A régiek (középkor, reneszánsz, satöbbi) nagyon bírtak ilyesmiről elméleteket gyártani. Amire így visszaemlékszem belőle, az maradt meg, hogy vágyat olyasmi vagy olyasvalaki iránt lehet érezni, ami vagy aki nem a miénk. Attól fogva, hogy megszereztük, már nem vágyhatunk rá többé. (Még olyasmi is rémlik, hogy a vágy és a szeretet nem fér meg egymással, mert amire vágyunk, azt nem szeretjük, de ennek a levezetése nehéz lenne :-) Persze, ez így sarkos, mert nincs tökéletes birtokbavétel, nincs tökéletes megadás, egy ember nem olyan, mint egy tányér gesztenyepüré. És még a gesztenyepürére is vágyni fogunk újra, ha eltelik némi idő :-)
Viszont egy hosszú kapcsolatban, amikor nap mint nap látjuk a másikat, mindenféle szituban, sőt, ha még túl sok időt is töltünk a másikkal, és gyakorlatilag nincs lehetőség arra, hogy a hiányát érezzük (házaspárok, melyek még együtt is dolgoznak, nem csak együtt élnek), a vágy egyszerűen meg fog halni - szerintem. Nincs hiányérzet, nincs vágy. A vágy akkor jön, mikor észreveszi az egyik, hogy a másik elérhetetlen. Valamilyen szempontból. Nem enged be az életének valamely területére. Mondjuk, nem beszél a munkájáról. Főleg a nők nagyon kíváncsiak a pasik mindenféle dolgaira, ez fordítva nem igazán jellemző általában. George Sand-nak van egy ilyen mondata, hogy a férfi akkor is távol van, ha mellettünk ül és olvas (ez mondjuk engem soha nem zavart, de nem vagyunk egyformák).
Lényeg a lényeg: a vágynak kell a hiány, az elérhetetlenség, az akadályok, akár fizikaiak, akár lelkiek, ez tartja ébren, ez éleszti újjá, ha újjáéleszti. (Lásd megcsalt fél újra beleszeret a hűtlenbe.) Ezért nem tartom működőképesnek, hogy a vágyat mesterségesen úgy próbáljuk felszítani, hogy most épp ezen dolgozunk, egymásra figyelve. Mert ez nem így működik.

No! Akkor csapjunk bele a lecsóba! Olyasféle vélemények, hozzászólások ütköztetését, megvitatását, körbejárását vizionáltam magam elé, írás közben, mint szívem egyetlen Tölgyfácskájának örökbecsű axiómája: Ha egy idegen ffi, mint jelenség felkelti bennem a vágyat a szexre, és otthon vár egy férj, akivel ki tudom élni amire vágyom, akkor minek továbbra az a másik ffi ?
Vagy a másik oldalról Barbi tapasztalati úton szerzett, és számtalan gyakorlattal kikristályosított magyarázata a vágy keletkezésének személyi feltételeiről : Aki otthon van (ffi-férj) sem feltétlenül rosszabb egy szeretőnél, ill a szeretősem pkvetlenül jobb a férjnél, csak MÁS és ÚJ ......

És akkor itt még érzelmek, körülmények, biológiai adottságok, technikai tudás, stb.... még említésre sem került.

Kardhal kolléga egyedi látáspontja sokat lendítene a beszélgetés szerteágaztatásában :-)

@skarlát betű: Drága SB! Mivé lennénk Nélküled!? Ilyen irodalmi-filozófiai-kulturtörténeti megalapozottság után, vegyítve a saját tapasztalatoddal, mindig a fiatalkori zenész barátom jut eszembe, aki, ha rosszul érezte magát, így hozta tudtunkra: Meghalt Bartók, meghalt Dohnányi, most temettük el Ferencsiket.... meg én sem vagyok valami jól! :-)

Szóval, a földhözragadt kérdéseim, problémáim bekerültek egy olyan körbe, hogy a nem szerény önbecsülésem, Neked köszönhetően, a végletekig duzzadt :-)

Imádlak, ezért is!

@est ragon: Mivel a vágy természetéről már nálunk nagyobb gondolkodók is agyalogtak, úgy véltem, nem árt, ha felidézem őket. Az emberi természet szvsz semmit nem változott.

@skarlát betű: Ja, és tök jó, amit írtál. De.... Szerintem az nem olyan biztos, hogy a vágynak meg kell halnia, a hiány kiküszöbölése okán ( lásd gesztenyepüré), valamint van egy másik összetevő is, ez pedig az, hogy a vágy át tud alakulni, nem pótcselekvéssé :-), hanem másfajta vággyá. Ezt most ki kell fejtenem, mert hülyén hangzik, és a fejemet veszitek érte :-)
Szóval a szexuális vágy úgy ébred, alakul ki az emberben, hogy a nemzőképesség biológiai értelemben vett elérésekor az erre rendeltetett program elkezdi érzékenyíteni az ezért felelős agyterületeket. Ennek következtében "személytelen", erős késztetés lesz úrrá a gondolataink felett. Ehhez keresünk alanyt (tárgyat), ami-aki olyan tapasztalatokhoz juttat minket, olyan tanulási folyamatot indít el, ahol a vágykiélést, csillapítást magunkhoz-másokhoz-a körülményekhez rendeljük hozzá, így szükségképpen át is alakítjuk a vágykeldtkezést, vágykiélést, vágyak társítását, végeredményben saját személyiségünket.
Olyan ez az időszak, mint a kabát alján lévő első egy-két gomb.... Így úgy mindenki begombolja, de az ezutániak mind egy kicsit dttől determináltak.....

Be sem fejezem. Gondolja mindenki tovább... vagy legyintsen rá..... :-)

@est ragon: ezzel semmi hiba nincs. csak azt hagyod ki a számításból, hogy a vágyadnak nem csak egy tárgya lehet. Attól hogy imádom a Nutellát, nem feltétlenül kívánom kevésbé a csipszet.... Mert mondjuk Nutella mindig van itthon, de te jó ég, most utasítsam vissza a kedvenc csipszemet, pedig ott kelleti magát az orrom előtt?? Fiatalon ezt úgy orvosoljuk, hogy továbbállunk, ha jön egy erősebb "késztetés". Később, mikor már család van és összetartozás, akkor meg egyszerűen bevalljuk magunknak, hogy igenis, esendőek vagyunk, és vagy megéljük, vagy elnyomjuk, mint ezt már előttem is mondták.

Skarlát Betű, igazat írtál, de úgy tűnik, a fizikai távolság, elérhetetlenség az, ami szerinted életben tudja tartani a vágyat... Hát szvsz ez nem igaz. Férjem mindig külföldön dolgozott - gyakran jön haza (heti 2-3 napot van velünk) de ez abszolút nem a vágy garanciája... A kapcsolatunk ettől még ugyanúgy "eltestvériesedett" mint ha nap mint nap együtt lennénk. Ugyanazok a problémák, ugyanazok az örömök, ugyanaz a szex éveken keresztül - ahogy Poppert idézted korábban: Ha megsimogatja a combomat, az olyan, mintha magamat simogatnám... Ez itt a kulcs. Márpedig, az én férjem 10/10-es pasi, minden szempontból...ha nem a férjem lenne, folyton utána csorogna a nyálam :))

@LostInLove: Amit írsz, engem abban erősít meg, amit elkezdtem fejtegetni.
Arrol a végéről rángatod a kabátodat, ahol bárhova gombolsz, mindig lesz egy pici-nagyobbacska gyűrődés.
Távol áll rőlem a kioktató szándék. Nem is ilyen célzattal írom le, de hidd el, nem minden vágy válik testvériessé. Tudom miröl beszélek. Au első házasságom ettől ment gajra...
Én magam úgy vélem, folytatva az előzőleg félbehagyott kommentet, hogy fiatalon, érzelmileg képlékeny koromban egyszerű kiváncsiságként, természetes csapongással kezeltem a bennem feltornyosuló vágyakat.
Minden partnerem tett hozzá vmit, amizöl a vágyam, már a kelrtkezésekor, egy kicsit, de tényleg csak icipicit, irányúltabb lett. Ez öntudatlan, kontrollálatlan folyamat volt, csak utólag látszik belőle vmi.
Emiatt az öntudatlan mivolta miatt sem büszke, sem szégyenteljes nem vagyok. Csak inkább szeremcsés (?), de még ezt is félve kérdezem.
Tehát, az a fékevesztett vágy, ami a hormonpk áldásos tevékenységének a következménye volt kizárólag, eleinte, amihez mindenféle alanyt-tárgyat kerestem, később már a keletkezés pillanatában hozzákapcsolódott valakihez, valamihez (körülmények), maj mégkésőbb valamiféle pavlovi reflex-el magyarázható módon kötődni tudott egyetlen személyhez..... Kardhal!gyere! kutyázom! :-)
Persze ezt tovább árnyalja kb 1 000 000 egyéb más dolog is, de főbb vonalát tekintve ezt értem vágyátalakulás alatt.

hát, az emelkedett vonalat elhagyva: nálam a vágy ennél egyszerűbben műxik: volt, eltünt, néha előjött de jobbára meghalt :) amíg más nem szította fel...
Az aktuális kapcsolat mióta tart, ha szabad megkérdeznem?

@skarlát betű: @LostInLove: Amiről Ti beszéltek, azt ismerem, átéltem, élveztem és végigszenvedtem.
Hülyén hat, de azt hiszem kinőttem....
Ez persze csak az én szemszögem!!!! Meg ne bántódjék senki!!!! Nem lenézés, nem atyáskodás, nem a tuti megmondása....
Csak valahogy azt az állapotot ilyeténképpem élem meg. Az a fura, hogy Ti ezt,onnan ahol vagytok, zsákutcának, önelégült önbecsapásnak látjátok....
De innen nézvést inkább megnyugtató és biztonságos...
Semmi nem tart örökké. A fejlődés, a tanulás sem ( a fák sem nőnek az égig), minden befejeződok egyszer, még az életünkben.
A munkám miatt folyton azt látom, hogy az ember biológiai szempontbol mennyire egyforma életívet fut be....
A testi fejlődés-hanyatlás olyan törvényszerű, hogy fáj látni. Ehhez a folyamathoz annyira erőse vannak hozzáragasztva a mentális és emocionális változásaink, hogy az már-már illúzióromboló....

@LostInLove: Szabad Drágám! Itt mindent szabad :-)
A jelenlegi (vágyaim és tapasztalataim szerint) utolsónak vélt kapcsolatom a 12 évét zárja le mostanában. Közös gyerekekkel. Részemről változatlan irányultságú, intenzív vágyhullámokkal....
Külön szerencse, hogy a vágykeletkezés biológiai gyakorisága napi többszöri, még mindig, és a keletkezéskor érzékelt irányultsága is meglehetősen stabil.... Ha jó az irány, ha jófelöl fúj a szél, repül a vitorlás..... :-)

@est ragon: gratulálok. Az itteni kétkedők a legkülönfélébb motivációk miatt hitetlenkednek, vagy mert sosem érzeték, vagy mert már el is felejtették, hogy érezték valaha is a hosszú kapcsolat kényelmes, kiszámítható, megkérdőjelezhetetlenül örök voltát. Van annak a létformának előnye, amit választottál, aztán vannak, akiknek ez nem elég, nem azt, nem úgy, vagy különben is tökmindegy milyen, csak MÁS (is) legyen.
Neked viszont azt kell elfogadnod, hogy nem mindenkinek kell leragadni a gesztenyepürénél, és főképp nem csak az ehet sütit, akinek a testtömeg indexe ideális, néha a dagiknak is jár a tejszínhab, főleg ha azt valakinek a hasáról tudják lenyalni :)
Vágy és vezeklés, A vágy villamosa, Veszélyes vágy, Őrjítő vágy, stb.. Látod? Csupán megfilmesített változat is fél tucatnyi van! :)

@LostInLove: Most nézem csak, hogy az utolsó mondatom azt sugallta, mintha napjában többször, jól helybenhagynám az asszonyt :-)
Ez így persze több mint túlzás :-(
Csak arra utaltam vele, hogy a hiány vágyfokozó hatása nálam jótékonyan hat.... Tehát, napjában többször, többmindenről eszembejut a szex, csak úgy általában és ha van rá mód és idő, hagyom, hagy vegye át az uralmat az elmém, a gondolataim felett.... Ennek aztán érezhető jelei tovább "szűkítik" aut a tudati rést, amin keresztül érzékelem a világot.... Az elmúlt évtized gyönyörű emlékei pedig annyi tápot adnak a fantáziámnak, hogy sosem tudpm megunni a páromról "behívódott" képeket.... Nem "kellett" még lecserélni másra, újra....
Ez egy önmagát begerjesztő folyamat...
Kivülről hülyén nézhet ki :-) olyan mint a gazdag ember a fia szülinapján... pénzt lobogtatva hívja magához a gyereket : Eredj fiam, vegyél magadnak egy kis .... (itt eszébe jut, hogy a gyereke minden vágyát teljesítette már, ami pénzen megvásárplató)... pénzt! :-)

A vággyal meg kell tanulni okosan bánni, szerintem. Ha megtagadod és elfojtod, láthatatlanul fog uralkodni fölötted, ha teljesen szabadjára engeded, elsodor és szétcincál. Pont úgy kell hát táplálni is meg féken tartani is, mint a tüzet.
"he hagyd kihunyni a tüzet / a százszor szétrúgottat / szítsd a parazsat nélküled / fel újra nem loboghat"

@notC: Nem választottam. Nyertem. Találtam. De tény, hogy kerestem..... Ugyanakkor nem látom az összefüggést a keresés intenzitása, célorientáltsága és az elért "eredmény" között.... Ergo, nem jótanács, nem követendő példa az enyém.... Amint itt olvasható, inkább furcsált, sajnálatra méltó eltévelyedés... :-)
De mégis, a gyerekeimnek remélem ugyanide vezet a tapasztalataik által kialakuló érzelmi stabilitása....

