Az eü dugás lényege szerintem, hogy megkönnyebbülést, orgazmust okozzon. Lehet egyoldalú is, ha csak az egyik félnek okoz örömet, ettől még nem lesz rosszabb (bizonyos esetekben sőt!). Hogy alkalmi partnerrel, vagy állandóval, hivatalossal, vagy sem, ebben a tekintetben nálam nincs különbség. Általában szeretői, vagy annál ritkább kapcsolatban (de akár hivatalosban is) az első menetet nevezném eü szexnek, amikor kieresztődik a gőz, aztán a többi menet már lehet más kategória. :) Lehet orgazmus nélkül is pazar egy dugás, hogy remegő lábakkal alig állunk meg a lábunkon, majd' összecsuklunk, és orgazmusok sora után is fennállhat kielégítetlenség érzése. Egy 5 perces quickie is hagyhat hosszú időre nyomot, míg több órás szexelés is tűnhet el a süllyesztőben emlékképek nélkül, még ha nem is volt rossz.
Érdekes módon az egyoldalúságban ritkábban hallani, hogy csak a nő kedvére tegyen egy férfi minden "ellenszolgáltatás" nélkül, pedig ennek eü hatása garantáltan biztosított!!! :D (Hallottunk már olyat, hogy férfi kijelentette: most jól ki akarlak nyalni, aztán megyek is dolgomra, te a farkamhoz sem érhetsz, most csak én adok?!? :P) Míg az urak irányában tanúsított egyoldalúság szerintem jellemzőbb, bár ha valaki igen bénán adja elő a szopást, akkor inkább a kézimunka a nyerőbb, ha jól sejtem. Kevés férfi tud igazán jól bánni a puncival, és az önzetlenség is ritka.
Bár a közhiedelem szerint a szájba élvezés (főként térdeplő helyzetben) mélyen megalázó egy nő számára, szerintem pont, hogy bármely testrészre élvezés a megalázóbb és érzelemmentesebb. Persze a változatosság gyönyörködtető mivolta tagadhatatlan, de nincs szebb annál, mint örömet okozni egy partnernek, és a kilövellés előtti farok punciból kikapás az egyik legvágylohasztóbb aktus, ha pocsékolásról szól...
A szex milyensége meg nem attól fog függni, hogy milliószor voltunk-e már együtt valakivel, mert lehet elsőre is wow!!! kategória, és lehet milliomodszorra is feledhető (bár akkor meg minek annyi ideig próbálkozni, ha nem megy?), szóval alkalmi, egyszeri alapon is jelenthet sokkal többet eü szexnél érzelmek bevonása nélkül is.

@mangalor:

Nem is a hisztériára gondoltam :-) , hanem az értékek megitélésére. A fontosnak vélt dolgok viszonylagosságára. Hogy az ezekhez kapcsolódó érzéseinket mennyire képes befolyásolmi a minket körülvevő környezet. Mi meg miként éljük meg, kitől vagy mitől gondoljuk függőnek az érzéseinket. Miként hisszük függetlennek, a befolyást felismerőnek magunkat. Aztán meg miként világosodunk meg, amint a környezet, az élethelyzet megváltozik.
Filozófikus butaság csak, de ilyenkor (szerelem idején) látszik, hogy mennyire nem vagyunk egyebek, mint a környezetére reagáló bármely élőlény :-) Nesze neked szabad akarat.... ! :-))) Nesze neked megfontolt döntés... ! :-)
Szerintem, kapd el azt a kéthavonta idelátogató jópasit egy körre! Aztán majd úgyis lesz időd kielemezgetni a következményeit. Engem érdekel.

@florence: az első bekezdésed igaz, de nem csak felfokozott helyzetekben, hanem az élet évtizedes, "köznapi" vonulatára nézve is lehet az... Ha kikerülsz, utazol, megváltozik a szemlélet is, még az alapnak hitt hozzáállást tekintve is.

@skarlát betű: nagyon sok a dolgom, csak röviden válaszolok. A hormonok hatását illetően voltál ellentmondásban. Többféle hormon szabályozza a nők éretté válását, a mensest, a terhességét, a szülés utáni méh-összehúzódást, a tejelválasztást, annak megszünését és a visszaálást normál menetbe. Emlitettem, hogy egyedi különbségek léteznek. (folyt.köv.)

@skarlát betű: (folyt.) a fentieket szabályozó hormonok: ösztrogének, progeszterin, prolaktin, etc. A szervezetben működő folyamatok bonyolult biológiai rendszerében "Mi a hormonok szerepe?
Az emberi szervezet sejtek milliárdjainak összehangolt rendszeréből áll. A sejtek alkotják a szöveteket, szerveket, melyek között élő kapcsolat van a vérkeringéssel, nyirokkeringéssel, idegekkel, hormonokkal, elektromágneses térrel, rezgésekkel és még sok más elemi, atomi, molekuláris kapcsolattal. Ezt a bonyolult hálózatot szabályozza az neuro-endokrin és az immunrendszer. Hormonrendszerünk minden szervünkre hat, így a legkülönbözőbb tüneteket okozza, ha zavar keletkezik működésében." (folyt.köv.)

@Tylia cordata: Nem vagyok természettudós, az eddig is kiderült, de persze én is olvastam már a különféle hormonokról. Csak mikor leírják a nagykönyvek, h ez ebben és ebben a szakaszban így és így működik, majd látod magadon és másokon, h baromira nem úgy működött, akkor elgondolkodsz, h vagy a nagykönyv általánosít durván, vagy te és az ismerőseid nem normálisak :P Az egyéni eltérésbe belefér, h pont az ellenkezője történjék, mint amit le szoktak írni?
Ezen túl ugye arról tudunk a legkevesebbet, hogy a lelki folyamatok mennyire hatnak a kémiára, vagy csupán vegyi folyamat-e minden, amit lelkinek gondolunk, ebben aztán sose lesz egyetértés...

@skarlát betű:
"A női testben termelődő sok-sok hormon közül jelentőségüknél fogva kiemelkedik az első számú nemi hormon az ösztrogén és a másodlagos (ellensúlyozó) nemi hormon a progeszteron.
Első számú női nemi hormon (többek közt ösztradiol, ösztriol, ösztron alkotja). Felelős a másodlagos női jegyek (mellek, méh) és menstruáció kialakulásáért. A menstuációs ciklus első felében (1-14. nap) van jelen, petefészekben termelődik (ábra lejjebb). Zsírraktárakat növeli, izomtömeget csökkenti.

Progeszteron a másodlagos női nemi hormon, „ellensúlyozó” hormon. Felelős a terhesség létrejöttéért, a terhesség fenntartásáért. A menstruációs ciklus második felében van jelen, peteérés után - 20 mg/nap mennyiségben - termelődik a petefészekben és kis mennyiségben a mellékvesékben."
(fentieket a csaladinet.hu honlapról származnak).

@Enchantée: Azért az egyéni, h kinek mi vágylohasztó vagy vágynövelő, de mint te is mondod, nem az orgazmuson múlik, h mennyire klassz vagy emlékezetes egy menet. Tisztán eü-nek azért a 3-4-ből elsőt én nem nevezném, legfeljebb, ha annyira rövid ideig tart, hogy fel se ocsúdik az ember :) Tehát az is számít, h utána mi van...
Nekem már volt olyanom, h én nem értem a pasihoz, csak ő hozzám, ez akkora különlegesség? :) Mondjuk, mostanság inkább büntetésnek érezném :P
Szájbaélvezés csak azzal megalázó, akit nem kívánsz, amúgy egyetértek, különben a legintimebb változat :)

@skarlát betű: az egyéni eltérésbe nem fér bele "a pont az ellenkezője". Lehet, hogy nem jó könyvet találtál. Rengeteg tévhit, hülyeség terjed, különösen az interneten, ahol nincs szakmai szerkesztés, felelősség, v. az "áltudományosság" leple alatt. Vagy esetleg félreértettél valamit. Vagy nőként később értél az átlagnál (pl. a terhesség és szülés indított be) - itt vannak jelentős egyéni különbségek. A szoptatás a mellbimbó ingerlése révén növelheti a libidót, nem egyedi eset.

Az emberi szervezet működése sokkal bonyolultabb de jobban szabályozott, mint a társadalmi egységek műödése (egy család, csoport, munkahelyi közösség, város, v. ország működése).

@florence: jajaja, értem:) de sztem pont a szerelemben nem igazán létezik sem józan döntés, sem szabad akarat. sodródás van, bizonyos keretek között... és egyetértek @Feromontika: -val, ez a hétköznapoktól elütő tevékenységekben is megjelenik. de kell is hozzá ez a felfokozottság, a környezet reakciója... milyen sivár lenne soha semmibe nem bevonódni érzelmileg?

@Feromontika:

persze, hogy nem csak felfokozott helyzetekben igaz :-) de ezek az élethelyzetek és az ezeket követő nyugodtabb, elemző időszakok mutatják a legszembeötlőbben az ilyen változásokat.
és, hát bizony, finomabban, szelidebben, néha szinte észrevehetetlenül, de minden apró változás (pl egy utazás, egy új társaság megismerése, stb) meghozza a maga szemléletváltoztatását is.
Mangalor kalandja is, ha jól, ha rosszul sül el, sokmindent helyre fog rakni benne. Hogy utána legyen alkalma olyasmivel törődnie, amiket most nem tart fontosnak, érdekesnek, értékesnek, kivánatosnak, stb... :-)))

@Tylia cordata: Nem, a Női agy c. könyv pl nagyon is dokumentált és tudományos, a fele bibliográfia, de ott is olvastam olyat, ami nem egészen egyezett a tapasztalataimmal, de ettől nem vonom kétségbe az érvényességét, csak megállapítottam, h valószínűleg sokkal szerteágazóbban reagálunk, mint amit egy könyvben le lehet írni.

