogy én is megteszem vele. Nem kell, hogy én legyek a legfontosabb személy az életében, de legyek benne valami top akárhányban :) Pontos számot nem mondok, mert ez a partnerek gyerekeinek számától is függ :P

Már megint abból indulsz ki, hogy a hűtlenség feltétlen az eredeti kapcsolat elhanyagolása, elromlása miatt következik be. De attól, hogy neked - és mint tudjuk, neked és nem kettőtöknek megadatott a hosszú távú rajongás adománya vagy átka (döntsd el te, hogy melyiknek érzed), ez a legtöbb esetben nem adatik meg. Már, hogy valaki évtizedekig minden szempontból izgalmasnak találja a partnerét. Ez inkább az anomália. Aztán van, aki kiszeret belőle, van, aki bele se volt szeretve soha, satöbbi. De összeköti őket millió szál, amit nem akarnak szétszakítani. Ilyen egyszerű. De attól remetévé se szeretnének válni. Vagy az egyik nem zavartatja magát, ha azzá válik is, a másiknak meg több kell. És még sorolhatnám.

@Immacoolata: Ahogy már fentebb mondtam valahol, a hűség szimpla nemcselekvés. Ha ez a nemcselekvés megőrjíti az embert, akkor attól a kapcsolata nem jó lesz, hanem pokoli. Lehet persze érett emberként mindig otthagyni a másikat, és lépni a következőbe - és most arról ne is beszéljünk, hogy hány alkalommal találunk olyanra egyre öregebben, aki szintén mindent ott akarna hagyni miattunk. És hogy azzal az emberrel én miért akarnék összebútorozni, aki már x partnerét dobta. Lehet, ezt nem is neked kellett volna címeznem, mert sztem nincs köztünk vita ebben.

est ragon 2013.01.08. 12:41:27

@Immacoolata:

Egyet értek Veled :-)

amit a vágyak elvesztéséből táplálkozó félelemre reflektáltál, az nagyon szívmelengető volt :-)

Csatlakozom @OakTree: dicsérő szavaihoz.

Immacoolata 2013.01.08. 13:02:32

@skarlát betű: ha már nekem címezted, válaszolok: így van ez, kéremszépen, csak annyi, hogy sok kihűlt házasság nem lesz pokoli, mert a felek annyira felszínes életet élnek, hogy észre sem veszik, tulajdonképpen évek-évtizedek óta biorobotok. Aztán, ha valamelyiküknek jön egy új szerelem, csak néznek körül magukon, hogy hé, meg hó, dehát olyan szépen, kényelmesen éltünk. Ettünk-ittunk, jót mulattunk. Na ja, csak épp nem egymással, hanem egymás mellett. Egymás helyett az ételre-italra-mulatozásra figyeltünk.

OakTree 2013.01.08. 13:11:08

@Immacoolata:
" Az alapvető gond szerintem az, hogy a hűség konstans, a személyiség változik, érik."AZ

@skarlát betű:
"a hűség szimpla nemcselekvés."

Ha a hűséget puszta célként vagy kötelező erkölcsi normaként közelítjük, akkor igazatok lehet.

Szerintem viszont a hűség nevű egyszerűsített és patetikus elnevezés az egy eszköz.
Az emberi párkapcsolatok esetében ez az eddigi leghatékonyabbnak bizonyult eszköz amivel garantáltni tudja az ember önmagának és párjának azt, hogy kapcsolatot hosszú távon érzelmi és minden egyéb emberi töltettel együtt fenn AKARJA tartani.
Ezt a hűséget az idők során mi emberek minden kultúrában kőbe is véstük, dogmát csináltunk belőle, és mindenhol jutalmazzuk is (céghűség, vevői és egyéb hűségkártyák, stb.)

A hűtlenség nevű egyszerűsített és patetikus elnevezésű eszköz a legtöbb esetben annak a kifejezése önmagunk és a másik fél számára, hogy van már valaki más (szerető) vagy bárki más (egyszeri-kétszeri kaland) akivel egy párkapcsolat érzelmi-testi (emberi) részét jobban és élménydúsabban meg lehet élni. És aki annyira fontosabb, hogy miatta érdemes kockáztatni a régi megunt mindent tokkal-vonóval vagyonnal gyerekkel stb.
Mivel ez a piedesztálra emelt hűség ellentéte és a párkapcsolatból származó esetleges utódok szempontjából szinte garantált a negatív következmény, ezért az idők során mi emberek ráraktunk egy csomó negatív billogot és büntetjük. (Még a liberális polgári társadalomban is minimum a gyermekelhelyezést negatívan befolyásolhatja. Pedig a jogi szakma is eléggé elnőiesedett.)

Számomra nem is ez, hanem mindkét oldal motivációja a sokkal érdekesebb.
Szmaomra inkább az

Immacoolata 2013.01.08. 13:13:35

@est ragon: köszi. nekem meg marha sokat jelentett az őszinteséged, @OakTree bölcs türelme, @skarlát betű bátorsága és nyíltsága, és a többi kommentelő tapasztalata is abban, hogy könnyebben viseljem a nehéz napokat, és még több oldalról megismerjem ezt a számomra új élethelyzetet.

OakTree 2013.01.08. 13:19:39

@Immacoolata:

"Egymás helyett az ételre-italra-mulatozásra figyeltünk."
Na itt az igazi telitalálat.
Persze nem minden esetben igaz ez sem :)
És főleg ezt sem szabadna elitélni :)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.08. 13:21:00

@Immacoolata: Na, ezt nem mondhatom el magunkról, hogy valaha kényelmesen éltünk volna és mulatozással töltöttük volna az időt. :P
Bárcsak úgy lett volna. :)

Immacoolata 2013.01.08. 13:25:44

@OakTree: Nem elítélem, csak borítékolható a félrelépés.

OakTree 2013.01.08. 13:55:22

@Immacoolata:

Nem konkrétan rád értettem az elítélést természetesen :)

viszont

"borítékolható a félrelépés"
A végszetszerűségben, borítékolhatóságban a legkevésbé sem hiszek. Szerintem minden emberi cselekvés tudatos, népszerűbben "fejben dől el".
Az más kérdés hogy triviális és logikus döntés volt-e, elhamarkodott és balul elsűlt próbálkozás vagy csak sikerült annyi tetszetős és meggyőző konzerv érvet összekaparni az önszuggesztióhoz, hogy elnyomja az értelmet....??

Immacoolata 2013.01.08. 14:02:11

@skarlát betű: Mi sem. Sőt. De közelről ismerek ilyet. hol ez a gond, hol az.

Amikor azt kutatjuk, mitől alakul ki a megcsalás, az kb. olyan, mintha arra keresnénk a választ, hogy mitől törik el egy csontunk. Van egzakt válasz, de az annyira bonyolult, annyira egyedi és annyira hosszú ideig tart felfejteni, hogy ihajj.

Mondjuk, házasodni meg olyasmi, mint ételt rendelni egy étteremben. Amikor kihozzák, csak annyit tudsz, hogy marhapörkölt nokedlivel, de azt már, hogy mócsingos-e, vagy vannak-e benne rágósabb falatok, mennyire sós, elmegy-e tőle az étvágyad, vagy rágódsz-e majd rajta, azt azért nem tudod biztosan. Aztán, ahogy eszed, úgy derül ki fokról fokra, hogy milyen a cucc. Uramisten, ha belegondolok, fiatal középkorúként nem biztos, hogy meg tudnám mondani tutira, hogy húsz év múlva pontosan ki leszek, mit fogok csinálni. Hogyan lehetnénk abban biztosak húszas éveink elején-közepén, alig-tapasztalattal, hogy milyen lesz évtizedek múltán - nem hogy a társunk - de az idősebb-érettebb önmagunk? És tényleg, miért legyen fontosabb a HÁZASSÁG és a HŰSÉG, mint a saját életünk? Mert a másiknak fontos? És miért legyen fontosabb a másik mint én?

Ha valaki hosszan rosszul érzi magát egy házasságban, azt nem szabad fenntartani. Az a másiknak se jó. Mert amikor feláldozod önmagad, titkon kezded meggyűlölni a másikat, egy párkapcsolatban soha nincs kifizetetlen számla.

Gonosz leszek, követelőző, elégedetlen, zsörtölődő, érdektelen, rideg, vagy épp ellenkezőleg, kedvesség és udvariasság mögé rejtem a dühömet, és kikezdhetetlen leszek, de megközelíthetetlen is.

Ha másképp nem, azzal fizetek meg a kényszerű hűségért, hogy beteg leszek, aztán gondoskodhatsz rólam. De juszt se fogom veled élvezni az életet. Itt már senki sem lehet boldog. Mennyi, mennyi elrontott élet a van feláldozva a hűség oltárán.

És a gyerekek sajnos mind pontosan érzik ezt. MINDENT éreznek, ami a felszín alatt van. Csak nem értik. Párkapcsolati problémáikat hamarabb észrevehetjük gyermekeink problémáit figyelve. Mert náluk hamarabb jelentkeznek a gondok. Iskolai, egészségügyi, viselkedési problémák. A gyerek lakmuszpapír. Tudjátok hány kedves, idős házaspár gyereke lelki nyomorék? Nyilván nem mindig a rossz házasság az oka, de a lényeg, hogy CSAK a hűséggel nem megyünk semmire, sem a szülők, sem a gyerekek szempontjából. Ezért értelmetlen ELVÁRÁS a hűség. A hűség nem értelmetlen, csak elvárni az.

A rosszul működő házasságot is meg lehet persze gyógyítani, ha van még szeretet, és a házaspárok nagyon elszántak, és hajlandóak, és tudnak változni. Mert változni sajnos az sem mindig tud, aki akar. Vagy nem annyit. Vagy nem olyan gyorsan.

Immacoolata 2013.01.08. 14:07:00

@OakTree: nem mindig tudatosak a döntéseink, sőt. Egyes nézetek szerint a "szabad akarat" nem is létezik, de ez a felvetés olyan kezelhetetlenné tenné a társadalmi problémákat, hogy még ők sem verik nagydobra. :) és kicsit télleg extrém.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.08. 14:15:21

@Immacoolata: Á, ez már lehetne egy önálló poszt :)

Egyetértek, ami ritka :)

És tudom, milyen az, mikor az ember haragszik arra, aki gúzsba köti, aki elvárja, hogy úgy is maradjon, mert az neki kényelmesebb, mint továbblépni, változni, bármit tenni. Mint már milliószor megbeszéltük, én pl nem tudok ebből kilépni, bárcsak tudnék. (Nem lelkileg, hanem a körülményekből fakadóan.)

De azt se feledjük, hogy vannak hűtlen házastársak, akik nem azért hűtlenek, mert rossz a házasságuk. :) Ez nem univerzális magyarázat. Sőt, a jó házasságba belefér a hűtlenség - szerintem. De Oak Tree persze ezzel nem ért egyet :)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.08. 14:16:43

@Immacoolata: Filozófiai kérdés ez is... Én azt hiszem, azért egy kis szabad akaratnyi hely van az univerzumban.

Immacoolata 2013.01.08. 14:28:36

@skarlát betű: hát, neurobiológus és pszichológus kutatók jutottak idáig. :) Más kutatók meg nem így gondolják. De hogy minden akarat kérdése lenne, azt azért általában tagadják.

És persze, hogy a jó házasságban is előfordul a hűtlenség. Hisz a "jó házasság" is rém szubjektív.

Oak Tree, soha semmi sem biztos, a borítékolható számomra azt jelenti, hogy nagy valószínűségű, de lehet, hogy rosszul használom a kifejezést. :)

OakTree 2013.01.08. 14:54:18

@skarlát betű:

Pedig nagyrészt igen :)))
"a jó házasságba belefér a hűtlenség"
Lehet olyan jó házasság - bár én inkább párkapcsolatot szoktam emlegetni - amibe a hűtlenség is belefér.
Amennyiben a két embernek ez így maradéktalanul jó és nem utolsósórban kölcsönösen tisztázták, senki másnak nem okoznak vele gondot akkor miért ne?

Már nem tudom ki írta itt, de valaki már a legelején így kezdett bele. Érzésem szerint ez lehet a leghatékonyabb.
Mi lehetne ezzel a problémám?

Az más kérdés, hogy semmi konkrét tapasztalatom ilyen téren. Az itt tárgyalt Baczinsky-könyvecske és egyéb hozzáférhető források pedig számomra eddig nem tudták semmi módon magyarázni azt, hogy a dolog széles körben csont nélkül alkalmazható lenne.

Nem vagyunk egyformák :)

OakTree 2013.01.08. 15:09:52

@Immacoolata:

Tényleg nincsen már itt lassan semmi keresnivalóm.
Mintha egy szemináriumon ülnék :))

Immacoolata 2013.01.08. 15:13:10

@HoldViola: Nem arra gondoltam, hogy ezért lettél szerető, hanem, hogy ezért hagytad kihasználni magad. De az az igazság, hogy sokszor szinte lehetetlen rájönnünk, hogyan is történt az, hogy "semmibe vettek".

Mégpedig azért, mert nem a fizikai jelenlétünket, hanem az érzéseinket nem vették figyelembe, nem vették észre. Attól még lehet, hogy szerettek és mindent megadtak. Simán.

De az biztos, hogy akinek észrevették, komolyan vették és egészségesen lereagálták az érzéseit gyerekkorában, az nem hagyja kihasználni magát, nem hogy évekig, de hetekig se. Azért, mert amint valaki elkezdi semmibe venni, ő azon nyomban jogos haragot érez, majd, ha ez folytatódik, akkor hamar kiábrándul, és hagyja a fenébe az illetőt.

Aki nem ilyen figyelmet élvezve nőtt fel, az nem tud jogos haragot érezni, mert azt sem veszi észre, kéne, mivelhogy épp kihasználják. Mivel nem tükrözték az érzéseit (nem erősítették őt meg abban, hogy amit egy fájdalmas stb. szituban érez, az jogos), nem tanulta meg, hogy ha őt bántják, akkor jogos a haragja.

Az énünk (vagy önbecsülésünk) az érzéseink komolyan vételéből, megértéséből, tudatosulásból, épül. A harag a dühből származó másodlagos érzelem, a düh pedig az elsődleges, ami akkor keletkezik, ha fájdalom, bántás ér. Kb. :) És ezeket még meg kell tanulnunk kezelni is. Pfff... Tök nagy meló, hallod. :)

De baromi nehéz (van, akinek lehetetlen) belátni, hogy "semmibe vettek", vagyis leszedni szüleinket a piedesztálról, hisz legtöbbször szeretjük őket, és ők is szeretnek minket. Sokszor túl erős ennek a fájdalmas felismerésnek az öntudatlan hárítása.

De attól még követhettek el hibákat, persze legtöbbször akaratukon és tudtukon kívül. Hisz nekik is vannak hiányosságaik, merthogy az ő szüleiknek is, meg blablabla... Mindenki azzal főz, amije van. Nekem ma szófosásom, úgy látszik.

Immacoolata 2013.01.08. 15:14:58

@OakTree: Sokszor úgy érzem, a gyerekeink többre mennének az életben, ha történelem helyett önismeretet tanítanának nekik. Hát, marha érdekes lenne a szülői értekezlet! :))))

OakTree 2013.01.08. 15:23:42

@Immacoolata:

"És tényleg, miért legyen fontosabb a HÁZASSÁG és a HŰSÉG, mint a saját életünk?"

Elég rossz lenne, ha fontosabb lenne.
Én házasság helyett maradnék inkább általában a párkapcsolat megjelölésnél.
A hűség esetében meg továbbra sem tudok egy eszközt és annak használatát az élethez mérni.

Bár az én ifjúkörömban a munkásőrnek és hős katonának például fontosabb volt a fegyvere, mint az élete. Vagy valami ilyesmi :)

OakTree 2013.01.08. 15:29:32

@Immacoolata:

Most komolyan kérdezem.
Ki olyan bölcs, hogy taníthatná ezt gyermekeknek?
Kinek engedném, hogy a gyermekemnek ilyet tanítson?

Én biztosan nem vállalnék ilyet.

A törihez viszont részemről ragaszkodnék. Tanuljunk inkább a régmúlt idők embereinek hibáiból valamennyit :)

OakTree 2013.01.08. 15:37:57

@skarlát betű:

Ja még egy:
Visszaolvasva ez előző válaszomat látom, hogy neked van igazad.
Ha minden teljesülne amit feltételként írtam az már maga a poligám kommuna lenne.
Ideálisan erős érzelmi és anyagi hátterű, irígység- és önzésmentes emberekkel. Szóval nem nagyon hétköznapi lényekkel.
Nem értek én ehhez.

Lassan el is telik az egy nap szabim és szófosásban biztosan mindenkit beelőztem ma.

Immacoolata 2013.01.08. 15:40:56

@OakTree: és akkor még a kamikázékról meg a zsandárkokról nem is beszéltünk. :)

Házasság vagy párkapcsolat? A házasság szerintem erősebb kapocs, és nagyobb visszatartó erő. Egy nő könnyebben esik teherbe, ha férje van, és nem élettársa. A tudat miatt, hogy van hova, van mire szülni. Mert társadalmilag erősebb kapocs, és ez belénk van égve.

A hűséget úgy tudom az élethez mérni, ha úgy nézem, hogy egy életem van, és mennyi kielégítetlen vággyal, meg nem élt érzéssel akarok meghalni. Ofkorsz, ha kevés a kielégítetlen vágy, és valóban élek, tehát intenzív és mély érzéseim vannak, akkor nem lesz nagy lemondás, sőt, akkor élvezet a hűséges élet is (ó, bár így élhetnék). De ha csak vegetálok, és hiába próbálkozom feléleszteni a kapcsolatomat, és aztán jön a szerelem, és minden sejtem újraéled, akkor én azt meg akarom élni. Csak növény ne legyek, csak növény ne! :)

Immacoolata 2013.01.08. 15:56:48

@OakTree: dehogynem értesz.

Az a baj, az emberek nagy része e szófosások helyett annyival intézi el a dolgot, hogy hűtlen=gyenge és mocsok, megcsalt=ártatlan, megalázott áldozat, szerető=álnok kegyetlen ribanc, házasság=öröktulajdon és mindenek felett.

És ha megtörténik a baj, csak haragszanak, megsértődnek és szenvednek, de nem néznek a problémák mélyére.

Tudom, én is ezt gondoltam fiatalon, friss házasként. És a férjem sem akart a problémák mélyére nézni.

Aztán, amikor a férjem félrenézegetett, akkor kezdtem el azon gondolkodni, hogy miért is történik mindez, és azt mondtam neki, hogy megértem, hogy másfelé kacsintgat, mert én is látom a kapcsolatunkban ezt és ezt a problémát.

Néhány év múlva elváltunk, mert nem tudtuk kijavítani őket, kevés volt az eszközünk és túl sok a problémánk. Nem hűtlenség miatt váltunk el.

én meg ááá, lemaradtam a melómmal. :)

OakTree 2013.01.08. 16:23:29

@Immacoolata:

Egyben a kettőre:

Jó lenne minden vágyat kielégíteni persze. Csak nem lehet.
Talán ezért jobb lehet keletebbre születni és az újjászületésben meg több életben hinni :))
Látom a gyermekeimen, ahogy a tündéreket meg a nagyobbiknál a lányregényeket lassan-lassan felváltja a racionalitás.

Itélkezni minden esetben a legkönnyebb út. Ez aztán a korral és a tapasztalatokkal többnyire szerintem jó esetben el is múlik.
A vaskalapos hűségpártiságom mellett nekem is volt majdnem. És nem is vagyok biztos benne, hogy rajtam múlt. Őszintén nem sajnálom, de erősen bizsergető emlék maradt :)

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2013.01.08. 17:26:29

@OakTree: hozzáteszem, régi szociálpszichológiai igazság, hogy egy akármilyen izéléssel kapcsolatos attitűd megengedőbbé válik, ha az ember maga is izél egyet (ez eddig nem is meglepő), viszont az eredetinél is elutasítóbbá és ridegebbé válik, ha az ember majdnem izél egyet, de az utolsó percben visszafordul.

Tylia cordata 2013.01.08. 17:38:18

@Immacoolata: .Délután nem ültem a képernyő előtt, pedig nagyon érdekes dolgokról beszélgettetek.

"És tényleg, miért legyen fontosabb a HÁZASSÁG és a HŰSÉG, mint a saját életünk? Mert a másiknak fontos? És miért legyen fontosabb a másik mint én?"

"Ha valaki hosszan rosszul érzi magát egy házasságban, azt nem szabad fenntartani. Az a másiknak se jó. Mert amikor feláldozod önmagad, titkon kezded meggyűlölni a másikat, egy párkapcsolatban soha nincs kifizetetlen számla."

Soraid a probléma lényegének megértéséről tanuskodnak, egyetértek mindennel,.amit irtál, anno, ezeket átélve majd átgondolva váltam el és változtattam életmódöt (a napokban irtam le röviden). . .

Immacoolata 2013.01.08. 17:49:28

@kardhal77:
régi népi bölcsesség, hogy savanyú a szőlő? :) (bocs, Oak Tree)

Én nem érzem ridegnek Oak Tree-t. Neki bejött a párkapcsolata, így hisz a hűségben. És azért nem rideg, mert kíváncsi arra, hogy mások miért nem hisznek, és utálja a kizárólagos állításokat, és bevallja a bizsergető emléket. :)

Jól teszi, hogy a hűség fontosságát hirdeti, mert tényleg lehetséges hűségben, hosszan, teljes életet megélni. Keveseknek, de lehet. De mi meg jól tesszük, ha azt mondjuk, hogy nem mindenáron kell a hűség. Aztán ki-ki válogathat, egyéni nyomora szerint.

Azért remélem, nekem is sikerül majd egyszer egy hosszú, hűséges kapcsolatban boldogan élnem. Jó olvasni Oak Tree sorait, hitet adnak ahhoz, hogy eccer nekem is sikerülhet.:)

Processzor típusú nő 2013.01.08. 18:04:54

@skarlát betű: A nyugalomról. A nyugalmat nem úgy értettem, hogy nem voltak vágyaim, hanem úgy, hogy nem folyton a pasikon járt az eszem. Kitöltötte az időmet maximálisan a család, a gyerekek, a férjem, a vállalkozás, a nagyszülők, a szélesebb család. Nem unatkoztam egy percre sem, és azt sem mondhatom, hogy céltalanul éltem volna a mindennapjaim.
Mióta szeretősdit játszom, kevesebb figyelem jut a családomra (pedig próbálok nagyon odafigyelni rájuk), és kevesebb a munkára, viszont minden szembejövő hím érdeklődő tekintetére azonnal felfigyelek. Szervezem a szökéseimet, és izgatottan szaladok a randevúra, mintha 16 éves lennék. Ez az, amiről írtam. Ez minden, csak nem nyugodt élet.

@Immacoolata: Az egymás mellett élésről. Szerintem minden házaspár együtt élve egymás mellett is él, és ez nem negatív jelző. Jó házasságban élek, mégis hűtlen vagyok, és ez talán a vérmérsékletem miatt van. Biztos lehetne találni hibát a férjemben és okolni, hogy miatta történt, de nem érdemes. Én vagyok az, aki keresem a lehetőséget, de valójában soha el nem hagynám. Sok nős férfi is így tesz szerintem, amikor szeretőt tart.

@AdélAnita: A leírtak alapján akkor nem nekem van férfi-agyam?:) Szerintem ne áltasd magad azzal, hogy neked jó így. Jobb lenne, ha találnál egy olyan férfit, aki érdemesnek tartana arra, hogy fátyollal a fejeden oltárhoz vezessen, a gyerekei anyjává tegyen, és tisztelje benned a Nőt. Az a féri, biztos nem cipelne swingerbe, mert a gyerekei anyját nehogymá megb....a akárki. Ne haragudj, hogy ezt így leírtam, de sajnálom hogy egy alternatív valóságot képzelsz el magad köré.

HoldViola · http://fiamma.blog.hu/ 2013.01.08. 18:10:16

@Immacoolata: Ugyan engem személyszerint nem vettek semmibe, viszont anyukámat abba veszi apukám a mai napig. Amolyan "az asszonynak hallgass a neve"-házasság az övék, amiben anyukám - aki apukámért rajongásig oda van a mai napig - olyan alázatos feleség 30+, hogy azt rossz nézni. Na ő folyamatosan semmibe van véve napi szinten, kb. cselédszámba van tartva. Nem bántja apa (fizikailag), ne gondol, de kettőt nem is szól hozzá, ha nem kérdezi, vagy nagyon ritkán; ha minden oké, az természetes, ha gond van, akkor "már megint kezded - ne nyaggass". Egy villanykörte kicseréléséért egy hétig kell könyörögni; ha őt nem zavarja, mert nem jár abban a helyiségben sosem, majd akkor lesz kicseréve, ha neki be kell menni és nem lát a sötétben. Ezért írtam neked, hogy más irányba vittek a vizsgálódásaim: arról lehet szó, hogy én ezt láttam a szüleimtől, hogy a nőnek az imádott férfi körül forog a világ 24 órában, minden neki van alárendelve, és a nő még a létezéséért is bocsánanot kér.

A frusztráció miatt kialakult haragot mindig elfojtottam, vagy önvád formájában vissza irányítottam magamra, állandóan beteg is voltam. Erre akkor jöttem rá, mikor megvettem ezt a könyvet egy katolikus (bocs mindenkitől) könyvesboltban Pannonhalmán, a bencéseknél járva: www.libri.hu/konyv/harag-2.html. Ez segített engem át a szakítás utáni időszakon, amikor a sok minden felgyűlt szar majd szétfeszített belülről.

@est ragon: ...kiegészíteném azzal, hogy az is elvárás, amikor valaki azt várja el, hogy a másikban ne fogalmazódjon meg semmiféle elvárás.

Én személy szerint egyébként azért ragadtam itt köztetek, mert a ti együtt gondolkodásotok ténylegesen segít nekem abban, hogy a saját magam korlátaimat ki tudjam jelölni: mi a hűtlenség, mi nem, mi fér bele, mlyen számomra egy működő és "jó" kapcsolat. Ilyenek. Azt tudom megerősíteni ugyanis, amit itt valaki írt már, hogy a monogámiát fennen hirdető és kizárólagosságot egyedüli üdvözítőként elismerő körben egyszerűen nem_lehet_erről_beszélni.

HoldViola · http://fiamma.blog.hu/ 2013.01.08. 18:13:22

@HoldViola: 30+ éve (jav.) /este van megint, látszik/

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.08. 19:11:08

@Processzor típusú nő: Csodálkozni fogsz, én tudok olyanról, aki a gyermekei anyját is elviszi szvingerbe, mert ők ilyen beállítottságúak és így is nagyon szeretik egymást. Van ilyen ember, a szvingerben való örömködés nem degradáló annak, aki szabad akaratából megy oda, bármilyen furcsa felfogni.
Van, aki csak egy lepedőbe tépett lyukon keresztül akarja megdugni gyermekei anyját és van, aki szvingerben mással is szívesen látja. Ez persze 2 szélső érték, de én nem haboznék, ha választanom kéne :)

@HoldViola: És apukád téged nem vett semmibe? Nehéz elképzelni, hogy mindeközben a tenyerén hordozott volna. Én pl azt tapasztaltam, hogy apám nem tud mit kezdeni velünk, lányokkal, fiúkat akart volna, és fiúsan nevelt minket. Semmi hosszú haj, ékszer, egész pubertás koromig fiúnak is néztek, ami borzasztóan idegesített. Azt értékelte, ha fiús teljesítményt nyújtottam, a lány-lét nem létezett. Nekem ebből volt baromi nehéz kialakítanom egy női identitást, és máig összeszorul a szívem, ha látom, hogy apák hogy tudják imádni és nőként kezelni a lányaikat. (Természetesen jó értelemben.)

Processzor típusú nő 2013.01.08. 19:25:36

@skarlát betű: A kivételek erősítik a szabályt!:) Igen, a két szélsőértéket említetted, de nagyjából azért kijelenthetjük, hogy a házasságban élő emberek szeretik/tisztelik egymást. Nem abból kell messzemenő következtetéseket levonni, hogy egy-egy szituban hogyan ugranak egymás torkának, mennyit vitatkoznak, zsörtölődnek, mert ez csak felületes ítélete lenne egy külső személynek.
Ha már megengedted magadnak a szélsőértékek említését, én is hadd engedjem meg magamnak a nagyjából általánosítást. Egy férj, azért cipeli szvingerbe a szeretőjét, mert a feleségét tiszteli annyira, hogy vele ezt ne tegye. Azért írtam fentebb amit írtam, mert ha józanul végiggondolod, AdélAnita 10 év múlva pontosan fogja tudni, hogy őt nem szerették, és főleg nem tisztelték, hanem kihasználták és sexuális öblítőhelynek használták. Legalább ehhez ne asszisztáljunk! Ne mondjuk, hogy tényleg! de jóó neked, csak így tovább!

HoldViola · http://fiamma.blog.hu/ 2013.01.08. 19:28:59

@skarlát betű: A tenyerén nem hordozott, de az "kicsi lánya" voltam, legalábbis amíg az elvárásainak megfeleltem: legyek jó tanuló, büszle lehessen rám, ne hozzak szégyent a családra, stb. Amíg ezeket teljesítettem, a tenyerén hordott, mindenünk megvolt anyagi értelemben (érzelmileg csak a rendszerváltásig, mert a vállalkozás elvette tőlem az Apát). Aztán fellázadtam. Ugyan a disco, cigi, emos pasi felszedése kimaradtak, én az életem nagy döntéseit hoztam meg önfejűen: gyerekvállalás, hivatás, és pl. a szeretőmnek a biztatására sok-sok kilóméterre szakadtam tőlük és kezdtem új életet leválva róluk, mi utóbbit nem is bocsájtják meg. Hallgatom azóta, hogy "elhagytam őket azért, hogy egy nős pasi k*-ja legyek főállásban":(

Szóval minden mindennel össszefügg; de ha nem is, az esélyes, hogy a szüleim kapcsolata közrejátszhat az én "kötődési-fóbiámban", amiről sadistnak írtam tegnap, hogy "olyan megnyugtató, ha valaki nem akar tőlem semmit".

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.08. 19:30:46

@Processzor típusú nő: Lehet, hogy valami elkerülte a figyelmemet, de hol volt ez a szvingeres dolog vele kapcsolatban?
Másrészt: az nem úgy megy, hogy valaki akarata ellenére elvisz egy nőt szvingerezni. Annak a nőnek azt akarnia kell. Senki se megy oda kényszerből. Lehet, hogy neked teljesen elképzelhetetlen, de ezt lehet élvezni (noha én nem voltam, de hallottam elsőkézből beszámolókat), lehet élvezni házastárssal, szeretővel, alkalmi partnerrel is. (A szvinger nem jelenti feltétlenül azt, hogy mással szexel is az ember, de ezt a szvingeres posztban részletesen kitárgyaltuk).
Amit mondani akarok: lehet, egy pasi nem viszi a feleségét, mert "tiszteli". Lehet, azért, mert a feleségének nincs kedve, vagy együtt nincs kedvük, vagy meg se merik beszélni egymással az ilyen vágyaikat. Nem azért viszi a szeretőjét, mert őt megveti, atyaég... Hanem azért, mert az a nő erre hajlandó, szívesen teszi, élvezi. Ennyi.
Semmit sem tudunk az említett emberek motivációiról, ne akarjuk már megmondani a tutit. AdélAnita nagykislány, majd ő megvédi magát, aligha szorul pátyolgatásra.

Immacoolata 2013.01.08. 19:41:09

@HoldViola: ha az apa semmibe veszi az anyát, vagyis bántja, az a gyerekben ugyanolyan fájdalmat kelt, mintha őt bántanák, és ugyanolyan pszichés károsodást okoz. :(

És a minta is számít, persze. Nehéz ügyek.

A swingerről: mi el akartunk menni a szeretőmmel, nekem tetszik, ha van közönségünk (irul-pirul), de azt kérte, hogy csak egymással legyünk. Végül nem jött össze, de, amikor felvetettem, az persze nem lett volna ellenére, ha közel kerülök egy lányhoz. :) Naná. :)))

Processzor típusú nő 2013.01.08. 19:45:37

Általánosítottam: a szvinger csak példa volt a részemről.
@Immacoolata: A példádból jól látszik, milyen önzőek is vagyunk mi, házas felek, a szeretői kapcsolatainkban.

Immacoolata 2013.01.08. 19:46:45

@HoldViola: értem, és innen most úgy tűnik nekem, hogy apukád kis feleségnek választott téged, anyukád helyett. Covert vagy emotional incest a jelenség neve, magyarul kevés anyag van a neten. Semmi köze a szexualitáshoz.

HoldViola · http://fiamma.blog.hu/ 2013.01.08. 19:55:25

@Processzor típusú nő: Most erre érintettként reagálnék, ha megengeded. Ezt én is megkaptam anno a kedvesemtől szakításkor, hogy "mert a feleségét tisztelte annyira, hogy őt nem sértette volna meg a hármas szex lehetőségével". Ez személyes véleményem szerint annak a férfinak, aki ezt nekem bírta mondani, ez az egyik saját magának hazudása, éppen arra példa, amikor valaki a saját vágyára is degradálóan tekint, elhitetve így magával, hogy a párja bizony jogosan utasítja el azt a dolgot (vagy inkább őt). A megfelelési kényszere/lekiismeretfurdalása, mittudom én mi készteti tagadásra. Én a volt barátom nejét véletlenül ismerem valamennyire és tudom, hogy ha a férje csak felhozná neki a hármas szex gondolatát, úgy vágni ki a vágyával együtt a "perverz disznót", hogy csak nyekkenne. A volt barátom már jegyesként telesírta az indexet a nő prüdantériája miatt, mert annak ettől elfogadottabb, ma már mondhatni "természetes" dolgok is gondot jelentettek, ő meg ott vergődött rajta, hogyan is lehetne a kedvesét rábírni erre-arra. Tisztelet?! Ugyanmár.

Immacoolata 2013.01.08. 19:57:08

@Processzor típusú nő: friss szerelmes volt, naná, hogy nem akart más pasit rajtam látni. Én sem akartam más nővel látni. Azt viszont mindig is elfogadta, hogy egyszer ő is második lesz, ha találok egy társat, és esetleg megmarad a kapcsolatunk. Én nem tudom, folytatnám-e vele úgy. :) fogggalmam sincs. nem vagyok poliakármi, asszem, és betojok, ha hazudozni kell.

Processzor típusú nő 2013.01.08. 19:57:10

@skarlát betű: Bántónak érzem ezt a"ne akarjuk már megmondani a tutit".
Kamaszként éreztem ezt a fajta lázadást a szüleimmel szemben, amikor olyan dolgokra figyelmeztettek, amiket akkor konzervatív marhaságnak értékeltem. De igenis vannak általános érvényű dolgok, tisztán látható helyzetek.
Ha valaki idejön a 10 parancsolattal, és elkezdi sorolni, ne ölj, ... ne paráználkodj, ... tiszteld a szüleid ... lehetőség szerint ne harapjuk le a fejét, mondván ne akarja már nekünk megmondani a tutit!
Nagyra értékelem, ahogy ezt a blogot írod és vezeted, nem könnyű témát választva. még akkor is, ha véleményünk -legalábbis most - különböző, talán a megélt élethelyzeteink miatt.

