Kedves Hűtlenek,
az Életmód kategória győztese ugyan nem a hűtlenség lett, de ezen őszintén szólva nem lepődtem meg. Természetesen a háziorvos blog nyert, ahogy előre tippeltem.
Itt lezárul hát a Goldenblog idei története, ettem-ittam és jól éreztem magam a hajón, bár ez nem a szervezőknek volt köszönhető, de spongyát rá.
Köszönöm, hogy drukkoltatok, szerintem ez a "benne vagyok az első háromban" már épp elég nagy győzelem.
Skarlát Betű
Régen köszörültük a nyelvünket szerető- vagy szexpartnerkereső polgártársainkon, de most ismét eljött az ideje. Ez a típus persze a szimpla (értsd: független, facér, egyedülálló) társkeresők esetében is ugyanúgy felbukkan vélhetőleg, de mikor nem független emberről van szó, akkor azért kicsit csavarosabb a helyzet.
Az egyik előző poszt kommentjei között kanyarodtunk el ahhoz a kérdéshez, hogy vajon miért kapaszkodunk össz-társadalmilag a monogámia mítoszába, ha valójában látva látjuk, hogy nem működik? Legalábbis abban a formában, amelyet a mesék példaként elénk állítanak, vagyis, hogy herceg és hercegkisasszony boldogan élnek, amíg meg nem halnak, biztosan nem működik.
Hűséges és hűtlen olvasóim, a szó mindkét vagy még több értelmében!
Váratlan sikerem után valahogy kíváncsi lettem rá, hogy ki mindenki olvassa a blogot, és főleg miért. Úgyhogy egy kis közvélemény-kutatás következik, de kifejthetitek kommentben is, hogy miért kíséritek figyelemmel az itt megjelenő posztokat és kommenteket vagy miért tévedtetek ide egyáltalán.
A hercegnő egészen friss, 2008-ban készült kosztümös film, európai-amerikai koprodukció, és a témánkba több szempontból is beleillik. Mivel valóságos történelmi személyiség életét dolgozza fel, nem a szokásos romantikus szerelmi történet: hűtlenség, szerelmi háromszög, mitöbb, poly együttlakás is van benne - igaz, utóbbi nem minden résztvevő legnagyobb örömére jön létre.
Kedves Hűtlenek!
Emlékeztek még, hogy beneveztem egy bizonyos versenyre? Amikor ezt megtettem, semmiféle reményt nem fűztem jelentősebb eredményhez, hiszen ez egy underground téma, rejtőzködő olvasókkal. A közönségszavazás alapján életmód kategóriában a 33. helyen végeztem, ami magában is meglepő, köszönöm annak a közel 50 embernek, aki rám szavazott, hogy volt ilyen bátor!
A bomba azonban nem ez, hanem ...
A zsűri szavazatai alapján a hűtlenség blog benne van az első háromban.
Az indoklás így hangzik:
Belegondolva, vajon miért is viseljük annyira nehezen, ha nem mi vagyunk az egyetlenek a partnerünk számára, és miért viseljük jól, ha nekünk több partnerünk van, a legkézenfekvőbb ok talán az, hogy az első esetben nem érezzük magunkat elég fontosnak, a másodikban pedig az átlagnál is fontosabbnak érezhetjük magunkat.
A legtöbb ember (férfi) számára a kapcsolatból való kilépés elleni legnagyobb érv a gyerek, gyerekek léte. A nő attól a pillanattól kezdve, hogy teherbe esett, egyfajta hatalmi pozícióba kerül. Persze nem minden pasira van ez egyformán hatással, léteznek olyanok, akiket egyált
alán nem vagy csak mérsékelten tud izgatni a saját gyerekük. De aki normálisabban gondolkodik, annak a gyerekek egyfajta szent és sérthetetlen kategóriát jelentenek. És rajtuk keresztül lehet őket megkötni, zsarolni, befolyásolni.