Ugye, hogy nem egyedi, h a szoptatás növelheti a libidót. Ha jól emlékszem, kifejezetten azt állítottad, h a szoptatás alatt csökkentett üzemmódban van a libidó. De nagyon változó, kire mi hogyan hat... Mikor nagyon intim kérdésekről van szó, egész meglepő dolgok tudnak kiderülni (nem annyira itt, a nyilvánosság előtt), annyira nem működünk egyformán :)

@mangalor: Van benne józan döntés is, csak az ellen minden porcikája tiltakozik az embernek sokszor... Könnyű, mikor sodródhatsz, mert nem akadályoz senki... De az igazi művészet gúzsba kötve táncolni.
Talán nem is lehet annyira felfokozottan érezni egy legitim kapcsolatban, mint egy tiltottban... A tiltás lehet bármilyen, lásd Rómeo és Júlia: az a lényeg, h alapvetően tiltott gyümölcs legyen, és nagyon erős vonzalom. Ha kockázat van benne, erősebb élmény lesz az egész. A kapcsolat legitimálása, akadálymentesítése viszont épp az erős élmények megszűnése felé mutat. Persze az érzelmek mélyülhetnek, de az már teljesen más minőség lesz.

@skarlát betű:

ez korrekt volt. 1 pont oda :-)

@florence: ez teljesen így van, de ez a tanulási folyamat, nem? az éltben minden tettünk és annak következménye után tanulunk valamit. igen, talán, ha összejön, rájövök a megoldásra:) jó is lenne (mindkettő).
@skarlát betű: persze, esztelenül már nem hiszem, h bármibe is bele tudnék menni, nem is tehetem meg. érdekes, h épp a táncot hozod fel példaként, de tényleg kitűnő hasonlat :D

@mangalor:

Ünneprontó leszek. A sokadik szerelemben, pláne felnőtt fejjel, tapasztaltan, felelősséggel (azt tudomásul véve, elfogadva) belefeledkezni tudni, sodródni hagyni magát az ember lányának butaság. Nemritkán bűnös könnyelműség.
Nálatok, a férjeddel nem az a gond, hogy elmúlt a szerelem. Következésképp nem egy másik, lehetetlen csaló önbecsapó szerelem a megoldás.
A probléma köztetek gyakorlati gigszerek ezreiből adódik. Sziszifuszi meló helyrerakni, ha egyátalán lehetséges :-(
A szeretősdi egy szexkaland. Egy kellemes "pótcselekvés", vigasztaló örömforrás lehet. Vagy romboló "hídfölégetés" éppúgy...
Szerintem próbálj rámenni a welnes szex vonalra :-)
(kényeztető kikapcsolódás, stresszoldás, felüdülés, stb)

@florence: sztem ugyanarról beszélünk. te hoztad fel a szerelem témát, én sosem mondtam és gondoltam, h érzelmileg bele kellene bonyolódnom egy kalandba vagy a szeretőzésbe, sőt. (de ez persze nem jelenti azt, h nem kedvelhetem egy bizonyos szintig, anélkül a szex sem menne). pont arról van szó nálam, h meg akarom őrizni ezt a status quo-t, mert nálunk ez a helyes, még ha nekem és F-nek bizonyos áldozatokat kell hoznunk. számomra pont ezért tűnik jó megoldásnak a szerető/kaland, kielégít egy igényt és kész. talán nem az (mármint nem megoldás), de talán arra jó, mit mondasz, h helyre tesz bennem sok mindent. lehet, h megerősíít benne, h igenis ezt kell csinálnom, ami most van, lehet, h az derül ki, h igenis váltanom kell (nem a szeretőre, hanem úgy általában). az álmodozásokból kinőttem már bőven, nem sodródhatok, mert nem tehetem meg, de ezt már írtam:)

@mangalor: Ahogy te azt elképzeled, kielégít egy igényt, oszt kész... Hát nem így megy ez. Főleg nem akkor, ha otthon nem csak a szex, de az érzelmek se stimmelnek. A dolog sokkalta bonyolultabb, még akkor is, ha kifejezett szerelem nem alakul ki. De az akkor alakul ki (nőnél), ha az ember már nagyon régen éhezik. Ilyenkor erős fellángolások és függőségi helyzetek bírnak létrejönni, esetleg olyan pasikkal kapcsolatban is, akik amúgy nem lennének különösebben érdekesek.
Legalábbis én így tapasztaltam, nem csak magamon.

Hú, csajok, ez nagyon fülledt entyellektyuálisan. Na, ilyenkor jön el a pillanat egy lovászfiúra! (Persze nem az ittenire...) Hihihi

@skarlát betű: igen, ezt írtad már, és totál el tudom képzelni, h így van... de momentán csak terveim vannak és az elhatározás, h ez ne legyen több, mint ami (szenvedélyes szex)... kb másfél hónap múlva már okosabb leszek. remélem, tapasztaltabb is.

@skarlát betű:

Hát, ez az a reális veszélyforrás, amit nem figyelembevenni felelőtlenség. A sodró érzelmeknek ellenállni nehezebb, mint elkerülni a lehetőségét.
Aki elkerülhetetlenül belesodródik az ilyesmibe, semmivel sem lesz boldogabb, mint aki meg tudja még úszni az ügyet.... ezért, a boldogság illuziójáért, kár hajszolni az újabb és újabb szerelmet. Szerintem.
Ez most hangsúlyosan az én egyéni véleményem.
A szextelenség ellen kipróbált szexkalanddal (elvben) semmi gondom. De a férfiaknak sokszor óriási gondot okoz, ha kiderül az ilyesmi. Olyankor baromira mindegy, hogy mit gondolt erről a nő a kalandja közben. Azt kéne tudni (de honnan ? :-) , hogy miként csapódik ez le a házastársban!

Tehát: @mangalor: -nak magában kellene tisztáznia a veszélyhez fűződő viszonyát (belesodródhat-e egy szerelembe) és tisztába kellene jönnie a férjére gyakorolt hatással, amit egy szexkaland kiderülése okozhat.
Ezek után lehet "dönteni". Ezek nélkül meg játszani a tűzzel a szénakazal tövében :-(

@skarlát betű:

hihetetlenül megbölcsültél mára :-)))))
nem ismerek rád :-O

@skarlát betű:

a 11:48-as hsz-od minden kalandkereső nő noteszébem ott kellene hogy legyen, emlékeztetőül. A naív tervezgetés időszakában fogódzóul. A realitás talajának érzékeltetésére.
Már többedszerre olvasom .... és hibátlan :-)
Először nem tudok vitatkozni veled :-))))

@florence: Nem bölcsültem meg, mindig is ezt mondtam. Sose állítottam, h ez az egész veszélytelen, vagy érzelmek nélkül lehet csinálni, illetve lehet, csak nőknek nehéz. Bizonyos fajta nőknek lehetetlen.

Csak azt mondom, h van az a helyzet, amelyben megéri. Van, amikor rajtaveszt az ember, van, aki az életével fizet - szerencsére ez azért idehaza ritka, de létezik. És lehet, h még így is azt fogja gondolni, h megérte... Vagy nem. Kinek hogy sikerül.

@skarlát betű:

korrekt

@florence: már be is tettem a noteszembe:) nézd, mindkét oldalt értem, de semmire sincs garancia. jó nagyot mondtam, mi?:))
van egy elhatározás, egy vágy, és mellette ott a józan ész is nyilván. amikor oda kerül a sor (ha nem most, később lesz még alkalom), kiderül, épp melyik győz. de nem győzhet mindig a józan ész, nem retteghetek attól mindig, h mi lesz ha kiderül és ez hogyan csapódik le otthon. kulturált emberek vagyunk, HA kiderülne, meg tudnánk oldani, ahogy mindent megoldottunk eddig. lennének következmények, ez biztos. de akkor soha ne menjek bele semmibe? na neeeem:) talán vagyok annyira érett, marad bennem annyi józanság, h kézben tudom tartani a dolgokat, ha nem, akkor az adott helyzetben még van idő lépni, tenni valamit.

@mangalor: A nemcselekvés egy ponton túl nehezebb, mint a cselekvés. És nyomasztóbb...
Való igaz, nem lehet örökké attól rettegni, h mi lesz, ha...

