A hűtlenség ábécéje

Mindent a hűtlenségről, félrelépésről, megcsalásról! Amiről nem szokás nyíltan, tabumentesen és szenteskedés nélkül beszélni. Férfi és női szemmel egyaránt.

Ennyien vagytok

Térkép

Hűtlenség a Fácsén

Friss topikok

Innen érkeztek a blogra

Elvárások márpedig nincsenek - vagy vannak?

2013.01.04. 10:21 skarlát betű

Az ünnepek lecsengését egy vita kialakulása kísérte, amely az elvárások jogosságát vagy jogtalanságát, a szeretői kapcsolatban rejlő reális lehetőségeket pedzegeti. Mivel a téma igencsak fontos, és eddig, ha jól emlékszem, részletesebben nem tárgyaltuk még ki, itt a remek alkalom az évkezdésre. 

Az egyik leggyakoribb konfliktusforrás szeretők között, hogy a két félnek különbözőek az igényei, az elvárásai. Lehet, hogy a kapcsolat kezdetén ezek az elvárások teljesen kialakulatlanok, és nem is tudatosulnak, de ahogy két ember közeledik egymáshoz, automatikusan kialakulnak bizonyos remények. Az udvarlási szakaszban a férfiak gyakorta szoktatják a nőket olyan intenzív kapcsolattartásra, amely aztán rendkívül nehezen fenntartható - de a férfiak nagy része nem is igényli, sőt, sok esetben teherként nehezedik rá. Ha egy nő azonban rászokott egy bizonyos intenzitásra, legyen az a telefonálás, az e-mail-forgalom vagy a személyes találkozás gyakorisága, akkor ennek az intenzitásnak a csökkenését vereségként, veszteségként éli meg. 

A férfi tehát kialakít egyfajta függőséget a nőben, aki alapjáraton sokkal inkább igényli a kommunikációt és a folyamatos visszacsatolást - igen, még tetszel, még kívánlak, szeretlek, fontos vagy nekem -, amely elvárásokat generál. Aztán csodálkozik, mikor elvárásokkal szembesül. Mert úgy képzelte, hogy a szeretőség csupa móka és kacagás, azzal van együtt az ember, akivel akar, és akkor, amikor akar. És persze annyi ideig, ameddig akar - vagy tud. Az igényeink azonban nem azonosak. Biztos vannak kivételek, pasik, akik jobban igénylik a kommunikációt és az együttlétet, mint a partnereik, de nem hiszem, hogy tévednék a tendenciában. A nők gyakrabban és hosszabban szeretnek találkozni, és több áldozatot hajlandók meghozni annak érdekében, hogy a találkozások létrejöjjenek. Vagy tévednék?

A dolog akkor kellemetlen, ha az igények nagyon különbözők, és ha a nő nagyon nem tud mit kezdeni többlet-igényeivel. Nős férfi - szingli nő együttállás esetén például a nő szinte bármikor ráér (vagy nagyságrendekkel többször, mint a férfi), de előfordul, hogy mindketten házasok, de a férfi többet dolgozik, vagy sokat utazik, sokkal kevésbé tud elszabadulni. De még akkor is keletkezhet ebből konfliktus, ha a férfi ráérne - csak egyszerűen nincs igénye annyiszor találkozni, kommunikálni, mint a nőnek. Ha több szerető van játékban egyszerre, akkor aztán nagyon nehéz kivédeni a kellemetlen szituációkat. Kire jut több idő, kivel találkozik többet x vagy y... Lehet ezt titokban művelni vagy lehet nyíltan, mindkét esetben borítékolt a frusztráció.

Elvárásaik persze nem csak a nőknek vannak, hanem a férfiaknak is. Például, hogy a szeretőjük ne akaszkodjon rájuk. Noha nem elvárásként tekintenek rá, hiszen általában úgy tartják, nekik aztán nincsenek elvárásaik (ez különben is csúnya dolog, bármit elvárni a másiktól - persze, lehet, hogy csúnya, de az emberi természet már csak ilyen elviselhetetlen), pedig dehogynem: elvárják, hogy a szerető vidám legyen, felszabadult, rajongjon értük  és álljon rendelkezésre, ha nekik úgy tartja kedvük, de ne akarjon többet, mint amennyit ők adni akarnak. Ha a nő mégis többet akar (márpedig nőből van, és ez ezzel jár), akkor fogja vissza magát és ne rendezzen jeleneteket. De hát mi lesz az őszinteséggel? Azzal, hogy legalább a szeretőjével meg tudja beszélni, ami bántja? Nos, az őszinteséget se kell túlzásba vinni. Főleg, ha a kapcsolat fenntartása fontos a nő számára. 

Nyilván van ez fordítva is: van úgy, hogy a pasi akar többet, de ez általában akkor következik be, ha a pasi szerelmes és kimondva-kimondatlanul kizárólagosságra törekszik. Vagyis tolja a szeretői viszonyt a felvállalt kapcsolat irányába. Ilyenkor a nő, aki esetleg nem akar borítani, ugyancsak kellemetlennek érezheti az üldözést, az elvárásokat. Felbukkanhatnak olyan extrém elvárások, hogy a szerető ne szexeljen a hivatalos partnerével, például. Vagy a szingli fél ne keressen magának felvállalható, állandó partnert, amíg a szeretőjével együtt van. Olykor ezek az elvárások kimondatlanok mindaddig, amíg be nem következik a konfliktus, el nem szabadulnak az indulatok.

A nagy kérdés: meg lehet-e beszélni a partnerrel, hogy milyen elvárásaink lennének, és ebből ő mit tud teljesíteni, vagy ez tipikusan olyan neuralgikus téma, amit a legtöbb szeretői kapcsolatban nem tisztáznak és nem is akarnak tisztázni a felek? Inkább megsértődnek, haragszomrádot játszanak, hanyagolják egymást, játszmáznak, kibékülnek, értetlenkednek? Azt hiszem, még magunk számára is nehéz megfogalmazni, mit várunk egy szeretői kapcsolattól (és melyek a korlátok, amelyeket kénytelenek leszünk elfogadni), de ha nyíltan felvállaljuk, hogy esetleg nagyobbak az elvárásaink (egyáltalán vannak!), mint amilyenekre a partnerünk gondol, vagy éppenséggel sokkal kevesebbet akarunk beletenni a közösbe, mint amennyit a másik szeretne, akkor az könnyen tönkreteheti a viszonyt. 

A vita a másik posztban már elindult, itt lehet folytatni!

728 komment · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://hutlenseg.blog.hu/api/trackback/id/tr674997047

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Ne stresszelj, inkább szexelj! 2013.01.05. 11:11:31

Sose stresszel, inkább SZEXelj! forrás Intim Sziget

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Immacoolata 2013.01.13. 11:17:45

@AdélAnita: az egészséges önszeretet, ahogy sb is írta, valóban nem azt jelenti, hogy nincs más, akit fontosabbnak tartunk magunknál. Valójában elég nehéz rájönni, hogy hol is tartunk e szempontból.

De abból talán rá lehet jönni, hogy megnézzük, hogyan érzünk másokkal szemben. Mert csak akkor tudunk másokat őszintén szeretni (azért amilyen ő maga, nem pedig azért mert pl úgy tudjuk irányítani, ahogyan akarjuk), ha saját magunkat szeretjük.

Aki szereti önmagát, az általában szeret másokat is, megérti, elfogadja önmagát és a többi embert olyannak, amilyen. Képes arra, hogy úgy kerüljön érzelmileg mély, intim kapcsolatba egy másik emberrel, hogy közben világosan meg tudja tartani a saját személyisége határait.

Vagyis nem engedi kihasználni magát, nem veszíti el a saját egyéniségét, nem adja föl önmagát.

Ilyesmi. :)

A nárcizmus, amiről sb szintén ír, ennek az ellentéte. SZinte mindenkinek vannak nárcisztikus sérülései, de a nárcisztikus személyiségzavar esetén magas szintű énközpontúság a jellemző. Nem veszik észre, hogy a tetteik milyen hatással vannak másokra. Általában a legközelebbi családtagokra, mert a szélesebb közönség előtt rendkívül megnyerőek.

És, ami a legérdekesebb, hogy egy nárcisztikus sohasem lenne hajlandó szembesülni azzal, hogy ő nárcisztikus. Mivel semmilyen hibát nem hajlandó meglátni magában. Akkor ugyanis összeomlana az a légvár énkép, amit felépített magának.

Nem az ő hibája, nem tehetett másképp.

A szeretetlenség nárcisztikus személyiségzavar kialakulást okoz.

Ha senki sem szeret, akkor majd én szeretem magamat. De senki mást.

Csakhogy ekkor nem a valódi értékeinket, tulajdonságainkat ismerjük el és szeretjük, mert azt mások szeretetteli megerősítései után tudnánk megtenni.

Ekkor egy elképzelt, áhított és eltúlzott tökéletességérzés van bennünk. Már abban, aki nárcisztikus személyiségzavarban szenved.

Nincs könnyű életük, azt gondolom, mert legtöbbször csőd a magánéletük.

Velük élni meg öngyilkosság. :(

est ragon 2013.01.13. 11:53:59

Húúú... Lányok, Asszonyok!

Mire átrágtam magam a tegnapi termésen, egészen elment a kedvem a szerelemtől..... :-)))))

Annyi "butaságot" összehordtatok itt az emancipációtól a gazdasági-politikai-vallási-erkölcsi-jogi és fene tudja mi mindenféle aspektusról, mintha ez a házasságba belefáradt, szeretőző nő, most, a Ti generációtokkal együtt született volna meg :-))))))

Közben ezerszer jutottatok arra a konklúzióra, hogy a "bibi" bennetek van :-( pl. nem szerettek olyasmit csinálni, ami az életetek 80-90%-át kitölti, vagy hogy az idő csapdába csalt titeket és mire rájöttetek, pont időtök nem maradt, hogy kiszabaduljatok, vagy a mai gyöngyszem, AA tollából: ha volna gyereke, arra tanítaná, hogy soha ne akarjon megfelelni senkinek, mert boldogtalan lesz. És a csúcs ezután jött: úgy lesz boldogtalan, hogy még csak észre sem veszi :-)))))))))
Ez szép útravaló !

A magukkal rendbenlévők, bölcsek és az idősebb korukra belátóvá érett emberek mind-mind arra tanítják a gyerekeiket, hogy vegyék észre azokat a természetesként felfogott dolgokat, amik a boldogságot biztosítják.... ezek, szerintetek, micsodák?

A társ, a gyermekek, a család..... a szex csak egy vetülete a társnak! egyedül sosem tudná senki jobban élvezni, mint a hozzá legközelebb álló társával (vagy ha csak mással tudja élvezni, pont a társával nem, az az igazi gáz)
a gyerekek léte, általában, pedig olyan késztetéseket indukál bennünk, amelyek kiélése létfontosságú mindenkinek.

A család, egy "egészségesen" szocializált embernél pedig egyenesen létszükséglet....

Sajnálom azokat, akik szét tudják választani a napjaikat 80-20%-ra, mintha a szetető státuszt is külön tudnák kezelni, mintha az csak a 20%-ra volna vetíthető.... pedig többen is pedzegették itt is, hogy a szetetői létforma "mérgezi " a napi 80%-ot is .....