Noha a nyugati civilizáció hivatalosan elutasítja a többnejűség illetve többférjűség intézményét, azért előfordulnak hasonló szituációk, és most nem feltétlen bizonyos szekták kirívó eseteire gondolok, hanem valami egészen másra: az informális kvázi- poligámiára vagyis arra a helyzetre, amikor nem csupán átlátható módon több emberrel van szexuális-szerelmi kapcsolata valakinek, hanem ezek a partnerek még együtt is élnek.
A nyitott kapcsolat ... Valószínűleg annyiféle, ahány pár kipróbálja. Egy dolog biztosnak tűnik: humorérzék nélkül ezt a műfajt nem lehet művelni. Sőt, ajánlatos nagy adagot raktározni ebből az életmentő tulajdonságból.
Kedves Hűtlenek,
noha az esélytelenek nyugalmával, de jelzem, hogy mától augusztus 21-ig lehet szavazni Fácsé-tagság birtokában a Hűtlenség-blogra is: Életmód kategóriában. Jó hír, hogy külön meg lehet választani, akarod-e, hogy az összes ismerősöd lássa, kire szavaztál. Ha nem akarod, nem fogja látni. Remélem. Azért ennek ellenére nem fog meglepni a szavazatok csekély száma.
Köszönöm, hogy olvastok.
Skarlát Betű
Lehet-e, szabad-e, jó-e szexelni felebaráti szeretetből?
Mindegy, hogy házasságon belül vagy barátok között (illetve természetesen nem mindegy, hiszen a házasságban a felek érezhetik úgy, hogy nekik jár a szex, főképp férfiak szokták így érezni, a barátság azért már más kategória, legalább is nem rejt ilyen kötelezettségeket), milyen dolog vágy nélkül lefeküdni valakivel, csak azért, hogy a másiknak jobb legyen?
Kedves Hűtlenek,
augusztus folyamán nem leszek olyan helyzetben, hogy új posztokat írhassak. Esetleg néha bejelentkezem, de sokmindenre ne számítsatok. Időközben regisztráltam a Facebook-ra, hogy szavazni azért tudjatok, ha rendkívül elszántak lennétek.
Jó nyaralást, noha ez sokaknak a szeretőjüktől való távolságot, a kényszerszünetet is jelenti, azért próbáljátok élvezni!
SB
A szakításról, és annak nehézségeiről írtunk már, sőt, arról is, hogy mennyien nem mondják ki konkrétan, ha szerintük vége. Lehet, hogy csak eltűnnek, vagy lassan leépítik a dolgot, egyre ritkábban jelentkeznek, aztán már nem is. De ez elsősorban viszonylag rövid kapcsolatokra igaz, amelyek még meg se szilárdulhattak, képlékeny állapotukban folytak szét. Mi van akkor, ha egy hosszú, évekre visszatekintő szeretői kapcsolat kezd kihűlni?
Úgy látszik, a július a vendégposztok hónapja. Ezúttal Hannawald gondolatait olvashatjátok. Annyit fűznék hozzá mindössze, hogy ezúttal is megtiszteltetésnek veszem a bizalmat, és remélem, a kommentekben a személyeskedés nem kap szerepet.
Nem, mintha mindenképp ijesztgetni akarnék itt mindenkit, de most megint valami kevésbé kellemessel fogok foglalkozni. Mi történik, ha egy egyébként talán jó házasságban megjelenik az egyik fél részéről egy olyan betegség, amely az illetőt képtelenné teszi a szexuális életre? Vagy, ha nem is válik teljességgel képtelenné, bizonyos dolgokra már nem lesz alkalmas, vagy nem lesz hozzájuk kedve?
Valamikor a blog történetének elején már emlegette valaki a témát, de igazából sose mentünk bele eddig. A többpartnerűségnek pedig van egészségügyi kockázata is. Noha Magyarországon állítólag nem túl nagy.
