Nem egy olyan esetet ismerek, amelyekben a szeretőket nagy távolságok, esetleg országhatárok választják el egymástól. Ha legitim pároknál működik a távkapcsolat (ha működik - ezt esetleg itt, a szomszéd blogban is megvitathatjuk), akkor szeretőknél miért is ne? Persze nem lesz egyszerű, hiszen a szeretővel eleve sokkal korlátozottabb a kapcsolattartás, és biztos sokkal nehezebb azt is megoldani, hogy valaki kifejezetten titkos partnere miatt látogasson el valahová, főleg egy másik országba, vagy földrészre. A szingli szerető könnyebben utazhat (ha van rá pénze), de a találkozás akkor sem lesz egyszerű.

Biztos sokan gondolják úgy, hogy ha szerető, akkor már legyen maximum 50 km-es közelségben, különben másból sem fog állni a kapcsolat, mint meddő vágyakozásból, ritka és talán túl rövid találkozásokból, bár persze a ritka lehet akár hosszabb is, ha a családi kötelékek ezt lehetővé teszik mindkét oldalon, de elég kicsi annak az esélye, hogy eleget tudnak találkozni ahhoz, hogy ne legyen folyamatos hiányérzetük - vagy legalábbis egyiküknek ne legyen.

Ha nagyon nagy erőfeszítést kell tenni egy randi miatt, akkor annál nagyobb csalódás, ha a másik nem akarja annyira, mint mi magunk, valami közbejön, és mégse sikerül a gondosan megtervezett találkozó, vagy ugyan megvalósul, de olyan stresszesen alakul, hogy már örülni se tudnak neki. Mindent jó előre egyeztetni kell, nincsenek spontán akciók, és talán sokkal inkább elkötelezettség-jellege lesz az ilyen kapcsolatnak, mint egy olyan viszonynak, amely jóval kevesebb áldozatot kíván a résztvevőktől. (Ilyenkor jönnek a vádaskodások és jelenetek, ami elég hamar szakításhoz vezethet.)

Másképp is alakulhat persze, működhet például teljesen lazán, elvárások nélkül, egyfajta pótszeretői alapon, ha mindkét félnek van fő kapcsolata (akár hivatalos, akár szeretői), de amis-amanst-ként olykor összejönnek és jól érzik magukat. Vagy csak akkor találkoznak, ha épp egyiküknek sincs komoly partnere, különben talonban tartják egymást, tudják, hogy sose lesz ebből több, de olykor pont erre van szükségük.

Ha valakinek munkájából fakadóan úgyis utaznia kell, akkor egy távolabb élő szerető meg éppenséggel ideális lehet, főleg, ha szingli, meg lehet nála szállni, kvázi másodfeleségként/férjként is funkcionálhat az egész. Ilyenről is hallottam már, a pasinak felesége és gyerekei egy vidéki városban, őket csak hétvégén látja, hétközben meg Pesten dolgozik és együtt él a szeretőjével.)

Nektek van-e tapasztalatotok távszeretői kapcsolatról, mit tartotok a legnagyobb távolságnak, ami még működőképes lehet - vagy a találkozások milyen gyakoriságától gondoljátok, hogy a történet értelmét veszti? Van-e esetleg olyan, aki évi legfeljebb néhány találkozás ellenére is életben tart szeretői kapcsolatot, vagy olyan, akinek meggyőződése, hogy csakis a távolság miatt lett vége a viszonyának? Milyen messze mennétek azért, hogy fenntartsatok egy számotokra fontos távkapcsolatot? És mit szóltok ahhoz, ha a távszerető mellett van egy második, közeli szerető is?