@LostInLove: Akkor neked több akadály kell :-) Ha nem lenne a férjed, vagyis elérhetetlen lenne, akkor csorogna utána a nyálad, ergo úgy érzed, hogy megszerezted, és ezért nem csorog :-)
Persze, nem a távolság az egyetlen, ami fenntarthatja a vágyat, lehet ezer más, ahogy nem a közelség az, ami kioltja. Csak durván megfogalmazva, ez is belejátszhat. Nekem addig működött többé-kevésbé a házasságom, amíg távkapcsolatban éltünk, utána kezdett romlani. Persze nem csak amiatt, hogy elveszett a szabadságom, a személyes terem, de ez is benne volt. Lehet, hogy nem is való nekem az együttélés, legalábbis nem így.

@notC: Ugye, ezt nem gondolod komolyan? "kényelmes, kiszámítható, megkérdőjelezhetetlenül örök" Ilyen nincs. Főleg az utolsó szókapcsolat. Lehet, hogy benne vagy egy házasságban 20 éve, és olybá tűnik, mintha... De bármikor érhetnek meglepetések.

Ismerem egyébként az érzést, olyan, mint a langyos víz. Vagy egy régi kardigán, amely ugyan kényelmes, melegen tart, de azért csak egy kopott, régi kardigán. :-P
Nem feltétlen lecserélésről van szó, a szeretői viszony mellett ott marad a házasság (itt a legtöbb olvasóról beszélek, aki nem a válás irányába tart látszólag), hanem arról, hogy van élet a kényelmes fotelen és a kiszámíthatóságon kívül. De van, aki ezt nem igényli, az is teljesen rendben van, csak ne várjuk el mindenkitől, hogy ennyi legyen az élete.

@est ragon: Azt hiszem, itt kihagytunk egy fontos szempontot... Írtam már a 35 feletti nőkről. Valamikor a blog elején. Nos, a pasik huszonévesen a legaktívabbak és akkor tombolnak leginkább, a nők meg 35 után kezdenek kinyílni szexuálisan - nem mind, persze. De egyre többen. Pont, mikor azt várja tőlük a társadalom, hogy nyugodjanak le végleg és elégedjenek meg a családanya-feleség-jó munkaerő, szüleit gondozó kislány és még lehetne sorolni szerepekkel. Milyen gáz, hogy a természet meg nem így gondolja. Már megint egy pech...

@kardhal77: Na végre! Már aut hittem cserben hagysz :-) Speciel, amit írtál, idézet, nekem így ivás előtt kicsit tohuva bohu.... de majd hozzáidomítom az agytekervényeimet :-)

@skarlát betű: Ettől függetlenül, mármint amit a +35 csajokról írtál, a tartom amit én írtam.
Van egyfajta tanulási (inkább tapasztalási) folyamat, ami szerencsés esetben nem kinyúlt kardigánt, szétűlt fotelt eredményez, hanem olyan "drága öltönyt", és bivalybőr fülesfotelt, amit nem "kell" otthonról kilépve letagadni.... Büszkén, kényelmesen, értékként viselheted-használhatod halálodig....
Ez, a hasonlatnál maradva, nem a ballagási öltöny, nem az első ikea sámli.... Ehhez kell egy kor, egy adag tapasztalat, egy mégnagyobb adag szerencse.
Az sem hátrány, ha valaki 30 felett, egy tartalmas, kitombolt (szélsőséges tapasztalatokkal teljes) ifjusag után bukkan az ember fia-lánya a jó partnerre...
Szóval receptnek bonyolult.... Követhetetlen

@est ragon: Ehhez talán fel kell rúgni egy első házasságot... Nem mindenki teheti meg vagy akarja megtenni.
És nem mindenkinek volt tomboló ifjúsága se, azt meg nehéz bepótolni 30 felett :-P

@kardhal77: Na, összeállt a kép :-) Csak az utolsó sort rossz helyen választottad el. így értem .
De ez olyan bölcsesség, amir rá lehet jönni, de nem lehet használni.....
Egyébként tök igaz.

@kardhal77: Weöres Sándor írt erről hasonló szemléletmódban egy jót, 'A vágyak idomítása' címmel, megtalálható pl. itt egy gyors oldalon belüli keresést követően:
terebess.hu/keletkultinfo/teljesseg.html

@skarlát betű: @est ragon: Egyre jobban idevágónak látom kardhal kommentjét. De...Az jut róla eszembe: Minél tapasztaltabb, bölcsebb vagy, annál kevesebb időd, alkalmad marad felhasználni őket .... :-(

@skarlát betű: Fel kellett. Ez tény. De szeretőért egyért se tettem meg. A párom, Ő róla tudtam, hogy Ő kell... Neki nem volt ilyen magától értetődő..... Talán ma sem az (?) :-)))
De hát kérem, minden kapcsolatban van, aki jobban jár... :-)))

@Rogerthat: Tehát? Nem éppen ezt tesszük? Nem fojtjuk el, és nem fulladunk bele. Hanem egy részét megéljük. Szvsz túl kicsi részét, de hát ez csak az én személyes benyomásom :-)

@skarlát betű: de nem jobb egy folyónak mederben folynia?
A vágyaink is egy nagy folyó, kell a meder, mert különben csak árvíz és kár lesz mindenhol, ahol végighömpölyög...
Te magadból indulsz ki, és ez tök jó, mert normális nő vagy. De ha mindenki szabadon megéli a vágyait, az ütközések elkerülhetetlenek (még így is azok) és csak még nagyobb lenne a káosz. (nem ezt írtad, tudom, mielőtt még belekötnél :P)
Na ez filós lett, mint itt a legtöbb komment :D beszarás :D

@skarlát betű: engem meggyőztél! :)

@koibito: Én aztán pont úgy nézek ki, mint aki árvizet fakaszt. :-P
Éppen erről szól a dolog, hogy nem szabadon éljük meg a vágyainkat, hanem iszonyú sok korlát között. Mert mindenkire folyton tekintettel kell lenni, nem úgy, mint huszonévesen... Korántsem arról beszélek, hogy mindenkivel jó lenne lefeküdni, akit megkívánunk (amúgy ez esetemben nem is olyan nagy számú pasit jelent :-P), éppen arról hadoválok, hogy a vágyat maga az elérhetetlenség szítja. De nem a végtelenségbe tendáló elérhetetlenség. Nyilván más az én helyzetem, mint a tiéd, te még eldöntheted, hogy ha nem jó a partnereddel, akkor másik történetbe kezdesz.

@Rogerthat: Végre valaki :-)

@koibito: Jó, hogy mégiscsak kommentelsz! Te és Hannácska, olyan mintha a gyerekeim lennétek :-) Ja, és büszke vagyok Rátok.... Hannácskán jót mulatok, de őszintesége elbűvöl, a Te szelídséged megnyugtat....

@skarlát betű: igen, ezért vágtam oda, h tudom, h nem erről írtál :)
De ja, igazatok van, és nem vitatkozom...nagyon :D
csak nem is tudom, lehet a vizsgaidőszak teszi, de kb most úgy látom, h a vágya(ka)t az emberek TÚLértékelik... (természetesen, az sem jó, ha nem veszünk róluk tudomást. Ahogy írtátok, az eléggé szétfeszítő tud lenni, ha mindenáron el akarjuk fojtani - és majdnem leírtam ly-al...agyamelszáll)

fáradt vagyok és most itt pihenek :) úgy látszik, nem megy nekem valami jól ez a hosszas hallgatás, csendben figyelés...

@est ragon: örülök, h most látod, amiket írok... SB és a többiek már nem hiszem, h olyan szelídnek látnak :D (most viszont tényleg az vagyok, így a vizsgaidőszak végére már mestere vagyok az idon't give a flying shit attitűdnek)

@koibito: Vannak időszakok, amelyekben kevés a vágy, és vannak mások, amelyekben szétfeszít. Mikor milyenben vagyunk, értetlenkedve nézzük a másik végletet :-P

idevág:

www.nlcafe.hu/szexesmas/20120611/hazastarsi-huseg/

nem tehetek róla, de nekem erről is a székely ember meg a zsiráf vicce jut eszembe: ilyen pasi márpedig nincs!
vagy ha van, akkor miért érzi szükségét, hoyg ennyire fényezze, kiemelje magát?
Est Ragon, te mit szólsz? erről beszélsz te is, csak nem (igazán) értem?

@LostInLove: Van ilyen, én is ismerek :-P
Csak a nagy kérdés az, hogy a felesége mit gondol közben. Mert nekem úgy tűnik, ez a pasi úgy ment el 1 hétre nyaralni a luxushajóra (ne már, ezzel is itt fényezi magát), hogy a nejét otthagyta a kisgyerekkel (mer az tán nem volt fáradt?), és azóta van 3 gyerekük, akiket 24 órában nevel. És a pasi szerint ez így teljesen rendben van. Hát, nem tudom, de ha ő azt hiszi, hogy attól, hogy ő nem dug meg más nőt, ő az álompasi, akkor nagyon el van tévelyedve. (Szerintem, de hát biztos van, akinek ez vágyai netovábbja.)
Nem olyan nagy ritkaság a hűséges pasi, hogy ezért külön ki kelljen tüntetni őket.

@est ragon: a szerencsétlen Kányádi Sándor választotta el "rossz helyen" a sort, én csak ideírtam.

@Rogerthat: tényleg, ez nagyon szép, talán olvastam is már, és ez hatott arra, amit kommentként beírtam.

@LostInLove: @skarlát betű: Majd otthon elolvasom. Mert telefonon lehetetlen. Egyébként én fényezem magam? Talán dicsekszem... Azt simán kinézem magamból, bár itt láthattátok a kapcsolatom árnyoldalát is, meg azt is ahogy értetlenkedek, megpróbálva nem hibást gyártani.... Vagy ha igen, csak magamban keresve a hibát, hátha javítani tudnék... Mást, akit szeretek, nem változtatnék meg. A feltétel nélküli elfogadás nekem zsigerből megy, nem akarattal. A páromat, a gyerekeimet ( milyen szerencsés vagyok) úgy szeretem, imádom szőrödtöl bőröstől, ahogy vannak... A nevelt fiamat akartam 10 évig a magam izlése szerint átfaragni (jó, nagyon jó alapanyag), de az lett a vége, hogy én idomultam hozzá, és az lett a vége, hogy nagyon megszerettem, igazán büszke vagyok Rá....

