A hűtlenség ábécéje

Mindent a hűtlenségről, félrelépésről, megcsalásról! Amiről nem szokás nyíltan, tabumentesen és szenteskedés nélkül beszélni. Férfi és női szemmel egyaránt.

Ennyien vagytok

Térkép

Hűtlenség a Fácsén

Friss topikok

Innen érkeztek a blogra

Mit tehet a nő, hogy meg ne csalják?

2012.06.28. 06:48 skarlát betű

Nemrégiben feltettünk egy hasonló kérdést a férfiakra vonatkoztatva, most eljött a nők ideje. Mit tehet egy nő annak érdekében, hogy a partnere, pasija, férje ne vágyjon más ágyába, vagy, ha vágyik is, mert ugyan melyik pasinak ne lennének vágyai, legalább ne lépjen a tettek mezejére?

topTeaser_crop_paar-sex.jpg

Milyen érzelmi-intellektuális-szexuális együttállás kell ahhoz szerintetek, hogy egy egészséges pasi ne akarjon mást, csak a hivatalos partnerét, vagy ne akarjon eléggé félrelépni ahhoz, hogy tegyen is érte valamit? Vagy milyen alternatív módszerek akadnak, amelyek - ha nem is tudatosan alkalmazzák őket a nők - működőképesek lehetnek? (Most egyszerűsítsük le a megcsalást a konkrét fizikai kapcsolatot is magában foglaló hűtlenségre, és ide Clinton is beletartozik, akárhogy is tiltakozna.)

Néhány a lehetséges válaszok közül... 

1) Akármit teszünk, ha egy pasi kicsit is poligám beállítottságú, úgyse fogja majd vissza magát. Még az egyébként hűséges természetűek is bele fognak menni a dologba, alkalom szüli a tolvajt szinten, persze, ha van csaj, akinek kellenek. 

2) Törekedjünk jó kapcsolatra, higgyünk benne, szeressük, legyünk mi is hűségesek és őszinték, akkor minden rendben lesz. Ha meg nem, akkor nem mi tehetünk róla...

3) Válasszunk mélyen vallásos pasit (de lehetőleg ne muszlimot vagy mormont), hátha a meggyőződése visszatartja a hűtlenségtől. De megteszi az olyan papucs természetű is, aki túlságosan fél a nőktől, minket is beleértve, és maximálisan konfliktuskerülő. 

4) Válasszunk szinte teljesen aszexuális, de mindenesetre rendkívül kisigényű partnert. Esetleg olyan kevéssé vonzót, hogy még nekünk is nehezünkre esik vele bármit kezdeni. (Nem túl jó ötlet, hacsak nem vagyunk mi magunk is aszexuálisok.) 

5) Szeretkezzünk vele rengeteget (feltéve, ha ő is akarja, mert ellenkező esetben nehéz lesz), és ne legyünk finnyásak, ha kevésbé hagyományos dolgokat is kér tőlünk. Legyünk kezdeményezők, felszabadultak, őrültek. 

6) Legyünk vele megértőek és ne zsémbeljünk sokat, ne utasítsuk vissza a szexet, akár élvezzük, akár nem. Legyünk igazi háziasszonyok a konyhában, de ribancok az ágyban - vagy valami hasonló.

7) Szüljünk sok gyereket neki, hogy ne legyen ideje semmire. (Esetleg más módszerekkel foglaljuk le minden szabadidejét, hogy se alkalma, se energiája ne maradjon félrenézegetni.)

8) Ne szüljünk gyereket, hogy minél több időt tölthessünk vele együtt, hogy nőként karban tarthassuk magunkat, utazhassunk, szórakozzunk, élhessük az életünket, a párkapcsolatokat épp a gyerekek érkezése szokta tönkretenni.

9) Legyünk mindig nagyon sportosak, csinosak, jól ápoltak, hordjunk szexi cuccokat, éreztessük vele, hogy mi aztán jó nők vagyunk, lám, a többi pasinak is csorog a nyála utánunk. Ennek egy alváltozata: sose éreztessük vele, hogy teljesen meghódított, ennek érdekében flörtöljünk más pasikkal, rendezzünk olykor jeleneteket, sőt, szakítsunk látványosan, lényeg, hogy sose váljunk unalmasan megbízhatóvá.

10) Menjünk elébe a dolgoknak, javasoljunk extrém élményeket, mint például csoportos szex, akkor ellenőrzött formában lehet hűtlen és nem kell csalnia. 

11) Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy férfiassága a nulla szint alá süllyedjen, gúnyolódjunk rajta, alázzuk meg publikusan és az ágyban: így elérhetjük, hogy impotens lesz és akkor nem is csalhat meg. (Ettől gyorsan el is határolódom...)

Ti jöttök.  

278 komment

Címkék: tippek hűség biztosítása

A bejegyzés trackback címe:

https://hutlenseg.blog.hu/api/trackback/id/tr494607274

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.06.29. 19:17:35

@Advanced Flight: Ezek szerint akkor is, ha engedély van rá. Akkor nevezzük, aminek akarjuk, nekem a megcsalás úgyis elég antipatikus szó.

est ragon 2012.06.29. 19:41:00

Drága @skarlát betű: Tudod, hogy imádlak és respektálom az álláspontodat :-)
De az tényleg bőszít, amikor a macsó porsche faszik a sebességkorlátozásra azt hiszik, hogy a suzuki csajok esélyeit egyenlítse ki.... :-)
Szerintem minden ilyen kívülremutogatás mögött belső feldolgozottsági katyvasz van...
Én is szoktam az eügy hierarhiáját okolni, ha balfasz voltam, elnéztem-elnagyképüsködtem valami szabályt (vagy el ne mond senkinek, akkor tudtam meg a szabályt, mikor lebasztak a be nem tartásáért).... Szóval, sztem előbb tanuljon meg a porsche szuper fékeivel bánni, legyen tekintettel a trabantos "csórókra-bénákra" és fogadja el a szabályokat, melyek őt is védik a kamionosoktól, hídon tolató, alagútban parkoló többi hülyétől...
Előbb a belső rendet "mutassa fel", aztán a nyavajgás az ésszerűtlen piti szabályok miatt... :-)

est ragon 2012.06.29. 19:54:11

@skarlát betű: Ja... és mégegy! A párkapcsolat nem írja elő, hogy abban örökre boldog leszel-lehetsz-legyél, vagy mifene...
Ellenben ha párkapcsolatot alakítasz ki vkivel
I. Azt a boldogság reményével teyzed, szabad akaratodból
II. Valahonnan tudod a korlátait, plusz jogodban áll azokat a kölcsönösség elve alapján megváltoztatni.
III. Amíg bent vagy, felelős is vagy... Veled szemben is az a társad...
IV. Nem kötelező fenntartani, de nehéz otthagyni a felelősen vállalt kötelezettségeket...
V. A társadalomnak nem kötelessége "segítenie" az elvágyót. De kötelessége védeni a gyerekekdt, a kiszolgáltatottakat. Erre csak a jog keretein belül van lehetősége. Az erkölcs meg egyéb nem játszik...
VI. A környezetünk előtt "titkolózva", ne várjuk el a megértést, mert ők kötelességszerűen azt "hiszik", hogy Nálatok minden OK!
hát ennyi.... :-)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.06.29. 20:13:44

@est ragon: Azt hittem, visszavonultál a blogtól :-)
No, de a lényegre térve. A szabályokról és betartásukról, meg arról, hogy mennyire hasznosak: nálam szabálykövetőbb ember kevés volt. És jól ráfaragtam legtöbbször. Erre mondom, hogy meg kell tanulni, mely szabályok meghaladhatóak. Választani lehet a szabálykövető bekrepálást vagy a rugalmasságot. Mindig attól függ, hogy kinek hol vannak a határai. Az én programozásomban a "ne hagyd cserben azt, aki rádbízta magát" erősebb, mint a "légy boldogtalan". Ez az én személyes szocproblémám, persze, de mindenki a saját tetteiért felel.

A jog meg... elég béna kacsa ahhoz, hogy megvédje a védteleneket, nevezetesen a gyerekeket. Őket csak a szüleik, nevelőik tudják megvédeni, mert a jog nem tud szeretni. És ez az egy, ami számít. Az erkölcsöt (amelynek meghatározása is rendkívül problémás) mindenhová odacitálják, és ahogy múltkor a fácsén idézet is volt róla, egyenlőségjelet tesznek a hűtlenség és az erkölcstelenség, a felelőtlenség, a gyermeknevelésre való alkalmatlanság közé, aminél abszurdabb dolog kevés van. Számos talpig becsületes embert ismerek, aki hűtlen, de a gyerekéért mindenre képes, akire bármikor vakon rábíznám a pénzügyeimet, és akire számíthat a családja és a barátai.

est ragon 2012.06.29. 20:47:07

@skarlát betű: Hát... tökéletesen igazad van. Semmivel nem mondtál ellent annak, amit én állítottam, csak kifejtetted azt szálaira....
Ezek a szabályok. Ezek mentén játszuk az élet nevű boldogságkeresgélő játékot. Méha bent, máskor kint....
A jog az utolsó, ami valaha vkit megvéd bármitől...
De emlékezz rá, hogy milyen volt amikor a társadalom erkolcsi vagy vallási vagy demagógiai alapon mondta meg a tutit...
Eut visszavettük tőle, kiebrudaltuk a társadalmat a magánszféránkból.... Nem is tud mást tenni, minthogy önmagát regulázza , nehogy kijátszák az egymással perlekedők ..?
Téged igazi Nőnem tartalak.. azért is mert úgy viseltetsz a Rádbízottakkal, ahogy. Tisztellek érte. De ne hidd, hogy a férjed egy grammal boldogabb, elégedettebb Nálad! Sőt, Te aki teszel sokmindent, kapsz is valamit az élettől. Kevesebbet mint érdemelnél, vagy szeretnél, de többet, sokkal többet a semminél. Másokért tenni jó! Nehéz, háládatlan, sziszifuszi, de jó! Tartást ad. Hasznosságtudatot ad ( mint thomas mozdony) és beosztja az időnket, erőnket, gondolatainkat... sajnos korlátozza a vágyainkat és azok kiélését, de lehetetlenné nem teszi :-)
Büszke lehetsz Magadra!