Én, ha főzök, teregetek, postán sorbaállok, szemetet viszek le, úgy gondolok a családom tagjaira, mint itt mások a szeretőjükre.... nem tudatosul akkor, de boldogsággal....

ahogy a gyerek polóját teszem a szárítóra, nem mártír vagyok. Eszembe jut, hogy az, amit épp a kezemben tartok, fél éve még milyen nagy volt a gyerekre, most meg hogy belenőtt, amikor főzök, vagy vásárolok, azon jar az eszem, hogy ki, mit szeret enni a családban, ha megjön a fizetésem, annak őrülök, hogy mi mindemt tudok biztosítani a feleségemmel az egész család számára, stb..... egy, a szeretője miatt csalni kényszerülő embert sokszor eltérít ezektől a gondolatoktól, érzésektől a vágyakozás, a lelki furdalás, a lebukástól való félelem.... a munka robot jelleget kezd ölteni, stb.... ja.... és az idő múlása sem megelégedettséget, sikerélményt, megnyugvást hoz, hanem egy versenyben való veszteséget tudatosít...
Tölgyecskével szólva: kell a fenének a poligámia mitosza.... :-))))

Szemekbe zárt titkok 2013.01.13. 12:41:25

@savanyú a narancs ( Villanyfényes):
Múlt időben fogalmaztál. Vége lett? És hogyan?

goldmedal 2013.01.13. 13:06:56

@Immacoolata:
Ez kontextusfüggő.
Ha azt meséled el, hogy az oviban Petike, hogyan nézte meg az asztal alatt, hogy mi van a bugyidban, akkor javaslom a punci, nuni, nunus szavakat:-)
Ha arról írsz blogbejegyzést, hogy egy szvinger klubban nyal egy másik nő, miközben te egyik kezeddel az ő pasija farkát, másikkal a saját pasidét vered, majd az egyik seggbe dug, míg te a másikat szopod, ebben az esetben nagyon szűkek a lehetőségek, a pina még mindig a legmegfelelőbb.
Egy kiforrott stílusú, érett személyiség, ha világgá kiáltja szexuális fantáziálásait, megfelelő esztétikai érzékkel ki fogja tudni választani az odaillőt:-)

Tylia cordata 2013.01.13. 13:32:18

@est ragon: Eddigi véleményeidben általában higgadt és elegánsan mérsékelt voltál. Ma déli kommentedben viszont túlzottan általánositasz és hibáztatsz másokat, mintha nagyon frusztrált lennél. Próbáld egy kicsit távolabbról nézni önmagadat és többet mosolyogni, az segit.

Tylia cordata 2013.01.13. 13:40:38

@goldmedal: les(z)avazzalak, v. megs(z)avazzalak?? (((((:-

Tylia cordata 2013.01.13. 13:44:54

@goldmedal: erről a lingvisztikai fejtegetésről inkább az jut eszembe, hogy 'álmodik a nyomor'. (((:-.

goldmedal 2013.01.13. 13:51:17

@Tylia cordata:
Ennyire fafejű lennél vagy nem vagy (soha) humorodnál?:-)
Bízom benne, hogy nem.
A szóhasználat köntös, a személyiség a probléma, valamint ajánlom figyelmedbe a kommenteknek azt a halmazát, amely az üzleti és blognépszerűsítési kérdéseket feszegette.

goldmedal 2013.01.13. 13:55:18

@Tylia cordata:
Megsaccolnád, hogy mekkora a nyomorom, mikor hármasban is csinálom és egyik részt vevő úr sem a férjem? Mi több még nem is a szeretőm?

Szemekbe zárt titkok 2013.01.13. 14:06:51

@savanyú a narancs ( Villanyfényes):
Kiderült a viszonyotok? Vagy mi volt az oka? És hogy viselted az ezt követű szűken vett és tágan vett időszakot. Sikerült azóta új tartalmas kapcsolatot létesítened?
Roppant kiváncsiságomat nézd el kérlek! Hasonló cípőben faggatlak.

Tylia cordata 2013.01.13. 14:10:55

@goldmedal: attól tartok te nem tudod értékelni a humort. No mindegy.

est ragon 2013.01.13. 14:30:41

@Tylia cordata:
nem hibáztatok senkit.
azért vagyok itt, mert érintett vagyok egy olyan szerelmi háromszögben, ahol nem én voltam a szerető :-)
Sosem foglalkoztam senki privát ügyeivel, pedig sok ismerősnél derült fény ilyesféle "problémára" eddog is.
Mindig szomorú voltam inkább. Nemigen tudtam örülni a szerelmes ismerősöm boldogsága miatt...
Igazi, megoldhatatlan problémákat sosem hoztak érvként elő, ha "magyarázkodni" kényszerültek :-(
Akkor már azok voltak elfogadhatóbbak, akik a szetetőjük szerethetőségéről, a szetelmi mámor ellenállhatatlan mivoltáról áradoztak :-)

Aki váltott, lépett vagy borított, azt pont úgy "sajnáltam", mert tudtam mivel jár... aki maradt otthon és hagyta kifutni a szerelmi kalandjait, szószerint függővé vált... erősen hullámzó imtenzitással vagy leszokott róla idővel, vagy bakfis hülyeségűre szugerálta magát.... már már kínossá vált beszélgetni velük... monomániásan, állandóan a saját érzelmeiket boncolgatták, mindegy ki volt mellettük... :-(
Nem olyan szép világ az sem,amibe bezárkóztak ők :-(

De amióta idelátogatok, azóta próbálom a megoldást látni a szeretőtartásban. Kevés kivétellel (mert van az is)

est ragon 2013.01.13. 14:41:38

@Tylia cordata:
elszállt a kommentem vége :-)

azzal zártam soraimat, hogy a szeretőtartás, szeretőnek állás nem kisebb döntés, mint egy "komolyabb" elköteleződés, akár egy házasság.... csak annyival egyszerűbb, amennyivel kisebb a nyereség és nagyobb a zri, ha rosszul sül el, vagy hoz bizonyos nyereséget ugyan, de akkor rengeteg energiát-időt és emocionális tartalékot emészt fel, ha nem derül ki és kifuthatja a maga pár hónap-pár év idejét....
Valakinek a szomszédja huszonvalahány évig tartott szeretőt... na, szerintem az ilyesmi még annál is ritkább, mint ha valaki 50 évig jó házasságban együttél a párjával... :-) erre bazírozni, hogy a szerető a sírig tart, miféle poligamia ? :-))))

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.13. 14:52:21

@est ragon: Ki mondta, hogy a szeretőzés poligámia? Van, aki poligám és azért van szeretője, van, aki abszolút monogám, csak nem tud kilépni a hivatalos kapcsolatából, vagy nem tudja rávenni a szeretőjét (illetve elfogadja a helyzetet, így korrektebb).
Több évtizedes szeretői kapcsolatra aligha bazírozik bárki is, olykor előfordul, de ez is olyan kivétel, mint a boldog házasság :P
Szerető lehet az ember könnyeden és mindenféle elköteleződés nélkül, és lehet komoly döntés eredményeként, minden kapcsolat más és más. A klasszikus szeretői viszony valóban elköteleződés, viszont nem kell az egész pereputtyunkat belevinnünk, ami a párkapcsolatnak következménye. Nem mindig üdvös és felemelő következménye.

Ami pedig a te túlcsorduló állandó boldogságos postai jelenlétedet illeti :) Most erre mit mondjak? :P

Annyit elárulhatok, hogy részemről a nyugtalanság és a boldogtalanság fix monogámként teljesen jelen volt, tizenévig. Valószínűleg ilyen a lelki alkatom, nem tudok 24 órában heppi lenni, nem is tartom természetesnek. A nagyanyám 24 órában heppi tudott lenni, kivéve, mikor a mániás részébe ért a depressziójának, akkor meg 6 hónapig ott maradt...

savanyú a narancs ( Villanyfényes) 2013.01.13. 14:56:17

@Szemekbe zárt titkok: Nem derült ki. Új kapcsolat még nincs. Megírtam neked belső üzenetben, nézd meg az e-mail címed, amivel ide regisztráltál:)

est ragon 2013.01.13. 15:11:44

@est ragon:

Azt hiszem, éppen Te fejtegetted fentebb, hogy milyen jól megtanultad az "érzelemmentes" szexet is élvezni... technikai, biztonsági alapok megteremtése-megtanulása és az érzelmeid kordábantartása, ugyanakkor az érzékeid korbácsolta érzéseid szabadpnengedésével.

És ezzel a tudással felvérteződve nem lehetett volna javítani a házasságodon? vagy ott a szex amúgy rendben volt, nem azon csúszott el az összhang?
vagy akkora gazfickó volt a férjed, hogy meg sem érdemelt egy, a szexet "személytelenül" is élvezni tudó überszeretőt ? :-)

Pearl77 2013.01.13. 15:33:39

@est ragon: annyira nem láthatod tisztán senkinek sem a kapcsolati minőségét, amit itt leírva látsz. Nem írhat ki mindent ide az ember. Nem véletlenül vagyunk itt fantázia nevekkel. Egy-egy elcsípett mondatból lehet összerakni mozaik darabkákat, de teljes képet nem lehet ad. Te is azért olvasgatsz itt, ahogy kiveszem a hozzászólásodból, mert megcsalt a párod és - gondolom én, igyekszel megérteni a blogon keresztül ennek az indítékát, okát. Ez jó, mert akarod tudni. Őt kérdezted már? Vagy nem jól látom az egészet?

Pearl77 2013.01.13. 15:36:09

bocs, az előző posztban helyesen: "teljes képet nem lehet adni."

Immacoolata 2013.01.13. 15:36:34

@est ragon: érzelemmentes szexet lehet élvezni, de ha a partnerrel szemben egy rakat negatív érzésed van, akkor az már nem érzelemmentes szex lesz.

Rossz házasságban ezért rossz szexelni. A fizikai kielégülés ugyan megtörténhet, de lelkileg inkább borzalmas.

Semleges partnerrel jó fizikailag, lelkileg kb. semleges. Nekem legalábbis. olyan, mint egy közösen elköltött jó vacsora. kb.

Ha valakibe meg szerelmes vagyok, akkor föld fölött járok utána. :)

És persze hogy a nem százas emberek csúsznak bele ilyen kapcsolatokba. Dehát, mit csináljon, ha nem lett százas? (senki sem százas, mondjuk)

Pusztuljon el? :))

Én próbálok évek óta magasabb pontszámot elérni a személyiségfejlettségi skálán, de ha tudnád, milyen kibebacott nehéz. :)

Küszködünk, szerelembe esünk, küszködünk, boldogok vagyunk és boldogtalanok, azzal főzünk, amink van. Néha meg átmegyünk a szomszédasszonyhoz kölcsönkérni két tojást. :)))

est ragon 2013.01.13. 15:38:35

@skarlát betű:

állandó túlcsordulásos boldogságos postai jelenlét ??? :-)

ezt szűrted le abból, hogy nem mártírkodok ha postára megyek, ha bármi olyat teszek, amit meg kellene tennem magamért is?..?!

Hát szerintem meg az a nehezen követhető, aki avval magyarázza be magának a félrekefélést, hogy a mindennapi megpróbáltatások miatt van szüksége olyan kapcsolatra,ahol nincs csekk, koszos gatya, taknyos gyerek, ügyintéznivaló..... :-)))))

Fáj Neked, hogy nekem nem fáj főzni? Hogy nekem nem fáj postára menni? Hogy elégedettséget érzek sokmindenkor, amikor Te "szenvedsz"? Miért?
Mi köze ennek a félrekeféléshez?