@kardhal77: Ja... ilyemek ezek a költők :-) A lényeg, hogy ha nehezen is, de felfogtam :-)

@LostInLove: Elolvastam ezt a f@szságot. Nem is értem... Olyan, mint aki a melegfelvonuláson attól érzi különbnek, erkölcsösnek, mert kitalálta, hpgy ma már mindenki buzi, ami erkölcstelenség.... Ő meg , mivel heteró, erkölcsi alapon oszthatja az észt, kéretlenül..... Ha így fest, amit magamról írok, erősen szégyelem magam....
meghallgatnám a nejét is ennek az önhitt majomnak...
a templomos rész a végén pedig árulkodó, arra nézve, hogy milyen agymosott barom kérkedik itt a sületlen, sefülesefarka törzéneteivel, a neje barátnője és közte lévő aztsetudom miféle kapcsolatról.....

Nahát, micsoda meglepetés! Ez a blog jobbára arról szólt, hogy a hűtlenkedők kölcsönösen megerősíthessék kreált ideológiájukat, most meg mit látok?! Egyre másra kortesbeszédeket, pozitív sztorikat, boldog történeteket, szerencséseket, idealistákat, fiatalokat(!).

@est ragon: oké, nem akartalak megbántani , ezért is kérdeztem, hogy ugyanarról ír-e, amit te állítasz, mert az nem mindig egyértelmű számomra :D
Ez a cikk irritáló, a te írásaid nem azok, csak még mindig nem vagyok teljesen képben.

@LostInLove: Amit itt tőlem, rólam olvashatsz, az csak az érem egyik oldala... Ha "túlontúl idilli", az is csak azt mutatja, hogy egy párkapcsolat bonyolultabb annál mint két boldog ember egy lakásban, közös gyerekekkel, közös bankszámlával, autóval, családi tarifás telefonelőfizetéssel,....esetleg működő közös szex-el is :-) Már a boldogság , a szerelem is személyfüggő (nem csak abban az értelemben, hogy szubjektiv)

Aztán meh ott van az a különbség is, hogy miképpen szeretünk meg valakit?

A primer, a mindenki által biztosan megélt szerelembeesési forma az biztos, hogy hormonális. Tehát előbb a szerelem, aztán keresünk hozzá valakit....

A másik, talán nem mindenki által átélt, hogy egy másik ember megismerése beindít valamit, amihez persze a hormonok is hozzátesznek ezt azt, de alapvetően arra hasonlít (DE NEM AZONOS VELE) arra, ahogy a gyerekünket megismerve szeretünk meg egyre jobban, vagy csak fogadjuk el olyannak, amilyen és örülünk a rólunk való leválásának .... Na, nézzünk oda! Még a gyerekeinket sem szeretjük egyformán.... Ez tabu.... :-)

@notC: minden ideológia "kreált".

@notC: Ez a kreált ideológia úgy hangzik, mintha valami abszolút védhetetlent próbálnánk védeni. De pont az van, hogy sokunk szerint a félrelépés, a másra (is) vágyás nem az.

@kardhal77: est ragon szerint nem mederbe kell terelni a vágyat, hanem érzelmi érési folyamat során el kell sajátítani azt a képességet, hogy egy emberre irányítsuk. Minden egyéb zöldalmaság. :P

Egy vitára ingerlő megjegyzés erejéig: ha az étkezés, a szabadidő eltöltése, a ruházkodás stb. terén az ember engedhet a változatosság iránti igényének, miért lenne ez alól kivétel a szexualitás? Ha a partner kisajátításának igényéről le tudunk mondani, el tudjuk hinni neki, hogy a közös élet számtalan egyéb vonatkozása elegendő összetartó erő, és az otthoni szex is kielégítő marad, miért ne örülhetnénk akár a szeretett társ örömének?

c@barbieds: Ja, meg ahogy azt móricka-barbicka megálmodta :-)
Hol mondtam ilyet? Pláne hogy kell?! Éppen az ellenkezöjét írtam le. Azt, hogy én egy ilyen szerencsésnek itélt folyamaton keresztül értem meg erre, de sem receptnek, sem követendő példának nem állítottam.
Még a páromat sem próbálom "átnevelni" ilyenné.

Ismerem és elismerem azt a természetes formáját a vágyak ës szerelmek keletkezésének, amit József Attila ugy ír le. " ki szeret s párra nem találhat, oly hontalan mint amilyen védtelen a szükségét végző vadállat"
Átéltem, megéltem én is. Ebben nőnek fel a gyerekeim a szemem láttára. A párom is így éli az érzelmi életét.
Sem Őt, sem mást ezért el nem itélek.
Csak próbálom feldolgozni, elfogadni, hogy milyen sokfélék vagyunk és ebböl csak egy vagyok én...

@est ragon: Bárhogy is jópofizol a szokásos hányingerkeltő stílusodban, ne hidd, hogy implicite nem lehet kiolvasni a valós véleményedet a szövegeidből.

@hibiszkusz50: Ez a Te döntésed? A miért ne hihetnénk el, mint kérdés, mutatja aut a dolemmát,hogy amit akarunk, azt hisszük-e, vagy sem. A hit.... hát igen! :-) Ha igaz a hit, az a cselekvést befolyásoló tényezővé válik.... Ha csak szeretnénk hinni vmiben, akkor meg csak éppen a kétkedést erősíti.

De, hogy vmi személyest is mondjak: Én nem hiszek benne, hogy a szex területén el tudnám ereszteni a páromat, magamat másokhoz. Leláncolni, bezárni nem tudom-akarom, de fáj.... És minden félrelépő tudja, érzi, hogyha fájdalmat okoz.... Marad a titkolózás, bujkálás, stb.....Annak aki mégis ki- ki kacsintgat.... Ettöl a másik meg mem hal (bár én azért egy kicsit eltolódtam a szuicid irányba), de a sebek ottmaradnak.

@barbieds: szerintem nem is valamilyen valós vélemény fennforgása ez, hanem valami javíthatatlannak tűnő, operettbe illő megjátszás.

@barbieds: Az más, ha implicite.... Akkor matadjunk annál, hogy kb akkorát tévedsz, mint az ovis, aki azt hiszi, a csík tolja a repülőt... vagy a nyúl repteti a hátán a sast.... A megfigyelés pontos, a belöle levont tanulsag egy kicsit mosolytfakasztó....

@est ragon: Addig a felismerésig kell eljutnod, hogy a partnered, házastársad nem a te tulajdonod, hanem egy másik független ember, aki saját akaratából van veled, és feltehetőleg veled is akar maradni. Ha nem akarna, talán megmondaná, és nem tenne úgy, mintha veled jól érezné magát. Hogy ezen kívül mit csinál, hogy ezt titkolja-e előled, hogy meg ne bántson, vagy megbeszéli veled, mert úgy gondolja, megérted, az az ő saját és egyéni döntésén múlik.

@kardhal77: Megjátszás? Mit játszom meg? Operetszerű az hogy a nejem megcsalt, évekig szeretőt tartott? Én meg magamban keresem a hibát? A körülménnyeink megváltoztatását, a saját érzéseimből levont hibás következtetéseim feldolgozását próbálom itt, a szemetek előtt lemedzselni... Arra jutva, hogy sem Őt, sem magamat nem akarom megváltoztatni. Se büntetni, se dicsérni nem fogom egyik "álláspontot". Maradok annál ami eddig is ment magától: Feltétel nélkül elfogadni.... Opetett vége

@kardhal77: Ja, ezért gondoltam az elején, hogy kamunick, de ennél súlyosabb a helyzet. :D

@est ragon: Nem, nem is implicit, a jelzőid, a minősítéseid pont elárulnak mindent. + Nem az a gond, amit mondasz, hanem ahogy mondod.

@hibiszkusz50: Miért gondolod, hogy nem fogtam fel? Mert fáj? A sógorom halálát is felfogtam, elfogadtam, de fáj... A nővérem fájdalma sokszorosa az enyémnek

@hibiszkusz50: A felfogás, nem véd a fájdalomtól. A fájdalom nehezíti a feldolgozást. De hidd el, vannak dolgok, amiket míg élek nem fogok elfogadni.... Ha van isten, túlvilágostúl mindenestül, akkor vele is van-lesz elszámolni valóm... A nejem azért kisebb súlyú "vétséget" követett el.... itt nem itélet olvasandó ki a szavakból!.... tehát rajtam a sor, hogy feldolgozzam a történteket. Nem várhatom el Tőle, hogy védje a védhetetlent, magyarázza a magyarázhatatlant....
Saját bevallása szerint kezdi érezni a kettönk közötti különbséget, az én viszonyomat Hozzá.... Szerinte Ő nem tudott volna együttmaradni velem, ha kiderült volna egy ugyanilyen dolog fordítva....
Na, akkor mit kell tudni ezek után? Mit kell felfogni, hogy működjünk tovább párként, családként?!

@est ragon: Szerintem azt kell végiggondolni, hogy miért vagytok fontosak egymásnak. Ha erre megtaláljátok a választ, együtt lehet és kell maradni. Nem tudod megadni a feleségednek azt az izgalmat, amit egy új kapcsolat jelenthet, viszont adhatsz megértést, biztonságot, érzelmi támaszt, és ha nem is örülsz a külső kapcsolatnak, elfogadhatod mint olyasmit, ami annak szerez örömöt, akit szeretsz.

@est ragon: reggel óta éreztem, hogy errefelé fog kanyarodni a történet. én is megéltem a férjem hűtlenségét sok évvel ezelőtt. ugyanez a szitu van, ha én csináltam volna ezt mát vagy 13 éve nem lennénk együtt, mert úgy kidobott volna, mint a pinty. és ez azóta is fenn áll, nem tud szabadulni a kettős mércéjétől.
az pedig, hogy miért van/marad együtt két ember, tényleg megér egy misét.

@hibiszkusz50: Nincs mit meggondolni ezen :-)
Együttvagyunk. Bennem volt egy óriási (operetbe illő) törés, amikor megtudtam... Felmerült bennem minden (mint egy operetthősben) elköltözés, bosszú, öngyilkosság... stb
Aztán gyorsan elindultam (operettbe illő gyorsasággal) abba az irányba, hogy "egy lépés távolságból" nézzem végig az eseményeket, a szereplőket... de legfőképpen magamat....
Jó sok mindent megtudtam magamról ( meg lettem volna ezek nélkül az utolsó 20-30 évben :-) és csak túléltem vhogy.
Egy kapcsolat mindig két emberen múlik... Csak két egybehangzó igen mellett működik.... De ezt most nem vmi egyházi izének gondoltam, hanem csak formallogikai alapnak.
Nálunk most két igen van. A párom azt mondja, hogy úgy érzi, semmit nem jelent számára, így utólag a dolog, az a másik ffi.... Hát ezt modt vagy elhiszem, vagy nem :-) Persze azt is elmondta, hogy eleinte sokat jelentett neki, de addigra mire kiderült számomra, már magától is teljesen visszafordult hozzám.
Azok alapján, amiket itt olvastam, nem vagyok benne biztos, hogy ez az egymásfelé fordulás túléli a most szükségszerűnek tűnő egymásbakapaszkodást, de a részemről nem történt változás, csak annyi, hogy tele vagyok érzékeny sebhelyekkel..... csak :-)
Ha Ő majd túllesz ezen a "nekibuzduláson", majd az is elválik, hogy el akar-e válni,,,, olcsó szóvicc, bocs erte!
Szóval az van, hogy várok, figyelek, de mindenekelőtt szeretek (operett nagyária, van ilyen?)
A tanulság számomra: Még egyet nem biztos, hogy kibírnék.... Felajánlottam, kértem (mittudpmén hogy is volt pontosan), hogy keressen jobbat, de ha talál akkor ne titkolja, ne bújjon el? Beszéljük meg, váljunk el, mert én azt tisztábbnak egyenesebbnek érzem....
Majd meglátjuk ....

@DieLente: A szex csak egy (bár nagyon fontos) szelete annak az óriás tortának, amit a házasfelek együtt fogyasztanak el az évek során.

Lehet, hogy az a nem természetes, ha elnyomjuk a vágyainkat a partner és a társadalom elvárásai miatt, és jobb lenne, ha tudomásul vennénk, hogy van ilyesmi, és valaki csak a torta tetejéről már leevett marcipánt szeretné még ízlelgetni.

@hibiszkusz50: akkor értettem meg az alapigazságot, hogy sosem ismerhetünk meg egy embert teljes egészében. érezhetjük akár azt is, h teljesen egyek vagyunk, de a másik, mindig különálló tőlünk. a megdöbbenést az okozta, hogy jobban bíztam benne, mint saját magamban. róla soha nem tudtam volna elképzelni, hogy ilyesmi megfordul a fejében.
akkor felnőttem én is és csak remélni tudom, h valami legbensőbb indíttatása tartja mellettem, nem valami hülye konvencionális beidegződés.