Kytia 2012.06.29. 21:04:09

@Sadist: És gondolod, a példádban a férfi lenne a Porche?? Nem akarlak elkeseríteni, de nem épp ezek a tapasztalatok. Nemcsak nálam, ismerősi körben sem, lányok panaszkodását hallgatva, stbstb.
Egyébként is a szexuális étvágy egyéni, de szerintem még évszaktól is függ, meg még minden más lófasztól. Ha ebben akarsz általánosítani, eléggé brit tudós leszel.:)

est ragon 2012.06.29. 21:06:28

@skarlát betű: Azért csak nézd meg a madison megye hídjait! Vagy aszem a szív hídjai a címe (nemtom miért :-) Fogod szeretni... A férj nem olyan mint a Te férjed, sztem, de ez is egy sors, érthető, átélhető, akár gond nélkül el is fogadható... Egybecseng avval, amit mindig mondok, ha már csalás, akkor már csak "sz@r" döntést hozhatsz... Kicsit (nagyon) szentimentális, de ennek ellenére jó film (sztem)

Nem kell követni, végig lehet gondolni a másik utat, amit aztán nem járt be a pár... Képzeld, először nem jött be a vége! Olyan amerikai konvenciónak hatott, de egy-két éve újra láttam (kb 15év után) és tökre más volt. :-) Happy end-je egy kicsit szomorú, de Te tudod a legjobban milyen ára lehet egy-két boldog hétköznapnak,egy kis reménynek....

est ragon 2012.06.29. 21:10:21

@Kytia: Hát igen! A brit tudósok... Gyerekkoromban a deltát néztem apámmal, akkor minden faszságot a harkovi diákok kutatták ki :-)
Azért fejlődünk....
Jók a kommentjeid :-)

mMókus 2012.06.29. 22:52:24

Csak a posztra írnám, mert k sok a komment, végigolvasni majd máskor: mindig figyelni kell a férfiakra, nézni nagy mosolygós szemmel, soha nem hisztizni, hanem isteníteni és úgy lenni szépnek és kívánatosnak, hogy szeme egy villanására visszavenni magadból, ha már az persze neki nem tetszik.
Kamasz és ovis gyerekek, rákos szülők, saját lelki bajok, munkahelyi stressz ebben meg ne zavarjanak, mert, jaj, akkor jön a panasz: elhanyagoltál!

LostInLove 2012.06.30. 00:33:04

@est ragon:
szia :) bemagoltál? nem biztos, hogy jól értem mi a kérdés, de próbálok válaszolni
azért fontos az aktuális partner "kizárólagossága" mert rosszul tűröm a konkurenciát. Elbizonytalanít
"Szerinted a ffi mind csalárd. Te ezért vagy csalárd?" Igen.Persze biztosan nem tudom, de komolyan úgy gondolom, hogy ha annak idején nem dörgölik bele a képem a másik nő tényébe, ma is hűséges lennék. Lemondó, ha úgy tetszik.
"A múltkor azt írtad, még jpbb is a szex otthon, mint a szeretővel, mert a tizennégyév kicsiszolta a technikát köztetek. Másutt meg azt írtad, hogy a szeretővel (aki megbántott, bunkó volt veled) összehasonlíthatatlanúl jobb volt a szex, mint a férjeddel, aki ha hozzádér, mintha magadhoz érnél, olyan....? " Itt van ellentmondás, tényleg. A férjemmel jó a szex.Technikailag tökéletes, bár némiképp langyos. A szeretővel pedig technikailag akadozik. Ám tüzes és szenvedélyes. Mire technikailag teljesen rendben lesz, valószínűleg a tűz is odavész...Az élet már csak ilyen :))
"Olybá tűnsz, mint aki az elvek terén nagyon rugalmas, laza, fennkölt, de a gyakorlatbsn földhözrsgadt, önző, néha érzelemvezérelten logikátlan...." - igen, lehet. nem tagadom. Az elméletet kenem-vágom, de a gyakorlat néha fityiszt mutat. Nem adom fel, botladozom tovább. Tanulom magam. Néha tévedek, és nem szégyenlem bevallani. Van még kérdés?

LostInLove 2012.06.30. 12:08:21

@est ragon: még írnék neked erről a "szex a JÓ házasságban és egy laza szeretői viszonyban " való zavaró párhuzamról vagy épp ellentétről, de asszem az 18-as karikát igényelne, itt nem szeretnék... Érdekelne is egy(vagy több) pasi véleménye az elképzelésemről, szal, ha neked megfelel, olvass a zárt fórumon tovább.

OakTree 2012.06.30. 15:20:11

@skarlát betű:

A szerelmi élet nem két személyes, ebben egyetértünk.
Nagyon ritka - ha van egyáltalán még - hogy valakinek egész életében csak egyetlen partnerrel legyen dolga.
Viszont van olyan életszakasz amikor mégis kétszemélyes. Nem külső elvárások - vagy ahogy Te írod "parancsok" miatt, hanem a gyermekek békés és biztonságos felnevelése érdekében.
Ezért viszont mindkét félnek aktívan tennie kell.
A külső fél megjelenése a legtöbb esetben végzetes kockázatot jelent a család számára akárki akármit mondjon is.
Szerintem főleg e miatt találták ki a legtöbb civilizációban a "parancsokat".

OakTree 2012.06.30. 15:40:13

@Kytia:
Hm. Erről az "olvasztó férfitekintetről" mindig eszembe jut az egyik pár aki nálam volt terápián.

Jól illusztrálja egyébként, hogy mit NE tegyen egy nő, ha meg akarja tartani a párját, családját.

Szóval:
- 90-es évek végén az átlaghoz képest jól élő család három gyermekkel.
- Éjjel-nappal güriző sikeres vállalkozó apuka.
- 40-es éveihez közelítő "unatkozó" anyuka találkozott az "olvasztó férfitekintettel" egy nála tíz évvel fiatalabb szempárból. Ráadásul szinte minden nap, mert ugyanabba az óvodába (vagy iskolába?) jártak a gyermekeik.
Az olvasztásból mániákus kíváncsiság lett, majd egyoldalú késői izzó szerelem anyuka részéről.

A sármos kiszemelt apuka persze boldogan élt otthon, észre sem vette az epekedő és nála idősebb anyukát, nem is lett semmi a dologból.

Az otthoni unalmas és fáradt férjemuram egyre inkább útban volt, el lett hanyagolva minden téren.

Aztán anyuka úgy döntött, hogy ha már így alakult akkor a megoldás a szex változatossá tétele lesz, beugrott néhány kaland, csak a kaland kedvéért.

Persze minden téren elhanyagolt férjemuram egy idő után érzékelte a dolgot, és lépett ő is.

Mire anyuka végre rájött, hogy csak a hormonjai játszottak vele és a család megmentése érdekében párkapcsolati terápiára jöttek, már késő volt.
A terápia válási mediációba ment át.

A kapcsolat természetesen szétment, legutóbbi tudomásom szerint apuka új családot alapított, anyuka egyedül nevelgeti három gyermekét.
A gyermekek persze megsínylették, de "nem nagyon".

Többek között ezért szoktam gyakran mondogatni, hogy az ösztönök ellen nem lehet tenni, jön ami jön - de az utolsó lépés az minden esetben tudatos.

trillian9m 2012.06.30. 15:44:29

@skarlát betű: nem tudom, pontosan mi a helyzet egész Mo-n átlagosan vagy összességében ebben a kérdésben - holott itt élek - többnyire saját tapasztalataimra és (szakirodalmi) olvasmányélményeimre tudok hagyatkozni, ahogy valószínűleg a legtöbben. éppen ezért írtam azt:
"egy csomó csajt ismerek, aki".

erről viszont konkrét és nagyszámú tapasztalatom van ismerősi körben, sajnos... igaz, ez egy meglehetősen belterjes, magasan képzett és nagyjából azonos foglalkozású kör.

trillian9m 2012.06.30. 15:53:30

@OakTree: ezen gondolkodtam el én is, hogy vajon mit is lehetne érteni azon, hogy "de az ember szerelmi/erotikus élete nem az." mármint nem kétszemélyes.

összesen két ember találkozása egy életen át? nem, nem ez lehet a mondat megfejtése.
vagy inkább az, hogy egyszerre többen vannak erotikus kapcsolatban?
de akkor pedig ezt a folytatást nem értem: "de mivel a jelek szerint igen nagy százaléknak nem megy"

vagy tényleg olyan nagy százalékról van szó? és tényleg ez a természetes? úgy sejtem, erre szakmád miatt nagyobb rálátásod lehet, érdekelne a véleményed.

OakTree 2012.06.30. 16:34:57

@trillian9m:

A szakmám, életkorom meg az egyéni tapasztalataim erősen behatárolják a látásmódomat.
Mint a kommentjeimből is gondolom kiderül.

Az idézett mondatról szerintem a szerzőt kérdezd inkább.
Én egyszerűen nem tudom megítélni, hogy hány százaléknak mi megy.
Az embereket szerintem nagyon nehéz statisztikailag leírni.
Ezért nem is szóltam hozzá :)

OakTree 2012.06.30. 16:53:36

@OakTree:
Visszaolvasva a dolgot csak azt szeretném hozzáfűzni, hogy az idézőjelek nem elítélő véleményt jelentenek részemről.

Az említett nőt / anyukát de főleg a gyerekeket inkább rettenetesen sajnáltam a nálam megfordult sok más sorstárssal együtt.

Egyébként még hozzátartozik a dologhoz, hogy az idézett esetben a férj eredetileg szinte mániákusan szerette a párját és a gyermekeit.

A nő "akaratlanul" szinte lépésről lépésre kényszerítette ki a kapcsolatukból és a családból a férjét.
Szinte áttolta egy új kapcsolatba a párját.

Nem tűnt fel neki, hogy a párja lassan eltávolodik a közös gyerekektől és tőle is, kezdi "nem szeretni" a munkáját sem, hirtelen új gyerekre vágyik, egyre gyakrabban emleget válást.

Mire észrevette valójában mi is történik, már túl késő volt. A férjet "megfogta" valaki más egy új család igéretével.
Pedig szerencsétlennel tényleg "csak" a hormonjai játaszottak, mint a legtöbb nővel ilyenkor.

Elég sok hasonló esettel találkoztam, de ezt "sajnáltam" a legjobban és ezt szoktam iskolapéldaként is felhozni.

trillian9m 2012.06.30. 17:13:47

@OakTree: tényleg nagyon szomorú történet.

egy barátom szokta mondani, hogy minden háromszögből előbb-utóbb négyszög lesz. az pedig geometriailag annyira határozatlan síkot ad, hogy ritkán állandósul, ezt pedig én teszem hozzá.

persze itt a négyszög csak időben eltoltan és átvitt értelemben érthető, de azért talán érthető.

OakTree 2012.06.30. 18:57:05

@trillian9m:
Nekem nem szomorú, hanem tanulságos.
Ez az eset gyakorolta rám talán a legnagyob hatást.

Ez volt egyébként az egyik legkultúráltabb válás - a felnőttek szempontjából mindenképpen. Mindenesetre az apukaimádó középső gyereket így is nagyon megviselte :(

Ebből értettem meg, hogy a férfiak is lehetnek rendkívül érzékenyek, csak nekik "titkolni kell".
Ebből értettem meg, hogy a férfiak nagy része számára a párja "érzelemmentes" testi hűtlensége vagy annak gyanúja a világuk összeomlását jelenti.
Ebből értettem meg, hogy egy párkapcsolatra tényleg folyamatosan figyelni kell, tenni kell érte.

Mellesleg mikor a férjet először megláttam, kis túlzással csak a szakai etika tartott vissza attól, hogy ráugorjak, nekem annyira "bugyinedvesítő" hatású volt.

Mikor pedig a problémát kiváltó "izzó tekintetű" ifjút először néztünk közösen a feleséggel egy óvodai vagy iskolai fényképen, megdöbbentem, mert kis túlzással mintha a férjet láttam volna ifjabb és kicsit puhányabb kiadásban.