Immacoolata 2013.01.08. 20:00:45

@HoldViola: A te exszeretőd szerintem súlyosan személyiségzavaros, vááá, a hideg kirázott, amikor olvastam a sztorijaidat. :( Tiszteli a feleségét? HAHA! sőt HAHAHAHAHAHA!

Philiphe1963 2013.01.08. 20:01:30

@Immacoolata: Hogy fogadhatja el, hogy egyszer másé leszel, ha azt mondod szeret?

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.08. 20:01:31

@Processzor típusú nő: Sorry, nem bántásból, de úgy éreztem, te vagy bántó AdélAnitával kapcsolatban, mert szerinted jobban belelátsz az életébe, mint ő maga. Ha a pszichiátere lennél, talán...

Szvsz nincsenek általános érvényű, tisztán látható helyzetek. Minél többet olvasok a szex/szerelem témakörében, és minél több emberrel beszélek, annál inkább így érzem, tapasztalom. Volt már itt a tízparancsolat, szép dolog az, de attól még vitathatom, nem? Nem fejleharapásról van szó, de nagyon élesen fogalmaztál.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.08. 20:03:01

@Philiphe1963: Mert a szeretet nem kisajátítás, hú, de sokszor leírtam ezt már. Meg mások is.
Az egy dolog, hogy fájhat, de el kell tudni fogadni. Vagy nincs szó szeretetről.

goldmedal 2013.01.08. 20:06:17

@skarlát betű:
Én kiborulva?! Ennél józanabbul és tényszerűbben még talán életemben nem tettem fel kérdést?
Hm, hogy főszereplő vagyok-e?
Ezt nehéz eldönteni...
Tegnap este egy kivételesen jó szeretkezésem volt a férjemmel, akivel ma egy remek üzletet is megkötöttünk. Holnap a nyolcadik éve fergeteges szeretkezésekkel megörvendeztető, nem éppen unintelligens szeretőmmel randevúzom.
... és időnként eljárok a masszőrömhöz is...
Talán nem vagyok főszereplő, de sonntagskind mindenképp.

goldmedal 2013.01.08. 20:07:11

Pardon, az első mondat végére pontot szántam.

HoldViola · http://fiamma.blog.hu/ 2013.01.08. 20:08:48

@Immacoolata: Hát lehet, hogy nálam is azt okozott, de remélem, hogy nem visszafordíthatatlan károkat:(
Szwinger-klubba én is elmennék egyszer, feltéve hogy lehet olyat, hogy jómagam nem..., csak úgy megnézném, milyen:) Ez a hármas szex két nővel minden pasi "agyában" ott van?! Ere a cover valaminek majd utánanézek... Kösz a tippet.

Immacoolata 2013.01.08. 20:12:38

@Philiphe1963: úgy, hogy mondta, hogy rossz érzés neki, de nem várhatja el tőlem, hogy egyedül éljem le az életemet. De azt hiszem, ennek a szerelemnek már vége, nem bírja a kettős életet. Pedig jóóóó volt szerelmesnek lenni. :)

Szemekbe zárt titkok 2013.01.08. 20:15:23

@Philiphe1963: @skarlát betű: Philiphe-vel értek egyet, mert azt gondolom, hogy aki szerelmes, vagy akár csak szeret az nem tud megosztani.
Szép dolog ez az annyiraszeretlekhogyazzalkefélszakivelakarsz.
Olyan... liberális és hazug.
De jól hangzik!:)

Azért ha lehet, engem inkább féltsen a szerelmem és a férjem.:)

HoldViola · http://fiamma.blog.hu/ 2013.01.08. 20:16:16

@Philiphe1963: Szerinted a szeretet tulajdonjogot keletkeztető dolog? Csak mert hogy azt mondod, "másé"... Nem arról szól, hogy kiteljesedjünk benne/többek legyünk tőle? Én nem akarok senkié lenni és nem kell pasi tulajdonba.

Immacoolata 2013.01.08. 20:18:48

@HoldViola: Lehet, lehet! Lányok egyedül is mehetnek, nézelődni is, és alapszabály, hogy csak azt lehet, amit te akarsz, kérdezni kell. :) alaposan utánanéztem. Nem hármasról lett volna szó, de megengedtem volna neki, hogy nézze. :)))))

Visszafordíthatatlan károk? Minden javítható, tőled is függ. De ne egyedül csináld, és ne ezobizbasz (bocs) gyorstalpalókat hirdetőkre bízd magad, mert ha nem vigyáznak rád közben, könnyen megzakkanhatsz a hirtelen rádömlő érzésektől. Vigyázz magadra!

Processzor típusú nő 2013.01.08. 20:20:50

@skarlát betű: Legalább a tízparancsolatot ne vitassuk! Még ha meg is szegjük, akkor se. Azért még nem kell az egész világnak a feje tetejére állnia, mert mi renitensek vagyunk:)

Processzor típusú nő 2013.01.08. 20:21:31

Ne gyertek a százalékokkal, hogy hányan !! :)

OakTree 2013.01.08. 20:23:08

@kardhal77:

Visszagondolva én éppen, hogy megértőbbé váltam a kérdésben.
Gondolom most az jön majd, hogy milyen ősbarom lehettem előttte :)

@Immacoolata:
Nincs miért bocs :) A szőlő hidd el nagyon édes :)

HoldViola · http://fiamma.blog.hu/ 2013.01.08. 20:23:46

@Szemekbe zárt titkok: Szerintem ez nem feltétlen van így. Én speciel tudom magamról, hogy én nem tudom magam megosztani, aki A Férfi az életemben, az kitölti a testem, lelkem egészen. Így aztán soha nem volt párom mellett szeretőm, és ugyanemiatt viszont sajnos a szeretőm mellett sem volt párom. kurva jó érzés egyébként, amikor annyira telve vagyok valaki lényével, hogy egyszerűen immunis vagyok mindenki másra...

De el kell fogadni, hogy nem mindenki van így ezzel. Érzelmileg talán még gyakoribb, de testileg még kevesebben vannak így. Talán a férfiaknál ritkább.

Philiphe1963 2013.01.08. 20:25:05

@HoldViola: Ha megismernélek és belédszeretnék, nem akarnám, hogy másé legyél. Azt akarnám, hogy ketten legyünk a világ tetején. Te nem erre vágysz?

OakTree 2013.01.08. 20:25:11

@skarlát betű:

A szeretet szerintem eléggé nehéz univerzálisan definiálni.
A keleti jógik például azt hirdeti emlékeim szerint, hogy akkor szeretünk igazán valakit, ha el is tudjuk engedni.

Szemekbe zárt titkok 2013.01.08. 20:28:18

@OakTree: Keleten se voltak elnézőbbek soha a házasságtöréssel szemben mint a mi kultúránkban. Hol sikerült ezt az elengedős szeretet megvalósítani?:)

OakTree 2013.01.08. 20:28:39

@Szemekbe zárt titkok:

A liberalizmus nem az önzéssel és a más vélemény tökéletes elutasításával egyenlő.
Nem a liberalizmus tehet arról, hogy kis hazánkban szitokszó lett belőle, csak a téves implementáció.

Mindenkinek Nyugodalmas Jó Éjt !

Immacoolata 2013.01.08. 20:29:35

@Szemekbe zárt titkok: Nem örülnék egy olyan szeretőnek, aki nem válik el, de ellenezné, hogy én együtt éljek valakivel. Még ha jól is esik, ha egészséges mértékben féltékeny más pasikra. Ha ő házasságban él, egyszerűen nincs joga hozzá, és ezt érzi. Onnan indult ki egyébként a beszélgetésünk, hogy vajon ki hoz nagyobb áldozatot a szeretői kapcsolatban. Valaki, aki otthagyja a családját, vagy a másik, ha vállalja az egyedüli életet, vagy, vagy, vagy... :)

OakTree 2013.01.08. 20:31:40

@Szemekbe zárt titkok:

Valamelyik jógi itt kiadott könyvéből rémlik mint tanítás. Utánanézek.
Megvalósításról nem tudok :)

Immacoolata 2013.01.08. 20:34:07

@Philiphe1963: erre vágyunk. Aztán beérjük az autó hátsó ülésével kéthetente:) Tudod, már gyerekkorunkban sem engedték soha az egész tábla csokoládét. :) Saaarkííítok! :)

HoldViola · http://fiamma.blog.hu/ 2013.01.08. 20:45:15

@Philiphe1963: Ha megismernélek és belédszeretnék, nem lennék másé, mert nem tudnék másé lenni, és nyilván az lenne a tökjó, ha te is így lennél ezzel. Ketten lennénk a világ tetején, de egyszer csak lenéznél és meglátnád azt a sok nőt, aki futkos benne. És megkívánnál valakit. És szenvednél és gyűrögetnéd a lepedőt rágondolva, miközben mellettem fekszel. Emiatt lehet, hogy engem éppen nem is kívánnál, mert annyira az a másik foglakoztatna. Akkor inkább menj és csináld, ha ez tesz boldoggá, mert arra nem vágyok, hogy álmatlanul forgolódjanak mellettem más után vágyódva, mint hogy arra sem, hogy hazudjanak a szemembe.

Processzor típusú nő 2013.01.08. 20:45:25

@Immacoolata: Na végre, hogy leírtad! "Erre vágyunk, aztán megelégszünk.."
Neee! Ne elégedj meg! Erre figyelmeztetnek sokan a hozzászólók közül itt, és nem akarnak rosszat!
Aki keres, az talál. És ha találtál, válogass. Bátran mondj nemet az elején, ha a helyzet már az elején kilátástalannak tűnik. Ne engedd magad kihasználni! Keresd meg azt, akinek Te leszel az Első helyen az életében.

Philiphe1963 2013.01.08. 20:48:46

@HoldViola: Helyet cserélnél azzal, akire lenéznék a világ tetejéről? Annak jobb, mint Neked, aki ott vagy velem? Neked, akit onnan soha le nem ejtenélek?

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2013.01.08. 20:59:19

@Processzor típusú nő: Alapjában értem hogy miért mondod ezt, csakhogy nem ismersz. Mert ha ismernél pontosan tudnád hogy világ életemben sikítófrászt kaptam a házasságnak még a gondolatától is, az pedig hogy gyerekem legyen a legrosszabb rémálmaim egyike.
És nem, engem senki nem rángatott el swinger klubba. :-) Én akartam menni, és ő az alkalmas személy akivel végre mertem is.
Nem minden nő működik ugyanúgy. Nincsenek mindenkinek romantikus, rózsaszín felhős habos babos álmai hosszú fátylas esküvőkről és egyéb (számomra undorítóan giccses) dolgokról.
Van aki azt szereti ha megdugják. Így egyszerűen.
De szerintem tök jó hogy nem vagyunk egyformák, milyen unalmas is lenne úgy a világ, nem?
Persze azért nekem is vannak érzéseim, néha jobban is mint szeretném, tehát mindenki megnyugodhat, emberből vagyok. :-)

HoldViola · http://fiamma.blog.hu/ 2013.01.08. 21:02:15

@Philiphe1963: Minek cserélnék helyet? Hát éppen ez az... Tudnám, hogy úgyis ott maradok, bármi lesz, te meg majd úgyis jössz vissza hozzám. Ha meg nem, hát menjél.

Túl sok tapasztalatom nincs ebben, amiről beszélek, az egyetlen ilyen élményem az az utolsó kapcsolat volt, amiben ugyan én nem voltam piedesztálon, de ezt az elfogadó szeretetet megéltem. Ti pasik talán ezt másként látjátok, talán nem is érteklitek ezt, talán illúzió azt hinni, hogy boldogabbak vagytok tőle, mint a kisajátítással...

goldmedal 2013.01.08. 21:03:47

@Processzor típusú nő:
Roppant szimpatikus megnyilvánulás.
Nyilvánvalóan provokálva próbáltam én is tiltakozni azok ellen a megnyilatkozások ellen, amelyek egekbe magasztalnak egy szingli-szerető életformát, szemellenzővel elutasítva annak árnyoldalait, míg a házasságban élők (s esetleg onnan kikacsintók) táborát megalkuvó, önmagukat feladó háztartási alkalmazottnak állítják be...

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.08. 21:06:34

@Szemekbe zárt titkok: Hát, én most eléggé sokkban vagyok a tömeges erőszakoktól, amiket Indiában elkövettek, úgyhogy nem nagyon hiszek ezeknek a keletieknek. De persze a filozófiájukban sok a bölcsesség, akárcsak a miénkben - más kérdés, hogy nem ezek szerint élünk.

Sadist 2013.01.08. 21:18:06

Ígértem egy könyv címet a monogámiával/poligámiával kapcsolatban: Joe Quirk: Prűdek és Paráznák.

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2013.01.08. 21:21:55

@Processzor típusú nő: Na, akkor erre is válaszolok. :-)
Kapaszkodj! DE! De igen, "cipelné" a gyerekei anyját is szwingerbe, csak ő nem hajlandó erre, mert nem érdekli a téma. (és itt az ő kapcsolatuk elemzését be is fejeztem, mert nem tisztem hogy bármit is kiadjak ami kettőjükre tartozik)

És tévedsz abban hogy engem nem tisztel, mert nagyon is, bár tudom hogy a te értékrendeddel (ezt nem degradálóan írom!) nyilván nehezen elfogadható a mi kapcsolatunk.
Ha ismernél tudnád, mert látnád, hogy tökéletesen boldog vagyok, kiegyensúlyozott, és valóban mindenem megvan. Van ilyen boldogság is, van akinek tényleg ez a kapcsolati forma jön be leginkább.
Nálunk vannak apró (és nem apró) figyelmességek, nagy beszélgetések, közös nevetések, stb. (ezt azért írom mert voltak itt többen akik felsorolták, hogy náluk ez mind hiányzott) Amennyire én látom a házasságok nagy részéből is hiányzik. Egy papírtól nem kapja meg az ember azt amire vágyik, azt csak egy olyan embertől kaphatjuk meg akivel tökéletesen passzolunk, és ha ez a valaki történetesen éppen nős... Na bumm! Én azt szoktam mondani hogy ha mindenkinek ez lenne a legnagyobb "szépséghibája" sokkal boldogabb hely lenne ez a világ.

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2013.01.08. 21:24:43

@skarlát betű: A blogomban olvasta, gondolom. :-)
Olvass bele ha érdekel, van részletes bejegyzés erről a témáról is.
És igazad van, ezt csak úgy lehet az ember élvezi, másként nem megy. Sokan nem tudják elképzelni, ami nem is baj, mert nem való mindenkinek, de tényleg eszelősen jó.

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2013.01.08. 21:41:28

A swingerről úgy általában, ha már mint kiderült többeket is érdekel a téma.
Bármit lehet, szó szerint bármit.
Lehet menni egyedül, párban, párban 1pasi 1 nő, vagy akár 2nő, hármasban, négyesben, bárhogy.
Ott lehet bármit bárkivel - persze ha ős is hajlandó. Bárhol, kettesben, többesben, akármit. (tényleg) És lehet csak nézelődni is, vagy lehet hogy valaki csak a saját párjával van.
Elsőre az egész lehet kicsit ijesztő, talán sokkoló is, de az biztos hogy fergeteges élmény. Nem való mindenkinek, de akit izgat mindenképpen próbálja ki, mert ha túlesett a tűzkeresztségen és tetszett utána nagyon-nagyon-nagyon lehet élvezni.
Mint mindenben ebben a kategóriában is vannak nagyon jó és nagyon felkapott, és kevésbé jó helyek, érdemes többet is kipróbálni.

Ha valakit érdekel a téma , vagy kérdezne konkrét dolgokat szívesen mesélek akár privátban, akár a saját blogomon, vagy ha Skarlát Betűt nem zavarja itt is.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.08. 21:46:58

@AdélAnita: Persze, szívesen fogadjuk, de ehhez a poszthoz inkább:
hutlenseg.blog.hu/2012/11/13/vendegposzt_hazassag_extrakkal
Már, ha itt mesélnél róla.

Hát, ha valakinek, a te férfi-lelkednek női testben biztos az ideális hely :)
Amúgy szerintem a legboldogabb emberek ilyenek lehetnek, mert női lélekkel női testben nem akkora buli az élet :P Valamennyire én is pasi aggyal gondolkodom, de ez inkább fegyelem.

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2013.01.08. 21:52:56

@skarlát betű: Nincs összehasonlítási alapom, nekem mindig így működött az agyam már kislányként is. :-)
Mondjuk azt tényleg gyakran látom akár a barátnőimen is hogy mennyire képesek túlbonyolítani, túlaggódni, túlragozni, túl... dolgokat amit én simán elintézek egy igennel vagy nemmel és már le is van zárva a téma, tovább lehet lépni.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.08. 21:57:43

@AdélAnita: Van egy rokonom, aki hasonlóképp működött. Most már 60 fölött van és több, mint 20 éve ugyanazzal a pasival. Férjhez is ment hozzá (mindig mondogatta, hogy ő aztán soha!), de persze csak az örökösödési dolgok miatt. Azért ő is változott az idők folyamán. :P

Azért biztos vannak lélektani magyarázatok is a hormonálisak mellett.

Immacoolata 2013.01.08. 21:58:19

@Processzor típusú nő: Ó, a sarkítást úgy értettem, hogy világ tetején éreztük magunkat, amikor kettesben voltunk, aztán ki-ki hazament. De mindenféle okok miatt most nem tudok felvállalni egy kapcsolatot. Így elfogadtam, hogy ő sem tud felvállalni. Sőt, azt hiszem, nem szeretnék vele élni. Mert szerelmesnek lenni és vágyakozni jó, de tűz és víz vagyunk. És én most olyan fáradt vagyok egy új élet kialakításához. Hosszútávú terveimben azonban szerepel a téma, nyilván nem vele. :)

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2013.01.08. 22:00:13

@skarlát betű: Érdekből én is házasodnék. Talán majd egyszer. Ez kb. az egyetlen számomra elfogadható magyarázata ennek az intézménynek.

Immacoolata 2013.01.08. 22:17:46

@skarlát betű: a lelki és a hormonális folyamatok szorosan összekapcsolódnak. A hormontermelésünk az érzelmi állapotunktól nagyban függ.

Ha AdelAnitának ez az élet megfelel, akkor úgysem fog semmit változtatni magán, nem fogja kínkeservvel boncolgatni a múltját, lelkét, hisz nem szenved. Ha csak nem intellektuális szempontból lesz kíváncsi a miértjeire. Ilyen is van. :)

Ha valami jó, akkor jó, és kész. Azt hiszem, ő tényleg akkor követne el hibát, ha a szokás kedvéért férjhez menne és gyereket szülne. Bocs, hogy így 3. személyben emlegettelek, AdelAnita.

Processzor típusú nő 2013.01.08. 22:21:10

@AdélAnita: Nagyon téves elképzelésed van a házasságról. Lehet, rossz élményeid vannak. De gondold csak el, ha eltekintesz minden mondattól, amit a szeretőd mondott a nejéről, a házasságáról... (élek a gyanúperrel hogy ezek kifogások egy sexi nő ledöntése érdekében) mégis csak vele és benne él. Komolyan azt gondolod, hogy a házas fél a megalkuvó, és nem Te, aki .. hogyis írta valaki? mellékszerepet vállalsz, illetve akire mellékszerepet osztottak?
Azt a két-három órát éled meg nagyszerepként, és nem látod, hogy a színdarab heti 168 órában megy?

Processzor típusú nő 2013.01.08. 22:22:54

@AdélAnita: Nem bántani akarlak. Sokkal inkább segíteni szeretnék - kéretlenül bár - hogy átlásd a helyzeted.

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2013.01.08. 22:24:48

@Immacoolata: Semmi gond. :-)

Igen, szerintem sokan vagyunk akinek nem való az "elvárt" forma.
Én szerencsés vagyok mert tudom ezt magról és merek nemet mondani, merek önmagam lenni.
Rengeteg ember sokkal boldogabb lehetne ha jobban ismerné, és merné vállalni önmagát akár olyan áron is hogy ezzel másokat megbotránkoztat.
Soha senkinek nem akartam megfelelni önmagamon kívül. Azt hiszem igazából ebben rejlik a boldogságom kulcsa.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.08. 22:26:40

@Processzor típusú nő: A tragikomédia 168 órájából 80% rutin, meló, bevásárlás, főzés, takarítás, soroljam? Nincs abban semmi olyasmi, amit olyan nagyon kéne irigyelni. Amennyi intimitás a legtöbb házasságban van, annyi egy szeretői kapcsolatban is, vagy még több. Neked vannak túl jó tapasztalataid a házasságról :)

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2013.01.08. 22:27:05

@Processzor típusú nő: Ó nem, félreértettél.
Azt írtam a saját életemben vagyok főszereplő.
Igen, ennek az életnek ő is része, de csak része, nem egésze.

És köszönöm, de tényleg nem szorulok segítségre. :-)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.08. 22:44:38

@AdélAnita: Ezek szerint a szüleid nem azt szuggerálták beléd, hogy meg kell felelni :P

Dilettáns1111 2013.01.08. 22:45:19

@AdélAnita:
Ezzel a fotóval biztos nem szorulsz segítségre. Pontosan tudatosítod, mire lehet használni.

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2013.01.08. 22:46:55

@skarlát betű: De, próbálták. Csak én nagyon korán átláttam, hogy attól hogy valaki megfelel még nem feltétlenül lesz boldog, sőt (!). És ha lehet választani, márpedig lehet, akkor azt hiszem nem kérdés hogy melyiket érdemes.

Immacoolata 2013.01.08. 23:33:21

Nem hiszem, hogy minden szerető ki lenne használva. Csak "arra" kéne.

Amíg házas voltam, kétszer is szerelmes lettem. Ha összejött volna az illetőkkel egy szeretői viszony, nagyon boldog lettem volna, teljes szívemből tudtam volna őket szeretni, és nagyon kívántam őket, de nem váltam volna el miattuk, azt hiszem. Nagyon hinni akartam a családban, vagy inkább nagyon gyáva voltam. :( Viszont amikor a második férfi mellől elsodort az élet, és így alábbhagyott, majd elmúlt a lángolás, elhatároztam, hogy a következő pasit, aki így felcsigáz, nem hagyom ki.

Hát, ő lett a szeretőm, pedig nem is én kezdeményeztem (de már alig vártam, hogy kezdeményezzem:), és bár eleinte csak szexről volt szó, pár hónap múlva mégis egymásba szerettünk, bár akkor én már nem voltam házas. Ő viszont igen. Kétségbe is esett, amikor belém esett. Ó, asszem fáradok. :)

Tylia cordata 2013.01.09. 00:18:11

@Processzor típusú nő: Azt hiszem, picit el vagy tájolva, valószinűleg azért mert a szerető helyzetét sosem próbáltad ki, csak távolról tippelgetsz, milyen lehet.

A szerető helyzete (ha egyenrangú a kapcsolat szellemileg és érzelmileg is) többnyire sokkal jobb, mint a házastársé. A szeretővel tölti el ui. a "hűtlen" fél a 168 órából legboldogabb, legemlékezetesebb óráit. (Minőséget vetsz össze mennyiséggel!?)

Ha pedig véget ér a kapcsolat, akkor lehet, hogy fáj egyik v. mindkét félnek, de jóval könnyebb a szeretői viszonyt abbahagyni, mint egy házasságot, ahol jogi herce-hurca, a közösen szerzett vagyonért és a közösen csinált gyerekekért folyik a harc.

Igazi áldozathozatalt az jelent, ha az egyedülálló szerető nő, gyermeket szeretne, de párja erre szinte biztos, hogy nem hajlandó.

goldmedal 2013.01.09. 07:00:10

Árulja már el nekem valaki, legyen oly' kedves, hogy mennyivel s főleg miért magasabb rendű létezési forma a szingli szeretői lét, mint akár a házasságból hűtlenkedőké, akár a hűségeseké?

OakTree 2013.01.09. 07:26:40

@skarlát betű:

Nem volt sem fehér ruhás sem egyéb hagyományos habos-babos, csak sima adminisztratív esküvőm :) Szóval nem házasságpárti vagyok, bár ha az lennék akkor sem látnám mi vele a baj.

Amit a 80% napi rutinról írtál az teljesen igaz.
Az viszont konstans a legtöbb embernél.

A maradék 20% élvezetes emberit élvezi az ember a társával vagy a 20% per x százalékot x másikkal.
Az élvező szempontjából mindenképpen 20 marad:)
Az x-ek szempontjából 20/x. Amivel semmi baj nincs, ha az ember nem akarja elhitetni az egyik x-szel soha, hogy csak rá van szánva a 20, illetve x=1.

Most vezettél rá, hogy tulajdonképpen egy egyszerű matekpélda megoldásáról és x értékéről zajlik az eszmecsere :))

OakTree 2013.01.09. 07:28:23

@OakTree:

Ja és ha x nem egyenlő 1, akkor egy társra 20/x emberi kötődés jut, ami x=1 esetén adja a legmagasabb értéket :)))

Immacoolata 2013.01.09. 09:27:10

@goldmedal: nem magasabb rendű, ezt senki sem mondta. Csak az derült ki, hogy van olyan ember, akinek a személyiségéből fakadóan ez jobban működik. Jelenleg.

Ahogy múlik felettünk az idő, és gyűjtjük a tapasztalatokat, mi is változunk, tehát, aki most tökéletesnek érzi a szingli szeretői létformát, húsz év múlva talán nem fogja, és megbánja. De semmi sem biztos.

A legmagasabb emberi létforma a tökéletes, harmonikus párkapcsolat. Ehhez azonban előbb el kell érni a tökéletesen érett és egészséges személyiséget. Viszont egyikünk sem lesz soha tökéletes, így abszolút tökéletes párkapcsolat nincs.

Élhető és sok jót adó van, ezek esetében pedig nagyrészt az érzelmi érettség fokától hogy meddig és mennyire kielégítő és építő mindkét fél számára.

Itt a mindkét fél számára a fontos részlet. És az, hogy mennyire ismerik fel a felek, hogy valójában jó-e nekik, vagy csak a gyerekkorukban rájuk kényszerített szerepnek próbálnak megfelelni, talán az életük, egészségük feláldozásával is.

Mert van olyan kapcsolat, amelyik az egyik fél számára tökéletes, de a másik testileg-lelkileg belerokkan. Vagy testileg, vagy lelkileg, vagy egymás után a kettő, egyéntől függ.

Jó példa erre a tudós Stephen Hawking házassága:

Stephen Hawkignak az orvosi prognózis szerint 35 éve halottnak kellene lennie. Ha nincs mellette a felesége, aki totálisan feláldozza a saját életét a férje miatt, akkor Hawkingnak nem lett volna ennyi ereje. (mindenben kiszolgálta, mindent elrendezett neki, csak ő vitte a háztartást, a gyereknevelést, tűrte, hogy H. úgy viselkedjen, mint egy hisztis kétéves.

Ez egy tápláló kapcsolat volt Hawkingnak, de kimerítő, noha olykor felemelő és sok érzelmi kielégülést nyújtó a nőnek is (segíteni jó érzés, és a nőt ráadásul arra "idomította" származási családja, hogy ő csak akkor jó, ha segít, a saját érdekeinek elnyomása árán is). Ám amikor a nő felismerte (évtizedek múltán) az energia egyirányú áramlását, vagyis rájött, hogy krvra ki van szipolyozva, elvált.

Illetve, nem, előtte szeretője lett, és házasságuk utolsó éveiben az a szerelmi kapcsolat adott neki erőt ahhoz, hogy folytatni tudja férje ápolását.

S. H. Elképesztően meg volt döbbenve, ki volt bukva és fel volt háborodva, amikor a nő bejelentette válási szándékát.

Ezt dr. Máté Gábor könyvében olvastam a minap, címe: Amikor a test nemet mond. A testi betegségek lelki eredetéről szól. MG híresebb könyve A sóvárgás démona, a függőségekről szól. Nagyon izgalmasak. :)

goldmedal 2013.01.09. 11:56:05

@Immacoolata:
Nagyon köszönöm, ez valóban korrekt válasz volt, tanultam belőle:-)
Hawkingról eddig csak a fekete lyuk elmélete kapcsán hallottam, köszönöm, amit írtál róla, eddig csak Oona O'Niel kapcsán hallottam ilyen alkotó függésről. Igaz ő annyira cseppfolyósította a személyiségét, hogy Chaplin halála után módszeresen halálba itta magát, mert elvesztette a szerepét (is).
Még egyszer köszönöm a választ.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.09. 12:54:38

@Immacoolata: Bármennyire is értékelem Hawkins szellemi teljesítményét és sajnálom a betegsége miatt, azt nem bírom felfogni, hogy mit csodálkozott azon, hogy őt emberi roncs létére megcsalták és el akarják hagyni.
Lehet persze ápolni valakit élete végéig, de ő speciel abban a helyzetben van, hogy ezt meg tudja fizetni.
A pasi nem gondolhatta, hogy ő kielégítheti egy normális nő igényeit...

Immacoolata 2013.01.09. 13:20:29

@skarlát betű: valószínűleg nem sok empátia szorult belé. :) a narcisztikusok nem bírják elfogadni, hogy ŐKET ott lehet hagyni. Olyan csodálatosnak érzik/képzelik magukat. És, ha valaki nem ezt táplálja bennük tovább, akkor az hirtelen rohadék ellenség lesz, és minden haragjukat rázúdítják. Még akkor is, ha mondjuk 30 évig csak érte élt az illető. Kemény.

Immacoolata 2013.01.09. 13:21:13

... nem táplálja ezt...

goldmedal 2013.01.09. 13:25:40

@skarlát betű:
Brutálisan diszkriminatív a megnyilvánulás, és eltekint attól az aprócska ténytől, hogy Hawking betegsége, tudtommal, egy progresszív kór, azaz elképzelhető, hogy még az első tünetek megjelenése előtt kötött házasságot. Mivel a három gyermekét nem a gólya hozta...
Tudom, születhettek mesterséges megtermékenyítéssel, béranyától, titkos örökbefogadással stb., de ezt tudnom már bulvárkategória lenne:-)

Immacoolata 2013.01.09. 13:27:49

@goldmedal: ezt egy átlagkapcsolatban is simán el lehet játszani. Holdviola apja és anyja is hasonló kapcsolatban élhet, ahogy kicsit fentebb írta. Nem biztos, hogy a csodált fél valóban kivételes alkotótehetség.

De sok sikeres művész él ilyen kapcsolatban, az biztos. Volt egy híres és imádott spanyol költő, a feleségének most már nagyobb nimbusza van Spanyolországban amiatt, amit végigélt-csinált a művész mellett. :)

Immacoolata 2013.01.09. 13:29:20

@goldmedal: Igazából az a felháborító, hogy a betegsége-tehetsége miatt felhatalmazva érezte magát, hogy a végletekig kihasználja a feleségét.

Immacoolata 2013.01.09. 13:32:17

@Immacoolata: amikor a nőnek begipszelték a karját, annyi volt a reakciója, hogy kérdőre vonta a nejét, hogyan lesz most legépelve az ő pályázata vagy nemistudommije. pfff...

Immacoolata 2013.01.09. 13:36:51

de Szabó Lőrinc is hozta a formáját

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.

Ezeknél az embereknél nem két önzés titkos párbaja a kapcsolat, merthogy csak az ő önzésükről szól.

Sadist 2013.01.09. 14:11:30

@Immacoolata: Meddig szükséglet és mikortól vágy? Mert az tény, hogy csak a halott ember és az élettelen tárgyak azok, amiknek nincsenek szükségletei és vágyai.
Lecsökkentheted minimálisra a vágyaidat, élhetsz kenyéren és vízen egy összetákolt kunyhóban, de amint feladnád minden vágyadat (vagy inkább szükségleted) és csak örülnél annak, ami éppen van, rövid időn belül meghalnál.

Sadist 2013.01.09. 14:47:33

@HoldViola: "Szwinger-klubba én is elmennék egyszer, feltéve hogy lehet olyat, hogy jómagam nem..., csak úgy megnézném, milyen:)"

Semmire nem vagy kényszerítve, ráadásul nőknek még anyagilag sem megterhelő, hogy "potyára" elmenjen és szétnézzen.

"Ez a hármas szex két nővel minden pasi "agyában" ott van?!"

Nem, csak azokéban, akik érezni szeretnék, hogy milyen alfa-hímnek lenni és egyszerre több nőstényt magukévá tenni. Szóval csak a férfi populáció 99%-ban.

Immacoolata 2013.01.09. 15:33:55

@Sadist: ó, azt hiszem pongyolán fogalmaztam. Az érzelmi szükségletekről beszéltem.

Minden ember alapvető érzelmi szükségletekkel születik: a csecsemő biztonságot, szeretetet igényel. Ezek nélkül meghal, hiába etetik és tartják tisztán. Sajnos pár száz éve végeztek ilyen kísérletet.

Ha csak hiányos a gondoskodás (mindannyiunknál az, mert "tökéletes gondoskodás" nem létezik), akkor a nem kielégített szükséglet csak szorongásokat kelt. E szorongás leküzdésére, csökkentésére mindenféle stratégiákat gyárt az ember egész a születésétől kezdve.

Vannak egészséges és célravezető stratégiák, amelyek elősegítik a fejlődésünket, ezeket akkor tudjuk felépíteni, ha az életkorunknak megfelelő hiányokkal/szorongásokkal kellett megküzdenünk (pl. egy csecsemőt nem hagynak napokig éhezni, csak épp előfordul, hogy tíz percig nyekeregnie kell, mielőtt a cici megérkezik, akkor szeretettel megetetik).

És vannak olyan stratégiák, amelyeket akkor építünk ki, amikor az életkorunkból adódóan rendelkezésünkre álló képességeinkkel nem tudunk kielégítő reakciót kiváltani.

Ezek a nagy hiányokra adott eltúlzott/torzult reakciók, de amelyekre az életben maradáshoz akkor és ott erre szükség volt.

Pl. ha egy gyerek hiába sír, nem vigasztalják, nem nagyon reagálnak rá érzelmileg, csak gépiesen tisztába teszik, akkor hamar megtanulja, hogy fölösleges gondoskodást-szeretet várni, az úgysem elégül ki, csak csalódás lesz a vége.

Így a rossz védekezési stratégiája az lesz, hogy nem akar el kötődni senkihez, mert az csak fájdalmat okoz tapasztalata szerint.

A gyerekkori kielégítetlen érzelmi szükségletek mennyisége és mibenléte és a keletkezésükkor aktuális életkorunk határozza meg, milyen szorongásaink hatalmasodnak el, csontosodnak meg.

Van, akinek az lesz a fő szorongása, hogy elhagyják, magányos lesz, ezek az emberek például inkább belepusztulnak egy rossz házasságba, mint hogy kilépjenek belőle.

Az ilyen személyt hajtó, vagyis az életét irányító szükséglet az, hogy bármi áron legyen valaki, aki mellette van, akár úgy, hogy ő teszi függővé a másikat, akár úgy, hogy ő lesz függő a másiktól.

Előszeretettel találják meg egymást a függő személyiségek, és aztán a kapcsolat során eldől, hogy ki melyik szerepet kapja. Ki lesz a gyámoltalan, ki az ápoló (ld. alkoholista férj -zsörtölődő, de kitartó feleség) . Ezek az inkább depresszív személyiségek, ha tipizálni akarunk.

