A hűtlenség ábécéje

Mindent a hűtlenségről, félrelépésről, megcsalásról! Amiről nem szokás nyíltan, tabumentesen és szenteskedés nélkül beszélni. Férfi és női szemmel egyaránt.

Ennyien vagytok

Térkép

Hűtlenség a Fácsén

Friss topikok

Innen érkeztek a blogra

Mennyit ér egy szerető?

2013.04.16. 07:43 skarlát betű

A kérdés a legutóbbi poszt kapcsán merült fel, de nem először, sokan és sokszor utaltak már arra, hogy mekkora a különbség a legitim kapcsolatban élő ember és a szerető "értéke" között, noha számomra kicsit homályos, miféle mértékegységben lehetne kifejezni ezt az értéket.

poster_lg.jpgKinek a számára értékes vagy kevésbé értékes, esetleg értéktelen valaki, a hivatalos partnere, a szeretője, vagy a külvilág számára? Esetleg csak a saját önértékelése alapján sorolódik be ide vagy oda? Leginkább nők feszegetik a kérdést, és nők kapcsán, és persze elsősorban akkor, ha egyébként egyedülállók és a szeretői státusz számukra nem kielégítő, mert sokkal többre - vagy úgy is mondhatnám, másra vágynak: első asszonyok akarnak lenni. (Amikor a nő egyfelől feleség, másfelől szerető, ez az érték-probléma nem merül fel ilyen élesen, kivéve, ha változtatni szeretne a status quo-n.)

Nem akarom adni az ál-naívot, természetesen sejtem, milyen sztereotípiák és értékítéletek alapján kapnak egyesek első helyezést, mások másodikat, vagy harmadikat - és vannak, akik még csak helyezést sem kapnak. A társadalmi nyomás nagyon erős: a papírnak még mindig van súlya, ha valaki nem megy férjhez, azt sokszor lesajnálják, teljesen függetlenül attól, hogy egyébként a férjezettnek milyen a házassága és a nem férjezettnek milyen párkapcsolata van. Ha kapcsolatát nem vállalhatja a külvilág előtt, a képlet még bonyolultabb, még akkor is, ha tisztán érzi, hogy a partnere számára nagyon fontos.

A nők nagy része (nem mindenki) tehát első asszony akar lenni - lehetőleg az egyetlen is, de ha ez nem megy, akkor legalább az első, a first lady. Nagy kérdés, hogy a külvilág szemében első vajon a férje szemében is első-e. Mert bizony előfordul az is, hogy nem éppen. A hivatalosság jelenthet valódi elsőbbséget vagy jelentheti azt is, hogy kényelemből, érdekből, a békesség kedvéért vannak vele. Maga a státusz maximum a törvény előtt garantál előjogokat, de semmit nem mond a házastárs érzelmeiről. Ezért olyan nehéz meghatározni, hogy ebben a játékban kinek mi a valódi értéke. Na persze, a "valódi" szó itt értelmezhetetlen. Mint mindig, az érték csakis a kereslet-kínálat törvényei szerint határozható meg. Vagyis: aki többeknek kell, az felértékelődik, akiért áldozatot hajlandók hozni, az felértékelődik, aki képes a másikat manipulálni, felértékelődik. Vagy a "pár"kapcsolati értéket az határozza meg, hogy kiért szenvednek többet?

De lépjünk tovább: vajon mennyit érhet egy szeretői kapcsolat? Másképpen: lehet-e egy szeretői kapcsolat mély, tartalmas, tartós, fontos, meghatározó, azon túl, hogy a sztereotípiák szerint forró és szenvedélyes, izgalmas és tiltott? Sokan vitatják ennek a lehetőségét. Mivel a szeretői kapcsolatra úgy tekintenek, mint valami átmeneti kellemetlenségre (vagy kellemességre), ami ideig-óráig tud működni, aztán törvényszerűen kipukkad, mert az ember úgymond mindenkire ráun (ezt meg gondolom, azok mondogatják, akik reménykednek benne, hogy így van, de akkor a házastárssal kapcsolatban fokozottan igaz kellene, hogy legyen), egyértelmű számukra, hogy itt valami talmi, múló, felejthető dologról van szó. (Amúgy attól, hogy egy kapcsolat, egy kaland nem hosszú életű, lehet nagyon fontos is.) Természetesen semmi nem örök, és a szeretői kapcsolat is befejeződik egyszer, bár lehet, hogy csak a halál vet neki véget, ahogy a jobb házasságoknak... Alig hiszem, hogy a kapcsolat jellege, a szereplők egymáshoz viszonyított státusza határozná meg annak értékét: ezt mindig csak a benne résztvevők érzik. Persze korántsem valószínű, hogy egyformán, sőt, az sem, hogy ez az érzés konstans. De egy biztosnak látszik: kívülről, pusztán abból, hogy xy milyen státuszt vallhat magáénak, egy kapcsolatról nem tudunk értékítéletet mondani - noha ez a tény sosem tartotta vissza a népeket attól, hogy folyamatosan ezt tegyék.

Ehhez a témához illeszkedett még egy kérdés: van-e értelme (?), legitimitása, értéke egy olyan férfi-nő, szexet is tartalmazó kapcsolatnak, amelynek nem célja a későbbi együttélés, amely úgymond nem tart sehová? Kell-e, hogy a kapcsolatok tartsanak valahová, és ez a valahol mindenképp az együttélés kell-e legyen? Ha pedig ez szóba sem jöhet, akkor van-e létjogosultságuk? Utóbbi kérdések nem az én agyamból pattantak ki, a válaszomat ismeritek, de vitassuk meg ezt is.

275 komment

Címkék: előítélet érték értékítélet második helyezés első helyezés

A bejegyzés trackback címe:

https://hutlenseg.blog.hu/api/trackback/id/tr285214355

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.04.17. 14:20:30

@A kis MirrMurr: Igen, biztos így van, ez nálunk nem működött. Az is tény, hogy én az átlagnál valószínű több magányt igénylek, és soha senkivel nem szeretnék permanensen együtt lenni. De egyébként sem voltak kedvezőek pl a lakáskörülmények, stb.

@pilar ternera: Sose volt még olyan érzésed, hogy valakiből már sok? Persze, én is szeretnék többet együtt lenni, a szeretői státusz ezt nem teszi lehetővé, bár ez is változó, van, akinek épp elég az a mennyiség, amit kap.
Nekem jó, ha vágyhatok a másikra, ha ez nem reménytelen és nem túlságosan hosszúra nyúló vágyakozás.

pilar ternera 2013.04.17. 14:26:03

@skarlát betű: hááát, mostanában nem. együtt élünk, de mivel a hétköznapok darálnak rendesen és nincs sok időnk, ezért sokkal többet is elbírnék.
pedig én is szeretek egyedül lenni...
de jó érzés, hogy éjszaka a jobb oldalamon fekszik, szuszog és őt látom, ha felébredek.
a vágyódás nyilván nem azon a szinten van, mint "illegális" korszakunkban, (hiszen ott vagyunk egymásnak) de hát c'est le vie. akkoriban meg erről álmodoztunk. :)

YessicaHard 2013.04.17. 14:33:51

@A kis MirrMurr: Na látod, a kikényszerített házasságnál nincs iszonyatosabb, ebben egyetértünk! Szuper!

YessicaHard 2013.04.17. 14:47:16

@pilar ternera: Én ezt az embert akarom szőröstül-bőröstül. Nála jobban senkit nem szeretek ezen a világon. De nem vagyok hajlandó szenvedni sem amiatt, ha a sors vagy a körülmények nem engedik hogy velem legyen mindig. Nem kesergek, nem hisztizek. Megadok mindent neki amit tudok (és amiről gyanítom hogy nem kapja meg otthon) és boldogan elfogadom a sok jót, amit kapok tőle. Az együtt töltött időt meg csak élvezem.

pilar ternera 2013.04.17. 14:50:42

@YessicaHard: "boldogan elfogadom a sok jót, amit kapok tőle."

én is ezt mondtam.;) de csak a jót akarod, hiszen ezt írtad:

"...lehet hogy nem vágyok egy agyongyötört, a munkája és a családja által kizsigerelt pasira nap mint nap? "

ez nem a szőröstül-bőröstül kategória!

egyébként meg nem akarok kötekedni, ha te így boldog vagy (vagy inkább elégedett), akkor kívánom, hogy tartson ameddig csak szeretnéd! :)

sussudio 2013.04.17. 15:07:05

@skarlát betű:

A választási lehetőség részt nem értem, mire írtad?

Én nem hiszem egyébként, hogy bárki bárkinek leszedné a fejét, ha a másik nem akar gyereket.

Viszont őszintén hiszem, hogy az emberek nagy többsége akar. Persze, a gyerekvállalás időpontja kitolódott, kevesebb gyereket is vállalunk mégis - én az hiszem, sokaknál a "nem is akarok gyereket" inkább csak reakció arra, hogy valamilyen oknál fogva nem jut olyan élethelyzetbe, hogy realitássá váljon számára a gyerekvállalás. Inkább azt mondja, nem is akar...

Nem kétlem, hogy van, aki valóban nem akar, de szerintem ők jelentős kisebbségben vannak. Abban sem vagyok biztos, hogy később nem fogják megbánni a döntésüket...

(Én sem vagyok egyébként valami "anyaállat" típus, elég sok minden van az életemben ezen kívül is, a gyerekkori álmom sem az anyaság volt. A gyerekekkel nem voltam többet otthon egy évnél. Mégis azt mondom, életem legfontosabb része, hogy anya vagyok - pedig valószínűleg kevés embernek lenne ez az első, ami eszébe jut rólam. :)

sussudio 2013.04.17. 15:11:09

@A kis MirrMurr:

Egyetértünk. :)
Azzal egészíteném ki, hogy szerintem adott életmódba, az egyedüllétbe valószínűleg sok ember annyira beleszokik egy idő után, hogy sokkal nagyobb nyűgnek tűnnek az együttélés apró kellemetlenségei, mint amekkorák valójában.

sussudio 2013.04.17. 15:14:56

@skarlát betű:

Szerintem ezt most direkt nem akarod érteni...
Nem azt mondta, hogy csak azt szeretheted, akivel mindenképp együtt akarsz élni - hanem kérdezte, hogy vajon feltétel nélküli-e az a szeretet, ha nyűgnek élnéd meg az apró, kapcsolódó "problémákat"...

sussudio 2013.04.17. 15:22:12

@skarlát betű:

Ne haragudjatok, most lehet, hogy sértő leszek, de a "szeretők" állásfoglalásaiból én tökre azt érzem ki, hogy egyszerűen nem tanultatok meg vágyni arra, ami a Tiétek.

