A hűtlenség ábécéje

Mindent a hűtlenségről, félrelépésről, megcsalásról! Amiről nem szokás nyíltan, tabumentesen és szenteskedés nélkül beszélni. Férfi és női szemmel egyaránt.

Ennyien vagytok

Térkép

Hűtlenség a Fácsén

Friss topikok

Innen érkeztek a blogra

Ítélet és megértés

2011.04.19. 07:39 skarlát betű

Ha hűtlenségi történetről szereznek tudomást az emberek, vagy más olyan eseménysorról, amely erkölcsi kérdéseket vet fel, és melynek szereplői az általános felfogásnak nem megfelelő döntést hoztak, első reakciójuk a felháborodás és ítélkezés. Ilyet nem lehet csinálni. Én sose tennék ilyet. Az ember tudjon uralkodni az ösztönein ... Hogy csak a civilizáltabb megnyilvánulásokat idézzem. Mert gyakori a zsigeri, durva ítélet is, ahogy ezt kommentekben épp elégszer láthatjuk.

Ha azonban valaki elkezd érdeklődni az adott eset részletei iránt, esetleg első kézből kap információkat, a kezdeti merev elutasítás általában oldódik. Belép az empátia, már annál, akinek van ilyen képessége, de egy kicsi talán minden normális embernek van, csak a pszichopaták kivételek. A részletektől közelebb lesz hozzánk az egész, emberibbé válik, meglátjuk a sok gyötrődést, a sok bizonytalanságot, a gyávaságot és a bátorságot. Lehet, hogy nem értünk egyet továbbra sem, de nem bírjuk meg olyan könnyen elítélni, mert sejtjük, hogy velünk is történhetne hasonló. (Olykor meg irigyeljük, hogy lám, vele megtörtént, és mi hiába várunk rá, tehát azt sem tudhatjuk, hogy adott esetben mit tennénk.)

Ha irodalmi formába öntik nekünk az egészet, mélylélektani megfigyelésekkel, önelemzésekkel, metaforákkal, minden ijesztően közel kerülhet hozzánk. Ha elég nagy a beleérző képességünk, olyannyira közel, hogy szinte képtelenekké válunk az ítélkezésre. Akkor kiesik a kezünkből még az utolsó kavics is ...

7 komment

Címkék: ítélet megértés

A bejegyzés trackback címe:

https://hutlenseg.blog.hu/api/trackback/id/tr172832119

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

éniskócos · http://eniskocos.blog.hu 2011.04.19. 09:07:34

igen, ez tényleg így van. többnyire. azért van, akibe kevesebb empátia szorul. vagy istentelenül biztos magában, hogy ő aztán nem, soha, ilyen módon meg különösen... aztán majd meglátjuk... rólam már lepereg.
mondjuk az is igaz, hogy való világomban egyetlen ember tud róla (nagyvonalakban), valaki, akit 30 éve ismerek és tökéletesen megbízom benne és elég messze van ahhoz, hogy ne kelljen ezzel a tudással túl gyakran szembesülnünk :)

Lord_M_ 2011.04.19. 09:18:00

:) és akkor ehhez mit lehet hozzátenni ?

ilyenek vagyunk, először felháborodunk, mert ez az elvárt reakció... aztán ha képesek vagyunk ezen túllépni meghallgatjuk a másikat, együtt érzünk, vagy épp továbbra sem értünk egyet... esetleg tényleg irigykedünk, és ábrándozunk kicsit...

:)

gratula újabb kerek poszt :)

ami fontos lehet inkább, hogy hogyan szerzünk tudomást a dologról, "lebukás", pletyka, vagy őszinte vallomás... sokat alakít a véleményen és a hangoztatott véleményen...

meg hogy mennyire vagyunk érintettek... ugye.. ha minket csalnak meg ÉS lebukással derül ki, akkor kevés empátia marad...
míg ha semmi közünk hozzá, sőt a legjobb barátunk meséli, és őszintén bevallja, akkor még talán támogatjuk is egy-egy alibivel...

érintettség...