Ők formálják a minél rosszabb-annál-szétrobbanthatatlanabb kapcsolatokat is, ha súlyos a helyzet. Az is ilyen lehet, amikor a fb-on "Anti és Gizike" profil van, "Anti" és "Gizike". hehe. Az milyen már.

Aztán vannak olyanok, akik pont ellenkezőleg, egyáltalán nem akarnak senkitől függeni, nem akarnak közel kerülni, mert túl korán magukra hagyták őket érzelmileg vagy túl sok terhet, elvárást raktak rájuk, amiket a gyermek nem tudott feldolgozni. Ők a szkizoid személyiségek.

AZ ő fő szorongásuk az lesz, hogy bántani akarják őket, és minél közelebb kerül hozzájuk valaki, úgy érzik, a delikvensnek annál több esélye lesz arra, hogy bántsa őket. Így rettegnek (jobban mondva totál hidegen hagyja őket) az intimitástól, a közeli, meghitt érzelmi kapcsolatoktól. Őket az a vágy hajtja, hogy olyan életet alakítsanak ki maguknak, amiben mindenkitől védve vannak.

Felnőttként a szkizoid is szeretne partnert, de nem tud hozzá érzelmileg közel kerülni, így sokszor eleve olyat választ, akihez nem is lehet, és boldog is a kapcsolatban.

Hú, és így tovább. Vannak még kényszeresek, hiszteroidok, és valamennyi megvan szinte mindenkiben, változó összetételben. Az a jó, minél kiegyensúlyozottabb az arányuk.

Minél egyoldalúbb valakinek a személyiségszerkezete, annál valószínűbb a korai sérülés. Ez egy baromi leegyszerűsített magyarázat, így zanzásítva talán nem is érthető. Ez egyfajta tipológia, de a lényege valamennyinek ez, szerintem.

Viszont vedd számításba, hogy csak műkedvelő vagyok. :)

Most ezzel segítettem vagy ellenkezőleg? :)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.09. 15:36:27

@goldmedal: Nem tekintek el ettől, és nem hiszem, hogy diszkriminatív lennék, ha azt mondom, hogy nem várható el egy egészséges embertől az, hogy egy másik betegsége miatt feláldozza magát. Főleg az nem várható el tőle, hogy vágyat érezzen egy bizonyos állapot utáni helyzettől fogva. Mikor hozzáment, még más volt a helyzet, de ahogy telt az idő, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ezt elvárni abszurd. Csak hiába nagy zseni valaki IQ szinten, ha az érzelmi intelligenciája a nullával egyenlő...
Tudom, milyen egy degeneratív betegséget hordozó férj mellett élni, úgyhogy szerintem még erkölcsi alapom is van ebben véleményt nyilvánítani, mert nem csak beszélek róla... De sajnálat nem szül vágyat, sőt, megöli azt.

@Immacoolata: Nagyon ott van ez a vers, kegyetlen, és sajna a pasik így működnek :( Művész vagy nem művész, a legtöbbje pont ezt a logikát követi.
Amúgy sztem tökmindegy, hogy zseniről vagy bolondról van szó, egyszerűen senkinek sincs joga elvárni a másik embertől az életáldozatot. De ez nyilván az én extrém liberális és individualista felfogásomból fakad.
Az más, ha a saját gyerekünkről van szó, mert vele kapcsolatban más természetű a kötelességünk, de attól még senkinek ne legyenek kétségei, egy gyereket is meg tudnak gyűlölni a szülei, ha felemészti az életerejüket vagy nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Lásd Pacsirta. Nagyon kegyetlen... Amúgy Karinthynak van egy szintén mellbevágó novellája egy nőről, aki súlyosan testi és értelmi fogyatékos gyereke miatt válik gyakorlatilag páriává, és mégis szereti a torzszülöttjét. Neki ez a női lélek hatalmasságát bizonyította. De nem mind vagyunk ennyire hatalmasak. Kívánom, hogy egyikünk se legyen próbára téve.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.09. 15:41:32

@Sadist: Nem a 99%-a, eleve kihagytad a melegeket ebből a számításból. Meg az aszexuálisokat. Máris kb 11% kiesik. :P
És rengeteg olyan pasi van, aki vágyálmaiban eljátszadozik a gondolattal, de ha lehetőség adódna, nem merné vállalni, mert fél a felsüléstől.
Azt hiszem, akik megvalósítják ezt a vágyat, azok tényleg az alfák, vagy még a béták :)

Immacoolata 2013.01.09. 15:41:44

Én úgy látom, nem minden pasi így működik. vannak pasik, akik mellett a nő is élhet teljes értékű életet (nem a teljes értékű pasizásra gondoltam:)

Sadist 2013.01.09. 15:42:42

@Immacoolata: Ebből a hozzászólásból eléggé úgy érződik, mintha Hawking egy önző, kiszipolyozó rohadék lenne, de azt nem kellene elfelejteni, hogy szinte felbecsülhetetlen, amit a világhoz és a tudományos élethez hozzátett. Én nem mondanám azt az "energiaáramlást" egyirányúnak. Egyéni szinten lehet, hogy óriási áldozatnak tűnik, hogy a feleség évtizedekig ápolta, össztársadalmi szinten viszont jövedelmező volt. Előbb nevezném önzőnek azt, aki az egyéni érdekeit tartja szem előtt a közös érdekek helyett.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.09. 15:47:34

@Sadist: Individualista állatként én azt mondom, hogy akármilyen hasznos is volt társadalmilag, nem volt hozzá joga. Sztem van abban az anyagi helyzetben, hogy fizessen az ápolásért.
Most már biztosan.
És Hawking attól még önző rohadék, hogy mekkora zseni. A 2 dolog együtt létezik. Vannak baromi okos és tehetséges emberek, akik élősködnek másokon, és ezt az élősködést én akkor se fogom elnézni nekik, ha csodálom a munkájukat.
Amúgy abba belegondoltál, hány zseni lehet, akinek a nevét azért nem ismerjük, mert nincs, aki feláldozza magát értük és ápolgassa testüket-lelküket a semmiért cserébe?

Immacoolata 2013.01.09. 15:55:33

@Sadist: mert az. :)

Ha ilyen férjed lenne, te is éreznéd egy idő után az egyoldalú energiaáramlást pl egy csúf daganatos betegség képében.

De abban igazad van, hogy a köz érdekében mindig is voltak, akik feláldozták magukat. És mindig is lesznek. Viszont pszichológiai szempontból ez színtiszta kiszipolyozás, ha két ember kapcsolatát tekintjük.

Mindig is lesznek mártírok, ne aggódj. :)

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2013.01.09. 17:14:37

@skarlát betű: Szabó Lőrinc bipoláris beteg volt, ismert szexfüggéssel. Azért azt talán merészség lenne állítani, hogy a férfiak többsége hasonló "logikát követ".

Processzor típusú nő 2013.01.09. 17:37:43

@Tylia cordata: Nem, épp ellenkezőleg. Szintén szerető vagyok, de házas félként vagyok jelen egy szeretői viszonyban, és a szeretőm egy független férfi. Benne vagyok nyakig, ezért érzem át, mi hogy zajlik egy ilyen kapcsolatban, és ki mennyit áldoz.

@Immacoolata: Szerintem nem függ személyiségtől, hogy ki mennyire szenved egy kiszolgáltatott helyzetben. Épp annyira rossz az bárkinek. Inkább úgy látom, hogy ha engem védőháló vesz körül, azaz van egy családom ahova hazamegyek, míg a másik embert csak az üres lakás várja, akkor naívság ezt a részéről a legnagyobb boldogságnak feltüntetni, míg engem lesajnálni, aki állítólag "szenvedek" a házasság béklyójában, ahol minden csak rutin. Nem így van. Őszintén mondom. Minden házas ember, aki függetlennel tart fenn kapcsolatot valamiképpen kihasználja annak helyzetét, bármekkora is az odaadás, bármilyen nagyszerű és felüdítő is az a 2-3 óra.

Miettke11 2013.01.09. 19:35:45

A szeretet nem kényszerű önfeláldozás. Nem kell ledegradálni azt az embert, aki beteg férjét/feleségét segíti, vele él, és kitart mellette.
Van olyan kifejezés, hogy JÓ EMBER.

Akinek ez önfeladás, az menjen el! A legrosszabb a mártírarcú segítő.

HoldViola · http://fiamma.blog.hu/ 2013.01.09. 20:28:45

@Miettke11: AHogyan én visszaolvastam mai napot, éppen nem ez jött le számomra, amit te írsz. Van olyan kifejezés, hogy jó ember, olyan ember, aki valóban szeretetből végsőkig kitartana a beteg társa mellett. Viszont állhat vele szemben a másik oldalon egy olyan ember, aki ezzel a jóindulattal a végsőkig vissza is él. Ha engem az élet ilyen helyzetbe hozna, én nagyon szeretnék a saját szabad akaratomból a végsőkig kitartani a beteg társam mellett; ha ezt ő lelki terrorral zsarolná ki belőlem, akkor ez a döntésem már nem lenne szabad döntés.
@Processzor típusú nő: Én ebben nem értek veled egyet. Ha csak magamat veszem, vállaltam ezt a szerepet akkor, szóval ebben az értelemben kihasználásról nem volt szó sosem. Nem tartott pisztolyt a fejemhez senki, hogy legyek egy nős férfi szeretője. Nem attól lett kihasználás, hogy élt a szeretetemmel, hanem attól, hogy visszaélt a szeretetemmel.

Immacoolata 2013.01.09. 20:29:19

@Processzor típusú nő: Te így éled meg, más másként.

Miettke11, így van, csak aki önfeláldoz, az nincs azzal tisztában, hogy ez nem szeretet. Sőt, meg van arról győződve, hogy az. Pedig ez a függőség. Persze hogy van olyan, akijó ember, és önzetlenül segít. Ha boldog ebben, és kölcsönös az odafigyelés, akkor minden ok azzal a kapcsolattal, és az emberrel. A baj akkor van, amikor az egész kapcsolat csak a segítésről szól. Ez a téma is messzire vezet. :) Az a feleség, aki pl. az alkoholista férjét hol pátyolgatja, hol korholja, hol feltakarít utána, épp azon munkálkodik, hogy fenntartsa az alkoholizmust. És nem is tud róla. Nála kényszer a segítés. Ez így lesz életeken és aztán generációkon keresztül folyó játszma. És nem csak alkoholistákkal vannak ilyen öntudatlan játszmák.

Immacoolata 2013.01.09. 20:36:48

@HoldViola: azért nem ismerik fel a kényszeres segítők a lelki terrort, mert ez úgy működik, hogy amint a másik egy kicsit is elégedetlenkedik a segítője teljesítményével, a segítő rögtön bűntudatot érez a saját alkalmatlansága miatt, és úgy érzi, még többet kell tennie, és akkor a másik végre tényleg szeretni fogja, és végre ős is kap majd törődést, szeretet, és ezért megkönnyebbülésérzést ad neki, ha segíthet. És erre öntudatlanul érez rá a "beteg", és így hajszolják egymást bele egyre jobban és jobban. :(

Sadist 2013.01.09. 20:42:25

@skarlát betű: @Immacoolata: Azért ne gondoljuk már, hogy a feleség számára annyira -EV-s játék volt. Az anyagi jólétet, egzisztenciális biztonságot és a magas szociális státuszt megkapta, amiért a férje mellett maradt.
Amitől Hawking kiborult, az nem az, hogy a felesége mással kufircolt, azt ő úgysem tudta volna megadni neki, hanem hogy gerinctelen módon tartott szeretőt és ezzel minden maradék emberi méltóságában megalázta.

Sadist 2013.01.09. 20:46:01

@Sadist: És akkor még utólag ócsárolja is a volt férjét, hogy hisztis, kétéves gyerekként viselkedett.

HoldViola · http://fiamma.blog.hu/ 2013.01.09. 20:56:07

@Immacoolata: Nálunk ez annyiban áll, hogy nem közvetlenül a segítségeimet kevesellte, azt verbálisan mindig értékelte, csak ha én szót emeltem volna, vagy szükségletet fejeztem volna ki, akkor kommunikált velem úgy, amivel azt üzente nekem, hogy "az én hibám", én "nem érdemlem meg". Istenem hányszor megkaptam, hogy "magadnak köszönd":( Az viszont szent igaz, hogy ehhez a kapcsolathoz két lelkisérült kellett:(

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.09. 20:56:50

@Sadist: Nagyon odavagy te ezért a fószerért...
Nem csodálnám, ha hisztis lenne, az már más kérdés, hogy mennyire szép dolog ezt kiteregetni, de szerintem ne is ragadjunk le ennél az esetnél.
Szerintem nincs az a társadalmi presztízs, ami kárpótolná az ember egy szar párkapcsolatért.

@Miettke11: Ki degradálta? A kitartás szép dolog, de nem önmagunk feladása árán. Persze, ha valakinek ez a vágya, ám tegye, de ennek is megvan az ára, mint minden másnak az életben. És van, aki túl későn jön rá, hogy mi ez az ár.

HoldViola · http://fiamma.blog.hu/ 2013.01.09. 20:58:25

@Sadist: Most olvastam a wikiben, hogy éppen azért váltak el, mert H. összejött egy másik nővel, akit aztán a válás után el is vett. Akkor most hogy van?

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.09. 21:03:21

@kardhal77: Nem az egész versre vonatkoztatva, de van benne valami. Persze kis túlzással. Ez a mechanizmus, hogy amíg nem szerzi meg, addig teper, mikor a nő már kötődik, akkor meg tehernek érzi, nagyon sokszor előfordul. Szerintem.

Sadist 2013.01.09. 21:10:15

@skarlát betű: "Szerintem nincs az a társadalmi presztízs, ami kárpótolná az ember egy szar párkapcsolatért."

Ha őt nem kárpótolja, akkor fel kell állni és azt mondani, hogy "Steve, nekem olyan vágyaim vannak, amiket nem tudsz soha kielégíteni és nem tudok melletted maradéktalanul boldog lenni", aztán szépen felnőttek módjára elválnak.
Szerintem nem kényszerítette senki, hogy gondját viselje.

Sadist 2013.01.09. 21:12:50

@HoldViola: Jó kérdés, én csak arról olvastam, hogy 90-ben váltak, 95-ben meg az asszisztensét vette el.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.09. 21:16:19

@Sadist: Na persze, mert ezek a dolgok már csak így mennek. De mondom, nem tanulmányoztam az esetet, és most nincs is időm rá...
Mikor beteg a partnered, baromira nem egyszerű ilyesmit közölni, nem lehet tudni, mi megalázóbb. Még egészségessel se egyszerű. De a konkrét esetről szvsz ennyi elég.

Sadist 2013.01.09. 21:20:38

@skarlát betű: Nem tudom, hogy számodra mit jelent az, hogy odalenni valakiért, én egyszerűen maximálisan tisztelem azért, amit letett az asztalra és mindezt milyen körülmények között. Az a szerencsétlen ember 650 izma közül jó, ha 10-et tud mozgatni, évtizedek óta egy ilyen testbe van zárva és pár éven belül lehet, hogy teljesen lebénul.
Ezért tartom különösen patkány dolognak, hogy olyan emberbe rúgnak bele, aki már a földön van és még csak ki sem tudja ordítani a dühét.

HoldViola · http://fiamma.blog.hu/ 2013.01.09. 21:27:59

@Sadist: Hát.... Én inkább megvárom, míg lesz aki elvigyen megnézni velem, mert ez az egyedül odamegyek nézelődni dolog nem hoz lázba:)

@skarlát betű: Ezt hívom én a "beetetés időszakának":) Ismerős, de sajnos nem csak a szeretői kapcsolatok sajátja, mint tudjuk:)

Immacoolata 2013.01.09. 21:39:24

@HoldViola: jaja, engema férjem is beetetett, meg a szeretőm is. Balekot, még valaki? :)

Immacoolata 2013.01.09. 21:46:46

@Sadist: a felesége nem rúgott bele, csak öregkorára ő is szeretett volna egy kis gondoskodást és szeretet, figyelmet kapni, így elvált. De évekig gondozta H-t a szeretője mellett is. H. tudott kommunikálni vele, és a kommunikációt csak zsarnokoskodásra használta. Tudósnak sokak szerint zseni, férjnek viszont sokak szint ultrapocsék. És ez nem egy tudományos blog :) vagy legalábbis nem fizikus :)))

Immacoolata 2013.01.09. 21:54:31

@skarlát betű: @Sadist: Hawking nem engedte, hogy segítséget vegyen fel az asszony. és a pénz és a státusz egyébként is csak később jött, de akkor sem engedte. asszem jól emlékszem... Nagyon közelről ismerek ilyen szitut, és tényleg brutál. :(

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2013.01.09. 21:55:23

Húúú, jól belenyúltatok ma is a témába...
A Szabó Lőrinc vers gyönyörű, nekem nagyon tetszik.

@HoldViola: Mehetsz egy másik lánnyal párban is. :-)
Vagy felnézel egy klub honlapjára, az üzenőfalon mindig vannak pasik akik kísérőt keresnek.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.09. 21:58:58

@Sadist: Nyilván én is sajnálom, meg leszögeztem, h becsülöm a teljesítményét, de ettől meg lehet szörnyeteg, na.
Ápoltál már magatehetetlen embert? Mert én igen.

HoldViola · http://fiamma.blog.hu/ 2013.01.09. 22:04:39

@AdélAnita: "Szerelem, ha egyik a másikat repülni hagyja, és ha lezuhan, fél szárnyát kölcsönadja"

Nekem pedig ez a gyönyörű... Ennek mentén lesz olyan, aki elvisz majd engem megnézni ilyen helyeket. De azért köszi:)

Immacoolata 2013.01.09. 22:05:24

@Sadist: amíg nem lett érettebb, addig a felesége képtelen volt válásra gondolni. ez kényszer, függőség, k. nehéz abbahagyni. A piába is belepusztulnak, szenvednek, mint a kutya előtte, mégsem bírják abbahagyni az alkeszek. Ezek a pszichés kényszerek a józan észre nem hallgatnak. lelkierő, érettség, támogató közeg menthet ki valakit a függőségeiből.

DE mindenekelőtt az kell, hogy felismerje, ez neki nem jó, sőt az egészségét, az életét teszi kockára egy olyan emberért, aki neki semmit sem ad. Nehéz felismerni, mert eleinte csak diszkomfortérzet van, majd időnként beetetésként néhány nagyvonalú gesztus, virágcsokor, szép szavak. És a helyzet általában csak egy-két év után lesz valóban rossz. brrrr

Az a mások oldalról igaz, hogy a kihasznált nem is mer kérni, mert nem érzi magát feljogosítva arra, hogy legyenek saját vágyai. Ha mégis lennének az eljén, azt ügyesen kiirtják a Holdviola által fentebb említett módszerrel Holdviola, olvas egy A lélek meggyilkolásának száz módja c. könyvet. Tanulságos.

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2013.01.09. 22:12:21

@HoldViola: Igen, ez is szép valóban, persze teljesen másként.

Nem biztos egyébként hogy ilyen helyre jó ötlet azzal menni akibe éppen szerelmes vagy.
Nyilván nálunk is vannak érzelmek, persze, anélkül nem működne a dolog, meg - mint ez már kiderült talán - én egyébként is másként kezelem ezeket a dolgokat mint a nők többsége. De ha egy nő szerelmes nem biztos hogy szeretné végignézni ahogy a pasija megdug egy másik nőt.
Ennek ellenére mégis azt mondom ha izgat a dolog próbáld ki amikor eljön az alkalom.
Én sokáig hangoltam magam, az elsőnél kicsit vissza is táncoltam, de amikor végre sikerült az olyan wow wow!!! érzés volt, húúúú..., nagyon sokáig a hatása alatt voltam.

HoldViola · http://fiamma.blog.hu/ 2013.01.09. 22:20:10

@Immacoolata: Köszi a tippet;) Érdekelnek amúgyis az ilyen lélekbúvár könyvek, pszichológusnak készültem a gimiben, de aztán mindenki szerencséjére nem lettem, elég baj van magammal:) @AdélAnita: Fentebb írtam, hogy csak megnézni szeretném, de ezt is csak azzal szeretném megosztani, akivel egymás elfogadása feltétel nélküli is teljes. Így várok még ezzel.

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2013.01.09. 22:24:11

@HoldViola: Értem.
Ha már ott vagy egyébként elég nehéz csak nézelődni. :-) De ezt majd úgy is meglátod magad. (szó szerint)

Immacoolata 2013.01.09. 22:33:55

@HoldViola: ó, csak az megy szinte pszichónak, akinek baja van. Mondjuk kinek nincs? :) K érdekes könyveim vannak, olvasásbuzi vagyok. :)

Immacoolata 2013.01.09. 23:00:16

@AdélAnita: most olvastam a blogodat. leírtad az élményeimet. de duuuurva. :)

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2013.01.09. 23:05:34

@Immacoolata: a te élményeidet???
lehet hogy rosszul emlékszem, bocs ha igen, de nem te vagy az akit totál kihasznált és semmibe vett a pasija?

OakTree 2013.01.09. 23:51:01

@skarlát betű:
Nem a témához, hanem
"Nagyon odavagy te ezért a fószerért... "

Stephen Hawkingért nem is csodálom :)
Einsteinhez lehet mérni a szellemi teljesítményét, és még abban is hasonlít hozzá, hogy hozzám hasonló természettudományi antitalentumknak az érdeklődését is meg tudta ragadni.
Ajánlom Neked ia az "Einstein Álma" meg az "Idő rövid története" könyveit.
Tényleg rendkívüli élmény mind a kettő :)

hannawald 2013.01.10. 08:58:39

@Immacoolata: kicsit off, de fájó pontra tapintottál:
igazad lehet, több olyan emberről hallottam, aki azért ment pszichológiára, hogy a saját gondjait meg tudja oldani. és ez szerintem nagyon nagy tévút. sőt, ez baj.
az ember mérnöknek sem azért megy, hogy végre megtanulja a fizikát...

Immacoolata 2013.01.10. 10:06:22

@AdélAnita: az a férjem volt.

Szeretőt ügyesebben választottam. Amíg tartott vele a nagy őrület, az pont olyan intenzív érzéseket keltett bennem, mint amiket leírtál. És a közös élmények is hasonlóak voltak. :) Jó volt nagyon, de a balekságomat itt abban látom, hogy hagytam magam totál megfőzni.

Annyi mentségem van magam számára, hogy amikor rájöttünk, hogy kezdünk egymásba szeretni, akkor megkérdeztem tőle, hogy ő így is tudja-e velem folytatni a viszonyt, vagy a heves érzelmek túlbonyolítják számára a dolgot.

Ő azt mondta, hogy szeretné folytatni a kapcsolatunkat így is. Megengedtem magamnak, hogy totál szerelmes legyek. Eléggé meg voltam akkoriban zuhanva a válás miatt, így nagyon vágytam arra, hogy egy szeressenek, szeressek.

Majd pár hónap múlva kinyögte, hogy akkora bűntudata van, mint állat, és valahogy távolságot kéne tartanunk.

Mert persze, amikor neki kényelmetlenné vált a helyzet (otthon nyilván észrevették rajta, hogy "máshol van"), és ez sok feszültséget okozott benne és a házasságukban, azt mondta, hogy a szerelem helyett a régi biztos életét fontosabbnak tartja, és nem akarja, hogy egyfolytában én járjak az eszében, mert azzal összeomlik minden, amit addig felépített.

Azt viszont fájlalná, ha végleg eltűnnék az életéből. Megszakad a szív. :) Egyébként tényleg... hjajjj...!

Ő egy eléggé megfeleléskényszeres és biztonságkereső, szorongó ember, úgyhogy nem csodálkozom már, hogy ide lyukadtunk ki. De ez csak lassan derült ki. Kb. egy év után. :)

A házasságában jól érzi magát, jól kijönnek a feleségével, szeretik egymást, úgyhogy tök természetes, hogy miután kitombolja magát, szépen visszatér a megszokott kerékvágásba. Ő a tipikus jófiú, akit kenyérre lehet otthon kenni, nem sok vizet zavar, szépen gondoskodik a családjáról, csak titokban rendetlenkedik.

Ezt csinálja mindig, csak eddig még egy szeretőjébe sem szeretett bele, így azok a kapcsolatok nem okoztak neki bonyodalmakat.

Én nem akartam soha az ő kis idilli életét felborítani, hiszen hozzám nem költözhet.

Nem akartam én soha semmit, csak megszédített, belezúgtam, és azt mondtam neki, hogy ha ez már így történt kettőnk közt, akkor az őrület tart, amíg tart, úgyis elmúlik egyszer, aztán majd leszünk egymásnak régi jó ismerősök. A szar az volt, hogy az őrület nem magától csengett le, hanem ő vetett véget neki a közepén. :)

Persze, miután jól kidühöngtem magam, megenyhültem, mert hiányzik, hogy hozzám érjen, így néha még találkozunk, örülök, ha felhív, a szex még mindig csudajó vele, de a rózsaszín ködöt sajnos eloszlatták az események, és ha nem vagyok halálosan szerelmes, akkor azért más az élmény.

Halálosan szerelmesnek lenni jó. :)

Immacoolata 2013.01.10. 10:09:27

@hannawald: igazán jó terapeuta csak lesz, aki maga is megjárta a poklot, és kiverekedte magát belőle. Különben egyszerűen nem tudja olyan mélységében megérteni a pácienseit, hogy valóban hatékonyan segíthessen. Nem lehet oda lemerülni a tanulmányok útján, ahová a élet még nem lökött le. Jujj, de költői, nem? :)

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2013.01.10. 10:10:29

@hannawald: félreérted ezt, szerintem.

Azt, hogy "az megy pszichónak, akinek baja van", nyilván nem nettó értéken kell venni.

Annak meg, hogy valaki 18 éves fejjel mit képzel egy pszichológia szakról, általában nincs sok köze ahhoz, ami ott folyik. (Amint persze a mérnöki szakról sincs sok fogalma annak, aki éppen oda kezd járni.)

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2013.01.10. 10:14:10

@Immacoolata: még ez sem igaz, szerintem. Sokféle pszichológus létezik. Például egyre elterjedtebb az a gondolkodás, hogy ne csak azzal foglalkozzunk, hogyan lehet az embereket nem csak "mínusz 5"-ről "nullára" lehet felhozni, hanem azzal is, hogy a "nulláról" mégis hogy lehet egy kicsit feljebb emelkedni.

A pszichológus "pokoljárását" nem tartom alapvetően különbözőnek sok más hivatás pokoljárásától. "Aki dudás akar lenni..." -- te is tudod.

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2013.01.10. 10:15:12

(az előzőben dupla annyi "nem csak" és "lehet" maradt, mint amennyi kellett volna, de talán érthető) :)

Szemekbe zárt titkok 2013.01.10. 10:36:09

Szerintem a pszihológiával nem az a baj, hogy kik művelik, hanem az, - ahogy Mérő László fogalmazott múltkoriban egy beszélgetésben -, hogy a mai napig hiányzik a pszihológia Newtonja. A gravitáció nehezen megfogható fogalom, mégis azonnal megértjük, és helyre tesz bennünk alapjelenségeket. Innentől nem kell magyarázni, miért nem megy az ausztrálok fejébe a vér, vagy miért nem potyognak le a Földről a bolygó másik oldalán. Az ilyen alapfogalmak a pszihológiából egyenlőre hiányoznak, amelyek hasonló módon helyretennék a pszichés alapjelenségeket.

Immacoolata 2013.01.10. 10:37:23

@kardhal77: persze, sokféle. De attól még igazán jó terapeuta abból lesz, aki maga is sok mindent megélt és végigjárta az önismereti utat. Minden pszichológus elkezdi, de végigjárni nem mind tudja. De attól még praktizálhat, sikeresen is.

A pokoljárást úgy értettem, hogy lemerülni a saját lelke legmélyebb, legrejtettebb zugaiba. Ott mindenkinek megvannak a saját démonai. És nem mindenki képes arra, hogy kiengedje őket.

A legtöbb embernek ez egyszerűen túl félelmetes, és képtelenek rá. Nem tudatosan nem akarják, hanem nem megy nekik.

OakTree 2013.01.10. 10:57:28

@kardhal77:

"Annak meg, hogy valaki 18 éves fejjel mit képzel egy pszichológia szakról, általában nincs sok köze ahhoz, ami ott folyik."

Ez tényleg így van.
Ha bajom van nekem is pszichológushoz kell fordulnom :)

est ragon 2013.01.10. 11:10:39

@OakTree:

Olvass Gribnint is :-) az még érdekesebben ír ugyanezekről, tele a tudománytörténeti háttér ismertetésével is.....

Egyébként egy olyan kiszolgáltatottságba zuhanó, mástéren pedig az egekig magasztalt tudós-férfi ego-ja sem lehet egy könnyen karbantartható vmi, mint az övé.... óriási lehetett a nyomás, a teher mindkettőjükön.... kiszolgáltatva kérni bármit...? kiszolgálóként éreztetni, a mégoly jogos elvárásainkat is akár afelé, aki ki van szolgáltatva..... megoldhatatlan, szerintem.

@AdélAnita:

Beleolvastam a blogodba.... engem (pedig ffi vagyok és mint ilyen, enyhe fokú szexfüggő is egyben) inkább menekülésre késztet egyik mások visszaemlékezésed :-)

még jó, hogy tudom, a mámorittas emlékek természete már csak ilyen... :-) különben a szemedre vetném a túlzásaidat :-D

A leginkább "leleplező" rész, ami miatt biztosan tudom, hogy soha nem irigykednék a fiúdra, az a mulatóba invitálás taxiküldéssel, stb, volt.....

Nem akarlak elkeseríteni, de amit Te beleképzelsz ebbe a kapcsolatba, az már tényszerűen sem állja meg a helyét.... egy a szürke 50-re hajazó fejlődésregényt olvasgattam a tolladból :-)

Erősen fantázia ízű fércmű.... Lajos ! Te vagy az ? :-) Lebuktál :-) Péter jobb volt a hattyúkkal :-)

Tenkeskapi Tánya 2013.01.10. 11:14:26

@est ragon:
PNL-t hagyjuk ki a buliból, ő nem olcsó pornográf lektűrben utazik:-)
De imás a kertünkben vörösborozás közben világot megváltani:-)

Tenkeskapi Tánya 2013.01.10. 11:15:27

Bocs, semmi klerikális vonal:-)
azaz, imád.

Immacoolata 2013.01.10. 11:16:25

@Szemekbe zárt titkok: Igen, sejtettem, hogy ebben a könyvében írt erről, tudom, hogy létezik, de ezt még valóban nem olvastam. :)

Nem értem, hogy mi hiányzik neki, de most akkor jól elolvasom.

est ragon 2013.01.10. 11:38:56

@est ragon:

csak viccből írtam Lajost :-) .... ennél tényleg sokkal igényesebbet néznék ki belőle .
Ugyanakkor ezt a műfajt pont îgy kell papirra vetni (webre vetni) .....
PNL tudna pornográf letürt írni úgy, hogy gyomorszorító és felszabadítóan megnevettető lenne....legközelebb kérd meg Őt borozgatás közben, hogy etéren is ragadjon meg egy két nyelvi leleményt, ill. olyan kiforgatott szituációt, ahol épp visszabillen az "univerzum egyensúlya", ahol a sors, az élet épp kiegyenlíti a számlákat..... a szürke-fekete divat után (mert az fizikailag fájt, olyan szar volt) felüdülés lenne olvasni Tőle ebben a tárgykörben vmit.... :-)

Processzor típusú nő 2013.01.10. 11:41:20

@est ragon:
Igazán örülök, hogy goldmedalon kívül vannak még itt olyan józan ítélőképeséggel megáldott emberek, akik nem tapsikolnak vihotrászva az írónak egy ilyen blogot elolvasva, hogy ők is pont ilyen kapcsolatot szeretnének...

Tenkeskapi Tánya 2013.01.10. 11:48:37

@AdélAnita:
most futottam át az elmúlt napok kommentjeit és jóval előbbi megjegyzéseidre reagálok, amelyben a házasságtól irtózol, gyereket meg egyenesen el sem tudsz képzelni az életedben, míg imádod nős szeretődet, amint a családjával ünnepel karácsonykor, megdug, mert te ezt imádod... és ő is bizonyára.
Régi, elcsépelt közhely, hogy ha egy férfi szerelmes, nem érdekli a házasság, párkapcsolat, akkor borít.
Közhely, de a közhelyek épp attól váltak azzá, hogy sok ember számára azonos igazságtartalmuk van.

21 éves koromban találkoztam egy papíron már elvált férfival. Én nősnek tekintettem, hiszen akkor 4 éves gyermekét is a válás után hozta össze a feleségével és együtt is éltek.
Én egyetemre jártam, fene akart férjhez menni, gyerekeket szülni, ezzel szemben igazi kihívásnak éreztem a harisnyás, hosszú lábaimmal bámulatba ejteni a fiatal(os) tanár urat:-)
Őrült viszonyba kezdtük, autóban, szántóföldön, feleség munkaideje alatt náluk, kölcsönlakásban, nálam, akárhol... ha lett volna akkoriban szvingerklub, talán ott is:-)
Ilyen vágyat addig még nem éreztem.
Ha a jövőről beszéltünk, óvatosan jelezte, hogy kicsi a gyerek, imádja az apját, anyját, nem lenne célszerű megzavarni.
Szerelmes voltam, de úgy voltam vele, hogy tart, amíg tart, 21 évesen úgysem akarok férjhez menni.
Közben eltelt egy év, a a nyarat szinte teljesen együtt töltöttük, mivel a felesége nem jött soha a nyaralóba.
Eljött az ősz, ő hazament, de másnap délután eljött hozzám:-)
Idén 20 éve vagyok a felesége, két remek gyermekünk van.
A férfias lelkem poligám vágyait pedig kiélem a szerető keresésben és találásban, de a férjemmel még alkalmanként megállunk az autóval éjjelente hazafelé menet:-)
Az én élettapasztalatom szerint, ha egy férfi szerelmes, akkor lép.

Immacoolata 2013.01.10. 11:51:10

@est ragon: dehát a AA blogja nem regény, személyes hanem levelek gyűjteménye. Attól, hogy kiteszi a blogra, még az marad. Nem irodalmi műként kell olvasni.

És, hogy nem hihető? Hát, eddig is tudtuk, hogy AdélAnita nem átlagosan éli meg a kapcsolatait. Nekem pl. tök hihető, amit az extrém erőteljes vágyakozásairól, érzéseiről, élményeiről ír. Nem hihető, hanem emlékébresztő. :)

Attól, hogy számodra valószerűtlenek ezek az érzések, attól számára még lehet nagyon is valóságos élmény mind. Az is lehet, hogy a pasija sem úgy éli meg, mint ő. De általában azért ez kölcsönös valamennyire, vagy ha nem, azt általában észre lehet venni.