Szóval itt fogadtam el, hogy létezik női kapuzárás is, amikor minden őrültségre képesek vagyunk a múló fiatalságért.
Azóta már én is jóval túl vagyok a negyvenen és tudom, hogy "csak" elfogadni kell tudni, és hogy az a kapu egyáltalán nem zárul be :)

Nem mellesleg itt láttam először olyan "alfahímet" a férj szerepében aki két vadászidény között az idejét családcentrikus "papucsként" tölti.

Szóval én ezért is tartom továbbra is a szavazatomat a 2. pontra :)

est ragon 2012.07.01. 10:59:22

@LostInLove: Bocs, hogy mindig Téged talállak meg a "kérdésbe oltott" szemrehányásaimmal ! :-)
Nem kellett bemagolnom Belőled semmit, mert ismerlek.... Mintha a feleségemet hallgatnám, illetve amit nem mond el, arról azt gondolom, úgy érezhet-gondolkozhat mint Te.
Amit oaktree írt példát a kapuzárási mamáról, meg Te együtt pont kiadja az én történetemet...
Azzal a különbséggel, hogy tőlem valsz. nem nedvesedne Tölgyecske bugyija :-( Ellenben nem váltam el a nejemtől, még mindig a legjobb csaj az életemben....
Szal. bocs a faggatózásért.... Úgy sajnálnám, ha Te is belemennél vmibe, ami biztos, hogy így vagy úgy ide vezet...
Persze, semmi közöm semmihez, de bennem van au az ondíttatás, hpgy akit megismertünk-ismerünk, avval szemben kötelességünk, hogy szóljunk.....
Rólad meg, mint írtam, azt éreztem, ismerni véllek....

est ragon 2012.07.01. 11:32:19

@OakTree: Amit itt írtál, nagyon hasonlít az én történetemre....
Sablonos kis élet az enyém is .... :-)
Annyiban azért más, hogy a párom a mai napig nem képes belátni, hogy a kalandja (szerelme?) okául felhozott, bennem érzett változásokat nem én produkáltam, hanem Ő magyarázta bele a hétköznapi eseményekbe, kikapcsolandó a lelkifurdalását...
Tehát, amikor avval magyarázta a "boldogtalanságát" mellettem, hogy már nem érezte miattam(?) eléggé nőnek magát.... akkor vmi olyat látott a mi "langyosvíz" biztonságunkba, amit a kűlső mókussal is csak beleképzelt módon tudott megváltoztatni, időlegesen....
Nálunk összejött anyu a nála is fiatalabb "álompasival", és két évig húzták, mire rájött, hogy én szerelmes vagyok Belé, álompasi meg egy elkényeztetett hülyegyerek, akin még Ő is csak rontani tudott.... Nulla sikerélmény, viszont egyre több önvád, keserűség jellemezte az "érdekes" szexkalandot....

Azt írod, a példabeli apuka nem tudta megemészteni anyu "csak szex" kalandjait....egy világ omlott össze benne....

Én majdnem (?) megőrűltem, amikor a párom azt bizonygatta nekem, hogy nem szexkaland volt ez a kitérő.... azt hiszi úgy könnyebb megemészteni :-(

Valamint még egy buktató, amit magam "analizáltam" ki a dologból: a Nők egy része, a párom is, olyan mint egy hülye használtautó kereskedő.... azt hiszi, ha talál egy neki tettsző alapot, akkor kipofozva feltuningolva már jobbja lesz, mint egy legjobb új.... :-))))
A mániájukkál válik, hogy megváltoztassák a rosszfiúkat, önfeláldozóvá neveljék az önzőt, stb....
Ők biztos a békából csókkal átváltozó királyfi meséket szerették a legjobban..... :-))))
Szerintem Ők azok, akik úgy élik meg az életüket, hogy nekik több-jobb (a legtöbb, a lejobb) járna.... és ha már nem adta meg a sors, majd sufnituningolnak egy nagyon jót, amire külön büszkék lehetnek, hogy az Ő teremtettjük...
Pont mint a Te történetedben... a "gaz csábító", apu puha kivitele volt...
Nem akarok önhittnek tünni, de az én alternativám is elég gyenge kivitel.....
(lennék én szerény, de vele szemben nincs mire)
A lényeg a lényeg... én kitartottam a párom mellett, mint ilyen "naív, békacsókólgatásra hajlamos" királylány mellett :-)
Az én "sufnituningom", az abból áll, hogy bízom benne, hogy a királylányok királynővé érnek, előbb-utóbb...
Amúgy meg jó anya, jó ember, jó nő... :-))))

est ragon 2012.07.01. 12:42:03

@LostInLove: a fácsés kiscsoportot csak olvasni tudom egyelőre, technikai malőr miatt :-)
Ha olvasok vmi vitaindítót, majd írok mailt Neked.
Az én személyes maile esthragon@gmail.com oda elküldheted a Te címedet, és jól felbosszantalak majd az erkölcsi prédikációimmal :-)))
De az elképzeléseidre annyira kiváncsi vok, hogy majdnem kifúrja az oldalamat.... :-))
Csak biztatni tudlak, írdle a gondolataidat!!!

est ragon 2012.07.01. 13:37:10

kipróbáltam @LostInLove: Tudok írni a fácséra! :-) Ott üvegcipelő "vagyok"..... indíthatod a véleményszondázást párhuzamos szexesetek lehetőségeiről :-)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.07.01. 19:29:27

@OakTree: Ebből az egész sztoriból én csak azt nem értem, hogy a pasi hogy távolodott el a gyerekeitől is. Ez nem "normális" dolog szvsz, a gyerekekhez való kötődés nem függhet a házastárshoz való kötődéstől. Mi az, hogy új gyerekre vágyott? Akkor itt alapvetően nagy gáz van a pasi érzelmi életében, ha a feleségétől való távolság a gyerekei elutasításával járt együtt, és neki pót-család kellett.
Példaértékűnek tartod a történetet, de szerintem nem az, mert nem minden nő "bukik" bele az ilyen kalandba és nem lesz mindegyik magányos, egyedül nevelő szülő. Negyven évesen is kinyílhat egy nő, és találhat magának igazán értékes kapcsolatot, attól most függetlenül, hogy az a kapcsolat hivatalos, a világ szemében felvállalt dolog lesz-e, vagy valami diszkrét. Nem az határozza meg egy kapcsolat értékét, hogy mindenki tud-e róla és trófeaként lehet-e lebegtetni, bár sokan gondolják ezt így.

OakTree 2012.07.01. 22:42:08

@skarlát betű:

A dolog pedig elég általános jelenség.
Az "elfogadott" magyarázat:
Jelen - és már elég rég kialakult - társadalmi felállás szerint egy hímnemű egyed örülhet, ha egyetlen családot el tud tartani. Ehhez teljes erőbedobással kell dolgoznia.

A genetikai kódja pedig arra programozná mint minden hímet, , hogy szórja szét a magjait, minél több nősténytől legyen genetikai leszármazottja.
Az ösztöneivel ellentétes egyirányúságot csak úgy tudja megvalósítani, ha biztos benne, hogy a vele élő nő utódai a sajátjai.
Sokak szerint e miatt lett a mai társadalmakban monogámia "elvárás".

Mindez nem tudatos, de rendkívül erős dolog. A férfiak nagy része számára a velük élő nő testi hűtlensége - vagy annak gyanúja akár - ezért okozza egyben az utódoktól való eltávolodást is.
A legtöbb megcsalt férfi számára a nő hűtlensége azonnal értelmetlenné teszi a családfenntartást - "elege lesz a munkájából".
Ez az egész egyben megkönnyíti sőt kívánatossá teszi számukra az új család alapíítását is - "új gyerek kell, persze mástól".
Semmi köze az egésznek az érzelmi élethez, tudatossághoz, iskolázottsághoz, IQ-hoz stb.

Szóval a pasinak nem pót család, hanem saját szempontjából"igazi" család kellett.

Egyébként a válás "békéssége" az adott esetben a pasi végtelen higgadtságának és eltökéltségének volt kösznhető.

A történetet egyáltalán nem általánosnak szántam.
Pedig a nálam előfprdult általában 40 körüli párokból kiindulva őszintén szólva elég sablonosnak nevezhető.

Persze, hogy kinyílhat egy nő akármikor! Minden egyébben igazad van. Nem os erről akartam beszélni.

A ki nem bukuk le és ki igen kérdésről már leírtam a véleményemet.

OakTree 2012.07.01. 23:13:13

@skarlát betű:

Ja mégis - csak a kötekedés kedvéért :)

40 fölöttö nő vagyok én is.
Ha netán valami miatt egyedül maradnék a két gyermekemmel, akik közül az egyik még általános iskolába jár.
A mai magyar rögvalóságban akarhatnék én nyílni, csak energiám meg időm meg lehetőségem nem hiszem hogy maradna a nyílásra.

Szóval elvileg sokkal több dolog lehetséges, mibt gyakorlatilag.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.07.02. 09:39:21

@OakTree: "A legtöbb megcsalt férfi számára a nő hűtlensége azonnal értelmetlenné teszi a családfenntartást - "elege lesz a munkájából"."

Naszóval.
1) Nem a férfi tartja el a családot egyedül, se Magyarországon, se sok más helyen a világ nyugati felén (vagy mondjak zsidó-keresztény kultúrkört?). A korábbi történelmi korszakokban sem volt ez így, ahol dolgozni kellett (alsóbb néprétegek), ott a nők is dolgoztak, lásd mezőgazdaság, ipar, kereskedelem. Tehát az az alapvetés, hogy a pasi gürizik, a nő meg otthon ül, gyerekekkel vagy anélkül, nem felel meg a valóságnak. Az őskorban se volt így, ma sincs így, közben millió átmeneti állapot létezett, a semmittevő asszony képe azonban csak szűk társadalmi rétegekre volt igaz. Ahogy most is.

2) Annak ellenére, hogy folyamatosan arra hivatkozol, az emberi faj érzelmileg semmit se változott a kőkorszak óta (lehet, hogy nem szó szerint mondod ezt), szvsz nem lehet ezt ilyen egyszerűen kijelenteni. Az apaság igenis megváltozott, az apák hozzáállása, a társadalom elvárásai az apákkal szemben, a gyerek szerepe a társadalomban, minden ilyesmi. A férfiak ma közelebb kerülnek a saját gyerekeikhez, mint akár 50 évvel ezelőtt. Tehát érzelmileg is másképp állnak hozzájuk. (Átlagban)
Nem úgy megy ez, ahogy te leírod, hogy nem kell már a nő, ezért a gyerek se. Biztos van példa erre is, de hogy ez legyen az etalon, az általános... Na, azt nem látom. Én ilyen példát nem is ismerek, rengeteg olyat viszont igen, hogy a pasik válás után gyötrődnek a gyerekek hiánya miatt, hogy próbálják fenntartani a normális viszonyt, hogy dühösek az exfeleségre, mert az ellenük neveli a gyereket. És ez most független attól, hogy ki akart válni, a pasik hozzáállása az én tapasztalataim szerint inkább ez: ragaszkodnak a gyerekeikhez.