Tudom-tudom, most mindjárt megkapom, hogy ez a Tiétek szó eleve milyen már, feltételezi, hogy valami birtokviszonyról van szó stb. De nem a birtoklásról van szó.

Hanem arról, hogy meg tudjuk-e becsülni, amiért nem kell (vagy nem úgy) küzdenünk többé, ami ott van mellettünk.

Én azt gondolom, az igazi szerelem az, amiben rájövünk arra, hogy nagyonis lehet vágyakozni azután is, amiért csak a kisujjunkat kell nyújtani.

Tudom, mert tapasztaltam, hogy a távolság, a nehézségek felkorbácsolják a vágyakat - de a valódi szerelem az, ami akkor is ugyanolyan marad, ha a Tiéd, ha "nyugalmi állapotban" van.

YessicaHard 2013.04.17. 15:36:38

@pilar ternera: Köszi, amúgy jól fogalmaztál. Ha nem is maradéktalanul boldog, de elégedett vagyok. Erre ráéreztél. :)

sussudio 2013.04.17. 15:44:31

Igen. Egy posztot kellett elolvasnom ahhoz, hogy pontosan, SB-től megfogalmazva lássam:

"(a szerelem hosszabb ideig megmarad, hiszen nem szerezzük meg teljesen, vagyis folyamatosan vágyhatunk rá)"

Az IGAZI szerelemhez és annak megmaradásához nem kell, hogy ne szerezzük meg teljesen.
Az IGAZI szerelmünkre akkor is vágyunk, ha 7/24-ben vagyunk együtt.

(Természetesen ezen vágyódás fizikai oldala évek/évtizedek alatt nyilván csökken, ez természetes folyamat - de ez egy másik kérdés.)

William_Harford · http://erotikusmemoar.blog.hu/ 2013.04.17. 17:29:20

@sussudio: Megkérdezhetem a személyes paramétereidet? Korod kb., és hogy milyen hosszú 7/24-es műszakkal a hátad mögött vésed kőbe ezeket az örök igazságokat?
Mindezt egyébként egy olyan házasságból kérdezem, amelyik tkp. nagyjából igazolja a te axiómádat, ám azt látom maga körül, hogy a nagy számok törvényei egészen mást mutatnak a szerelem tartósságát illetően.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.04.18. 09:49:47

@sussudio: Akkor jó neked, hogy tudsz vágyakozni arra, ami már megvan, bár szerintem 7/24-ben mindenkitől csak a falnak lehet menni egy idő után, az ember még önmagát is megunja, nemhogy egy másikat :P Próbáltál már hosszabb távon éjjel-nappal együtt lenni valakivel, komolyan?

Amúgy ez a nem tanultunk meg vágyakozni-dolog számomra érthetetlen, a vágyakozást nem megtanulja az ember, az vagy van, vagy nincs. Ha pedig valami állandóan ott van, akkor fogalmilag kizárt, hogy vágyjál rá, mert ahhoz kell a hiány és az időbeli eltolódás. Nem vágyhatsz somlói galuskára, ha éppen eszed :P Jó, a kajás hasonlatok sántítanak, de sztem ebben az esetben elég nyilvánvaló, miről beszélek.
Egyébiránt persze az is belejátszik a dolgokba, hogy vannak olyan emberek, akik az összefonódást, a szimbiózist szeretik és ebben boldogok, és vannak olyanok, akiknek szükségük van személyes térre. Nem vagyunk egyformák, ahogy Oak Tree szokta mondani :P

A szerelem persze megmaradhat 100.000:1-hez esetben úgy is, hogy a két ember együtt él 50 éve (bár ilyet személyesen sose láttam, de ez nem jelent semmit), a nagy számok törvénye alapján és Zorán szerint azonban "a szerelemnek múlnia kell". :) Még a népdal is úgy szól, hogy "Nincs az a szerelem, aki el nem múlik." Persze minden szabálynak van kivétele.

@William_Harford: Nálad azért számba kell venni azt a folyamatos bizonytalansági faktort, amit a feleséged jelent, sztem ez szítja fel újra és újra a szenvedélyed. Egy totálisan biztonságos, kilengések nélküli, kényelmes fotelhez hasonlító kapcsolatban én nem igazán tudok elképzelni ilyesmit. Az a "szerelem" legfeljebb szeretet, szerintem, egy nagyon mély, bensőséges, békés érzés, de mi ébresztené fel a szenvedélyt? Ami ugyebár a szenvedés édestestvére...

orsiw 2013.04.18. 10:00:05

@sussudio: egyetértek. Nem akkor kell megbecsülni a társunkat, amikor nincs ott, hanem amikor ott van.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.04.18. 10:12:18

@sussudio: Azt persze el tudom képzelni, hogy valakire vágyik az ember, együtt élve is, ha az a valaki mondjuk nem hajlandó intimitásra és/vagy szexre (annyiszor, amennyiszer a másik), de gondolom, te nem erre gondoltál. Te a teljes, kielégítő harmóniában meglévő vágyról beszéltél.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.04.18. 10:14:03

@orsiw: Várj, várj, itt NEM a megbecsülésről van szó, hanem a vágyról. Két teljesen különböző dolog. Megbecsülhetem a tanáromat, az orvosomat, stb, de a vágy valami totálisan más. Azt nem érdem szerint osztogatják, lehet teljesen érdemtelenre is pazarolni, ilyen a természete.

William_Harford · http://erotikusmemoar.blog.hu/ 2013.04.18. 11:13:48

@skarlát betű: Persze hogy így gondolom én is, ahogy írtad, épp ezért találtuk ki magunknak ezt a gyógymódot. Azt akartam kiprovokálni sussdioból, hogy van-e személyes tapasztalat-fedezet az idealista állításai mögött.

Ez a "tanuljunk meg vágyakozni arra a miénk" széplelkű szállóige Simone Weiltől származik, és nem hiszem, hogy ő a maga miszticizmusával, halálvágyával, meg ezzel a melankolikus bölcsességével sokat segít a boldogságot ebben az életben és hétköznapi módon kereső embereknek. Gondolom, különben is inkább a "tanuljunk meg örülni" formulának lenne több értelme. Az én szememben ez az életszemlélet tipikusan életkorhoz kötött: ahogy az öregedéssel fogy az ember előtt az alternatívák száma, kényszerűségből, önvédelemből felfedezi azokat az "örömöket", amiket korábban észre sem vett, hiszen magától értetődően "jártak neki". A legjobb példa erre az egészség, pontosabban a betegségek hiánya. Negyvenen (vagy ötvenen, hatvanon) felül meg ugye minden nap ajándék: egy kis pisi, egy kis kaki :)

orsiw 2013.04.18. 11:54:31

Speciel én már annyit vágytam társ után, hogy minden nap ajándék lenne, amit vele töltök, akkor is, ha 24 óráig a seggemben lenne. Bocsánat. A nyakamon. Nem filóznék azon, hogy na, most állandó társ megvan, ki van pipálva ez is, legyen izgalmasabb hárman-négyen vagy nyitottan.
Akik ezt tartósan tudják működtetni, azoknak gratulálok és oké, hajrá továbbra is az új élmények felé!
Van, akinek megadatott, hogy akkor is ott van a társa, amikor nem kívánja, megértem, ha kikapcsolódásra vágyik.
Van, aki elvan egyedül és csak szórakozásra tart szeretőt, amúgy a hétköznapokon zavarná a tevés-vevésben. Rendben van ez is.
De emiatt a hátterek miatt most ne nézzük már le azokat, akik a hagyományos dolgokat preferálják!

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.04.18. 13:43:44

@William_Harford: Köszi, nem tudtam, honnan származik. Mondjuk, aki a halálra vágyik folyton, amíg él, nincs problémája :P Hiszen a vágya tárgya mindig távoli. Igaz, akkor éri el, amikor csak akarja. Tudom, ez kissé morbid, de attól még igaz.

Azt nem hiszem, hogy az öröm felfedezése életkorhoz kötött lenne, a gyerek pl minden apróságnak tud örülni, amíg el nem rontják :) A (félre)nevelés az, ami belepiszkít ebbe az egészbe. Alapban szerintem mindenkiben benne van a potenciál, hogy tudjon örülni. De attól, hogy megvan a rendes széklet és vizelet, és ennek akár örülünk is, nem kevésbé fogunk vágyni egyéb altesti örömök után :P Tudom, ez is furcsán hangzott, de te hoztad fel a témát :)

@orsiw: Nem nézünk le, inkább azt érzem, hogy te beszélsz megvetéssel azokról, akiknek nem elég jó, amire te vágysz - csakhogy nem tudod, te meddig értékelnéd azt, amire vágsz, ha a maga igazi valójában kelne életre (kívánom neked, h életre keljen és olyan legyen, amilyennek szeretnéd). Mikor az ember nagyon magányos és kiéhezett, képes rossz kompromisszumokat kötni - 15 év múlva még mindig ezeknek a kompromisszumoknak a következményeit nyögni már nem olyan vicces. De mindenki csak a saját kínjait érzi kínnak.

sussudio 2013.04.18. 13:44:30

@William_Harford:

Megkérdezheted. :) 36 év, 8 év házasság, 2 gyerek.

És igazad van, a nagy számok rossz házasságokat és múló "szerelmeket" mutatnak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az igazi szerelem (amiben tudsz vágyni a másikra akkor is, ha adott és amiben nem érzel nyűgnek kis problémákat stbstb.) nincs, vagy nem az, aminek én gondolom... Csak azt mutatja, hogy az igazi szerelem ritka.