Mi hihetetlen neked, hogy ezek történtek, vagy hogy ezeket érezte? Az is lehet, hogy a hihetetlen bejegyzéseket nem olvastam, mert nem rágtam magam végig rajta. :)

Immacoolata 2013.01.10. 11:56:59

@Tenkeskapi Tánya: Nem mindig lép le otthonról egy szerelmes férfi. Ez olyan, mintha azt mondanád, egy szerelmes férfi mindig elveszi feleségül a szerelmét. Az se igaz. Az a pasi, akinek nincs elég önbizalma, nem lép, akármilyen szerelmes is.

Tenkeskapi Tánya 2013.01.10. 12:01:34

@Immacoolata:
Én azt írtam, hogy az én tapasztalatom szerint.
Nálunk is voltak könnyek, szakítás meg bizonytalankodás, nem rózsaszín habcsók-történet volt.
Azóta más férfiakkal is beszélgettem erről, ők is ezt mondták és nem csak ezzel takaróztak, mert közülük sokan meglépték...

Immacoolata 2013.01.10. 12:01:58

@Immacoolata: hanem személyes levelek... összeszavakat a keverem

Tenkeskapi Tánya 2013.01.10. 12:04:15

@est ragon:
Ígérem tolmácsolom a kérést:-)
A sors fintora, hogy Pétert is ismerem jól:-)
Ami PNL elképzeléseit illeti, a Taxidermiában, ha jól emlékszem, amikor a két katona beszélget arról, hogy a világ a p..a körül forog, az jól tükrözi az írói elképzeléseket a témáról:-)

Miettke11 2013.01.10. 12:07:34

Mindenki azzal él együtt, akivel együtt akar élni.

Azzal meg - hiába akar - nem él együtt, aki vele nem akar együtt élni.

Lehet a körülményekre hivatkozni, de ez csak kifogás.

Ha nem akar változtatni azon hogy kivel él együtt, az is egy döntés.
És visszakanyarodtunk:
Mindenki azzal él együtt, akivel együtt akar élni. -:)

Immacoolata 2013.01.10. 12:14:47

@Tenkeskapi Tánya: én a "mindig"-re reagáltam. Habcsók-történet? Nem feltételeztem. Ilyesmiben már vagy tizenöt éve nem hiszek. :)

Azt hiszem, hogy az én volt férjem is szerelmes lett másba a házasságunk idején. Láttam, hogyan viselkedik azzal a lánnyal, éreztem a hangján, amikor róla beszélt. Nem mondta, de éreztem, hogy szerelmes. Mégsem akart akkor elválni tőlem. No, nem a miattam érzett mérhetetlen szeretete miatt.

Immacoolata 2013.01.10. 12:17:52

@Miettke11: így van. Még akkor is, ha mással sokkal boldogabb lenne, csakhogy gyáva nyúl. :) Mint pl. én voltam.

Tenkeskapi Tánya 2013.01.10. 12:38:10

@Immacoolata:
Mintha a mindig-et nem írtam volna, de bizonyára sugalltam:-)
Engem az döbbentett meg, hogy ez a minden bizonnyal fiatal lány (aki az én történetemben én is voltam egykor) milyen dacosan jelent ki olyasmit, amiről fogalma sem lehet.Ez a vállrándító nyegleség jellemző volt rám is, ha nem várok el semmit, csak dugást, akkor nem leszek szomorú, ha nem is kapok mást. Esetleg pár plusz órát a dugáson kívül is közös programokra.
- Nem is kell semmi több!- mondogattam neki, de közben majd' meghaltam, hogy hívjon fel, jöjjön hozzám. Óvodás dac volt bennem, hogy óvjon a sérülésektől, amiről én tudtam a legjobban, hogy máz, de nem akartam gyengének mutatkozni.
Nem a papír kellett, ahogy azt AdélAnita írta, (ennyire nem nézheti butuskának azokat, akik házasságban élnek) hanem az, hogy engem válasszon végre az, akivel szeretjük egymást:-)

est ragon 2013.01.10. 12:39:34

@Immacoolata:

Ha nem "irodalmi" műként olvasom, akkor egy a szexfüggőség, mint "kóros állapot" leírását látom benne...

de akkor meg tele van "irodalmias" túlzásokkal... több hónapnyi, többezer csóknyi ismeretség után úgy emlékezni egy csókra, leheletre, érintésre stb.... ahogy ott le vagyon írva, szimpla modorosság (irodalmi értelemben) vagy mégszimplább önszuggesszió....
azért egy felnőtt, "harcedzett"Nő, ha îgy emlékezik vissza mennyiségben-minőségben-fokozásban egy egy megélt koituszra, a legszimplábbra is, vagy egy pillantásba annyi mindent képzel (képzeleg) bele... ott azért a realitás és egyéb dimenziók erősen keverednek a kiélni vágyott fantáziákkal, ha egyátalán.... :-)

Tylia cordata 2013.01.10. 12:42:51

@hannawald: Sajnos, sok ilyen van, aki saját problémáinak megoldása miatt kezd el pszichológiát, pszichiátriát, addiktológiát tanulni. Többségük nem válik be szakemberként, stabil személyiség tudja páciensei betegségeit hatékonyan kezelni..

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.10. 12:55:26

@Miettke11: Tévedsz, én azzal élek együtt, akivel nem akarok, és nem tudok rajta változtatni. Nem gyávaság, felelősségérzet.
Az pedig nem fokmérője az érzelemnek, hogy valaki elhagyja-e a családját egy szerelem miatt. Nyilván anélkül nem fogja, vagy ahhoz nagyon gáznak kell lennie az eredeti kapcsolatának. De van egy csomó ember, aki azért nem hagyja el, mert vállalta, hogy felneveli a gyerekeit, és megteszi. Vagy 2 nőt szeret egyszerre. És persze van, aki csak kényelmes. Ne tessék megint általánosítani és embereket megbélyegezni azért, amit nem tesznek. Meg a szeretőiket lefikázni, mondván, hogy téged nem is szeretnek, mert nem válik el miattad a pasid.
Ilyenekkel lehet kevésbé magabiztos nőket belekergetni abba, hogy cseszegessék a szeretőjüket, hogy váljon el, csak, hogy maguknak és másoknak megmutassák, hogy ők milyen faszán leszakítják az illetőt a családjáról. Persze a játszma kétesélyes, vagy megnyerik, vagy szakítanak velük. Nem kell folyton izmozni.

est ragon 2013.01.10. 13:04:54

@skarlát betű:

Ha már a cseszegetésnél tartunk, amit általánosítgatással alapozunk meg, akkor ne általánosítgass a házasságok terén és ne gyáva komfortistázzátok le a hűséget megtartani tudókat :-)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.10. 13:08:08

@est ragon: Én ilyet sose tettem, tudhatnád jól :P Mindig árnyaltan fogalmazok, arról vagyok híres.

Immacoolata 2013.01.10. 13:11:42

@est ragon: a kóros állapotban megélt érzések ugyanolyan valóságosak, mint a makkegészséges állapotban megéltek. Sőt. És vannak, akik erőteljesebben éreznek, vannak akik egész életükben csak a takaréklángig jutnak. Az egyik nem tudja átélni, elképzelni a másik lelkiállapotait. Lehet, hogy X maximális lángolása nem olyan elsöprő, mint Y átlagos lángolása.

A stílus is azért lehet ilyen túláradó, mert AA-t így el tudják árasztani az érzések, és nem író, hogy finomabb eszközökkel fejezze ki, ami benne történik. Én azért értem AA-t, mert asszem, hasonló módon működöm.

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2013.01.10. 13:15:21

@Immacoolata: nem démonizálnám azt, ami a lélekben van. Tudom, hogy a pszichológiában azt utóbbi száz évben szélesre taposták azt az utat, amin lelki démonokat üldöztek, de be kell látni, hogy ez az egész felfogás már olyan messze elért, amennyire csak lehetséges, és nyilvánvalóak a korlátai.

Illetve egyszerűen nem való mindenkinek. Nem azért, mert nem mindenki "tudja" ezt csinálni, hanem ugyanazért, amiért banánturmix vagy a vasútmodellezés sem való mindenkinek. Sőt, erős a gyanúm, hogy a freudi/jungi analitikus pszichológia még sokkal kevesebb embernek való, mint a banánturmix vagy a vasútmodellezés -- miközben rengeteg ember van, akinek tényleg javára válna a lelki segítség. De hozzájuk így nem lehet eljutni.

est ragon 2013.01.10. 13:16:56

Az utosó két poszt hozott "némi" pezsgést... :-)

Számomra a legtanulságosabb Gyöngy és AA egymást tökéletesen ellenpontozó "felfogása" volt :-)

ffiként viszketegséget kapok ezektől a vegytiszta szélsőértékektől.... de minden zsák megleli a foltját... esküszöm, ennél pozitívabb példa nem is létezhetne...
Remélem Holdviola is ezt a következtetést vonja le ebből a több mint 500 kommentből... ! :-)

Immacoolata 2013.01.10. 13:17:45

@Tylia cordata: igen, stabil személyiség kell hozzá, de aki ezt a stabil személyiség-kiépülést felnőttként végigélte saját magával kapcsolatban, az jobban rá tud hangolódni a páciensére, és az fél siker.

est ragon 2013.01.10. 13:19:22

@kardhal77:

ez a szarkazmus hiányzott már nekem nagyon :-)

Immacoolata 2013.01.10. 13:25:48

@kardhal77: igen, a démonokkal (vagyis a legmélyebb, legrejtettebb félelmeinkkel) való szembenézés nélkül is el lehet érni egy jobb életet.

Immacoolata 2013.01.10. 13:27:02

@Immacoolata: és valóban nem való mindenkinek. Néha én is sajnálom, hogy nem a banánturmixot választottam.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.10. 13:28:38

@est ragon: Még "csak" 475 :P
A 2 posztban együtt persze már több, mint 500.

Ha valaki a saját érzéseit írja le, az lehet patetikus, hajaj, de mennyire, lehet gagyin megfogalmazott (most nem konkrétan beszélek senkiről), lehet szirupos, satöbbi... A művészet abban áll, hogy a saját, akár patetikus, akár szirupos érzéseinket egyfajta szűrön át, távolságtartóan fogalmazzuk meg. Nem egy az egyben, kritikátlanul... És persze olyan nyelvi eszközökkel, amelyek elemelik a hétköznapitól, még akkor is, ha látszólag teljesen hétköznapi :) Na jó, ennyit az irodalomról.
És az megint más kérdés, hogy lehet valaki antipatikus az érzései alapján, még ha azok autentikusak is.

Immacoolata 2013.01.10. 13:32:18

@skarlát betű: nna, pont ezt akartam mondani. :)

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2013.01.10. 13:37:23

@Immacoolata: még mindig nem ment át, amit írok. Úgyhogy próbálom tovább egyszerűsíteni.

1. Démon ott van, ahová te magad pakolod.

2. Ha mással sem foglalkozol, csak a démonokkal, akkor azzal valójában még hízlalod is őket.

3. Viszont érdekes módon, még ha be is népesítetted démonokkal az pszichédet, a legmélyén akkor sem démon fog lakni, hanem egy együttműködésre képes, szociális lény.

4. Jobb élethez csak azok számára vezet a démonvadászat, akik szeretnek démonokra vadászni.

5. Az ember az egész életét eltöltheti démonvadászattal, és simán lehet, hogy a szomszéd, aki ezalatt gombászni járt, jobban érzi magát a bőrében.

Tylia cordata 2013.01.10. 13:46:31

@Immacoolata: látom, te is érted, hogy a személyiség nem eleve adott, hanem fejleszthető!

Tylia cordata 2013.01.10. 13:48:39

Könyvekről volt itt ma szó. Tudom ajánlani a "Szeretők - A titkos viszonyok lélektana c. könyvet (Bácskai et al., Jaffa Kiadó 2009)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.10. 13:51:10

@Tylia cordata: Ezekkel a könyvekkel csak az a baj, hogy felhúznak és kommentelni akarok :P

Immacoolata 2013.01.10. 13:53:29

@kardhal77: Átjön ez, kardhal77, csak nincs igazad.

Immacoolata 2013.01.10. 13:55:11

@Tylia cordata: Az enyém magától nem lett olyan helyre, hogy ne kelljen fejlesztenem. :)

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2013.01.10. 13:59:26

@Immacoolata: semmi gond, de vallásháborúba nem bocsátkozom.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.10. 14:01:25

@kardhal77: Pedig egyszer szívesen nézném páholyból :P

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2013.01.10. 14:05:40

@Immacoolata: Teljesen értem amit írsz, és köszönöm a részletes beszámolót.
Én okosabban választottam, ő egy igazi rosszfiú. :-)
És igen, bár nálunk (azt hiszem - vagy legalábbis rendszeresen meggyőzöm erről magam) szerelem nincs, de vannak nagyon intenzív érzelmek, hatalmas szenvedély. És egyetértek abban, hogy csak úgy érdemes ha halálos,olyan amibe bele lehet pusztulni.

Immacoolata 2013.01.10. 14:08:58

@kardhal77: Vallásháborúba? Ne viccelj, simán máglyára vetlek, és a dolog el van intézve.

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2013.01.10. 14:11:54

@est ragon: A taxiküldős "epizód" miatt volt is egy elég komoly mosolyszünetünk, de erről szintén olvashattál.
Lehet, hogy kívülállóként sok dolog túlzásnak, vagy megszépítésnek tűnik amit leírok, pedig nem az. A blogom olyan naturálisan a valóságot (kettőnk valóságát) mutatja be hogy ennél valóságosabb már nem lehetne.
Viszont kíváncsi lennék pasiként neked mi volt ijesztő benne?

Immacoolata 2013.01.10. 14:13:53

@AdélAnita: szerintem te szerelmes vagy. Sokféle szerelem van, a tiéd a szenvedélyes fajta. Az a legállatabb. :))))

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.10. 14:19:51

@AdélAnita: Belepusztulni nem kell, és nem szabad, főleg, ha az ember másokért is felel, nem csak önmagáért.
Szenvedélyes attól még lehet, meg szerelmes is, de nem kell tragikusnak vagy melodramatikusnak lenni. Persze ízlés kérdése ez is.

Szemekbe zárt titkok 2013.01.10. 14:23:43

@AdélAnita: Olvastam a blogodon a férfi bejegyzései között. hogy "Egész jól lefektettük az alapokat amire tudunk építkezni és persze sok szabályt is hoztunk. Mindezt azért, hogy ha már kívánjuk egymást, ne vesszen el ez egy kis baki miatt."
Gondolom tipikus szabályok vannak: ne írj, ne hívj, ne nyafogj, majd jövök.

Figyeltem azt is, mennyire óvatosan kikerülöd a dicséreteidben azt, hogy leírd, szereted ezt a férfit, bár ez minden olvasó számára egyértelműen lejön. Gondolom Ő se hülye, hogy ne tudja, csak kényelmes neki így és persze lehet benne férfihiúság is bőven.
Az is szabály, hogy szó sincs szerelemről!?

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2013.01.10. 14:25:22

@Tenkeskapi Tánya: Sokadszorra írom le, mi nem vagyunk szerelmesek egymásba. Legalábbis nagyon nem. És nem is cél, hogy azok legyünk mert abba mindketten belepusztulnánk.

Szemekbe zárt titkok 2013.01.10. 14:25:39

Jaa, még valami.
Az, hogy "Mindezt azért, hogy ha már kívánjuk egymást, ne vesszen el ez egy kis baki miatt.", azt jelenti, hogy ha pl. kiderülne a viszony dobva lennél?

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2013.01.10. 14:29:39

@Tenkeskapi Tánya: 32 éves vagyok :-) lassan inkább 33, és tökéletes, teljes életet élek aminek ő egy nagyon fontos része, de csak része.
Nem ülök naphosszat a körmömet rágva a telefonra meredve hogy mikor hív már mert időm sem lenne rá, szerencsére elég elfoglalt vagyok.

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2013.01.10. 14:31:40

@est ragon: kívánok neked és mindenkinek életében legalább egyetlen olyan csókot, komolyan. :-)
Még a halálos ágyamon is emlékezni fogok rá.

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2013.01.10. 14:39:53

@Immacoolata: A magam módján talán az vagyok, igen, a maga módján talán ő is az, csak valahogy attól hogy nem mondjuk ki nem válik fájdalmassá.
Nem tudom ez mennyire érthető...

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2013.01.10. 14:43:56

@Szemekbe zárt titkok: Ó nem, ilyen szabályok nincsenek, teljesen más dolgokra vonatkozik amiről ott írt.
Vannak konkrét időpontok (nála is és nálam is) amikor nem lehet kommunikálni, de ez a felállást tekintve gondolom érthető.
Illetve számomra az, hogy másnak az e az meg teljesen mindegy.
Nyafogni nem szoktam, nem vagyok az a hisztis fajta. :-)
A szerelemről pedig nincs szabály.

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2013.01.10. 14:48:18

@Szemekbe zárt titkok: Ebben nem az a lényeg hogy velem mi lenne, de ez bonyolult és nem is szeretném kifejteni.

Szemekbe zárt titkok 2013.01.10. 14:59:22

@AdélAnita: Ok. Elnézést kérek, ha tolakodó voltam.
A blogod tele van rajongással, és néha előbukkan a hiányérzet is a soraidból. Negyvenegynehányévesen mindig mindenkinek azt szoktam mondani, hogy legjobb az őszinteség. Mondd ki, ha valami fáj, ha valami hiányzik, ha valami nem úgy történik, ahogy te szeretnéd. Az a tapasztalatom, nagyra becsülik ezt a férfiak.

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2013.01.10. 15:04:06

@Szemekbe zárt titkok: Semmi gond. :-)
Persze hogy ott a hiányérzet, ezt nem tagadom, a nyilvánvalót kár lenne. Sokszor hiányzik, sokszor nagyon hiányzik.
Igen, ezeket elszoktam mondani neki, sokat beszélgetünk érzésekről is.
Hogy valami nem úgy lenne ahogy akarom..., na ilyen viszont nincs. Imádom ezt a kapcsolatot úgy ahogy van. Nem hittem hogy valaha fogok ilyet mondani, de ez tényleg tökéletes. Számunkra (számomra) az.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.10. 15:06:13

@Szemekbe zárt titkok: Nekem meg az a tapasztalatom, hogy a túl erős, és nem szeretői kapcsolatba való érzelmeket nem becsülik, hanem terhesnek tartják. Vagy legalábbis azok nyílt megvallását.
Meg lehet beszélni, ja, csak ettől nem lesz jobb, lehet, egyenest visszahúzódóbbak lesznek - ha nem ragadta el őket az a mindent elsöprő dolog, mer akkor kábé mindegy.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.10. 15:07:19

Á, tényleg átléptük az 500-at...
Nem járhatna ezér valami bónusz? :)

Immacoolata 2013.01.10. 15:21:34

@Szemekbe zárt titkok: Vagy megijednek, mint est ragon. :)))

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2013.01.10. 15:35:00

@Immacoolata: Sokakat megijeszt az enyhén szólva is impulzív személyiségem, akik szeretnek azok viszont éppen ezt szeretik bennem. De hogy van olyan aki számára hihetetlen hogy ez valóság.., na ez tényleg meglepő. Kevés arcát ismerheti az emberi természetnek ha ilyennel még soha nem találkozott.

Szemekbe zárt titkok 2013.01.10. 15:37:36

@Immacoolata: @skarlát betű:
Nem azt javasoltam, hogy őrjöngve ragaszkodjon hozzá, hogy hagyja el a családját.
De.. megfordult a fejemben az a gondolat, hogyha nem azt mondaná a férfinak a kapualjban, hogy elélveztem, hanem őszintén beismerné, hogy itt nem tudok, mert hosszabb idő kellene, és kényelmesebb helyzet... Azt igenis megérti egy valamirevaló férfi. Persze ha kiszolgálják az ízlését... akkor miért ne fogadná el?

Az őszinteséget az elején kell elkezdeni. Akkor az egész kapcsolat is másképp alakul, vagy épp nem alakul sehogy, de akkor talán jobb is úgy.

Immacoolata 2013.01.10. 15:44:16

@Szemekbe zárt titkok: ezt nem olvastam, ez azért nem lett volna az a hatalmas feltárulkozós őszinteség.

hannawald 2013.01.10. 15:47:19

@Immacoolata: nem gondolom, hogy csak akkor képes valaki megérteni egy helyzetet, egy érzést, ha már ő maga is volt benne, tapasztalta.
sokkal fontosabb az, hogy azért csinálja, mert segíteni akar másokon, s nem azért, mert önmagán akar.
@kardhal77: nem hiszem, hogy félreértettem, vagyis hogy inkább csak tovább gondoltam a saját tapasztalataimmal egybefűzve.
azt a 18 évest, aki pszichológus akar lenni, hogy önmagán tudjon segíteni, azt nem érdekli, hogy mi folyik ott, csak a cél. aztán koppanhat. és bízom benne, hogy az ilyen indíttatású emberekből sosem lesz pszichológus (persze egy olimpiai aranyérem után bármi lehet ugye)
@Tylia cordata: örülök, hogy valaki megértett :) és, hogy értelmesen megfogalmaztad, amit talán én nem tudtam :)

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2013.01.10. 16:03:23

@Szemekbe zárt titkok: Na ne vicceljünk már! Miből gondolod hogy egy kapualjba egy dugástól nem lehet elélvezni?
Neked talán nem menne, ok, ezt megértem. De én szeretem az ilyen szitukat, izgatnak.
Szeretek ágyban párnák közt szeretkezni amikor olyanom van, de nekem kell az hogy a falhoz vágjanak és használjanak mert igényem van erre is.

OakTree 2013.01.10. 16:09:47

@Tylia cordata:
"stabil személyiség tudja páciensei betegségeit hatékonyan kezelni"

Betegségnek azért nem nevezném a dolgokat, az nem a pszichológus hanem a pszichiáter asztala :)

Ettől eltekintve szerintem is teljesen igaz amit írsz. És így is etikus.

Immacoolata 2013.01.10. 16:20:12

@hannawald: A pszichoterápia az érzésekről szól, ezért máshogy nem igazán megy. Nem mindegy, hogy megérted, sejted vagy igazán tudod, mi megy és ment végbe a másikban. Árnyalatok, amik pont a terápiás munkában tök fontosak.

Egyszerű, de brutális példa: akinek még nem halt meg közeli, szeretett hozzátartozója, az nem tudja, milyen érzés lehet. Megérheti, hogy a másik most szomorú, fáj neki valami, de hogy igazából milyen egy szeretett embert elveszíteni, azt nem tudja, csak nagyon kb.

Segíteni az tud igazán, aki mélyen megérti az érzéseket. És mélyen megérteni az tudja, aki átélte őket. És a páciens érzi, hogy a terapeuta ráhangolódott-e vagy csak a tudásával segíteni akar. Ez egy olyasmi kapcsolat, mint az anya-gyerek kapcsolat. Ahhoz, hogy érzelmi fejlődés legyen, elengedhetetlen az egymásra hangolódás. Az életvezetési tanácsadás persze akkor is működhet, ha a tudáson van a hangsúly. De a komoly problémák esetén nagyon korlátozottak az eredményei.

Egy jól funkcionáló, magas iq-val rendelkező autista pl. sohasem lehetne jó terapeuta, mert pusztán az intelligenciával nem menne sokra. Nem igazán tud mentalizálni, érzelmeket tükrözni az állapotából kifolyólag.

Sok pszichológus van, aki segíteni akar, és mindent TUD, amit a könyvekben leírtak, de JÓ pszichológus és méginkább JÓ terapeuta abból lesz, aki rá tud hangolódni a páciensére.

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2013.01.10. 16:28:03

@AdélAnita: nem vagyunk egyformák, és még csak azt sem mondom, hogy nem hasonlítasz arra, amit írsz magadról.

Mégis vetítesz.

hannawald 2013.01.10. 16:29:03

@Immacoolata: a ráhangolódást értem. azt, hogy ehhez muszáj személyes tapasztalatnak lennie, ill. inkább, hogy az befolyásolhatja az eredményt, ezt elfogadom.
de ettől még az indíttatás legalább olyan fontos, szerintem, mint a személyes tapasztalat. ha más problémáin keresztül akarsz te magad előrébb jutni, vagy ha megpróbálod a saját múltbéli problémáid felhasználni arra, hogy valaki máson segíthess, hát kérem szépen, az nem ugyanaz!
erről beszéltem.
attól tartok kicsit elbeszélünk egymás mellett :)

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2013.01.10. 16:34:25

@kardhal77: Hagyjuk már ezt. Nem ismersz, fogalmad sincs ki vagyok és mégis tudni véled a nagy igazságot.
Nincs bajom a kritikával, de ezek a kinyilatkoztatások (nem csak velem kapcsolatban) amikkel te itt rettentő okosnak szeretnéd beállítani magad enyhén szólva is nevetségesek.

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2013.01.10. 16:42:36

@AdélAnita: én valóban szeretem, ha rettentő okosnak képzelnek.

De ez nem zárja ki, hogy néha tényleg betaláljak, és ezt még tudjam is.

est ragon 2013.01.10. 16:51:50

@AdélAnita: @kardhal77:

én is nagyon okos vagyok :-) jöhetek ?

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2013.01.10. 16:53:30

@kardhal77: azt gondoltam hogy szeretnéd, de rossz hírem van, nem látszol annak, sőt...

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2013.01.10. 16:54:23

@est ragon: szeretem az okos pasikat :-)
De te azt mondtad ijesztő vagyok. Akkor most hogy is van ez?

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2013.01.10. 16:54:41

@est ragon: miért, ki rettentő okos még rajtad kívül?

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2013.01.10. 16:58:19

@AdélAnita: ha hülyének látszok, szintén nem zárja ki, hogy betalálok olykor.

Mint intuitív ember, pontosan tudod, hogy miről beszélek, amikor azt mondom, hogy vetítesz. Nyilván egyáltalán nem várom, hogy ittt egyszer csak kiperdülj és szembe fordulj a reklektorokkal, csak jelezni szerettem volna: van, és lesz, aki lát téged.

est ragon 2013.01.10. 16:59:37

@kardhal77: @AdélAnita:

én is rettentően okosnak képzelem magam :-)
Te, Kedves Kardhal, "csak" okos vagy, AA pedig rettentő.... :-)

csak a civódásba akartam belépni úgy, hogy a hajtépést még el ne kezdjétek nélkülem....

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2013.01.10. 17:01:41

@kardhal77: húúú...., szerintem kezeltesd magad. Vannak itt szakértők, biztosan szívesen segítenek.

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2013.01.10. 17:04:33

@est ragon: Rettentő???? :-D
Na ilyet sem mondtak még rám soha, bár vannak akik félnek tőlem...
Nem fogunk hajat tépni ne aggódj, engem úrinőnek neveltek és társaságban meg is maradok annak.

Immacoolata 2013.01.10. 17:18:01

AA, Kardhal, mintha házasok lennétek! :)

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2013.01.10. 17:21:40

@Immacoolata: ez a beszólás azért most túlment a józan ész határán. :D

Immacoolata 2013.01.10. 17:27:23

@kardhal77: beszólni csak így érdemes! :)

Immacoolata 2013.01.10. 17:28:24

@AdélAnita, Kardhal: lehetek közös ellenség? Az összekovácsol. :)

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2013.01.10. 17:29:05

@Immacoolata: valld be, hogy ismerkedni szeretnél, és a trauma utáni fogékony lelkiállapotra játszol. :D

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2013.01.10. 17:38:49

@Immacoolata: magam sem vetettem meg ezt a stratégiát egykoron.

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2013.01.10. 17:45:55

@Immacoolata: Ellenség? Éppen most kezdtelek megkedvelni. :-)
Kardhallal pedig nem szeretnék összekovácsolódni köszi, elég kényes az ízlésem...

Tylia cordata 2013.01.10. 18:02:11

@skarlát betű: a kommentelés nem baj! Az meg alapkövetelmény, hogy az adott szakma részéről is foglalkozzanak a párkapcsolatok kérdéseivel, problémáival.

est ragon 2013.01.10. 18:10:18

@AdélAnita:

Csak hogy űljön a poén, azért osztottam ki a szerepeket (szereposztó divány, vagy a pszichomókus kerevete ugyanarra jó?) Rád, Kedves AA így jutott a rettentő szerepköre.... :-)

Félelmet aképpen keltesz bennem, hogy minden addiktív egyén "elmegy" a társ mellett... nem szeretném sokáig (egy darabideig azért szeretném :-) ) ha egy Nőnek ennyire a szexualitás volna a fokmérője velem kapcsolatban..... még nekem ffinek is hamar üressé válik a csak szex..... nem tudok úgy nézni, ahogy Te képzeled, hogy nézlek.... nem tudom a szexet vadidegen csajokkal élvezni, ha a szerelmemet ép ketten hagyják helyben éppen..... nem szeretném sokáig élvezni azt, amit csak belém képzelsz.... mint kisfiú koromban..... ki nem álhattam azt az idős nénit, aki néha vigyázott rám, és mindenért megdicsért, amiről azt hitte nem tudom megcsinálni, de mégiscsak megtettem, és nem tudta, hogy amit észre sem vett,az nem természetes, hanem mostanában tanultam csak meg... nem ismert, nem is érdekeltem, csak úgy voltam számára "elfogadható", ahogyan ő elképzelte, hogy én olyan vagyok, aki ilyennek képzel egy kedves jófej nénit ... :-)
pont ilyennek látlak.... emiatt nem szeretnék ilyesmi kapcsolatot senkivel.... a szexet szeretem. sokkal több nekem, mint helyrajzi kérdés. persze, voltam már együtt a párommal (és előtte másokkal) autóban, erdőn-mezőn, ungon-berken, hülyébbnél hülyébb helyeken.... de hamar elmúlt az a plusz, amit a hely, a helyzet tett a dologhoz. megmaradtak az ilyesmik a leküzdhetetlen vágyak "kényszerű" beteljesítésére :-)
A mindennapos együttélés, a családdá fejlődés szelidített és nemesített ezeken a "vad" kitöréseken... az apróbb örömök és nagyobb bosszúságok eppúgy terelgették ezeket a folyamatokat. az ünnep és a csíny része lett (többek között) a régiekre emlékeztető, a szokványostol eltérő szerelmeskedés :-)
én már szeretőnek sem akarnék ilyesmi tipusu partnert.
Ezerszer is elnézésedet kérem a "tipizálásért" !
Szóval emiatt keltesz "félelmet" bennem..... :-)

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2013.01.10. 18:37:42

@est ragon: Értem amit mondasz.
Persze, tudom hogy vannak akiknek én sok vagyok, vagy éppen kevés - ez nézőpont kérdése. (de ez mindenkivel így van)
De én szerencsés vagyok mert megtaláltam azt akivel ugyanúgy és ugyanarra kattanunk, ugyanarra a rugóra jár az agyunk. Egyformán vagyunk szenvedélyesek, vadak, igen - talán perverzek. Egyformán kezeljük az érzéseket.
Nem mindenkinek adatik ez meg még rövid, átmeneti időszakra sem. Bár én úgy látom hogy a legtöbben a saját gyávaságuk miatt nem élnek igazán soha.
Persze az is igaz, hogy van olyan akinek a lassú víz a lételeme. Nem mindenkinek való a rafting. :-)

HoldViola · http://fiamma.blog.hu/ 2013.01.10. 19:50:43

Holdviola csak úgy kapkodja a fejét, mennyit írtatok:) Ez a comment-rss jó dolog, de basszus egész nap alig haladtam a munkámmal, mert folyton a telefonomon lógtam:) Okostelefon rulez;)

Szerintem is az van egyébként, hogy AA és a pasija szerelmesek, mint az atom és egymás személyében találtak maguknak "játszópajtást". A blogját olvasva felébredtek bennem régi szép szunnyadó emlékek (mert a szépből is kijutott abban a kapcsolatban azért), én is ilyen intenzíven éltem meg a vágyaimat és az együttléteket is, le is írtam mindig őket (abba a blogba, amit aztán a kapcsolat végével szintén lezártam), de ennyire kendőzetlenül nem tudtam szavakba önteni ezeket sosem. Mostanság az erotikus álmaimat élem meg ennyire intenzíven, és bár ébredés után még egy rövid ideig fel tudom idézni szinte mindig, ilyen kendőzetlenül továbbra sem tudok írni róluk. Ezért számomra imponáló AA jó értelembe vett gátlástalansága, de talán benne van ebben az is, hogy nekem egyenlőre a szexualitásnak a vizualizálása is problémát jelent, nemhogy a megélése.

Azt nem tudom már meg sosem, milyen pszichológus lett volna belőlem; azt viszont tudom, hogy sokkal jobban át tudom érezni mások olyan érzéseit, amiket már én is éreztem, és jobban meg tudom érteni az olyan helyzeteket, amiket magam is megéltem. Az elmúlt napokban általam említett könyv szerint nem tud az ember átérezni olyan érzéseket, amiket ő maga nem érzett még sosem, azonban írja azt is, hogy az empátia fejleszthető, így nyilván tud még attól jó pszichológus lenni az, aki jómaga nem járta meg a poklok poklát.

Immacoolata 2013.01.10. 20:03:44

@HoldViola: nekem kis híján 40 éves koromig kellett várnom egy ilyen szenvedélyes kapcsolatra. :)addig én is túlzásnak éreztem volna AA posztjait.

A pokolba lemerülést nem úgy értettem, hogy halálosan szenvedett életében, hanem hogy végigjárta az önismereti utat. Az is pokoli tud lenni.

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2013.01.10. 20:07:23

@HoldViola: milyen érdekes hogy a kommentek elég jelentős része ma rólam és az én kapcsolatom elemzésről szól valaki másnak a blogján...

Egyébként igazad van, mi tényleg megtaláltuk egymásban a játszótársat. És én nem is tenném ezt idézőjelbe, mert valóban nagyon sokat játszunk együtt. Szerepeket is - amiről már volt itt szó - bár teljesen más vonatkozásban.

Gátlástalan lennék? Igen, az átlaghoz képest valószínűleg az vagyok. Önmagamhoz képest ez teljesen normális. :-)

@skarlát betű: remélem ez téged nem zavar túlságosan, és nem utálsz nagyon azért mert megjelentem itt és alaposan felkavartam a port.

Immacoolata 2013.01.10. 20:26:04

@AdélAnita: ááá, a helyedben én inkább jutalékot kértem volna kommentgerenálásért. :)

Immacoolata 2013.01.10. 20:27:51

generálásért inkább. félszemmel gyerekezek :)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.10. 20:28:22

@Immacoolata: Mivel egyelőre nulla Ft bevételem van ebből, nyugodtan :P
@AdélAnita: A blog azér van, hogy beszélgessünk benne :)

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2013.01.10. 20:32:57

@skarlát betű: :-) Csak nem mindenki szereti ha a beszélgetés elkanyarodik az eredeti témától. De ha ez téged nem zavar akkor ok.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.10. 20:35:27

@AdélAnita: Sztem elég szó esett az eredeti témáról is, nincs okom panaszra.