Akkor Te most minek "skatulyázod" Magad?

Többszörösen összetett monogámnak? És ha Te az vagy, akkor mindenki az, csak hülye gyáva vak önámító, hogy észrevegye?
Csak olyanféle monogámia létezik célként, amit Te szeretnél megvalósítani? A többi monogám naív, a poligám meg túlspillázta a "lényeget" ?

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.13. 15:43:40

@est ragon: Sorry, de én csesztem fel az agyadat, vagy valami megcsípett? Mi bajod van?

Én nem skatulyáztam magam. És nem fáj főzni.
Amúgy neked se megy a 24 órás boldogság, ezt mindketten tudjuk. Csak kicsit kiakasztó, mikor fél perccel azután, hogy felmagasztalsz, lehülyézel. Ezek a hangulatváltozások nem egy boldog emberre jellemzők.

Ki mondta egyébként, hogy én monogámiát tervezek megvalósítani? És mi ez a többszörösen összetett dolog?

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.13. 15:46:27

@Immacoolata: "Rossz házasságban ezért rossz szexelni. A fizikai kielégülés ugyan megtörténhet, de lelkileg inkább borzalmas."
Nekem még fizikailag is csak borzalmas volt.

Semleges partnerrel meg nem megy, mert nem tudok belelendülni. Azzal megy, aki legalább barát ÉS nagyon fel tud húzni erotikusan, de ettől fogva már minden, csak nem semleges. (Viszont nem is kell, hogy szerelmes legyek belé.)

Immacoolata 2013.01.13. 15:52:23

@skarlát betű: amúgy istenesen én sem tudok belelendülni, de azért visítva elmegy. :)

Immacoolata 2013.01.13. 16:35:56

@goldmedal: nekem a "pina" nagyon gáz, akármilyen szövegkörnyezetben. Nehéz helyzetben lennék pornóírás közben. :)

Amúgy a legőrültebb szexmániás haverom hívja a leggyerekesebb néven a férfiasságát.

Nincsenek erre szabályok. Inkább ízlés kérdése, ki hogyan nevezi a sajátját vagy másét.

Nekem spec. elmegy a kedvem, ha meghallom a pina szót.

És még mindig nem értem, hogy miért ne írhatna blogot szexuális élményeiről egy éretlen személyiségű, döcögős stílusú nő. Kevesen tudják magukról, hogy éretlenek.

A legtöbb blog katasztrofális stílusú. Pont azért mert mezei emberek írják. Én meg pont ezért szeretem őket olvasni. Szeretek "kukkolni", és ezek a blogok kendőzetlenül tárják elém íróik lényét, sutaságukkal és hibáikkal együtt.

Dehát én biztos azért élvezem, mert a szemetet összefújja a szél. :))))

est ragon 2013.01.13. 16:39:05

@Pearl77:

Nagyon jól látod, hogy miért ragadtam itt. :-)

A feleségemmel elég sokat beszéltünk-vitáztunk, máskor meg lelkiztünk ezen..... hol kettesben, hol szakemberrel kiegészülve.... eddig még együttmaradtunk, meg tán fogunk is még egy jódarabig.. de ez a megoldásnak csak az egyik fele....

@Immacoolata:

A negatív érzések kialakulásában mekkora szerepe volt a szex romlásának? Mert fordítva érthető, amit írtál. Sőt, nem csak hogy érthető, magam is így gondolom.

Olyan ördögi kör ez (negatív érzések+szex=mégnegatívabb érzések+ettől már élvezhetetlen "muszályszex=frusztráció .... stb)

Pont azt kutatom, pont az nem hagy nyugodni, hogy a nejem ilyen irányú távolodását nem jól vettem észre, gerjesztettem is a rendszeres szex-el akkor, amikor a szeretőjével élvezte "igazán" a gondtalanság látszatát.... én pont egy, az előbb vázolt, ördögi kőrbe lavíroztam magunkat....
Ilyenkor mit kellett volna tenni? Persze, ha tudok róla bármit is? Félreállva kivárni a tombolás végét? Elnézni, amint boldogan, izgalommal telten távozik otthonról és kielégülten tér vissza? Nekem, akinek nem voltak vágyaim mások iránt, szerető után kellett volna nézni?
Azóta már a többediket fogyasztani? vagy összehozni egy négyest és nézni, amint más dugja a szetelmemet?
Még utólag sem tudom...

Tylia cordata 2013.01.13. 16:49:15

@est ragon: Itt az időtényező az érdekes. 23-38 éves koromig tartott a férjemmel a kapcsolatom, ezalatt soha senkivel nem szűrtem össze a levet, mert túl komolyam vettem a házasságot. (Talán nem kellett volna, de az ember ezt előre nem tudhatja.)

Úgy a kapcsolatunk hetedik évében észrevehető változás következett be nála (addigra karrierje felívelt - bár az enyém is. Akkor második gyerekkel voltam várandós). Nem volt nagy kunszt rájönni, hogy elkalandozott a krapek, és egyre nyiltabban csalt, persze letagadta a csillagot is az égről, amikor rákérdeztem. Nem mintha valaha is féltékeny lettem volna, csak tisztán akartam látni.

Régen sem volt az exférjem könnyen kezelhető ember, jó kiállású, szép férfi volt, de erősen narcisztikus beállítottságú, és az együttélés után kiderült az is, hogy igen önző és ráadásul elég lusta hapsi is volt, az a tipus, aki otthon egy szöget sem tud beverni. Ezek a negativ vonásai fokozatosan felerősödtek, szolidaritása irántam lecsökkent, azaz minden otthoni probléma és munka rámhárult, emellett én voltam az is, aki jobban keresett. Nem türtem jól a házicseléd kizárólagos szerepét, de fegyelmeztem magam, a kicsik miatt.

Akkoriban eldurvult a férjem stilusa és soha semmi sem volt jó neki. A korábbi harmonia diszharmoniává változott, az otthoni légkör nagyon feszült lett, amit a gyerekek alig birtak. Mivel a helyzet otthon tovább romlott, eldöntöttem, hogy elválok. Hosszas gondolkodás után érkezett el az a nap, amikor visszafordithatatlanná váltak a dolgok köztünk és beadtam a válópert.

Természetesen sok mindent megpróbáltam, hogy javuljon a kapcsolatunk, de hiába. Szakemberhez (pszichológus, v. párterápia) nem volt hajlandó fordulni és egyre agresszivebben viselkedett.
Később sokat tanultam, nemcsak az élet nagykönyvéből, hanem a munkámhoz tartozó továbbképzéseken is. De mai tudásommal, tapasztalatommal is úgy látom, hogy vele csak egy nála jóval butább és szolgalelkű nő tudna tartósan együttélni. De kiderült, ez a tipus sem birja sokáig mellette, de legyen ez már az ő bajuk.

Ezeket a dolgokat az évek folyamán - már lehiggadva - sokszor átbeszéltük, de teljesen mereven és énközpontúan értelmezi ma is a férj-feleség viszonyt (nyitott házasság a férjnek, rabszolgaság a feleségnek).

Amikor a válásról döntöttem, a házasságomban szerzett rossz tapasztalatok arra késztettek, hogy megfogadjam: soha többé nem megyek férjhez és nem élek senkivel egy fedél alatt. Prioritás a gyerekek felnevelése lett, másodsorban pedi másfajta, sokkal szabadabb viszonyokat létesitek. Ez igy is történt, azóta csak jó tapasztalatokat szereztem, jól éreztem magam a lazább de kellemes kapcsolatokban, szóval azóta ment minden, mint a karikacsapás.

Másfél éve pedig egy csodálatos szerelmi kapcsolatot élek át, mindketten nagyon boldogok vagyunk.

Immacoolata 2013.01.13. 16:53:19

@est ragon: nálunk sosem volt fergeteges a szex, inkább a szellemi kapocs volt erős, az azonos értékrend, a közös érdeklődés, hasonló gyökerek miatt köteleződtünk el egymás mellett. De hamar jöttek a feloldhatatlan problémák, az elégedetlenség a másikkal, és már nem is nagyon volt kedvünk egymáshoz. Vagy csak ritkán. De azt hiszem, ez egy elég extrém eset. :) Rengeteg stressz volt a házasságban és nehéz pszichés problémák.

goldmedal 2013.01.13. 17:01:43

@Immacoolata:
Nagyon sok mindenben igazat adok neked, ami a blogírást illeti, épp az a nagyszerű benne, hogy bárki, aki úgy gondolja, akár mások blogját olvasva, hogy ilyet akár ő is tudna, vagy valami olyan helyzet áll be az életében, hogy majd' szétfeszítik az érzések és kíváncsi mások véleményére, azt tökéletesen megértem. Ott van pl. szereto blogja, a csetlései-botlásai a harisnyakötőjével, a dilemmázásai az új, szeretős életformájával, vagy ez a blog, ahol SB "néha szigorú háziasszonyként", de mégis életszerűen, és főleg ésszel teret ad a gondolatainak, kérdéseket feszeget, erre azt mondom, ez igen. Még a gasztroblogok vagy a kézimunkakörök blogjai mint tematikus írásgyűjtők is elmennek, mert van közönsége, van akinek, fontos kapaszkodó a pl. paprikás csirke elkészítésénél:-)
Lehet, hogy szakmai ártalom szól belőlem, amikor egy csapnivaló stílusú, irodalmiaskodó, pornográf ömlengésben, amiben ugyanaz a 20 szó ismétlődik, nem találok értéket.
El szoktam olvasni alaposan, amiről véleményt formálok (azaz nem én voltam, aki azt állította, hogy nem olvasta), a kérdéses blogban pedig olyan téma volt ecsetelve, amiben nekem sem kell szégyenkeznem, csak nem tartom ildomosnak dicsekedni ebbéli "szaktudásommal":-)
Így inkább maradtam a stilisztikai, nyelvtani, "élménytani" és egyéb "kötekedéseknél".
Hiába, én sem tudok kibújni a bőrömből:-)
Ami pedig a férfiakat illeti a nemi szerv témában, itt is könnyebb nekik, mert szerintem a farok szinte neutrálisan szalonképes akárhol.
Egy szó mint száz: egyetértek sok dologban veled.