(És én is csak annyit tudok mondani persze, hogy eddig úgy tűnik, nekem megadatott. Hogy meddig, azt senki nem tudhatja. :)

sussudio 2013.04.18. 13:56:21

SB:

Egyrészt a 7/24 "ott van"-t nem úgy kell értlmezni, hogy valóban ott van melletted... :) Hanem hogy ha akarod, ott lehet: együtt éltek és nincsenek olyan akadályok, mint egy szeretőnél pl az, hogy nem tud elszabadulni a feleségétől.
Nyilván a 7/24 teljes együttlétet fizikai szempontból én is csak utazások alatt próbáltam pl (működött akkor, addig:). Egyéb esetben mindenki dolgozik, nekünk pl a hobbink sem azonos stb.
Egyébként pl én is szeretek "egyedül lenni", elvonulni kicsit - de nekem pl ehhez elég, hogy átmegyek kicsit egy másik szobába:)

A vágyódást egyrészt úgy látom, Te csak fizikailag értelmezed, holott ennek van lelki oldala is. Pl ha du 4-kor történik valami, amit szeretnék megosztani, akkor is "vágyódom" a másik után, lelkileg - este meg megosztom.
Nekem nehezemre esik, ha pár napra valamelyikőnknek el kell utaznia pl (ami gyakran előfordul) - hiányzik, fizikailag és lelkileg is, nehezen is alszom egyedül stb. "Vágyódom" rá, pedig az "enyém".

Egyébként a fizikai vágy sem mindig teljesíthető, ha együtt élsz valakivel, akkor sem. Pl somlóit lehet enni a gyerek előtt, de szexelni azért kicsit ciki... :) Én tudok pl abban a háromnegyed órában is őrülten vágyódni, amíg sikerül a gyerekeimet bepaszírozni az ágyukba... :)))

Tudom, hogy ezek hülyén hangzanak, de szerintem Te picit leegyszerűsíted, hogy mi az, hogy "vágyódni".

William_Harford · http://erotikusmemoar.blog.hu/ 2013.04.18. 14:00:53

@skarlát betű: Nem azt akartam mondani, hogy az öröm képessége életkorhoz lenne kötve, csak azt, hogy az öregkorban valahogy természetesebben érhető el az a vágytalan, belenyugvó öröm, amit a szállóigévé vált idézet propagál. Merthogy paradoxonként a vágyról való lemondást ajánlja, hiszen - ahogy feljebb kifejtetted - a "vágy" fogalmában benne van, hogy tárgyát "ebben a pillanatban nem birtokoljuk".
Persze, a gyerek is képes az örömre - de még mennyire - de azért ő még tele van vágyakkal is, nem igen elégíti ki önmagában az egészséges anyagcsere. :)

@orsiw: Nem lenézésről van szó, csak az öreg rókák hitetlenkedéséről a lelkes fiatalokkal szemben :)

@sussudio: Na látod, ez az óvatos optimizmus sokkal hitelesebb és rokonszenvesebb, mint az a kinyilatkoztatás :) Egyébként szerintem is csak úgy szabad, csak úgy érdemes belevágni az egész házasságosdiba, hogy "a törvény nálunk dől le majd" (ha már Zorán... :) )

sussudio 2013.04.18. 14:02:36

@William_Harford:

Érdekes ez az életkor dolog egyébként.

Nekem ez az első olyan kapcsolatom, amikor a szerelem nem múlik el pontosan azoktól a dolgoktól, amiket SB említ. Korábban mindenkire "ráuntam", bármilyen jó is volt az elején.

Sőt - csak hogy lássátok, nem ítélkezni akarok, csak beszélgetek - ő az első, akit nem "csalok meg". Az idézőjelet azért tettem ki, mert valósan soha nem csaltam sokáig - jött az új, párszor együttvoltunk, aztán ha jó volt, léptem tovább...

Semmi jogom tehát bárkit megítélni vagy elítélni, nem is akarom. Csak felvetettem, hogy lehetnek olyan érzések, amiket ők még nm tapasztaltak meg. Én legalábbis pl így érzek az akkori önmagammal szemben.

Aztán lehet, hogy életem pofárasése lesz a vége - ki tudja előre? :) Nem hiszem, most nagyon nem hiszem, de ki tudja? Az élet így szép!

William_Harford · http://erotikusmemoar.blog.hu/ 2013.04.18. 14:12:27

@sussudio: Engem nem kell győzködnöd arról, hogy létezik, és évtizedekig is létezhet az az ideális házasság, amit lefestettél korábban, ugyanis én valami ilyesmiben élek több mint háromszor annyi ideje, mint te. Csak abba kötöttem bele, hogy szerintem túlságosan egyszerűnek képzeled el ennek az állapotnak a prolongálását, amiben most éltek. Szerintem is megvalósítható, de nem következik automatikusan abból, hogy most milyen jó nektek. Meg kell érte dolgozni, tudatosan, közösen.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.04.18. 14:13:26

@sussudio: Na, alakul :) Szóval, gyakran utazik el, nem is azonos a hobbitok, mindketten dolgoztok. Nekem évekig otthon ült az ember munkanélküliként, az volt a fellélegzés, mikor végre elutazott - egy évben egyszer.
Megnézném én azt a kapcsolatot, ami ezt kibírta volna vágyakozva.

A szeretőnek is elmondhatod, amit el akarsz mondani, nekem ez megadatik, emiatt ezt a fajta megosztási vágyat nem említettem, hiszen ehhez nem kell feltétlen fizikailag találkozni. A szellemi/lelki dolgokhoz nem kell a testi kontaktus, noha persze jólesik az is, ha személyesen beszélgetünk.

45 perces vágyakozás? Hát, az is szép... :P

8 év már nem kis idő, de nem is olyan nagyon nagy. Azt senki nem mondta, hogy pofáraesés lesz, de ritka, hogy valami hosszan megmaradjon idillinek, persze lehet, hogy neked megadatik.

sussudio 2013.04.18. 14:16:21

Igazad van, jobb talán úgy fogalmazni, hogy "örülni".
Viszont szerintem ennek van egy lelki, alkati oldala is azért. Ez az alkatiság sokszor például tárgyakhoz való viszonyon is lemérhető:
Nyilván a tárgyak elvileg többet jelentenek egy szegényebb embernek, mint egy gazdagabbnak.
Ennek ellenére ismerek olyat, aki nagyon szegény, kuporgat valamire - mikor pedig összejön, mégis rögtön a rossz oldalát látja, haszontalanabbnak, kevésbé értékesnek érzi onnantól, hogy megszerezte.
És nagyon gazdag embert is ismerek, aki úgy tud örülni egy hülye tollnak mondjuk, úgy tudja tutujgatni és ragaszkodni hozzá, mintha valami jelentősége lenne...

Ezért tehát szerintem nehéz azt mondani, hogy az emberek mindig így vagy úgy reagálnak a "vágy teljes beteljesülésére", a "megszerzésre". Lehetnek bizonyos szabályok, de mindig van kivétel...:)

(Zorán mindig is idegesített... :)))

sussudio 2013.04.18. 14:21:46

@skarlát betű:

Igen, ezek fontos szempontok. Valószínűleg a vágy megmaradásának tényleg része, hogy a másik életének vannak olyan momentumai, amik nem hozzád kötődnek, a teljes "összeolvadás" biztos nem tesz jót a szerelemnek.

Egy otthon ülő munkanélküli ráadásul nyilván más szempontból sem éppen az ideális "vágy tárgya", már csak a leépülő önbecsülése miatt sem.

Ez azonban azért kicsit már más, mint amit eredetileg állítottál, hogy ha vaamit "megszereztél", akkor arra már nem vágyhatsz...

Megjegyzem, egy önálló szemlysiéget soha nem fogsz teljesen "megszerezni" - akkor sem, ha elkötelezi magát melletted. Ő ugyanis kizárólag az Övé - elkötelezett melletted, de nem a Tiéd.

TBal 2013.04.18. 14:28:51

@skarlát betű: szóval a "a szerelemnek múlnia kell" az Zorán elsö törvénye? :)

@sussudio: "Pl somlóit lehet enni a gyerek előtt" - attól függ, hány éves... nálunk nem lehet kajálni elötte, mert jön és kunyizik azonnal :))))

sussudio 2013.04.18. 14:34:58

@TBal:

A kicsi nálunk is, de ezt kinövik... :)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.04.18. 14:39:36

@sussudio: A 100%-os megszerzés valóban erősen csökkenti szerintem a vágy lehetőségét. De én nem is szeretnék senkit 100%-ig megszerezni, egyrészt nem is lehetséges, bár F-nél erősen közelített a 100%-hoz, és nekem határozottan nem tett jót, másrészt igenis szükségem van arra, hogy mindig meg tudjon lepni a másik, újra és újra. Tudom, ez baromi nagy kihívás, de van ilyen ember :) És ahhoz az is kell, h neki is legyen igénye a saját szférához. (El tudom képzelni, hogy ő még akkor is meglepne és vágyat keltene, ha együtt élnék vele, de ez sosem fog kiderülni :)

@TBal: Idézhettem volna nagyobb klasszikusoktól is :) A szerelem tartósságát a középkorban 3 évre becsülték, ha jól emlékszem :) Kb annyira taksálják most is. Persze ez átlag és nem minden egyes esetre igaz. Mivel minden mulandó, a szerelem is az, de általában előbb múlik el, mint az életünk. Ezt én se élvezem azért :)

sussudio 2013.04.18. 14:42:50

@William_Harford:

Nem hiszem, hogy egyszerű, ha így jött le, sajnálom. Csak azt akartam mondani, hogy nem lehetetlen és én azt tartom igazi szerelemnek, amikor sikerül.

Sokat vitatkoztak amúgy feljebb, hogy mi a szerelem... Szerintem egyébként mindegyik egyszerre igaz- az igazi szerelem, ami végigér a fenti vélemények szerinti fázisokon: - ami lángol és éget az elején, - amit nem pusztítanak el a mindennapok és a "birtokon belüliség - ami feltétlen tiszteletet jelent és alkalmasságot az együttélésre akkor is, ha a láng csökken is.