Immacoolata 2013.01.10. 20:37:00

@skarlát betű: ismerem a blogokban rejlő fantasztikus üzletet :))))

Immacoolata 2013.01.10. 20:58:21

@skarlát betű: pedig milyen főnyeremény lehetne itt megjelenni egy magánnyomozó-irodának vagy egy papírzsebkendőgyárnak. :)

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2013.01.10. 21:08:47

@skarlát betű: Azt hittem a viszony aktív linkje valamiféle hirdetésnek számít.
Te egyébként kipróbáltad azt az oldalt?
Bevallom én kíváncsiságból regeltem pár napja. Hát mit mondjak... Ennyi béna pasit régen láttam már egy rakáson.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.10. 21:49:23

@AdélAnita: Linkcsere, nincs benne pénz. Ők is hirdetnek engem cserébe.
Mindenütt vannak hülyék és normálisak, egy társkeresőn nagyon sokáig kell kutakodni, hogy értékre leljen az ember. 1 nap alatt nem lehet megítélni. Persze, ami nekem bejön, az neked nem, és fordítva...

Tenkeskapi Tánya 2013.01.10. 21:58:05

@szereto:
Bizony az. Ha elismerésnek szántad, köszönöm.
Ellenkező esetben:
Nem biztos, hogy hátrányomra vált, hogy nem estem át minimum egy traumatikus, lélekölő kapcsolaton, valamint az agyamban sem kellett pöcsöt növesztenem, hogy kibírjam rettentő házasságomat, valamint nem hagyott el a férjem, én sem akarok elválni, hanem egyszerűen élvezzük egymást, a családunkat... és az életet - hol együtt, hol külön:-)
(Sőt még a volt feleséggel is tök jóban vagyunk.)

szereto · http://szeretom.wordpress.com 2013.01.10. 22:10:01

@Tenkeskapi Tánya: Abszolut elismerésnek szántam. Szép történet és nyilván ezerből egy ilyen van. Mindazért, amit leírtál, irigyellek.

Tenkeskapi Tánya 2013.01.10. 22:20:47

@szereto:
Akkor csak kösz, köszi, köszi:-)
Igyekszem is megbecsülni, ami adatott:-)

savanyú a narancs ( Villanyfényes) 2013.01.10. 22:20:49

@Szemekbe zárt titkok: Nehezen, még ha nem is mutattam ki. Mindig reménykedtem valami csodában.

est ragon 2013.01.11. 07:40:10

@Tenkeskapi Tánya:

Nálatok, otthon, csak a férjed kevés Neked egyedül, és elnézi a kalandjaidat (nyiltan megbeszélve,vagy csak úgy, hogy nem vesz róluk tudomást) vagy neki is kevés vagy Te, aki mellé kell egy kis pótlás, hogy "kibírja", élvezni tudja a házasságot, a családot, hiányérzet nélkül?

Egyátalán, mikor és hogy jelentkezik vmuféle hiány bennetek, amit (amint írtad) szetető kereséssel és találással "orvosolsz"?

Leküzdhetetlen hiány ez? vagy csak egy rossz szokássá vált, unalmasabb időszakok "felpezsdítésére"?

Mindenki magábol kénytelen kiindulni, így én is :-)
Én még sohasem érsztem hiány szeretőkeresésre .
Ha nem volt mellettem olyan partner, akit szerettem, akkor kerestem az "igazit". .... emiatt lett egy csomó szeretőm, de nem tartott sokáig csak egy viszony (akkor komolyan tépelődtem a váláson)...
azután, mikor megismertem az "igazit" :-) és szeretőkké lettünk, elváltam, elktöztem a feleségemtől, gyerekeimtől. Két évig éltem egyedül, egy férjes asszony szeretőjeként és vártam, hogy döntsön mellettem :-) (nem arra vártam, bogy így vagy úgy döntsön, hanem, hogy mellettem döntsön)

Azóta a helyemen voltam. De a páromnak szüksége volt mellettem szeretőre... meg biztosan lesz is :-(

Nem értek semmit :-(

Te hasonló helyzetben vagy. Ezért nyaggatlak a részletekért, az inditékokért, mert nálunk otthon a tagadás és a "meg fogok változni, mert meg akarok változni" mantrázása folyik felvâltva.... egyik sem visz sehova....
Hiába biztosítom a páromat az elfogadásomról, mëgis "meg akar változni", másnak akarja mutatni magát, mint amilyen a szeretője mellett lehetett... nem értem, hogy miért?

Te, a saját példádon keresztül segíthetnél nekem, legalább egy "működő modell" megismertetésével....

a privát mail-em,: esthragon@gmail.com

jó lenne, ha válaszolnál :-). köszi

goldmedal 2013.01.11. 07:41:19

@AdélAnita:
Én is azt hittem, hogy fordítva vannak a számok:-)
Sosem gondoltam volna, hogy valaki, aki a nem túl igényesen megfogalmazott pornográf fantáziálásait világgá kiáltja képes puncinak nevezni a pináját.
Egy másik blogbejegyzésedben üzletasszonynak érzed magad attól, hogy TÉNYLEG érdeklődve vagy képes végighallgatni férfi munkáról szóló beszámolóit, és úrinőnek attól, hogy kiveszed a kanalat az kávéscsészéből mielőtt iszol belőle, és udvarias vagy a vendéglátóhely személyzetével.
Gondoltam, hogy nem vagy már kisiskolás ( a punci szót akkor használtam utoljára), de a kávéskanalas eset miatt kamaszkorból épp kinövőnek gondoltalak.

est ragon 2013.01.11. 07:59:47

@goldmedal:

Ugyanerről beszélt Kardhal kolléga is és ezt feszegettem én is, hogy ez az egész AA story egy óriási önszuggesszió.... vmiféle "önigazolás" keresése.

Nem beteges kényszerkëpzet, ahogy azt immacoolata fejtegette, mondván, hogy a "tévkëpekben" élő pont úgy valósnak ëli meg a tëvkëpeit, mint más a valós életet, eképpen az érzelmei igaziak....

Én nem vagyok se pszichológus sem nem vagyok pszichiáter, és még csak nem is ismerem AA-t személyesen, de aggódom érte... ez őszinze aggodalom, nem cinizmus :-(

hannawald 2013.01.11. 08:19:32

@est ragon: bocs, a világér' sem akarom belenyomni ebbe az egészbe az orrom, de nekem nem úgy tűnik, mintha AA miatt Neked aggódnod kéne.
nem ismerem, épp csak beleolvastam a blogjába, meg itt a kommentekbe, de én inkább amiatt aggódom, hogy miattatok fogja kitépni a haját a végén mind egy szálig. :)

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2013.01.11. 09:20:40

@hannawald: :-D

Na, akkor mindenki nyugodjon meg. :-)

Nem fogom kitépni a hajam, és másokét sem.
Tök jól elbeszélgetünk itt, a téma is érdekes, nagyon is, de attól ez csupán egy virtuális térben folytatott beszélgetés vadigenekkel, akiknek a véleménye a saját valódi életemre vetítve bár szórakoztató, olykor talán még érdekes is, de semmiképpen nem mérvadó.
Számomra teljesen mindegy, hogy ki mit gondol.
A való életben sem akarok soha megfelelni, nem fogom éppen itt elkezdeni. Amíg én jól érzem magam - márpedig ez jelenleg 100%-ig adott - addig minden jól van úgy ahogy van.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.11. 09:28:09

@goldmedal: Most komolyan, nem tökmindegy, hogy punci vagy pina? Nehogy már ezen kelljen fennakadni. Nekem az a furcsa, ha felnőtt férfiak fütyijéről és főleg kukijáról van szó, de messzemenő következtetéseket azér nem vonok le ebből.

goldmedal 2013.01.11. 09:45:59

@skarlát betű:
Ne haragudj, de aki azt képes leírni, hogy nedves a gondolatra, hogy a pasija durván nyomja bele a farkát a fenekébe egy parkolóban és úgy dugja meg, az nem beszélhet a saját nemi szervéről úgy, mint egy hároméves, megszeppent kislány. Disszonáns.
Ha fantáziálás, ha valóság.
Bár egyre inkább hajlok rá, hogy azt higgyem, az ő blogja is olyan, mint a Szvinger nőci naplója, amiből három bejegyzést elolvasva jeleztem a barátnőmnek, hogy itt valaki nagyon az infernális Parnasszust ostromolja:-)
S lőn, meg is jelentette könyv alakban, kiderült az igazság:-)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.11. 09:59:30

@goldmedal: Sorry, de ha az ember ír, akkor elkerülendő a szóismétléseket, szinonimákat is használhat. Én ezt teszem, még pornóírás közben is :)
Mi derült ki a szvinger nóci naplója kapcsán? Nem vagyok képben...

est ragon 2013.01.11. 10:02:03

@hannawald:

nem tudok elég okos lenni ebben az ügyben (sem) :-)

De annyi biztos, hogy a történet nem kerek :-)

Ha a körítést is hozzáveszem mint Goldmedal, akkor gyengécske irodalmi próbálkozás....

Ha az itteni megszólalásokat nézem, mind Kardhal, akkor vetítés....

Ha a kettőt egybeveszem, akkor viszont egyaránt lehet egy aggodalomra okot adó "függőség" zagyvasága és egy ömigazolást kereső, téveszmés fiatal nő "megtévedtségének" leírása is...

Értetlenül nézem, mint az a bizonyos római császár a zsiráfot ...:-) (..." márpedig, ilyen állat nincs és kész !!! "...?)

Immacoolata 2013.01.11. 10:05:18

@goldmedal: tényleg disszonáns, és van, akinek ez a valóság (pl. nekem is). Így él, nem azért mert így akar, hanem azért, mert ilyen dezorganizált a személyisége.

Egyszer hatévesként viszonyulok egy pasihoz, egyszer az anyjaként, másszor meg egy utolsó ribancként, sőt, ugyanígy viselkedem az életben úgy általában is, főleg az érzelmileg megterhelő szituációkban. Ilyenkor nem tudom igazán irányítani az érzelmeimet és a viselkedésemet.

Azt is szokták mondani, hogy színes, különös, izgalmas és vibráló vagyok. Eleinte. Aztán meg azt, hogy félelmetes, idegesítő és elviselhetetlen. A semleges szituációkban azonban úgy viselkedem, mint egy igazi felnőtt. Persze, az utóbbi időben sokat szelídültem, de sokat is dolgoztam érte. :)

est ragon 2013.01.11. 10:07:09

@skarlát betű:

Egyátalán nem kizárt, hogy szimplán üzleti az ügy :-)

Ti is simán bekajáltátok :-))))))

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.11. 10:10:40

@est ragon: Én ha 1 posztot olvastam belőle, azt se végig... Mit kajáltam be? Kérdeztem embereket, akik már jártak szvingerben, szerintük nem volt túl hiteles, ennyi.
Catherine M könyvét se bírtam végigolvasni, mert unalmas volt. A pure sex unalmas, ha nincs egyéb cselekmény, nincs jellemfejlődés, bonyodalom, vágyakozás, csalódások, stb.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.11. 10:13:22

@Immacoolata: Abban nem látok semmi gondot, hogy az ember a pasijához különböző módokon viszonyul, kislányként, anyaként, ribancként, okos nőként, butuska, védelemre szoruló fruskaként, ez a szép egy kapcsolatban, hogy nem kell mindig egyformának, felnőtt személyiségnek lenni :)
Persze érezni kell a határokat. A túlzásoktól ódzkodnék, de az ilyen szerepeket nyugodtan meg lehet élni, amennyiben van fogadókészség a másik fél részéről. Ezt úgyis megérzi az ember :)

est ragon 2013.01.11. 10:19:22

@Immacoolata:

Ez most egy kicsit meredek .... :-)

Szerontem mindenki többféle módon éli meg a viszonyait.... én ezen nem paráznék a helyedben :-)

AA-ban pont az a fura, ahogy monomániássá válni látszik... vagy képzelgés az egész, vagy megfelelnivágyás az ilyennek képzelt ffinek, vagy irodalmi babérok (esetleg hírnévre vagy pénzre) megszerzésének vágyása.....

goldmedal 2013.01.11. 10:21:56

@skarlát betű:
Nem szóismétlés a nyelvtani értelemben, hanem mindig ugyanazt a szót használja: punci.
Olyan kontextusban, ami a legdurvább aktusokat írja le, gyengén bár, mint többen észrevételeztük.
A szvinger nőről pedig:
www.libri.hu/konyv/egy-swinger-noci-naploja.html
Ami könyv alakban megjelenik, az szerkesztett mű, mivel a szerző nem ismert eddigi irodalmi munkásságáról, akár írói álnéven babráló, irodalmi múlttal rendelkező akárki is lehet.
Ezért valaki jogdíjat kapott, egyeztetett a kiadójával, borítótervet hagyott jóvá, azaz egyértelművé tette, hogy talán igazságelemeket tartalmazó, de mégis irodalmi alkotást ad ki a kezéből.
Itt most a színvonalát nem érintem, csak a technikai részleteket.
A blogban/könyvben talán volt egy-két valós történet, de lehet, azok is csak hallomásból kikerekített mendemondák.
Egyszerűen a szerző rákapott egy most divatos témára, sokan olvasni kezdték, ezzel naponta letesztelhette, hogy érdemes szárnyat bontania az irodalom túlzsúfolt egén.
Ó, be költői voltam:-)
Nem kellene nekem is írnom?:-)))
Mellesleg a kiadója sem a csúcs igényes kategóriát preferálja. Sőt, az is lehet, saját költségén adatta ki, mert a blog nem hoz pénzt, míg a könyv formátum igen.
Ennyit az igazságról:-)

est ragon 2013.01.11. 10:22:20

@skarlát betű:

Szerintem is így van :-)

Igazad van .

est ragon 2013.01.11. 10:30:02

@Immacoolata:

Az jut AA-t olvasó és közben magára ismerő nőkröl az az eszembe, mint a szürkéért rajongókról.... félek tőlük, kerülöm őket.... nem mellém valók, és én sem melléjük.... de a hagyományos (vagy annak korszerűsített formájába átalakult) családi-házas életre alkalmatlannak minősülő kapcsolatra jók csak (arra is csak ideig-óráig) az ilyen energiavámpír hölgyek... :-)

est ragon 2013.01.11. 10:35:52

@skarlát betű:

mármint @goldmedal: -nak van igaza... :-) csak neked, válaszul címeztem az előbb.... :-)

Immacoolata 2013.01.11. 10:35:58

@est ragon: már sokszor eszembe jutott, hogy a feleséged és te talán nem egyformán viselitek el a intimitást. Ahogy olvasom a soraidat, úgy képzelem, neked jó érzés a meghitt, nagyon közeli testi-lelki kapcsolat.

Sokan nem így vagyunk ezzel, sajnos, pedig intimitásra, azaz teljes elfogadásra és érzelmi biztonságra vágyunk. De amint közel kerülünk valakihez érzelmileg, testileg, lelkileg, beindul egy szabályozhatatlan "eltávolító kényszer".

Az intimitástól való félelem ez. Valamennyire mindenki fél tőle, de a félelem mértéke természetesen különböző.

Az intimitásra való képesség összefügg a kötődési mintánkkal. A biztonságosabban kötődők jobban át merik engedni testüket lelküket a másiknak, és minél mélyebbre merülnek egymásban, annál nagyobb a biztonságérzetük.

A bizonytalanabbul kötődő emberek az intimitás elmélyülésével elkezdenek érzelmileg lemerevedni, ők maguk sem értik, miért. Mintha belül valami láthatatlan erő el akarná távolítani őket a másiktól. Lassan megy ez végbe, és az illető maga sem tudja, mi történik vele.

Extrém esetben csak idegenekkel képesek szexuális örömöket élvezni, például, mert abban a csak test-test kapcsolatban nincs ott a lelkük, amit annyira félnek kiadni. Ilyen is van. :(

Ez is lehet az oka, hogy valakinek egy fantasztikus házasságban szeretőre van szüksége.

Nem tudom, segítettem-e ezzel. Kis mozaikdarabkák, amiket írok itt. Senkinek sincs kész recept az élete megoldására, de ha megtalálod a problémáid gyökerét, akkor megvan az esélye, hogy magadtól kikevered majd a gyógyírt.

Nagyon bírom, hogy ennyire szereted a feleségedet, és ilyen türelmesen és elszántan keresed a megoldást. Régóta drukkolok.

A feleséged magától, azaz akarattal nem igazán tud megváltozni. Bár, nem igazán értem, hogy most miben is akar változni. Hogy ne legyen újabb szeretője? Vagy hogy hozzád hogy viszonyul?

Az akarat fontos, hogy változtassunk, de valódi és így hosszú távú változást csak lényünk valódi mozgatórugóinak megértésével tudunk elérni.

Erről szól az önismeret. Nem akarok idegesítően okoskodni, tényleg drukkolok nektek.

est ragon 2013.01.11. 10:39:47

@Immacoolata:

Értelek (értemi véllek) és köszönöm az együttérző biztatást :-)

Nagyon jólesett !

Immacoolata 2013.01.11. 10:40:57

@est ragon: igazad van, a szürkét nem olvastam, olyan extrém szexésnyújorkosnak gondolom, bár abból is csak egy epizódot láttam, mert számomra üresnek és idiótának tűnt. :) drága ruhákba bújtatott biorobotok. :)

est ragon 2013.01.11. 10:48:28

@Immacoolata:

Nálunk a szürke az egyik sógornőm révén került a családba és járta végig a család és baráti kör nőtagjait... volt aki csak beleolvasott és adta tovább, volt aki 1-2 nap alatt "felfalta"..... középút nem volt. Mi férfiak viszont (kivétel nélkül) csak a szexleírást keresgélve csalödni tudtunk benne.... még én olvastam a legtöbbet belőle (vesztemre) mert én egy két, a könyvben szereplő, e-mailt is elolvastam.... mintha ütöttek volna, olyan rosssz volt.... humortalan szürke szar.... :-)))

Immacoolata 2013.01.11. 10:56:13

@est ragon: AA talán tényleg monomániás lett, és totális függőség alakult ki benne ettől a pasitól. A függőséget pont arról lehet megismerni, hogy egy DOLOG átveszi a hatalmat az életünk felett, és a végén már másról sem fog szólni.

De nem tudom, hogy igazából mennyire lett AA monomániás, mert azt a blogot nem az életéről írja, csak ez a viszony van a fókuszban, így torz lehet a kép bennünk róla.

Ha a munkája, baráti, családi élete tök jól működik, és nem minden percét a pasira való vágyakozás tölti ki, akkor nem súlyos a helyzet. :)

est ragon 2013.01.11. 11:07:21

@Immacoolata:

Ha csak a szexet veszem alapul, akkor is "durva" a helyzet :-)

Ennél (mivel, ahogy Te is és SB is írta, a szexben is annyi, de annyi aspektus van) a blogban megjelentetett levelezésnél, folyvást csak azok a szituációk ismétlődnek az unalomig, ahol "agyelhajítöan" felfűtőtt partnerek a helyszínben a helyzet extremitásában, mint fokó tényezőben, látják az élvezet értelmét..... ez olyan mint (ha igaz egyátalán, és nem csak fantáziálgatás) a drogfüggés vagy más addiktio....

De nekem az is sivárság, ha valaki hónapokig csak ilyen egysíkúan fantáziál :-)

est ragon 2013.01.11. 11:16:56

@Immacoolata:

Azon morfondíroztál fentebb, hogy miben akar a párom megváltozni...?

En sem értem... :-( Valahányszor szóbakerült az ilyesmi fogadkozása, sosem értettem, még akkor, frissem-melegében sem... :-)

Aztán, mikor kiderült a viszonya, kapott egyfajta értelmet a dolog, de nemigazán sikerült körvonalazni azt a valakit,akit meg kellene változtatni ..... :-)

Ebből arra következtettem, hogy a szetetője mellett más valaki, másmilyen valaki volt, mint mellettem... de persze, nem tudom, hogy miben-mennyiben más mint mellettem? És azt sem, hogy mellettem miert nem lehet az, aki a szeretője mellettt lehetett ?

Voltunk pszichomókusnál is, de nemigen vitt sehova....

Immacoolata 2013.01.11. 11:17:44

@est ragon: értem. És elhiszem, hogy neked sivár és unalmas, mert mélyebb, intimebb érzelmi kapcsolatra vagy képes, és arra is vágysz, ahogy olvastam. :)

Immacoolata 2013.01.11. 11:22:34

@est ragon: lehet, hogy nem jóhoz mentetek, lehet, hogy nem elég ideig jártatok. Nem könnyű, még akkor sem, ha a körülmények passzolnak. Van, hogy évek munkája kell úgy is, hogy mindkét fél motivált és nyitott, jó a terapeuta, és van pénzük a drága mulatságra. Akár több tízezer forint havonta. :(

szereto · http://szeretom.wordpress.com 2013.01.11. 13:32:27

@est ragon: Nem hiszek a párterápiás dolgokban. A másság meg úgy működik szerintem, hogy az emberek, akik együtt élnek, valamilyen szokás és erkölcsi rendet kialakítanak. Ebből nem nagyon lehet kilépni, viszont egy új emberrel új utakat találhat az ember.A szerető nem a családanyát látja, hanem valaki egészen mást, így még azt a reményt is megcsillantja, hogy lehetek több, mint aki vagyok. Lássuk be, a házasság a legtöbb embert nem kiteljesíti, hanem elszürkíti és elnyomja. Nevetséges, mikor a női magazinok csipkeharisnyát és az 50 szürkét ajánlják a megújulásra. Ez éppen olyan gázul is elsülhet, mint amennyire jó lehet. Ahol pedig a vibrálás eltűnt, ott akkor sem fog vibrálni az ember, ha a technológia megújul. És ez még csak a testi dolog. el ne kezdjem az érzelmi, tudati viszolygást, vagy jó esetben csak érdektelenséget elemezni, mert sose lesz vége. Nem hiszek ebben. A jóisten nem tudna a férjemmel párterápiára rángatni. Hosszú évekig nem érdekelte, ki vagyok, nehogy már most, a válság küszöbén mutassam meg az érzéseim. Pfff.
Kompenzálok. Párterápia ott állja, ahol még nincs minden oda. Ha a párok látják, hogy baj van, és van akaratuk lépni ez ellen,. De ez jobbára olyan, mint az alkoholizmus. Csak akkor ismerjük be, hogy nagy a baj, mikor már nincs visszaút. Addig folyton bizonygatjuk, hogy ááá, semmi ez, jól vagyunk, szuper minden.

Tylia cordata 2013.01.11. 13:53:32

@szereto: Jól látod, a terápia többnyire csak ott ér el eredményt, ahol megvan a közös akarat arra, hogy változtatni szeretne a páros. Viszont kifelejtesz egy lépést, mégpedig azt, hogy a szenvedélybetegségek terápiája (legyen szó drogfüggőségről, v. társfüggőségről, esetleg játékszenvedélyről, v. dohányzásról) jó esetben motivációval kezdődik, ami, ha szakszerű, sokat segit abban, hogy valaki akarja a változást.
A szakmai-tudományos adatok és tapasztalatok azt mutatják, hogy még a nagyon súlyos esetekben is vissza lehet térni a józan állapothoz és azt (esetleg pár visszaeséssel is tarkitva) meg lehet őrízni. .

est ragon 2013.01.11. 14:00:49

@szereto:

rosszabb periódusaimban magam is így látom a párterápiát, mint lehetőséget :-(

ugyanakkor egy felnőtt Nőtől több "gyakorlatiasságot" várnék-képzelek el :-)

Amit beleképzelnek a Nők a szeretőjükkel folytatott dugáshalmazba, az egy 14 évestől is minimum naívság.... a kifutása pedig: időnként keresni egy dugni akaró új pasit, akivel kapcsolatban, egy darabig újra dédelgethetnek bizonyos érzéseket, amiket a ffi nem cáfol azonnal... amíg dughat :-)

Aztán lehet várni a következő "képkeretet", amibe beleképzelgik" az ideális szeretőt....

Ha nem az én kontómra is menne mindez, még szórakoztatna is ... :-)

Tylia cordata 2013.01.11. 14:01:12

A nőpartner párhuzamos tényleges szeretői kapcsolatai (vagy azok lebegtetése) esetében a férfinak azon is el kell gondolkodnia, hogy felesége v. szeretője netán úgy akarja-e a párja édeklődését felfokozni v. sokáig fenntartani, hogy időnként féltékennyé teszi. Tapasztalt nők nylván jól ismerik ezt a módszert, én is rögtönöztem már párszor - fenomenális hatása van!

Szemekbe zárt titkok 2013.01.11. 17:21:39

@Tylia cordata: Sokszor alkalmazom ezt én is tudattalanul, de utólag mindig megbánom, mert fájó érzés a féltékenység. .. és akit szeretünk, annak miért akarnánk rosszat?..

est ragon 2013.01.11. 17:58:08

@Szemekbe zárt titkok: @Tylia cordata:

Én magam nem is tudok az "elvártak szerint" reagálni... :-(
Sosem voltam féltékeny. Vakbizalommal voltam mindenki irányában,
Persze féltés az volt, mert az értékes dolgok generálják az ilyesmi érzéseket :-)

Ha meg magam sem voltam a hűség mintaképe, hát... eleve feltételeztem a másikról is, hogy ő sincs annyira oda értem....

Én most , utólag kaptam el ezt a "betegséget".... tragikus lefolyással, egyelőre inkább romló tendenciával terheli a mindennapjainkat...

Tenkeskapi Tánya 2013.01.11. 19:03:50

@est ragon:
E-mail megy:-)
Addig is megosztom veled, ami először eszembe jutott, mikor olvastalak; eléggé ismert Pilinszky sorok:
"olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma."

Tenkeskapi Tánya 2013.01.11. 19:10:59

@goldmedal:
AdélAnita esetén bennem felmerült, hogy ő a megkomponált fotóihoz kerít egy történetet, valójában azokat akarja "eladni". A fotót művészien beállítottnak látja, pl. a pasi ölében ülő, bőrnadrágos nő, a jegygyűrű a pasi ujján, a kettejük bilinccsel vagy mifenével összekapcsolt, összefonódó keze, annyira beállított és direkt, hogy az esztétikai érzékem sikítozni kezdett, nem is olvastam semmi többet a "műből":-)

Szemekbe zárt titkok 2013.01.11. 20:26:00

@AdélAnita:
Tulajdonképpen anyagi megfontolásból vezeted a blogot?
"Azt hittem a viszony aktív linkje valamiféle hirdetésnek számít."

Tylia cordata 2013.01.11. 21:09:27

@Szemekbe zárt titkok: Nem rosszakarat az, ha ezzel (egy kis "féltékenyités") egy egyébként jól működő kapcsolat egyensúlya helyrebillenthető.

Tylia cordata 2013.01.11. 21:18:29

@est ragon: azt hiszem, ez azt jelenti, hogy értékeitek, elvárásaitok nincsenek jelenleg egyensúlyban. Másrészt, vannak (bár kevesen) olyan nők, akik belülről lázadó tipusak. Bár nem biztos, hogy ez tudatosul bennük, de nem birják elviselni, ha szabadságukban korlátozzák őket, eleve ez a tudat zavaró számukra. (Én is igy vagyok ezzel). A házasság és a szeretetburok, ami körülveszi a F-t, számára egy ilyen virtuális korlát lehet és talán igy tör ki belőle időnként az élete eddigi részében élvezett teljes szabadság iránti vágya.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.11. 21:37:54

@Tylia cordata: Nagyon elmentünk az érzelmek felé, és megfeledkezünk a szexuális motivációról, mintha a nőknek csak érzelmi hiányaik lehetnének. Hát nem. Szexuális hiányaik is vannak, a rutinszerű, az oda nem figyelős, vagy egyszerűen szar szex vezethet hűtlenséghez - akár a férfiak esetében. Vagy a szexhiány - mert az is egy mítosz, hogy a pasik mindig többet akarnak. No és a változatosság sem utolsó szempont.

Tylia cordata 2013.01.11. 22:15:17

@skarlát betű: az átmenetileg vagy tartósan gyengén működő vagy hiányzó szexuális élet egészségtelen. Nyilván ez az egyik fő ok, ami szakitáshoz vezet, ami könnyen kivitelezhető a lazább és a szeretői kapcsolatok esetében, de nehéz ott, ahol még növekvő gyermekek v. felügyeletre szoruló kisunokák vannak a családban.

Ám az érzelmi dolgok sokkal fontosabbá válhatnak egy olyan családban, ahol a férj-feleség már régen együtt él, esetleg öregecskednek már, mindenesetre régen megunták egymás testét.

Ennek ellenére, ha a férj kedves, figyelmes, az asszony kitart mellette, viszont ha durva és undok, hamar otthagyja. Mintkét esetben gyakori, hogy a nej szeretőt keres és talál is magának, igy nem sérül a család többi tagja és nem borul fel a család egzisztenciája. De feltehetőleg igy tesz a férj is, ha még potens és birja a kettős életet. Vannak persze erkölcsös kivételek, feleségek, akik a nagy hűség közepette megsavanyodnak, mint a vecsési káposzta és férfiak, akik gyakran felöntenek a a garatra, és mindkét fél enyhén szarul érzi magát a boldognak látszó házasságban..

Számomra a "szabadság" nemcsak gondolkodásom és nézeteim szabadságát, hanem a tevékenységeim megválasztásának szabadságát és a mozgásszabadságomat is jelenti, beleértve emberi és szerelmi kapcsolataim megválasztását és megélését is. Ezeket feladni kényszerültem gyermekeim megszületése után a házasságban. Válás után visszanyertem ebbéli szabadságomat és utána újra lendületbe került az életem.

Ha már megszokja az ember lánya a szingli v. elvált életmódot, nagyon nehéz újra kötöttségeket venni a nyakába, beleértve akát az együttlakást valaki mással, nem beszélve az együtt élésről v. házasságról.

Ezzel az eszmefuttatással csak arra akartam rámutatni, hogy az érzelmek és a szex mellett sok más tényezővel is lehet, és kell is, kalkulálni a párkapcsolat milyenségét illetően! .

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.12. 09:00:30

@Tylia cordata: Persze, és ezekről szerintem nagyrészt már beszélgettünk is itt, de mivel sok a női kommentelő, meg ugye én is nőként vezetem be a témákat, olykor az érzelmi billegések túlságos hangsúlyt kapnak, talán, mert azt azért nőként nehezebben valljuk meg, hogy szexuális motivációink vannak vagy azok legalább olyan fontosak, mint az érzelmiek. Persze, nálunk ez szinte kettéválaszthatatlan, még azok számára is, akik annyira kötik az ebet a karóhoz, hogy férfi aggyal gondolkodnak.

hannawald 2013.01.12. 09:10:40

@skarlát betű: nekem ez új, hogy ilyen népszerű a nők körében a "férfi agy"...
nekem apukám mondta, hogy sok mindenben "fiúsan" gondolkodom :) de ez nem az ösztönök szintjén nyilvánul meg, sokkal inkább a gondolatmenetek felépítésében, a prioritásokban stb. (és talán idővel egyre kevésbé...)
de azt egy pillanatig sem gondolom, hogy az érzelmeket és a szexet úgy szét tudnám választani, ahogyan általában egy pasi. viszont ismertem olyan pasit, akinek ez még nálam is rosszabban ment. :)

Pearl77 2013.01.12. 09:37:28

@Tylia cordata: egyetértek azzal, amit leírtál. Én is elváltam 17 év házasság után. Tavaly tavasszal 11 éves külön-élős szintén egyedülálló párkapcsolatot számoltam fel. Minden adott volt arra, hogy jól érezhessük magunkat. Voltak akik ebbe belerondítottak, ezáltal megaláztak. Most szeretőm van, akivel az eddig legjobb párkapcsolatot élem meg.
Én is ragaszkodom a függetlenségemhez, főleg, mivel eltartom magamat, nehezen viselném, ha "bekerítenének" és nem mehetnék oda, ahova akarok, elvárt szokásoknak kellene megfelelnem, mert nekik az jó, de semmit nem kapok cserébe. Hát köszönöm, inkább nem!
Legyen inkább egy szeretőm, akivel egy héten egyszer tudunk találkozni de az legalább emberileg, érzelmileg tartalmas. Hogy meddig tart? Nem tudom. Milyen vége lesz? Nem happy end - ezt is tudom. De azt is, hogy akármilyen fájdalmas lesz abbahagyni, azt emberségesen kívánjuk megoldani. Megígértük egymásnak. Mind a ketten olyan emberek vagyunk, amit kimondunk be szoktuk tartani.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.12. 09:48:37

@hannawald: Nem tudom, népszerű-e, talán bizonyos körökben :) Persze, ez általában nem ennyire lineáris. A racionális gondolkodást nem tartom kifejezetten férfiasnak, a nők nagyon is tudnak gyakorlatiasak és földhözragadtak lenni, ha muszáj, és állandóan muszáj.

A szex és az érzelmek szétválasztása mindenképp inkább férfias, bár nem megy a férfiak többségének se annyira könnyen, csak szeretik ezt hirdetni magukról. Mivel abban szocializálódnak, hogy érzelmeket kimutatni snassz, nőies dolog... Aztán hányszor falnak mennek amiatt, hogy nem képesek kimutatni. Ráadásul abban a hitben ringatják magukat sokan, hogy ameddig nincs halálos nagy szerelem, addig nincsenek érzelmek, persze ez nincs így. Ezért sok pasi nem is képes fenntartani külső kapcsolatot, megijed az erősödő érzelmektől, és elmenekül, amikor kötődni kezdene. Az nyilván igaz, hogy egy pasi nagyobb valószínűséggel élvezi a szexet olyan partnerrel is, aki semmit nem jelent neki, mint egy nő.

Tylia cordata 2013.01.12. 11:24:34

@Pearl77: Teljesen egyetértek veled, sokkal hosszabb és bővebb élettapasztalattal és sok átélt kapcsolattal a hátam mögött. Mégis, most értem meg a legharmonikusabb szerelmi kapcsolatot és az igazi boldogságot, annak ellenére, hogy mi is csak hetente ha egyszer tudunk találkozni. De az csodálatos és ez nem csak pillanatnyi állapot.

Jegyezd meg:" Soha sem mondd, hogy soha!"
Utalok pesszimista megjegyzésedre, miszerint nem happy end lesz a kapcsolat vége. A matematikai valószinűsége, hogy igen v. nem: 50- 50%, de a leirtak alapján kivülről látva a történetet előrejelezhető, hogy nagy valószinűséggel az Élet a ti javatokra dönt majd.

Pearl77 2013.01.12. 11:32:50

@Tylia cordata: nem fog elválni és megértettem illetve elfogadom az okokat. Így is vállaltam vele a viszonyt. Azzal nem akarok számolni, hogy meghal a feleség. Lehet a párom előbb fog, ő sem teljesen egészséges. Ezért mondtam, hogy nem happy end lesz a vége, azaz házasság. Ha egyedülálló lenne és nem lenne mögötte a felelősség érzete, ami miatt mindent titokban igyekszünk kezelni, nem gondolkozna, ezt kimondta. Így viszont igyekszünk egy szép de eltitkolt kapcsolatot megélni.
Igazad van a "Soha ne mondd, hogy soha" szólásban - vallom én is ezt a nézetet. Valóban nem tudhatjuk mit hozhat a jövő. Bármi váratlan dolog is beleszólhat a jelenlegi életvitelünkbe. Ha happy end-be fordulna a dolog, örülnék neki, de nem olyan áron, ami a páromat elszomorítaná.