3) Ha anyagilag annyira nehéz még egy családot is fenntartani (és attól messze vagyunk, hogy egyedül ők tartsák fenn a családot), akkor mondjuk 3 utáni gyermektartást fizetve azért eléggé gazdagnak kell lenni ahhoz, hogy egy új család is beleférjen a költségvetésbe. Azzal meg nem nagyon szokás csábítani manapság, hogy én majd szülök neked gyereket. Mikor ezerszer meggondolják, hogy egyáltalán legyen-e gyerekük, egyáltalán vállaljanak-e egy házassági köteléket, és egyre kevesebben teszik ezt meg. A magszórásból manapság annyi maradt, hogy minél több nőt szeretnének lefektetni, na de teherbe ejteni azért nem, isten ments.

4) Arra több példát láttam, hogy a csalfa feleségbe újra beleszeret a férj... Pedig a te logikád alapján éppen, hogy el kéne taszítania magától.

est ragon 2012.07.02. 10:04:12

@skarlát betű: @OakTree: Nincs kizárva, hogy úgy valahogy van ( a magyarázatot tekintve), ahogy szívem Tölgye írta le.... a ffi kötődése a gyerekeihez családon belül "más", mint ha sosem volt a család része, vagy ha "kipenderítik" a családból...
De egyszer felvetettem a gyerekelcserélés egy extrém lehetőségét, ahol ppnt Te SB mondtad, hogy az a gyereked akivel együtt élsz, akit ismersz, megszerettél stb.... ez az anyáknak több sanszot ad arra ( mármint az időbeli, nevelés-törődésbeli lehetőségek terén), hogy másfajta kötődése is kialakuljon a gyerekeihez, mint a munka, a "hűtlen asszony" által kiszorított, kiszoruló apának. Persze kiszorulhat az apa úgy is, hogy új párral, új családba integrálódik be.....
A saját példám az első házasságommal mutatja, hogy még azokat a gyerekeimet is "hátrahagytam", akiknek évekig majdnem az anyukájuk is én voltam... de a majdnem az itt is NEM... mert az anyjuk évekig 0-24 ben volt velük....
Az hogy elhagytam a feleségemet, azt is hozta, hogy elhagytam a gyerekeimet... azért a praktikum kedvéért egy utcányira laktam tőlük, hogy iskola, uszi, tánc, gyerekbulik alkalmával én is számításba jöhessek, ne csak a pénzem....
Az tény, hogy az új kapcsolat attól fogva vált komollyá, hogy közös gyerekről, közös jövőről kezdtünk terveket szövögetni... családként képzeltük el magunkat a meglévő és jövendő gyerekeinkkel és nem "csak" párként.
Ezek olyan szokványos velejárói a felnőttek szerelmi ügyeinek, hogy már szabványként tekinthetünk rájuk.
Ezek pedig magukban hordozzák azt is hogy ilyeténképpen veszélyforrásként is figyelembe kell venni őket. Ezek azok a "szabályok", amik nemismerete nem véd meg a következményeiktől...
Szerintem Tölgyecske és az én példám is csak erről szólt...
Le lehet nézni az apa lelki defektusát, amiért lemondott a gyerekeiről is a feleség elhagyásával, de ez a legtöbbször így van... anyagilag, sok-sok eseményt szem előtt tartva, érzelmilrg, stb.. persze nem mondott le a példabéli apuka sem a gyerekeiről, gondolom magamból kiindúlva, de az "ilyen" családcentrikus beállítottságú ffiak nem szexszínesítő pipikre vágynak, hanem családra, jó társsal, gyerekekkel....

OakTree 2012.07.02. 10:11:25

@skarlát betű:
1.) Sehol nem sugalltam és a lehető legtávolabb áll tőlem a "semmittevő" asszony buta sztereotípiája.

Nem a férfi tartja el egyedül a családot, de azért csak az én fialtalkoromhoz képest is bekövetkezett egy komoly visszalépés. A mai magyar valóság az, hogy a legtöbb helyen a férfi hozza a többet. Igaz, hogy szlogen szinten a nőknek több joga és lehetősége van ma, de azért édesanyámnak nem kellett évekig GYES után munkát keresnie, mert nem rúgták ki mikor visszament. Nekem például igen.

2:) Ki mit lát, ki mit tapasztal. Olvass vissza, sehol nem mondtam, hogy általános lenne. Ez egy speciális részhalmazra jellemző, nekem innen van tapsztalatom.

Az én praxisomban nagyon gyakori jelenség volt.
A 40-es középosztály tartja el a gazdaságot, konditermeket, kozmetikusokat meg a válóperes ügyvédeket és a magamfajta pszichológusokat is.

3.) Lásd 2. pont. A példában említett pasi elég sikeresnek és "gazdagnak" számított egyébként az akkori idők átlagához képest.

4.) Lásd 2. pont

est ragon 2012.07.02. 10:28:36

@skarlát betű: Az újra beleszeret a csalfa nejébe a férj eset, személyes példámat alapulvéve, kicsit pongyola meghatározás...
Az, hogy nálunk nem lett válás a dolog vége (még), az egy paraszthajszálon múlt. Olyan mélyre keveredtem a kiderülést követően, hogy ott lent senki nem lesz szetelmes senkibe! Ez olyan tuti, hogy a nyakamat teszem rá!
Az, hogy én 12 évig boldog és szerelmes voltam a nejembe, hogy eleven emlékeim voltak a szerelem engem boldogító eseményeiből, jelentett némi fogódzót, amibe kapaszkodva le tudtam küzdeni azt, amit Tölgy úgy írt le, hogy összedőlt a ffi világa... nyavajogtam itt is eleget erről....az újbóli beleszeretés a csalárd nőbe, egy rózsaszín szűzlányos ábránd beleképzelése egy olyan a nő számára kínos és talán szégyenteljes esetbe, ahol azzal mentette fel magát a hűtlensége keltette lelkifurdalása alól, hogy a férje már nem szerelmes belé, csak szereti őt.... így az hogy együttmaradtak, még az is azt bizonyítja, hogy a psli volt a hibás, a pali javította ki a hibát, anyu a "védtelen áldozat".....
Hidd el, bár aki "kiszeretett" csalódott a férjében, talán el sem tudja képzelni, de lehet egy nőt évtizedekig szerelemmel szeretni.... Sőt, olyan jó ilyen "állapotban" élni, létezni, hogy nehéz olyan körülményt, késztetést elképzelni, ami hatására mást keresnék, kockáztatnék bármit is... Éppen elég energiát, időt, emócionális forrást "leköt" ezen állapot fenntartása, ápolása ahhoz, hogy ne maradjon szabad gyök, kíváncsiság másra, még sportra, politikára sem igen... nrm hpgy "kártékonyabb" dolgokra :-)

Sadist 2012.07.02. 11:08:32

@Kytia: Azt butaság volna tagadni, hogy a férfiak számára a sok felszínesebb, laza kapcsolat természetesebb, mint a nőknek. Pl. az üzleti életben sikeresebbek is, mert ott nagyobb előny, hogy rengeteg kapcsolatot tudnak kialakítani és fenntartani.

Kytia 2012.07.02. 11:22:06

@Sadist: Nézd, én csak egyet tudok. Van olyan érzés az emberben, hogy nagyaonnagyonnagyonnagyon szeretne valakivel intimebb viszonyba kerülni, aki történetesen nem a párja. Szerintem kb ugyanolyan érzés lehet férfinak, nőnek egyaránt.

Sadist 2012.07.02. 11:22:28

@skarlát betű: "A magszórásból manapság annyi maradt, hogy minél több nőt szeretnének lefektetni, na de teherbe ejteni azért nem, isten ments."

Mert törvényi kötelezettség és társadalmi elvárás, hogy az utódairól a férfi is gondoskodjon. A motivációs ösztön (szexigény) ugyanúgy megmaradt, de az utódokra már túl sok időt és energiát kell fordítani.
Ha nem volnának törvények, társadalmi keretrendszer, akkor az alfahímek csinálnának rengeteg utódot, bétától omegáig meg választhatnak, hogy kihalnak, vagy güriznek a másik utódjaiért.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.07.02. 11:27:40

@est ragon: Megint rengeteget írtál, csak egy töredékre reagálnék.
Te sem vagy feltétlen az irányadó példa :-) Mindenesetre az 1. feleséged nem azért hagytad ott, mert ő megcsalt, ha jól értem. Az, hogy az ember eltávolodik a gyerekeitől, akikkel nem él együtt, miután elköltözött, lehet, hogy elkerülhetetlen, vagy nagyon nagy erőfeszítést igényel az elkerülése, persze. De én arról beszélek, amikor még otthon van, tehát nincs elhagyás. Együtt él velük. És mondjuk, hogy a nő csak sok évvel a gyerekek születése után lett hűtlen, tehát nem merül fel apasági kétely. Itt nem érzem szükségesnek az eltávolodást, és látok példát az ellenkezőjére.
A pasi beleszeret hűtlen nejébe sem kötelező, de létezik, magam is tapasztaltam. Ahogy azt is, hogy az apjuk nem távolodik el a gyerekektől. És nem akar másik családot, legalább is gyereket biztos nem, bár már kapott ilyen ajánlatot.

@OakTree: Persze, vannak ilyen nők is. Én is láttam már mutatóban. De nem biztos, hogy ők hűtlenebbek, a magamfajta dolgozónál :-)

Sadist 2012.07.02. 11:35:49

@Kytia: Az, hogy ugyanolyan, abban nem vagyok biztos, de mindkét nemnél előfordul, ez biztos. De őszintén, szerinted a férfiak vagy a nők feküdnének le minél több ellenkező neművel? Ez is nagyon régről örökölt ösztön, hogy a férfi akkor dug, amikor lehetősége van, mert pár ezer éve még lehet, hogy életében egyetlen esélye volt, hogy utódja legyen. Az alfahímek lestoppolták a nőstények nagy részét, pont emiatt a ma élő emberek sok nő és kevés férfi leszármazottai. Egy nőnek nem kellett azon izgulnia, hogy lesz-e utódja, csak egy partnert kellett választania és meg volt oldva, számára a szex közel sem akkora motivációs erő. A nőknek pont az a fontos, hogy hosszútávú partnert találjanak, hogy az utódokat óvja és ellássa anyagiakkal.
Persze mára elég sokminden megváltozott, de ezek az ösztönök még megvannak, és meg is fognak maradni még nagyon sokáig.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.07.02. 11:42:11

@Sadist: Akkor olvasd el a mai posztot. Úgy tűnik, ez a kőkorszaki elmélet kissé meghaladott. Nem tudom, csak annyi tűnik nyilvánvalónak, hogy a nők nem kevésbé hajlanak a több partner kipróbálására, és ha eddig kevésbé csinálták, annak inkább társadalmi okai voltak, szocializáció, félelem, anyagi függés, satöbbi. Az indíttatás bennünk van, és kész. Lehet, hogy a szex is épp elég nagy motivációs erő, csak még mindig az a tévhit él, hogy a nők kevésbé szeretik a szexet. Lehet, hogy ez is mítosz. Csak egyrészt időbe telik, míg megszeretik, és addigra már elköteleződtek kapcsolatilag, másrészt nem mindegy neki, hogy kivel csinálják, válogatósabbak. De egy egészséges nő, akiben nem fojtotta el a nevelés a szexuális késztetést, nagyon is motivált lehet szexuálisan.

