A hűtlenség ábécéje

Randi előtti egyeztetés - E. Bonheur-től:

- Holnap hánykor? 5 órakor, vagy inkább a 6 óra a jó? De lehet este 8 is, nekem az is megfelelő.

- Nálad jó? Nálam most nem megy. De akkor mégis hány órakor?

- Csak egy kocsmában találkozhatunk? Megiszunk valamit és kész? Mi van, az autód is elromlott?

- Mégis, hol? Találkozzunk a parkban? Vagy a Duna-parton? És aztán? Mégis, hánykor?

- Motelszobában? Ugyanott, ahol a múltkor voltunk? Együtt megyünk, vagy először te, aztán én, vagy fordítva? Délután 3-kor? Olyan korán?

- A strandon? Míg a gyerekek lubickolnak, addig egymáséi lehetünk ott valahol?

-  Két hét múlva nálam. Ugye, jó? Ne mondd, hogy pont akkor nem jó.

- Nálad megint nem jó? Mikor jó? Hánykor jó? Hol jó?

Mindenféle tudósabbnál tudósabb hölgyek és urak elméletei előkerültek már a blogon a női és férfi agy, valamint egyéb testrészek működését magyarázandó. Ebbe a sorba illik Esther Perel [hát, Eszter tényleg perel, ez tetszett - skarlát] amerikai párterapeuta munkássága. Írt egy népszerű könyvet a szexről a hosszú távú kapcsolatokban Mating in Captivity (~ Párzás Fogságban [lol]) címmel.

 

Miután ebben jól megmondta a tutit, figyelme a hűtlenség felé fordult, és valóban sikerült néhány nem szokványos gondolattal előállnia a témában. Ez főleg azért jó, mert a notóriusan félrelépő tisztelt topiktársak újabb érveket meríthetnek viselkedésük igazolására, a maradi gondolkodásúakat meg talán picit töprengésre készteti. :P

Fiatal házasok voltunk, de már látszott, hogy azért én nem éppen azt választottam, akit kellett volna.

Nemrég írtam ennek a könyvnek a párjáról, a Férfi agyról, nos, az igazságosság úgy kívánja, hogy a Női agy is sorra kerüljön, természetesen a mi sajátos szemszögünkből. A két könyvet ugyanaz a tudós asszonyság írta, Louann Brinzendine: egyébként elsősorban a női agy kutatása foglalkoztatta, és csak később tért rá a pasik szürkeállományára.

Ebben a kötetben a kutatónő ugyanúgy végigveszi a különböző életszakaszokat, mint a másikban, tehát attól kezdve, hogyan alakul ki egy lánymagzat agya, a gyerekkoron és a pubertáson át eljutunk a szerelemig és a szexig: vagyis az övön aluli agyig. Aztán jön az anyai, az érző és az érett kori női agy.

Valamelyik kommentfolyamban megjelent az a napi hír, hogy a KDNP felvetette: párkapcsolati ismereteket (rövidítve: PKI) kellene tanítani az iskolákban. Akkor ezt az ötletet pár szóval elintéztük, de lehet, hogy megér ez vitaposztot.

Gondolom, az már kiderült számotokra, hogy nem kifejezetten jellemző rám sem a napi politika tárgyalása, sem a konzervatív ötletek dicsőítése. De ahelyett, hogy lesöpörnénk az asztalról ezt a felvetést, mi lenne, ha elképzelnénk egy tantárgyat, egy tantervet, és megpróbálnánk kitalálni, hogy nézne ki egy PKI félév.

A már két posztban tárgyalt könyvünknek van még egy utolsó fejezete, Baktay Miklós és Zelka jegyzi. Ők egy házaspár, és párterápiával, illetve párkapcsolat gazdagítással foglalkoznak. Hittel vallják, hogy léteznek módszerek, amelyekkel megelőzhetők illetve kezelhetők a párkapcsolati problémák.

Egy poszt Barbieds-től. Egyéb bevezetés nem szükségeltetik.

"Ez a punci az enyém" - állt Olimpia hasán piros festékkel írva, a lefelé mutató nyíl fölött. Ez volt, amit a férje otthon meglátott, és azon nyomban elvágta a felesége nyakát egy borotvával. Az extrém reakció persze érthető, hiszen egy regényben történik, Dél-Amerikában, valamikor a 20. század hajnalán. Latinos temperamentum, legyint többségünk, milyen szerencse, hogy ma már nem ez az elintézési módja, ha életünk párja a hűtlenség csalhatatlan bélyegét fedezi fel rajtunk.

Kétféle módon tehetünk szert szeretőre. Ha keressük, vagy ha csak véletlen bukkanunk rá. Szerencsésebbeknek úgy találnak, hogy soha nem is kutattak utána, sőt, még csak eszükbe se jutott, hogy nekik kellene ilyesmi. Egy konkrét személy csábítja őket erre az útra. Bár állítólag lélekben felkészültnek kell lenni hozzá, mert különben meg se jelenik a potenciális jelölt, vagy, ha megjelenik, akkor is ellenállunk. (Ebben nem vagyok biztos.)