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.19. 10:29:56

@éniskócos: Érdekes, amit a cinkos tudásról írsz, annyira zavaró lenne, ha ezzel gyakrabban kéne szembesülnöd? Nekem van bizalmasom, akivel mindent meg tudok beszélni, és ez hatalmas megkönnyebbülés. De ez megint egy másik poszt témája lehetne.

@Lord_M_: Látod, hogy van mit hozzátenni. Igen, az érintettség nagyban befolyásolja, milyen nézőpontból fogjuk látni a dolgot. De ha az ember kellő önismerettel és empátiával rendelkezik, akkor arra is ráébred, hogy a személyes érintettség nem teszi magát a cselekedetet másmilyenné. Persze nem az első pillanatban, de ha egy kicsit lehiggadt, akkor kénytelen lesz bevallani önmagának, hogy nem az az egyetlen lehetséges álláspont, amelyet hirtelenjében elfoglalt. Ebből elmozdulni baromi nehéz, azért is, mert az ember önérzete a pincében van ilyenkor, és a felháborodás csökkenése mintha vereség lenne.

És mi van akkor, ha a leleplező fél maga már sokkal többet csalt, de azt semmiképp nem akarja bevallani, tehát a felháborodására még rá is tesz egy lapáttal, nehogy a megértése gyanús legyen? Még ez is elképzelhető ...

éniskócos · http://eniskocos.blog.hu 2011.04.19. 10:47:53

@skarlát betű: igazából nem nekem lenne nehéz szembesülni ezzel. őt sajnálnám ennek kitenni, mert jóban van a férjemmel és a feleséggel is... egyszerűen úgy érzem, már így is túl sok terhet tettem a vállára. ezért is választottam inkább a blogolást. ide, ill. az előző blogomba kiírtam magamból a bajaimat, vagy éppen titkos örömeimet. megtapasztaltam a kritikákat és az együttérzéseket. és barátokra találtam, akik most nár részben a valós életem részei is. :)

Lord_M_ 2011.04.19. 11:05:28

@skarlát betű: persze hogy elképzelhető... azt mondják, az ordít akinél ég a ház...

nyilván kiváló technika a másik hibáját, ballépését felnagyítani és abból kiindulva felnagyítani, védekezésre kényszeríteni a másikat... így a saját hibáink vagy nem kerülnek felszínre, vagy épp eltörpülnek... (más szemében a szálkát ugye...)

de ez is inkább érintettség mintsem valódi ítélet... és meg nem értés... illetve ide még egy dolog kapcsolódik, a sokat, sokszor emlegetett birtoklási vágy... az "én azt csinálok amit akarok, de te az enyém vagy!" ... még ha nem is mondják ki ilyen nyíltan...

ez is megnehezíti a higgadt elfogadást...

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.19. 11:48:19

@éniskócos: Ja, értem. Az persze nem túl jó helyzet, ha közvetlen ismerős, barát barátja ... Tudom.

@Lord_M_: Van, aki ki is mondja, persze nem a partnerének, de harmadik, független személynek ... Pasik sokszor: nekik szabad, de a feleségüknek nem. Kettős mérce, mint már annyiszor beszéltünk róla.

Koborlovag 2011.04.20. 23:30:00

A közösség amiben élünk mérhetetlenül képmutató. Amíg ez a képmutatás kipurcan abban, hogy a nekik nem tetsző kapcsolatokat egy rosszalló fejcsóválás kíséretében elintézik, addig a kutyát nem érdekli mit gondolnak. No de mi a helyzet ha a semmiből előkerülnek az önjelölt igazságosztók? Akik úgy érzik, hogy bár a kutya nem kérte őket, de nekik szent küldetésük hogy ezt a világot visszategyék annak "helyes kerékforgásába"?
Ahogy a kapcsolatok sem egyenrangú felekről szólnak ( maradva a realitások talaján ), úgy a tettek megítélésében is megjelenik a kettős mérce. Kapcsoljuk össze ezt a képmutatással - kész is vannak azok a játszmák, amik majdnem minden kapcsolatban jelen vannak.
süti beállítások módosítása