Biztosan volt már rá példa a ti életetekben is, hogy valakivel azért kavartatok, mert egy másik személyre emlékeztetett. Lehet, hogy ez a másik egy korábbi, plátói vonzalom tárgya volt, amely sosem teljesedhetett ki. De az is lehet, hogy az apátokra hasonlított, vagy a bátyátokra, akire felnéztetek. (Vajon a férfiaknál mennyire elterjedt, hogy az anyjukra hasonlító nőkhöz vonzódnak?)

Lehet az új szerető egy régi szerelem, akár korábbi házastárs vagy szerető "hasonmása", legalább is első látásra annak tűnhet, bár persze hosszabb távon elnyeri saját identitását, és elhalványulhat a kezdeti motiváció.

Vonzódhatunk külső megjelenés, nemzetiségi hovatartozás, beszédstílus, foglalkozási ág, érdeklődési kör, zenei ízlés alapján, és még ki tudja, hány titkos motiváció létezhet. 

Az efféle vonzalom megszállottsággá is válhat - érdekes például megfigyelni, hogy bizonyos emberek egymáshoz hasonlító partnereket szemelnek ki maguknak, újra és újra. Még akkor is, ha előre látható (főleg kívülállók számára), hogy nem lesz sikeres a kapcsolat. 

Mennyire vagytok foglyai egyetlen típusnak? Hasonlít-e a szeretőtök a férjetekre/feleségetekre, vagy épp ellenkezőleg, teljesen más típust választottatok vagy választanátok? Hasonlít-e valamely korábbi szerelmetekre? Vagy olyasvalakire, akihez nem vonzódhatnátok nőként/férfiként? Van-e a szeretőnek egyfajta jóvátétel, kárpótlás jellege? Az, amit valami miatt másképp, mástól nem kaphattatok meg? Elmondanátok-e valaha neki, hogy kire emlékeztet benneteket? És ha valaki elmondja nektek, hogy valakire emlékeztetitek, azt vajon jó néven vennétek/veszitek-e?