Nyilván a hangsúlyok eltolódnak: az elején a bizalom kevesebb, a láng sok, később a bizalom több, a láng kevesebb - de ha bármikor, bármelyik hiányzik, akkor nincs szerelem. :)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.04.18. 14:47:15

@sussudio: Olvastad ezt a könyvet?
www.libri.hu/konyv/mario_vargas_llosa.a-rossz-kislany-csinytevesei.html
Ez a pasi egész életében egy nőért epedt, és soha nem tudott benne megbízni. Ez nem szerelem?
A szerelem végtelenül sokféle, amit te annak tartasz, az csak egy változata ennek a sokféleségnek - sztem.

sussudio 2013.04.18. 14:48:15

@skarlát betű:

Azért ez a "mindig meg tud lepni" - ami nagyon fontos szempont! - nem feltétlenül csökken attól, hogy együtt élsz valakivel... Az élet hálistennek úgy van berendezve, hogy mindig új kihívások, helyzetek elé sodor minket. Ahogy saját magunkat is egy életen át fedezzük fel, úgy egy másik, számunkra érdekes és színes egyéniség is tartogat újdonságokat, ha másért nem, azért, mert mindig új helyzetekre kell reagálnia.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.04.18. 14:50:01

@sussudio: Ja, azt elfelejtettem leírni, hogy lehetőleg ne folyton negatívan lepjen meg :P

sussudio 2013.04.18. 14:57:40

@skarlát betű:

Nem olvastam, de köszi, elolvasom.
OK, megint definíciós kérdésnél vagyunk...:) Szerintem amit leírsz, az nem szerelem, hanem vágyakozás az elérhetetlen után...

A bizalomhiány mögött két dolog lehet: nem ismered a másikat vagy ismered és tudod, hogy hogy viselkedik - ami viszont nem tetszik neked.

A szerelem szerintem "szőröstülbőröstül" érzés kell legyen. Vagyis tudnod kell, ki és milyen az, akit szeretsz és annak tetszenie kell neked.
(Ebben benne van, hogy lehetsz szerelmes olyasvalakibe is, aki folyton félrelép - akkor azonban ez valójában téged nem zavar... Ha zavarna, ha ettől rosszabb embernek gondolnád, akkor viszont már nincs meg a szőröstülbőrüstől".)

(Az "ismered" természetesen alap személyiségjegyekre vonatkozik, így nem jelenti, hogy nem tud meglepni. :)

Persze mindez csak szerintem, az én szerelemdefinícióm szerint. De ehhez hozzátartozik, hogy maximalista vagyok, tudom. (Sajnos tényleg, mindenben, és igen, néha zavaróan- engem sem lehet könnyű szeretni:)))

sussudio 2013.04.18. 14:59:32

@sussudio:

Bocs, ez persze hosszútávon igaz csak, a kezdeti lángolás egy másik sztori...:) De itt arról volt szó, hogy a pasi egy életen át epekedik.

William_Harford · http://erotikusmemoar.blog.hu/ 2013.04.18. 15:00:43

@skarlát betű: A személyes tapasztalataim százszázalékig egybeesnek azzal, amit a vágy és a birtoklás paradoxonáról írtál. Sokszor megtapasztaltuk, hogy ha túl hosszú ideig volt túlságosan nagy a biztonság, alattomosan elkezdett csökkenni a vágy. Végső soron a mi egész kísérletünk ennek az ellentmondásnak (hogy akarjuk egymást mindennél jobban, de ha megszerezzük, elkezdünk hozzászokni) a feloldásáról szól. Persze ez csak utólagos értelmezés, mikor belevágtunk, ez így, ebben a formában eszünkbe se jutott.
@sussudio: Veled is teljes az egyetértés a szerelem definíciójáról. Ha aláírásokat gyűjtesz, hogy kerüljön be 5. módosításként az alkotmányba - az enyémre számíthatsz :)

William_Harford · http://erotikusmemoar.blog.hu/ 2013.04.18. 15:08:49

@sussudio: Kompromisszumos javaslat: amit sussudio leírt, az a lehetséges sokféle szerelem közül legyen a "beteljesült szerelem" :)

A szerelem fogalma parttalanná vált manapság, olyan könnyelműen osztogatják mindenféle komolytalan kis izére (lásd pl. bulvársajtó.) De még a komolyan vehetőknek is annyiféle variációja van, beleértve az önpusztító szenvedélyeket is, amiknek az irodalom és a film előszeretettel állít emlékműveket.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.04.18. 15:22:12

@William_Harford: Mint tudjuk, a beteljesült szerelem nem igazán izgalmas regénytéma :) Max az oda vezető út érdekes. Lásd Jane Austen műveit :)

William_Harford · http://erotikusmemoar.blog.hu/ 2013.04.18. 16:13:58

@skarlát betű: Ugye a klasszikus kérdés: mi lett volna a Rómeó és Júlia sztorival, ha nem hal meg a két fiatal? Összeházasodnak, Júlia szül tíz gyereket, elhízik, Rómeónak elromlanak a fogai, jönnek a gondok, a számla meg a gondnok... :)
Kit érdekelt volna akkor a történetük?

blogol211 2013.04.19. 14:23:49

Mindenki, ha meg kell ítélni egy szituációt, a saját érzéseiből fog először kiindulni. A többségnek, meg igen is az az alap reakciója egy szerető esetén, hogy ha Ő tartana egyet, az azt jelentené, hogy a párját már nem szereti annyira. A fordított eset is hasonló. Ha Ő lenne szeretői státuszba, akkor első szeretne lenni és míg ez nem következik be a másik csak 1kihasználja’ az érzéseit.
Megvan a levezetés. Aztán körülnéz a világban és azt látja, hogy ez vagy igaz, vagy nem. Viszont, azokban az esetekben mikor nem igaz, később mégis annak bizonyul. Ugyanis nagyon sokan nem ismerik saját magukat eléggé esetleg ami rosszabb, megjátsszák magukat. Így fordul elő sokszor, hogy a ’csak jól érezzük magunkat’ szeretőzések végére mégis csak szenvedés lesz. Így lesz megerősítve az, hogy aki mellette érvel, valószínűleg az is csak ideiglenesen teszi.

Ebbe a csapdába én is beleesek sokszor sajnos. YessicaHard történetét olvasva elgondolkodom én is, hogy vajon, ha csak F és SZ lenne, semmi kötődés (gyerekek, F-nek feleség…) vagy társadalmi kényszer (nem szép elállni) akkor is ezt a felállást választaná, vagy akkor inkább SZ-el lenne?

blogol211 2013.04.19. 14:40:16

A több embert lehet szeretni vitához:
Jó a több gyerek hasonlat. Bár én inkább a barátsághoz hasonlítanám. Úgy gondolom a barátság időbeli ’lefolyása’ sokkal inkább hasonlít a szerelemhez, mint egy életen át tartó kötődés a gyerekeinkhez. Megismersz valakit, aki nagyon színpatikus neked. Jókat lehet beszélgetni vele, bulizni stb. Az elején nagyon újak a gondolatai, a gondolkodási módja, minél többet szeretnél ’vele lenni’. Majd ez a lelkesedés valószínűleg idővel halványul, viszont akkor meg már eltelt annyi idő, hogy ott legyenek a közösen megélt emlékek. Persze vannak olyan barátságok, amiknek nem ez az dinamikája, épp úgy ahogy nem minden szerelem kezdődik feltétlenül nagy lángolással. Van ahol idővel izzik fel a két ember.

Az embernek lehet több barátja. Ezt elfogadja maximálisan a társadalom. Sőt, sokszor tematikusan választunk barátokat. Az egyikkel jót lehet bulizni. A másikkal megbeszélni a problémákat stb stb. Viszont minél több barátja van valakinek, azt mondjuk valószínűleg annál felszínesebbek azok. Míg, ha van 1 olyan, akiben minden megtalálható, ami a tematikusokban, akkor hajlamosabbak vagyunk azt mondani, hogy ez értékesebb.
Ebben nem akarnék állást foglalni, csak felvetettem. Szerintetek így van?

Tenkeskapi Tánya 2013.04.19. 15:14:18

"Mitől van az, hogy visszatekintve a múltba, azáltal válik töredezetté az is, ami szép volt, hogy csúnya tények takarják el? Miért keseríti meg a boldog házas évekre való visszaemlékezést, ha kiderül, hogy a másik félnek egész idő alatt szertője volt? Azért, mert ilyen helyzetben nem nem lehet boldog az ember?
De hát boldog volt!"
Bernhard Schlink: A felolvasó

Tenkeskapi Tánya 2013.04.19. 15:24:25

@Tenkeskapi Tánya:
Természetesen csak egyszeres a tagadás az utolsó előtti mondatban.

florence 2013.04.19. 16:41:11

@Tenkeskapi Tánya:

Javíts ki, ha tévednék! De a beírt idézet arrol árulkodik, hogy te jó régóta szeretőt tartasz a férjed mellett. Tudod hogy le fogsz bukni? Előre keresed a felmentést?
Szerinted a férjed most boldog? Mi a véleményed róla, hogy annak ellenére boldog, hogy te csak úgy tudsz az lenni, ha más is van melletted? Hogy ismered őt? Mit fog szólni, ha rájön arra, hogy úgy volt boldog együgyűségben tartva, hogy amúgy egymaga kevés volt a te bolopgságodhoz? Szerinted van olyan önző, hogy azt mondja: szuper! fő hogy én boldog voltam, meg az asszony is!

Mindenkihez:

Mennyit lehet költeni egy szeretőre? Aki nyitott kapcsolatban él, azok miben egyeztek ki otthon?

Ha nagy a baj vagy nagy az igény a szeretővel, meddig szokás tolerálni, ha a párunk a közös megtakarításból áldoz a szerető segítésére?

Mert itt akkora bölcsességek röpködnek szana-szerte :-)

De a mennyit ér... ? kérdés ezen vetülete kimaradt a feldolgozásból :-)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.04.19. 17:01:42

@florence: Azért maradt ki, mert eszembe se jut egy emberi kapcsolat értékét pénzben mérni. Ez az én fogyatékosságom :P Tudom, h sokan abban mérik.
A megsegítés nem feltétlen anyagi természetű, amúgy.