@mangalor:

A noteszben az emlékeztető, a gericben, a zsigereidben ott a stimuláció, a lelkedben ott vágy, a genitáliákban ott a hiány.... :-)
Ezt tétlenül kibekkelni... hát, nem fogadnék sehogyan sem :-)
Imkább várom a fejleményeket :-)

@k.ilka:

Ez, így, annyira leegyszerűsítő, hogy az már demagógia :-)
Azért egy nyaralás árát "kockáztatni", vagy egy javítható(nak vélt) házasságba újabb (méginkább nehezen javítható) problémát becsempészni, mint egy időzített bombát..... hát, az nagyon nem ugyanaz.
Itt azért bizalomvesztés, hazugság, elfordulás, csömör, undor, stb ... minden bejátszik, ha borul a bili.
Ezeket lehet úgy kezelni, hogy semmi különös, megoldjuk kulturembermódra, meg majd vigyázok, hogy a lelkem ne menjen a dologba, stb.....
Szerintem egy ilyen helyzet megér még másfél hónap agyalást, molyolást :-) hiszen ez a csodapasi addig elő sem kerül :-)

@florence: Lehet molyolni akármeddig, egyszer csak eljön a pillanat, és nem fog számítani, h mit döntöttél előtte. A tested előbb fog reagálni, mint ahogy a tudatos éned elhatározná, mit akarsz :P
Persze, ha a pasi lép.
Én az első alkalommal még ellenálltam a végsőkig, tényleg közelharc volt :P Aztán hazajöttem és a fejemet a falba tudtam volna verni :)

@skarlát betű:

Hja, kérem! Azt senki nem mondta, hogy egyszerű lesz a döntés :-)
De én úgy veszem, hogy mangalor már "elveszett" és csak a kibicek okosságával biztatgatom, innen a partról. Kb levelezőn tanítom úszni vagy rúdugrani :-)

Elég viccesen nézek ki, tudom. De erős bennem a drukkolási késztetés :-)

@florence: Á, még semmi nincs lejátszva. Nagyon alkalomfüggő. A megfelelő alkalom és a megfelelő pasi elég gyorsan elveszejtik - ha már ilyen negatívan akarunk fogalmazni. :)

@florence: elvesztem? :) az igaz, h én már határoztam, de ez a határozás csak annyi, h nem állok ellen egy kihívásnak... hogy szépen fogalmazzak. hogy "élesben" mi történik az már egy másik lapra tartozik... meglátjuk.

@mangalor: @florence: @skarlát betű: hűűű annyi mindent írtatok, annyi mindenre tudnék reagálni...
de @mangalornak ez a mondatrészlete nagyon betalált nálam:
"talán vagyok annyira érett, marad bennem annyi józanság, h kézben tudom tartani a dolgokat,"

jaj, mintha csak magamat hallanám több, mint 4 évvel ezelőtt! annyira ezt képzeltem én is. ez nem lesz több, mint egy kaland, hiszen férjem, gyerekem van, neki felesége (halódó házasság), ez nem is lehet több ennél!
hát, hölgyeim, egy érzelemvezérelt nőnél ez nagyon nem így működik. aki nagyjából úgy választ potenciális szeretőt, mint @mangalor, tehát sok szűrőn megy át az illető és talán már nem csak szexet akar tőle, ott ez a taktika esélytelen.
nekem még csak hiányt sem kellett pótolnom, nem is tudtam, hogy bármi baja lenne a házasságomnak, míg nem jött az a bizonyos férfi.
és nagyon okosan meg is beszéltük, hogy lehet, hogy csak 2 hónapig tart az egész, de addig is csak a szexről és a kellemes időtöltésről szól.
hát, nagyon nem így lett, ezt már tudjátok, nem ismétlem magam.

csak arra akartam rámutatni, hogy a józan ész gyakran elbukik ilyen esetekben, és ehhez még éhezni sem kell előtte, csak a minden szempontból alkalmas jelöltnek kell kopogtatnia.

@pilar ternera: :)) egyelőre el kéne csábítanom az illetőt... sajnos nincs rá sok lehetőségem, tehát kb. a nullával egyenlő az esélye, h egyáltalán lesz valami... de mivel külföldi, nagy a valószínűsége, h ha össze is jön, nem lesz belőle több, mint szex. alkalmi. szeptember 2-ra kiderül.

@k.ilka: igazad van, "a tett halála az okoskodás".
Valójában Mangalor csak kacérkodik a félrelépéssel, elméleteket állit fel, túlkomplikálja a dolgot, de egyelőre nem fog, mert nem mer hútlenkedni.
1. Mangalor a blogon virtuálisan modellezi a helyzetet, de a gyakorlatban nem lép, mert fél a következményektől.
2. Mangalor helyzetbe hozza az illetőt, akit azért tart alkalmasnak (a kémián kivül), mert igy M. nem kerülhet kényes helyzetbe, viszont eleve olyan helyzetet teremt, mely igazolja félelmeit, hogy nincs értelme félrelépni.

Én nagyon irígylem azokat, akiknek megy az eü. szex. Jómagam már 21:( hónapja nem voltam senkivel. Az első másfél évben lelki okokból, aztán végre felébredt bennem a vágy, csakhogy nagyon nehezen tudok valakit annyira a bizalmamba fogadni, hogy képes legyek vele lenni. Emiatt most az van, hogy akivel (akikkel) lehetne, azzal nem tudok, akire vágyom, azzal nem lehet. Mára jutottam el odáig, hogy ütni-rúgni tudnék a tehetetlenségtől, és biztos is, hogy bele fogok halni, annyira hiányzik a gyengédség. Nem is kifejezetten az aktus, de a simogatás és a csók nagyon:(

@mangalor:

Elersztél, bizony hogy elvesztél :-) Kimondtad azt a bűvös szót (a szenvedély), aminek a tudatodbafészkelődése jelzi, hogy visszaléptél oda, ahova a hivatalos férfi partner nem tud lépni soha :-( ehhez a mutatványhoz új partner kell. Ahogyan pilar románca végződött, még haggyán (hisz ez a ritkábbik kifutás), de a tiéd szinte eleve "kudarcra" van itélve.
De remélem, legalább közben jól fogod magad érezni!

Sajnálom előre, amivé ez ki fog futni. Az ég óvjon meg titeket a lebukástól!!

Annyira felelőtlenség, amire készülsz.... de ha bekattant a fejedben a vezérhangya, akkor már kevés körülmény tud annyira akadályozni, hogy ki ne éld ezt a valamit, aminek hiányát társítod a boldogtalansággal... tipikus bagós mentalitás :-(

A szenvedélyes szex megélése egyetlen problémádra sem lesz probléma. Egyre se! Most is csak elhiteted magaddal, hogy ez az egyetlen problémád. Pontosabban, ennek a hiánya....

@mangalor:

... egyetlen problémádra sem lesz megoldás... így gondoltam. csak elírtam :-)

@Tylia cordata:

Miért? Szerinted van "értelme" félrelépnie?
Joga, lehetősége, alkalma, stb van. Ezt nem vitatom. De vitatná az, akivel szemben ezt eltitkolja. Azért jött ide, mert itt nem vitatják :-)

Na de értelme ?!? Azt majd a végén határozza meg.
Én előre arra szavazok, hogy nincs értelme.
Majd kiírhatunk egy szavazást is :-) SB kiposztolja, index világgá kürtöli, és kis szerencsével mangalor férje is nyom egy szavazatot :-) , ha belebotlik a blogba. Remélem nem ismer majd magukra belőle!!!

@Tylia cordata: ó, ha már ott tarthatnék, h az legyen az egyetlen problémám, h merem vagy nem merem:) sajnos nem erről van szó. a helyzetet nem én teremtem, és a bonyodalmakat, félelmeket sem én hoztam fel, hanem florence és SB, én sokkal egyszerűbben láttam ezt az egészet. de ez nem baj, hiszen ezért járok ide, mármint elolvasni mások tapasztalatait... de a saját tapasztalat nyilván teljesen más lesz. valójában tényleg egyelőre kacérkodás az egésszel, de hidd el, ha rajtam múlna, már nem csak a kacérkodásnál tartanék:)
1. nem lépek, mert nem tudok lépni, nincs jelen a pasi, hogy bármit is tehessek a célért.
2. erre nem tudok mit mondani. teljesen elméleti síkon vagyunk, a félelmeim viszont nem arra vonatkoznak, h van-e értelme. igen, előfordulhat, h a végén megtorpanok, de ez még mindig elmélet, addig csak lamentálás, amíg oda nem kerülök.
@florence: de miért gondolod, h én többet akarok alaphelyzetben egy ilyen "románctól"? és azt sem értem, úgy beszéltek a dologról, mintha ez a pasi tuti lenne. nem az, legnagyobb sajnálatomra. nem kaptam tőle ajánlatot, nem arról van szó, h 1 hónap múlva csak bólintanom kell.
habár tényleg úgy jöhet itt le, h egy hebrencs nőszemély vagyok, aki azt sem tudja, mit akar, hidd el, azt tudom, h nem azért vagyok boldogtalan, mert itthon nincs jó szex. az csak egy alkotóeleme az egésznek. van egy hiány, amit itthon nem tudok kielégíteni, és tudom, h nem lesz semmi jobb, ha beszerzek egy ilyen alkalmi partnert, max rájövök egy-két dologra, ami eddig nem volt világos... de az is lehet, h nem. tudom, h semmit nem old meg, ezt már szakember is elmondta nekem, de ha soha semmit nem tennénk meg, amitől óvnak, soha semmi nem változna, még mindig barlangban laknánk:)

@mangalor:

Mint azt már írtam, a partról aggodalmaskodom, kibicként okoskodva :-)

A hebrencsség vádja, részemről, biztosan nem hangzott el. Az én dilemmám erkölcsi és gyakorlati szempontból arra az esetre hasonlít, mintha valaki egy autós oldalon arról értekezne, hogy szembe fog menni a forgalommal az M7-en. Aztán minden autós hozzászól, hogy ez így mekkora élmény, mennyi plusz izgalom, mennyi veszély és felfokozottság, stb jár vele. Mások a szabályokat és a "józan ész" felelősségét emlegetnék....
Ebben a hasonlatban én a legföldhözragadtabb álláspontot képviselem: az autózás lényege az "A" pontból "B" pontba eljutás. Ez lehet kényelmes, elegáns, unalmas vagy szórakoztató, stb... de nem lehet veszélyes és öncélú szabályszegéshalmaz a vezetési élmény fokozására!
Na most mondhatjátok, hogy fapina vagyok :-)))
A család, a párkapcsolat, a szex, így egyben, olyan mint egy családi kombival utazni a balatonra. Akinek uncsi, annak is tilos gyorshajtani, szembemenni a forgalommal, alagútban megállni sms-ezni, stb....
De csak én látom így. SB sokkal megértőbb veled. A saját tapasztalataira támaszkodva másként itéli meg a jogokat, a kötelezettségeket, élvezetet, hiányt és felelősséget. Igazság, mint olyan, nem hirdethető ki :-)
Én egy szavazattal vagyok jelen itt: Felelőtlenséget fontolgatsz. De nem itéllek el. Szurkolok, hogy megússzátok, hogy legyen benne élvezet is !!!!