Pearl77 2013.01.13. 17:06:15

@est ragon: csak olyat szabad tenned, amit a lelkiismereted és a gondolatvilágod is megenged. A többi már nem Te vagy. Akkor jön a saját magad arcul köpése.
Azt azért tudnod kell, hogy a szabadság nagyon fontos még házasságban is. Az egy dolog, ezt ki hogyan értelmezi. Én úgy, hogy nem kötöm a másikat magamhoz. Ha csak az egyik szeret a két fél közül, ott a másik már rab, ha benne marad a kapcsolatban.
Én nem voltam eddig szeretője senkinek sem. A párom sem lépett félre eddig, több évtizedes házasságában. Azt kimondtuk, amit éreztünk mind a ketten: ha az eszünkre hallgatunk, akkor csak volt kollégaként látogat hozzám, és tudom betartottuk volna, mert olyan a viselkedési normánk. Én sem omlottam a nyakába, így hónapokig nem vettük észre pontosan mit érzünk, csak azt, hogy jó a beszélgetés, az együtt töltött órák - feltöltődünk általa.
E-mailben kezdődött el egy kis "évődés" és utána meg ha találkoztunk itt nálam, rendesen szégyenlős és tisztelettudó volt mind a kettőnk a másik irányában. Az eszünk helyett végül a szívünkre hallgattunk. Nem mondom azt, hogy könnyű. De igyekszünk azzá tenni. Ő otthon ugyanolyan mint azelőtt. Nem veszekszik, segít, a családjának ugyanúgy megtesz bármit. Nem veszik észre. Sokat tanultam már eddig is a kapcsolatomból, és itt ezen a blogon. Elítélni addig sem tudtam senkit ilyenért, ameddig nem kerültem ilyen helyzetbe, azóta meg egyáltalán nem tenném meg.
Azt is őszintén megmondom, nehezen hiszem el, hogy rám vár az a pasi, aki kb. ilyen, mint a szeretőm. Rendes férj -nem azért, mert félrelépett, mielőtt bárki felhorkan. Nyilván nem lehet szétrobbantani a családját - nem is akarom. De nem ilyen emberek rohangálnak párt keresve az utcán, hogy azután már csak azon gondolkozzam mikor kössem össze vele az életemet huzamosabb időre. Be kell érnem a morzsával. Van érzelem, van gyöngédség, rajongás, és megnyugvás, amikor együtt vagyunk. Összeraktam a mozaikokat, amiért nálam kikötött, ezt nem írom le, mert nem tartanám jó ötletnek. Egy a lényeg, én ez által elfogadom, hogy nem a nap 24 óráját töltöm vele. Tart, ameddig mind a kettőnk úgy akarja. Ha az egyik azt mondja, hogy ne haragudj nem megy, el fogjuk egymást engedni és barátokként folytatni. Ezt megígértük egymásnak.

Immacoolata 2013.01.13. 17:07:41

@est ragon: te észrevettél a feleségeden akkor vmi változást? Vagy így utólag rájöttél, hogy voltak jelek?

Azt gondolom, egyedül nem fogod tudni megoldani a problémátokat, ehhez nagyon elszánt és őszintén változtatni akaró páros kell. Egyedül nem megy.

A feleséged miért akar veled maradni? Lehet, hogy fél az egyedülléttől? Fél az egzisztenciális nehézségektől? Fél a scalád rosszallásától? Nem akarja csonka családban nevelni a gyerekeket? Vagy szeret téged, csak nincs már szenvedély, szexuális vonzalom benne irántad? Ezeket tudod?

Miért vagytok együtt, ha nem jó? Attól nem lesz jobb, hogy másokat tanulmányozol. Lelki támasznak jók vagyunk, de segíteni nem fogunk tudni, hisz fogalmunk sincs, mi megy-ment végbe a feleségedben. És talán ő is csak sodródik. Régebben írtad, hogy miért imádod, milyen csodálatos.

KÉrlek, ne haragudj, de azok alapján, amiket írsz a problémáitokhoz való hozzáállásáról, nem annyira pozitív a kép. mégeccer bocs.

Tylia cordata 2013.01.13. 17:20:29

@est ragon: bocs, hogy beleszólok, a "mit kellett volna tennem" kérdésedbe, de meggyőződésem jó ideje, hogy egy új egyensúly megteremtése a lényeg a félrebillent párkapcsolatban, akár az érzelmek, akár a szex terén van többlet v. deficit.

Ezért neked is szerető (méghozzá egy jó szerető! - pl. jól ismert régi barátnő) után kellene nézned. Nagy ereje van a ki nem mondott dolgoknak ill. a metakommunikációnak is. A másik fél erre ráérez akkor is, ha egy szót sem szólsz. Magabiztosabb leszel (most nagyon bizonytalan hangulatban vagy, ami nem csoda), nem keresed egy ideig annyira a kedvét, időnként hasznos rejtélyesen elmosolyodni - persze, csak ha látja és látványosan öltözködni és elvonulni otthonról - szóval ez kissé megzavarja és elkezd rád jobban odafigyelni.

Nem a spleen lesz rád a jellemző, hanem határozottabb leszel, jókat nevetsz, és ha tényleg összejön a kapcsolat, az a szexuális vonzerődet is növeli és természetesen a férfiui magabiztosságodat is.

Ahogy Gyöngy is emliti - minden részletet nem érdemes és nem is szabad a neten kiteregetni.
(Mert aztán megint ránk kattannak a titokzatos "ukránok" !!). Maradjunk annyiban, hogy sokféle praktikát ismernek azok a nők, akik nem pazarolták el idejüket - amiből te is tanulhatnál.
.
Belegondolva magam a helyzetedbe, nem hiszem, hogy a négyesszex ne okozna neked fájdalmat.

Magadat meg kár hibáztatnod, gyötörnöd - még akkor is, ha netán hibás vagy valamiben. Hibátlan férfi sincs, meg nő sincs. A dolgok csak úgy megtörténnek néha...... .

est ragon 2013.01.13. 20:00:30

@Immacoolata:

amikor a párom kapcsolata tartott (természetesen) otthon éppen lejtmenet volt. Ezt közben is éreztem, de nem merült fel bennem, hogy külső "tényezők" is közrejátszanak ebben.
Ma már, persze, máshogy néz ki minden....

Azt kérdezed, miért vagyunk még együtt, ha nem jó.
Nekem még így is a legjobb. Ennél jobb, csak köztünk alakulhat ki... :-)
Azt a lépést, hogy szakítsak, éljek megbántottan egyedül, mondván, hogy valakim bármikor lehetne, nem fogom meglépni. A feleségem a családom része is. Szép és kedves, jó nő (piszokul jó), a gyerekeimet is elnézve pedig ugyanilyen jó anya is....
Nincs bennem indíttatás családot cserélni egy nemlétező (nem ismert) jövőbeni másikra.

Otthon minden rendben van. Ami csak azért nem lehet igaz teljesen, mert a szex nagyon nincs sehogy rendben..

Más nők sem érdekelnek, a feleségemről pedig csak zavaros, libidógyilkos gondolatok jutnak eszembe etéren. Egyre romló tendenciával :-(

Ahogy megtudtam, hogy milyen rossz-kevés-érzelmileg is negatív szexet produkáló tényező voltam évekig, lezuhantam egy eddig ismeretlen ingoványba....

Itt vergődöm jó ideje már és ezért jó hasonlat a mocsár, mert minél régebb óta vergődöm benne, annál mélyebbre sülyedek benne, minden fix pont, kapaszlodó csak rontott azáltal, hogy kiderült róluk,hogy a mocsár részét képezik... nem elég erősek a megkapaszkodához...

Az etéren elveszett bizalom-önbizalom páros is odalett...

Annyi hazugságra derült fény, annyi tagadás-zavaros "magyarázat" társul még mindig (sőt egyre inkább, ahogy a szex hiánya Őt is frusztrálja) ahányszor szóbakerül valami, hogy átláthatatlan ködben ténfergek csak össze-vissza....

est ragon 2013.01.13. 20:06:09

@Tylia cordata:

Na, ez biztosan nem fog menni nekem. Ez csak szerep lenne. Tőlem idegen az ilyen.

A taktikázás, szerető tartás, törlesztés, féltékennyé tevés semmit nem adna nekem, legkevésbé tartást, önbizalmat... :-)

De azért kössz a segíteni akarást. A szándék is jólesett :-)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.13. 20:08:52

@est ragon: Nekem az magas, hogy ennyire belekapaszkodsz egy nőbe. És ezen nem is akarsz változtatni.
Mi a kedvenc népmeséd?

est ragon 2013.01.13. 20:14:24

@skarlát betű:

Nincs boldogságérzet napi 24 órában :-) Azt csak a félrelépő feleségek várják el a házasságtól, hogy aztán tiszta lelkiismerettel élvezhessék azt a heti 2-3 órát, amit boldogságnak vagy boldogságpótléknak hívnak, a szeretőjükkel.

A boldogság, szerintem, utólag látszik. Utólag el is veszhet....

De biztos, hogy a boldogság egy felnőtt, családos ember számára már nem a vágyteljesülésből következik. Az a gyerekek és szerelmes fiatalok ajándéka a természettől... :-)

A vágyakat hajszolni, azokat keresni-szítani, stb gyermeteg dolog SZERINTEM.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.13. 20:20:18

@est ragon: Tudod, mi a gyermeteg? Egyetlen embertől várni mindent, az. Mikor nyilvánvaló, hogy nem megy. Nem fogja megadni. És még meg se próbálni ebből az ördögi körből kitörni.

Azt hiszem, már épp eléggé ismersz, hogy ne feltételezd rólam, hogy 24 órás boldogságot várok, meg azt se, hogy csak a szeretőmmel tudok boldog lenni, bakker. Nagyon sok dolognak tudok örülni, annak mondjuk nem, hogy egy szar házasságban élek, de szívesen felajánlom bárkinek, hogy próbálja ki a helyzetemet.
Csak ahelyett, hogy örökké lamentálnék a sanyarú sorsom felett, megteszem azt, ami a hatalmamban áll, hogy jobban érezzem magam. És még másnak is próbálok segíteni, sorry, úgy látszik nincs rá igény.

OakTree 2013.01.13. 20:26:56

@est ragon:

A tapasztalataim alapján igazat adok neked.
Lehet ilyen esetben "bosszúval" a másik fél "irígységét" piszkálgatni, de gondolom Neked nem az a célod, hogy "félelemből" kötődjenek hozzád.
Másrészt csak a puszta formállogika: ha egy bármilyen kapcsolatban az egyik fél egy lépést tesz EL és a másik is egyet EL akkor az legtöbbször nem ÖSSZE hanem SZÉT :))))

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2013.01.13. 20:58:31

@skarlát betű: @Immacoolata: @est ragon:
Egyben mindenkinek, mert nagyjából ugyanarra reagáltatok.
Igen, szerintem vannak narcisztikus hajlamaim.
Nem feltétlenül a pszichopata vonalról megközelítve :-) inkább egyfajta megfigyeléseken és tanulságok levonásán alapuló tanulási folyamat következményeként.
Mérhetetlenül önző vagyok, ez tény.
A gyerek pedig..., nos igen, számomra valóban olyan fokú önfeladást jelentene amit soha nem fogok bevállalni. És szerintem sokkal boldogabb hely lehetne ez a világ ha sokan ezt csak fele ennyire átgondolnák és felmérnék a saját képességieket mielőtt gyereket vállalnak

est ragon, és neked külön is mert erre muszáj reagálnom:
A vágyakat hajszolni, azokat keresni-szítani, stb gyermeteg dolog.
Ez ugye nem komoly???
Lehet hogy tényleg én vagyok fura de miért érdemes akkor élni ha nem a vágyakért? Az egyetlen dolog ami előre visz az a vágy.

.@goldmedal: Csak neked. :-)
A blog csak kettőnknek szól. Hogy nyilvános az egy dolog, de teljesen mellékes. Mint a címe is mutatja ezek levelek rólunk, nekünk. Mi azt szoktuk mondani hogy ez olyan mint a swinger. Az is kettőnkről szól bármilyen furcsa is lehet ez annak aki még soha nem próbálta. Hogy mások is vannak ott közben az egy izgató tényező, de egyébként csak kiegészítő.