Tylia cordata 2013.01.12. 11:39:06

@skarlát betű: A férfi aggyal gondolkodás a kor követelménye, férfimódon kell helytállni a nőknek. Mellesleg, az un. természettudományos / műszaki gondolkodásmódhoz is "férfi" agy kell - azaz önálló tárgyszerű és célratörő (probléma-orientált) logikus gondokodás. Ez részben képesség, részben tanulás (azaz a gondolkodási módok tudatos fejlesztésének) kérdése.

@Pearl77: A szerelmi kapcsolatokat illeteőn biztosan sok változás történt az elmúlt félévszázadban, szereintem a II. világháború által okozott globális populációs shock (százezrek halála mindenfelé), a technika fejlődése és a nők ezek által is provokált önállósodása alakitotta ezt igy.

Nem baj. Szerencsére sok hapsi fogékony az ilyen női partnerek iránt. Szóval, mi, az átlagnál keményebb (mert tudatosabb és megedzettebb) csajok. sosem fogunk magányosan sirdogálni.

@hannawald: nő létemre idejekorán rájöttem, hogyan lehet szétválasztani szerelem nélkül is élvezni a szexet. Ugy, hogy meg kell tanulni jól, és önzetlenül szeretkezni és akkor az önmagában, szerelem nélkül is fantasztikus. Nem "férfi agy" kell hozzá, hanem a nemi ösztön felszabaditása magadban és "gyakorlati ismeretek", emellett biztonságos szexre is van szükség, védekezve nem kivánt terhesség és betegségek ellen.

Pearl77 2013.01.12. 11:50:52

@Tylia cordata: amit a legutolsó hozzászólásodban leírtál Tylia, ez valóban így van. Férfi módon álljuk meg a helyünket és megy! Azaz nem pátyolgatásra szoruló nőszemélyek vagyunk. Lehet meg kéne köszönni a szüfrazsettek lépését, amiért ezt meg merték lépni. Jó, mert önállóan dönthetjük el, mit szeretnénk. Nem szorulunk rá másokra és nem kényszeríthetnek bele olyan kapcsolatba, amit nem akarunk. Ha belemegyünk egy rossz kapcsolatba, az is a mi döntésünk, nem kell a másikat okolni minden fórumon.
Jó olvasni, hogy mi tudatos edzettebb csajok sosem leszünk egyedül :) Amit hannawald-nak írtál, már az én gondolatomban is megfordult. Amit megtanult az ember lánya ennyi idős korára, miért ne vihetné tovább egy következő kapcsolatába (gyakorlatias ismeretek), ha egy kicsit is szimpatikus az illető. Nem keseregni azon mert elmúlt. Főleg, ha nincsen más választás, le kell mondani róla valamilyen nyomós ok miatt. Tovább kell élni. Nem mindegy hogyan. Magadba fordulni, vagy minőségiekben folytatni mással? Inkább a folytatás, ha akad egy megfelelő!

hannawald 2013.01.12. 11:51:30

@Tylia cordata: lehet, hogy bennem van a hiba, de a főproblémám nem az, hogy nagy érzelmek nélkül ne tudnám élvezni a jó szexet, hanem hogy nagy általánosságban, ha valakivel eljutok az ágyig, azért ott egy bizonyos fokú vonzalom már megvan, és ha ehhez még a szex is jó... na, akkor vagyok ott, hogy nehéz visszafogni magam, s nem belelovallni magam érzelmileg is egyre jobban...
szóval nekem a "fordított" útvonallal akadnak problémáim :)

goldmedal 2013.01.12. 12:04:42

Idézet I.
"annyit felajánlottam, ha gond alakul ki a kapcsolatunk miatt, számíthat rám, de nem az a célom, hogy összeköltözzünk. Szeretem az önálló "pasit nem kell körülugrálni" életvitelt, nem igazán voltam kapható eddig a válásom óta, hogy összeköltözzek bárkivel. Nála, el tudnám fogadni, ha a rossz helyzet ezt hozná, tehát ha kérné, engedném. Mindezt azért, mert olyan férfi, aki tökéletes társ."
Idézet II.
"Én is ragaszkodom a függetlenségemhez, főleg, mivel eltartom magamat, nehezen viselném, ha "bekerítenének" és nem mehetnék oda, ahova akarok, elvárt szokásoknak kellene megfelelnem, mert nekik az jó, de semmit nem kapok cserébe. Hát köszönöm, inkább nem!"
A két idézet alapján azt mondom, hogy DEHOGYNEM!; süt az óvatos reménykedés a szavakból, keverve a dacos védekező panelekkel. Ez a fajta flegmázás, ami a második pár mondatból kiolvasható, annyira jellemzi a realistább szingliket!
Tipikus szöveg, hogy megnyirbálná a szabadságomat, nem mehetnék sehova a barátnőimmel/barátaimmal, főznöm kellene, akkor is, ha nincs kedvem, és még sorolhatnám a végtelenségig az önfelmentő, sérüléskivédő önigazolásokat.
Továbbra is csak idézni tudom karácsony körüli önmagam:
Ebben a történetben az önbecsapás a legveszélyesebb:-(

goldmedal 2013.01.12. 12:10:25

@Pearl77:
Az előző kommentem erre volt válasz.

Pearl77 2013.01.12. 12:14:20

@goldmedal: összeollóztad a függetlenként megélt/jelenlegi két párkapcsolatomról leírtakat :) Tehát nem magamat csapom be. A legelső meg egy pokoli házasság volt, ami Te nem tudhatsz. Megálltam a helyem egyedül - a második recesszióban is boldogulok. Kérlek ne "magyarázd belém a gyereket"
A mostani valóban tökéletes lenne, és azért, mert mind a kettőnknek megvan a maga baráti köre, tudunk róla és mindenki egyedül jár oda, holott azt is megtehetnénk, hogy együtt menjünk, nem lenne feltűnő és nem is derülne ki mi van közöttünk.. Nem "önfelmentek", hanem óvatos vagyok és megadom a másik fél kért szabadságát is, ha az fontos neki..

Pearl77 2013.01.12. 12:18:11

@goldmedal: nálam nagyon sokat jelent, ha összeköltöznék valakivel. A mostanival össze mernék, de nem valószínű, hogy lesz belőle valami. Amit leírtam az nem a vágyam, hanem az ő jellemzése, hogy normális a másik ember kérését maximálisan figyelembe vevő ember. Ha éltél együtt valakivel és ezt megélted, hogy nem egymás vérét szívjátok és korlátozzátok a másik felet mindenben, az nagyon jól működő kapcsolat, főleg ha az érzelmek erősen és jól működnek benne egyúttal.

goldmedal 2013.01.12. 12:20:50

@Pearl77:
Ne vedd zokon, de a két szövegben (nem az összeollózottban!) ugyanaz a jelen idejűség van.
Ezt, aki másnak olvassa, az nagyon különösen értelmezi a szövegkohéziót...

goldmedal 2013.01.12. 12:23:41

@Pearl77:
Ez nagyon szimpatikus:-)
Néha engedsz magadból valamit látni az álarc mögött is:-)
58 éves barátnőm került hasonló szituációba, mint te. Sokat próbálom felnyitni a szemét, mert érzékelem, ahogy sodródik. Ő ráadásul özvegy lett:-(

Pearl77 2013.01.12. 12:25:01

@goldmedal: igazad van, az ember, amikor ezekre gondol, lehet nem jól kommunikál és másnak tényleg nem érthető. Összemosódik a két kapcsolat. Az előző, független férfi, akivel szakítottam - a mama kedvence tipus volt - ráadásul a mama nagyon erőltette az összeköltözést, mert megkedvelt. Remek cseléd válhatott volna belőlem - ezért mondok nemet ilyen téren főleg hogy el tudom magamat tartani.

Tylia cordata 2013.01.12. 19:09:35

@Pearl77: Sokféle "happy-end" lehetséges, ezek közül csak egyik a házasság!

Pearl77 2013.01.12. 19:51:57

@Tylia cordata: :) nem mondom hogy soha..., azt sem hogy vele egyáltalán nem... :) Inkább készülök és arra gondolok, hogy nem lesz ilyen vége a kapcsolatunknak, jelenleg nem nagy a valószínűsége. Talán azért is jó, hogy az ember ne érezze magát csalódottnak, hogy még mindig ebben a szerepben tündököl, azaz "másodhegedűs" - bár ez a másodhegedűs szerep is relatív, ahogy már ezt kifejtette más a blogon.
Az eddigi problémás ügyeket az életemben úgy viseltem el, jobban "megélve", hogy a rosszabb lehetőségre számítottam magamban. Ha valami kedvezőbben alakult, azt ajándéknak vettem az élettől. Így nem az elégedetlenség uralta a gondolkodásomat. Aki elégedetlen, követelőzik, az nem vezet jó irányba egy ilyen kapcsolatban. Az elvárásainkat meg tudtuk egyeztetni, így ezzel sincsen baj az ünnepi malőr után.

Tylia cordata 2013.01.12. 20:51:18

@Pearl77: Eszerint nem pesszimista, hanem realista vagy. Nagyon jó!

Ami a mai beszélgetéseinket illeti, nagyon érdekes kérdéseket vetett fel. Úgy gondolom, valójában nem a kapcsolatok mikéntje, a társadalmi elvárások vagy a két fél egymás iránti elvárásai a lényegesek. Hanem a boldogság állapotának elérése, ami többféle úton-módon lehetséges. Viszont tény, hogy a mindennapi élet gondjai elszürkitik és hamar kiölik az emberből a boldogságot.

Valójában az idő haladásával kell lépést tartani.
És ebből a perspektivából nézve a különböző véleményeket, kiderül, hogy voltaképpen mindnyájan ugyanazt tesszük: az idővel harcolunk, de ki-ki a maga módján.

Van aki erősen tolja előre az idő kerekét : túl sokat akar markolni rövid idő alatt, ezért hűtlenkedik, v. sűrűn cserél partnert. Ez viszont nemcsak férfiúi előjog, nők is élnek igy, többen is, mint gondolnátok.

Van aki egész életét egyetlen emberrel pengeti le, és hiába volt hűséges a társához és szónokol másoknak erkölcsi magaslatokról, ha a boldogság szele épp csak, hogy egyszer meglegyintette.

Fiatalon még nem látjuk ezt át eléggé, idősebb korban már jól látjuk, de kevés időnk marad az irányváltoztatásra.

Pearl77 2013.01.12. 21:37:01

@Tylia cordata: Valóban nem vagyok pesszimista, sőt az ilyen emberektől messzire eltávolodok, ha megérzem. Energia vámpírok. Azt viszont ki kell mondani, illetve le kell írni, hogy amit Te leírtál, ahhoz is el kell érni egy kort. Fiatalok nem tudnak annyira okosan kezelni ilyen helyzeteket. Nem azért, mert fiatalok, hanem azért, mert még nem kerültek annyi probléma, helyzet megoldása/kezelése közelébe. Idősebben már az emberek lecsillapodnak és megértőbb, beleérzőbb gondolkodásúak. Örülök a kapott boldogságnak és igyekszem okosan beleilleszteni a hétköznapjaimba. Egyenlőre nagyon jó ez így nekem. Amikor nálam tölti, vagy velem azt a nem kevés órát, amit rám szán, minden percét megéljük és szeretettel élvezzük. Amikor megtudtuk egymás iránt mit érzünk, attól kezdve mind a ketten érdekes módon nagy nyugalmat kezdtünk el érezni. Csendes, kedves meghitt órák jutnak osztályrészül mind a kettőnknek. Nem én játszom a "második feleség" szerepet, hanem egymást kiszolgálva vacsorázunk, pakolunk el, kevés az a pasi, aki a fürdőszobát maga után kitakarítja... nem sorolom. A rendezvényeken, amin együtt vagyunk, ott meg volt kolléganő vagyok. Ezt volt nehezebb kezelni először, főleg olyanok között, akikkel együtt dolgoztunk anno és azóta is tartjuk a kapcsolatot velük. Nem sejtenek semmit. :)

Tylia cordata 2013.01.12. 22:42:58

@Pearl77: "Fiatalok nem tudnak okosan kezelni ilyen helyzeteket" - így van! - de ha maguktól nem, tanulni kell, és nem árt önmérsékletet tanusitani (annak hiányán csuszik el sok kapcsolat).

Tanulni tapasztaltabb emberektől is lehet (nekem annak idején egy félrelépés ügyekben tapasztalt kolléga adott nagyon hasznos gyakorlati tanácsokat.

Könyvekből is lehet sokat meriteni. (Nem véletlenül ajánlottam tán egy hete Miskolczi Szinlelni boldog szeretőt c. könyvét, ami tele van hasznos gyakorlati tanácsokkal a szeretői viszonnyal kapcsolatban.

Ebből tanultam meg még a 80-as években a kapcsolattartás iratlan szabályait a felesleges kockázatok kikerülésére.

i

Immacoolata 2013.01.12. 22:49:40

@Tylia cordata: Amikor megkérdeztem a szeretőmet, hogy miért folytatja velem a kapcsolatot, annak ellenére, hogy bűntudatot okoz neki, azt válaszolta, hogy azért, mert csak egy élete van.

Érdekes, hogy egész addig én sem foglalkoztam ezzel különösebben, de azóta van egy furcsa, rossz érzés bennem, hogy vajon fogom-e bánni, hogy az aránylag fiatal éveimet nem egy második házasság vagy komoly kapcsolat kialakításra, hanem egy laza viszonyra fordítom. Sokak szerint ugyanis addig, amíg tart vele a kapcsolatom, nem fogok más pasit közel engedni magamhoz.

Biztos így van, és szívesen kipróbálnám, milyen is az igazi, hosszú, boldog párkapcsolat. Amit nem a közös vagyon, a gyerek, a megszokás a társadalmi elvárások tartanak egyben. Mert ettől feláll a szőr a hátamon.

Ott megint csak második lennék, hiszen nem miattam marad velem/marad hűséges a párom, hanem az elvárások, a válástól való félelem, vagy a lustaság miatt.

Akkor inkább élek egyedül, és randizok néha valakivel. Az a baj, hogy
erre az ideális állapotra annyira kicsi az esély, és annyira kevés (nulla) ilyet látok, hogy nincs is kedvem belevágni. Főleg, hogy nem vagyok amolyan minden úgy jó, ahogy van típus.

Keresztanyám és keresztapám 45 éve élnek egymás mellett, tök jól elvannak, de olyan érzelemmentes kapcsolatot soha nem bírnék elviselni. Nekik nem is tűnik fel, őket nem frusztrálja. Éjt nappallá téve dolgoznak vagy a kertben vagy a munkahelyen.

A lányuk 42 éves, világéletében ugyanaz a kifejezés ült az arcán. SOHA nem láttam még másként. Egy odafagyott, vigyorrá torzult mosoly. Zenetanár pedig, művész.

Mintha nem lennének érzései, és mintha nem lenne antennája mások érzéseire. Pont, mint a szülei. Sohasem veszekednek, mindig összetartanak, mindig van közös cél. Más sincs. Nekik jó ez, engem riaszt.

Annak, aki nem érzékeny, szerintem könnyebb egymás mellett megöregedni. Sokszor észre sem veszik, hogy miben élnek.

Az is lehet, hogy velem pl. az a baj, hogy igazából el sem tudom képzelni, hogy engem lehet annyira szeretni, hogy valaki egy életen keresztül tök önszántából, a valódi önmagamért szeressen. Saját magamat megszeretni is tök nagy kihívás. :)

Tylia cordata 2013.01.13. 00:34:32

@Immacoolata: Utolsó bekezdéseddel kapcsolatban az jutott eszembe, hogy amikor kisebbik fiamat - kb. 4 éves lehetett akkor - megkérdeztük, hogy kit szeret a világon legjobban (persze azt vártuk, hogy apát-anyát mond erre), azt válaszolta: "Magamat". (:-
Épkézláb gondolkodás!

Az életen át tartó szerelem - Philemon és Baucis - házasságának példája ritka, mint a fehér holló.

A társadalmi kép a családról nagyon egysikú, de egyértelmű hogy az utódok nemzésének és felnevelésének optimális kereteit szolgálja.
A gyerekek felnevelése mellett a megszokás és jó esetben a szeretet az, ami összetartja a családokat. a vagyon manapság ritka a magyar családoknál.

Megértelek, keresztanyádék családjára én se szeretnék hasonlitani!

Vannak persze nagyon jó családok is, akik tényleg szeretik egymást, és van, amikor jól indult házasságok is elmérgesednek.

A harmadik fél megjelenése nem magától történik, hanem vagy a férj, vagy a feleség, vagy mindkettő keresni kezd valakit tudatosan, v. inkább tudatalatt és akkor lép be, szinte varázsütésre egy harmadik esetleg negyedik fél is.

A szeretővel való kapcsolat megtartása döntések sorozatából áll - nem egyetlen perc alatt dől el. Ezért számos alkalom van arra, hogy egyik v. másik fél meggondolja, mit tegyen a jövőben.

Meg kell tanulnunk magunkat és helyzetünket némi távolságtartással, objektiven elemezni és ennek alapján döntéseket hozni! Ha az egyensúly nincs meg, ha a szerelem nem elég erős, a kapcsolatot nem érdemes folytatni.

Amit később meg lehet bánni - persze, csak ha gyereket szeretnél - az, ha emiatt a kapcsolat miatt kifutsz az időből.

Érdemes azért nyitott szemmel járni a világban, és sok más hapsit is megismerni, hogy összehasonlitási alapod legyen. Meg azért is, hogy egyensúlyban legyél barátoddal, aki lehet, hogy szerelemes beléd, de melletted a feleségével él. Igy máris te kerülsz lépéselőnybe és te szabod meg a feltételeket. Gondolkozzál el ezen!

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2013.01.13. 07:51:18

@Immacoolata: Érdekes hogy minél több ilyen dolgot osztasz meg magadról annál inkább rájövök hogy igazad volt amikor napokkal ez előtt valahol azt mondtad hogy mi tulajdonképpen hasonlítunk egymásra.
Két teljesen más életfelfogással mégis sok dologból ugyanazt a tanulságot vonjuk le.
Nagy különbség köztünk, (alapvető különbség) hogy én valóban saját magamat szeretem legjobban a világon. Ez mindig is így volt, és gyanítom most már így is marad. (Talán ez az egyik oka annak is hogy nem akartam/akarok gyereket. Alkalmatlan lennék ekkora önfeláldozásra, az én esetemben talán kifejezőbb az hogy önfeladásra.) Soha nem akartam megfelelni, és soha nem érdekelt hogy mit gondolnak mások.
De mégis nagyon értem ezt amit most a kapcsolatokról leírtál.
A "mert így illik, így szokás, ezt várják el" stb. emberektől mindig viszketést kaptam. Soha nem tudnék így élni. Megölne a megalkuvás.
Ugyanakkor figyelve az embereket azt kell mondjam sokaknak ez való. Pontosan ahogy te is írtad, észre sem veszik miben élnek. Én tovább mennék ennél. Lehet hogy észreveszik, egyeseket talán még zavar is, de túl nagy a megfelelni vágyás kényszere és túl gyávák lépni.
Ha lenne gyerekem ez lenne a legfontosabb amit megtanítanék neki. Soha ne akarj megfelelni mert boldogtalan leszel, és ami a legrosszabb, ezt észre sem fogod venni. Ha szerencséd van egyszer találkozol valakivel aki rádöbbent a valóságra. Ha nem akkor leéled úgy az életed hogy folyton ott lesz legbelül valami furcsa űr miközben azt sem tudod hogy tulajdonképpen mi is az ami hiányzik.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.13. 09:11:44

@AdélAnita: Az egészséges önszeretet és a nárcizmus között nagy különbség van azért. A te szöveged alapján itt bizony nárcizmusról van szó, és ha valami üres... Ha nincs magunknál fontosabb ember az életünkben, akiért mindent odaadnánk, az nem klassz, csak szomorú. Szegény dolog.

Ahogy József Attila írja,
"Hiába fürösztöd önmagadban,
Csak másban moshatod meg arcodat."

Mondom ezt baromi individualista létemre... Akinek sokszor nehéz lemondania és önfeladnia a gyerekei miatt. De mégis...

Olyan meg nincs, hogy soha ne akarj megfelelni. Egy pszichopata nem felel meg semmilyen társadalmi normának, mert neki semmi nem számít. Minden normális ember normák szerint él, nem is tehet mást. Azokon belül persze alakíthatja a saját szabályait így vagy úgy...

goldmedal 2013.01.13. 09:11:58

@AdélAnita:
Jájjj, nem is tudom, mitől ásítottam nagyobbat, ettől az "imádom magam, ezért nem is kell senki (vagy én nem kellek senkinek?), érzelmi vakok az emberek, mert nem égnek porrá nap nap után valamilyen őrült szenvedélyben, és rajtam kívül oly' kevesen látják ezt, csak én a szexualitás nagy vátesze vagyok rá képes" , vagy a gyermeteg szókinccsel megfogalmazott pornófantáziálástól?!
Gratulálnom is kell, a "puncit" a mostani bejegyzésből sikerült kigyomlálni. Igaz, most olyan lett, mintha csak az ánuszod létezne:-(

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2013.01.13. 09:17:39

@goldmedal: Ó, nem te kedvedért megnyugodhatsz.
Egyébként nem úgy volt hogy nem olvasod a blogomat? :-)
Most nem ennek volt itt az ideje.
Egyébként pedig a szó marad mert szeretem. Punci. Százszor, ezerszer, és akár milliószor is ha nekem úgy tarja kedvem. Az pedig hogy ez neked nem tetszik.... Ha azt mondanám egyáltalán nem érdekel már azzal is túlbecsülném a véleményed jelentőségét.

Tylia cordata 2013.01.13. 09:56:44

@AdélAnita: @goldmedal: No, ne savazzátok már ennyire egymást, kora reggel... (:- hihihi

Immacoolata 2013.01.13. 10:39:04

@goldmedal: komolyan érdekel, hogy melyik szót menő használni a punci helyett?

Immacoolata 2013.01.13. 10:44:17

@Tylia cordata: köszi, teljesen egyetértek veled. Gyerekem már van, így ebből a szempontból nem futok ki az időből. Csak sosem vagyok elég biztos önmagamban. :)

Immacoolata 2013.01.13. 11:17:45

@AdélAnita: az egészséges önszeretet, ahogy sb is írta, valóban nem azt jelenti, hogy nincs más, akit fontosabbnak tartunk magunknál. Valójában elég nehéz rájönni, hogy hol is tartunk e szempontból.

De abból talán rá lehet jönni, hogy megnézzük, hogyan érzünk másokkal szemben. Mert csak akkor tudunk másokat őszintén szeretni (azért amilyen ő maga, nem pedig azért mert pl úgy tudjuk irányítani, ahogyan akarjuk), ha saját magunkat szeretjük.

Aki szereti önmagát, az általában szeret másokat is, megérti, elfogadja önmagát és a többi embert olyannak, amilyen. Képes arra, hogy úgy kerüljön érzelmileg mély, intim kapcsolatba egy másik emberrel, hogy közben világosan meg tudja tartani a saját személyisége határait.

Vagyis nem engedi kihasználni magát, nem veszíti el a saját egyéniségét, nem adja föl önmagát.

Ilyesmi. :)

A nárcizmus, amiről sb szintén ír, ennek az ellentéte. SZinte mindenkinek vannak nárcisztikus sérülései, de a nárcisztikus személyiségzavar esetén magas szintű énközpontúság a jellemző. Nem veszik észre, hogy a tetteik milyen hatással vannak másokra. Általában a legközelebbi családtagokra, mert a szélesebb közönség előtt rendkívül megnyerőek.

És, ami a legérdekesebb, hogy egy nárcisztikus sohasem lenne hajlandó szembesülni azzal, hogy ő nárcisztikus. Mivel semmilyen hibát nem hajlandó meglátni magában. Akkor ugyanis összeomlana az a légvár énkép, amit felépített magának.

Nem az ő hibája, nem tehetett másképp.

A szeretetlenség nárcisztikus személyiségzavar kialakulást okoz.

Ha senki sem szeret, akkor majd én szeretem magamat. De senki mást.

Csakhogy ekkor nem a valódi értékeinket, tulajdonságainkat ismerjük el és szeretjük, mert azt mások szeretetteli megerősítései után tudnánk megtenni.

Ekkor egy elképzelt, áhított és eltúlzott tökéletességérzés van bennünk. Már abban, aki nárcisztikus személyiségzavarban szenved.

Nincs könnyű életük, azt gondolom, mert legtöbbször csőd a magánéletük.

Velük élni meg öngyilkosság. :(

est ragon 2013.01.13. 11:53:59

Húúú... Lányok, Asszonyok!

Mire átrágtam magam a tegnapi termésen, egészen elment a kedvem a szerelemtől..... :-)))))

Annyi "butaságot" összehordtatok itt az emancipációtól a gazdasági-politikai-vallási-erkölcsi-jogi és fene tudja mi mindenféle aspektusról, mintha ez a házasságba belefáradt, szeretőző nő, most, a Ti generációtokkal együtt született volna meg :-))))))

Közben ezerszer jutottatok arra a konklúzióra, hogy a "bibi" bennetek van :-( pl. nem szerettek olyasmit csinálni, ami az életetek 80-90%-át kitölti, vagy hogy az idő csapdába csalt titeket és mire rájöttetek, pont időtök nem maradt, hogy kiszabaduljatok, vagy a mai gyöngyszem, AA tollából: ha volna gyereke, arra tanítaná, hogy soha ne akarjon megfelelni senkinek, mert boldogtalan lesz. És a csúcs ezután jött: úgy lesz boldogtalan, hogy még csak észre sem veszi :-)))))))))
Ez szép útravaló !

A magukkal rendbenlévők, bölcsek és az idősebb korukra belátóvá érett emberek mind-mind arra tanítják a gyerekeiket, hogy vegyék észre azokat a természetesként felfogott dolgokat, amik a boldogságot biztosítják.... ezek, szerintetek, micsodák?

A társ, a gyermekek, a család..... a szex csak egy vetülete a társnak! egyedül sosem tudná senki jobban élvezni, mint a hozzá legközelebb álló társával (vagy ha csak mással tudja élvezni, pont a társával nem, az az igazi gáz)
a gyerekek léte, általában, pedig olyan késztetéseket indukál bennünk, amelyek kiélése létfontosságú mindenkinek.

A család, egy "egészségesen" szocializált embernél pedig egyenesen létszükséglet....

Sajnálom azokat, akik szét tudják választani a napjaikat 80-20%-ra, mintha a szetető státuszt is külön tudnák kezelni, mintha az csak a 20%-ra volna vetíthető.... pedig többen is pedzegették itt is, hogy a szetetői létforma "mérgezi " a napi 80%-ot is .....

Én, ha főzök, teregetek, postán sorbaállok, szemetet viszek le, úgy gondolok a családom tagjaira, mint itt mások a szeretőjükre.... nem tudatosul akkor, de boldogsággal....

ahogy a gyerek polóját teszem a szárítóra, nem mártír vagyok. Eszembe jut, hogy az, amit épp a kezemben tartok, fél éve még milyen nagy volt a gyerekre, most meg hogy belenőtt, amikor főzök, vagy vásárolok, azon jar az eszem, hogy ki, mit szeret enni a családban, ha megjön a fizetésem, annak őrülök, hogy mi mindemt tudok biztosítani a feleségemmel az egész család számára, stb..... egy, a szeretője miatt csalni kényszerülő embert sokszor eltérít ezektől a gondolatoktól, érzésektől a vágyakozás, a lelki furdalás, a lebukástól való félelem.... a munka robot jelleget kezd ölteni, stb.... ja.... és az idő múlása sem megelégedettséget, sikerélményt, megnyugvást hoz, hanem egy versenyben való veszteséget tudatosít...
Tölgyecskével szólva: kell a fenének a poligámia mitosza.... :-))))

Szemekbe zárt titkok 2013.01.13. 12:41:25

@savanyú a narancs ( Villanyfényes):
Múlt időben fogalmaztál. Vége lett? És hogyan?

goldmedal 2013.01.13. 13:06:56

@Immacoolata:
Ez kontextusfüggő.
Ha azt meséled el, hogy az oviban Petike, hogyan nézte meg az asztal alatt, hogy mi van a bugyidban, akkor javaslom a punci, nuni, nunus szavakat:-)
Ha arról írsz blogbejegyzést, hogy egy szvinger klubban nyal egy másik nő, miközben te egyik kezeddel az ő pasija farkát, másikkal a saját pasidét vered, majd az egyik seggbe dug, míg te a másikat szopod, ebben az esetben nagyon szűkek a lehetőségek, a pina még mindig a legmegfelelőbb.
Egy kiforrott stílusú, érett személyiség, ha világgá kiáltja szexuális fantáziálásait, megfelelő esztétikai érzékkel ki fogja tudni választani az odaillőt:-)

Tylia cordata 2013.01.13. 13:32:18

@est ragon: Eddigi véleményeidben általában higgadt és elegánsan mérsékelt voltál. Ma déli kommentedben viszont túlzottan általánositasz és hibáztatsz másokat, mintha nagyon frusztrált lennél. Próbáld egy kicsit távolabbról nézni önmagadat és többet mosolyogni, az segit.

Tylia cordata 2013.01.13. 13:40:38

@goldmedal: les(z)avazzalak, v. megs(z)avazzalak?? (((((:-

Tylia cordata 2013.01.13. 13:44:54

@goldmedal: erről a lingvisztikai fejtegetésről inkább az jut eszembe, hogy 'álmodik a nyomor'. (((:-.

goldmedal 2013.01.13. 13:51:17

@Tylia cordata:
Ennyire fafejű lennél vagy nem vagy (soha) humorodnál?:-)
Bízom benne, hogy nem.
A szóhasználat köntös, a személyiség a probléma, valamint ajánlom figyelmedbe a kommenteknek azt a halmazát, amely az üzleti és blognépszerűsítési kérdéseket feszegette.

goldmedal 2013.01.13. 13:55:18

@Tylia cordata:
Megsaccolnád, hogy mekkora a nyomorom, mikor hármasban is csinálom és egyik részt vevő úr sem a férjem? Mi több még nem is a szeretőm?

Szemekbe zárt titkok 2013.01.13. 14:06:51

@savanyú a narancs ( Villanyfényes):
Kiderült a viszonyotok? Vagy mi volt az oka? És hogy viselted az ezt követű szűken vett és tágan vett időszakot. Sikerült azóta új tartalmas kapcsolatot létesítened?
Roppant kiváncsiságomat nézd el kérlek! Hasonló cípőben faggatlak.

Tylia cordata 2013.01.13. 14:10:55

@goldmedal: attól tartok te nem tudod értékelni a humort. No mindegy.

est ragon 2013.01.13. 14:30:41

@Tylia cordata:
nem hibáztatok senkit.
azért vagyok itt, mert érintett vagyok egy olyan szerelmi háromszögben, ahol nem én voltam a szerető :-)
Sosem foglalkoztam senki privát ügyeivel, pedig sok ismerősnél derült fény ilyesféle "problémára" eddog is.
Mindig szomorú voltam inkább. Nemigen tudtam örülni a szerelmes ismerősöm boldogsága miatt...
Igazi, megoldhatatlan problémákat sosem hoztak érvként elő, ha "magyarázkodni" kényszerültek :-(
Akkor már azok voltak elfogadhatóbbak, akik a szetetőjük szerethetőségéről, a szetelmi mámor ellenállhatatlan mivoltáról áradoztak :-)

Aki váltott, lépett vagy borított, azt pont úgy "sajnáltam", mert tudtam mivel jár... aki maradt otthon és hagyta kifutni a szerelmi kalandjait, szószerint függővé vált... erősen hullámzó imtenzitással vagy leszokott róla idővel, vagy bakfis hülyeségűre szugerálta magát.... már már kínossá vált beszélgetni velük... monomániásan, állandóan a saját érzelmeiket boncolgatták, mindegy ki volt mellettük... :-(
Nem olyan szép világ az sem,amibe bezárkóztak ők :-(

De amióta idelátogatok, azóta próbálom a megoldást látni a szeretőtartásban. Kevés kivétellel (mert van az is)

est ragon 2013.01.13. 14:41:38

@Tylia cordata:
elszállt a kommentem vége :-)

azzal zártam soraimat, hogy a szeretőtartás, szeretőnek állás nem kisebb döntés, mint egy "komolyabb" elköteleződés, akár egy házasság.... csak annyival egyszerűbb, amennyivel kisebb a nyereség és nagyobb a zri, ha rosszul sül el, vagy hoz bizonyos nyereséget ugyan, de akkor rengeteg energiát-időt és emocionális tartalékot emészt fel, ha nem derül ki és kifuthatja a maga pár hónap-pár év idejét....
Valakinek a szomszédja huszonvalahány évig tartott szeretőt... na, szerintem az ilyesmi még annál is ritkább, mint ha valaki 50 évig jó házasságban együttél a párjával... :-) erre bazírozni, hogy a szerető a sírig tart, miféle poligamia ? :-))))

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.13. 14:52:21

@est ragon: Ki mondta, hogy a szeretőzés poligámia? Van, aki poligám és azért van szeretője, van, aki abszolút monogám, csak nem tud kilépni a hivatalos kapcsolatából, vagy nem tudja rávenni a szeretőjét (illetve elfogadja a helyzetet, így korrektebb).
Több évtizedes szeretői kapcsolatra aligha bazírozik bárki is, olykor előfordul, de ez is olyan kivétel, mint a boldog házasság :P
Szerető lehet az ember könnyeden és mindenféle elköteleződés nélkül, és lehet komoly döntés eredményeként, minden kapcsolat más és más. A klasszikus szeretői viszony valóban elköteleződés, viszont nem kell az egész pereputtyunkat belevinnünk, ami a párkapcsolatnak következménye. Nem mindig üdvös és felemelő következménye.

Ami pedig a te túlcsorduló állandó boldogságos postai jelenlétedet illeti :) Most erre mit mondjak? :P

Annyit elárulhatok, hogy részemről a nyugtalanság és a boldogtalanság fix monogámként teljesen jelen volt, tizenévig. Valószínűleg ilyen a lelki alkatom, nem tudok 24 órában heppi lenni, nem is tartom természetesnek. A nagyanyám 24 órában heppi tudott lenni, kivéve, mikor a mániás részébe ért a depressziójának, akkor meg 6 hónapig ott maradt...

savanyú a narancs ( Villanyfényes) 2013.01.13. 14:56:17

@Szemekbe zárt titkok: Nem derült ki. Új kapcsolat még nincs. Megírtam neked belső üzenetben, nézd meg az e-mail címed, amivel ide regisztráltál:)

est ragon 2013.01.13. 15:11:44

@est ragon:

Azt hiszem, éppen Te fejtegetted fentebb, hogy milyen jól megtanultad az "érzelemmentes" szexet is élvezni... technikai, biztonsági alapok megteremtése-megtanulása és az érzelmeid kordábantartása, ugyanakkor az érzékeid korbácsolta érzéseid szabadpnengedésével.