@DieLente: Nála ez nem a kettős mérce... Egyenes következménye annak, amit Ő gondol szetemről, birtoklásról, biztonságról, bizalomról, mifenékről. Ja, és akkor! Most már Ő is máshogyan lát dolgokat. Önmahához képest máshogyan, de nem úgy mint én :-)
Alakul-fejlődik Ő is. Nem feltétlenül arra-oda, ahol én vagyok, amerre én megyek, de a változás hozhat jót is rosszat is.... Az számít, meddig engedik ezek a változások az együttmaradásunkat a változó körülmények mellett.....
Valahol feljebb írtam, hogy a tanulás-érés-fejlődés egy parabolát ír le, csakúgy mint a biológiai változások összessége. Mint a fák, akik nem nőhetnek az égig, úgy a tudás és érzelmi fejlődés is egyszer a csúcsra ér. Én ott vagyok (a magam csúcsán), a párom is "felfelé" mozdult el (szerintem), de törvényszerű, hogy Ő egy másik (talán közeli, hasonló) csúcsra ér fel majd.
Reménykedem, hogy ott lesz velem az elkövetkezőkben is, és nem másfelé fordul.... De ez csak remény.... Tenni sokat nem tudok érte.... Sajnos bízni sem tudok már úgy mint eddig.... tudod , a rossz tapasutalatok :-)

@DieLente: @est ragon: A világirodalom jelentős része szól arról, hogy a házasfelek közül az egyik kíváncsiságból, az ösztöneinek engedelmeskedve, a csábítás hatására vagy ki tudja miért külön útra indul. A résztvevők empátiáján, önzésén, birtoklási vágyán múlik, hogy komédia vagy tragédia lesz e a műből. Én úgy gondolom, hogy az empátia és a szeretet az, ami az ilyen helyzeteket is meg tudja oldani.

@hibiszkusz50: A világ összes empátiája és szeretete is kevés lehet sajnos: a megcsalás miatti fájdalom jó része sérült egót és sérült önbizalmat jelent. Rengetegszer az is a helyzet, hogy a megcsalt fél szeret jobban, ő ragaszkodik inkább a kapcsolathoz. Mindez olyan negatív érzelmi változásokat indíthat el benne, ami miatt - bár racionálisan akár próbálhatja is kezelni a dolgot - mégsem sikerül megőrizni a kapcsolatot.

@hibiszkusz50: Itt ezen a poszton megy az agyalás jó régóta azon, hogy lehet-e kivenni a szex-et a közösből. Szerintem nem. Azok akik szerint igen, szenvednek, mert nem a megfelelő, hasonlóan gondolkodó párral kötődtek össze. Marad mekik a borítás, a titkolózás, a lemondás.....
Teljes egészében megértem mindegyik választást! Lévén, e háromból nincs tökéletes, csak romboló.
Én már titkolóztam, borítottam, meg meg még nem tartóztattam magam.... De el tudom képzelni, hogy ugyanolyan vagy nagyobb szar, mint titkolózni.
Sokan azt hoszik, hogy a titkolózók külön élvezik a gyümölcs tiltott mivoltát, ezért a gyengeség, léhaság jelét látják abban, hogyha ilyen "bűnre" csábulnak el. Pedig ez tart a legrövidebb ideig, és iszonyú ára van később, maguk a szeretők között is.
Egyszóval: Ha már kialakult ez a hülye szitu, hogy választani kell 3 ilyen szar közt, akkor azt mondom, hogy a gyávák járnak a legjobban.....Elhezitálják a dolgot.....
De ma, 2012Magyarország, Budapest v más nagyváros, szinte lehetetlenné teszi az elbénázást.... Dönteni muszály, de csak szarul lehet. Ebből is tanulhat az ember...."ami nem öl meg, megerősít" .... van valami ilyen okosság

@barbieds: Azt hiszem, az önbizalom - elsősorban a partner segítségével, ha ő is akarja - helyreállítható, és ez sokat segít a kapcsolat megőrzésében, szerencsés esetben akár elmélyülésében is.

@est ragon: Nem tudom, miért lenne csúcs az, ahol te állsz. Szvsz az a csúcs, ha valaki jószívvel tudja elfogadni, hogy a társa másban is örömét lelje, ne csak akkor legyen része bizonyos gyönyörökben, ha azt vele teheti. (Főleg, ha már vele nem is olyan nagyok azok a gyönyörök, de ez másodlagos.) Ez nem fikció, vannak emberek, akik képesek rá, nyilván nekik is meg kellett járniuk a saját útjukat, de ha valaki csúcsra jutott, az én szememben az ilyen ember igen. A feleséged meg kettős mércével mér, lehet ezt csűrni-csavarni, de attól még így van. Lehet hogy nem vagyok az erkölcs bajnoka, de nekem nyilvánvaló, hogy amit magamnak megengedek, azt a másiknak is. Tudom, hány ember nem gondolkodik így, de ez bizony kettős mérce, semmi más. És nem fair.
Hogy nem jelentett semmit a szerető? Ugyan, akkor nem lett volna vele. Még egy pasitól el tudnám fogadni, ha ezt mondja, bár éveken keresztül egy pasi sem találkozgat nővel úgy, hogy az ne jelentsen semmit, mert az már nem is ember, hanem pszichopata. Ha ezt úgy érti, hogy nem volt belé szerelmes, hát lehet. Vagy csak utólag maga se érti már, mitől bolondult meg. Ez se ismeretlen lelki folyamat...

@hibiszkusz50: Esetleg se egyik, se másik, hanem egy normális, emberi történet. Tragédia és bohózat nélkül. Az milyen?

@barbieds: Naugye!? Mégis csak tudsz Te jól látni engem :-)

@skarlát betű: Igazából erről beszélek. Ld. korábbi hozzászólásomat.

@skarlát betű: remélem, mint a milyenk :-)

@DieLente: Ne légy olyan biztos benne, hogy kidobott volna. Én is sokmindent gondoltam a férjemről, ami nem úgy volt... És ő is rólam.

@est ragon: ez egy vicccc! ilyen, mint a mienk! csak így viccesebb hogy milyenk :-) De bocs a gyenge poënért! van otthon ovodás gyerek is.... ő nevetne rajta....

@skarlát betű: nem próbáltam ki. viszont a féltékenysége - amit elég nehéz elviselni, mert csak néha áll jó neki, egyébként kihoz a sodromból - ebből a régi kalandjából adódik. úgy van vele, ha ő megtette, én is meg fogom.

@skarlát betű: A csúcson vagyok, az nem azt jelenti hogy az everest -en. Lehet hogy egy tyúkszaros szemétdomb. Azt értettem csúcson, hogy biplógiai és érzelmi értelemben elértem a lehetőségeim maximumát. Nevettetek eleget azon, ahol vagyok.... De ennyi.... Azt írtam, hogy a párom még változik, fejlődik.... Csak bízni tudok benne, hogy olyan irányban, olyan magasságba, mint én. Ne mondhatom Neki, hogy ez a tuti.... ide gyere! Csak konstatálom, hogy én itt vagyok...
A másik ffiról pedig úgy nyilatkozott, hogy eleinte nagy szerelem, majd sok gyötrelem, ami előbb összekovácsolta őket (meg a szex), de később pont ez hozta ki azokat a kis különbségeket, amik megmérgeztek mindent... ma már, hogy "kiismerte" őt, nem tudja felfogni, hogyan nem vette észre az elején, mennyire nem akar ilyen ffit a közelében.... Volt köutük még egy fél év szexmentes kutya-macska barátság a végén, de mire kiderült a múltjuk, már semmi nem volt...
A kettős mércéröl annyit: Akkor azt gondolta, ha én is félrelépek, akkor boruljon minden.... Eleinte azért nem borított mindent, mikor dúlt a lamúr 1000-el, mert érezte a döntés súlyát (gyerekek, én, tágabb család), később meg már fel sem merült benne ilyesmi....

@DieLente: Ha vágysz valaki/valami másra, a férjed úgysem tarthatna vissza. Ha nincs benned ilyen vágy, akkor pedig csak bosszúból úgysem fogsz félrelépni. Ezt ő is megérthetné, hiszen benne valószínűleg ugyanez munkált.

@hibiszkusz50: meg van benne az aggodalom, hogy lehet h mégis. és még sok év után is bizonyítani akar nekem, pedig nekem elég volt a szava akkor is. valami rosszul sülhetett el a csajjal - részleteket nem tudok - és egyszerűen elmondta mit csinált és hogy engem akar senki mást.

@est ragon: olyan mélyen vagy benne az önbecsapásban, hogy észre sem veszed. De legalábbis az egész kommunikációd egy irdatlan cirkusz. Ami legfeljebb ideig-óráig szórakoztató.

Ha az intim szférában is hasonlóan viselkedsz, mint itt a blogon, akkor el sem tudom képzelni, milyen lehet veled élni.

@DieLente: Ezt ugyan nem értem, minek kellett elmondania... Mire volt ez jó, hogy könnyítsen magán? Az meg külön abszurd, hogy azóta téged büntet...

@est ragon: Vagyis nem azt mondta, hogy ha ő úgymond hűséges maradt volna, te pedig megcsalod, akkor borított volna mindent, hanem, ha párhuzamosan. Ami kicsit más.
Egyébiránt ebből is látszik, hogy mennyire buta dolog borítani mindent, csak, mert van valaki más is. Ahhoz azért elég súlyos érvek szükségesek.

@skarlát betű: óóó, ismered ezt? : De én őszinte voltam!! - ez volt a fedezék. Én meg: - Na, köszi, ettől most sokkal jobb.
megkönnyebbült ettől és úgyis tudta, h ki fog derülni, mert közeli körbe tartozott az a lány.

@DieLente: Naná, hogy ismerem. A nagy őszinték, még meg is veregetik a saját vállukat.

@skarlát betű: mi a jobb? ha bevallja, vagy ha én jövök rá? és ha én jövök rá mi jobb? ha szembesítem, vagy, ha úgy teszek, mintha mi sem történt volna?

@est ragon: Ilyen történetem nekem is volt, csak nem derült ki... De leírom, hogy gyötörjelek :D. Szal tizensok évvel ezelőtt az első félrelépésem pont egy olyan pasival történt, akihez szexuálisan vonzódtam, összejöttünk, nagyon jó volt a szex. Ennek előzménye, hogy kiderült a férjem hűtlensége, és ezt nem tudtam elviselni, nekem kellett a bosszú-szex, csak hogy érezzem, én is tudok "nagyot ütni" ha akarok. Szal összejöttünk ezzel a pasival. A férjemre akkoriban rá se bírtam nézni, olyan harag dúlt bennem amiatt, amit tett(1hónapos házasok voltunk, mikor kiderült és a nászéjszakánkon csalt meg - csak h. értsétek, nem "kalsszikus") Aztán jött ez a másik pasi. Szex eszméletlen volt. De mint ember, egyre inkább kiábrándított. Nem volt tipikus szeretői viszony köztünk, 2-3 havonta találkoztunk, szexeltünk, veszekedtünk, úgy éreztem megalázott, bántott (nem fizikailag) és hazudott sokszor. Eközben férj tepert ezerrel, hogy helyrehozza a házasságunkat. Nem tudtam nem értékelni. Volt egy pasi aki bántott, volt egy aki királynőként bánt velem, pedig nagyon, nagyon próbára tettem... Lassan rájöttem, hogy a férjem igazi kincs. Megbocsájtottam, és - ha lehet ilyet mondani , beleszerettem újból. Illetve jobban szerettem, többre tartottam mint előtte bármikor (4 éves kapcsolat után házasodtunk, nem kapkodva) A másik pasi értelemszerűen elértéktelenedett a szememben. Lezártam a dolgot néhány év után, férj győzött. De...Most újra gyakrabban látom, és eszembe jut milyen oltári volt vele a szex...Egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy ha közeledne, elutasítanám... Na, erre varrj gombot :p

@LostInLove: Hát, ez az.... Mi biztos itt kérem ...?! Ezért inkább magamat boncolgatom, magamat próbálom összeragasztgatni, mint egy törött csuprot....
Én már nem csodálkozom Nőn...:-(
De még csodálom Őket :-)
Na már most akkor.... Mi a bánatot kezdjen a férjed Veled ???? Tudom hogy nem tud semmiröl.... de ha sejtene, tudna vmit, akkor mi a teendő ilyenkor?? Én, a biztonság kedvéért megpróbálnék "mindig úgy viselkedni", mintha fenállna a veszély?? :-)
Persze mi értelme állandóan "úgy viselkedni" !?A párkapcsolat, szerelem lényege volna, hogy mindenki vállalja magát.... ami szerencsés esetben pont jó, megfelelő a másiknak, és lehetővé teszi, hogy Ő is magát adja. Nem?
Szóval, ott vagyok, ahol a part szakad... megint... köszi. :-)))
ennél többet csak kardhal kolléga tudott segíteni :-)
Szerintem most olvasott vmi darnel trénig kivonatot :-)))

@kardhal77: ??? bővebben ???