Közös megtakarítás és egyebek. Itt ugyebár vannak különböző modellek. Van olyan házaspár, ahol minden fillérről könyvelést vezetnek. Na, az ilyen pasiknak általában nem jut szeretőre - vagy max olyanra, akihez fel lehet ugrani, mert a lakása a randihelyszín. Leveleztem már olyan pasival, aki kijelentette, h ő csak olyan nőt akar, akihez fel lehet menni. (Vagyis szingli szeretőt, értem én, baromi kényelmes.)

Aztán vannak olyan családok, ahol mindenkinek van költőpénze, nota bene olyanok, ahol a pasi 10x annyit keres, mint a feleség, és a feleség fizetése a zsebpénz, egyébként mindent a pasi fizet. (Tudom, ez a társadalmunk egyik rákfenéje, de tény.) Elég érdekes lenne ilyenkor közös megtakarításról beszélni.
Szóval minden helyzet egyedi, és minden háztartás másképp működik. Ha valaki a melóhelyen kamatyol, annak lehet, semmibe nem kerül a szerető, ha valakinek mindig kéglit kell kivennie, annak ez biztos költség - ezt meg lehet osztani, ha a 2 fél közel azonos jövedelmi viszonyokkal rendelkezik, de tény, hogy tőlem még senki nem fogadta el, hogy fizessem a felét.

Hogy az ember szeret ajándékot adni a szeretőjének, az is nyilvánvaló, ki-ki a saját lehetőségeihez mérten. A legtöbb esetben azért nem arról van szó, hogy normál nő koldusbotra juttatja a pasi családját, mint a regényekben - azok inkább a drága kurtizánok. Úgyhogy egy átlagos, nem anyagiakra kihegyezett szeretői viszonyban nem röpködnek hatalmas összegek.

Úgy képzelem, nyitott kapcsolatot nem kicsinyeskedő emberek folytatnak, vagyis ha nincsenek túlkapások, akkor nem kérik számon egymáson az ilyesmit - miért, ha egy barátnak veszel ajándékot, annak árát feltétlen megvitatod a partnereddel? Én valahogy sose éreztem ennek szükségét, számonkérni se kértem a költekezést, pedig én voltam mindig, aki több pénzt vitt a háztartásba.

Persze rémtörténeteket én is hallottam, úgyhogy csak azt tudom mondani, a mértékletesség az irányadó.

Dum_Spiro_Spero 2013.04.30. 09:28:56

sziasztok!

Valamikor régebben már írtam a tépelődéseim során, hogy a kihűltnek vélt kapcsolat ellen mit lehet tenni, ha hiányzik a vágy és a vonzalom.

A blog címéből adódóan és a sok írásból fakadóan én is eljutottam arra a pontra, amikor az ember, legyen bármilyen lelkiismeretes, mégis hűtlenné válik.
Mert a hiányérzet erősebb mint a lelkiismeret. Legalábbis eleinte, vagy egyelőre.
Várom, hgoy mikor toppan be, és forgatja majd a kést a lelkemben, hogy mit művelek, de jelenleg még olyan erős az újdonság varázsa, hogy nyoma sincs a lelkifurdalásnak.
Valamint azt is feltételezem, hogy talán azért nem bújik elő odabentről, mert közben a hűtlenné válás folytán, az új kapcsolat annyi energiát, és szeretetet ad, amiből bőven jut otthonra is, és furcsa ugyan, de az otthoni helyzetet is jobbá tudja tenni, több érzelem, és szexualitás keveredik azóta a szürke hétköznapokba is. Tehát a hasznára válik, és nem rombolja. Egyelőre.

Egy kis körítés, mielőtt a kérdést feltenném. Mindketten párkapcsolatban élünk. Sőt, én családban. Amit nem szándékozom felrúgni, és egyikünk kapcsolatát, életét sem akarom felborogatni.
Viszont: közel 2 hónap után elérkezett az az állapot – természetesen nálam – hogy már fáj a másik fél otthoni viszonyára gondolni. Nem minden esetben, de amikor egy-két ártatlanul és véletlenül elejtett megjegyzés kicsúszik a Kedves száján, amivel az otthoni helyzetre is utal, vagy fény derül rá, akkor az veszettül tud fájni.

A kérdés az, mit lehet ezzel tenni, hogyan lehet kezelni, leküzdeni, túllépni rajta, elmulasztani, stb. bármi??????? Kell-e egyáltalán? Vagy ez így természetes, nem kell piszkálni!? Elmúlik magától?

Boldognak kellene lennem, hiszen minden úgy történik többnyire, ahogy szeretném, a kapcsolat is elég intenzív, nem csupán arról a havi 1 találkáról szól. Napi többször beszélgetés, levélváltások, szóval… nem panaszkodhatok. Igaz, az élő találka kb. heti 2x történik, akkor is vannak lopott percek, félórák, max. 1,5 órák.
Van akinek még ennyi sem jut. Ha együtt vagyunk, az igazán meghitt, és boldogságos, mégis be-befurakodnak olyan átkozott érzések, amik be tudják árnyékolni az amúgy felhőtlennek tűnő lelki napsütést.

Nincs tapasztalatom szeretősdi téren, úgyhogy igazán jó néven venném mindenki hasznos és építő tanácsát, aki rutinosabb és tudja hogyan lehet ezt feldolgozni, mi segít ilyenkor, hogyan lehet legyőzni a lelkembe tolakodó kisördögöt!!!!! 
persze a blog maga is sokat segít, és jó szembesülni azokkal az érzésekkel, amik bennem is tolonganak, és sok dolgot sikerült így megfejteni, helyretenni, de… mégis, több vélemény, több szempont.
Hátha valamelyik épp nálam kapcsolja fel a villanyt! 

Előre is köszönet érte!

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.04.30. 11:36:50

@Dum_Spiro_Spero: Ezek szerint neked most otthon is jobb - akár szexuálisan is? Mintha ezt véltem volna kiolvasni abból, amit írsz.
És a szeretőd nagyon jóban van a feleségével? Őt nem a hiányérzet vezette, mikor elkezdett kavarni veled, ha jól értem?

Nálam a házastársra való féltékenység sose játszott, az annyira más jellegű kapcsolat úgyis, legfeljebb a több együtt töltött időt "irigyeltem" valaha is, de nem a szexet. Ha zavar, hogy említést tesz erről sz-ed, akkor sztem kérd meg, hogy ne beszéljen róla, nem kell tudnod, hogy ők mikor és merre, hányszor, stb, de agyilag mindenképp érdemes arra kondiciálnod magad, hogy nekik van házaséletük, és lesz is. Ha hosszabb távon nem akarsz szenvedni ebben a kapcsolatban, akkor próbáld ezt elfogadni, nem elképzelni, nem agyalni rajta. Hozzá lehet szokni, csak idő kérdése.
Persze az is valószínű, hogy kezdesz beleszeretni a pasiba, emiatt zavar az egész, de sztem azt semmiképp ne éreztesd vele, hogy féltékeny vagy a feleségére. Ő egyébként hogy van ezzel, a te otthoni életedet illetően?

ghost recon 2013.04.30. 11:49:25

@skarlát betű:

...esetleg hívd fel az asszonyt is, és kérj tőle pár tanácsot! Vagy mesélj neki róla, hogy a férje mekkorákat szokott kuffantani veled! Meglátod, hálás lesz.

LOL!

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.04.30. 11:55:39

@ghost recon: Figyelj, ha személyeskedsz, moderálni foglak. Utána ne panaszkodj.

Dum_Spiro_Spero 2013.04.30. 13:22:16

@skarlát betű:

szia!
köszi a gyors és segítő választ! :)

igen, most - még/már - otthon is jobb. szexuálisan is.

igazad van, tulajdonképpen én is a több együtt töltött időt, és lehetőséget irigylem. (lehetőség alatt a szex is ott van...)
amúgy nem vagyok féltékeny a párjára. nem a felesége, még csak néhány éve vannak együtt... de...benne mégis van valamiféle űr, amit így próbál kompenzálni. velem. a szex náluk otthon sem annyi, és olyan, mint ahogyan várná, vagy szeretné. ezért kellett még egy kapcsolat, velem, ebben a formában. de ezt leszámítva amúgy harmónikusnak mondott a kapcsolatuk.

mondtam neki, hogy nem akarok tudni az ő ilyen jellegű dolgaikról, de néha ártatlanul is kicsusszan valami, ami erre utal. nem mindegyik zavar, de akad köztük olyan is, ami fájó tud lenni. de egyébként tiszteletben tartja ezen kérésem, és csak akkor osztja meg velem, ha tudni akarok valamit, vagy kérdezek.
Őt nem zavarja, ha én megosztom vele az otthoni dolgaim.
igen, megint bólogatok. kezdek beleszeretni. vagy talán már bele is szerettem. szokom az érzést. mármint ezt a kettősséget.
de beleszeretés nélkül viszont nem működne, mert akkor nem is lenne rá szükségem.
Igyekszem szem előtt tartani amit irtál, köszönöm! :)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.04.30. 14:24:30

@Dum_Spiro_Spero: Nem tudom, olvastad-e a női hűtlenséges posztot, hogy milyen fázisai vannak egy amcsi szerző szerint ennek az egésznek...
Sztem tanulságos lehet, bár azt nem mondanám, hogy nagyon biztató. És persze nem 100%-ig igaz mindenkire.
Remélem, neked tényleg sikerül az otthoni dolgokat jobban kezelned. Ismerek olyanokat, akiknek ez megy, meg olyanokat is, akik teljesen kiábrándultak a férjükből, miután megtapasztalták, hogy van másmilyen is. De sztem utóbbi esetben a dolog már előtte nem sokat ért, csak ennek tudatosítása nem megy olyan könnyen.

csakférfi 2013.05.02. 08:36:37

Néhány gondolat és kérdés.
Hűtlen ember hazudik.Annak hazudik akinek örök hűséget esküdött!Kinek hazudik még?Önmagának?Bárkinek?
Megbízhatatlan és csaló!
Nincs mentség.
Váljon el!
Ez a tisztességes eljárás!
Legalább egyszer újra igazat mond,innentől már nem kell hazudnia!
A szeretőről.
Másodiknak lenni megalázó!
Aki bujkálva szeret,félelemben él!
A félelem öl.
Lelket és szabadságot!
Nem lehet többé boldog ember!
Aki mást gondol: hazudik!
Szeretni csak egyet kell,őszintén!
Ez a boldogság alapja! Az emberé.A többi csak szóbeszéd!
Viszlát!