@florence:

Mától, ünnepélyesen fogadom, hogy nem óvlak semmitől! :-)
Részemről a gyertyásmenet.... Ha jön az álompadi rohama és neked jó lesz rámólintanod, hát bólints !

Vicces, hogy ugyanarra a néhány hsz-odra @Tylia cordata: azt reagálta, hogy gyáván totolyázól egy bolhából csinálsz elefántot,én meg, hogy esztelenül kockázazos dolgot művelsz, amikor bolhának nézel egy elefántot :-)))))
Na! Most légy okos barátném, ha tudsz !!!! :-))££

@mangalor:

az előbbi neked szólt, csak elrontottam a címzést.

@mangalor: Igazából úgyis a konkrét helyzet dönti el, lesz-e valami. Sokkal több sztem az olyan, aki lelkileg elkészült, felkészült rá, mint aki meg is teszi. Vagyis sokkal több potenciális hűtlen van... Legalábbis átmenetileg potenciális. De van, aki tényleg nem jut oda, mert nem úgy alakulnak a dolgok, vagy tényleg nem tesz meg érte mindent... Változó. Ha valamit nem biztos, h akarsz, miért tennél meg érte mindent? Én annó csak kinyitottam egy ajtót, én írtam le először a pasinak, h egy házasságtörés kéne. És amikor leírtam, nem gondoltam, h meg is fogom tenni :)

@florence: Nem lehet örökké csak a józan észre hallgatni meg szabályt követni, mert felrobbansz. Bizonyos vérmérsékletek felrobbannak :P Mások elvannak ebben, mert kielégíti őket. Akit kielégít, az sose fogja megérteni, hogy mást miért nem.

A veszély, az adrenalin benne van, a TILOS varázsa benne van, szabályszegés nélkül az emberiség beledöglött volna az unalomba az édenkert közepén :P Amúgy a hűtlenség jelen társadalmunkban nem olyan halálosan veszélyes, mint a forgalommal szembeni száguldozás, főleg, ha azt veszed észre, h az autósok fele ugyancsak a forgalommal szemben megy. De rossz az analógia, nem lehet tovább fejleszteni.

Ami a hiányt illeti: ha valaki konkrét ember hiányzik, teszemazt egy szerető, lehet fájdalmasabb, de élőbb és valahol jobban kezelhető, mint a semmi tompa hiánya.

@skarlát betű:

Írtam én is, hogy te másként látod. Nyilván az én hasonlatom is nagyon sántít. Minden hasonlat sántít :-)
A veszélyek eltúlzása is relatív dolog. Az autópályán szabályosan közlekedni is veszélyes :-) A veszélyre én nem a mértéke alapján(halálos vagy sem) hívatkoztam, hanem a felelősségre tekintettel. És az analógiámat azért is tartottam "jónak", bár nem fejtettem ki részletesen, mert mangalor házassága egy olyan autó, ami elvisz egy családot A-ból B-be. Most kényelmetlen, unalmas és a többi, de visz valahova.
Elfogadom, hogy mások máskent látják és érzik a dolgokat. De a felelősség kérdése azért még megér egy misét, nem ? :-)

Na, nem prédikálok tovább.... Isten neki, fakereszt! Menjem mindenki a dolgára... ! :-)

@florence: tényleg nem kell óvni:) nem hirtelen jött az ötlet, az igény, hosszú évek "munkája" ez már, mostanra érett be.
nekem egyébként tetszik az autós hasonlatod, mert van benne igazság, csak épp azt nem írtad le. A-ból B-be haladunk, az igaz, de mint minden baromi hosszú úton, amikor már elviselhetetlen az unalom, az ülés, a közös légtér vagy egyszerűen éhes, szomjas lesz valaki, esetleg mellékesre kell mennie, akkor az autó megáll, és az utasok FELFRISSÍTIK magukat. van, h közösen, de inkább elvonulnak. valszeg többször megáll a kocsi, és talán néhányszor össze is kapnak a felek, de azért együtt folytatják. és folytathatnánk az analógiát, ahány kocsi, annyi út stb.
egyébként veszélyes és felelőtlen viselkedésre hoztunk hasonlatot már korábban hegymászók és ejtőernyősök vonatkozásában...
nem veszem prédikálásnak, amit írsz, csak egy véleménynek. és tényleg érdekes, h Tylia és te ennyire különbözőképpen láttátok, amit írtam:)
@skarlát betű: nem gondoltam, h egy ártatlan megjegyzésből (ti. "találtam egy alkalmas hímet") ilyen hosszas "összecsapás" lesz... főleg úgy, h számosszor mondtam, h semmi nem történt, csak vágyakozás van, és h igazából én nem is tudok ezekről a dolgokról semmit, mert egyelőre minden pusztán elméleti:)
ez a szöveg nem rossz, egy házasságtörés elvitelre:D és a pasinak a szeme se rebbent?

@mangalor: A kocsis hasonlat azért is sántít, mert egy utazással ellentétben mi nem tudjuk, hogy hová tartunk, illetve minden egyes családtag máshová tart. Majd kiszáll és elindul egy másik kocsival, a gyerekek mindenképp. Szóval nincs A meg B, még A se nagyon, mert amikor elkezdődik az utazás, még nem tudod, hogy úton vagy... Bár attól függ, mikortól számítod a kezdést.
Ha már utazás, egy céltalan bolyongás inkább ideillik. Persze kis célokat mindig kitűzünk magunk elé, de mi a végcél? A halál? Gondolom, ezt manapság nem így gondoljuk. A gyerekek felnevelése? Időben eltolódik, és ha családról van szó, akkor ugye ott az utazás nem ér véget. Satöbbi.

Egyébként meg szeretünk itt lenni és akármiről is beszélgetni, mivel nem tettem fel új posztot, most te vagy az áldozat :P

@HoldViola: Hát, könnyebb lenne jóval, ha menne neked, az biztos. De kipróbáltad egyáltalán? És akikkel lehetne, azok még simogatás szintjén se jönnek be?

@skarlát betű: persze, h sántít, nem lehet ráhúzni egy kapcsolatra, én sem úgy gondoltam, h tökéletesen fedi, sőt. amire Florence gondolt, az sztem is inkább erőltetett.
viszont amikor én férjhez mentem (összeköltöztünk már előtte, semmi nem változott, de valahogy mégis az volt egy kezdet), nekem az volt A, és volt egy távoli, homályos B, ahova szerettem volna eljutni F-fel. a franc se tudja, talán B csak az volt, h együtt megöregedni, boldognak lenni unokákkal, kandallós estékkel, vagy vmi ilyesmi banális, romantikus kép. persze mindig kisebb célok jöttek, és amit mondasz, az alapvetően igaz. de a céltalan bolyongást valahogy nem tartom igaznak... mármint, egy házasság mindig vmi céllal jön létre, ha csak hitel miatt (nekem van ilyen ismerősöm:)), akkor amiatt, vagy az is él, hogy a másikhoz akar valaki tartozni... aztán az évek alatt, amikor el-eltévednek, "külön kocsijuk" lesz, akkor válik céltalanná, túlélésszerűvé a kocsikázás. végcél meg nincs, a vég felé halad mindenki, akár egy kocsiban, akár külön. :)

oké, vettem az adást, csak kapkodtam fejem, h mi van, miért pont ez lett fontos:) de most már a vezetési leckéknél tartunk, szuper! :DD

@mangalor: Én nem hiszem, hogy bárkinek célja legyen a megöregedés, akár együtt, akár külön :)
Mikor belevágsz egy házasságba, vagy valami hasonlóba, ha az nem érdekkapcsolat, és vannak illúzióid, akkor leginkább a boldogság a cél, nem?

Azt hisszük, hogy attól leszünk boldogok, ha minél szorosabbra fűzzük a kapcsolatunkat, minél inkább összefonódunk, nem csak érzelmileg és fizikailag, de anyagilag, egzisztenciálisan is. Aztán kiderül(het), hogy éppen ezzel az összefonódással fojtjuk meg az egészet.

A vég felé haladunk, de itt ez irreleváns, hiszen senki nem azért ül a kocsiban, hogy eljusson B-be :P Sőt, ha az utazás az egész életünkre vonatkozik, se azt nem mi döntjük el, hogy beülünk, se azt, hogy megérkezünk. Csak az út számít, vagyis, ha az út unalmas és elviselhetetlen, akkor B pont nem fog kárpótolni érte. Egyedül az utat tehetjük kellemessé.

@skarlát betű: na, ehhez nehéz bármit is hozzátenni, jól summáztad a lényeget:)

@skarlát betű: Nem:( Van egy barátom, aki csak az alkalomra vár, hogy együtt legyünk, sokszor próbálja is átlépni a bűvüs határt, próbál simogatni, sokszor hozzámér, amit viszont én nem viselek, húzódok el, amiből persze megbántás van:( Nem megy, egyszerűn nem:(
Én még soha nem szedtem fel valakit csak egy numerára, csak mert megkívántam, nem tudom, hogyan lehet leküzdeni ezt a gátlást, hogy engedjek egy idegent közel a testemhez... Le lehet-e küzdeni? Ezt sem tudom. Most úgy érzem, hogy nem.