És ezzel a tudással felvérteződve nem lehetett volna javítani a házasságodon? vagy ott a szex amúgy rendben volt, nem azon csúszott el az összhang?
vagy akkora gazfickó volt a férjed, hogy meg sem érdemelt egy, a szexet "személytelenül" is élvezni tudó überszeretőt ? :-)

Pearl77 2013.01.13. 15:33:39

@est ragon: annyira nem láthatod tisztán senkinek sem a kapcsolati minőségét, amit itt leírva látsz. Nem írhat ki mindent ide az ember. Nem véletlenül vagyunk itt fantázia nevekkel. Egy-egy elcsípett mondatból lehet összerakni mozaik darabkákat, de teljes képet nem lehet ad. Te is azért olvasgatsz itt, ahogy kiveszem a hozzászólásodból, mert megcsalt a párod és - gondolom én, igyekszel megérteni a blogon keresztül ennek az indítékát, okát. Ez jó, mert akarod tudni. Őt kérdezted már? Vagy nem jól látom az egészet?

Pearl77 2013.01.13. 15:36:09

bocs, az előző posztban helyesen: "teljes képet nem lehet adni."

Immacoolata 2013.01.13. 15:36:34

@est ragon: érzelemmentes szexet lehet élvezni, de ha a partnerrel szemben egy rakat negatív érzésed van, akkor az már nem érzelemmentes szex lesz.

Rossz házasságban ezért rossz szexelni. A fizikai kielégülés ugyan megtörténhet, de lelkileg inkább borzalmas.

Semleges partnerrel jó fizikailag, lelkileg kb. semleges. Nekem legalábbis. olyan, mint egy közösen elköltött jó vacsora. kb.

Ha valakibe meg szerelmes vagyok, akkor föld fölött járok utána. :)

És persze hogy a nem százas emberek csúsznak bele ilyen kapcsolatokba. Dehát, mit csináljon, ha nem lett százas? (senki sem százas, mondjuk)

Pusztuljon el? :))

Én próbálok évek óta magasabb pontszámot elérni a személyiségfejlettségi skálán, de ha tudnád, milyen kibebacott nehéz. :)

Küszködünk, szerelembe esünk, küszködünk, boldogok vagyunk és boldogtalanok, azzal főzünk, amink van. Néha meg átmegyünk a szomszédasszonyhoz kölcsönkérni két tojást. :)))

est ragon 2013.01.13. 15:38:35

@skarlát betű:

állandó túlcsordulásos boldogságos postai jelenlét ??? :-)

ezt szűrted le abból, hogy nem mártírkodok ha postára megyek, ha bármi olyat teszek, amit meg kellene tennem magamért is?..?!

Hát szerintem meg az a nehezen követhető, aki avval magyarázza be magának a félrekefélést, hogy a mindennapi megpróbáltatások miatt van szüksége olyan kapcsolatra,ahol nincs csekk, koszos gatya, taknyos gyerek, ügyintéznivaló..... :-)))))

Fáj Neked, hogy nekem nem fáj főzni? Hogy nekem nem fáj postára menni? Hogy elégedettséget érzek sokmindenkor, amikor Te "szenvedsz"? Miért?
Mi köze ennek a félrekeféléshez?

Akkor Te most minek "skatulyázod" Magad?

Többszörösen összetett monogámnak? És ha Te az vagy, akkor mindenki az, csak hülye gyáva vak önámító, hogy észrevegye?
Csak olyanféle monogámia létezik célként, amit Te szeretnél megvalósítani? A többi monogám naív, a poligám meg túlspillázta a "lényeget" ?

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.13. 15:43:40

@est ragon: Sorry, de én csesztem fel az agyadat, vagy valami megcsípett? Mi bajod van?

Én nem skatulyáztam magam. És nem fáj főzni.
Amúgy neked se megy a 24 órás boldogság, ezt mindketten tudjuk. Csak kicsit kiakasztó, mikor fél perccel azután, hogy felmagasztalsz, lehülyézel. Ezek a hangulatváltozások nem egy boldog emberre jellemzők.

Ki mondta egyébként, hogy én monogámiát tervezek megvalósítani? És mi ez a többszörösen összetett dolog?

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.13. 15:46:27

@Immacoolata: "Rossz házasságban ezért rossz szexelni. A fizikai kielégülés ugyan megtörténhet, de lelkileg inkább borzalmas."
Nekem még fizikailag is csak borzalmas volt.

Semleges partnerrel meg nem megy, mert nem tudok belelendülni. Azzal megy, aki legalább barát ÉS nagyon fel tud húzni erotikusan, de ettől fogva már minden, csak nem semleges. (Viszont nem is kell, hogy szerelmes legyek belé.)

Immacoolata 2013.01.13. 15:52:23

@skarlát betű: amúgy istenesen én sem tudok belelendülni, de azért visítva elmegy. :)

Immacoolata 2013.01.13. 16:35:56

@goldmedal: nekem a "pina" nagyon gáz, akármilyen szövegkörnyezetben. Nehéz helyzetben lennék pornóírás közben. :)

Amúgy a legőrültebb szexmániás haverom hívja a leggyerekesebb néven a férfiasságát.

Nincsenek erre szabályok. Inkább ízlés kérdése, ki hogyan nevezi a sajátját vagy másét.

Nekem spec. elmegy a kedvem, ha meghallom a pina szót.

És még mindig nem értem, hogy miért ne írhatna blogot szexuális élményeiről egy éretlen személyiségű, döcögős stílusú nő. Kevesen tudják magukról, hogy éretlenek.

A legtöbb blog katasztrofális stílusú. Pont azért mert mezei emberek írják. Én meg pont ezért szeretem őket olvasni. Szeretek "kukkolni", és ezek a blogok kendőzetlenül tárják elém íróik lényét, sutaságukkal és hibáikkal együtt.

Dehát én biztos azért élvezem, mert a szemetet összefújja a szél. :))))

est ragon 2013.01.13. 16:39:05

@Pearl77:

Nagyon jól látod, hogy miért ragadtam itt. :-)

A feleségemmel elég sokat beszéltünk-vitáztunk, máskor meg lelkiztünk ezen..... hol kettesben, hol szakemberrel kiegészülve.... eddig még együttmaradtunk, meg tán fogunk is még egy jódarabig.. de ez a megoldásnak csak az egyik fele....

@Immacoolata:

A negatív érzések kialakulásában mekkora szerepe volt a szex romlásának? Mert fordítva érthető, amit írtál. Sőt, nem csak hogy érthető, magam is így gondolom.

Olyan ördögi kör ez (negatív érzések+szex=mégnegatívabb érzések+ettől már élvezhetetlen "muszályszex=frusztráció .... stb)

Pont azt kutatom, pont az nem hagy nyugodni, hogy a nejem ilyen irányú távolodását nem jól vettem észre, gerjesztettem is a rendszeres szex-el akkor, amikor a szeretőjével élvezte "igazán" a gondtalanság látszatát.... én pont egy, az előbb vázolt, ördögi kőrbe lavíroztam magunkat....
Ilyenkor mit kellett volna tenni? Persze, ha tudok róla bármit is? Félreállva kivárni a tombolás végét? Elnézni, amint boldogan, izgalommal telten távozik otthonról és kielégülten tér vissza? Nekem, akinek nem voltak vágyaim mások iránt, szerető után kellett volna nézni?
Azóta már a többediket fogyasztani? vagy összehozni egy négyest és nézni, amint más dugja a szetelmemet?
Még utólag sem tudom...

Tylia cordata 2013.01.13. 16:49:15

@est ragon: Itt az időtényező az érdekes. 23-38 éves koromig tartott a férjemmel a kapcsolatom, ezalatt soha senkivel nem szűrtem össze a levet, mert túl komolyam vettem a házasságot. (Talán nem kellett volna, de az ember ezt előre nem tudhatja.)

Úgy a kapcsolatunk hetedik évében észrevehető változás következett be nála (addigra karrierje felívelt - bár az enyém is. Akkor második gyerekkel voltam várandós). Nem volt nagy kunszt rájönni, hogy elkalandozott a krapek, és egyre nyiltabban csalt, persze letagadta a csillagot is az égről, amikor rákérdeztem. Nem mintha valaha is féltékeny lettem volna, csak tisztán akartam látni.

Régen sem volt az exférjem könnyen kezelhető ember, jó kiállású, szép férfi volt, de erősen narcisztikus beállítottságú, és az együttélés után kiderült az is, hogy igen önző és ráadásul elég lusta hapsi is volt, az a tipus, aki otthon egy szöget sem tud beverni. Ezek a negativ vonásai fokozatosan felerősödtek, szolidaritása irántam lecsökkent, azaz minden otthoni probléma és munka rámhárult, emellett én voltam az is, aki jobban keresett. Nem türtem jól a házicseléd kizárólagos szerepét, de fegyelmeztem magam, a kicsik miatt.

Akkoriban eldurvult a férjem stilusa és soha semmi sem volt jó neki. A korábbi harmonia diszharmoniává változott, az otthoni légkör nagyon feszült lett, amit a gyerekek alig birtak. Mivel a helyzet otthon tovább romlott, eldöntöttem, hogy elválok. Hosszas gondolkodás után érkezett el az a nap, amikor visszafordithatatlanná váltak a dolgok köztünk és beadtam a válópert.

Természetesen sok mindent megpróbáltam, hogy javuljon a kapcsolatunk, de hiába. Szakemberhez (pszichológus, v. párterápia) nem volt hajlandó fordulni és egyre agresszivebben viselkedett.
Később sokat tanultam, nemcsak az élet nagykönyvéből, hanem a munkámhoz tartozó továbbképzéseken is. De mai tudásommal, tapasztalatommal is úgy látom, hogy vele csak egy nála jóval butább és szolgalelkű nő tudna tartósan együttélni. De kiderült, ez a tipus sem birja sokáig mellette, de legyen ez már az ő bajuk.

Ezeket a dolgokat az évek folyamán - már lehiggadva - sokszor átbeszéltük, de teljesen mereven és énközpontúan értelmezi ma is a férj-feleség viszonyt (nyitott házasság a férjnek, rabszolgaság a feleségnek).

Amikor a válásról döntöttem, a házasságomban szerzett rossz tapasztalatok arra késztettek, hogy megfogadjam: soha többé nem megyek férjhez és nem élek senkivel egy fedél alatt. Prioritás a gyerekek felnevelése lett, másodsorban pedi másfajta, sokkal szabadabb viszonyokat létesitek. Ez igy is történt, azóta csak jó tapasztalatokat szereztem, jól éreztem magam a lazább de kellemes kapcsolatokban, szóval azóta ment minden, mint a karikacsapás.

Másfél éve pedig egy csodálatos szerelmi kapcsolatot élek át, mindketten nagyon boldogok vagyunk.

Immacoolata 2013.01.13. 16:53:19

@est ragon: nálunk sosem volt fergeteges a szex, inkább a szellemi kapocs volt erős, az azonos értékrend, a közös érdeklődés, hasonló gyökerek miatt köteleződtünk el egymás mellett. De hamar jöttek a feloldhatatlan problémák, az elégedetlenség a másikkal, és már nem is nagyon volt kedvünk egymáshoz. Vagy csak ritkán. De azt hiszem, ez egy elég extrém eset. :) Rengeteg stressz volt a házasságban és nehéz pszichés problémák.

goldmedal 2013.01.13. 17:01:43

@Immacoolata:
Nagyon sok mindenben igazat adok neked, ami a blogírást illeti, épp az a nagyszerű benne, hogy bárki, aki úgy gondolja, akár mások blogját olvasva, hogy ilyet akár ő is tudna, vagy valami olyan helyzet áll be az életében, hogy majd' szétfeszítik az érzések és kíváncsi mások véleményére, azt tökéletesen megértem. Ott van pl. szereto blogja, a csetlései-botlásai a harisnyakötőjével, a dilemmázásai az új, szeretős életformájával, vagy ez a blog, ahol SB "néha szigorú háziasszonyként", de mégis életszerűen, és főleg ésszel teret ad a gondolatainak, kérdéseket feszeget, erre azt mondom, ez igen. Még a gasztroblogok vagy a kézimunkakörök blogjai mint tematikus írásgyűjtők is elmennek, mert van közönsége, van akinek, fontos kapaszkodó a pl. paprikás csirke elkészítésénél:-)
Lehet, hogy szakmai ártalom szól belőlem, amikor egy csapnivaló stílusú, irodalmiaskodó, pornográf ömlengésben, amiben ugyanaz a 20 szó ismétlődik, nem találok értéket.
El szoktam olvasni alaposan, amiről véleményt formálok (azaz nem én voltam, aki azt állította, hogy nem olvasta), a kérdéses blogban pedig olyan téma volt ecsetelve, amiben nekem sem kell szégyenkeznem, csak nem tartom ildomosnak dicsekedni ebbéli "szaktudásommal":-)
Így inkább maradtam a stilisztikai, nyelvtani, "élménytani" és egyéb "kötekedéseknél".
Hiába, én sem tudok kibújni a bőrömből:-)
Ami pedig a férfiakat illeti a nemi szerv témában, itt is könnyebb nekik, mert szerintem a farok szinte neutrálisan szalonképes akárhol.
Egy szó mint száz: egyetértek sok dologban veled.

Pearl77 2013.01.13. 17:06:15

@est ragon: csak olyat szabad tenned, amit a lelkiismereted és a gondolatvilágod is megenged. A többi már nem Te vagy. Akkor jön a saját magad arcul köpése.
Azt azért tudnod kell, hogy a szabadság nagyon fontos még házasságban is. Az egy dolog, ezt ki hogyan értelmezi. Én úgy, hogy nem kötöm a másikat magamhoz. Ha csak az egyik szeret a két fél közül, ott a másik már rab, ha benne marad a kapcsolatban.
Én nem voltam eddig szeretője senkinek sem. A párom sem lépett félre eddig, több évtizedes házasságában. Azt kimondtuk, amit éreztünk mind a ketten: ha az eszünkre hallgatunk, akkor csak volt kollégaként látogat hozzám, és tudom betartottuk volna, mert olyan a viselkedési normánk. Én sem omlottam a nyakába, így hónapokig nem vettük észre pontosan mit érzünk, csak azt, hogy jó a beszélgetés, az együtt töltött órák - feltöltődünk általa.
E-mailben kezdődött el egy kis "évődés" és utána meg ha találkoztunk itt nálam, rendesen szégyenlős és tisztelettudó volt mind a kettőnk a másik irányában. Az eszünk helyett végül a szívünkre hallgattunk. Nem mondom azt, hogy könnyű. De igyekszünk azzá tenni. Ő otthon ugyanolyan mint azelőtt. Nem veszekszik, segít, a családjának ugyanúgy megtesz bármit. Nem veszik észre. Sokat tanultam már eddig is a kapcsolatomból, és itt ezen a blogon. Elítélni addig sem tudtam senkit ilyenért, ameddig nem kerültem ilyen helyzetbe, azóta meg egyáltalán nem tenném meg.
Azt is őszintén megmondom, nehezen hiszem el, hogy rám vár az a pasi, aki kb. ilyen, mint a szeretőm. Rendes férj -nem azért, mert félrelépett, mielőtt bárki felhorkan. Nyilván nem lehet szétrobbantani a családját - nem is akarom. De nem ilyen emberek rohangálnak párt keresve az utcán, hogy azután már csak azon gondolkozzam mikor kössem össze vele az életemet huzamosabb időre. Be kell érnem a morzsával. Van érzelem, van gyöngédség, rajongás, és megnyugvás, amikor együtt vagyunk. Összeraktam a mozaikokat, amiért nálam kikötött, ezt nem írom le, mert nem tartanám jó ötletnek. Egy a lényeg, én ez által elfogadom, hogy nem a nap 24 óráját töltöm vele. Tart, ameddig mind a kettőnk úgy akarja. Ha az egyik azt mondja, hogy ne haragudj nem megy, el fogjuk egymást engedni és barátokként folytatni. Ezt megígértük egymásnak.

Immacoolata 2013.01.13. 17:07:41

@est ragon: te észrevettél a feleségeden akkor vmi változást? Vagy így utólag rájöttél, hogy voltak jelek?

Azt gondolom, egyedül nem fogod tudni megoldani a problémátokat, ehhez nagyon elszánt és őszintén változtatni akaró páros kell. Egyedül nem megy.

A feleséged miért akar veled maradni? Lehet, hogy fél az egyedülléttől? Fél az egzisztenciális nehézségektől? Fél a scalád rosszallásától? Nem akarja csonka családban nevelni a gyerekeket? Vagy szeret téged, csak nincs már szenvedély, szexuális vonzalom benne irántad? Ezeket tudod?

Miért vagytok együtt, ha nem jó? Attól nem lesz jobb, hogy másokat tanulmányozol. Lelki támasznak jók vagyunk, de segíteni nem fogunk tudni, hisz fogalmunk sincs, mi megy-ment végbe a feleségedben. És talán ő is csak sodródik. Régebben írtad, hogy miért imádod, milyen csodálatos.

KÉrlek, ne haragudj, de azok alapján, amiket írsz a problémáitokhoz való hozzáállásáról, nem annyira pozitív a kép. mégeccer bocs.

Tylia cordata 2013.01.13. 17:20:29

@est ragon: bocs, hogy beleszólok, a "mit kellett volna tennem" kérdésedbe, de meggyőződésem jó ideje, hogy egy új egyensúly megteremtése a lényeg a félrebillent párkapcsolatban, akár az érzelmek, akár a szex terén van többlet v. deficit.

Ezért neked is szerető (méghozzá egy jó szerető! - pl. jól ismert régi barátnő) után kellene nézned. Nagy ereje van a ki nem mondott dolgoknak ill. a metakommunikációnak is. A másik fél erre ráérez akkor is, ha egy szót sem szólsz. Magabiztosabb leszel (most nagyon bizonytalan hangulatban vagy, ami nem csoda), nem keresed egy ideig annyira a kedvét, időnként hasznos rejtélyesen elmosolyodni - persze, csak ha látja és látványosan öltözködni és elvonulni otthonról - szóval ez kissé megzavarja és elkezd rád jobban odafigyelni.

Nem a spleen lesz rád a jellemző, hanem határozottabb leszel, jókat nevetsz, és ha tényleg összejön a kapcsolat, az a szexuális vonzerődet is növeli és természetesen a férfiui magabiztosságodat is.

Ahogy Gyöngy is emliti - minden részletet nem érdemes és nem is szabad a neten kiteregetni.
(Mert aztán megint ránk kattannak a titokzatos "ukránok" !!). Maradjunk annyiban, hogy sokféle praktikát ismernek azok a nők, akik nem pazarolták el idejüket - amiből te is tanulhatnál.
.
Belegondolva magam a helyzetedbe, nem hiszem, hogy a négyesszex ne okozna neked fájdalmat.

Magadat meg kár hibáztatnod, gyötörnöd - még akkor is, ha netán hibás vagy valamiben. Hibátlan férfi sincs, meg nő sincs. A dolgok csak úgy megtörténnek néha...... .

est ragon 2013.01.13. 20:00:30

@Immacoolata:

amikor a párom kapcsolata tartott (természetesen) otthon éppen lejtmenet volt. Ezt közben is éreztem, de nem merült fel bennem, hogy külső "tényezők" is közrejátszanak ebben.
Ma már, persze, máshogy néz ki minden....

Azt kérdezed, miért vagyunk még együtt, ha nem jó.
Nekem még így is a legjobb. Ennél jobb, csak köztünk alakulhat ki... :-)
Azt a lépést, hogy szakítsak, éljek megbántottan egyedül, mondván, hogy valakim bármikor lehetne, nem fogom meglépni. A feleségem a családom része is. Szép és kedves, jó nő (piszokul jó), a gyerekeimet is elnézve pedig ugyanilyen jó anya is....
Nincs bennem indíttatás családot cserélni egy nemlétező (nem ismert) jövőbeni másikra.

Otthon minden rendben van. Ami csak azért nem lehet igaz teljesen, mert a szex nagyon nincs sehogy rendben..

Más nők sem érdekelnek, a feleségemről pedig csak zavaros, libidógyilkos gondolatok jutnak eszembe etéren. Egyre romló tendenciával :-(

Ahogy megtudtam, hogy milyen rossz-kevés-érzelmileg is negatív szexet produkáló tényező voltam évekig, lezuhantam egy eddig ismeretlen ingoványba....

Itt vergődöm jó ideje már és ezért jó hasonlat a mocsár, mert minél régebb óta vergődöm benne, annál mélyebbre sülyedek benne, minden fix pont, kapaszlodó csak rontott azáltal, hogy kiderült róluk,hogy a mocsár részét képezik... nem elég erősek a megkapaszkodához...

Az etéren elveszett bizalom-önbizalom páros is odalett...

Annyi hazugságra derült fény, annyi tagadás-zavaros "magyarázat" társul még mindig (sőt egyre inkább, ahogy a szex hiánya Őt is frusztrálja) ahányszor szóbakerül valami, hogy átláthatatlan ködben ténfergek csak össze-vissza....

est ragon 2013.01.13. 20:06:09

@Tylia cordata:

Na, ez biztosan nem fog menni nekem. Ez csak szerep lenne. Tőlem idegen az ilyen.

A taktikázás, szerető tartás, törlesztés, féltékennyé tevés semmit nem adna nekem, legkevésbé tartást, önbizalmat... :-)

De azért kössz a segíteni akarást. A szándék is jólesett :-)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.13. 20:08:52

@est ragon: Nekem az magas, hogy ennyire belekapaszkodsz egy nőbe. És ezen nem is akarsz változtatni.
Mi a kedvenc népmeséd?

est ragon 2013.01.13. 20:14:24

@skarlát betű:

Nincs boldogságérzet napi 24 órában :-) Azt csak a félrelépő feleségek várják el a házasságtól, hogy aztán tiszta lelkiismerettel élvezhessék azt a heti 2-3 órát, amit boldogságnak vagy boldogságpótléknak hívnak, a szeretőjükkel.

A boldogság, szerintem, utólag látszik. Utólag el is veszhet....

De biztos, hogy a boldogság egy felnőtt, családos ember számára már nem a vágyteljesülésből következik. Az a gyerekek és szerelmes fiatalok ajándéka a természettől... :-)

A vágyakat hajszolni, azokat keresni-szítani, stb gyermeteg dolog SZERINTEM.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.13. 20:20:18

@est ragon: Tudod, mi a gyermeteg? Egyetlen embertől várni mindent, az. Mikor nyilvánvaló, hogy nem megy. Nem fogja megadni. És még meg se próbálni ebből az ördögi körből kitörni.

Azt hiszem, már épp eléggé ismersz, hogy ne feltételezd rólam, hogy 24 órás boldogságot várok, meg azt se, hogy csak a szeretőmmel tudok boldog lenni, bakker. Nagyon sok dolognak tudok örülni, annak mondjuk nem, hogy egy szar házasságban élek, de szívesen felajánlom bárkinek, hogy próbálja ki a helyzetemet.
Csak ahelyett, hogy örökké lamentálnék a sanyarú sorsom felett, megteszem azt, ami a hatalmamban áll, hogy jobban érezzem magam. És még másnak is próbálok segíteni, sorry, úgy látszik nincs rá igény.

OakTree 2013.01.13. 20:26:56

@est ragon:

A tapasztalataim alapján igazat adok neked.
Lehet ilyen esetben "bosszúval" a másik fél "irígységét" piszkálgatni, de gondolom Neked nem az a célod, hogy "félelemből" kötődjenek hozzád.
Másrészt csak a puszta formállogika: ha egy bármilyen kapcsolatban az egyik fél egy lépést tesz EL és a másik is egyet EL akkor az legtöbbször nem ÖSSZE hanem SZÉT :))))

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2013.01.13. 20:58:31

@skarlát betű: @Immacoolata: @est ragon:
Egyben mindenkinek, mert nagyjából ugyanarra reagáltatok.
Igen, szerintem vannak narcisztikus hajlamaim.
Nem feltétlenül a pszichopata vonalról megközelítve :-) inkább egyfajta megfigyeléseken és tanulságok levonásán alapuló tanulási folyamat következményeként.
Mérhetetlenül önző vagyok, ez tény.
A gyerek pedig..., nos igen, számomra valóban olyan fokú önfeladást jelentene amit soha nem fogok bevállalni. És szerintem sokkal boldogabb hely lehetne ez a világ ha sokan ezt csak fele ennyire átgondolnák és felmérnék a saját képességieket mielőtt gyereket vállalnak

est ragon, és neked külön is mert erre muszáj reagálnom:
A vágyakat hajszolni, azokat keresni-szítani, stb gyermeteg dolog.
Ez ugye nem komoly???
Lehet hogy tényleg én vagyok fura de miért érdemes akkor élni ha nem a vágyakért? Az egyetlen dolog ami előre visz az a vágy.

.@goldmedal: Csak neked. :-)
A blog csak kettőnknek szól. Hogy nyilvános az egy dolog, de teljesen mellékes. Mint a címe is mutatja ezek levelek rólunk, nekünk. Mi azt szoktuk mondani hogy ez olyan mint a swinger. Az is kettőnkről szól bármilyen furcsa is lehet ez annak aki még soha nem próbálta. Hogy mások is vannak ott közben az egy izgató tényező, de egyébként csak kiegészítő.

OakTree 2013.01.13. 21:00:07

@skarlát betű:

Másokon segíteni akarni az talán ez egyik legnehezebb és leginkább ingoványos dolog. Tele van megmagyarázhatatlan, érthetetlen és végtelenül idegesítő kudarcokkal. Nagyon sokszor érzi az ember, hogy talán hiába az egész. Nekem elhiheted :)
A Te receptedet, utadat szerintem egyébként is nagyon kevesen képesek követni - ha egyáltalán valaki.
Eltérhet a tapasztalat, a vasakarat, az elszántság, IQ, EQ, és hát ahogy írtad nem mindenkinek van hozzá hatalma sem.
És hát miért ne kergethetne mindenki más színű léggömböt? :))))

Szemekbe zárt titkok 2013.01.13. 21:00:38

@est ragon:
Körülbelül ugyanilyen az én férjem hozzáállása is a dolgaimhoz. Bár mi nem beszélünk róla, ahogy - ha jól értem - ti már megoldani is próbáltátok.
Sokszor arra gondolok, hogyha nem nézné el, ha nem engedné, ha megállítana az ajtóban, mikor indulok, ha ordítana, ha megrázna, .. akkor befejezném.
De Ő is ugyanilyen látszólagos-nyugodt, ám valószínűleg kínkeserves fegyelmezéssel tartja magát vissza a jelenetektől. Vagy mert nagyon fél, hogy elmegyek?

OakTree 2013.01.13. 21:04:32

@Szemekbe zárt titkok:

"látszólagos-nyugodt, ám valószínűleg kínkeserves fegyelmezéssel tartja magát vissza a jelenetektől"

Ez egy eléggé szerencsétlen alkati adottság.
Gyomorideg, gyomorfekély, hirtelen fogyás, egyéb pszichoszomatikus tünetek.....
Ne legyen.

Tylia cordata 2013.01.13. 21:14:27

@est ragon: Ha nem arról van szó, hogy a valóságnál jóval sötétebben látod házasságotok jelenlegi helyzetét, ami egészen depresszióssá tett - hanem tényleg ez a realitás, akkor a helyzet elég válságos. Ezt azért még kétszer érdemes körüljárni, mert lehet, hogy feleséged olyan indokokkal gyengit el téged, amik nem is voltak teljesen megalapozottak.

Tehát ha ez a valóság, amit este 8-kor írtál - akkor az elmélyülő válság. Mondod az okát és látod annak következményeit, de hogy biztos legyél magadban, feltételezéseidet le kell ellenőrízned.

Ha valóban igazad van, akkor szánj rá elé gondolkodási időt (vagy most már ennél a szakasznál tartasz?). Majd gyűjtsél erőt és nézz szembe a döntéssel. A lehetőségek lényegében ismertek: együttmaradni a gyerekek felnevelése érdekében, de külön életet élni, vagy szétválni, illetve az idő húzása.

A düntést jobb kettőtöknek közösen meghozni, mintha egymagad próbálsz meg dönteni ("nekem még igy is a legjobb"... "azt a lépést, hogy szakitsak,... nem fogom meglépni".). Elég okos vagy, hogyz tudjad, "mindig kettőn áll a vásár". . .

OakTree 2013.01.13. 21:24:56

@Tylia cordata:

Ez így igaz.
Viszont nagy közhely: de senkire, csak MAGATOKRA hallgass!
Meg sok jó zenét is hallgass :))

OakTree 2013.01.13. 21:31:35

@Szemekbe zárt titkok:

"mert nagyon fél, hogy elmegyek"

Vagy mert nagyon fél, hogy ő megy.
Vagy csak várja a végét, amihez neki csak valami "konkrétum" kell.
Vagy csak neki még így is ér annyit a párkapcsolat, hogy még az állandó bizonytalanság is jobb, mint a biztos vég.
És még megszámlálhatatlanul sok oka lehet.
Nagyon sok ilyen alkatú nő és férfi van......
Itt a nőknél az előny, mert mi hisztizhetünk, egy igazi macsónak meg a rezdületlen arc....

És nem mindenki talál rá egy ilyen blogra, hogy kiiírja magából a dolgok egy részét, mint estragon.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.13. 21:45:59

@OakTree: Nem akarok én semmilyen utat mutatni, leginkább csak lehetőséget adni a véleménycserére.
Jó, moderálok, de nem hiszem, hogy nálam van a bölcsek köve. Azt viszont látom, ha valaki olyannyira saját maga körül forog, hogy képtelen egyről a kettőre jutni. Persze, könnyű a másik baját kívülről látni.
Nemrég olvastam egy olyat, hogy nem szabad az embereknek tanácsot adni, mert vagy rossz a tanács, vagy jó ugyan, de a másik csak haragudni fog rád, mert okosabb vagy nála. :P
Én nem így gondolom, ha valakinek használható tanácsa van, nem haragszom rá :) Ez persze nem jelenti, hogy minden esetben követem is a tanácsot. De ma úgy éreztem, hogy hiába tépem a számat.

Immacoolata 2013.01.13. 21:48:33

@est ragon: olvastam egy nagyon érdekes könyvet. Az a címe, hogy A vágy csendje. Mélyinterjúk olyan nőkkel, akik jó házasságuk mellett tartottak szeretőt. Kissé egy oldalról magyarázza a jelenséget, de azért érdemes elolvasni. Az író szerint a nők a házasság kötelékében sokszor megszűnnek nőnek lenni, libidógyilkos számukra a feleség-anya szerep. Olvasd el, talán egy kis világot gyújt.

És ne haragudj, hogy ezt mondom, de egyre inkább úgy tűnik nekem, te indokolatlanul állítod piedesztálra a feleségedet. Ennyire csodálatos senki sincs. És talán nyomasztó lehet számára, hogy isteníted. Istennőnek lenni a nap huszonnégy órájában nem komfortos. Ő valószínűleg érzi, hogy nem stimmel ezzel a nagy rajongással valami. Meg tudod, úgy van az ember lánya vele, hogy jó, jó, legyen oda értem a pasi, de ne kiskutya módjára csodáljon. Az olyan nem férfias. :(

És szerintem áltatod magad, amikor azt írod, hogy minden rendben van otthon a szexen kívül Hisz süt a soraidból a frusztráció. Tök érthetően. Nem tudom elképzelni, hogy ne szivárogna be a mindennapokba gesztusokban, hangszínben, tizedmásodpercnyi szemvillanásokban. Az érzelmeink kiülnek az arcunkra, mielőtt tudatosítanánk őket. Nem csinálhatunk úgy, mintha.

Minél tovább próbálod fenntartani a minden rendben illúzióját, annál többet sérül mindenki.

A családi titkokat érzik a gyerekek is. Csak nem értik.

Ha magamból indulok ki, azt mondom, hogy talán saját magadnak akarod bebizonyítani, hogy igenis vagy olyan FÉRFI, hogy visszahódítsd az asszonyt.

Én ezért ragaszkodtam sokáig a rossz házasságomhoz. Mindenáron el akartam érni, hogy odalegyen értem a férjem, mert az nem lehet, hogy értem ne.

A végén már teljesen feladtam magam, hogy mindent úgy csináljak, ahogy neki tetszik. A visszájára sült el, enyhén szólva. Önbecsülésem romokban hevert, ő meg nem szeretett meg jobban, sőt.

Vaktában írogatok itt neked mindenfélét, wááá, ez a hülye segítési kényszer! :)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.13. 21:57:41

@Immacoolata: Poszt is van róla:
hutlenseg.blog.hu/2011/05/17/a_vagy_csendje_hutlen_konyvek_1
Már kb mindent megvitattunk vele, amit itt leírtál, úgy tűnt, javult a helyzet, de most visszaesett...

A visszahódítás valóban zsákutca.

OakTree 2013.01.13. 21:58:04

@skarlát betű:

Szerintem nem is lehet utat mutatni. Pláne ilyen súlyú témában. Még egy ilyen meglepően színvonalas és higgadt hangvételű bloggal sem ami egy magamfajta idetévedt kibic szószátyárt (a szófosót javítotttam) is simán "rabulejt".

A másik baját tényleg könnyebb kívülről meglátni.
Viszont semmi garancsia arra, hogy jól is látjuk meg magát a bajt.
Minedenki a saját szűrőjén engedi keresztül az információt. Te is, én is.

Talán a mai fejemmel már én sem kezdenék neki semmiféle tanácsadásnak.

Dehogy tépted hiába szádat, csak olyan, mintha két teljesen eltérő nyelven beszélnétek amit a másik nem is ért. Ez valahol így is van rendjén egyébként.
Ez is jobban látszik kívülről.

OakTree 2013.01.13. 22:05:27

@skarlát betű:

A visszahódítás szerintem is zsákutca.
Akkor már régen késő.
Az ismert régi szinte képtelen legyőzni az újat.
A valamikori feltétlen bizalmat és egymásba kapaszkodást nem nagyon lehet visszaállítani.

Az általam látott nagyon néhány sikeres példát csak amennyire lehet teljesen új alapokon "tabula rasa" újrakezdés eredményezte.
Meg kell vallom őszintén nem is nagyon tudtam átérezni, sem teljesen megérteni, hogyan is sikerültek ezek.

Szemekbe zárt titkok 2013.01.13. 22:06:35

@OakTree:

Nah most érzem igazán, hogy egy leírt mondat mennyire félreérthető, ha nem ismered az embert, akiről szól.
Nem. A férjem egy abszolút kiegyensúlyozott ember, hála a családjának.
Az az én gondolatom, hogy " látszólagosan nyugodt", "ám valószínűleg kínkeserves fegyelmezéssel tartja magát vissza a jelenetektől".
Egyszerűen azért az én gondolatom, mert én biztos ilyen lennék HA hallgatnék. De valószínűleg nem hallgatnék. Sírnék, hisztiznék, kétségbe lennék esve.
A barátnőm azt szokta mondani, hogy "Tudja ő, hogy mit csinálsz, csak nem tud az okon változtatni, és ezért nem szól."

Immacoolata 2013.01.13. 22:07:40

@skarlát betű: jaj, persze, csak megkedveltem estragont, ezért aztán muszáj volt megbökdösnöm egy kicsit.
És nahát, azt hittem, elolvastam az összes posztot. :)

Én nem éreztem úgy, hogy nagyon betalált volna a könyv, de talán Estragonéknál ilyesmi is lehet.

Oak Tree

Tényleg nem fogunk megoldást találni a bajára, de talán ez a kis támasz is segít, hogy talpon maradjon, vagy hogy józanabbul tekintsen az életükre.