Dum_Spiro_Spero 2013.05.02. 09:08:34

@skarlát betű:
szia!
Köszi a tippet, megkerestem, elolvastam. sok igazság van benne, szerintem is.
bár nyilván a fázisok milyensége függ az otthoni és a szeretősdi kapcsolat alakulásától is, hogy milyen irányban szövődik. Egyelőre nekem eszemben sincs az utolsó fázisokat elérni...
Azt hiszem, hogy abban az esetben jön el az a pont, hogy a nő félredobná az amúgy nem szörnyű, de langyos, laposodó családi kapcsolatát, ha a szeretője valóban sokkal jobbnak tűnik, és túl erős a kontraszt a kettő között. Nálam még ez a veszély nem fenyeget.
De tanulságos a "tanulmány", és lehet ennek alapján kezelni talán a helyzetet, vagy figyelni rá, hogy helyén kezeljem a dolgokat.
Köszi!

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.05.02. 10:21:26

@csakférfi: Ha ezt a szegény Tolsztoj idejében megtudja, nem fáradt volna az Anna Karenina megírásával. :P

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.05.02. 10:23:05

@Dum_Spiro_Spero: 2 hónap után még nem is tarthatsz az utolsó fázisoknál :)
Hogy a dolgok folyamatos változásban lesznek, az elég valószínű, de nem kell, hogy ez az első kapcsolatod rovására menjen.

csakférfi 2013.05.10. 18:02:03

Nocsak,gúnyolódsz?
Azt szabad.
A szerető értéke 0 azaz nulla.
Akkor lássuk:
Tolsztoj valóban szegényen halt meg,elvettek tőle mindent az utódai (anyagi javakat)A felesége már nem szerette semmilye nem maradt!!Érzékeny ember lévén egy "sima" betegség legyőzte.Boldogtalanul halt meg.Sajnálom nem ezt érdemelte,jó Ember volt és idealista.Hibázott.
Anna Kareninát azért írta hogy okuljanak belőle a következő nemzedékek,kortársai!
Ezen az oldalon nem ez történik!
Nem én találtam ki:-felebarátod házastársát ne kívánd!Én nem vagyok vallásos de van hitem.Hiszem hogy az életben egy jódöntést kell meghoznunk.Márcsak ki kell mondanunk :igen ott az oltár előtt!Ez tesz értékes emberré semmi más.Boldoságot és az élet értelmét ebben látom.Hűen szerelemben tiszteletben egy családban!Aki nem tartja magát ezekhez az értékekhez.Számomra nem igazán értékes!
Eldöntöttem, ehhez tartom magam.Ezért van tartásom.Megnézek néhány divat majmot,némelyik tetszik.Egy sem ér annyit mint a feleségem!Ő tudom hogy ugyanúgy érez mint én.Ezért találtam meg önmagamat.Szerelemmel szeretem ,senkit nem tudnék így tudom, értem!A hiba nem bennem van hiszen a másik felem időnként vissza igazolja,nem tévedek,ebben.Lehet hogy más igen?
Írogatni könnyű a monitor előtt,aki egyetért a hűtlenséggel,holnap pedig őt csalják meg.Az már egy kicsit nehezebb lesz éslehet drámázni,semmi újat nem írtam több ezer éve működik.A modern ember meg azt hiszi megtehet bármit büntetlenül. Most igen ,de öregkorra boldogtalan lesz és beteg.Ez a büntetése.Mellesleg ennek tudatában élek tisztességben és szeretetben.Nem a NET. előtt vízionálok "ökörségeket".A férfi attól férfi hogy egy nő azzá teszi.Egy. Nem tíz vagy száz! Az az állatoknál van.Lehet megsértődni :)A nő meg attól nő hogy egy férfi azzá teszi. Az álla.......... nem ismétlem önmagam!Megszületik egy gyerek így lesz család!Mi a tököm van ebben olyan nehéz?
Buta az aki mást hisz.Vagy gyerek,még.Esetleg valami esztelen blogíró!
További minden jót kívánok!.)
Most már lehet gúnyolódni meg moderálni!
Nincs több mondanivalóm!

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.05.10. 21:32:42

@csakférfi: Ne fáraszd magad, megvan már a kazetta :P
Annál nincs butább, aki olyat leír, h buta, aki mást hisz. Ebből az anyagból készülnek a fanatikusok.

orsiw 2013.05.14. 08:41:02

@csakférfi: van, aki nem olyan mázlista, mint te.

Napsugaras_szép_jónapot! 2013.05.23. 21:26:15

"Mennyit ér egy szerető?"

Há' nekem olyan 25-30 rongyot havonta. Miért, más mennyit szán ribancokra?

Nem hazudjatok, mert minden újság dugig van kurvával, úgyhogy óriási a kereslet!!

:)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.05.23. 21:36:11

@Napsugaras_szép_jónapot!:
1) A kereslet és a kínálat nem ugyanaz.

2) Van, akinek nem kell fizetnie a szexért, a jelek szerint neked muszáj. :P

Napsugaras_szép_jónapot! 2013.05.23. 22:06:02

@skarlát betű: Ja neem úgy, az csak ritkán van. Azt mondtam, hogy ennyit kell költeni kb. Mert vinni kell a kis seggét étterembe, nyaralni, ruha, ékszer stb... Többre is kijön az, mint 30 így utólag belegondolva.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.05.23. 22:36:15

@Napsugaras_szép_jónapot!: A legtöbb szerető sztem családos, és nem nagyon tartanak igényt ruhákra meg ékszerekre, nyaralni meg aztán végképp nem tudnak elmenni.

Napsugaras_szép_jónapot! 2013.05.24. 00:17:45

@skarlát betű: Azért eltudnak. Egy hétvége, céges kiküldetés, meeting... :)
Megoldjuk.
A csecsebecséket pedig mindenki szereti, még ha családos is. Legfeljebb nem hordja otthon.

csakférfi 2013.05.24. 20:40:08

@Napsugaras_szép_jónapot!: Cinizmus a négyzeten.Nem sértésnek szántam,sem dicséretnek.Remélem leszáll a földre!:)

Napsugaras_szép_jónapot! 2013.05.24. 23:58:49

@csakférfi: Bocsánat. Csak a saját nevemben nyilatkozhatom. Még ha ez elszálltan is hangzik.

Másrészt érdeklődtem csupán, ki mint költekezik a humoros, kétértelmű cím okán :)

szereto · http://szeretom.wordpress.com 2013.05.26. 08:49:28

Lehet, volt már erről szó, csak túl sok a komment, nem bírom elolvasni őket. A témához:
Szeretőként az egyik legnagyobb dilemma (lehet) amiről a poszt szól. Én sokat gondolkodtam, hogy miért van ez. Egyrészt az ember nem akarja, hogy a szeretője elváljon és őrá támaszkodjon. Úristen, dehogy! Hogy ezt az egész jót valami rémesbe vigyük át (házasság, együtt élés). Hogy ebből is ugyanaz legyen, mint amitől elmenekül valaki a szeretőjéhez? A férfiak nem tudnak normális párkapcsolatban lenni csak addig, amíg van tétje a dolognak, így aztán olyan nő, aki volt már házas, leginkább irtózik attól, hogy még egyszer bárkivel belekeveredjen valami hasonlóba.
Viszont a berögzített női minták miatt mégis van egy piszkálódó kis tüske, ami azt mondja, akkor van értéked, ha egyetlen leszel. Addig csak valami kiegészítő pótlék vagy. És miért nem akar válni?- kérdezi a tüske- Én talán nem érek annyit? Közben tudod, hogy dehogynem, ajaj, még többet is, csak hát van gyereke, és nincs kilátása, hát van azért ép elméje, te meg pont azt (is) szereted benne, hogy olyan okos. Amúgy sem akarnád. Azt mondtad, soha többet nem engeded, hogy egy hím a te nyakadba lőcsölje a saját boldogságának felelősségét. Ebben megegyezel, aztán a tüske szurkál tovább: Azért mondhatná. Legalább egy kis sóhaj lehetne néha... Én persze rögtön lebeszélném, de legalább mondhatná ő előtte...
Ez egy libikóka. Nagyon felvilágosultnak, öntudatosnak kell lenni, hogy ezen átlépjen egy nő, és lássa, hogy valójában mi mozgatja a tüskét. Bízni a szeretőjében és tudni a motivációit. Felismerni a külső- belső elvárásokat és fityiszt mutatni nekik a kapcsolat érdekében.

szereto · http://szeretom.wordpress.com 2013.05.26. 09:01:04

@csakférfi: Az Anna Karenina éppen a beszorított, lehetőségek nélküli, kényszerpályára állított nő tragédiájáról szól (bármiért is írta eredetileg Tolsztoj). Nagyon nagyon aktuális ma is, mikor a sztereotípiák még ugyanúgy beszorítják az embereket, pedig lassan már üvöltő egyértelműséggé válik, hogy a házasság egy kényszerintézmény, amely megnyomorítja az emberek legtöbbjét. Bocsánat, a nőket. A férfiaknak elég kényelmes, főleg, ha egy kis szeretőzés még belecsöppen)
Szóval a példa ide nem nagyon jó, merthogy a nők esetében éppen az a szeretőzés fő mozgatója, ami A.K.- t is bajba sodorta. A sivár biorobot létből(=házasság) vágynak valami emberi, élvezhető állapotba, amit még mindig egy másik ember jelenlétéhez tudnak kötni leginkább (bár vannak, akik jógáznak, zumbáznak, horgolnak, főznek), így belesodródnak a szeretőzésbe. Miután pedig a férfiakat valami egészen más mozgatja, nem pedig az érzelmi részvétel, így a szeretőző házas nők igencsak védtelenek velük szemben.

szereto · http://szeretom.wordpress.com 2013.05.26. 09:07:21

@Dum_Spiro_Spero: Két hónap után jutottál ide, hogy agyalsz az otthoni dolgokon? :-D Nagyon jó. Nehéz napok várnak rád, mondhatom. Van, aki el sem jut ilyen érzelmi állapotba a szeretőzése idején.