OakTree 2013.01.13. 21:00:07

@skarlát betű:

Másokon segíteni akarni az talán ez egyik legnehezebb és leginkább ingoványos dolog. Tele van megmagyarázhatatlan, érthetetlen és végtelenül idegesítő kudarcokkal. Nagyon sokszor érzi az ember, hogy talán hiába az egész. Nekem elhiheted :)
A Te receptedet, utadat szerintem egyébként is nagyon kevesen képesek követni - ha egyáltalán valaki.
Eltérhet a tapasztalat, a vasakarat, az elszántság, IQ, EQ, és hát ahogy írtad nem mindenkinek van hozzá hatalma sem.
És hát miért ne kergethetne mindenki más színű léggömböt? :))))

Szemekbe zárt titkok 2013.01.13. 21:00:38

@est ragon:
Körülbelül ugyanilyen az én férjem hozzáállása is a dolgaimhoz. Bár mi nem beszélünk róla, ahogy - ha jól értem - ti már megoldani is próbáltátok.
Sokszor arra gondolok, hogyha nem nézné el, ha nem engedné, ha megállítana az ajtóban, mikor indulok, ha ordítana, ha megrázna, .. akkor befejezném.
De Ő is ugyanilyen látszólagos-nyugodt, ám valószínűleg kínkeserves fegyelmezéssel tartja magát vissza a jelenetektől. Vagy mert nagyon fél, hogy elmegyek?

OakTree 2013.01.13. 21:04:32

@Szemekbe zárt titkok:

"látszólagos-nyugodt, ám valószínűleg kínkeserves fegyelmezéssel tartja magát vissza a jelenetektől"

Ez egy eléggé szerencsétlen alkati adottság.
Gyomorideg, gyomorfekély, hirtelen fogyás, egyéb pszichoszomatikus tünetek.....
Ne legyen.

Tylia cordata 2013.01.13. 21:14:27

@est ragon: Ha nem arról van szó, hogy a valóságnál jóval sötétebben látod házasságotok jelenlegi helyzetét, ami egészen depresszióssá tett - hanem tényleg ez a realitás, akkor a helyzet elég válságos. Ezt azért még kétszer érdemes körüljárni, mert lehet, hogy feleséged olyan indokokkal gyengit el téged, amik nem is voltak teljesen megalapozottak.

Tehát ha ez a valóság, amit este 8-kor írtál - akkor az elmélyülő válság. Mondod az okát és látod annak következményeit, de hogy biztos legyél magadban, feltételezéseidet le kell ellenőrízned.

Ha valóban igazad van, akkor szánj rá elé gondolkodási időt (vagy most már ennél a szakasznál tartasz?). Majd gyűjtsél erőt és nézz szembe a döntéssel. A lehetőségek lényegében ismertek: együttmaradni a gyerekek felnevelése érdekében, de külön életet élni, vagy szétválni, illetve az idő húzása.

A düntést jobb kettőtöknek közösen meghozni, mintha egymagad próbálsz meg dönteni ("nekem még igy is a legjobb"... "azt a lépést, hogy szakitsak,... nem fogom meglépni".). Elég okos vagy, hogyz tudjad, "mindig kettőn áll a vásár". . .

OakTree 2013.01.13. 21:24:56

@Tylia cordata:

Ez így igaz.
Viszont nagy közhely: de senkire, csak MAGATOKRA hallgass!
Meg sok jó zenét is hallgass :))

OakTree 2013.01.13. 21:31:35

@Szemekbe zárt titkok:

"mert nagyon fél, hogy elmegyek"

Vagy mert nagyon fél, hogy ő megy.
Vagy csak várja a végét, amihez neki csak valami "konkrétum" kell.
Vagy csak neki még így is ér annyit a párkapcsolat, hogy még az állandó bizonytalanság is jobb, mint a biztos vég.
És még megszámlálhatatlanul sok oka lehet.
Nagyon sok ilyen alkatú nő és férfi van......
Itt a nőknél az előny, mert mi hisztizhetünk, egy igazi macsónak meg a rezdületlen arc....

És nem mindenki talál rá egy ilyen blogra, hogy kiiírja magából a dolgok egy részét, mint estragon.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.13. 21:45:59

@OakTree: Nem akarok én semmilyen utat mutatni, leginkább csak lehetőséget adni a véleménycserére.
Jó, moderálok, de nem hiszem, hogy nálam van a bölcsek köve. Azt viszont látom, ha valaki olyannyira saját maga körül forog, hogy képtelen egyről a kettőre jutni. Persze, könnyű a másik baját kívülről látni.
Nemrég olvastam egy olyat, hogy nem szabad az embereknek tanácsot adni, mert vagy rossz a tanács, vagy jó ugyan, de a másik csak haragudni fog rád, mert okosabb vagy nála. :P
Én nem így gondolom, ha valakinek használható tanácsa van, nem haragszom rá :) Ez persze nem jelenti, hogy minden esetben követem is a tanácsot. De ma úgy éreztem, hogy hiába tépem a számat.

Immacoolata 2013.01.13. 21:48:33

@est ragon: olvastam egy nagyon érdekes könyvet. Az a címe, hogy A vágy csendje. Mélyinterjúk olyan nőkkel, akik jó házasságuk mellett tartottak szeretőt. Kissé egy oldalról magyarázza a jelenséget, de azért érdemes elolvasni. Az író szerint a nők a házasság kötelékében sokszor megszűnnek nőnek lenni, libidógyilkos számukra a feleség-anya szerep. Olvasd el, talán egy kis világot gyújt.

És ne haragudj, hogy ezt mondom, de egyre inkább úgy tűnik nekem, te indokolatlanul állítod piedesztálra a feleségedet. Ennyire csodálatos senki sincs. És talán nyomasztó lehet számára, hogy isteníted. Istennőnek lenni a nap huszonnégy órájában nem komfortos. Ő valószínűleg érzi, hogy nem stimmel ezzel a nagy rajongással valami. Meg tudod, úgy van az ember lánya vele, hogy jó, jó, legyen oda értem a pasi, de ne kiskutya módjára csodáljon. Az olyan nem férfias. :(

És szerintem áltatod magad, amikor azt írod, hogy minden rendben van otthon a szexen kívül Hisz süt a soraidból a frusztráció. Tök érthetően. Nem tudom elképzelni, hogy ne szivárogna be a mindennapokba gesztusokban, hangszínben, tizedmásodpercnyi szemvillanásokban. Az érzelmeink kiülnek az arcunkra, mielőtt tudatosítanánk őket. Nem csinálhatunk úgy, mintha.

Minél tovább próbálod fenntartani a minden rendben illúzióját, annál többet sérül mindenki.

A családi titkokat érzik a gyerekek is. Csak nem értik.

Ha magamból indulok ki, azt mondom, hogy talán saját magadnak akarod bebizonyítani, hogy igenis vagy olyan FÉRFI, hogy visszahódítsd az asszonyt.

Én ezért ragaszkodtam sokáig a rossz házasságomhoz. Mindenáron el akartam érni, hogy odalegyen értem a férjem, mert az nem lehet, hogy értem ne.

A végén már teljesen feladtam magam, hogy mindent úgy csináljak, ahogy neki tetszik. A visszájára sült el, enyhén szólva. Önbecsülésem romokban hevert, ő meg nem szeretett meg jobban, sőt.

Vaktában írogatok itt neked mindenfélét, wááá, ez a hülye segítési kényszer! :)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.13. 21:57:41

@Immacoolata: Poszt is van róla:
hutlenseg.blog.hu/2011/05/17/a_vagy_csendje_hutlen_konyvek_1
Már kb mindent megvitattunk vele, amit itt leírtál, úgy tűnt, javult a helyzet, de most visszaesett...

A visszahódítás valóban zsákutca.

OakTree 2013.01.13. 21:58:04

@skarlát betű:

Szerintem nem is lehet utat mutatni. Pláne ilyen súlyú témában. Még egy ilyen meglepően színvonalas és higgadt hangvételű bloggal sem ami egy magamfajta idetévedt kibic szószátyárt (a szófosót javítotttam) is simán "rabulejt".

A másik baját tényleg könnyebb kívülről meglátni.
Viszont semmi garancsia arra, hogy jól is látjuk meg magát a bajt.
Minedenki a saját szűrőjén engedi keresztül az információt. Te is, én is.

Talán a mai fejemmel már én sem kezdenék neki semmiféle tanácsadásnak.

Dehogy tépted hiába szádat, csak olyan, mintha két teljesen eltérő nyelven beszélnétek amit a másik nem is ért. Ez valahol így is van rendjén egyébként.
Ez is jobban látszik kívülről.

OakTree 2013.01.13. 22:05:27

@skarlát betű:

A visszahódítás szerintem is zsákutca.
Akkor már régen késő.
Az ismert régi szinte képtelen legyőzni az újat.
A valamikori feltétlen bizalmat és egymásba kapaszkodást nem nagyon lehet visszaállítani.

Az általam látott nagyon néhány sikeres példát csak amennyire lehet teljesen új alapokon "tabula rasa" újrakezdés eredményezte.
Meg kell vallom őszintén nem is nagyon tudtam átérezni, sem teljesen megérteni, hogyan is sikerültek ezek.

Szemekbe zárt titkok 2013.01.13. 22:06:35

@OakTree:

Nah most érzem igazán, hogy egy leírt mondat mennyire félreérthető, ha nem ismered az embert, akiről szól.
Nem. A férjem egy abszolút kiegyensúlyozott ember, hála a családjának.
Az az én gondolatom, hogy " látszólagosan nyugodt", "ám valószínűleg kínkeserves fegyelmezéssel tartja magát vissza a jelenetektől".
Egyszerűen azért az én gondolatom, mert én biztos ilyen lennék HA hallgatnék. De valószínűleg nem hallgatnék. Sírnék, hisztiznék, kétségbe lennék esve.
A barátnőm azt szokta mondani, hogy "Tudja ő, hogy mit csinálsz, csak nem tud az okon változtatni, és ezért nem szól."

Immacoolata 2013.01.13. 22:07:40

@skarlát betű: jaj, persze, csak megkedveltem estragont, ezért aztán muszáj volt megbökdösnöm egy kicsit.
És nahát, azt hittem, elolvastam az összes posztot. :)

Én nem éreztem úgy, hogy nagyon betalált volna a könyv, de talán Estragonéknál ilyesmi is lehet.

Oak Tree

Tényleg nem fogunk megoldást találni a bajára, de talán ez a kis támasz is segít, hogy talpon maradjon, vagy hogy józanabbul tekintsen az életükre.

Nekem nagy könnyebbséget jelent a sorstársak jelenléte, és hasznos tanácsokat is olvastam már tőletek.

Ez is egy mankó. Önmagában kevés, de amúgy is mindig több úton-módon kell keresnünk a megoldást.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.13. 22:18:20

@OakTree: Mi volt ez a tabula rasa, hogy működött? Tudom, azt írtad, hogy te se értetted, de mégis...

Áldozata voltam egy ilyen visszahódítási kísérletnek, nem kívánom senkinek.

@Immacoolata: Nekem bizonyos mértékig betalált a könyv, de persze sokkal többről volt szó, nem a ketrec miatt lettem hűtlen elsősorban, bár az is közrejátszott.

Még én se emlékszem minden posztomra :)

OakTree 2013.01.13. 22:20:39

@Szemekbe zárt titkok:

Ennek őszintén örülök. Tényleg.
Elég sok nőt-férfit láttam egészségileg lassan rámenni a bizonytalanságra - természetesen nem csak az itt boncolgatott téma miatt. E miatt indult be csak a reflex.
Örülök, hogy félreértettelek és őszintén bocsánat, ha a tónus negatívnak tűnt.
Megyek inkább aludni.