@HoldViola: Ez a barátod nem egy numera lenne. Nem idegen... Az más, ha valaki nem jön be, de akkor nem az a baj, hogy idegen.
Sztem, ha valakihez nagyon vonzódsz, akkor nem fog érdekelni, hogy idegen, mert egyszerűen minden megy, mint a karikacsapás. De az ilyen ritka, lehet, nálad még ritkább, mint nálam.
Az viszont működhet, hogy pár találkozás alatt hozzászokik az ember, de csakis ahhoz, aki alapvetően tényleg vonzó számára.

@mangalor: @skarlát betű:

Nem a vita kedvéért, csak hogy legyen itt mégegy eltérő vélemény tőlem :-)

Az autózás, mint hasonlat, nálam, arról szólt, hogy amiként autózni is lehet ezer meg egy okból-indíttatásból, a'ként lehet párkapcsolatot "fenntartani" sokféle okból-indíttatásból.
Autózni lehet sportból, a győzelemért, a tesztoszteronnak engedelmeskedve sportosan a vezetési élményért, devianciából a düh vagy frusztráció levezetésére, veszélyt keresve adrenalinhajszolásból, és még sok extremitást kiélendő. De egy család megléte és autós hasonlatba kényszerítése kizárja ezeket az ösztönkiéléseket és élvhajhászásokat. Olyankor a családi autózás a biztonságról-kényelemről, A-ból B-be jutásról, az egymásrautaltságról, a legkisebbekhez, legkiszolgáltatottabbakhoz való alkalmazkodásról, szabályok ismeretéről és betartásáról, a felelősségről, stb-ről szól.

De vitatkoznék avval is, hogy tart-e egy család, egy párkapcsolat, egy egy emberi élet valahova. Tart-e A-ból B-be? Vagy céltalan csapongás, azáltal vezérelve, hogy hol a legjobb, kivel a legkellemesebb úton lenni.

Az élet igenis tart A-ból B-be. Egy fontos állomás a párkapcsolat. Attól válik tartóssá, hogy két ember B-je egyezik-e. Hogy az oda vezető úton akarunk-e, tudunk-e A-pontot nyújtani gyerekeknek, stb...
Az élet célja pofon egyszerű: az élet él és élni akar. Mi az élet megnyilvánulási formáinak végtelen tárházában egy variáció vagyunk. Bennünk él tovább évmilliárdnyi evolúció minden sikere. Ezt kell továbbadnunk. Erre-ezért születtünk. Kicsit sem bonyolult :-)

Mások a szabályok, amik a baktériumokat vagy a majomhordákat determinálják és megint mások, amik az embereket. De a vezérelv ugyanaz: Ha megszülettél, szaporodj. Erre a sok késztetés bennünk. Emiatt nem jó, céltalan egyedül. Emiatt csodálatos, hogy az ember családi, társadalmi szinten együttműködik a többi emberrel. De a legfontosabb, a prioritás mindenek előtt: a gyerekeket oltalmazó család! Akinek nincs vagy gyereke, vagy van gyereke, de egyedül neveli őket, társ-szülőtárs nélkül, ő is végrehajtja a természet parancsát, ő is a szabályokat követi, ugyanazokak a késztetéseknek a rabszolgája, stb , mint az átlag családosok, de sok tettüket csak a körülményeik ismeretében érthetünk meg.
Ez az egész szexmizéria, amire itt a családi diszfunkcionalitásokat minduntalan visszavezetitek, teljesen fals képet fest. És amennyire tévút az okozatot az okkal keverni, annyira lesz a tünetinek szánt kezelés továbbiakban a rombolás eszköze.
Visszatérve az eredeti problémához, mangalor vágyának felébredéséhez egy kémiailag vonzó pasas miatt, szerintem életbevágóan fontos lenne szétszálazni azokat az indokokat, amikre itt keresztbe kasul hivatkozva mindig oda lyukadunl ki, hogy szexeljen szenvedélyeseket a szeretővel és tartsa fenn otthon a status quo-t. Bár ez semmit nem old meg, csak avval kecsegteti mangalort, hogy élményekkel-boldogsággal feltöltekezve jobban bírja az otthoni szenvedéseket. Mégcsak nem is arra a szenvedésre hivatkozik, amit ez a csodapali vált ki belőle (mármint a hiánya). Hazugság az önzés oltárán bemutatva "áldozat"-ként :-))))
Lassan ott tartunk, hogy szentté avatjuk mangalort és szakrális eseménnyé a félredugást :-))))
Egy egy nap szünet után visszazökkenni közétek, hát.... nem akármilyen vicces felismeréshalmaz vár ilyenkor rám :-)))
Az a legszebb, hogy ahányan vagyunk, annyi felismeréshalmaz. És mivel senkinek nincs a zsebében a bölcsek köve, ezért mind egyforma hülyeség, vagy okosság. De egy sem igazság. Csak ha mangalor beszámol egy hónap, egy év, egy életszakasz eseményeiről, azután gondolhatja mindenki, hogy igsza volt-e, avagy sem.De gyanítom, akkor is ennyire színes képet kapnánk a véleményeket összevetve :-))))

@florence: Végtelenül leegyszerűsíted az élet értelme nevezetű, soha meg nem válaszolt vagy válaszolható kérdést. A szaporodás nem az élet értelme, az utódok felnevelése egyetlen az emberi tevékenységek közül, enélkül is lehet értelmes, jó, boldog életet élni, meg ezzel együtt is lehet teljesen értelmetlent és önsorsrontót. Ha meg ennyire a biológiára akarod redukálni az embert, akkor a leggyengébb védelmének ideológiája hogy kerül ide? Az épp, hogy nem figyelhető meg a természetben. A leggyengébb ott elpusztul.

És honnan tudod, hogy a szerető és otthoni status quo nem old meg semmit? Én nem egy esetet látok, amelyben megold. Hogy mangalornál hogy lesz vagy hogy nem lesz, az majd kiderül, ha beszámol róla... Senki se akarja őt szentté avatni, de téged sem, amiért annyira kitartasz a monogám modell mellett, ha neked így jó, oké. De a gyereket óvó család nem csak monogám modellen belül működik, és a családhoz nem is kell gyerek. A család egy szövetségi rendszer, amely, ha megfelelően működik, megvéd bennünket. Ha diszfunkcionális, akkor börtön, vagy a kínzások, a pszichoterror melegágya. Ahonnan épp a legvédtelenebb, a gyerek nem tud elmenekülni, csak, ha vér is folyik - és még akkor se biztos. A család ugyanúgy nem abszolút érték, mint a monogámia, a házasság, vagy akármi más. Maximum egy lehetőség.

@skarlát betű:

Hangsúlyozom: a saját értékrendem,életszemléletem, vágyam, késztetésem, ösztönöm, stb mondatja velem, hogy az életem értelme az, hogy továbbadtam (továbbadhattam) azt az életet, amit kéretlenül kaptam :-)
Amíg ez a belső kényszer nem elégülhetett ki, addig minden (még a szerelem és szexuális mámor is) pótcselekvés volt, amíg nem olyan emberrel éltem meg, aki ebben a társammá vált.

Az élet értelme, számomra könnyen meghatározható:

1. ami nélkül az életem értelmetlen (annak éreztem)

2. ami miatt megszülettem. ami életre hívott engem.

mindkét esetben egyértelműen az az állati ösztön érhető tetten, hogy "szaporodj"

A mások élete számomra így is úgy is "értelmetlen" , de mivel családban és társadalomban szocializálódtam, ezért közösséget tudok vállalni, áldozatot tudok hozni, alkalmazkodni tudok azért, hogy a megszokott "rend", ami biztosítja (biztosíthatja) az utódaim sikeres felnevelését és életfeltételeit biztosnak érezhessem.

Az élet fenntartásához ennen, innom, lélegeznem kell. Minden egyéb komfort vagy biztonsági tényező már örömforrás is egyben. Nekem. Akinek csak a szex, vagy a hatalom, vagy a társadalmi megbecsülés tud az lenni, annak az élet értelme is tünhet olybá, ami ezeket biztosítja.... Velük sem fogok vitatkozni.

Szentnek pedig a lrgkevésbé érzem magam :-)

@florence: Ha nem szülhettél volna, értelmetlen lenne az életed? Butaság. Ha szembesülsz vele, akkor kénytelen leszel más értelmet keresni. És szerinted hogy esik ez azoknak, akiknek nem lehet gyerekük? Mert van, aki nem akar, az nyilván nem fogja rosszul érezni magát az ilyen vélemény miatt, hiszen abszurdnak tartja, de aki akar, és nem lehet(ett) neki, azt ezzel simán le lehet baltázni.

Amúgy én nagyon vigyáznék ezzel, mert abban a pillanatban, hogy valami félresiklik, mondjuk unokáid nem lehetnek, vagy tragédia történik, elvész az életed értelme. Mivel ennek a hatásait közelről látom, nem biztatnék senkit arra, hogy a szaporodást tartsa a non plus ultrának.

@florence:@mangalor: A "bolhából elefántot" és a totojázás kifejezések nem tőlem származnak! Idéztem, hogy a "tett halála az okoskodás". "Leképeztem" Mangalor jelenlegi helyzetét - ahogy én távolról látom, ő most egy gondolat-kísérletet végez, később ez hasznos lesz, ha hirtelen döntési helyzetbe jut.

@florence: @skarlátbetű:
Az utódnemzés- és nevelés valóban az ember, mint biológiai lény, életének leglényegesebb része. De ez csak kb. két évtizeden át indokolt (szülőképes kor), miközben a mai nők születéskor várható életkora közeliti a 70 évet, a férfiaké kb. 65 év (ami őseinknél fele ennyi volt).