"A hazugság megöli a szerelmet. De csak az őszinteség öli meg végképp."

Ernest Hemingway

Minden párkapcsolatnak, legyen az házasság, együttjárás, vagy szeretői viszony, megvan a maga kommunikációs struktúrája. Ha valami nagyot változott az elmúlt 10-15 évben, az éppen ez. Teljesen átalakult a kommunikációnk és ezzel együtt az időérzékünk is.

Ez persze közhely, és biztos a könyökötökön jön ki. Mondjuk 15 éve még igazi, postai leveleket írtunk. És telefonoztunk. Aztán jött az e-mail. Jött a mobil, az sms. Az mms (bár azt az én korosztályom nem nagyon használja, szerintem.)

Mielőtt végleg amatőr nyelvész bloggá alakulunk, és elveszítjük a fonalat, amely eredetileg összefűzött bennünket, térjünk vissza az előző poszt eredeti témájához, vagyis a könyvhöz, amelynek van még két fejezete. 

A második fejezetet egy volt ügyvéd, Varró S. Gábor jegyzi: Menő egzisztenciák - avagy megroppant férfiak. 

Senkit nem fog meglepni, hogy nem lelkizésről szól ez az írás. De nem is baj, mert a megcsalásnak az anyagi vetületét eleddig nem igazán tárgyaltuk, pedig az is van neki. Főleg persze akkor, ha az egyik fél kifejezetten utazik is erre (nem feltétlenül mindig a nő, de társadalmi berendezkedésünknek köszönhetően azért mégis gyakoribb jelenség, hogy a házas férfi tehetősebb, illetve többé-kevésbé szabadon rendelkezik a pénzével, mint egy asszony).

Ez az a könyv, amelyet Skarlát Betű nem hagyhat a könyvesboltban. És ez az a könyv, amelynek a pénztárnál való prezentálásához kell némi kurázsi. Miért pont Mások férjével? Ha a házasságtörés pszichológiájáról van szó, akkor a mások feleségével ugyanolyan helytálló lenne. Miért ez a különbségtétel?

Skarlát Betű tehát fogja magát, és megvásárolja a könyvet. Itt pedig beszámol nektek arról, hogy mire számíthattok, ha megveszitek. Kurázsi ide vagy oda. Ezzel hazamenni azért minimum gyanús. Vagy van olyan, aki ilyen könyveket puszta civil avagy tudományos érdeklődésből kifolyólag olvas?

A legutóbbi posztok nagy része inkább könnyed hangvételű volt, de ez nem jelenti azt, hogy elhanyagolnánk a fajsúlyosabb ügyeket. A napokban eszembe jutott, hogy erről a témáról még viszonylag kevés szó esett a blogban. Pedig a hűtlenség egyik nagy rákfenéje a bűntudat. A bűntudat persze nem egyenlő a megbánással. Sőt.

Bűntudat szinte mindenkiben van olykor, aki félrelép, ha arra gondol, hogy ezzel milyen fájdalmat okoz vagy okozhat (amennyiben megcsalt partnere fontos a számára), de attól még egyáltalán nem biztos, hogy valaha megbánja, amit tesz. Ez nagy mértékben függ a tett rövid- és hosszútávú következményeitől is, természetesen.

Ültél már úgy a munkahelyeden, egy tárgyaláson vagy egy előadáson, hogy képtelen voltál koncentrálni, és azt érezted, szétrobban a nadrágod, vagy átázik a bugyid? Mentél már ki a mosdóba maszturbálni? Kerestél szexpartnert a neten azzal az érzéssel, hogy még aznap muszáj lefeküdnöd valakivel, mert megőrülsz, ha nem? Pedig otthon volt a férjed/feleséged, csak őt egyáltalán nem kívántad vagy nem volt hajlandó veled szeretkezni?

Másutt is olvastam már, de most ismét rátaláltam. 

"Ha erővel vesszük rá magunkat, hogy hűségesek maradjunk ahhoz, akit szeretünk, az a hűtlenségnél semmivel sem különb."

Francois de La Rochefoucauld

A netes anonimitás jó dolog, de sok olyan helyzetet is előhív, ami a normál életben sose fordulhatna elő. Tévedések vígjátéka? Álarcosbál? Bohózat? Van itt minden ... Csak bírni kell humorral.

Kedves Mindenki, hűtlenek és hűségesek,

ezt a vendégposztot júliusban kaptam, de hiába válaszoltam a szerzőjének, aki Üvöltő szelek néven írt nekem, ő nem reagált többé. Vártam, vártam ... Nemrég megint a szemembe ötlött a levele, remélem, még olvassa a blogot, és nem bánja, hogy most felteszem a posztját. Lehet, hogy a helyzete azóta megváltozott, ha így van, akkor kíváncsian várjuk a fejleményeket. 