Kytia 2012.07.02. 11:58:43

@Sadist: Hülye módon csúsztatsz. Lehet, hogy egy nő nem akar minden szembejövővel lefeküdni, de minden tizedik szembejövő annyira beindítja, hogy majd' beleőrül és sokkal inkább szenved, mint egy férfi, aki ugyan megdöntene mindenkit szívesen, de csak felületesen. Erre nem gondoltál? Hogy nemcsak mennyiségi alapon lehet nézni?

másrészt olyan vizsgálatot is hallottam, ami kimutatta, hogy a férfiak személytelenebbül állnak a szexhez, tehát képesek 10 év után is rágerjedni az asszonyra, míg a nőkben a párjuk iránti vágy HAVI szinten csökken, mígnem elér a nullához (kivétel mindig van). Az érdekes, hogy ugyanez a nő egy új pasival aztán megint 100%-ról indul. Ez alapján szerinted kinek lenne fontosabb a változatosság?...

est ragon 2012.07.02. 12:01:59

@skarlát betű: amit @Sadist-nak írtál szerintem is elgondolkodtató... De képzeld el, a ffiak egy része is "válogatós" lesz a szexuális partnereit illetően egy idő után. Ki lehet nőni a magszerteszóró késztetést. Számomra az a furcsa, hogy amit írsz, és én is tapasztaltam, hogy a +30 női korosztály "szexuális magáratalálása" miért jár ilyen nagy számban együtt avval is hogy külső partner kell a kíéléséhez, megéléséhez, kiélvezéséhez?
Mert ha otthon a férj impotens, vagy pont akkor válik asszonyverő alkoholistává, vagy ahogy kardhal tudná fokozni, fentragadna a férj az óriáskeréken és nem tudna sokáig hazajönni :-) ( ez volt a kedvenc abszurd okom) akkor megértem, de talán nem ezek a leggyakoribb okok. Sőt... ahol kisebb a függés, jók és javíthatók a viszonyok, ott hamarabb üt be a krach.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.07.02. 12:06:09

@Kytia: Én is írhattam volna.

@est ragon: Lásd Kytia téged megelőző kommentjét.
Mert nem kívánjuk többé. A férjet. 0 vágy, amit nem lehet megváltoztatni. Ilyen egyszerű. Tragikus, tudom. Nem mindenkinél következik be, de sokaknál, nagyon sokaknál. Lehet, hogy a félrelépés javít ezen, a férjet is újra tudja kívánni a nő, másoknál viszont totál lenulláz mindent.

est ragon 2012.07.02. 12:08:59

@Kytia: Ez pontosan így van :-) már ami a ffiak átlagos, de folytonos késztetését illeti, amit a felesége is "karban tud" tartani, szerencsés estben...
A nőket viszont.... hát, az tényleg annyira személyfüggővé válik, hogy a fene se tud eligazodni rajtuk ( ők sem magukon :-) mert a személy nagyon hamar "inflálódik", ami nekem azt mutatja, hogy a nők a saját vágyképeik rabjai...

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.07.02. 12:17:38

@est ragon: És a pasik nem? Nem saját vágyképe rabja az, aki szeretné, ha a felesége csak őt kívánná, de a valóság más?
Miért inflálódna hamar a személy? Nálam nem így történik. Ez egyáltalán nem szabályszerű.

est ragon 2012.07.02. 12:21:47

@skarlát betű: Hát akkor, igen... :-)
Érteni nem értem, de annyi példa támasztja alá, hogy meg kell hajolnom a tények előtt... :-(

Akkor nekem még szerencsém van (volt) ?
Éreztem, tudtam, hogy szetencsés pali vagyok... Azért azt nem gondoltam, hogy ilyesmiknek is be kell következni.... :-)))

est ragon 2012.07.02. 12:28:41

@skarlát betű: Az én vágyképem alapja az volt, hogy amikor egymásbaszerettünk a párommal, én úgymaradtam....:-)
Ha én már másra vágytam volna, de elvártam volna Tőle, hogy engem vággyon , akkor bunkó lettem volna, nem "vágykép kergető".... :-)
Amúgy a gyors inflálódás a túlértékelés (többet képzelt bele) következménye. Ritkán tényleges minőségromlás...
Amint fentebb írtam: a nők hülyülnek hormonálisan.. aztán józanodnak...... :-)))

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.07.02. 12:28:51

@Sadist: Ha nem lenne társadalmi elvárás a nőkkel szemben a monogámia (lelki és testi szempontból is), ők is sokkal többet szexelnének a saját kedvükre. Mert már teherbe se kell esni, ha nem akarunk. (Persze, a veszélye még megmarad.) Lehet, ebbe az irányba mozdulunk lassanként, de hogy ez nagyon sokaknak nem tetszik, az is biztos.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.07.02. 12:31:35

@est ragon: Mindenkit túlértékelünk, mikor beleszeretünk, férjet és szeretőt egyaránt :-) Lehet ezt hülyülésnek hívni. De akkor a férjre vonatkoztatva is, ne legyünk szelektívek :-P

És az, hogy esetleg nálatok a szerető nem volt nagy szám (szerinted, vagy utólag a nejed szerint), nem általánosítható. Más szerető meg nagy szám, hosszú távon is. :-)

est ragon 2012.07.02. 13:20:09

@skarlát betű: A szerető túlértékelése persze általános.. rózsaszín köd... eufória... hormonfröccs...
De ma már (XXI. század) nem kell első felindulásból dönteni... Nem is igen jellemző ma már...
A dolog inkább akként cseng le, hogy a nők máshogy választanak párt családhoz..? kevésbé fontos a szex.. a fő, hogy "gyerelcsinálásra" , "családösszetartásra", "férjmotiválásra" megfelelő legyen... Aztán megszólal a női fejecskékben a nagy kérdés : TÉNYLEG CSAK ENNYI???
Addogra megtanulják gyereknemzéstől, családösszetartástól függetlenül is élvezni a szexet, de apuba már, akit ki-megismertek, nehéz beleképzelni azt amitől nedvesedik a bugyi....
A nőknek sokkal inkább nemi szerve az agya, mint a ffiaknak...
A röhej az, hogy attól szeretnek bele másba, amit "magik kreálnak" :-)))
Ezt szoktam, nemes egyszerűséggel úgy jellemezni, hogy a csajok tolják a királyfi alá a fehér lovat....

Kytia 2012.07.02. 13:46:04

@skarlát betű: Jaja, és ida kapcsolhatjuk @OakTree: nekem írt sztoriját is. Bár úgy adta elő, hogy egyértelműen rosszul döntött a nő, valójában nem tudom, hogy ép ésszel el lehet-e viselni azt, hogy mostantól még 30 évig hűségben élsz amellett, akit egyáltalán nem kívánsz. Lehet, hogy sokszor jobb gyerekeket egyedül nevelni.

@est ragon: Ez most úgy hangzik megint, mintha a nőkkel valami baj lenne. Mintha hibás lenne a rendszer. Pedig a rendszer tökéletesen van megalkotva, csak épp nem a mi kis nyamvadt, érzelmi szempontjaink szerint, hanem a fajfenntartás törvényei szerint, mert a természet döntötte el ezt és a természetnek az a fontosabb.:) Nemrég olvastam egy interjút a Hernádival, ő mondott valami iylesmit, hogy 20 és 50 között mi, nők beleszeretünk mindenféle borzalomba, hogy gyerekünk szülessen, oszt ennyi. Valamivel rá köll venni az embert a szaporodásra, hát nekünk a hormontéboly teszi meg ezt a szolgálatot.

És persze egy pici idealizmus még mindig él bennem az iránt, hogy talán van az eseteknek egy olyan 1%-a, amikor a két ember tényleg egymásért van oda és a hűség is megy ettől. Vannak rá példák is, de nem tudom, hogy a személyiségeden múlik-e, vagy csak a párodon. Ha csak a párodon, az azt jelentené, hogy mindenki rendelkezik ezzel a skill-el, csak a megfelelőt kell megtalálni hozzá.

est ragon 2012.07.02. 14:06:28

@Kytia: A rendszer hibája az, hogy ilyen sok idő, buktató kell a kiismeréséhez... és még azután, hogy érteni véled a szabályokat, sem biztos (biztos hogy nem ?) hogy tudod sikeresen játszani azt a játékot, amire a belső igényeid ösztökélnek....

Kytia 2012.07.02. 14:10:56

@est ragon: Attól függ, mit jelent, hogy "sikeresen játszani". A te szempontodból talán az lenne a sikeres játék, ha életed végéig monogámiában élhetnél életed szerelmével. A természet meg ezt utálja, mert nem eredményez elég gyereket, ezért előbb-utóbb valamit valamelyikőtöknél kirobbant.:) Jó nagy szívás ez, nem mondom, hogy nem.

est ragon 2012.07.02. 14:14:05

@Kytia: Annyira jólesett Hernádinak ez a jelzője: beleszeretünk mindenféle borzalomba.... :-)
Mostantól olyan, de olyan önképem, ffiúi tartásom lesz... :-)

Kytia 2012.07.02. 14:19:28

@est ragon: Ó, pedig ez a dolog legtalálóbb része. Tényleg így van. Minden értelmes, racionális megfontolást nélkülöző módon szeretünk bele a legelképesztőbb pasikba. Néha még az is megesik, hogy miután elmúlt a dolog, már nem is érti az ember lánya, mi a fenét evett azon a bizonyos emberen. Bár nekem ennyire súlyosan ez még nem volt, de barátnők mesélik.:)

barbieds (törölt) 2012.07.02. 14:30:27

@est ragon: Elképesztő, hogy folyamatosan az egód intakt fenntartásának szempontjából nézed ezt az egész félrelépősdit, a nők (a feleséged) viselkedését, szeretőik "minőségét".

@OakTree: Számomra nagyon furcsa, hogy ennyire hormonális okokkal magyarázod a női hűtlenséget. Nem volt sosem olyan a praxisodban, aki valódi hiányt pótolt vagy valódi többletet kapott egy külső kapcsolatban? Nekem az a hormonos dolog annyira lesajnáló a nőkkel szemben.

est ragon 2012.07.02. 14:53:29

@barbieds: Számodra lesajnáló a hormonos magyarázat...
A jelzőt te találtad ki, az egód meg rúgkapál ellene...
A hormonok ennél ciffrábbakat is MEGHATÁROZNAK , sőt, még pláne is.... :-)

est ragon 2012.07.02. 14:57:29

Ó....@Kytia: említettem már, hogy imádom, várom a kommentjedet ? :-)

Kytia 2012.07.02. 14:59:13

@est ragon: Demoralizáljalak még? Vadász, vadász, te sz* *ni jársz ide?:DDD

est ragon 2012.07.02. 15:14:20

e@Kytia: Ezt most öv alá vitted be .... :-)
diszkvalifikállak..... :-D
Inkább csak általánosságban viccelődjünk, jó!?
Én még ehhez fiatal, éretlen, fejletlen személyiség vagyok... :-) tudod !? az egóm.... :-)
Értem én az ilyen humort, csak nem szeretem... mondotta volt Aczél el(f)társ!!!

