Legutóbb arról beszéltünk és vitatkoztunk, milyen módozatai léteznek a nyílt hűtlenségnek, ami megcsalásnak igazán nem is nevezhető, hiszen a partner tudtával, beleegyezésével, sőt, sokszor biztatására történik, esetleg a jelenlétében, sőt, aktív részvételével. De van úgy, hogy a partner tudja, vagy igen valószínű, hogy tudja, mi folyik a "háta mögött", és ugyan nem egyezett bele expressis verbis, de mintha hallgatólagosan egyetértene - legalább is nem szól ellene semmit.

Ez a módozat azért nagyon bonyolult, mert sose lehetünk biztosak benne, hogy a másik, vagyis a megcsalt fél (aki lehet ugyanakkor csaló is, és ez még eggyel több ok arra, hogy úgymond megértsen bennünket) tényleg TUDJA-e, vagy csak sejti, hogy mi folyik, és ha TUDJA is, az mennyire tudatosul benne, illetve mennyire fojtja el magában ezt az igazságot. Ha feltételezzük, hogy tudja, és mégsem szól semmit, annak is több oka lehet.

1. Megszégyenítő lenne rá nézve, ha beismerné, hogy tudja, mert a társadalmi elvárás az, hogy ebben az esetben szakítson vagy botrányt csapjon, de ő egyikre se hajlandó.

2. Megszégyenítő rá nézve a tény, hogy megcsaljuk, de azért, mert tudja, hogy ennek oka részben vagy egészben ő maga, és ezt a témát nem lehet vele megbeszélni, úgy tesz, mintha minden rendben volna.

3. Tudja, de nem akarja tudni, vagyis minél kevesebbet akar tudni önvédelemből, és szándékosan nem is kíváncsiskodik. (Ha nyíltan fel kéne vállalnia akár önmaga, akár mások előtt, hogy hagyja a dolgot büntetlenül megtörténni, az az önképében okozna súlyos károkat.)

4. Tudja, és apránként gyűjti ellenünk a bizonyítékokat, hogy egy nap leleplezhessen, bosszút állhasson, megszégyeníthessen, kiverje a balhét. Amíg úgy tesz, mintha elfogadná, hamis biztonságérzetben ringat bennünket, hogy még óvatlanabbak legyünk. (Ennek alváltozata, hogy rá akar jönni, kivel csaljuk, és a szeretőn akar bosszút állni.)

5. Tudja, megérti, elfogadja, neki is van szeretője, de úgy érzi, hogy mindkét félnek jobb, ha ezt  a témát nem feszegetik, így ép maradhat a kapcsolatuk. Ez a tökéletes hallgatólagos beleegyezés, te is csinálod, én is csinálom, mindketten tudjuk egymásról, de nem szólunk semmit ... Társasjáték.

A nagy kérdés, hogy mikor melyik esettel van dolgunk (vannak átmenetek is, persze)! Ezt csak a partner és a szituáció alapos ismeretében sejthetjük, de attól tartok, igazán biztosak csak ritkán lehetünk benne.