Azaz, újból az idő-tényezőre vagyok kénytelen felhivni a figyelmeteket. Néhányan a blogon nem tudnak elszakadni saját életkoruktól, saját pillanatnyi körülményeiktől és úgy próbálnak másokra ráerőltetni életvitelre, életsorsra, szerelemre, szexuális életre vonatkozó filozófiákat és erkölcsi intelmeket. Nincs empátiájuk mások problémái vagy sikeres megoldásai iránt, csipőből tüzelnek mindenkire, aki nem a "Szent Monogámok" rendjébe tartozik. Talán nem ártana néha nyitottabbnak lenni mások problémái és megoldásai iránt és szemellenzős, stupid módon bűntudatot kelteni olyan emberekben, akik kiutat keresnek igen nehéz helyzetükből..

Az emberi élet lényegéhez tartozik még sok más is, ahogy SB erre figyelmeztet. Elsősorban a munka (akét lábra állás és kézhasználat óta) és ezáltal az alkotókészség, a beszéd, a gondolkodás és kognitiv tanulás képessége, valamint az érzelmi élet különbözteti meg a természet többi fajától. (bár egyes, fejlett állatok pozitiv kivételt képeznek, pl. delfin, majom, kutya, macska stb.)

Felvetem a kérdést, ha még v. már nincs szülőképes korban a nő, akkor mi a lószart csináljon a maradék 50 évében, amikor nem utódokat nemz a hites férjeurával?

@pilar ternera: (Ikissé késve reagálok a julius 16-i két hsz-odra, csak most értem rá elolvasni.)

"....ha ez a sor dolog nincs rendben, akkor a tüneti kezelések nem hatnak, mert sokkal komolyabb problémákkal kell foglalkozni. Mi értelme egy viagrának, vagy síkosításnak, ha egyébként a feleknek semmi kedvük egymáshoz, csak azért csinálják, mert "kell". "

Milyen alapon állítod, hogy nincsen szükség a tüneti kezelésekre? Nem mindenütt van ám "komoly házassági probléma", és nem mindenütt "kell" csinálni egyik félnek a szexet. Ennél sokkal több olyan eset van, hogy a férfinál, v. nőnél is valamilyen eü. probéma lép fel. Ez a jó házasságokban és jó nemi élet esetén is előfordul, nemcsak a válságban lévőknél. Nőnél lehet pl. sectio-s szülés v. nőgyógyászati műtét utáni hosszabb időszak, szoptatás, v. valamilyen betegség v. egyszerűen csak kimerültség. A férfiak Viagrája, ami az idősödő férfiak merevedési problémáin segit, sok férfi és nő életkedvét adta már vissza.

Természetesen nem vitatom azt, hogy ahol házassági probléma van, azt meg kell oldani. A szexuális életet nehezitő probléma orvosi rendbehozatala ennek az egyik módja (legyen az akár egy magas vérnyomás v. más okból fellépő merevedési zavar), a félrelépés egy másik módja, a válás, harmadik módja, a negyedik verzió a szexuális élet teljes beszüntetése.

Azon megjegyzésedre, hogy "egyébként a keserű "anyai sorsokat" és az "élősködő férfi" témakörét már többször töviről-hegyire átrágtuk..." - az a megjegyzésem, hogy itt kifejezetten a gyerekvállalással kapcsán felmerülő nemi életbeli nehézségek indokaiként emlitettem. Valós és gyakori problémákról van szó, még annak ellenére is idetartozik, ha a "keserű anyai sorsokat" már korábban átrágtátok. Mellesleg, "átrágni" mások keserű sorsát nyilván kedvezőbb pozició, mint a személyes átélés részese lenni.

Ha másokról, más emberek sorsáról van szó, tudom ajánlani a körülmények alaposabb mérlegelését és ezáltal a megértés, az empátia növelését.

@Tylia cordata: javitás 19.13-kor irt kommentem végén: "... és NEM szemellenzős és stupid módon büntudatot kelteni".

@Tylia cordata: @skarlát betű:

Ti igazi intoleráns, mérges kismalacok vagytok :-)))
Ha azt írom, hogy az élet értelme a munka, a sport, a művészet vagy tudomány vagy a hit istenben vagy a társadalmi igzságtalanságok elleni küzdelem vagy a betegek és elesettek segítése vagy akár csak maga a szerelem, akkor kóser lett volna a véleményem?

Az külön tetszik az arroganciátokban, hogy kikéritek azok nevében a véleményemet (hogy mi az én életem értelme és hogy szerintem mi az életnek mint olyannak az értelme) akik nem akarnak vagy nem tudnak gyereket vállalni. Miért? Mivel bántom őket? Ők sem bántanak engem, ha azokról a dolgokról vélik, hogy az életük ( vagy az életé általában ) értelme, amiket az előbb felsoroltam.
Pont ti keltek ki mások vélt érzelmi sérüléseinek nevében magatoknak az én egyéni véleményemet, akik simán lenézitek az ismeretlen házastársak valóságos érzelmi defektusainak lehetőségeit is, ha a megcsalás következményei közt említésre kerülnekilyesmik. Álszent farizeusok vagytok.
Ki mondta, hogy ne lehet a ti életetek értelme a politika vagy a vallás vagy a művészet vagy a mumka vagy bármi? Valljatok színt ha akartok vagy tudtok! Tőlem nem fogtok feddést kapni, ha ilyesmire voksolnátok. De nekem van egy sanda gyanúm, hogy ti valami olyasmi zavaros állapotot tekintetek életcélnak, aminek az elérését tekintitek magának az élet értelmének, ami állapot olyan szavakkal írható körül, hogy boldogság meg siker meg önmegvalósítás.... amiket folyton egymás megmagyarázására használtok.
Képzeljétek el, én még ezt is el tudom fogadni tőletek! De véleményem azért van az ilyesmikről is: Zavaros célok zavaros utat jelölnek ki. És mivel az ilyesmi célt én látom zavarosnak (ti világos célt és irányt láttok ott ahol én homályt) ezért az utat is csak én itélem meg zavarosnak. De ez továbbra is csak a köztünk lévő különbségek egyik bizonyítéka . Minősítés (zavaros, homályos, stb) és jelzős szerkezet használata nélkül lehetetlen kifejteni a véleményemet. Ezért el is itélhettek, meg tudomásul is vehetitek, amiért én ilyen vagyok.
Én nem szándékoztam bántani egyetlen sportolót, művészt, tudóst vagy munkást sem. Egyetlen boldogságletesőt sem. Titeket az irritál, hogy a tiétekénél semmivel sem sikeresebb életemben is találtam olyasmit, amit én noldogságnak, elért eredménynek, őrizendő értéknek, örömre és elégedettségre okotadónak tarthatok. És ezek legfontosabb része a gyerekeim, a családom a férjem. A munkám a sportom a művészeti és politikai aktivitásom is fontos része az életemnek, nomeg a szex is :-), de egyike sem tud annyi örömöt vagy hiányt okozni, hogy érdemben zavart keltsen az első csoportban említettekben.

@florence: a vezetéselmélethez nincs már hozzáfűznivalóm, de egyvalami ma hirtelen eszembe jutott; egyedül te mondtad, hogy tegyem meg, lépjek félre:) itt a blogon még soha, még SB sem mondta ezt. nem érdekes? mármint, meghallgattak, elmondták a tapasztalataikat, olvastam sok embertől, ki hogyan élte meg, okokat, következményeket, elmondták, mit gondolnak az én helyzetemmel kapcsolatban, de soha senki nem mondta, én is tegyem meg, jó tapasztalat lesz, egyedül te:P nem mintha számítana, csak fura.
@Tylia cordata: "már nincs szülőképes korban a nő, akkor mi a lószart csináljon a maradék 50 évében, amikor nem utódokat nemz a hites férjeurával?" - bennem is megfogalmazódott ez a kérdés:)
ahogy @skarlát betű: is írta, mi van azokkal, akik nem szülhetnek? nem lehet csak a gyerek a cél az életben, illetve, ha megvan a gyerek/ek akkor egy értelme van az életnek, őket nevelgetni? én ezt csinálom x éve, tudom, h nem ennyi az élet, nem lehet ennyi, ez csak arra jó, h az ember bedilizzen (meg egy csomó más következménye is van, amire most nem térek ki). ha csak ez lenne, nem lett volna sok értelme kiemelkedni azt állati sorból.

Ja! És igen. Ha elveszteném a gyerekeimet, ha elveszteném a családomat, tragédiaként, az életem értelmetlenné válásaként élném meg.
Sem munka sem szex szem hatalmi vagy egyéb előrelépés nem kárpótólna érte.
Ha a elveszteném a munkámat (de nem a mumkaképességemet) vagy a szexuális örömeim vészesen fogynának (de nem a készségem az örömteli szexre), ha képtelen lennék sportolni, kulturálódni idő vagy pénz hiányában, stb, akkor keresném a javításra, a megszokott szintre visszaállításra a lehetőséget.
Most egyéb opcionális tragédiákat nem szetetnék elvben sem végigvenni, mert arra nics elég időm.