kekviragocska 2013.05.26. 12:17:57

És mi van ha a szerető nem akar annyit érni? Ha valamikor szingliként azért ment bele az egészbe, mert akkor épp ez kellett neki? Valaki, de felelősségek és elvárások nélkül, akivel pár hetente pár ngyon kellemes órát lehet eltöéteni. Aztan a pasi "bekattan" és rájön, hogy a szerető ennél többet érne neki, de a szerető meg nem akarja. Szereti, de nem akarja, hogy elváljon. Azért mert szingli vagyok nekem törvényszerüen ezt kellene akarnom? Persze a legelején talán még hízelgőnek éreztem volna, ha így alakul, de már jó ideje pánik reakciót vált ki bennem, hogy így érez. Lebeszéltem, nyugtatgattam, gyakran a saját nyugalmam kárán. Elkezdtem leépíteni és nemrég az orrára csaptam az ajtót (de néha megpróbált visszaélni azzal, hogy tudta, hogy hogy érzek és még mindig nem merem azt állítani, hogy végérvényesen lezárult ez az egész mizéria). És még mindig attól félek, hogy hülyeséget csinál. Egyáltalán nem is tudom mit képzel magáról, hogy majd megbízom benne mikor végig a tanúja voltam, ahogy átvágta a feleségét, a gyerekei anyját. Hogy bűnbakot csinál belőlem és miattam felrúgja a látszólag tökéletes házasságát (mert az, látszólag nagyon az). Én meg majd mosolyogva újjongok, hogy de jó ezt értem teszi és majd vakon bízni fogok benne, meg közös jövőt, családot tervezek majd vele? Miközben az exfelesége jó eséllyel megnehezít majd mindent és a gyerekeket az apuka ellen hangolja.
És minden fórum, minden blog (ezt kivéve) a szeretőket szidja a legjobban. Én spéci iszonyúan megszenvedtem az akkori döntésem és amennyiben rajtam állt megpróbáltam lezárni a dolgot. Felelősségteljes felnőttként viselkedni és nem egy szerelmes kamaszként, ahogy ő teszi. Én nem érzem úgy, hogy a szerelem mindennél fontosabb és mindent legyőz.
Ez is egy nézőpont.

Napsugaras_szép_jónapot! 2013.05.26. 15:45:22

Nem értem azt a nagy házasság ellenességet, komolyan. Atyaég, milyen kritikán aluli "pasikkal" hozhatta össze a jó sors azokat a szerencsétlen nőket, akik így vélekednek, mint @szereto: ?
Férfival, aki egyben jó barát, vidám társ és az utódai kiváló példaképe még véletlenül sem találkoztak?

Nagyon szomorú sorsok vannak, több szerencsét kívánok nektek!!

szereto · http://szeretom.wordpress.com 2013.05.26. 17:25:43

@Napsugaras_szép_jónapot!: Ugye nem gondolod, hogy a tendencia a férfi, aki jó barát, vidám társ és példaértékű apa? Sajnálatos módon amiről te írsz, az nem a házasság intézménye és nem a férfitársadalom jellemzője. A házasságok túlnyomó többségében a férfi egyáltalán nem társ és jókedvű pajtás, hanem egy despota, akinek a házasság hátteret ad, identitást és alapot az életének. Ebben a nő kiszolgáló személyzet, a közös gyerekek nevelőnője és ingyen szex. Hogy kinek kellemetlenebb élmény a házasság, szépen mutatja, hogy a válások 70%- át nők kezdeményezik, miközben a házasságokban szeretőt tartók közt még mindig több a férfi.
Ez pedig nem szerencse dolga. Egyszerűen ilyen a rendszer. A házasság ezt adja a férfiaknak és ezt a nőknek.
Mindaz, amit te leírsz a férfiképről az egyszerűen nem létezik, csak királylányos álmokban, illetve olyan kapcsolatokban, ahol a nő bármikor szabadon távozhat- a házasság előtt tehát, valamint anyagi és érzelmi függést nélkülöző viszonyokban. Na, olyankor tudnak viselkedni a férfiak.

mMókus 2013.05.26. 21:21:37

@szereto: "A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az." Így kezdődik az AK. Na ez az, ami NEM IGAZ! Éppen hogy inkább az ellenkezője, hiszen "boldog családban" él mondjuk WH, Tbal és a szeretőzés szempontjából másik végletek: Jabbok,csakffi is...és én is annak érzem a miénket, valahol középen a gumiszalagon. A boldogság (jó kapcsolat) sokkal többféle színből tevődik össze, sokkal inkább személyesebb, sokkal sokfélébb dolgok előidézhetik, sokkal bonyolultabban árnyalt, mint a boldogtalanság (rossz házasság). És ha egy történet egy téves feltevéssel kezdődik, hogyan is lehetne utána igaz??? (kicsit elegem van már ebből a túlhaladott könyvből, hogy mindig mindenhol előkerül, akkor már miért nem inkább a Veszedelmes viszonyok?:)) @skarlát betű: bocs, a beleírásért, ez nem igazán a szeretők értékbecsléséhez tartozik :)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.05.26. 21:31:49

@szereto: Nem látom ennyire negatívan a házasságot, se a férfiakat, sztem jó szerető az, aki jó férj is tud lenni. Aki pocsék férj, az szeretőnek se lesz valami jó - max az ágyban, de emberileg aligha.
A szeretőzés lehet menekülés, de lehet kiegészítés is, a legkiegyensúlyozottabb szeretői kapcsolatok olyanokkal jönnek létre, akik nem kifejezetten menekülnek. Az együttélés nem való mindenkinek, akinek nem való, az ne csinálja... (Persze szívás, ha akkor derül ki, amikor már késő.)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.05.26. 21:34:47

@mMókus: Sztem se a boldogság, se a boldogtalanság nem egy kaptafára készül. Attól, hogy egy nagy író leír egy mondatot, még nem kell, hogy az igaz is legyen :)

Meg a boldogság/boldogtalanság se konstans, persze extrém szar helyzetben csak boldogtalanság van, de sokszor ingadozó a helyzet, hol így, hol éreznek. A nők sztem sokkal ingadozóbbak ebben, mint a pasik, nekik kevesebb kell a viszonylagos elégedettséghez.

mMókus 2013.05.26. 22:24:44

@skarlát betű: én azt szeretem, ha egy nagy író igaz érzelmekről igaz mondatokat ír :). És ez a mű nekem az elejétől a végéig hamisan csengett már a gimi óta. De ez nem "irodalmi szalon", úgyhogy elhallgatok :).
Az elégedettség-érzésben meg igazad van. Csak azt nem tudom, ennek mi nők örüljünk-e, hogy milyen "igényesek" és érzékenyek vagyunk :)...vagy inkább meg kellene próbálnunk kicsit kevésbé érzelem/hangulat vezérelten élni :(.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.05.26. 22:33:46

@mMókus: Attól még nagy regény, bár a Háború és béke sokkal jobb. :) De az író is ember, főleg, ha férfi :P Szóval tévedhet, és az olvasónak jogában áll vitatkozni vele.

Hát, nem mondanám, h örülnünk kéne, de úgyse tudjuk megváltoztatni, de van, ezt kell elfogadnunk. És persze azt, hogy a férfiak nagy része túl fárasztónak és feleslegesnek találja, hogy megpróbálja követni a változásainkat. Sokkal könnyebb azt mondani, hogy megmagyarázhatatlanok vagyunk. :P

szereto · http://szeretom.wordpress.com 2013.05.26. 23:21:25

@mMókus: Ajjj, de jó ötlet! A Veszedelmes viszonyok nagy kedvenc. És mennyi elemzésre méltó alak!

szereto · http://szeretom.wordpress.com 2013.05.26. 23:28:22

@skarlát betű: Kérdés, a te mércéddel milyen a jó férj, és látható- e olyan?

csakférfi 2013.05.27. 05:50:50

@Napsugaras_szép_jónapot!: Nem szerencse dolga!
A szabad akarat és a tudat.Remélem megérted?

csakférfi 2013.05.27. 06:11:47

@szereto: Mellesleg, amikor a volt feleségem össze f-osta a fürdőszobat a gátsebe miatt,(nem ért oda időben) nemigazán volt kedvem A.K tragédiáján merengeni.Nekem kellett összetakarítani.Ugye megérted?

szereto · http://szeretom.wordpress.com 2013.05.27. 07:10:00

@csakférfi: Ez a néhány mondat mindent elárul rólad. Megveregetem a vállam, hogy milyen könnyedén és messziről kiszagollak benneteket. Persze, kérdezhetném, hogy hol voltál te akkor, mikor ez történt, miért nem ért oda a fürdőbe (egyedül!), miért olyan éles és felemlegetni való történet ez, ahelyett, hogy természetes és diszkréten kezelendő volna, és mennyire természetes lenne, ha ő mosna ki téged a hányásodból, mikor mondjuk részegen hazatántorogsz (ahogy ez házasságok tömegében egyértelmű és említésre sem méltó dolog), és hogy nyilván az a seb, az a te gyerekedért is volt, úgyhogy eleve a szóhasználat és a stílus méltatlan egy épphogy megszült nőhöz (aki mellesleg a nejed). Így csak egy olyan hím beszél, aki tökéletesen jól érzi (érezte) magát a házasság kiszolgáló szentségében, és oly mértékben nem nézi a nejét semmibe (mindegy az, hogy volt feleség, nyilván oka van, hogy elvált tőled), ami számomra felháborító, de sajnos jellemző.
Azt hiszem, mélyen sértett ember vagy, aki soha nem hitte volna, hogy megtörténhet vele, hogy elvált lesz. A férfiak többsége nem hiszi el a feleségéről, hogy az el meri hagyni őt, azután meg az összes nőn verik el a port.

Az már csak mellékszál, hogy A.K.- akit egyébként te hoztál be a kommentfolyamba- vajon hogyan került most a fürdőszobátokba.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.05.27. 08:11:38

@szereto: Ismerek pár jó férjet, persze igazán a feleségül adhat róluk hiteles véleményt, de bizonyos esetekben még a feleség véleményét is ismerem :)

A jó férj egyszerűen jó ember, nem valami földreszállt angyal, lehetnek hibái, naná, hogy vannak is, de alapvetően egyenrangú kapcsolatban él a feleségével, és ha vannak gyerekek, persze jó apa is, aki biztonságot ad, aki törődik a kölykeivel, nem valami török basa és nem is papucs.