Kytia 2012.07.02. 15:20:50

@est ragon: Figyi, azért ne add az idealizmusodat oda akármilyen jöttment, szerinte sokat látott, kiábrándító, evolucionista-racionalista-realista-valójában csak cinista népeknek. Nem mindent lehet az egyszer-egyig levezetni és azért láttam én már szerelmet, meg boldog kapcsolatot az életben, úgyhogy higgyél benne.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.07.02. 15:37:42

@Kytia: Ez a cinista cinikus akart lenni? És főleg rám gondoltál ezzel a jelzőhalmazzal?

Kytia 2012.07.02. 15:42:06

@skarlát betű: Igen, cinikusra gondoltam. Nem rád, bár te sem tűnsz épp romantikus típusnak.:) Részben magamra is gondoltam, meg még sokakra. Meg ugye Hernádira, mert ha megnézed fentebb, tőle jött a kiábrándító idézet.:)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.07.02. 15:45:34

@Kytia: Hát, kevés nálam romantikusabb ember volt, míg meg nem tanultam, hogy ebbe csak belegebedni lehet. Legalábbis nekem nem vált hasznomra, az biztos.
Hernádival nem értek egyet, bár volt egy-két megbolondulásom méltatlanok felé is, azt mondhatom, hogy értékes pasikat is ismertem, ismerek, és nincs olyan rossz véleményem a férfiakról. Vagy legalább annyira van rossz véleményem a nőkről is :-)

OakTree 2012.07.02. 15:53:56

@barbieds:

Az én praxisomban nem fordult elő, de tisztában vagyok vele, hogy van.
Párkapcsolati terápiára nem azok járnak szerintem ahol tényleg valami baj vagy hiány van, hanem azok akik utólag maguk sem értettik, mi történt és hogy fordulhatott elő velük.

Nő létemre dehogy is sajnálom le a nőket. Sőt a férfiakat sem.

Talán hiba volt a példát idehozni, mert sokan félreértették, de ez mindig ez jut eszembe az "olvasztó férfitekintetről" amit valaki említett.

A hormonok az én tapasztalataim szerint általában a kapuzárási pánikon áteső nőket és - a közfelfogás szerint főleg(?) - férfiakat befolyásolják.

A példában említett nő péládul mire hozzám kerültek már nem is értette, hogy miért nem hagyta a fenébe az alapjában véve értelmetlen dolgot a kíváncsiság fázisban és miért hagyta "szerelemmé" fejlődni.
Azt sem értette utólag miért hitte, hogy a szerelem reménytelenségéből eredő kudarc és kisebbségi érzés puszta kalandokkal kompenzálható.

Utólag az derült ki, hogy otthon csak akkor kezdtek problémák lenni még az ágyban is, amikor öntudatlanul a nő kezdte generálni azokat mintegy önigazolásként. És így gerjesztődött a dolog.

És hát mire hozzám kerültek a pasi már annyira partvonalon kívülre lett szorítva, hogy menthetetlen volt az ügy.

Mint említettem az eset megmaradt bennem a pályám elejéről. És hát én is azt hittem, hogy ilyen hormonvezérelt irracionális cselekvési lánc csak férfiakkal fordul elő - mert nekem még úgy tanították.
Aztán persze nagyon sok szinte azonos esettel találkoztam - ezért is írtam, hogy elég sablonos ebben a korosztályban.

Ebben én abszolút semmi dehonesztálót nem érzek.
Ez tényleg csak a hormonok játéka.
Általánosan egyáltalán nem igaz, csak bizonyos életkorban gyakori.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.07.02. 16:05:10

@OakTree: "A példában említett nő péládul mire hozzám kerültek már nem is értette, hogy miért nem hagyta a fenébe az alapjában véve értelmetlen dolgot a kíváncsiság fázisban és miért hagyta "szerelemmé" fejlődni."

Na, itt van az, amikor kételkedem abban, hogy a terápián őszinték az emberek. Maga sem értette. Bakker, én is tudok ilyeneket mondani, ha nincs kedvem megmagyarázni, miért is csinálok valamit.
Mi az értelmes és mi az értelmetlen?
Az értelmes dolog, hogy örökké elfojtjuk magunkban, amitől úgy érezzük, hogy élünk? Mi az, hogy kapuzárási pánik? Az az érzés, hogy soha többé semmi izgalmas nem fog történni velünk. Van, akit ez meg se érint, mert életében semmi izgalmas nem történt vele, vagy nem is vágyott rá. Van, aki meg megőrül tőle. Az izgalmas persze lehet egy lóverseny vagy egy szakmai kihívás, a nők számára az igazán felkavaróan izgalmas sokszor a románc, a szerelem, az erotika, mindez együtt. Az is izgalmas, hogy a gyerek túl magasra mászik-e a mászókára, de ez azért másfajta izgalom. Annak ellenére, hogy a gyerekekkel és a munkával kapcsolatos kihívások is izgatnak, az erotikust ez nem pótolja.
Mindezt a hormonokra fogni, hogy szegény hülyék, úgy jártak, mint a drogos, aki belőtte magát... Hát, igenis dehonesztáló. Amúgy a drogokról beszélve is jellemzően elfeledkeznek arról az emberek, hogy azért drogozik valaki, mert az kurvajó érzés, amíg hat a szer. Mert úgy érzi, hogy ő valaki, hogy szeretik, hogy fontos, hogy lebeg - mindezt a szerelem is tudja nyújtani, csak jóval nehezebb hozzájutni. A droghoz csak pénz kell...

Kytia 2012.07.02. 16:10:55

@skarlát betű: "Vagy legalább annyira van rossz véleményem a nőkről is." Na, ebben garantáltan egyetértünk. Sosem értettem, miért tárgyalják külön a két esetet. Pont ugyanolyan mindkét nem.

Szóval kiábrándult vagy azért valamennyire? Akkor mégis van némi cinizmus ott is.:) Én még nem jöttem rá az élet értelmére, de egyelőre azt gondolom, hogy bizonyos esetekben érdemes beledögleni. Pasiknál látom sokszor, hogy megégette magát egyszer és onnantól betáraz magának egy közepesen (vagy annyira se) érdekes nőt állandóra az izgalmakat meg kívül keresi. Nekem ez nem annyira tetszik. Nem sújtanék le rögtön a lángpallossal a hűtlenekre, de úgy vagyok vele, hogy ha egyszer már árul az ember, akkor szenvedélyből áruljon, ne hideg számításból csak azért, mert nem meri megint felvállalni a kockázatot, hogy valaki olyannal kösse össze az életét, akit elveszteni fájdalmas lenne. Tessék beledögleni, igenis.:)

Kytia 2012.07.02. 16:14:17

@skarlát betű: A dolgot élvezik, csak az árát megfizetni sajnálják. Aztán mennek pszichológushoz magyarázkodni, meg olyanokat mondani, hogy "nem tudom, miért tettem". Nem hinném, hogy az ilyen eseteket ne előzné meg valódi vágy. Onnantól meg nincs mit magyarázni...

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.07.02. 16:23:24

@Kytia: Egyrészt ne tessen beledögleni, mert az nem jó senkinek, mondjuk annak főleg nem, aki felelős még a gyerekeiért is. Éppen, hogy nem szabad beledögleni. Ez nem azt jelenti, hogy nem szabad semmit érezni, de legyen annyi önfenntartó ösztön bennünk, hogy védekezünk a beledöglés ellen. Én eleget döglöttem bele mindenfélébe, nekem ez nem kell tovább. Látom magam körül az önsorsrontást mindenféle elvek mentén, és azt mondom, nagy hülyeség tönkretenni magunkat.

barbieds (törölt) 2012.07.02. 16:29:28

@skarlát betű: Aham, ha lenne ma több időm (meg agyam), kb. ezt írtam volna én is.

est ragon 2012.07.02. 16:31:11

@Kytia: A hozzád hasonló Nők agya (gondolkodásmódja) ma már jobban izgat, mint egy genetikailag belémkódolt-ideális csípő-derék arányú segg látványa... Mi ez, ha nem a romlatlan romantikára, bepiszkolhatatlan idealizmusra bizonyíték...
A cinizmus a szarkazmus, úgy általában az az irónia, ami öniróniából táplálkozik, a legizgatóbb ajzószer számomra. :-)
Nálunk, a párom párhuzamos története, annak "feldolgozása" kihozta Belőle is ezt a fajta "bölcs humort"... Benne volt mindig, de az életvidámsága "elnyomta" (mert hát az meg a másik gyengém, a vidámság, értelmetlen életöröm), most viszont ellágyulok a "női bölcsességen", nagyanyám, anyám, nővérem elkényeztetett etéren...
Itt nagyon jó! Imádom ezt a blogot... Függővé váltam....

OakTree 2012.07.02. 16:39:51

@skarlát betű:

Csak tippelek: Te még 40 előtt vagy bőven.

Nekem nem volt más választásom, mint hinni a hozzám fordulóknak.
Egyébként szerintem senki nem mászkál fizetős terápiára csak azért, hogy hazudjon :)

Lehet, hogy a hormonokkal és egyebekkel magyarázni valamit az nem igaz. OK.
Tegyük fel, hogy a hormonokkal magyarázni valamit az dehonesztáló. OK.
És már vagyunk oda, hogy például melegnek vagy leszbikusnak lenni bűncselekmény, nincsenek hormonális betegségek, ezért mindenkin lobotómiát kell végrehajtani.
És már száll is a kakukk fészkére....

Nem biztos, hogy az általam is elfogadott magyarázat tökéletes, de nagyon jól magyaráz bizonyos dolgokat, fel lehet használni arra, hogy segítsünk másoknak.
Nekem ez elég per pillanat.

Nem akarok Főnéni lenni és nem is leszek.

OakTree 2012.07.02. 16:41:25

@OakTree:

Bocsánat:
És már vagyunk oda
helyett
És már jó úton vagyunk oda

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.07.02. 16:45:48

@OakTree: Nem, sajna már elrúgtam a negyvenet :-P
Tudod, hogy nem akarjuk mi sértegetni egymást, csak olykor úgy sikerül, hogy nem tetszik, amit a másik ír.

De, el tudom képzelni, hogy az ember egy fizetős terápián se bírja kimondani az igazat. Nem AKAR hazudni. Én még a nőgyógyásznak se bírtam bevallani pár éve, hogy nem egy partnerről van szó az életemben, mert ő annyira egyértelműnek tartotta, hogy csakis egy lehet. Nem akartam hazudni, csak ráhagytam. Hülyeség...
Hormonokkal lehet sokmindent magyarázni, de azért emberek vagyunk, és nem csupán hormonvezérelt gépek. Nincs nekem semmi bajom a hormonokkal, csak nekem is okoztak már álmatlan éjszakákat, persze :-P

est ragon 2012.07.02. 16:57:05

@skarlát betű: Nem az a kérdés, hogy mire késztetnek a hormonok... Foghatod a csillagokra is, istenkére, ördögre... bármire.
Majd egyszer leírom Nektek, hogy mi mindent (szinte mindent) "irányítanak", vsgy méginkább vezényelnek le hormonok bennünk...
Az érdekes az, ahogy máskéntnek tűnő "válaszokat" adunk rájuk... de csak tűnő, valójában tök egyformákat, csak szituációnként másként értelmezhetőek a válaszok, de minden ugyanaz :-)

Kytia 2012.07.02. 17:05:17

@skarlát betű: Ez érdekes. De mesélj konkrétumot. Mondjuk milyen szintű beledöglés az, amit már károsnak látsz?