Szemekbe zárt titkok 2013.01.13. 22:36:24

Most tényleg azt javasoljátok est ragon-nak, hogy tartson Ő is szeretőt?
Na neee!
Van olyan, hogy valaki annyira szereti a másikat, hogy egyszerűen nem kell más. Lehet, hogy egy szeretőkről szóló oldalon nem ez a főtéma, de azért vegyük tudomásul, hogy sokan igenis így képzelik el az életet.
Sok hűséges feleség kavargatja otthon a gulyáslevest, miközben a férje.. és Ő nem!
Miért furcsa az, hogy ilyen férfi is van? Aki dolgozik, miközben asszonykája.. és Ő nem!

Szemekbe zárt titkok 2013.01.13. 22:40:06

@OakTree:
Semmi gond! A net már csak ilyen.:) Mennyi, de mennyi félreértés történik! Másképp olvassa az egyik, amit leírt a másik.. Hiába minden hangulatjel.
Ha tényleg lefekszel..jó éjt neked:)

OakTree 2013.01.13. 22:41:19

@skarlát betű:

Na még így zuhanyzás előtt gyorsan összedobva:
- párkapcsolat eredeti alapjának (férfi-nő viszony) és céljának tisztázása.
- külső kapcsolat(ok) azonnali lezárása,
- kiváltó ok közös behatárolása,
- felelősség kölcsönös tisztázása (a megcsalt fél is)
- kölcsönös "megbocsátás",
- a kölcsönös bizalom lehető legteljesebb helyreállítása (gyanakvás/féltékenység háttérbe szorítása)

Mielőtt fergeteges kacagásban törnél ki, gondolj bele, hogy ma is elég sokan élnek ebből, "nagy pénzeket" kérnek el. És azért mert nálam jóval jobb sikerességet mutatnak fel :)

Akkoriban ifjan még személyes kudarcként éltem meg a mások sikertelenségét. Jóval kevesebb élettapasztalattal és soha nem érintettként egyszerűbben láttam nagyon sok mindent.

A nem értettem azt jelenti, hogy én személyesen képtelen lettem volna és lennék ilyenre érintettként - bár ezt Te úgyis tudod.

Jó éjt!!!

Immacoolata 2013.01.13. 22:50:06

@Szemekbe zárt titkok: az a baj, hogy est ragon lassan rámegy erre. Meg valószínűleg az asszony is szenved. És nem tudják a megoldást. :( ők nem akarják tudomásul venni, hogy így kell élniük. Érthető módon.

És annyira szeretek valakit, hogy elnézem neki, hogy nem engem szeret? Hát, ez már a jó öreg mártírszerep. Az szívás mindenkinek, de tény, hogy vannak, akik szeretnek szívni, nevezetesen a mártírok.

De sekni sem így képzeli el az életét, a mártírok is abba reménykednek, és azért mártírkodnak, hogy egyszer majd visszakapják a másikba feccölt szeretetet, gondoskodást.

Nincs ingyenes mártíromság.

Ha másként nem megy, akkor érzelmi zsarolással vagy vmi jó kis krónikus betegséggel, ami miatt az imposztornak muszáj lesz gondoskodnia a mártírról.

Gyakori forgatókönyv.

Szemekbe zárt titkok 2013.01.13. 22:58:52

@Immacoolata:
Értelek...
Csak nem.:)
Az a házastárs, aki eltűri, elnézi, hogy a szeretett társa hűtlen .. az miért negatív figura?
Azonnal rájuk akasztják az érzelmi zsaroló, mártír jelzőket, holott lehetne jóindulattal is tekinteni rájuk.
Kifordult a világ magából, ha nincs becsülete az önfeláldozásnak, a tűrésnek, a türelemnek, a várakozásnak, a szeretetnek.

Immacoolata 2013.01.13. 23:23:51

@Szemekbe zárt titkok: nincs olyan, hogy ingyen önfeláldozás. Mindig szeretnének cserébe valamit, azért áldozzák fel magukat. Így vagy úgy, de benyújtják a számlát, ez az emberi természet törvénye.

Nem tudatosan nyújtják be, persze. És nem is tudatosan akarnak cserébe valamit. Nem negatív figurák, de nem is hősök. Ha a csaló nem teljesen nárcisztikus vagy szociopata, akkor meg is fog fizetni a másik jóságáért. Emezek mellett szimplán kinyiffan bárki.

OakTree 2013.01.14. 06:46:13

@Immacoolata:

"Nem tudatosan" - Itt a hangsúly.

"Emezek mellett szimplán kinyiffan bárki" - Igen, idáig is elmehet a dolog nem egyszer :((
A bizonytalanság sokkal hatékonyabb és lassúbb/kegyetlenebb gyilkos mint a Szent Inkvizíció.
Ezért írtam tegnap este amit írtam. De írhattam volna a másik oldalról a pánikbeteggé/depresszióssá váló vagy alkoholhoz nyúló nőket.
Én főleg ezért lettem a "gyors és tiszta műtéti megoldás" híve - már ha lehet.

Szemekbe zárt titkok 2013.01.14. 10:21:05

Azt hiszem különbséget kellene tenni az önmagát HANGOSAN feláldozó mártír (mindenről te tehedsz, én bezzeg mindent megtettem érted ..!) és a csöndesen szemlélő, nem balhés megcsalt típus között.

Immacoolata 2013.01.14. 12:34:47

@Szemekbe zárt titkok: csak ez a különbség.

Van, aki hangosan mártír, van, aki csendesen. Van, aki maga sem tud róla, hogy mennyire neheztel, de a metakommunikációban mindenképpen megjelenik, és lassan mérgez.

A jósággal ölni lehet. Lassan, de biztosan.

Ez nem drámai túlzás.

Immacoolata 2013.01.14. 12:37:05

@OakTree: sokat láthattál már az emberi lét visszásságaiból. :)

OakTree 2013.01.14. 13:44:44

@Immacoolata:

Ha hiszed, ha nem: szerintem ezek nem visszásságok.
Csak akkor azok, ha a "fenékig tejfel" lebeg az ember szeme előtt.
De ezt meg az idealistákon kívül elég hamar "helyére rakja" ki-ki a magam módján :))

Szemekbe zárt titkok 2013.01.14. 13:54:08

@Immacoolata: Persze. Van ilyen is, aki így büntet.
És el tudod képzelni azért azt is, hogy valaki egyszerűen jó ember? Vagy ez kizárt fogalom?:)

Immacoolata 2013.01.14. 14:13:37

@Szemekbe zárt titkok: Nem, de a "jó ember" nem láncolja magához azt, aki nem szereti őt.

nem lehet ezt így félmondatokkal elmagyarázni. :)

Immacoolata 2013.01.14. 15:29:48

@Immacoolata:

az is más, persze, ha két ember szereti egymást, csak az egyik szerelmes lesz valakibe. Ott talán megéri kivárni, hogy elmúlik-e a másik szerelem, vagy nem.

De nagyon szar lehet kivárni.

Immacoolata 2013.01.14. 16:17:10

@Szemekbe zárt titkok:

Emlékszel erre a Vukból?

"Ha nem szeretsz, hát én szeretlek, s ha én szeretlek, jóóól vigyázz!" :)))

Szemekbe zárt titkok 2013.01.14. 19:25:25

@Immacoolata:
Persze, hogy emlékszem! :)

Azt hiszem Te arra az önfeláldozó emberre gondolsz, aki teszi a dolgát a szeretet jegyében, közben pedig mártír-arccal érezteti a másikkal, hogy az mennyire értéktelen, s ő mennyivel különb. Büntet.

"Hiába élsz egy önfeláldozó, jó feleséggel, ha nem áraszt szeretetet, hidegben élsz." Müller Péter

De nem csak ilyen szeretet van. Van önzetlen szeretet is, ami nem mártíromságból, hanem szerénységből fakad.
Nem szabad ennyire gyanakvóan nézni az életet, ahogy lefested, mármint "úgyis akar tőlem valamit a szeretért cserébe."
Így hogy tudod elfogadni a szeretetet, ha mindig gyanakszol?

Immacoolata 2013.01.14. 19:54:19

@Szemekbe zárt titkok: dehát nem "valamit" akar ilyenkor az ember, hanem egyvalamit.

Szeretetet.

Szeretve érezni magát, mint mindenki. A szerény emberek is erre vágynak.

Az viszont igaz, hogy aki sose tapasztalta meg, milyen igazán szeretve lenni, az sokszor szeretetmorzsákkal is beéri. Vagy szeretetként azonosít olyat, ami igazából nem az. De azért sok csalódottságot okoz ez bennük.

Bennem van mártírhajlam, ezért ismerem ilyen jól a hátterét. De eltartott egy ideig, amíg rájöttem. :)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.14. 20:57:38

@Szemekbe zárt titkok: Nem tudom, van-e önzetlen szeretet, ha úgy belegondolok, még nem nagyon láttam.
Az eszményi szeretet persze nem vár viszonzást, de az a személyiség, aki nem vár viszonzást, és mindent ad a semmiért cserébe, valószínűleg személyiségzavaros, alulértékeli önmagát, társfüggő, vagy tényleg a mártírkodásban leli "örömét", ahogy @Immacoolata: írja.
Ezzel nem akarom a szívjóság létezését kétségbe vonni, lehet, csak én nem találkoztam még teljes önzetlenséggel. Amúgy nem is biztos, hogy életrevaló az ilyen ember. Ha szerencséje van, nem használják ki lépten-nyomon.

Immacoolata 2013.01.14. 21:37:31

Teréz anya. Onnan lehet tudni, önzetlen-e a szeretet, hogy ha építi azt is, aki adja, meg aki kapja, akkor azt.

Kevés ember jut el az érettségnek erre a fokára, de tény, hogy vannak. Ismerned kell magadat, ismerned kell az emberi gyarlóságok miértjét és mikéntjét. Ezt szokták Krisztusi szeretetnek is nevezni Viszont ezek az emberek nem egy kiegyensúlyozatlan kapcsolatba szerénykednek, jóságukat igazán értékes segítő-építő tevékenységekben kamatoztatják. :) Jó érzés, hogy vannak ilyenek. De ezek nem a szerény, struccpolitikás megcsalt férjek, feleségek, akiket biorobotnak használ a feleségükférjük. naem használják ki őket, mert nem érzik rajtuk az áldozatszerepet, kiegyensúlyozottak és boldogok, csak szeretnek adni. De kapnak is, és saját magukat nem tartják értéktelenebbnek másoknál, még tudat alatt sem. Megtartják a határaikat, nem rokkannak bele a kapcsolataikba, feladataikba.

Szóval, Szemekbe zárt titkok, egyetértek, van olyan ember, szerencsére. :)

De ezeket felfejteni... nem valami egyszerű.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.14. 21:43:58

@Immacoolata: Minden tiszteletem mellett...
A túlvilági jutalomba vetett remény már kizárja a tiszta önzetlenséget :)
Teréz anyát nem tanulmányoztam behatóbban, de sok szentéletrajzot olvastam, és a kiválasztottság-tudat, egyfajta szent hübrisz, ami a hétköznapi értelmű alázatosság mellett jelen volt, nekem feltűnt. :)
Persze, biztos vannak igazi szentek is, nem csak kanonizáltak, bár én inkább normális, kiegyensúlyozott emberek társaságában szeretek időzni.