@est ragon:

Egy ideje már csak olvasgatom néha a blogot, mert nem merül fel már benne számomra hozzászólásra ingerlő dolog, de ebbe még beleszólnék:

1.
Ki lehet venni, ha egyiknek sem fáj, és korrekt a dolog.

2.
Lehet olyan helyzet is, hogy nem lehet fájdalom nélkül kivenni. Ilyenkor kell(ene) mérlegelni.
Erre a helyzetre szokták felhozni ezt az elcsépelt "kisajátítás" ideológiát. Erről már leírtam a véleményemet pár hete: A pasik nagy többsége a nők testét "sajátítja ki" ösztönösen, mi nők pedig a pasik érzelmeit és erejét (családfenntartás) sajátítjuk ki ösztönösen. Egyiket sem minősíteném.

3.
Van olyan is, hogy fel sem merül a dolog.

Továbbra is tartom, hogy első a társunkkal szembeni korrektség kell(ene), hogy legyen.

@LostInLove: De azt hogy csinálta, hogy a nászéjszakátokon csalt meg? Nem veled volt mindvégig? Csak nem akartam hinni a szememnek... Viszont vájkálni sem akarok, persze.

Sajna az állati jó szex meg az emberileg elfogadható partner nem mindig jár együtt. És az az állati jó szex nagyon megmarad az emberben, még akkor is, ha tudja, hogy egy szar alak, akivel átélte.

@OakTree: Nézz be holnap. :-)

@OakTree: Igen, ezzel tökéletesen egyetértek. Kommentelni se mer senki, látod, mert valószínű, hogy mindenki egyetért. Olyan mint egy axióma amit írtál, nem vitatható. De minden axiómából következik még valami. Egy tétel. És aztán még egy, és így tovább. Elméletben tökéletes. A gyakorlat mindig más, ezernyi apró részlet, amiért tökéletesen még sem működnek a felállított elméletek. 1. 2. 3. pontba szedve. Vajon ennyi, és kész? Nincs 1.a, 1.b. és így tovább? Vajon az ember és az emberi kapcsolatok ilyen egyszerűek?

@E. Bonheur: Mit lehet kivenni, ha egyiknek sem fáj?
Én nem értem a kommentet, na jó, valójában értem, de nagyon igazad van, ez csak séma, sablon, ahogy volt magyar tanárom szokta mondani :-P

@OakTree: Nekem ehhez most túl késő van . Holnap nagyon kimerítőnek igérkezik a munka, de péntek d.e majd visszacsatlakozom ide... Most azt sem fogtam fel, mire válasz, amit írtál ....
más:
Azt már többször meg akartam kérdezni, honnan a nick neved? A háború és békéből nekem csak a nagy tölgyhöz intézett monológ maradt meg... Arról Te jutsz eszembe.... De nem hiszem, hogy innen a neved...

@est ragon: Nem tudom, hogy mit kéne tenned neked, vagy az én férjemnek akár... Nem hiszem, hogy bármivel meg tudná előzni a félrelépést. Azért írtam le, hogy lásd mi zajlik a fejünkben, cenzúra nélkül

@skarlát betű: köszönöm, hogy megértesz. Kissé féltem leírni, mert számomra már-már beteges hogy annak ellenére vonzódhatok egy pasihoz, hogy rossz volt hozzám. Van ilyen, tudom, de én nem vagyok egy mártír alkat...A nászéjszakás megcsalás persze le van tagadva. De tény, hogy a férj lelépett egy időre a csajjal, mondván hogy a csajnak (aki kisírt szemmel ülte végig az esküvőt, fogadást stb ) nagy bánata van, mert a pssija így és úgy ... hogy megnyugodjon, összeszedje magát, felviszi a szobánkba. Oké, mondtam, rendben (nem volt fura, tudtam hogy barátok és azt is, hogy a csajnak zűrös kapcsolata van) Aztán nem jöttek vissza, kb fél óra mulva felmentem, a hosszú folyosón a fehér magassarkúmmal kopogva még eszembe jutott, hogy milyen vicces volna, ha levenném a cipőm és jól meglepném őket. De annyira abszurd volt a "lopakodó menyasszony" képe a fejemben, meg a barátnőt dugó ujdonsult férjé is, hogy vigyorogva letettem róla...Szóval benyitottam, és hát volt egy kis zavar. Férj a mosdó fölé hajolt, de úgy tűnt elég hirtelen, mondván hogy vérzik az orra. Persze nem volt igazán gyanús, sokszor vérzett, hagytam hadd törölgesse. A csaj könnyei felszáradtak, elég jókedvűnek tűnt...
Szóval nem lett balhé...Lejöttünk, folytatódott a dínom-dánom. Férj feszült volt, de már előtte is, mintha kicserélték volna, idegenül bánt velem. Betudtam az esküvő miatti stressznek. Aztán kb 4-6 hét mulva "igazmondóst " játszottunk a férjjel, és akkor lassan, rosszul reagált egy kérdésre , azt hiszem, hogy arra, hogy csókolózott-e mással mióta ismerjük egymást. Persze nem volt a válasz, de ő is érezte hogy a hazugság előjött, lassan reagált, hát bevallotta hogy ezzel a lánnyal, persze nem akkor, és nem volt szex csak a miegymás...Ezt máig is állítja, én meg nem most jöttem le a falvédőről...Akkoriban gyakran találkoztak, mint írtam már korábban, épp akkor tettem erőszakot magamon, mondva, hogy leszámolok a féltékenységemmel és több teret adok neki. Szóval így történt.

@E. Bonheur:
Szerintem ez nem egyszerű, csak három "rekesz"

EGyébként itt szerintem nincs olyan, hogy nem mernek válaszolni, csak rajtam kívül kevesen dolgoznak éjszaka :)

@est ragon:
Lehetne valami irodalmi vagy egyéb emelkedett dolog is, de egyszerűen csak a vezetéknevemből nagyon régen gyártott becenév.

@est ragon: Még egy dolog a hűtlen házastárs visszaszerzéséről. Nyűglődéssel és szenvedéssel nem lehet feléleszteni a régi tüzet, és új szerelmet se lehet kelteni. A legtöbb, amit ezzel el lehet érni, a szánalom, ami viszont a szex halála.

@kardhal77: Azóta várom őszinte kiványcsisággal, miként viselkedem. Azt írtad, ha ai intim szférában is így viselkedem, mint itt a kommentek közt.....
Hogy viselkedem? Mit csinálok rosszul? Itt csak önmagam vívódásait írom le, kérdezek, válaszolok a saját gondolataimat osztom meg Veletek. Még azt nem írtam meg, hogy mit tettem otthon.... Mert még "csak beszélgetni próbálunk" a múltról-jövőről.... Ez sem kevés.... Amúgy pedig gyötrelem hegyek!
Arra azért kiváncsi lennék, akár a Te tolladból is, hogy olyan esetben, amiről @LostInLove: @hibiszkusz50: @skarlát betű: olyan okosakat tudnak gondolni, hogy érett, felnött a másikat tényleg szerető, ugyanakkor megcsalt férj, hogyan-miként viszonyul egészségesen a házastársi szexhez, ha tudja ( most tekintsünk el attól, hogy honnan), hogy ő, a férj, közel sem olyan vágykeltő, mint a feleség szerint MÁS és ÚJ szerető. Akkor hogyan éljenek ezek után "rendszeres" házaséletet? Ha úgy tesz, mintha semmi nem történt volna, akkor "érzéketlen bunkó", ha belátja hogy mással jobb mint vele és megkíméli a párját attpl, hogy kényszeredetten "teljesítsen", akkor ezt meddig kell türelemmel viselni?
Tényleg Hibiszkusz, Sb, LL, nálatok hogy megy ez, Ti már gyakorlottak vagytok etéren?! Kardhalrol tudom hogyan kezeli az ilyetén helyzeteket....
Egy egy szex a hivatalos párral miként működok..?? Hibiszkusz, Te ffi vagy. Dugsz egy "jót" anyuval, és eszedbe sem jut, hogy Te vagy akit unnak, aki a lapos obligát stílust nyomod? Hogyan rakod helyre magadban, hogy anyu mást képzel magába, nem Téged... Esetleg, hogy nem csak megjátsza-e az orgazmust (ha van ilyen egyátalán), és éppen egy kiadós kegyelemszex nyertese vagy...?!
Sb, LL, Ti mivel veszitek rá Magatokat a szexre apuval, miközben a szeretőtöket kívántátok meg? Vagy tüzet oltani "moslékkal" is lehet?! Vagy ha nincs ló, jó a szamár is? És Sb, Nálatok "nyilt titok" a dolog, csak nem beszéltek róla, de a párodat ez nem "darálja"? Ha sokáig(napokig-hetekig) noncs alkalom szeretőzni, vagy nincs is szerető, akkor "mennyire szar" a házastársi kötelesség? Elviselhető? Azért nem is rossz? Vagy kerülendő?

@hibiszkusz50: Nem visszaszerezni akarom... Együtt vagyunk. Még nem dőlt el, hogy válunk vagy szétmegyünk.... Én nem akarok, nem tudok más lenni. Ez már évekig kevés volt. Őt nem akarom, nem is tudom megváltoztatni. Nekem Ő sosem volt kevés. Hülyeséget beszélsz evvel a visszaszerzős dumával. Ő ment el, Ő elégedetlen, ha azért mert a másik faszább gyerek nálam, akkor Neki kell döntenie, ha mégsem a szeretővel maradt, hogy mit gondol a jövőről: velem is jó lesz, vagy keres-kutat tovább. Ha keres, akkor mellőlem teszi, vagy különválik....
Nálunk ezeket vitattuk meg. Az én álláspontom az, hogy ha engem választ OK. Ha nem, mellőlem me keresgéljen, menjünk külön.
Ha meg tud szeretni, el tudja hitetni velem, hogy én leszek a társa ágyban-asztalnál, akkor OK.
Nem csaltam, nem vertem, nem iszom, nem politizálok, minden vagyontárgyunk az Ő nevén van, gyereket az anyjátol el nem "vennék", stb.... Ilyen kényszerek nem befolyásolják a döntését.....
Ettöl még a szex-önérzez-sebek dolog egyátalán nincs "megoldva"....

@est ragon: Sok év alatt az otthoni szex biztosan egyfajta rutin, de az nem jelenti azt, hogy rossz. Biztosan nem olyan, mint egy új, külső partnerrel, de egyáltalán nem biztos hogy rosszabb. Más. Kiszámítható, már nincs újdonság íze, de attól még akár minden alkalommal lehet mindkét fél számára kielégítő, erősítheti az összetartozás érzését.
Kívánod a feleséged? Mondd meg neki! Elfogadja a közeledésedet? Szeretkezz vele! Ne éreztesd, hogy meg vagy bántva, úgyis tudja. Ne kérdezd meg tőle, hogy a másikra gondol-e, mert valószínűleg nem gondol rá, ha veled van. Ha ő kezdeményez, fogadd el, és ne gondold, hogy kegyelemszexről van szó. Ha így akar kiengesztelni, hagyd, és engesztelődj! Légy hozzá figyelmes, és ha tényleg szereted, örülj neki, hogy veled akar lenni!