A "hűséghormonról" esett már szó kommentben, de úgy gondoltam, nem árt posztban is visszatérni rá, és ha már ezt teszem, egy érdekes könyvet is ajánlok nektek: A férfi agy című kötetet. 

Nem kifejezetten hűtlenséggel kapcsolatos, de szerintem mindenképp érdemes elolvasni. Sőt, beszerezni és készenlétben tartani a polcon, mert elég gyakran szükségünk lehet rá. 

A szeretői kapcsolat sajátos dinamizmusa: közeledünk, találkozunk, intenzíven együtt vagyunk, szinte felolvadunk egymásban. Aztán visszatérünk önmagunkba, felöltözünk, elköszönünk, távolodunk. Éljük a saját életünket. Majd újra vágyakozunk, újra tervezgetünk, közeledünk, és találkozunk.

A női hűtlenség forgatókönyve című mű és a róla barbieds által írt poszt alapján gondoltam tovább egy témát, amely ugyancsak tabukat érint, mégpedig tabudöntögető korunkban is nagyon makacs tabukat.

A könyv szerzője kifejezetten a családos nők hűtlenségét térképezte fel, és az első két pont alapján mindnek gyereke is volt. Mint ott említettem kommentben, elég egyoldalúnak látom ezt az indítást, de most foglalkozzunk csak ezzel a jelenséggel: az anyaság és a nőiség-nőiesség, valamint a hűtlenség kapcsolatával.

Éjjel három. Próbálok ellenállni. Ne menj a géphez. Ne menj a géphez! Hátha visszaalszol.

Jaj. De nem válaszoltam bokafixnek a fixpartnerörökre társkeresőn. Márpedig muszáj írnom neki. Még megsértődik. Nem fogja érteni.

Pizsamában a gépnél. Gyorsan bejelentkezem. Párhuzamosan a csakegyéjszakáskaland szexpartnerkeresőt is kinyitom. Ott egy bikaboka nevezetű pasival szoktam csetelni. Bokafix nincs online. És bikaboka sem. Ez gyanús. Boka. Lehet, hogy ugyanaz a személy? Nem ez lenne az első eset.

Biztos elkönyveltétek, hogy már lusta vagyok saját posztot írni, de nem ... Csak örülök, hogy mostanában többen is küldötök ötleteket.

Ezúttal E. Bonheur egy novelláját ajánlom a figyelmetekbe, az írás a legutóbbi posztban tárgyalni kezdett féltékenységet boncolgatja. Kis részletet közlök itt az belőle, az egész elolvasásához pedig kattintsatok majd a linkre.

Kommentelni itt is lehet!

Ismét egy kommentelő társunknak köszönhetjük, hogy új vendégposzt született: TBal osztja meg velünk Ayala Malach Pines A féltékenység című könyvéről alkotott véleményét. Remélem, ezúttal is részletes vita alakul ki, esetleg feltűnik egy-két féltékenység-szakértő is, ki mindannyiunknál többet tud. A téma örök ...

Úgy érzékeltem, többekben igény támadt arra, hogy meghatározzuk a hűség fogalmát. Szándékosan nem hozok semmilyen hivatalos definíciót, ha valakinek van kedve, kommentben lesz alkalma felhívni rá a figyelmünket. Most csak a saját eszmefuttatásomat írom le.

Vajon a hűség a hűtlenség ellentéte? Vagy a hűség ellentéte a hűség hiánya, amely nem feltétlen hűtlenség?

Két szó jutott eszembe a hűséggel kapcsolatban: a lojalitás és a megalkuvás. Ha az egyik irányból nézzük, a hűség nem más, mint lojalitás, és ez nem testi, hanem lelki kategória. (Nem csupán párkapcsolati hűségről beszélünk.) Ha a felek lojálisak egymáshoz, ha minden körülmények között számíthatnak a másikra, kitartanak akkor is, ha nagyon nehéz helyzetbe kerülnek, akkor a kapcsolatuk szilárd és megingathatatlan. És ennek semmi köze a testiséghez.

A mai vendégposztot valójában két embernek köszönhetjük.

Elsősorban persze a szerzőnek, barbieds-nek: az ő blogját biztos sokan olvassátok titokban (én is), áttételesen viszont legutóbbi kedvenc provokátorunknak, Krapulax7-nek, aki mindenkit kiosztott, aki csak élt és mozgott errefelé. Bizonyítandó, hogy mi nyitott társaság vagyunk, és nem azt nézzük, hogy egy ötlet kitől jön és milyen stílusban, hanem azt, hogy érdemes-e vele foglalkozni, barbieds rákeresett az egyik említett könyvre: így született ez a poszt. Ezúton is köszönjük, és jó vitatkozást!