@florence: fú, hát én nem hiszem, h itt bárki irigykedne rád, vagy irritálná a boldogságod. én/engem biztosan nem, hiába nem boldog egészen az életem. biztos vagyok benne, h a saját megélt életét senki nem cserélné el a tiedével, habár a legtöbben küzdenek nehézségekkel. meg kell értened, h a te gondolkodásod, a saját elveid nem érvényesek mindenkire, ahogyan a másoké sem a tiédre. de sztem itt sosem mondták rád, h monogámként mit szólsz bele? elmondhatod a véleményed, max nem értenek veled egyet... te viszont mindenáron be akarod bizonyítani, h az egyetlen út a boldogsághoz a monogámián át vezet. nem fog sikerülni, és nem magam miatt mondom ezt:)

@mangalor:

Amikor azt mondtam, hogy tedd meg, azt is hozzáfűztem, hogy nem tartom sem veszélytelennek sem célravezetőnek, sem megoldásnak. Szó szerint azt írtam, hogy jogod és vágyad és lehetőséged van, amit nem vitatok, de vitatná az, aki elől eltitkolod. És hogy itt senki nem fog elitélni, csak a véleményét hangoztatja mindenki.
Így is érdekes? :-)))

@florence: ezt minden anya ekként élné meg, nem erről beszélt SB sztem.
itt, ezen a blogon most pont arról van szó, amit írsz is: keresni a lehetőséget a meglévő vágyak és készségek, de leromlott örömök visszaállítására. ennyi.

@mangalor:

Te és SB meg Tylia is azon merengtek, hogy van már gyerek, meg van már család, de mi az élet értelme a következő akár 50 évnek is? Céltalanná váltatok. Amitek van, nem nyújt célt. Amitek nincs, az vált céllá.
Én nem a monogámia mellett "kardoskodom", hanem ez egyszerűen a velejárója annak a szemléletnek, ami engem jellemez.
Nem azt írtam, hogy irigyelnek SB meg Tylia, hanem hogy irritálja őket az én életszemléletem és hogy ebből következik (az életszemléletemből), hogy örömöt éy elégedettséget, jövőt látok. Ha akarjuk: boldogságot élek meg.

@florence: lényegtelen, h mit fűztél hozzá, egyedül te buzdítottál rá:) egyébként meg miért kellene elítélni??? én sem szólok bele senki életébe, elvárom, h az enyémbe se szóljon bele senki. ellenben, a véleményed elgondolkodtat, ahogy a többiké is.

@mangalor:

A szerető egy önző hazug megoldás abban az élethejzrtben, amiben vagy. Már amennyire ismerem azt.
SB életében és Tylia életében sem oldott volna meg semmit a szerető, amikor a házasságuk tönkrement.
Most meg nem csalnak senkit. Nem hütlenek senkihez. Innen lehet okosat mondani neked :-(

@florence: ha már az állathasonlatoknál tartasz, én azt mondanám, hogy te meg egy ostoba, felfuvalkodott liba vagy, de nem mondom, mert nekem volt gyerekszobám. ((:-

@florence: hát a többiek nevében nem tudok nyilatkozni, de azért vannak még célok az életemben (sztem az övékben is, és nem arról szólnak ezek a célok, h minél több pasi alá feküdjenek be, míg csak bírják szusszal), nagyon is világosak:) de ezek közül csak az egyik az, hogy a gyerekeimet felneveljem (most nem fogom részletezni, h nekem mit jelent az anyaság, de hidd el, nem veszem félvállról, és a többiek sem).
és sztem azzal is mindenki tisztában van, h a te életszemléletedbe nem fér bele a hűtlenkedés. a probléma abból ered, ahogy már többen is leírták, h ebből a szemléletből nem tudsz áthelyezkedni. te, mondhatni szerencsés (egyébként nem szeretem ezt a szót) vagy, olyan férjed van, olyan életed, ami minden szempontból kielégít, boldogságot, sok örömöt ad. de ez egyszerűen nem jelenti azt, h mindenki így él, és mindenkinek a boldog házasság eszméjéhez egyben a monogámia is kapcsolódik. ez egyszerű szűklátókörűség. ha valami, hát ez irritálhat:) egyebek nem hiszem.

@florence: ez a te véleményed, de megint kinyilatkoztatsz. SB és Tylia sem azt mondták, h egy szerető minden problémámat megoldja majd, csak annyit, lehet ez egy megoldás, de lehet, h semmi sem fog megoldódni. ezt viszont senki sem tudhatja egyelőre. teljesen elméleti, és mint ilyen, egészen felesleges előre elítélned. szerencsére a piszkos gondolatok egyelőre nem számítanak bűnnek:P

@florence: mond, miért hazudozol velem kapcsolatban?

@Tylia cordata: Szerintem mindannyiunkat sértegetett némileg, de ez inkább csak a szokásos csúsztatás, pedig a hétvégén voltak egész normális pillanatok a párbeszédben, úgy látszik elmúlt a kegyelmi időszak. :(

@skarlát betű: némileg vagy nemileg? (((:-

@florence:

"Az élet célja pofon egyszerű: az élet él és élni akar. Mi az élet megnyilvánulási formáinak végtelen tárházában egy variáció vagyunk. Bennünk él tovább évmilliárdnyi evolúció minden sikere. Ezt kell továbbadnunk. Erre-ezért születtünk. Kicsit sem bonyolult :-)"

Tök jót írsz, de csak a "száddal gondolod" ezt. Hozzáállásban nem látszol elég bátornak, hogy a fenti néhány sort a tágabb környezetdere és tágabb értelemben is alkalmazni merd.

Pont Tyliában, SB-ben, és Mangalor-ban is tovább él évmilliárdnyi evolúció minden sikere. :P Ezt kell továbbadniuk. Erre-ezért születtek. Kicsit sem bonyolult :-) :P

Hi-hi.

@Tylia cordata: azt mondtam, higy ABBAN AZ ESETBEN nem hatnak a tüneti kezelések, ha más (nem fizikai) gond van a háttérben. amennyiben "csak" fizikai akadályok vannak, úgy természetesen lehetnek hatásosak. de pont az ellenkezője igaz, annak, amit írsz. szexuálpszichológusok tanulmányaiból (pl. Lux Elvira) is kiderül, hogy a tisztán fizikai akadályok jóval ritkábbak, mint e lelki alapokon nyugvók, csak mivel az emberek azt hiszik azokat könnyebb megoldani (bekapok egy bogyót), így sok dologra ráfogják, hogy fizikai gond, holott nem az.

a keserű anyai sorsokat illetően azért írtam, hogy "unalmas", mer csak úgy dőlt a belőled az "intoleráns, élősködő férfiak" szapulása, és szerintem ez most nem tartozott ide.

az empátiámmal semmi baj nincs, de a "körülmények alaposabb mérlegelésére" itt nincs lehetőség, mert senkinek az életét nem ismerjük hozzá eléggé.
"Mellesleg, "átrágni" mások keserű sorsát nyilván kedvezőbb pozició, mint a személyes átélés részese lenni. "
ez elég mártírszagú megjegyzés egyébként.
voltam személyes átélés részese is, és nem fogok bűntudatot érezni amiatt, hogy most épp nem abban a helyzetben vagyok. :)
a keserűséged nyilvánvalóan személyes tapasztalaton alapul,de a te sztorid sem elég ismert ahhoz, hogy a rendkívüli empátiámat megtapasztalhasd. mangalorét jobban ismerem, vele empatikus is vagyok. :)

@skarlát betű: ez korrekt. :)

@skarlát betű:

Dehogynem.
42

@Feromontika: @Tylia cordata: @skarlát betű:

Elszólított a munkám egy - két napra és látom, hpgy milyen darázsfészket bolygattam meg a véleményemmel.

A félreértések és csúsztatások tisztázása végett:
Nem célom a monogámia. Semmilyen gámia nem a célom. A saját véleményem arra alapul, hogy a monogámiát, a hűséget, a kitartást-elköteleződést és az ezekhez kapcsolódó alkalmazkodási kényszert, lemondást, stb-t nem célnak tekintem, hanem ha már egyetlen szóval kéne definiálnom ezeket, akkor inkább eszköznek vagy méginkább a párkapcsolat velejárójának fogom fel.
A monogámia, szexuális hűség, érzelmi elköteleződés spontán jön létre (többnyire) a kapcsolat elején. Ezek mindegyike olyan dolog, amit az idő és a körülmények erodálnak. De nem az erózió kivédése a cél. Hanem a kapcsolat "működtetése", családként, párkapcsolatként való megóvása. Ebben egy fontos eszköz a hűség, a monogámia. Ami a szexuális félrelépések következményeként elveszik, regenerálhatatlanul megszünik, mint fontos eszköz. Két ember, egy család problémájai közt ritkán adódik olyan, amire egy külső szexuális kaland, egy érzelmi kitérő segítséget jelentene.
Nagyon fals magyarázat, amivel itt minden dolgot célul tűztök ki. Összekeverve azokat. Például a boldogságot tekintitek célnak. És ehhez rendeltek hozzá olyasmit, mint a hűtlenség is, amiről ti is mint eszközről nyilatkoztok. De nekem a hűséget úgy rójátok fel, mintha nekem az nem edzközöm, hanem célom lenne.
Súlyos önámító csúsztatáshalmazzal "vitatkozom" itt veletek már hetek óta. De már kezdek belefáradni. Untat ez a stílus. Itt nem lehet beszélgetni, itt állandóan harcolni meg győzni (minimum meggyőzni) kell.
Harcoljatok tovább a betolakodó monogámokkal és tartsátok egymásban a lelket és győzködjétek tovább egymást olyasmiről, amiben amúgy egyetértetek :-)
Én inkább más fórumot keresek a munkaidő "hasznos" eltöltéséhez, a beszélgetéshez.
Mindenkinek minden jót kívánok!

@pilar ternera: Kár, hogy ennyire zárt a gondolkodásod - csak magadat ismételgeted.