Van-e visszatérés a monogámiába? Ha az ember már belekóstolt abba, hogy milyen élményekben lehet része egy külső kapcsolat révén, vagy akár a kalandozásnak köszönhetően, képes lesz-e végleg hátat fordítani ennek az életvitelnek, és visszatérni a monogámiába? Mondjuk, örökre, hiszen az lenne a teljes leszokás. Vagy, akárcsak az alkoholistáknál, az
addikció örökre megmarad, és legfeljebb napi szinten harcolni lehet ellene?
Kedd este vetítik ismét 21.20-kor a VIASAT 3-on, de egyébként is eszembe jutott már korábban, hogy írni kellene róla. Ha van film, amely pont belepasszol a tematikánkba, akkor a Harrison Ford és Kristin Scott Thomas főszereplésével készült Zuhanás (Random hearts) minden bizonnyal.
Ezúttal Bella Otera osztja meg velünk tapasztalatait és várja a kommentjeiteket.
GYENGESÉG
(amikor nem klasszikus szerető a férfi, de sokáig sodródnak mind a ketten)
Láttam az Admin felületen, hogy be lehet nevezni egy blogversenyre.
Megnéztem a kiírást.
A "jó" (?) hír az, hogy ez a blog nem pornográf, tehát indulhat. (Nem tudom, mi minősül pornográfnak, mondjuk, barbie blogjánál szerepel már a tizennyolcas szám, gondolom, ez kizáró ok: de vajon miért kell kizárni egy ilyen jó blogot a versenyből? Megmagyarázná ezt nekem valaki? - Az persze más kérdés, hogy barbie szeretne-e indulni, de nem csak a bloggazda nevezhet egy blogot.)
Ha itt lennél velem,
és fognád a két kezem,
én azt kérném megint,
hogy hazudj még nekem,
Kedvesem.
Az utóbbi napokban a Deceptions című, 1985-ös, kétrészes film járt az eszemben. Nem tipikus hűtlenségi téma, de valahol mégis. Nem tudom, bemutatták-e Magyarországon, de most rákerestem a neten, és fent van az egész angolul, így még egyszer megnéztem.
Fordítsuk most meg a témánkat. Mindenkinek (vagy szinte mindenkinek) voltak hűséges korszakai is (hűségen értsük azt, hogy a hivatalos partnerén kívül mással nem létesített szexuális kapcsolatot)
: kíváncsi lennék rá, hogy ezekben a korszakokban miért nem engedett a csábításnak, ha volt egyáltalán csábítás, persze, mert ez sem elhanyagolható tényező. Illetve, aki még eddig sose engedett, vagy az aktuális kapcsolatában éppen hűséges, miért ragaszkodik ehhez a szabályhoz.
Felmerült ez a fogalom: klasszikus szerető.
_07.jpg)
Merthogy van nem klasszikus is. Az, aki nem igazán úgy viselkedik, ahogy az a nagykönyvekben, romantikus regényekben meg van írva. Aki nem él-hal a szerelméért, nem párbajozna érte első vérig, sőt, még csak arra sem képes, hogy érzelmekről beszéljen, vagy egy kicsit megerőltesse magát egy randi érdekében, ha nehézségek lépnek föl. Nehéz nőként elszakadni a klasszikus szerető fantomképétől. Mert mind a végzet asszonyai szeretnénk lenni. Azt akarjuk, hogy minket ne csak kívánjanak, rajongjanak értünk. Nagy lobogásra vágyunk, vagy legalább valamilyen lobogásra, varázslatra.
Sajnos a férfiak épp erre nem vágynak. Ha olykor mégis beüt, az minden előzetes szándékukkal ellentétes, és teljesen kibillenti őket egyensúlyi helyzetükből.
Na jó, akkor ne legyen végzetes szerelem, de legalább valami kisebbfajta. Kizárólagos, gyengéd, szenvedélyes, kiszámítható, hosszú távú. (Egymásnak ellentmondó elvárások? Ne jöjjünk tőle zavarba.) Mit is akarunk? Egy másod-párkapcsolatot? Egy párhuzamos házasságot? Csak a házasság minden nyűgétől, unalmától, kötelezettségétől mentesen?