Nem kell, hogy hűséges legyen, se az, hogy halálra dolgozza magát, se az, hogy csak a családjának éljen, nem kell, hogy mindenről lemondjon, de pl ne veszélyeztesse a saját életét extrém viselkedéssel (lehet az extrém sport vagy alkoholizálás, stb). Szóval valami arany középút, kiegyensúlyozottság kell. Ja, és sztem a jó férj alapvetően nem ítélkezős fajta, van benne empátia.

Ahhoz, h a igazán jó férj legyen, persze szexuálisan is meg kell értsék egymást a nejével, vagyis kell, h kívánja a feleségét (ha nem csak őt, az nem baj sztem), és kell, h a feleség is kívánja őt. Ha ez nincs meg, akkor lehet akármilyen jó ember, a házasság döcögni fog. Persze én nem hiszem, h ebből minden megoldható tudatosan és akaraterő alapján, sok szerencse is kell hozzá.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.05.27. 08:14:59

@szereto: Ezt én se értettem, abszolút ide nem való megjegyzés, valószínűleg csak arra utal, hogy ő milyen fasza gyerek, mert egyszer volt egy ilyen és felmosta a fürdőszobát.
Valamikor én hoztam be a kommentfolyamba AK-t, azt hiszem, mikor valamelyik nagyokos kijelentette, h ez pofonegyszerű történet és minden hűtlen nő kurva. De most nincs energiám kikeresni a kommentet.

szereto · http://szeretom.wordpress.com 2013.05.27. 10:21:41

@skarlát betű: "egyenrangú kapcsolatban él a feleségével," "biztonságot ad, aki törődik a kölykeivel, nem valami török basa és nem is papucs (zárójelben: a papucs a felelősséget nem vállaló tohonya, aki szintén nagyban megnehezíti a neje életét)" , "Nem kell, hogy hűséges legyen, se az, hogy halálra dolgozza magát, se az, hogy csak a családjának éljen, nem kell, hogy mindenről lemondjon, de pl ne veszélyeztesse a saját életét extrém viselkedéssel (lehet az extrém sport vagy alkoholizálás, stb). /azt nem bánjuk azé, ha hűséges :-) /", "nem ítélkezős fajta, van benne empátia. "

Köszönöm! Én már ezt keresem, és ennél lejjebb nem adom. De gyűrű többé nem kerül az ujjamra.
Most nagyon a szívembe loptad magad SB.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.05.27. 10:34:29

@szereto: :) Nem bánjuk, ha hűséges, persze, de számomra nem lenne követelmény. Max örülnék neki, bár az fontosabb volna számomra, hogy nyitott legyen bizonyos kalandokra.

Az a baj, hogy előre, mikor még nem vagy a kapcsolatban nyakig benne, nem tudhatod, mit fog kihozni adott pasiból az együttélés, vagy nagyon sok helyzetben látnod kell, hogy legalább valószínűségeket ki tudjál számítani. Huszonévesen biztos nem sikerült volna, meg akkor nem is voltak ennyire letisztult elképzeléseim. Persze attól, hogy jól elgondoljuk, még nem biztos, hogy össze is jön, valóban nagy szerencse kell hozzá.

szereto · http://szeretom.wordpress.com 2013.05.27. 10:42:59

@skarlát betű: OK, megengedem a "hűtlenséget", de nevezzük máshogy. Már csak azért is, mert jómagam nem vagyok birtokló, így könnyedén mondom, hogy legyen akkor kölcsönösen nyitott, eldönthetően kitekintő. Tisztességes, amiben tudhatom és akár ő is tudhatja. Az, hogy én kontrollálva vagyok, míg ő félrekúrogat, az nem a megcsalás ténye miatt zavaró, hanem megint hatalmi kérdések miatt. Hogy ő megteheti, miközben felém elvárások vannak. Hogy még csak nem is tudhatom,. Hogy azt hiszi,. joga van a fejem fölött élni, miközben a javakat, amiket teremtek, ő élvezi. Azt hiszem, a legtöbb nőt ez bántja a megcsalásban. Sokan sztem nem az elveszített péniszt sajnálják, hisz férjként sok pasi unalmas és követelőző szexpartner.

Itt megint nem magamról beszélek. Én évek óta kértem a férjem, hogy keressen már egy nőt, akire rálőcsöli a boldogsága terhét. Ne legyen még ez is az én felelősségem. Nyilván nem vállalta be, hiszen ezzel az én szabadságfokom is jogosan növekedhetett volna.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.05.27. 10:49:46

@szereto: Persze, a dolog csak akkor működik, ha mindkét félnek szabad az útja, nem csak az egyik léphet félre.
Nem kell, hogy ezzel a szabadsággal éljenek is, de jó tudni, hogy nincs belőle botrány, ha megtörténik.
Hát, én is megszenvedtem F-fel, hogy tőlem várt mindent, és én is küldtem barátkozni - először csak szimplán, barátkozni, nem nőzni... Legalább valakivel találkozzon rajtam kívül. Nagyon sokáig nem akart.
Nem tudom, ha valaha lesz új párkapcsolatom (nem szeretőzős), akkor hogyan fogok hozzáállni a hűség-témához, most nehezen tudom elképzelni, hogy mereven venném, hogy visszatérnék a totális monogámiához. Valószínűleg túlságosan elkanászodtam már ehhez :)

csakférfi 2013.05.28. 11:03:18

Én csak egy férfi vagyok.Pont olyan mint amilyennek jellemeztél.Fasza gyerek,nős,több gyerek apja,nem iszom alkoholt,nem vagyok papucs(előző házasságomban az voltam),dolgozom nincs extrém hobbim,barkácsolni szeretek,nem uralkodom nem nevelek,elfogadok és segitek.Hű vagyok,de megnézek "nőket"számomra csak Ő a NŐ,Szeretem megnevettetni,olyan kor is mikor nem tudna.Ő is ugyan ezt teszi.Boldogok vagyunk!Nem betegítjuk meg egymást semmilyen téren(lelkileg testileg).Soha meg nem sérteném!Undur nélkül fogadjuk el a másik hibáit,történeteit(fürdőszobás eset).Láttam szülni a feleségem,mellete voltam,nem féltem, nem viszolyogtam,Szerettem!Most szerelemmel szeretem,tisztelem és védem bárki támadja!Ez egy férfi dolga.Sajnos ti ilyet nem érdemeltek!Ez a véleményem.Prűdek vagytok és Álszentek.Játsszátok az arisztokraták szerepeit,engem pedig P...sztnak sejtetek.Nekem ez így jó.Nektek pedig......Kívánok jobbulást!

Napsugaras_szép_jónapot! 2013.05.28. 15:06:16

@csakférfi: Ez a beszéd. De sajnos aki a tévéből táplálkozik, meg buta könyvekből, az sosem fogja megtapasztalni az igazi boldogságot. Az erre való igényt kisgyerekkortól tapasztalva, egy értelmes, szerető családból lehet csak hozni.

Ki mit vetít ki a világra magából, olyan világban fog élni.

szereto · http://szeretom.wordpress.com 2013.05.28. 15:29:04

@skarlát betű: Most nehezen tudnám elképzelni, hogy még egyszer "normális" párkapcsolatom legyen. Isten őrizz, hogy még egyszer egy férfi jogot formáljon rám :-)
Maradok szabadon szerető :-)

◄ ♥♥♥ Niki ♥ cica ♥♥♥ ► 2013.05.29. 21:31:42

A nőnemű szerető a csóró, felelősséget nem vállaló műpasi ingyenk..ja. Még ha igyekszik is magának talmi értékekkel feltölteni önértékelését, akkor is csak egy szép díszes lábtörlő. :)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.05.29. 21:37:21

@◄ ♥♥♥ Niki ♥ cica ♥♥♥ ►: Mindig jót szórakozom az ilyen véleményeken, két bit tárhely...

◄ ♥♥♥ Niki ♥ cica ♥♥♥ ► 2013.05.30. 19:11:58

@skarlát betű: Szíved joga :) Cseréltesd nagyobbra, meglátod milyen érdekes a világ!

Tylia cordata 2013.05.31. 21:02:05

@Napsugaras_szép_jónapot!: Nagyon korlátolt dolog a boldogság lehetőségét, igényét csak arra a szűk körre korlátozni, "akik értelmes szerető családban nőttek fel".

Bárki lehet boldog, ha ezen tudatosan munkálkodik, még akkor is, ha nem volt előtte egy jó mintája otthon.

És, ne feledd, hogy sok mindentől lehetünk mi felnőtt emberek, boldogok: a szerelemtől, de egy szép táj látványától, egy varázslatos zenétől, jó barátok társaságától, jó munkától, egy szép virágtól, verstől is - hogy költői példákat emlitsek... Sőt még az általad butának tartott könyvek elolvasásától is vannak, akik boldognak érzik magukat!

Vagy nem igy gondolod?

Tylia cordata 2013.05.31. 21:13:28

@csakférfi: figyelem egy ideje a hozzászólásaidat, nemcsak agressziv vagy, hanem álszent is.

Nem is értem mit keresel ezen a blogon, hacsak nem a saját férfiui kisebbségi érzésedet akarod azzal kompenzálni, hogy más embereket, köztük elsősorban a női nemet nyilvánosan vesszőzöd.

Amit feleséged szülés utáni problémájáról irtál, hangnemét tekintve visszataszitó.
Nem értem azt sem, kitől akarod megvédeni a feleségedet?

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.06.01. 15:14:42

@Tylia cordata: Nekem már nem volt kedvem mindezeket leírni, de teljesen egyetértek.

csakférfi 2013.06.01. 18:32:18

@Tylia cordata: Tanácsokat írtam!Nem barátokat akartam szerezni és sorstársakat "nyalni"
Napsugár Kérlek bocsáss meg, egy kommentem nem rád vonatkozott!Bár neked ment!
Te mit szeretnél?
-gúnyolni(megalázni)
-oktatni(sértegetni)
-tanulni(békét lelni)
süti beállítások módosítása