Nekem nagy könnyebbséget jelent a sorstársak jelenléte, és hasznos tanácsokat is olvastam már tőletek.

Ez is egy mankó. Önmagában kevés, de amúgy is mindig több úton-módon kell keresnünk a megoldást.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.13. 22:18:20

@OakTree: Mi volt ez a tabula rasa, hogy működött? Tudom, azt írtad, hogy te se értetted, de mégis...

Áldozata voltam egy ilyen visszahódítási kísérletnek, nem kívánom senkinek.

@Immacoolata: Nekem bizonyos mértékig betalált a könyv, de persze sokkal többről volt szó, nem a ketrec miatt lettem hűtlen elsősorban, bár az is közrejátszott.

Még én se emlékszem minden posztomra :)

OakTree 2013.01.13. 22:20:39

@Szemekbe zárt titkok:

Ennek őszintén örülök. Tényleg.
Elég sok nőt-férfit láttam egészségileg lassan rámenni a bizonytalanságra - természetesen nem csak az itt boncolgatott téma miatt. E miatt indult be csak a reflex.
Örülök, hogy félreértettelek és őszintén bocsánat, ha a tónus negatívnak tűnt.
Megyek inkább aludni.

Szemekbe zárt titkok 2013.01.13. 22:36:24

Most tényleg azt javasoljátok est ragon-nak, hogy tartson Ő is szeretőt?
Na neee!
Van olyan, hogy valaki annyira szereti a másikat, hogy egyszerűen nem kell más. Lehet, hogy egy szeretőkről szóló oldalon nem ez a főtéma, de azért vegyük tudomásul, hogy sokan igenis így képzelik el az életet.
Sok hűséges feleség kavargatja otthon a gulyáslevest, miközben a férje.. és Ő nem!
Miért furcsa az, hogy ilyen férfi is van? Aki dolgozik, miközben asszonykája.. és Ő nem!

Szemekbe zárt titkok 2013.01.13. 22:40:06

@OakTree:
Semmi gond! A net már csak ilyen.:) Mennyi, de mennyi félreértés történik! Másképp olvassa az egyik, amit leírt a másik.. Hiába minden hangulatjel.
Ha tényleg lefekszel..jó éjt neked:)

OakTree 2013.01.13. 22:41:19

@skarlát betű:

Na még így zuhanyzás előtt gyorsan összedobva:
- párkapcsolat eredeti alapjának (férfi-nő viszony) és céljának tisztázása.
- külső kapcsolat(ok) azonnali lezárása,
- kiváltó ok közös behatárolása,
- felelősség kölcsönös tisztázása (a megcsalt fél is)
- kölcsönös "megbocsátás",
- a kölcsönös bizalom lehető legteljesebb helyreállítása (gyanakvás/féltékenység háttérbe szorítása)

Mielőtt fergeteges kacagásban törnél ki, gondolj bele, hogy ma is elég sokan élnek ebből, "nagy pénzeket" kérnek el. És azért mert nálam jóval jobb sikerességet mutatnak fel :)

Akkoriban ifjan még személyes kudarcként éltem meg a mások sikertelenségét. Jóval kevesebb élettapasztalattal és soha nem érintettként egyszerűbben láttam nagyon sok mindent.

A nem értettem azt jelenti, hogy én személyesen képtelen lettem volna és lennék ilyenre érintettként - bár ezt Te úgyis tudod.

Jó éjt!!!

Immacoolata 2013.01.13. 22:50:06

@Szemekbe zárt titkok: az a baj, hogy est ragon lassan rámegy erre. Meg valószínűleg az asszony is szenved. És nem tudják a megoldást. :( ők nem akarják tudomásul venni, hogy így kell élniük. Érthető módon.

És annyira szeretek valakit, hogy elnézem neki, hogy nem engem szeret? Hát, ez már a jó öreg mártírszerep. Az szívás mindenkinek, de tény, hogy vannak, akik szeretnek szívni, nevezetesen a mártírok.

De sekni sem így képzeli el az életét, a mártírok is abba reménykednek, és azért mártírkodnak, hogy egyszer majd visszakapják a másikba feccölt szeretetet, gondoskodást.

Nincs ingyenes mártíromság.

Ha másként nem megy, akkor érzelmi zsarolással vagy vmi jó kis krónikus betegséggel, ami miatt az imposztornak muszáj lesz gondoskodnia a mártírról.

Gyakori forgatókönyv.

Szemekbe zárt titkok 2013.01.13. 22:58:52

@Immacoolata:
Értelek...
Csak nem.:)
Az a házastárs, aki eltűri, elnézi, hogy a szeretett társa hűtlen .. az miért negatív figura?
Azonnal rájuk akasztják az érzelmi zsaroló, mártír jelzőket, holott lehetne jóindulattal is tekinteni rájuk.
Kifordult a világ magából, ha nincs becsülete az önfeláldozásnak, a tűrésnek, a türelemnek, a várakozásnak, a szeretetnek.

Immacoolata 2013.01.13. 23:23:51

@Szemekbe zárt titkok: nincs olyan, hogy ingyen önfeláldozás. Mindig szeretnének cserébe valamit, azért áldozzák fel magukat. Így vagy úgy, de benyújtják a számlát, ez az emberi természet törvénye.

Nem tudatosan nyújtják be, persze. És nem is tudatosan akarnak cserébe valamit. Nem negatív figurák, de nem is hősök. Ha a csaló nem teljesen nárcisztikus vagy szociopata, akkor meg is fog fizetni a másik jóságáért. Emezek mellett szimplán kinyiffan bárki.

OakTree 2013.01.14. 06:46:13

@Immacoolata:

"Nem tudatosan" - Itt a hangsúly.

"Emezek mellett szimplán kinyiffan bárki" - Igen, idáig is elmehet a dolog nem egyszer :((
A bizonytalanság sokkal hatékonyabb és lassúbb/kegyetlenebb gyilkos mint a Szent Inkvizíció.
Ezért írtam tegnap este amit írtam. De írhattam volna a másik oldalról a pánikbeteggé/depresszióssá váló vagy alkoholhoz nyúló nőket.
Én főleg ezért lettem a "gyors és tiszta műtéti megoldás" híve - már ha lehet.

Szemekbe zárt titkok 2013.01.14. 10:21:05

Azt hiszem különbséget kellene tenni az önmagát HANGOSAN feláldozó mártír (mindenről te tehedsz, én bezzeg mindent megtettem érted ..!) és a csöndesen szemlélő, nem balhés megcsalt típus között.

Immacoolata 2013.01.14. 12:34:47

@Szemekbe zárt titkok: csak ez a különbség.

Van, aki hangosan mártír, van, aki csendesen. Van, aki maga sem tud róla, hogy mennyire neheztel, de a metakommunikációban mindenképpen megjelenik, és lassan mérgez.

A jósággal ölni lehet. Lassan, de biztosan.

Ez nem drámai túlzás.

Immacoolata 2013.01.14. 12:37:05

@OakTree: sokat láthattál már az emberi lét visszásságaiból. :)

OakTree 2013.01.14. 13:44:44

@Immacoolata:

Ha hiszed, ha nem: szerintem ezek nem visszásságok.
Csak akkor azok, ha a "fenékig tejfel" lebeg az ember szeme előtt.
De ezt meg az idealistákon kívül elég hamar "helyére rakja" ki-ki a magam módján :))

Szemekbe zárt titkok 2013.01.14. 13:54:08

@Immacoolata: Persze. Van ilyen is, aki így büntet.
És el tudod képzelni azért azt is, hogy valaki egyszerűen jó ember? Vagy ez kizárt fogalom?:)

Immacoolata 2013.01.14. 14:13:37

@Szemekbe zárt titkok: Nem, de a "jó ember" nem láncolja magához azt, aki nem szereti őt.

nem lehet ezt így félmondatokkal elmagyarázni. :)

Immacoolata 2013.01.14. 15:29:48

@Immacoolata:

az is más, persze, ha két ember szereti egymást, csak az egyik szerelmes lesz valakibe. Ott talán megéri kivárni, hogy elmúlik-e a másik szerelem, vagy nem.

De nagyon szar lehet kivárni.

Immacoolata 2013.01.14. 16:17:10

@Szemekbe zárt titkok:

Emlékszel erre a Vukból?

"Ha nem szeretsz, hát én szeretlek, s ha én szeretlek, jóóól vigyázz!" :)))

Szemekbe zárt titkok 2013.01.14. 19:25:25

@Immacoolata:
Persze, hogy emlékszem! :)

Azt hiszem Te arra az önfeláldozó emberre gondolsz, aki teszi a dolgát a szeretet jegyében, közben pedig mártír-arccal érezteti a másikkal, hogy az mennyire értéktelen, s ő mennyivel különb. Büntet.

"Hiába élsz egy önfeláldozó, jó feleséggel, ha nem áraszt szeretetet, hidegben élsz." Müller Péter

De nem csak ilyen szeretet van. Van önzetlen szeretet is, ami nem mártíromságból, hanem szerénységből fakad.
Nem szabad ennyire gyanakvóan nézni az életet, ahogy lefested, mármint "úgyis akar tőlem valamit a szeretért cserébe."
Így hogy tudod elfogadni a szeretetet, ha mindig gyanakszol?

Immacoolata 2013.01.14. 19:54:19

@Szemekbe zárt titkok: dehát nem "valamit" akar ilyenkor az ember, hanem egyvalamit.

Szeretetet.

Szeretve érezni magát, mint mindenki. A szerény emberek is erre vágynak.

Az viszont igaz, hogy aki sose tapasztalta meg, milyen igazán szeretve lenni, az sokszor szeretetmorzsákkal is beéri. Vagy szeretetként azonosít olyat, ami igazából nem az. De azért sok csalódottságot okoz ez bennük.

Bennem van mártírhajlam, ezért ismerem ilyen jól a hátterét. De eltartott egy ideig, amíg rájöttem. :)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.14. 20:57:38

@Szemekbe zárt titkok: Nem tudom, van-e önzetlen szeretet, ha úgy belegondolok, még nem nagyon láttam.
Az eszményi szeretet persze nem vár viszonzást, de az a személyiség, aki nem vár viszonzást, és mindent ad a semmiért cserébe, valószínűleg személyiségzavaros, alulértékeli önmagát, társfüggő, vagy tényleg a mártírkodásban leli "örömét", ahogy @Immacoolata: írja.
Ezzel nem akarom a szívjóság létezését kétségbe vonni, lehet, csak én nem találkoztam még teljes önzetlenséggel. Amúgy nem is biztos, hogy életrevaló az ilyen ember. Ha szerencséje van, nem használják ki lépten-nyomon.

Immacoolata 2013.01.14. 21:37:31

Teréz anya. Onnan lehet tudni, önzetlen-e a szeretet, hogy ha építi azt is, aki adja, meg aki kapja, akkor azt.

Kevés ember jut el az érettségnek erre a fokára, de tény, hogy vannak. Ismerned kell magadat, ismerned kell az emberi gyarlóságok miértjét és mikéntjét. Ezt szokták Krisztusi szeretetnek is nevezni Viszont ezek az emberek nem egy kiegyensúlyozatlan kapcsolatba szerénykednek, jóságukat igazán értékes segítő-építő tevékenységekben kamatoztatják. :) Jó érzés, hogy vannak ilyenek. De ezek nem a szerény, struccpolitikás megcsalt férjek, feleségek, akiket biorobotnak használ a feleségükférjük. naem használják ki őket, mert nem érzik rajtuk az áldozatszerepet, kiegyensúlyozottak és boldogok, csak szeretnek adni. De kapnak is, és saját magukat nem tartják értéktelenebbnek másoknál, még tudat alatt sem. Megtartják a határaikat, nem rokkannak bele a kapcsolataikba, feladataikba.

Szóval, Szemekbe zárt titkok, egyetértek, van olyan ember, szerencsére. :)

De ezeket felfejteni... nem valami egyszerű.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.14. 21:43:58

@Immacoolata: Minden tiszteletem mellett...
A túlvilági jutalomba vetett remény már kizárja a tiszta önzetlenséget :)
Teréz anyát nem tanulmányoztam behatóbban, de sok szentéletrajzot olvastam, és a kiválasztottság-tudat, egyfajta szent hübrisz, ami a hétköznapi értelmű alázatosság mellett jelen volt, nekem feltűnt. :)
Persze, biztos vannak igazi szentek is, nem csak kanonizáltak, bár én inkább normális, kiegyensúlyozott emberek társaságában szeretek időzni.

Immacoolata 2013.01.14. 21:50:05

@skarlát betű: én meg a kattantak között. :) különben kilógok a sorból. :)

Immacoolata 2013.01.14. 21:52:42

@skarlát betű: pont azok a kiegyensúlyozottak egyébként, akik nem vmiféle neurotikus kényszer hatására jók (ha nem vagyok jóságos, nem fognak szeretni), hanem akik felismerik a bennük rejlő jóság fantasztikus, világot szépítő erejét. :)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.14. 21:53:46

@Immacoolata: Vagy egyensúlyban van bennük az önzés és az önzetlenség :)

Szemekbe zárt titkok 2013.01.14. 22:10:00

Szerintem nem Teréz-anya az egyetlen, aki eszünkbe juthat a jóságról és a szeretetről. Sőt, bevallom, nekem azok a hétköznapi szürke eminenciások sokkal értékesebbek, akik a mindennapjaikban élik így az életüket: jó anyák, jó apák, szerető férjek vagy feleségek. Nincs hibátlan ember, de vannak olyanok, akiknek az ilyen tulajdonságai előtt meghajlik az ember.

Nem úúúúgy!!:))) Ejnye, szeretők!:))

OakTree 2013.01.15. 07:20:19

@Immacoolata: @skarlát betű: @Szemekbe zárt titkok:

Anyai szeretet? Csak simán "Teréz" nélkül.

est ragon 2013.01.15. 08:07:03

A tegnapi termést átolvasva annyi kivánkozik ki belőlem, hogy sokan nem meritek elfogadni (vagy mett magatokból indultok ki, vagy mert "kellő időben" kiskorotokban nem tapasztaltátok meg) egy másik ember feltétel nélküli ragaszkodását, szeretetét, irántatok érzett tiszteletét, elismerését.... direkt örültök, ha egy kis tautizmussal élve "leleplezhetitek" az ilyesmiért "árat" azzal, hogy a ragaszkodást negatív éllel fordítjátok le "rabulejtés"-re :-)

Mitizáljátok a szabadságot, mintha annak pont itt, a szerelmi-családi kapcsolatokban kellene parttalanná válnia :-)

Miféle szeretet az, miféle nagyrabecsülés, elismerés, segíteni akarás, stb.. , ami abban nyilvánul meg, hogy nem fejezed ki örömödet ha a másikkal lehetsz (aljas hátsó szándékkal ráakaszkodsz ? :-) ) , és így tovább...

A szülői szeretet velejárója az az elengedés, ami inkább útrabocsájtás... de fáj is kicsit a féltésen túl....
Szerelemben az ilyesmi a vég .....

A másik dolog, ami piszkálja a csőröm, hogy valahányszor megszólal valakiben vmi lelki furdalás, vagy szóbakerül a megcsalt házastárs személye, a ráosztott szerep lehetetlensége, SB ellenpéldának állítja saját magát, de kétkulacsos módon :-)
Akkor is szeretőnek hiszi magát, amikor a férjével kapcsolatos dolgaihoz méri az elvárásait .... pedig az az igazság, hogy Ő egy elvált Nő, erkölcsi és jogi értelemben is, olyan rég és olyan mód különél a férjétől. Az egy lakás és bírói pecsét hiánya "csak" egy nehezítő tényező. Ebben az értelemben SB szó szerint szingli. Így csak akkor szerető, abban az értelemben, mint itt az általános vélekedés, ha nős pasija van :-)
Ki gondolná szeretőnek, akinek klasszikus szeretői frusztrációi vannak, ha független pasija, pasijai lennének?

Egy csomó vita ebből a fals nézetből eredeztethető itt.

Azt îrtátok (SB és Tölgyecske), hogy tévedek, ha egyiket monogám bajnoknak, a másikat "kigyógyult" poligámnak képzelem :-)

Hát, SB akkor volna "következetes" csaló (mert a férjét semmikor nem csalja), ha a szeretője mellett tartana másik szerető (ke)t :-) ...... na, akkor volna autentikus a hangoztatott nézete. De hűséges monogám, aki keresi az igazit, mint az átlag :-)

Tenkeskapi Tánya 2013.01.15. 08:37:44

@est ragon:
E-mail megtalált?
"Doing the garden, digging the weeds,
Who could ask for more?
Will you still need me, will you still feed me,
When I'm sixty-four?"

Feromontika 2013.01.15. 08:44:31

@skarlát betű: ezt hívják bölcs önzésnek:)

Immacoolata 2013.01.15. 09:45:09

@skarlát betű: igen. Az egyensúly számít.

Aki önzetlenül képes szeretni, az elhiszi, hogy őt is lehet saját magáért szeretni, nem kell hozzá lemennie kutyába. :) Így nem megy bele méltatlan kapcsolatokba, vagy nem marad bennük, mert érzi azt, hogy a másik épp kihasználja, és tisztában van azzal, hogy aki őt kihasználja, az nem szereti.

Immacoolata 2013.01.15. 10:07:12

@est ragon: szerintem félreértettél minket. Nem mitizáljuk a szabadságot.

Fontosnak tartjuk, hogy senki se szenvedjen a kapcsolatában.

Én úgy látom, tudomásul kell vennünk, hogy az embereket olyan erők hajtják, amiket nem tudnak befolyásolni. És mi sem tudunk, bármekkora is a szerelmünk irántuk.

Egy példa:
X meghatározó érzése, alapállapota a biztonságkeresés, soha nem érzi úgy, hogy biztonságban lenne. Megházasodik, a szerelem egy ideig eltünteti a félelmét, majd az átlagos stresszhelyzetek miatt ismét meginog a biztonságérzete. Pénzt autót, kaját halmoz fel, hogy bizt. érzete nőjön. Egy ideig megint minden ok. Aztán újra visszajön a félelem, ekkor szeretője lesz, mert tudat alatt attól kezd félni, hogy ha a házastársa lelép, meghal, akkor még inkább oda lesz a biztonsága.

Ez csak egy egyszerűsített példa arra, hogy miktől kergülnek meg az emberek.

Tylia cordata 2013.01.15. 10:45:11

@est ragon: úgy látom, ebben a témában inkább a lét határozza meg a tudatot és nem forditva (!)

Olyan dolgokat, amik bensőnkben még mindig az ösztönök szintjén működnek (mert ugye a létfenntartás és fajfenntartás az emberben, mint biológiai lényben az ösztönök szintjén egzisztál, az utóbbi a nemi hormonok útján is - és irányitja viselkedésünket. (És ezt egyáltalán nem pejorativ értelemben mondom, hanem biológusként.)
Éppen ezért ritkán lehet kognitiv szinten kezelni ezeket a dolgokat, azzal csak port hintünk a szemünkbe.
Beszélni lehet róla sokat, persze, indulattal vagy.anélkül, erkölcsi magaslatokból vagy a padlóba döngölt állapotból is. Prédikációkat tarthatunk, sommásan elitélhetjük mások viselkedését - csak az a helyzet, hogy ha az egyik fél testi szerelmet érez egy harmadik ember iránt, és belebolondult, akkor csakis egy erősebb inger hatására fog visszafordulni - azaz egy testileg és lelkileg stabil, vidám és tesztoszteron termelés szintjén aktiv férfi ("kémia"!) az, aki a nőt vissza fogja hóditani, nem pedig a házastársi kötelességeire, esküjére való emlékeztetés, vagy a szeretet - akár a testbeszéd szintjén, akár verbálisan, egy búvalb...tt férj részéről. És idetartoznak bizonyos "szerepjátékok" is, pl. a féltékenyités, aminek ötletéért többen megfeddettek a minap.

Ne haragudj ha keményen fogalmazok, nem bántani akarlak, csak felébreszteni.

Ha nem sikerül visszahóditanod a nődet, mint férfinak, akkor lehet jogi és gyermeknevelési szempontból házasnak maradni, annak hosszú távon ára is van.

Arra utaltam, hogy ösztönös viselkedést az ösztönök (hic: nemi ösztön, hormonok) szintjén lehet sikerrel megválaszolni.

Ha jól emlékszem korábbi olvasmányokból, Dr Lux Elvira szexológus jól rávilágitott ezekre a mozgatórugókra!

Nagyra becsülöm érdeklődésédet a nők ilyetén reakciói és gondolatainak megismerése iránt, ez nem kárbaveszett idő.

Azt tanácsolom, próbálj nyitottabb lenni és magadon is változtatni - önismereti kurzus sem ártana ehhez neked, és egy új stratégiára lenne szükséged!

est ragon 2013.01.15. 11:18:29

@Tylia cordata:

Attol tartok, igazad van.... :-(

De pont az a legimkább feldolgozhatatlan, hogy másvalaki "veleszületett" tulajdonságai okán képes olyan mámort-függőséget biztosítani a páromnak, amit én nem tudok utánozni.....

Nem a gaz csábított örömét irigylem (de! azt is) , hanem azt, hogy ezek az élmények hozzá fűzik egy életre.... anulálva az én eddigi "élményszerző-biztosítani tudó" teljesítményemet....

Sőt... bárki ezután inkább lehet nagyobb hatású mint én voltam valaha is...

Immacoolata 2013.01.15. 12:07:31

@est ragon: ez tényleg nagyon fáj. De objektíven nézve, ez nem a te értékességedet kérdőjelezi meg. Bár tudom, hogy nem ez számít, hiszen te úgy éled meg.

Szerintem több lehetőséged is van a hogyan továbbra:

Vagy elhiszed magadról, hogy a csalás ellenére te értékes, vonzó férfi vagy, és elfogadod, hogy a feleségeddel simán csak nem passzoltok össze annyira szexuálisan, de mivel az önbecsülésed stabil, nincs is szükséged az asszony extatikus rajongására, és éldegélsz így, mint most, csak frusztráció nélkül. Kapsz majd otthon szexet, nem jönnek kényszeres képek a feleségedről. Ehhez önismereti terápia kell, mert most romokban az önbecsülésed.

Vagy szenvedhetsz örökké egy házasságban, ahol nem érzed férfinak magad. Ehhez nem kell semmi változtatás.

Vagy szeretőd lesz, aki visszaadja elveszített önbecsülésed. Ez sem lesz könnyű, mert most már a rögeszméddé válik lassan, hogy neked a feleséged a tökéletes, így nehezen kattan rá az ember valaki másra. Függőségben élsz, a szerekről nehéz lejönni..., egy másik függőség fel tudja váltani egyszer talán majd.

Vagy elválsz, és megtalálod azt, akivel kölcsönös az őrület, és jó társad is lehet. Az előzőben írottak miatt ez sem könnyű segítség nélkül.

De a legrosszabb, ha a "semmit sem teszek" opciót választod.

Viszont, ami segíthet az önbecsülésed visszaszerzésében a szeretőtartáson kívül:

Az is igaz lehet, hogy a gaz csábító nem tudna olyan kiegyensúlyozott körülményeket biztosítani a feleségednek, mint te.

Nem lesz soha a közös gyerekeitek apja. És te, ahogy írsz, az jön le, jó apa van. Ezt a feleségek nagyra értékelik ám.

És vonzó is vagy a feleséged számára, hisz nem ment volna hozzád, ha nem.

Nem vagy rosszabb attól, hogy neki sz-e lett. Csak így alakult a kapcsolatotok, és ennek ő pont annyira oka, mint te.

Az én kapcsolatom is hasonló lehet sz-szel. Olyan élményt, mint amit egymással átélünk, még egyikünk sem tapasztalt mással. Pedig nem vagyunk kezdők. :)

De tudom, hogy sohasem lenne olyan kiegyensúlyozott, nyugodt és kényelmes élete mellettem, mint a felesége mellett. Én utálom a háziasszony-feladatokat, nem vagyok boldog attól, hogy családi fészket gondozgatok. :)

Ő meg már nagyon beleszokott ebbe, szerintem. leesne a székről, ha meglátná, hogy sodrófa helyett mindig könyv van a kezemben. :)

A mocsárból, ahogy írtad, egyedül nehéz kijönni, keress segítséget, Tylia cordata jókat írt neked.

Tylia cordata 2013.01.15. 12:08:06

@est ragon: nem a "másvalaki" az, aki biztositja a "mámort", hanem ketten egymásnak.
Függőséget" a másik nem "biztosit", az kialakul valakiben, belülről. Ha a nejed monogám, akkor te most a margón kivül vagy, ami rohadt érzés lehet egy öntudatos embernek..

Itt az a baj, hogy háromszög alakú az ábra, azaz te függő vagy a feleségedtől, ő meg a partnerétől. Mondhatnánk úgy is, hogy ő most hűséges a szexpartnerhez, te pedig a feleségedhez.
És hármatok közül te vagy csak abban a helyzetben, hogy féltékeny legyél, azaz te vagy most a margón.

Férfi létedre talán nem volt elég érzékeny az "antennád", hogy felfogjad: a feleségednek nyilván voltak veled problémái - érzelmi v. kognitiv v. szexuális szinteken - amiket te nem vettél komolyan. Sok apróságnak tűnő dolog egy szoros együttélésben akkumulálódva vezetett a köztetek lévő távolság növekedéséhez. Ez a hyatus alapot teremtett számára egy új kapcsolatba való belépéshez.

Szóval, ne keverd össze az okokat és következményeket, ne egyszerűsitsed le a problémát pusztán szexuális képességek közötti feltételezett különbségekre, mert nem erről van itt pusztán szó.

Elég kemény dolog ez igy kimondva is.
De ha te állandóan ezen agyalsz, belekerülsz egy olyan spirálba, amikor magadat teszed tönkre, lelkileg és egészségileg is. És mindez ki fog hatni a gyerekeitekre is.

Aktuálisan önismeret növelésére és önbizalom erősitésre lenne szükséged, utóbbit inkább az ösztönök szintjén lehetne megoldani.

Stratégiádban prioritásokat kell felállitanod, de figyelembe véve a másik fél realitásait és gyerekeid jövendőbeli mentális egészségének megőrzését is, mert ők minden érzelmi hullámot és feszültséget sokkal jobban éreznek, mint a felnőttek - ők olyanok, mint a régen volt "világvevő rádió".

Tudom tanácsolni, ne csak magadra és mások erkölcsi intelmeire hallgass, mert valószinüleg tévútra kerülsz, kerültél.

Immacoolata 2013.01.15. 12:18:54

@est ragon:
Amit T.c. fentebb írt, igaz, igaz igaz! Olvasd el nagyon sokszor, mert ebben a beszűkült állapotban, amibe kerültél, nehezen mennek át a tanácsok...

még egyszer:
Nagyon-nagyon-nagyon igaza van.

Szemekbe zárt titkok 2013.01.15. 12:49:13

@est ragon:
IstenMents, hogy Te is szeretőt tarts! Így is szenvedsz eleget!
Ha Te is rálépnél erre az útra, egyenes út vezetne a házasságotok felbomlásához.
Lehet, hogy időlegesen adna némi boldogságot egy ilyen kapcsolat, újra Férfinek éreznéd magad a javából, de
1. vagy egy szingli szerető tenne azzá, hogy aztán ugyanúgy elköteleződj, mint a mostani házasságodban.
2. egy házas asszonnyal tennéd, aki valószínűleg ugyanúgy szórakozik csak, mint most a nejed. Nem komoly ez.

Neked komoly! Úgyhogy ne játsz!

est ragon 2013.01.15. 13:16:47

@Szemekbe zárt titkok:

már azelőtt bebizonyosodott számomra, hogy nem vagyok jó szeretőző alany, hogy találkoztam volna a nejemmel :-)

Biztos vagyok benne, hogy nem egy külső, eddig ismeretlen nő lesz a megoldás...

A feleségem a családom másik pillére. Ha kilép vagy kilépek, az egész családot kell újrastrukturálni....
Én új családot nem kívánok alapítani, a régo magyon is megfelel nekem :-)
A gyerekeimmel feküdni-kelni, enni, fürödni, minden csip csup és fontos dolgot megélni, számomra létfontosságú...

Tehát ne "félj" :-) ! Nem lesz szeretőm :-)

Az én önérzetem furcsán sérült, torzult. A csajozási képességem nem romlott :-) csak a késztetés, a libidó szállt el, mintha sosem lett volna :-(

Kispál és a borz: ... elmúltam már negyven, nem vagyok még hetven / tudom hogy kell győzni, de nincs hozzá kedvem ....

OakTree 2013.01.15. 14:37:04

@est ragon:

Nem tanács, mert azt nem adhatok, csak komolytalan felvetés:

Nem biztos, hogy a győzelem fontos :)
Szerintem például a jól (túl)élés fontosabb.

A másik topicban nemrég már ajánlottam, hogy talán a Hard Loving Man helyett a Soldier of Fortune.....

A dallam balladaibb és csajosabb. De a szöveg :))))

"Yes, I can hear the sound
Of a windmill goin' 'round
I guess I'll always be
A soldier of fortune"

Tenkeskapi Tánya 2013.01.15. 15:27:49

@est ragon:
A szeretőzés szerintem is egészséges önérzettel az igazi. Hab legyen a tortán, édesség:-)
A szerető nem elliptikus tréner, amivel visszanyerhetjük egykori feszes fenekünket.
Nincs annál borzasztóbb egy szerető számára, ha kiderül, hogy bosszúból vagy önbecsülés újraépítésére "használták". Mert előbb-utóbb kiderül; a sértett emberből kibuggyan a keserűség. Pláne, ha az azt létrehozó állapot folyamatosan fennáll.
Ez nagyon rossz út, és az ilyen okokból szeretőt kereső/választó ember jó esetben maga is szarul érzi magát, ha megfogalmazza az okokat, ez pedig még plusz egy negatív érzés neki.

est ragon 2013.01.15. 16:27:02

@OakTree: @Tenkeskapi Tánya:

Kedvesek vagytok :-)

a kispál idézete aktualizálnom kellett volna, hogy egyértelművé váljon, miként kapcsolódik a kommentemhez, valahogy így:

Elmúltam már negyven, nem vagyok még hetven
Tudom hogy kell nőzni, de már nincsen kedvem

hát... valahogy így értettem :-)

Szerencselovag (szabad fordításban) voltam...

de arrol mindig az a szülőként elkövetett tipushibám jut eszembe, amivel az elsőszülött fiamat "mérgeztem" :-)

Akkoriban még erős megfelelési kényszer és túlbuzgó atyai tenniakarás fűtötte az állandó nevelési kényszeremet....
Azt hittem, úgy kell gyereket nevelni, ahogy mókamiki sugallta, dicsérettel :-)
Ami, úgy átabotában igaz is, de én összetévesztettem a gyereket az "ideális gyerek" -el :-) , akkor és azt dicsértem, amikor az történt, ami megegyezett a modellel. Ezek általában a véletlen művei voltak. Nem a gyerekekről szóltak, hanem a véletlenek-szerencsés körülmények összjátékáról.... vegső soron a gyerek "nemismeretéről" :-(
Ez nem a tudatos, önismereten alapuló, kitartást és "jogos" sikerélményt erősítette benne, hsnem a fatalizmust, a szerencse meglovagolását kiváró "türelmet"....
Már a második gyerek nevelhető korba érésekor rájöttem a hibámra, kiismertem-megismertem a fiamban fellelhető, az ideálisnál szerethetőbb kisfickót, de már késő volt :-( Mostanában sokat beszélgetek vele, hogy milyen "elvárásaim" vannak vele szemben, milyennek látom őt. Meg hogy milyen sokat nevelt engem azzal, hogy aranyos és szelíd kisfickó volt, könnyen megszetethető, stb.... de egyszersmind szerencsehívő, a jósorsban több potenciált látva, mint amennyit a saját képrességeiböl ki tudna hozni....
És most már nem is én fogom tovább farigcsálni, hanem a magybetűs élet.....
Ahogy a pécsi iskolákban volt kötelező a '70-es években köszönni: .... szerencse fel.....

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.15. 20:00:47

Mivel esélyem sincs érdemben hozzászólni - ma nem voltam gépnél - csak annyit: az én esetem nem annyira különleges ám... De köszi, hogy hivatalosan szinglivé nyilvánítottatok, közölhetnének F-fel is.
Igyekszem a jövőben nem beszélni a magánéletemről, amelynek nagyon sok részletét nem ismeritek, és nem is akarom itt kiteregetni, már így is többet mondtam a kelleténél.

est ragon 2013.01.16. 09:47:42

@skarlát betű:

Nem akartalak megbántani a "hivatalosam is szinglivé nyilvánítással" :-)
És, szerintem, igenis különleges az az élethelyzet, amiben vagy. Az erkölcsi-jogi korlátok behatárolta mozgástered az elvált, gyermekeit egyedül nevelő anyákéval közös. Ilyenképpen a párkapcsolatodhoz alkalmas ffiak kiszűréséhez használható szempontrendszered megegyezhetne azokéval, ami mindent, csak nem könnyen teljesíthető elváráshalmaz amúgy sem. Hátha még hozzávesszük a speciális lakás és függőségi viszonyaidat.... :-( ezek miatt, különösen nehéz "megfelelő" partnert találnod,akár nem túl hosszú kifutással kecsegtető, de legalább érzelmileg és intellektuálisan is kielégítő kapcsolathoz partnert találnod. Ezek miatt a szűk keresztmettszetek miatt, szinte kizárt, hogy egyedülálló, mindenféle értelemben független ffit találj. De szak SZINTE !!!! :-)
Vagy Te annyira értékes ember, Nő, hogy ne csak a házasságában komformista fférfiak barátnője-kalandja légy! Pont az én példám mutathatna egy nemis oly' ritka kivételt, ahol a ffi (ez lennék én :-) ) éveket várt egy számára fontos, gyerekekkel, anyagi és érzelmi függőségeitől nehezen szabadulolni tudó Nőre, hogy azután új életet és közös gyerekeikkel kiegészült új családot kezdhessenek együtt építeni... ugyanolyan hibákkal és buktatókkal, mint bármely másik család, de már az átlagnál erősebb és sok megpróbáltatást kiállni képes szerelmi kapcsolattal mdgalapozva :-)

Kívülről "így nézel ki" :-) Ha magadra ismersz, akkor lásd az én példámat is!
Ha mellélőttem, akkor bocsánatodat kérem a belepofázásomért !
Szerintem nagyon okos-érzékeny Nő vagy, bizonyítottan anyának is kiváló, szexuálisan is "kellőképpen" aktív... egy rokonszenves, vonzó ffi számára tökéletes, potenciális pár!

Szívből remélem, hogy ezek közül a ffiak közül meg fogod találni azt, aki mindezt látja, értékeli és elérendő-megtartandó szerelmi célpontnak tekint majd Téged és nem csak az otthoni laposságot kompenzálja Veled. Akinek Te leszel a legértékesebb társ.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.16. 10:38:49

@est ragon: Mint említettem, rengeteg dolgot nem mondok itt el, úgyhogy te sem láthatod a helyzetemet. De ne félj, nagyon is meg vagyok becsülve, ebben nincs hiány.
Téma lezárva.
süti beállítások módosítása