Immacoolata 2013.01.14. 21:50:05

@skarlát betű: én meg a kattantak között. :) különben kilógok a sorból. :)

Immacoolata 2013.01.14. 21:52:42

@skarlát betű: pont azok a kiegyensúlyozottak egyébként, akik nem vmiféle neurotikus kényszer hatására jók (ha nem vagyok jóságos, nem fognak szeretni), hanem akik felismerik a bennük rejlő jóság fantasztikus, világot szépítő erejét. :)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.14. 21:53:46

@Immacoolata: Vagy egyensúlyban van bennük az önzés és az önzetlenség :)

Szemekbe zárt titkok 2013.01.14. 22:10:00

Szerintem nem Teréz-anya az egyetlen, aki eszünkbe juthat a jóságról és a szeretetről. Sőt, bevallom, nekem azok a hétköznapi szürke eminenciások sokkal értékesebbek, akik a mindennapjaikban élik így az életüket: jó anyák, jó apák, szerető férjek vagy feleségek. Nincs hibátlan ember, de vannak olyanok, akiknek az ilyen tulajdonságai előtt meghajlik az ember.

Nem úúúúgy!!:))) Ejnye, szeretők!:))

OakTree 2013.01.15. 07:20:19

@Immacoolata: @skarlát betű: @Szemekbe zárt titkok:

Anyai szeretet? Csak simán "Teréz" nélkül.

est ragon 2013.01.15. 08:07:03

A tegnapi termést átolvasva annyi kivánkozik ki belőlem, hogy sokan nem meritek elfogadni (vagy mett magatokból indultok ki, vagy mert "kellő időben" kiskorotokban nem tapasztaltátok meg) egy másik ember feltétel nélküli ragaszkodását, szeretetét, irántatok érzett tiszteletét, elismerését.... direkt örültök, ha egy kis tautizmussal élve "leleplezhetitek" az ilyesmiért "árat" azzal, hogy a ragaszkodást negatív éllel fordítjátok le "rabulejtés"-re :-)

Mitizáljátok a szabadságot, mintha annak pont itt, a szerelmi-családi kapcsolatokban kellene parttalanná válnia :-)

Miféle szeretet az, miféle nagyrabecsülés, elismerés, segíteni akarás, stb.. , ami abban nyilvánul meg, hogy nem fejezed ki örömödet ha a másikkal lehetsz (aljas hátsó szándékkal ráakaszkodsz ? :-) ) , és így tovább...

A szülői szeretet velejárója az az elengedés, ami inkább útrabocsájtás... de fáj is kicsit a féltésen túl....
Szerelemben az ilyesmi a vég .....

A másik dolog, ami piszkálja a csőröm, hogy valahányszor megszólal valakiben vmi lelki furdalás, vagy szóbakerül a megcsalt házastárs személye, a ráosztott szerep lehetetlensége, SB ellenpéldának állítja saját magát, de kétkulacsos módon :-)
Akkor is szeretőnek hiszi magát, amikor a férjével kapcsolatos dolgaihoz méri az elvárásait .... pedig az az igazság, hogy Ő egy elvált Nő, erkölcsi és jogi értelemben is, olyan rég és olyan mód különél a férjétől. Az egy lakás és bírói pecsét hiánya "csak" egy nehezítő tényező. Ebben az értelemben SB szó szerint szingli. Így csak akkor szerető, abban az értelemben, mint itt az általános vélekedés, ha nős pasija van :-)
Ki gondolná szeretőnek, akinek klasszikus szeretői frusztrációi vannak, ha független pasija, pasijai lennének?

Egy csomó vita ebből a fals nézetből eredeztethető itt.

Azt îrtátok (SB és Tölgyecske), hogy tévedek, ha egyiket monogám bajnoknak, a másikat "kigyógyult" poligámnak képzelem :-)

Hát, SB akkor volna "következetes" csaló (mert a férjét semmikor nem csalja), ha a szeretője mellett tartana másik szerető (ke)t :-) ...... na, akkor volna autentikus a hangoztatott nézete. De hűséges monogám, aki keresi az igazit, mint az átlag :-)

Tenkeskapi Tánya 2013.01.15. 08:37:44

@est ragon:
E-mail megtalált?
"Doing the garden, digging the weeds,
Who could ask for more?
Will you still need me, will you still feed me,
When I'm sixty-four?"

Feromontika 2013.01.15. 08:44:31

@skarlát betű: ezt hívják bölcs önzésnek:)

Immacoolata 2013.01.15. 09:45:09

@skarlát betű: igen. Az egyensúly számít.

Aki önzetlenül képes szeretni, az elhiszi, hogy őt is lehet saját magáért szeretni, nem kell hozzá lemennie kutyába. :) Így nem megy bele méltatlan kapcsolatokba, vagy nem marad bennük, mert érzi azt, hogy a másik épp kihasználja, és tisztában van azzal, hogy aki őt kihasználja, az nem szereti.

Immacoolata 2013.01.15. 10:07:12

@est ragon: szerintem félreértettél minket. Nem mitizáljuk a szabadságot.

Fontosnak tartjuk, hogy senki se szenvedjen a kapcsolatában.

Én úgy látom, tudomásul kell vennünk, hogy az embereket olyan erők hajtják, amiket nem tudnak befolyásolni. És mi sem tudunk, bármekkora is a szerelmünk irántuk.

Egy példa:
X meghatározó érzése, alapállapota a biztonságkeresés, soha nem érzi úgy, hogy biztonságban lenne. Megházasodik, a szerelem egy ideig eltünteti a félelmét, majd az átlagos stresszhelyzetek miatt ismét meginog a biztonságérzete. Pénzt autót, kaját halmoz fel, hogy bizt. érzete nőjön. Egy ideig megint minden ok. Aztán újra visszajön a félelem, ekkor szeretője lesz, mert tudat alatt attól kezd félni, hogy ha a házastársa lelép, meghal, akkor még inkább oda lesz a biztonsága.

Ez csak egy egyszerűsített példa arra, hogy miktől kergülnek meg az emberek.

Tylia cordata 2013.01.15. 10:45:11

@est ragon: úgy látom, ebben a témában inkább a lét határozza meg a tudatot és nem forditva (!)

Olyan dolgokat, amik bensőnkben még mindig az ösztönök szintjén működnek (mert ugye a létfenntartás és fajfenntartás az emberben, mint biológiai lényben az ösztönök szintjén egzisztál, az utóbbi a nemi hormonok útján is - és irányitja viselkedésünket. (És ezt egyáltalán nem pejorativ értelemben mondom, hanem biológusként.)
Éppen ezért ritkán lehet kognitiv szinten kezelni ezeket a dolgokat, azzal csak port hintünk a szemünkbe.
Beszélni lehet róla sokat, persze, indulattal vagy.anélkül, erkölcsi magaslatokból vagy a padlóba döngölt állapotból is. Prédikációkat tarthatunk, sommásan elitélhetjük mások viselkedését - csak az a helyzet, hogy ha az egyik fél testi szerelmet érez egy harmadik ember iránt, és belebolondult, akkor csakis egy erősebb inger hatására fog visszafordulni - azaz egy testileg és lelkileg stabil, vidám és tesztoszteron termelés szintjén aktiv férfi ("kémia"!) az, aki a nőt vissza fogja hóditani, nem pedig a házastársi kötelességeire, esküjére való emlékeztetés, vagy a szeretet - akár a testbeszéd szintjén, akár verbálisan, egy búvalb...tt férj részéről. És idetartoznak bizonyos "szerepjátékok" is, pl. a féltékenyités, aminek ötletéért többen megfeddettek a minap.

Ne haragudj ha keményen fogalmazok, nem bántani akarlak, csak felébreszteni.

Ha nem sikerül visszahóditanod a nődet, mint férfinak, akkor lehet jogi és gyermeknevelési szempontból házasnak maradni, annak hosszú távon ára is van.

Arra utaltam, hogy ösztönös viselkedést az ösztönök (hic: nemi ösztön, hormonok) szintjén lehet sikerrel megválaszolni.

Ha jól emlékszem korábbi olvasmányokból, Dr Lux Elvira szexológus jól rávilágitott ezekre a mozgatórugókra!

Nagyra becsülöm érdeklődésédet a nők ilyetén reakciói és gondolatainak megismerése iránt, ez nem kárbaveszett idő.

Azt tanácsolom, próbálj nyitottabb lenni és magadon is változtatni - önismereti kurzus sem ártana ehhez neked, és egy új stratégiára lenne szükséged!

est ragon 2013.01.15. 11:18:29

@Tylia cordata:

Attol tartok, igazad van.... :-(

De pont az a legimkább feldolgozhatatlan, hogy másvalaki "veleszületett" tulajdonságai okán képes olyan mámort-függőséget biztosítani a páromnak, amit én nem tudok utánozni.....

Nem a gaz csábított örömét irigylem (de! azt is) , hanem azt, hogy ezek az élmények hozzá fűzik egy életre.... anulálva az én eddigi "élményszerző-biztosítani tudó" teljesítményemet....

Sőt... bárki ezután inkább lehet nagyobb hatású mint én voltam valaha is...

Immacoolata 2013.01.15. 12:07:31

@est ragon: ez tényleg nagyon fáj. De objektíven nézve, ez nem a te értékességedet kérdőjelezi meg. Bár tudom, hogy nem ez számít, hiszen te úgy éled meg.

Szerintem több lehetőséged is van a hogyan továbbra:

Vagy elhiszed magadról, hogy a csalás ellenére te értékes, vonzó férfi vagy, és elfogadod, hogy a feleségeddel simán csak nem passzoltok össze annyira szexuálisan, de mivel az önbecsülésed stabil, nincs is szükséged az asszony extatikus rajongására, és éldegélsz így, mint most, csak frusztráció nélkül. Kapsz majd otthon szexet, nem jönnek kényszeres képek a feleségedről. Ehhez önismereti terápia kell, mert most romokban az önbecsülésed.

Vagy szenvedhetsz örökké egy házasságban, ahol nem érzed férfinak magad. Ehhez nem kell semmi változtatás.

Vagy szeretőd lesz, aki visszaadja elveszített önbecsülésed. Ez sem lesz könnyű, mert most már a rögeszméddé válik lassan, hogy neked a feleséged a tökéletes, így nehezen kattan rá az ember valaki másra. Függőségben élsz, a szerekről nehéz lejönni..., egy másik függőség fel tudja váltani egyszer talán majd.

Vagy elválsz, és megtalálod azt, akivel kölcsönös az őrület, és jó társad is lehet. Az előzőben írottak miatt ez sem könnyű segítség nélkül.

De a legrosszabb, ha a "semmit sem teszek" opciót választod.

Viszont, ami segíthet az önbecsülésed visszaszerzésében a szeretőtartáson kívül:

Az is igaz lehet, hogy a gaz csábító nem tudna olyan kiegyensúlyozott körülményeket biztosítani a feleségednek, mint te.

Nem lesz soha a közös gyerekeitek apja. És te, ahogy írsz, az jön le, jó apa van. Ezt a feleségek nagyra értékelik ám.

És vonzó is vagy a feleséged számára, hisz nem ment volna hozzád, ha nem.

Nem vagy rosszabb attól, hogy neki sz-e lett. Csak így alakult a kapcsolatotok, és ennek ő pont annyira oka, mint te.

Az én kapcsolatom is hasonló lehet sz-szel. Olyan élményt, mint amit egymással átélünk, még egyikünk sem tapasztalt mással. Pedig nem vagyunk kezdők. :)

De tudom, hogy sohasem lenne olyan kiegyensúlyozott, nyugodt és kényelmes élete mellettem, mint a felesége mellett. Én utálom a háziasszony-feladatokat, nem vagyok boldog attól, hogy családi fészket gondozgatok. :)

Ő meg már nagyon beleszokott ebbe, szerintem. leesne a székről, ha meglátná, hogy sodrófa helyett mindig könyv van a kezemben. :)

A mocsárból, ahogy írtad, egyedül nehéz kijönni, keress segítséget, Tylia cordata jókat írt neked.