@est ragon: Hát, ha még ráadásul az értelmes nőket keresed, akkor duplán ki vagy téve a csalódásnak. Mert azokkal aztán nehéz.:D De sebaj, én csalódáspárti vagyok, mint láthattad.:)

Kytia 2012.07.02. 17:09:41

@OakTree: De mi van, ha a hormonoknak nagyobb a hatalma, mint gondolnád?
Ha nem a "csak a hormonok szórakoznak, legyintsünk egyet rá", hanem "a mi isteneink, a hormonok ezennel azt kívánják, hogy...".?
Egyébként is biológiai gépek vagyunk, ha valami bent komolyabban elromlik, ki is nyiffanunk, miért csodálkozunk, ha a vislekedésünk is belülről van irányítva. Nekem azért nem tetszik a hozzáállásod, mert nem igazán vagy megértő érdekes módon, főleg a nőkkel nem, pedig magad is az vagy. Azt mondod, sajnálod őket, de közben úgy gondolod, hogy hibáztak, vagy tévedtek. És ha nem? És ha mindennek pont úgy kellett történnie? Nyafognak neked, az oké, de ettől még nem biztos, hogy a lehető legrosszabb az, hogy elhagyták őket. Lehet, hogy ha velük marad a férjük, az még rosszabb.

est ragon 2012.07.02. 17:56:29

@Kytia: Ez már az a szintű fatalizmus, amivel végső elkeseredésemben helyreállítom a "világ káosznak ható rendjét" magamban....
Az első válásomkor, ahogy kezdtem becsavarodni a gyerekeim hiányától az albérletemben, vágyakozva az akkor még "boldog" házasságban élő párom után, arra gondoltam: bármi történt eddig, az az értelme, hogy most itt vagyok, úton afelé a jövő felé, ami majd olyan lesz, amilyenre mindig vágytam... hogy legalalább találkoztam avval a Nővel, akivel együtt akarok élni családban...
K Vonnegut nak van egy regénye, talán atitán szirénje, vagy nem, ami a fatalizmus legkedvesebb ábrázolása... sokmindenre lefordítható....

Okos nőből van sok, például itt is...
De az is biztos, hogyha otthon szaggatjuk a babaruhát, nem innen csajozok be.... kell egy kis illúzió....
Speciel pont, Te meg Tölgyecske még beleférne a képbe..:-)
De ezt majd privátban.... :-))))

OakTree 2012.07.02. 18:50:09

@skarlát betű:

Fiatalosabban gondolkodsz akkor nálam :)

És hát dehogy sajna! Utána kezdődik igazán - mint azt már ezek szerint Te is tudod!

És hát persze, hogy nem értünk egyet - ezért járok ide virtuálisan :)

OakTree 2012.07.02. 18:54:30

@Kytia:

Na ezenel végképp megbántam a sztori idézését.
Szóval ha ennyi ember írja akkor tényleg rosszul adhattam elő a dolgot.
Nem én akartam sugallni, hogy rosszul döntött. Saját véleménye volt annak idején utólag, hogy rosszul tette.
Fel sem merült, hogy "még 30 év olyannal akit nem kíván"

Szóval ezennel visszavonulok megint pár hét olvasóba
Nem csak gépelni nem tudok, hanem írni sem értelmesen.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.07.02. 19:08:45

@Kytia: Milyen szintű beledöglés? Minden szintű :-) Én már túl sokat döglöttem bele, csak szerencsémre elég erős vagyok, és mindig felálltam. :-)

est ragon 2012.07.02. 19:14:32

@OakTree: nekem máris hiányzol...:-(
Én értettem, amit, ahogy írtál...
Szerintem is úgy írtad le, hogy a nő "bánta meg", se tudta megmagyarázni, amit a vágyai elragadtatásában gondolt-érzett és tett.
De, mint írtad, a ffi világa már nem volt felépíthető a romjaiból....
Őt, a férjet, egy új lehetőség, egy tiszta lap inspirálta...
Szerintem arról szólt a történet, mint egy gyorshajtás elleni propaganda film... A szabályt ismerteti, juttattja eszünkbe, elrettentő példával...
Nem állítottad, hogy mindig, minden szabályszegés ide jukad ki, de ez vegytisztán hozta a kötelezőt...
Sztem "tanulságos" volt.....

E. Bonheur 2012.07.02. 19:21:43

@OakTree: hátha még elolvasod ezt. A korodat hozod fel mindegyre, aki már tapasztalt, és a hivatása révén sok mindent tapasztalt.
Egy jó alany vagyok majdnem mindennek az ellenkezőjére, amiket te írsz. A korom hozzád közeli, és huszonév házasság van mögöttem, tehát a gyerekemet már felneveltem. És hát a szeretői viszony kezdetét ráfoghatjuk a hormonokra, tegyük azt, de hogy fent is tartotta évekig, azt már nem hiszem. Soha nem tudnám azt mondani, hogy megbántam, hanem hálát adok a sorsnak, hogy volt részem benne. A nyűgjével együtt. Ha lehetne, folytatnám. És tudatosan, nem hormonok által vezérelve. Nem pusztult bele senki (én szenvedtem csak a végétől), a férjem nyert belőle, mert egy vidám, derűs, boldog nő volt addig mellette. Rengeteg jó dolgot kaptam attól a viszonytól, a férjem soha nem tudta volna megadni nekem. Voltak negatív dolgok is, de összességében nyertem. Most visszazuhantunk a semmi állapotába. El kellene válnom, szerinted?
Nem válok el, mert a férjem társa is vagyok, egymásra is szükségünk van. Na meg, új élet, kezdeni a semmiről? Hülyeség. Nem kívánnék összeköltözni senkivel. Hacsak nem a hormonok hatására. :) Bocs, ne vedd sértésnek.

E. Bonheur 2012.07.02. 19:27:06

@est ragon: neked is ajánlom, amit írtam a kedvenc hölgyednek.:)

est ragon 2012.07.02. 19:46:07

@E. Bonheur: Elolvastam. Egyszer már írtál erröl...
Akkor is, most is azt gondoltam, éreztem, hogy féllábú a történeted... sem a szeretős kapcsolat végét nem értem, sem azt, hogy mi köze ehhez a férjednek?
Hogy magyaráznád meg neki, ha mint nálunk, kiderülne a dolog?
Mi ebböl a tanulság rám vagy szívem Tölgyére vetítve?

E. Bonheur 2012.07.02. 19:58:19

@est ragon: ha kiderülne a dolog, ugyanezt mondanám. nincs más igazság. nem mentegetőznék azzal, hogy a hormonok, vagy valami egyéb kitalált dolog. Nincs tanulság, és nem is kell mindenben azt keresni. Csak a látókört akartam szélesíteni. A féllábúság a rövid szöveg miatt van, és nem is vagyok hajlandó részletekbe bocsátkozni, vagy magyarázni.

Kytia 2012.07.03. 09:08:15

@est ragon: Olvaslak, de nem áll össze a kép. Te most akkor elhagytad anno a családot egy új nőért, vagy fordítva történt? Mi lett az új nővel? Ő is elment? Nagy vonalakban vázold már fel.:)

@OakTree: Értem. Ne hagyd abba, jó, hogy leírod ezeket, bár továbbra sem gondolom, hogy ha egyszer olyan helyzetbe kerülök, akár a hormonok, akár bármi más hatására, akkor ellen tudok állni. Láttam én már ötvenéves nőrokont is szerelmesnek. Nem sokban különbözik a húszévestől...

@skarlát betű: Én még csak egyszer döglöttem bele. Bár akkor is húsz éves voltam, szóval vígasztalt, hogy még előttem az élet. Azóta viszont túl óvatos vagyok és egyre inkább igaznak érzem a popperi tanítást, miszerint aki csak bokáig mer megmártózni a szarban, az a jó dolgokból is csak konszolidált mértékben részesül.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.07.03. 09:17:51

@Kytia: Lehet, nem ugyanazt értjük beledöglés alatt. Én minden olyan esetet, amelytől csak szenvedtem, és igazán semmi hozadéka nem volt. Mióta egyre kevésbé döglöm bele, egyre több az élvezet is. Szerintem én már alaposan megmártóztam a szarban az életem első felében, úgyhogy jöhetnek a jó dolgok :-)

Kytia 2012.07.03. 09:33:11

@skarlát betű: Óóó, értem. Azt hittem, arra érted a beledöglést, hogy hatalmas lamúr, de aztán koppanás arccal a betonon. Olyan kapcsolatra gondolsz, ahol a másik csak szemétkedett, te meg vágytál volna a tutira?

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.07.03. 09:48:27

@Kytia: Hatalmas lamúr? Nem, legfeljebb csak egy részről. Nem feltétlen szemétkedés, egyszerűen csak nem jöttek össze úgy a dolgok. Én is voltam szemét, velem is voltak azok, de nem rossz szándékkal, szerintem. A plátói vágyakozásba tudtam sokszor beledögleni, mert az volt jellemzőbb. Meg amikor nekem jobban kellett volna a pasi, mint fordítva.

est ragon 2012.07.03. 10:20:16

@Kytia: Csak Neked, nagy vonalakban az én történetem:
Az első házasságomban velünk is megtörtént a "testvéri szeretetre" váltás, a vplt nejem "gyesneurózisával" aszexuálissá válásával.... és az én egyre gyakoribb félrekalandozásaimmal. Mivel minden más "rendben volt" ( egészséges, okos, szép gyerekek, ház, autó, munka, baráti kör , stb, stb), gondoltam, elszeretőzgetek életem aktív éceiben a házasság mellett, míg meg nem unom aut is...
Azitán összeismerkedtem és szerető viszonyba kerültem a jelenlegi párommal, aki viszont boldog, kiegyensúlyozott házasságban élt (akkor, Ő ezt mondogatta úton útfélen :-), aki engem csak desszertnek akart... :-)
Én szinte azonnal elköltöztem otthonról, mert nem bírtam a bennem dúló feszültséget még avval a lelkifurdalással is tetézni, amit a "komoly érzelmi" elfordulás miatt éreztem...
Két évig "csak" a szeretője voltam a páromnak..
Majd elvált Ő is és gyerekeink lettek, éltünk giccsesen rózsaszín happppyyy- ben, meg jó sok katyvaszban, ami az előzményekből következett... volt feleség, volt férj, gyerekek, ügyvédek, stb....
Aztán nemrég kiderült véletlenül, hogy az új párom 2 évig csalt egy kreténnel...:-( . (most barbi a haját tépi..)
Mire megtudtam, már vége volt...
De így is majdnem belepusztultam... Nem sokon múlt, hogy szét nem mentünk...
Így, ilyen előzmények után keveredtem ide, erre a blogra...
Kerestem a miérteket, mert a párom nem nagyon tudta védeni a védhetetlent, magyarázni a megmagyarázhatatlant... egyátalán beszélni sem igen akaródzott róla, mert ahogy egyszer kétszer kifakadt, arra jött rá, hogy kimondva, alátámasztani nem tudja azt amit érzett, és ha beszélni kezdett róla, már hallotta a fejében az én következő kérdésemet, amire már nem volt válasza... és még emiatti frusztrációját is az én hibámul rótta fel... szóval a tisztázás, leüllepedés már hetedik hónapja tart, annyi sikerrel, hogy együtt vagyunk, van jövőképünk, nincs egyezményes közös múltunk, már a szexuális zavaraim is kezelhetőek...
Előjött a vidámság helyett a humor... A korunkhoz az úgyis jobban passzol :-)

OakTree 2012.07.03. 10:34:39

@Kytia:

Dehogy hagyom abba!
Csak néha szeretek visszavonulni pusztán olvasgatni :)

A szerelem tényleg ugyanaz ötven, húsz és biztosan száz évesen is. Nagy adomány.