@LostInLove: Arra még nem gondoltál, hogy "benned van a hiba"? Ez tényleg kérdés, nem itélet!
Úgy néz ki, innen messziről, hogy Te még nem tisstáztad Magadban, mi is vagy igazából. Az a királylány, amilyenként a párod kezel, vagy az a megalázkodó, legyőzött "ribi", amiként a szeretőd kezelt....
Ha a kényelem, a biztonság, a társadalmi konvenció annyival fontosabb volt a választásodkor, mint a szex minősége, akkor "rossz kompromisszumot" kötöttél magaddal. Tisztázás után tudnál dönteni?
Vagy dönt helyetted a sors?
Ha lebuksz, azonnal előveheted a Tecsaltálmegelőszőr kártyát.
Ha nem buksz le, mint eddig évekig", akkor meg sajnálhatod magad, hogy milyen szerencsétlen vagy, (vagy szerencsés), hogy egy vadbarom tud csak igazán jól megdugni, a férjed csak maszatol.....

??? Sántít nekem a Te sztorid, avval a vagyigenvagysem nászéjszakai dologgal.

Nem vitatom el, hogy így volt (de igen, csak most midegy) de szerintem ez csak az ürügy, amit talonban tartasz lelkifurdalás, lebukás esetére...

nem?

@est ragon: Nagyon sokunkban van vágy, hogy kipróbáljon valami vagy valaki újat. Ez többnyire nem azt jelenti, hogy ki akarna lépni eddigi életéből, csak izgalmat keres, igazolást saját vonzerejére. A szerelmet, egy másik ember megismerésének élményét szeretné újraélni. Nem mindenki jut el addig, hogy meg is tegye. Ha meg is teszi, legtöbb esetben a dolog sosem derül ki, és mindenki éli úgy az életét, ahogy addig. A probléma akkor kezdődik, ha kiderül, és ez az a pillanat, amikor mindenki szembe kerül az állandó partner kiszámíthatatlan reakciójával. Az első sokkot nem könnyű feldolgozni, de némi gondolkodás után tisztázni lehet - sok beszélgetéssel - a motivációkat és a hogyan továbbot. A másik helyzetébe való beleélés nagyon sokat segít. Meg kell próbálni megérteni a miérteket, és elfogadni, hogy a másik nem a tulajdonunk. Ha sikerül, tényleg örülni fogsz, hogy veled akar maradni, mert sokkal fontosabb vagy neki, mint a kalandja.

@hibiszkusz50: A kérdéseket nem lehet feltenni. Nem azért mert tilos. Hanem mert fordítva én sem tudnék őszinte lenni. Megcsalás közben sem megátalkodott hazudozási kényszerből hallgatta el a dolgokat, hanem mert vállalhatatlan amit csinált, amit érzett, amit gondolt, stb...
Most Neki kell eldöntenie, mit gondol, érez , csinál ezután....
Bántani nem fog. Nem szolgáltam rá. De ha nem csak a körlülmények változtak, hanem Ő is (érzéseket, gondolatokat, cselekvési késztetést tekintve), akkor együttmaradunk.
Ha nem vágyik rám, ha a vágyait másutt tudja csak kiélni, én elengedem.... Nem zsarolom avval, hogy tönkremegyek nélküle, hogy tönkre fogom tenni őt, meg semmi egyébbel.....
Azt hiszem, elég stabil pont voltam az életében....
De én megváltozni nem tudok. Ismeretem a nálam jobbat. Ettől se lettem okosabb. Ha tudnék se akarnék olyanná változni mint Ő. Viszont, ha Neki más kell mint én, akkor...?
Úgy meg külön feldolgozhatatlan, ha nem tudják megmondani mitöl jobb más mint én. De avval kezdtem, hogy ez az amit nem lehet-értelmetlen megbeszélni...
A kör bezárult.
Ide nem kellett volna jutnink?
De itt vagyunk. Mind a ketten. Ő is meg én is....

Te arról írdz @hibiszkusz50: , hogy kipróbál vmi újat. De nálunk cseppet más a szitu.
Ezt a mesét nem tudtuk közös "legendává" tenni.
Én megmérettettem és könnyűnek találtattam.
Ennek minden káros velejárójával.
Más lett vna a szitu, ha egy céges távolmaradáson elszalad vele a paci, és az izgalom,az újdonság meg a többi maszlag ehetővé vékonyodik a keserű pirulán.
De itt súlyos tények vnak.

@est ragon: Csak arra próbáltam rávilágítani, hogy ha valaki szereti a kertjében növő rózsákat, még megszagolhat valahol egy egzotikus virágot, és ettől a rózsa értéke nem csökken, az illata nem lesz rosszabb, és ugyanolyan lelkesen fogja ápolni, locsolgatni, mint korábban, miközben el-ellátogat a pálmaházba, ahol nem gondozza a virágokat, csak néha élvezi őket.

@hibiszkusz50: Ez most netto baromság.... Olyan mint, inkább legyek egy tuti üzletben 50%-al benne, mint egy szarban 100%-al.

Az önbecsapásban itt még nem járpk.
Amilyen önérzetes "barom" vagyok, ide soha el nem jutok.....

@est ragon: Szóval úgy gondolod, hogy a feleséged a tulajdonod, és bizonyos dolgokat kizárólag veled csinálhat? Hogy ezek a dolgok mik, természetesen te határozod meg. Ha egy tányér levest mással élvez vagy mással hallgatja egy operasztár énekét, az nem probléma? Ha olvasmányélményeit egy kollégájával beszéli meg, ha otthoni gondjairól mással beszélget, mert veled szóba se meri hozni, az nem baj? Kizárólag az, ha azt a néhány négyzetcentimétert, ami az ő privát része, másnak is átengedi? Lehet, hogy nem is a szex a probléma közöttetek?

@hibiszkusz50: Láttál ilyet leírva? Ki mondta, hogy a tulajdonom? Az, hogy Neked annyit jelent hogy a nejed mással kefél, másra vágyik mintha másvalakivel beszélné meg az olvasmányélményét a munkahelyén....
Te beteg vagy......
Tőlem azzal dug akivel akar a nejem, ha másra vágyik, ha máshoz megy évekig, én meg a megtűrt, elviselni kényszerült "púp vagyok a hátán", eggyel több nehézség, stb... tudtomon kívül az OK. De én már tudok róla.
De Te hülyének nézel? Vagy bocs érte, de hülye vagy?
De tudod mit: azt sem szeretném, ha mással enne mindig levest egytányérból, pláne ha az lenne rá a magyarázat, hogy mással jobb levest egytányérból enni, mint velem.
A ffiúi önképem, önbecsülésem, az iránta érzett szeretetem-tiszteletem (szándékosan kerülöm a szerelmet) sem teszi könnyen megoldhatóvá a dolgot, ha tudok róla....
Mint azt már kérdeztem:
Miként kezdeményezel intimitást, szexet, levesevést ,stb... ha tudod, hogy abból szar vagy, lópótló szamár? Esetleg azt is tudod, mi tartja melletted, de nagyon nem az mint amit most te akarsz tőle? Estleg ezekből a ki nem mondott okokból kifolyólag "erőszakot tesz magán", konfliktuskerülésből, kíméletből, szánalomból...?
Kertészkedj csak tovább!

@est ragon: Másként gondolkodunk. Ez nem jelenti azt, hogy egyikünk vagy másikunk gyengeelméjű - "hülye" - lenne, csak azt, hogy másképpen látjuk a világot és az embereket.

@hibiszkusz50: úgy legyen!

@hibiszkusz50: működhet jól egy "szexben nem birtokló" kapcsolat úgy, hogy az egyik félnek ez nem igénye? Szerinted?

@est ragon: Nem tudom, mi történt, de mintha most megint hullámvölgybe kerültél volna. Ráadásul a jelenben nem is létezik rivális számodra, akkor miről beszélünk? A múlt a múlt. Senki nem kér arra, hogy most osztozkodj.

Mindenkinél másképp van, miért kell, hogy a férj pótszernek vagy szamárnak érezze magát? Mást tud nyújtani, mint a szerető, de az nem feltétlen rosszabb. Kapcsolattól függ.
Én viszont nem vagyok mérvadó, mert már nincs házasságom a szó valódi értelmében, csak egy lakásban élünk.

@skarlát betű: Nem a rivális áll közénk. A rivális utáni vágy. Egy majdani, nálam jobbé, egy nálam vágyhatóbbé. Szar úgy kerülgetni vkit otthon, akihez vágyak is vonzanak és szégyen valamint kisebbrendűségi érzés, önbecsülés hiánya, meg annak nemtudása, mikor miért (de nem tiszta vágyból) "enged" közel magához. Nálunk mindig én kezdeményeztem.... Szar, hogy évekig biztosan számtalanszor "úgy nem voltam visszautasítva".... olyan érzés, mintha a megerőszakolás kegyelemszex-el volna beszorozva..... Feszült kibeszéletlen helyzetben, spsem tudhatom, sosem bízhatom benne, hogy őszinte-e a vágy, vagy vezeklő, stb-e......

@est ragon: bocsi... te most kiborultál??? nem a tényekre voltál kiváncsi? Egy kis hisztifíling árad a mai posztjaidból...De miféle következtetéseket vontál te le a hozzászólásaimból? Ki mondta, hogy rossz a szex a férjemmel? Olyan szinten kezeljük egymás testét, ami egy új kapcsolatban elképzelhetetlen. 14 év után mindketten jól tudjuk, mikor hol, melyik gombot kell megnyomni, maszatolásról szó nincs, ez kristálytiszta, egyszerű, többnyire jó szex. Nekem is jó. Azért lapszélen hadd jegyezzem meg, hogy nem dugok félre orrba-szájba, az első pasi boszzúból lett beszerezve, a második meg mert olyanra bukkantam, akiért képes lennék...sokmindenre. Azaz 14 év alatt 2férfi. Meg ezen kívül még kettő volt, egy gimsszerelem, másik a férj. Szóval hiába állítasz be egy hormonvezérelt fehérmájú libának, aki majd kártyákat vesz elő ha úgy hozza a sors....nem az vagyok. Az, hogy a szex a házasságban más(jobb), mint házasságon kívül, nem azt jelenti, hogy rosszul választottam. Bárhogy választottam volna, ez lenne a helyzet... Kézzel lábbal tiltakozol ellene, de kezdem úgy érzeni, te nem is tudod igazán, mi az a mindent elsöprő vágy, szenvedély. Hát nem az, amit a házasságban kapsz, elhiheted. Persze, nem fogod elhinni...ragaszkodsz az álomképedhez. Talán nem ártana körülnézned a másik oldalon, és saját tapasztalatot gyűjteni neked sem. Azt pedig nem is értem, hogy mit értesz azon, hogy a nászéjszakás sztorim nem valószerű... Lehet hogy nem voltam pontos, de nem találtam ki, elhiheted, életem legfájdalmasabb emléke máig. Azt valóban nem tudom, hogy azon az éjszakán meg lettem csalva szexxel, vagy csak egy kis smaci, miegymás volt, de előtte már egy ideje tartott a dolog, úgyhogy baromira nem ez a lényeg. Hanem hogy a férj más nőt választott, támogatott, vigasztalt az én nagy napomon.A mi napunkon. Egy esküvői fotót nem tűrök meg a közelben, és ha csak egy mód van rá, az esküvőket, lagzikat kerülöm. Azt meg végképp nem értem, hogy lehetne csak ürügy lebukás esetére, miért szerinted a férjem nem volt ott??? Nem tudja, mi történt? ennek amit írtál, nincs értelme.

@LostInLove: Bocs, ha a hisztim valótlanságokat láttatott Veled kapcsolatban! Nem akartalak bántani. Megbántani sem. Néhány mondatból, meg magamból kiindúlva ezek a kérdések, kételyek merültek fel bennem. Ennyi.
Amit a mindent elsöprő nemi vágyról írtok itt hegybe-halomba, azt tényleg nem ismerem.
A vágy sarkallt már meggondolatlanságra, de nálam tényleg úgy volt világ életemben, hogy a párkapcsolat volt a fontos, ami sosem lehetett tartós, mély, perspektivikus, stb elfogadható szex nélkül. Tudom a körülmények kényszerítő erejének hatását.
Éppen ezért mertem a saját utamat (akárhova is vezdtett) tanulásnak, fejlődésnek nevezni.
Ahova vitt, ez a vége. Mint egy fa. eddig nőtt, vége. Ilyen magasan fog meghalni. Persze vihar még kettétörheti, megtépázhatja...
Ebben vagyok éppen nyakig.
Recsegek-ropogok...
De már nem rajtam múlik, túlélem-e.......