Tylia cordata 2013.01.15. 12:08:06

@est ragon: nem a "másvalaki" az, aki biztositja a "mámort", hanem ketten egymásnak.
Függőséget" a másik nem "biztosit", az kialakul valakiben, belülről. Ha a nejed monogám, akkor te most a margón kivül vagy, ami rohadt érzés lehet egy öntudatos embernek..

Itt az a baj, hogy háromszög alakú az ábra, azaz te függő vagy a feleségedtől, ő meg a partnerétől. Mondhatnánk úgy is, hogy ő most hűséges a szexpartnerhez, te pedig a feleségedhez.
És hármatok közül te vagy csak abban a helyzetben, hogy féltékeny legyél, azaz te vagy most a margón.

Férfi létedre talán nem volt elég érzékeny az "antennád", hogy felfogjad: a feleségednek nyilván voltak veled problémái - érzelmi v. kognitiv v. szexuális szinteken - amiket te nem vettél komolyan. Sok apróságnak tűnő dolog egy szoros együttélésben akkumulálódva vezetett a köztetek lévő távolság növekedéséhez. Ez a hyatus alapot teremtett számára egy új kapcsolatba való belépéshez.

Szóval, ne keverd össze az okokat és következményeket, ne egyszerűsitsed le a problémát pusztán szexuális képességek közötti feltételezett különbségekre, mert nem erről van itt pusztán szó.

Elég kemény dolog ez igy kimondva is.
De ha te állandóan ezen agyalsz, belekerülsz egy olyan spirálba, amikor magadat teszed tönkre, lelkileg és egészségileg is. És mindez ki fog hatni a gyerekeitekre is.

Aktuálisan önismeret növelésére és önbizalom erősitésre lenne szükséged, utóbbit inkább az ösztönök szintjén lehetne megoldani.

Stratégiádban prioritásokat kell felállitanod, de figyelembe véve a másik fél realitásait és gyerekeid jövendőbeli mentális egészségének megőrzését is, mert ők minden érzelmi hullámot és feszültséget sokkal jobban éreznek, mint a felnőttek - ők olyanok, mint a régen volt "világvevő rádió".

Tudom tanácsolni, ne csak magadra és mások erkölcsi intelmeire hallgass, mert valószinüleg tévútra kerülsz, kerültél.

Immacoolata 2013.01.15. 12:18:54

@est ragon:
Amit T.c. fentebb írt, igaz, igaz igaz! Olvasd el nagyon sokszor, mert ebben a beszűkült állapotban, amibe kerültél, nehezen mennek át a tanácsok...

még egyszer:
Nagyon-nagyon-nagyon igaza van.

Szemekbe zárt titkok 2013.01.15. 12:49:13

@est ragon:
IstenMents, hogy Te is szeretőt tarts! Így is szenvedsz eleget!
Ha Te is rálépnél erre az útra, egyenes út vezetne a házasságotok felbomlásához.
Lehet, hogy időlegesen adna némi boldogságot egy ilyen kapcsolat, újra Férfinek éreznéd magad a javából, de
1. vagy egy szingli szerető tenne azzá, hogy aztán ugyanúgy elköteleződj, mint a mostani házasságodban.
2. egy házas asszonnyal tennéd, aki valószínűleg ugyanúgy szórakozik csak, mint most a nejed. Nem komoly ez.

Neked komoly! Úgyhogy ne játsz!

est ragon 2013.01.15. 13:16:47

@Szemekbe zárt titkok:

már azelőtt bebizonyosodott számomra, hogy nem vagyok jó szeretőző alany, hogy találkoztam volna a nejemmel :-)

Biztos vagyok benne, hogy nem egy külső, eddig ismeretlen nő lesz a megoldás...

A feleségem a családom másik pillére. Ha kilép vagy kilépek, az egész családot kell újrastrukturálni....
Én új családot nem kívánok alapítani, a régo magyon is megfelel nekem :-)
A gyerekeimmel feküdni-kelni, enni, fürödni, minden csip csup és fontos dolgot megélni, számomra létfontosságú...

Tehát ne "félj" :-) ! Nem lesz szeretőm :-)

Az én önérzetem furcsán sérült, torzult. A csajozási képességem nem romlott :-) csak a késztetés, a libidó szállt el, mintha sosem lett volna :-(

Kispál és a borz: ... elmúltam már negyven, nem vagyok még hetven / tudom hogy kell győzni, de nincs hozzá kedvem ....

OakTree 2013.01.15. 14:37:04

@est ragon:

Nem tanács, mert azt nem adhatok, csak komolytalan felvetés:

Nem biztos, hogy a győzelem fontos :)
Szerintem például a jól (túl)élés fontosabb.

A másik topicban nemrég már ajánlottam, hogy talán a Hard Loving Man helyett a Soldier of Fortune.....

A dallam balladaibb és csajosabb. De a szöveg :))))

"Yes, I can hear the sound
Of a windmill goin' 'round
I guess I'll always be
A soldier of fortune"

Tenkeskapi Tánya 2013.01.15. 15:27:49

@est ragon:
A szeretőzés szerintem is egészséges önérzettel az igazi. Hab legyen a tortán, édesség:-)
A szerető nem elliptikus tréner, amivel visszanyerhetjük egykori feszes fenekünket.
Nincs annál borzasztóbb egy szerető számára, ha kiderül, hogy bosszúból vagy önbecsülés újraépítésére "használták". Mert előbb-utóbb kiderül; a sértett emberből kibuggyan a keserűség. Pláne, ha az azt létrehozó állapot folyamatosan fennáll.
Ez nagyon rossz út, és az ilyen okokból szeretőt kereső/választó ember jó esetben maga is szarul érzi magát, ha megfogalmazza az okokat, ez pedig még plusz egy negatív érzés neki.

est ragon 2013.01.15. 16:27:02

@OakTree: @Tenkeskapi Tánya:

Kedvesek vagytok :-)

a kispál idézete aktualizálnom kellett volna, hogy egyértelművé váljon, miként kapcsolódik a kommentemhez, valahogy így:

Elmúltam már negyven, nem vagyok még hetven
Tudom hogy kell nőzni, de már nincsen kedvem

hát... valahogy így értettem :-)

Szerencselovag (szabad fordításban) voltam...

de arrol mindig az a szülőként elkövetett tipushibám jut eszembe, amivel az elsőszülött fiamat "mérgeztem" :-)

Akkoriban még erős megfelelési kényszer és túlbuzgó atyai tenniakarás fűtötte az állandó nevelési kényszeremet....
Azt hittem, úgy kell gyereket nevelni, ahogy mókamiki sugallta, dicsérettel :-)
Ami, úgy átabotában igaz is, de én összetévesztettem a gyereket az "ideális gyerek" -el :-) , akkor és azt dicsértem, amikor az történt, ami megegyezett a modellel. Ezek általában a véletlen művei voltak. Nem a gyerekekről szóltak, hanem a véletlenek-szerencsés körülmények összjátékáról.... vegső soron a gyerek "nemismeretéről" :-(
Ez nem a tudatos, önismereten alapuló, kitartást és "jogos" sikerélményt erősítette benne, hsnem a fatalizmust, a szerencse meglovagolását kiváró "türelmet"....
Már a második gyerek nevelhető korba érésekor rájöttem a hibámra, kiismertem-megismertem a fiamban fellelhető, az ideálisnál szerethetőbb kisfickót, de már késő volt :-( Mostanában sokat beszélgetek vele, hogy milyen "elvárásaim" vannak vele szemben, milyennek látom őt. Meg hogy milyen sokat nevelt engem azzal, hogy aranyos és szelíd kisfickó volt, könnyen megszetethető, stb.... de egyszersmind szerencsehívő, a jósorsban több potenciált látva, mint amennyit a saját képrességeiböl ki tudna hozni....
És most már nem is én fogom tovább farigcsálni, hanem a magybetűs élet.....
Ahogy a pécsi iskolákban volt kötelező a '70-es években köszönni: .... szerencse fel.....

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.15. 20:00:47

Mivel esélyem sincs érdemben hozzászólni - ma nem voltam gépnél - csak annyit: az én esetem nem annyira különleges ám... De köszi, hogy hivatalosan szinglivé nyilvánítottatok, közölhetnének F-fel is.
Igyekszem a jövőben nem beszélni a magánéletemről, amelynek nagyon sok részletét nem ismeritek, és nem is akarom itt kiteregetni, már így is többet mondtam a kelleténél.

est ragon 2013.01.16. 09:47:42

@skarlát betű:

Nem akartalak megbántani a "hivatalosam is szinglivé nyilvánítással" :-)
És, szerintem, igenis különleges az az élethelyzet, amiben vagy. Az erkölcsi-jogi korlátok behatárolta mozgástered az elvált, gyermekeit egyedül nevelő anyákéval közös. Ilyenképpen a párkapcsolatodhoz alkalmas ffiak kiszűréséhez használható szempontrendszered megegyezhetne azokéval, ami mindent, csak nem könnyen teljesíthető elváráshalmaz amúgy sem. Hátha még hozzávesszük a speciális lakás és függőségi viszonyaidat.... :-( ezek miatt, különösen nehéz "megfelelő" partnert találnod,akár nem túl hosszú kifutással kecsegtető, de legalább érzelmileg és intellektuálisan is kielégítő kapcsolathoz partnert találnod. Ezek miatt a szűk keresztmettszetek miatt, szinte kizárt, hogy egyedülálló, mindenféle értelemben független ffit találj. De szak SZINTE !!!! :-)
Vagy Te annyira értékes ember, Nő, hogy ne csak a házasságában komformista fférfiak barátnője-kalandja légy! Pont az én példám mutathatna egy nemis oly' ritka kivételt, ahol a ffi (ez lennék én :-) ) éveket várt egy számára fontos, gyerekekkel, anyagi és érzelmi függőségeitől nehezen szabadulolni tudó Nőre, hogy azután új életet és közös gyerekeikkel kiegészült új családot kezdhessenek együtt építeni... ugyanolyan hibákkal és buktatókkal, mint bármely másik család, de már az átlagnál erősebb és sok megpróbáltatást kiállni képes szerelmi kapcsolattal mdgalapozva :-)

Kívülről "így nézel ki" :-) Ha magadra ismersz, akkor lásd az én példámat is!
Ha mellélőttem, akkor bocsánatodat kérem a belepofázásomért !
Szerintem nagyon okos-érzékeny Nő vagy, bizonyítottan anyának is kiváló, szexuálisan is "kellőképpen" aktív... egy rokonszenves, vonzó ffi számára tökéletes, potenciális pár!

Szívből remélem, hogy ezek közül a ffiak közül meg fogod találni azt, aki mindezt látja, értékeli és elérendő-megtartandó szerelmi célpontnak tekint majd Téged és nem csak az otthoni laposságot kompenzálja Veled. Akinek Te leszel a legértékesebb társ.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.01.16. 10:38:49

@est ragon: Mint említettem, rengeteg dolgot nem mondok itt el, úgyhogy te sem láthatod a helyzetemet. De ne félj, nagyon is meg vagyok becsülve, ebben nincs hiány.
Téma lezárva.
süti beállítások módosítása