Lehet, hogy csalódást okozok, de nincsenek keserűségeim, igen jól érzem magam már nagyon régóta a bőrömben.
Saját családom életét akkor, amikor arra szükség volt (jó régen), gyorsan és hatékonyan egyenesbe hoztam és ez utólag mérlegelve is helytálló lépésnek bizonyult.

Szakmai relevanciákat említettem a vita tárgyát képező orvosi ajánlásokkal kapcsolatban (mint pl. Viagra, sikosító) - mivel sok olyan eset van, amikor semmiféle lelki probléma nem áll a háttérben - csupán egészségi problémák, amik a szóbanforgó problémát okozzák és tönkreteszik egy időre a pár szexuális életét.

Az empátia nem egyedi esetekhez, v. konkrét ismeretekhez köthető, hanem egy olyan attitüd, mely más emberek problémái, bajai vagy örömei iránti fogékonyságot, beleélő képességet jelent.

@Tylia cordata: mert elsőre nem értetted meg (még most sem!), így kénytelen voltam ismételni magam.
nem is azt mondtam, hogy MOST keserű az életed, hanem, hogy a véleményed keserű tapasztalatokon alapul. légy érzékenyebb a a finom árnyalatokra! ;)
köszönöm a kioktatást az empátia fogalmáról, komolyan úgy érzem, hogy eddig sötétben tapogatóztam! :D:D (de azért arra kíváncsi lennék, hogy hogyan lehetsz empatikus ÚGY ÁLTALÁBAN, anélkül, hogy bármit is tudnál egy adott emberről, helyzetről. mivel az empátiád ÚGY ÁLTALÁBAN mindig kötődik valamihez... enélkül a fogalomnak nincs értelme!)

@pilar ternera: a félműveltséggel járó tudálékosság rosszabb mint a tudatlanság. Tudom ajánlani, hogy szakkönyvbekben, szakmai lexikonokban nézz utána a szakmai fogalmaknak (hic et nunc: empátia) és ne a saját elgondolásaidat próbáld másokra erőltetni szakmai definicók helyett.

@Tylia cordata:
"Empátia az embernek az a képessége, hogy egy MÁSIK EMBER szempontját felfogni és megérteni képes. Másképpen az empátia azon képesség, amely lehetővé teszi, hogy átéljük mások érzelmeit, affektív tapasztalatait. [1] Az empátia érzés megnyilvánulása például, ha valaki EGY MÁSIK BÁNATÁT HALLGATVA az adott helyzetet elképzelve saját élményként éli meg: azonosan érez vagy gondolkodik, és következésképpen hasonlóan cselekszik is."

látod, látod, a magas lóról történő okoskodás egyrészt sosem szimpatikus, másrészt még vissza is nyal. a fogalom meghatározásában ott van a másik ember, amiről én is beszéltem. a probléma ismerete nélkül nincs mivel empatikusnak lenned. de csak oszd nyugodtan az észt onnan fentről! :)

@skarlát betű:

"A szaporodás nem az élet értelme"

Lehet hogy nem az "értelme", de hogy elengedhetetlenül szükséges feltétele, az biztos. Mindnyájan olyan élőlények igen hosszú sorából származunk akik legalább egyszer szaporodtak; nincs a (három és fél milliárd évre visszamenő) őseink között egy sem amelyiknek utód nélkül ért volna véget az élete. Arról az élőlényről amelyik bármilyen oknál fogva nem szaporodik, kimondatott a végső biológiai ítélet: "magva szakadt", nem járul közvetlenül hozzá az élet folyásához.

Ez természetesen nem jelenti azt hogy bármely nem szaporodó élőlény egyéni élete "értelmetlen": pl. szolgálhatott táplálékul más élőlényeknek, segíthette valamilyen módon a (szaporodó) fajtársainak túlélését, hagyhatott hátra nem-genetikai örökséget (pl. ha valamilyen megtanulható tudását sikeresen -- akár passzívan -- átadta rokonainak vagy más fajtársainak).

Különösen az emberek között található számos példa arra hogy habár nem szaporodtak, olyan módon járultak hozzá az emberiség tudományos ismereteihez vagy pl. hoztak létre művészi alkotásokat hogy a nevük -- a létük nem-genetikai emléke -- mindaddig fennmarad amíg az emberi faj: és számtalan sikeresen szaporodott kortársuk léte a névtelenség homályába merül. De az előbbiek által létrehozott értékek (tudományos ismeretek, művészi alkotások stb.) hasznát az utóbbiak utódjai élvezik.

Így hát az a kérdésre hogy mennyiben az élet értelme a szaporodás, más-más a válasz attól függően hogy milyen szinten vizsgáljuk azt. Az élet _összessége_ (a nagybetűs Élet) szempontjából valóban a szaporodás az "értelme": hiszen anélkül nem is folyna az élet, nem is lenne értelme annak a kérdésnek hogy mi az élet "értelme". Ha viszont az egyéni élőlények szintjét nézzük akkor nyilvánvaló hogy "van életük" -- és annak igen sok szempont alapján vehető "értelme" -- anélkül hogy azok szükségszerűen szaporodnának.

Eü. szex? Ez a kifejezés kicsit félrevezető, ellentmondásos, szerintem.
Bár igaz is lehet, ha az emlegetett „Hisztéria” című filmre gondolok, vagy én is gyakran egy furán, „hisztisen” viselkedő nőre/ asszonyra/ vénlányra könnyen kimondom, hogy neki is egy kiadós … hiányzik.
De ez az eü. kifejezés valahogy tisztára mossa a hétköznapi félrelépést, legyen az egyéjszakás-, munkatársi- vagy csak szimplán egy nyári kaland.
Nyáron, tavasszal szerintem több az eü. sex. De miért is? Ez csak a „szokásos” vadászat, hódítás illetve a hölgyek számára a visszaigazolás, változatosság utáni vágy.

@Gasroy: Nem kell, h az eü. szex hűtlenség legyen, lehet az szinglik közötti ügy is. Vagy, ahogy itt többen gondolták, egy párkapcsolaton belül is vannak szimplán eü szexek...

@skarlát betű: Ez igaz, és így már OK. Én szűkítettem le a kört a "részvevők" szempontjából.

@Enchantée: Énénén kijelentem, de akkor jön a szokásos undorító duma: "na mi van, dugni nem tudsz? nem áll fel? impotens vagy?" stb....

@Walsh és Kirby: Szerintem nem megfelelő nőkkel találkoztál.
És szerintem ha egy férfi élvezi a nyalást, akkor igenis feláll neki közben a farka, mint ahogy nekem is orgazmusközeli állapotot eredményez a szopás a legtöbb esetben.
A jól dugás és jól nyalás viszont két külön kategória nálam. Szerencsés eset, ha mindkettő remekül megy egy férfinek. Találkoztam már olyannal is. :)

@Enchantée: Dehogynem, szex során ez sosem hangzott el. De az ismerkedés során rengetegszer.

Basszus normális férfinak, ha élőben puncit lát feláll, ha még meg is kóstolja pláne:)

Én is ilyen férfi vagyok, egészen véletlenül :)

@Walsh és Kirby: Na, az se normális, aki ilyen, szerinted szokásos undorító dumát levág. Inkább az szokott baj lenni, hogy egy pasi csak a reszelésben jeleskedik, semmi mást nem tud alkotni. És persze azt is lehet bénán meg érzéssel csinálni.

De azért nem mindenkinek áll fel egész idő alatt nyalás közben, ez teljesen változó. Mondjuk, ha közben ő is kap valami finomat a nőtől, akkor már sokkal valószínűbb. :)

@skarlát betű: Nézd, csak mivel ezek az ismerkedés során hangzanak el, ezért nem tudni, hogy valójában mi is a szándék, azon túl, hogy leoltsák a másik felet.

Van ennek, ellentettje is, amikor a pasi kijelenti, hogy de megdugná a nőt, és akkor, a nyalni nem tudsz? kérdés hangzik el.

Ami kicsit azért vicces, mert sok pasi, köztük én is, ha a dugást és annak szinonimáit emlegetik, akkor nem pusztán az aktusra gondolunk, hanem a vele együtt járó mindenre, legyen az masszázs, sztriptíz, tánc. És ezt igencsak sok nő tudja, de mégsem a rákérdezést választják, hanem a beszólást.
Amivel jól el is rontják az ismerkedést.

@Walsh és Kirby: Nézd, nekem semmi bajom a szókimondással, de ha engem úgy próbálna felszedni egy pasi, hogy megdugnálak, semmi körítés, udvarlás, bókolás, finomság, én is csak beszólni tudnék. Mert erre még mit lehet mondani? Hogy oké, menjünk a bokor mögé?
Nem tudom, hány éves lehetsz :) Baromi régimódi vagyok, ha úgy gondolom, hogy egy pasi mondjon szépeket, akkor is, ha a főcél a dugás? Ne rángassuk le erre a szintre az egészet, ebben mi a játék, mi a kihívás?

@skarlát betű: Természetesen sosem úgy van, hogy az ember egyértelműen belemondja a másik arcába, (kikéve az idiótákat) csak, ha már olyan szintű a kapcsolatuk.
Vagy a beszélgetés - levelezés - kommunikáció tartalmából erre lehet következtetni.

A baromi régimódi nők azok, akik szende szűznek adják el magukat, de az első randin meg akarnak fektetni?:)

@Walsh és Kirby: Én senkit nem fektetek meg első randin, úgyhogy nem tudom :) Viszont nem is adom el magam szende szűznek :)

@skarlát betű: Nem kell mindent magadra venni, csak félig :P

@Walsh és Kirby: Te kérdezted. :P

@skarlát betű: A kíváncsiság természetes dolog :P