@hibiszkusz50:

A példa nagyon jó és látványos, de a legtöbb ember számára a szeretkezés nem azonos súlycsoportba esik az étkezéssel vagy a virágok illatának élvezésével, hanem sokkal fontosabb.

Ha ilyen egyszerű lenne, akkor a megcsalás nem eredményezne annyi válást, pszichoszomatikus betegséget, vagy akár tragédiát is.

Sőt, ha ilyen egyszerű lenne a dolog, akkor ez a blog sem lenne ilyen érdekes :)

Továbbra is tartom hogy ha összejön két olyan ember egy párkapcsolatban ahol kölcsönösen csak ilyen "mással levesezés" szintű a dolog, akkor nincsen probléma.

A "tulajdonlás" népszerű bunkósbotját meg azért nem nagyon szeretem, mert véleményem szerint a dolgok végtelen leegyszerűsítése és az "erkölcstelenség" nevű másik oldali bunkósbot ikerpárja.

@est ragon: Tehát az idill, amelyet az elején felvázoltál, nem létezett. Ha például mindig te kezdeményeztél. Az egy idilli kapcsolatban nem így működik, szerintem.

A testbeszéd szerintem teljesen világosan megmutatja, hogy valaki szenvedélyből vagy kötelességből szeretkezik-e. Jólesik-e neki, vagy inkább szabadulna.

@skarlát betű: Most elbizonytalanítottál. Azt írtad, hogy az, hogy én voltam az együttlétek kezdeményezője, az annak a bizonyítéka, hogy nem volt idilli a kapcsolat.
Én aképpen éltem meg a dolgot, hogy mivel én szinte egész nap permanensen "kívántam" a szexet Vele, ezért ha együtt voltunk és az alkalom is megfelelő volt, és a nonverbális jelek sem "mondtak ellent" a vágyaimnak, akkor jeleztem felé a vágyamat. Volt, hogy elodázó, határozott volt a válasz, amit tóbbnyire belenyugvással elfogadtam, néha viszont tovább próbálkoztam egy kis "kevésbé direkt" udvarlással, ami nemegyszer sikert hozott (sőt, a végén dicséretet kaptam, a fel nem adásért). De az általános az volt, hogy fogadókészségre leltem....
De mivel azt írtad, hogy ez valamiféle "idill romboló felállás", ezért megkérdeztem a páromat, hogy Ő miként élte meg mindezt? Milyenek az emlékei? Azt akartam tisztázni Vele, hogy mit tartott jónak, inspirálónak, és mit olyannak, ami inkább visszafogta, lelombozta, vagy más irányba terelte a vágyait.
Hát... ez az, amiről írtam, hogy nem lehet megbeszélni nálunk.... :-(
Ő úgyanis emlékezik, hogy fele részben Ő "provokálta ki" az együttléteket. A metóduson nem változtatna. Saját bevallása szerint azt tekintené "sikernek", ha visszatérnenk a régi kerékvágásba....
Na... most akkor mi van?!

Én, itt, ezen a blogon olvasgatva, kezdtem érteni, felfogni a félrelépés inditékait... Azt hittem :-)

De mostanra nagyobb a zavar a fejemben, mint eddig volt :-)

Azt könnyű belátni, elfogadni, sőt, támogatni, amikor valakinek az otthoni semmi és egy kűlsős egyátalán valami közt választja a felrelepest.
Több szempontot kell mérlegelni, de összességében támogatandó, a vágyak ilyetén kiélése. Az, hogy borít mindent, megbeszél mindent, vagy egyedül viseli a "felelősséget és titkol-bújkál, mar egyeni "szocialis kerdes".
Még egy hasonló szitu van, ahol látszólag könnyű dönteni: az otthon rossz, másutt jó szex.... De itt annyi szubjektiv elem van, hogy csak csínnyán a jótanácsokkal ! (mitől rossz az otthoni?)

De a legnehezebb felfogni, lehetetlen elfogadni az otthoni jót a külsős jobbra, frenetikusra cserét.

Ha valaki boldog(talan)ságát egyedül a szex képes helyrebillenteni, minden más könnyebb súllyal esik a latba.... Ott azért, NEKEM, kevés az itt elhangzott indokok mindegyike.
Ebböl a szempontból LastinLove és Barbieds a legkevésbé követhető számomra.
Félek, kiderül a páromról, hogy Ő is ebbe a kategóriába sorolható....
Ha ilyem, hát ilyen... Az sem tragédia, csak én nem tudom "megemészteni". A legegyszerűbb gyakorlati lépés is akadályba ütközik. A spontaneitás halott.. A szex jótékony sokszínűsége (békülős szex vita után, szerelmi vallomást megerősítő, vágytól tüzelt, a szépsége és nőiessége által tovább szított tűzzel perzselő szex, az intimitást, biztonságot erősítő cirógató-vigasztaló szex, vagy egy pornofilm vagy erotikus jelenet provokálta gyors numera, vagy a kitudja miből szexé avanzsáló, hirtelen ötletből születő szex, stb), helyett valami "muszályszex"-é torzult izé.... Muszály, mert a hiâny ordító felkiáltójel. Muszály, mert az ember ösztönállat is egyben, muszály, mert a semmi otthon esete behívja a külsős jelentkezőket, muszály, mert magátol nem változik semmi.... stb.??
De egy Nőnek "könnyebb" belemenni ilyesmibe. (biológiai értelemben lehet passzív) Ffi-ként már kicsit nehezebb, ha van egy adag lelki difi.... A ffi onerzet fura joszag. Eddig sosem tapasztalt bizonytalansag, agyalas, tulkombinalas jellemzi a spontan vagyak szulte gondolatokat.
Allando a ketseg bennem. Ha evekig nem vettem eszre a jeleket, miszerint masra mashova vagynak mellolem, ahol en csak szuksegszeru rossz-elviselhrleto jo vagyok, akkor mikent viszonyuljak a sajat vagyaimhoz, nem visszaeles-e avval a helyzettel, hogy O egyben akarja tarzani a csaladot, ha kiprovokalok egy szexet? Vagy mennyire hihetek a "jeleknek", miszerint O kivanja a szexet? Vagy, szinte biztos hogy kivanja szexet, de nem velem, csak en vagyok keznel, es az elvarasai szerintihez kepest egy vacakot, a masnal tapasztaltaknal sokkal silanyabbat kap, akkor mibol veszem ezt eszre? Ha eszreveszem, mi a jobb, abbahagyni, jobban csinalni? Hogy kell jobban csinalni?
Vagy nyugodjak bele, hogy most nincs jobb, es addig amig nem lesz mas, jo leszek en is? Es ha lesz egy ujabb jobb, akkor aljak felre kicsit, varjak a soromra? Azert ez nem menne...:-(
Azert az, amit en megtudtam a paromrol, azt megemeszteni, cselekvesi tervre leforditani nem tudtam a mai napig sem....
Valltig ragaszkodik a "nem a szexrol szolt a kapcsolat" haritashoz, ha megprobalom tisztazni a lehetseges okokat, lehetseges javitasokat, kideriteni, egyatalan letezok-e valamilyen megoldas?

Itt sem lettem okosabb. Otthon sem. Pszi-nal sem. A barataink kozul csak 2-3 baratnoje van, aki tudott rola, de ok hallgatnak, mellebeszelnek, ertetlenkednek....

Ezert mondtam, irtam, hogy en onvizsgalatot tatottam-tartok, es arra jutottam, ha kiderul vmi, amin kepes vagyok valtoztazni, amilyenne meg tudok valtozni, akkor jo, valtzom-valtoztatok.
Ha nem veszem eszre, akkor fuccs....
Ot megvaltoztatni nem tudom, nem akarom. Megismerni pedig szeretnem azt az eddig ismeretlen oldalat, amit ez az evekig tarto uberintenziv szex-szdrelmi kapcsolat sejtetni enged.... De eddig nem talaltuk a modjat a "feltarasnak".

Öszintén sajnállak.
Ezen én is átmentem, ez egy igen hosszú folyamat.:(
Engedd el a haragot, az önsanyargatást, a a saját kinzásodat.
Magadat bántod ezzel, mert magadban keresed a hibát, nem tehetsz egyebet,mert válaszokat nem fogsz kapni....
Nem tudom, hogy jó-e neked, hogy itt ezen a blogon olvasgatsz?
Fájhat, fáj, de csak az idő az ami gyógyíthat téged...

@est ragon: a rengeteg kérdésedben ott vannak a válaszok is.

@est ragon: Mivel mi nem ismerjük a nejedet, csak találgathatunk, de persze ahány ember és kapcsolat, annyiféle. Vannak tipikus helyzetek, minták, ennyi. A te konkrét esetedre mi nem találhatjuk meg a választ. A feleséged barátnői pedig nyilván nem érzik korrektnek, hogy bizalmas infókat osszanak meg veled, mert akkor már nem lennének megbízható barátnők.

Érdekes, mennyire szelektív a memória (bár a hulladékgyűjtés lenne ennyire), én is úgy emlékszem, hogy egy időben szinte mindig én kezdeményeztem, és most nem csak a szexre gondolok, de egyszerűen az érintést, a gyengédséget. Mikor ezt viták során felhoztam, jött a megdöbbent viszontválasz, hogy ez nem igaz. Már a történések idején is teljesen másképp látjuk, mi zajlik, hát még utólag. Mintha nem is ugyanarról a múltról beszélnénk.

@E. Bonheur: konkrétan? könyörgöm, konkrétan! Nyugodtan tévedj! Csak mond ki, amit gondolsz, látsz! Nálam beakadt a tű. Otthon nem tud kibillenni. Nem bántasz meg, ha tévedsz. Minden látószögből kicsit másként látszom. Minden segít.

@skarlát betű: Engem is meglep sokszor a kollektiv emlékezet kialakulásának zegzugos folyamata :-)
Furcsa volt számomra is, ahogy tegnap ezt a kérdést jártuk körbe a párommal. Először örültem, hogy nini, mégsem romboltam az idillt, csak túl macsós kép élt magamról a fejemben... de aztán még hátrébb keveredtem a hőnáhított céltol.... Ha ez sem, akkor melyik szokványos bibi kormányozta el a vágyait?
Pedig milyen jól elviselzem volna, ha egy darabig "csak Ő" kezdeményez, az egyensúly kedvéért :-)
Azt azért bírnám (egy darab ideig :-)
Meglehetős terhet venne le a vállamról :-)
De ahhoz vágy kell a részéről, aztán meg jó tapasztalat, szép emlék, hogy újra érdemes legyen belekezdeni...
De egyenlőre nálunk ott tartunk, hogy "enyém a pája, Ő biztos nem fog visszautasítani". Szóval, egy kicsit mellément a prpblémám megértése :-) Sőt, enyhén szólva sem lett könnyebb ettől semmi. Hisz visszautasítva eddig sem voltam :-)

@est ragon: pálya... :-) bocs!

@skarlát betű: érdekes, látod, csak vannak azonos szituációk. Ezt a meccset mi is lejátszottuk otthon.

Szia @Cica7: Te nagyon kedves vagy. De sem nem haragszom, sem nem sanyargatom magam. Akarattal biztos nem :-)
Gondoltam rá én is, hogy nem a legjobb helyen próálok zöldágra vergődni, de mivel otthon vmiféle titok lengi körül a dolgot, hát itt legalább kapok hideget meleget.
Valahogy kömnyebbség látni, hogy más "jó" férjek is jártak úgy, hogy anyu mégjobbat talált...
Csak ők még nem tudnak róla..... :-(

@est ragon: hát, figyelj! Összefoglalom, és ezzel az est ragon téma lezárva.
Megcsalt a feleséged.
Kiderült.
Következmény: nem bírod ezt feldolgozni.
Döntened kell: 1.elakarod hagyni, válni akarsz, mert annyira meg vagy bántva,
2. vele akarsz maradni, feldolgozod magadban, megbocsájtod.
Ha az elsőt választod, akkor nincs miről tárgyalni.
Ha a másodikat választod, és a feleséged is veled akar maradni (én az ő helyében ennyi átbeszélés után, ha még mindig nem fogta volna fel a párom, h vele akarok maradni, akkor azt hiszem, hogy 180 fokos fordulatot vennék, és én menekülnék el tőle), akkor most már hagyd békén. Én úgy gondolom, h ha megakarod menteni a házasságodat, akkor zárd le ezt a témát. Valszínű néhányszor átbeszéltétek, és az bőven elég.