Az "ellenállás" nálam azért megy talán, mert
- erősen mérlegelő típus vagyok,
- végtelenül utálok fájdalmat okozni bárkinek is,
- a hűtlenségnek csak a negatív eredményivel találkoztam eddig a való életben,
- mindenek fölött szeretem a két lányomat és a páromat,
- a szex számomra egy nagyon fontos - de nem az egyetlen és legfontosabb - alkotóeleme egy párkapcsolatnak,
- eddig még soha nem is éreztem úgy, hogy bármit is kihagytam volna vagy bánnom kellene.

Szóval ezennel tényleg visszavonultam olvasni egy darabig:)

est ragon 2012.07.03. 11:08:45

@OakTree: Na de pont itt van a lényeges különbség!!
A hűtlenek egyenesen egyenlőségjelet tesznek a szexuális vágy mértéke és a szerelem nagyságának mértéke közé.
Te meg hablatyolsz itt mindenféle szerelemről, aminek "csak" része a szex az erotika a vágy....
Szerintük amiről Te beszélsz az szeretet, és amikor mindent felülír a testi vágy... Na, az a szerelem....
Én is úgy vagyok vele, mint Te, nem érzem úgy, hogy kimaradt volna vmi az életemből... semmilyen értelemben... Én voltam az egyetlen az ismerősök között, aki halálra untam magam a bakancslista c. filmen...
Nekem olyan sok minden adatott, hpgy az én szerelmem, "mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg"
attitüddel jellemezhető.... :-) többek között.
Nomeg a munkám miatt annyi beteg, főként idős embert, emberpárt látok, sokkal többet mint az átlag családi, ismerösi kőrböl bárki által ismert szelete e korosztálynak, hogy tudom, a következő 20 év egyben az utolsó is.... Nagyon nem arrol fog szólni, mint az első közel 50 év....

est ragon 2012.07.03. 11:55:25

@Kytia: Nem nekem írtad, de én már csak ilyen belepofázós tipus vagyok...bocs!
Szal, az a popperi idézet persze a kevésbé bölcs, viszont jól hangzó szólások egyike, amely a keresztényi "vezekléselmélet"- ből táplálkozik.
Még egy ilyen keleti bölcsességeken kiművelt emberfő is lehet babonás...:-)
Akkor már inkább, pragmatikus szempontból, legyen fatalizmus....
A nyakig szart nem lehet méznyalásra váltani!!!!
A méznyalogatás után már az is lehet elég szar, ha elfogy a méz.... Nem kell külön bünti.... :-)
Szóval: Ha jön vki, aki méznyalásra emlékeztetően jó, higgy benne, hogy nem fogy el, nem keseredik meg...talán néha unni fogod (ha ez a jó szó egyátalán), vagy csak nem kívánod annyira, mint máskor, de majd fogod újra és újra, és nem lesz soha semmi édesebb annál... :-)
A dolog partnerfüggő! Nagy szerencse rálelni... De keresgélni is jobb, mint ölbetett kézzel

Kytia 2012.07.03. 13:45:40

@skarlát betű: "A plátói vágyakozásba tudtam sokszor beledögleni, mert az volt jellemzőbb."

Nna, ez az, amire szerintem a nők 100%-a megértően bólogatna. Jó nagy szívás.:)

@est ragon: Hát ez nekem most roppantul fura történet volt. Olyan az egész, mintha alapvető emberi helyzeteket, viselkedéseket írtál volna le, amiket amikor te csináltál, vagy a te javadra történtek (feleséged mellett szeretőzés, párod előző férjének veled való megcsalása), akkor tök rendben van, különösebb magyarázatot nem igényel, illetve rá lehet fogni a másikra (aszexuálissá válás), míg ha épp a te károdra történik (megcsalt egy "kreténnel"), akkor azonnal megmagyarázhatatlan, elfogadhatatlan szörnyűséggé válik. Nem kettős itt kicsit a mérce? Meg amikor arról beszélsz, hogy a "hűtlenek"... ebbe a kategóriába te is beletartozol.
Amúgy ne tudd meg, hány olyan férfiismerősöm van, akik feleség mellett szeretőztek, azt gondolva, hogy ezzel valamifajta stabilitást adnak az életüknek és kiélnek minden szinten mindent, aztán egyszer csak szerelmesek lettek az egyik "mellékesbe" és borult minden. Érzelgős fajta az ember, mindig tudtam.:)

A popperi idézetet én úgy értelmeztem, hogy bizonyos szintű merészség és kockázatvállalás kell ahhoz, hogy az ember beleugorjon a nagyon nagy dolgokba, ugyanakkor ugyanez a merészség és kockázatvállalás nagyobb kudarcokat is hoz, mint a folyton biztonságosra játszás. Valami ilyesmi.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.07.03. 16:56:58

@est ragon: "A hűtlenek egyenesen egyenlőségjelet tesznek a szexuális vágy mértéke és a szerelem nagyságának mértéke közé."

Ezt is ki mondta?
Lehet, hogy valakit kívánok, de nem vagyok belé szerelmes. A szerelem még ad absurdum szex nélkül is létezhet, bár vannak, akik szerint az nem szerelem. lehet rajta vitatkozni. De a vágy nem A szerelem, hanem csak a szerelem egyik aspektusa. Lehet szerelemből csalni, meg lehet azért, mert olyan jó a szex, hogy az valami fenomenális. Nehogy már egy pasinak kelljen ezt magyaráznom, aki saját bevallása szerint már volt pinabubus is. Tényleg nem értem, mit nem értesz azon, amit már korábban értettél. Csak, mert neked úgy tűnik, megadatott a tökély, amely a jelek szerint mégse volt annyira tökéletes, most hirtelen senkinek a hűtlenségét nem érted, annak ellenére, hogy korábban igencsak aktív voltál ebben?

Én még emlékszem, milyen elvek alapján vagy miért voltam hűséges, pedig eléggé eltávolodtam ettől, de teljesen emlékszem az érzésre.

est ragon 2012.07.03. 17:37:02

@skarlát betű: Na mégegyszer: Azt, hogy a szerelem foka a vágy fokával mérhető (hogy mit értünk vágyon, még képlékeny. van aki szerint erotikus, szexuális dolog, van aki szerint el nem érhetőségi dolog, van aki szerint vmi transzcendens izé...) azt Ti állítjátok sokan, sokféleképpen. Direkte állításban, a "hűségesek" szexuális-erotikus késztetését "megkérdőjelezve", stb.
Mint említettem már kb 50szer, én nem hűséges vagyok, nem hűségpárti, hanem keresem a választ arra az aspektusra, ami engem utoljára gimnazista koromban jellemzett, és amit úgy éreztem (rosszul), hogy kinőnek, megérnek a változásra az az emberek családos korukra.
A saját példámból, magamból kiindulva ismerem az otthon semmi szex nyújzotta felmentést a hűtlenségre, elfogadom-megértem az otthoni rossz szexet a jobbra cserélőt is, bár nekem olyan nem volt...emiatt tele vagyok kérdőjellel, hogy hogyan romlott el? tényleg elromlott? tehet róla vki? Mert sokáig abban éltem, hogy nálunk emiatt lépett félre a nejem. Gyötörteldk a miértekkel Titeket annyit, hogy Barbi meg Kardhal már agyvérzést kapott...
Aztán itt találkoztam az otthoni jót az újdonság a másság miatt lecserélőkkel (vmi ilyesmi lehettem én a páromnak eleinte, és tán ilyesmi miatt lépett félre mellőlem is) akik nem váltanának, nehezen borítanának...
Az, hogy Tölgyecskével mi egy követ fújunk, mármint hogy válni kell, ha nem megy a társsal, az igaz rám, Tölgyre, de nem igaz Rátok meg még a páromra sem...
Pedig avval kínoztam egy hónapig, miért nem hagyott ott, ha belehabarodott abba a kreténbe (olyan jó mondani. ne haragudjatok érte, de én ismertem előtte, közben, utána... végig ez volt a véleményem), miért alázott meg a vele való viszonnyal, ha vállalhatatlan amúgy a tag?
Szal: szerintem konzekvens vagyok. Voltam. Ebböl következik, hogy tudom, én már a páromhoz hű leszek-maradok, amíg Ő ki nem dob, le nem cserél, meg nem csal újból.... Azután sem tudom elképzelni, hogy "milyen jó lesz" új csajpkat megismerni, megszeretni, megdugni és esetleg megcsalni, mert az nem hiányzik...
Az én hűségem egyrészt személyfüggő. A párom váltotta ki. Másrészt "elv", indíttatás, tanult viselkedési forma, abban az értelemben, hogy voltam csaló és nem szerettem az lenni. Gereinctelen pondrónak éreztem magam, még akkor iy, amikor felmentettem magam az otthpni körülmények miatt. Azt érzem, gondolom. Ha nem birom ki vki mellett, akkor válok és lépek...
Ennyi :-)

est ragon 2012.07.03. 17:48:57

@Kytia: Szarba bokáig vagy nyakig merülni nem kockázatvállalás, nem kecsegtet mással, mint hohy bokáig vagy nyakig leszel szaros...
Ez vegytiszta keresztény vezekléselv, ami pogány babonák átvétele.
Tőrőlmetszett baromság.
Kozkázat? Mit értesz kockázat alatt? Hogy Te megelégednél egy palival, de Ő mégsem Veled?
Ez mindegyik pakliban bennevan... Ezt ne spillâzd túl! Durr bele!. :-)

micu13 2012.07.15. 11:05:19

@_Wasp_: Tudom nem ez a poszt témája, de ha a felsoroltak oda- vissza csak ennyire műkdnek akkor az a kapcsolat, házasság majdnem tökéletes. Csak azért majdnem, mert az sztem nem létezik.

ÖtletElek 2012.07.19. 20:38:19

Ez egyszerű... Minden reggel pipa

Szemekbe zárt titkok 2012.08.29. 23:27:02

Lehetetlen vállalkozás. Ha egy férfi csalni akar, akkor csal.
süti beállítások módosítása