@E. Bonheur: Ezzel a válasszal kint vagyok a vízböl :-)
Most fene okos voltál:-)
Remélem, ha lebuksz a férjednél, ugyanilyen ügyesen lerendezed..... vagy 180 fokot fordulsz.... :-)

@est ragon:
Pedig nem mond butaságot.
A miért-ek keresése a legtöbbször tuti félrevisz.
Mivel a célotok (nejedé is!) az, hogy együtt maradjatok, felesleges is. Ráadásul a nejed világos érdeke, hogy minél inkább bagatellizálja a miért-et. Minden valószínűség szerint hullaegyszerű dolog lehet mögötte, ami vagy a nejedre vagy rád vetne mélységesen dehonesztáló képet.
Szerintem a következő dolgot tudjátok tenni: "szent" elhatározás, hogy igenis folytatjátok együtt. Ebben a pillanatban minimum nem elegáns felemlegetni a későbbiekben a félrelépést. A későbbi ilyen "balesetekre" felkészülendő meg kell állapodni abban, hogy vagy asszonypajti úgy intézi, hogy te sose tudhasd meg (a teljes őszinteség kifejezetten káros - szerintem!), ha meg mégis, akkor legyen egy tiszta forgatókönyv, hogy te benyeled-e a félrejáró asszony férjének szerepét, vagy elváltok.
Vagy MOST elváltok.
Nyugodj bele: NINCS magyarázat. Ez nem a hadsereg víruslaborja, hogy hosszú időn keresztül könyékig vájkáljatok a múltban és nem a proszektúra, hogy megtudjátok a halált kiváltó okot.
És ebbe a vájkálásba is bele lehet pusztulni, csak mondom.
Nem mondom, hogy hallgass rám, de legalább (hülye szó) "logikázd" végig.
Szakításnál, ha ebben a boncoló-státuszban marad az ember, megkeseredik és nagyon nehéz a visszaút a normalitásba - ebben viszont higgy nekem :)

@est ragon: szerencsédre nem vagyok sértődékeny.
ugyanezt a választ kaptad @zsittől is, még szebben kifejtve. Ha hosszasan piszkálod a sebet, még jobban elfertőződik.
Meg nem történtté nem tudod tenni a dolgot. Együtt kell élj vele.
Sajnálom, nekem elég nyers modorom van, de rosszindulat soha nem vezérel.

@Zsit (nyau és rémizé): @E. Bonheur:
Őszintén köszönöm Lányok! Valahogy így lehet ez, ahogy írtátok.
Már csak az a baj, hogy ffi vagyok, mindent érteni, irányítani, javítani, úgy általában tenni akarok.
Felfogni a "felfoghatatlant", és védeni a "védhetetlent". ez vezérel. Mert ahogy zsit írta, a legegyszerűbb magyarázat végtelenül dehonesztáló vmelyikünkte.... Elképzelni se tudom, hogy Rá lenne az, marad tehát az az "önvád", aminek a keresgélése ilyen monomániássá tett :-(
Pedig, mégegyszer mondom, igazatok van .
Letrszem az ügyeletet. Hazamegyek, összebújunk....
Már csak a szexuális difijeimet kell kezelni...De ahhoz a fejemben kéne csendnek-rendnek lennie.... Azon még van mit faragnia a múló időnek.
Ezt elősegítendő, visszavonulok ettöl a blogtól....
Szép álmokat mindenkinek, köszönök mindent, főleg a türelmet! :-)

@est ragon: Sok sikert!

@est ragon:
Sok szerencsét kívánok Neked!

@est ragon:
ez nem azon múlik, hogy mit hordasz a lábad között; én is csináltam ugyanezt anno, pedig határozottan nőnek láccom :)
És még valami: nejed nem szent! Ő is tehet szégyenletes dolgokat. NE húzd magadra a problémát, mert ez sem egészséges (a nejednek se!).

Sok sikert és rengeteg józanságot, hogy sikeresen túl tudjál lépni ezen!

@Zsit (nyau és rémizé):
Bennem most állt össze a kép.
Szeretőből lett 2. feleség, végül is miatta? vált volna el est ragon, majd az új asszony csalta sokáig.
Nem egyszerű.....:(

@est ragon: Carpe diem. Élvezd az életet. Ha most nem élvezed tedd élvezetessé, vígy bele mindent ami élvezetessé teszi. Megéri. Most nem arra gondolok, hogy fűvel-fával szexelj,hanem tegyél meg mindent az ügy érdekében, és minden nap egyre jobb lesz az életedben :) Varázsolj!

@est ragon: A szeretet mindenre képes, ha szereted és veled akar maradni, akkor varázsold el. Megéri :)

@varázsló1:

Lehet, hogy hiba teóriákat gyártani, de én mindig elgondolkodok, hogy vajon miért akar valaki együttmaradni a társával, ha lebukott?
Talán, mert ló nincs elv?
Nem kell annyira a szeretőnek, hogy az borítson?
Kényelmes állapot?
Szerencse, hogy nem látunk a másik fejébe??

@Cica7: A legtöbb szeretői viszonyban ez nem is merülhet fel, nem erről a szól az egész. Nem kell annyira a másiknak, hogy borítson? Hát, ha nincs a mindent elsöprő esete, akkor biztos nem, de még akkor se biztos, hogy bármelyikük bele akarna vágni, ha totálisan odavannak egymásért.
Itt ez a régi poszt, pont ezt boncolgatja:
hutlenseg.blog.hu/2011/03/09/miert_nem_valunk_el_inkabb

@Cica7: Nem hiba teóriákat gyártani, de minden ember más, így mindenki másképp ítéli meg a dolgokat. Az együtt maradás a szereteten múlik. Minden szerelem átalakul idővel és szeretet lesz belőle, ettől még megmaradhat a szerelem lángja! Az együtt maradásnál vagy a továbblépésnél a lélek számít igazán.
Mi emberek tudattalanul is valójában a lelki békét keressük, ha az nincs meg, mindegy, hogy kivel vagyunk, hogy maraduk vagy továbbléptünk!

@varázsló1:
Azon elmélkedtem, hogy sokan nem borítanak és megmaradnak a házasságban, mert kényelmesek, vagy gyerekek és anyagiak miatt....stb

@Cica7: Ebben igazad van, de még arra sem veszik a fáradságot hogy beszéljenek egymással a problémákról, nehézségekről, és a megoldásokról.
Sőt nem csak nem veszik a fáradtságot, hanem szó szerint félnek megszólalni, félnek kimondani ami a lelküket nyomja, így nem is tudnak előre lépni. Sokszor elég lenne kimondani azt ami fáj.

@varázsló1:
A görénység egy jellembeli vonás.
Az ilyen típusú ember hamarabb megtalálja a társkeresőt a neten, ahol kalandozhat, minthogy itthon beszéljen a lelkéről, az érzéseiről...:(

@varázsló1: Már elnézést, olvastad a posztot? Nem vetted benne észre, hogy a pasi próbál beszélni a nejével? Aki erre nem hajlandó?

@Cica7: Kedves Cica7, legyél szíves tartózkodni a dehonesztáló kifejezésektől, oké? Nem gyalázzuk a másikat ezen a blogon, főleg nem azt, aki itt kiteszi a lelkét. Nem a pasik és csajok blogról van szó, itt az alap egymás tisztelete. Lehet véleményt kifejteni, de csak civilizáltan.
Úgy látom, hogy te is a saját sérelmeidből kiindulva ítélkezel.

@skarlát betű: olvastam, lehet a túloldallal is kommunikációs probléma. A megoldás mindig 2őn múlik :) Ha a másik fél nem reagál, azért lehet próbálkozni, más módszerekkel, tudom, hogy nem egyszerű megtalálni a jó és helyes utat.

@Cica7: Sok ember képtelen megszólalni, és kitárni a lelkét, fél a következményektől, pedig nincs mitől félni! Embered csaknem fél, vagy nem szeret beszélni, esetleg van olyan előzménye ami miatt nem szólal meg? - Én is csak találgatni tudok, én voltam úgy, hogy túl sokat próbálkoztam és nem láttam már értelmét ... de mégis megtaláltam az utat.

@skarlát betű:
Igaz, elnézést kérek,azért amit elkövettem a véleménynyilvánításommal.

@varázsló1:
Nehéz egy zárkózott emberhez közel férkőzni, évekig próbálkoztam..( nem erről szól a poszt , mindegy is )

@Cica7: Nehéz, de megtalálható a hozzáférési kód, csak keresni kell! Kérdés megéri-e kitartani, próbálkozni! Látom te is kitartó vagy! Szeretem az ilyen embereket.

@varázsló1:
Bonyolult történet, igaz a blog címe nagyon idevágó, de nem akarom ezt így itt megírni....priviben beszélhetünk.:)

annyira fáj...létezik ember aki ezt visszadná bárkinek is? a há

@mMókus: át kell élni nagyon mélyen aztán hagyni az egészet, tudom, hogy nagyon nehéz én is megéltem, de túl vagyok rajta és jobb lett! Élvezd azt ami van, még ha kevés is.

@varázsló1: kösz, most talán nem a megélés, hanem a túlélés a tét nekem.

@est ragon: A gyávára a titkolózót érted, legalább is én ezt vettem le belőle és teljesen igazad van. Saját szituáció: borítani nem lehet egyéb szoc. problémák miatt, egy darabig működött a lemondás, de rájöttem , hogy ennek semmi értelme az elkövetkető 20-30 évre, ebből következően maradt a titkolózás ami nem egy szuper dolog, de más alternatíva nincs. És igazad van a titikolózok sem élvezik többségében a tiltott gyümölcs szitut. Rengeteg negatív vonzata van, melyet vagy felvállalsz vele együtt, vagy bele sem kezdesz. De teszem azt én az érzelmi hiány, a vágy miatt belekezdetem , benne vagyok és benne maradok mert mást nem tehetek. En nem érzem magam gyávának, azért mert a meglevő házasságom nem borítom fel a szeretőm miatt. Pedig de jó is lenne., :P de vannak olyan élethelyzetek amikor mérlegeled, hogy mi lenne jó mindenkinek. A mondás valahogy így van -mindenki jól lakjon de a káposzta is megmaradjon. :) Igen 2012-ben dönteni muszály , de vannak dolgok amikor a 3 szar lehetőség közül csak ez az 1 alternatíva van. Ekkor nem kell döntened, vagyis csak annyit, hogy akarod e szex nélkül élni az életed vagy titokban szeretősdizel. Az én helyzetem speciális ez ügyben, mégis titkolózom a tisztelet miatt, mert nem alázom meg látványosan még 4 szemközt sem a férjemet.De ha szóvá tenné a lógásaimat akkor szószerint a fejére olvasnám, hogy mit miért teszek, de van annyira udvarias és jól nevelt, hogy hallgat. És megjegyzem nem ok nélkül, hanem kényelemből. Akkor ki is a gyáva.:( Mert ha neki nincs vágya és képtelen a szexre milyen alapon várja el, hogy a párjának ne legyen. A gyávasága meg abból van, hogy meg kellene teremtenie maga körül azokat a körülményeket amiben élni tudna egyedül valaki segítségével, de könnyebb szemet hunyni és nem akarni látni a titkolózót, mert attól az élete nem változik. Borulás esetén természetesen igen, és ezért nem szól semmit. Szvsz ez a gyávaság és a kényelem.:)Lehet értelmetlen amit írtam, de az előzmények olvasása után jutottam el oda, hogy hozzá kell szólnom, eddig csak hűséges olvasója voltam a blognak, de már besokalltam a hallgatásba..:P

@skarlát betű: Nem ismeretlen lelki folyamat, de nem is normális. Az 1-2 alkalomra szóló félrelépést meg lehet magyarázni bármivel, ital, kiváncsiság, stb. de a tartós,hónapokig, évekig tartó külső kapcsolatot nem lehet ezekkel magyarázni, főleg utólag azt mondani, hoyg nem tudod miért voltál vele. Ez önámítás és struccpolitika. Aki meg ezt a magyarázatot elhiszi úgy kell neki.:)

@micu13: Persze, hogy nem. A legritkább esetben őszinte az ember 100%-ig azzal, akivel együtt akar élni a következő években... Ez most csúnyán hangzik, tudom :-)